KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
17.1.2007
- –Philip Dimitrov Dimitrov, Konstantin Dimitrov, Martin Dimitrov, Stefan Sofianski, Geoffrey Van Orden, Luisa Fernanda Rudi Ubeda, Simon Busuttil, és Simon Coveney, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében
- –Kristian Vigenin, Georgi Bliznashki, Evgeni Kirilov, Marusya Ivanova Lyubcheva, Mladen Petrov Chervenyakov, Atanas Paparizov, Jan Marinus Wiersma, Pasqualina Napoletano, Catherine Guy-Quint, Alexandra Dobolyi, Hannes Swoboda, Elena Valenciano Martínez-Orozco és Pierre Schapira, a PSE képviselőcsoportja nevében
- –Filiz Husmenova, Graham Watson, Adrian Cioroianu, Stanimir Ilchev, Tchetin Kazak, Antonyia Parvanova, Ali Nedzhmi, Hristina Hristova, Lydia Shouleva, Frédérique Ries és Marios Matsakis, az ALDE képviselőcsoportja nevében
- –Hélène Flautre, Raül Romeva i Rueda, Kathalijne Maria Buitenweg, Cem Özdemir és Elly de Groen-Kouwenhoven, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében
- –Vittorio Agnoletto, André Brie és Willy Meyer Pleite, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében
- –Brian Crowley, Cristiana Muscardini, Eoin Ryan, Roberta Angelilli és Ģirts Valdis Kristovskis, az UEN képviselőcsoportja nevében
- –GUE/NGL (B6‑0024/07)
- –PSE (B6‑0025/07)
- –ALDE (B6‑0026/07)
- –UEN (B6‑0027/07)
- –Verts/ALE (B6‑0028/07)
- –PPE-DE (B6‑0029/07)
Az Európai Parlament állásfoglalása öt bolgár ápolónő és egy palesztin orvos Líbia általi elítéléséről és bebörtönzéséről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió „Az emberi jogok helyzete a világban” című éves jelentéseire, különösen a 2005. és 2006. évi jelentésekre,
– tekintettel Bulgária Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló állásfoglalásaira, különösen a 2006. november 30-i (25. bekezdés), 2005. december 15-i (32. bekezdés) és 2005. április 13-i (39. bekezdés) állásfoglalásaira,
– tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2004. október 11-i következtetéseire, amelyben súlyos aggodalmát fejezi ki az ápolónők helyzete kapcsán, illetve döntésére, miszerint támogatást nyújt a líbiai egészségügyi szolgálatoknak, az EU elnökségének nyilatkozatára a líbiai büntetőbíróság által öt bolgár ápolónőre és egy palesztin orvosra kiszabott halálos ítéletéről, Ferrero-Waldner biztos nyilatkozatára a líbiai bíróság által a bengázi ügyben 2006. december 19-én hozott ítéletről és az Európai Parlament elnökének 2006. november 30-i és december 20-i nyilatkozatára,
– tekintettel az Európai Unió Tanácsának elnöksége által az Európai Tanácshoz intézett, az EU mediterrán államokkal kialakított stratégiai partnerségének végrehajtásáról szóló 2005. decemberi és 2006. decemberi jelentésre,
– tekintettel az EU halálbüntetéssel kapcsolatos iránymutatásaira,
– tekintettel Eljárási Szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,
A. mivel 1999. február 9-én a líbiai hatóságok őrizetbe vettek több, a bengázi al-Fátih kórházban dolgozó bolgár ápolónőt, és mivel 2000. február 7-én bírósági eljárás indult a líbiai népbíróságon hat bolgár, egy palesztin és kilenc líbiai állampolgár ellen azzal a váddal, hogy szándékosan HIV vírussal fertőztek meg több száz gyermeket;
B. mivel a bíróság 2004. május 6-án kivégzőosztag által végrehajtandó halálos ítéletet hozott öt bolgár ápolónő és egy palesztin orvos ellen; mivel 2005. december 25-én a líbiai legfelső bíróság kihirdette határozatát a halálos ítélet elleni fellebbezésről és elrendelte a per újrafelvételét; mivel a 2006. május 11-től újratárgyalt per 2006. december 19-én megerősítette a halálos ítéletet,
C. mivel alapos a gyanú, hogy az alperesekkel szemben a börtönben kínzást alkalmaztak hamis vallomás kikényszerítése érdekében; mivel az alperesek jogait további számos esetben nyilvánvalóan megsértették,
D. mivel 2003-ban a líbiai hatóságok kérésére ismert nemzetközi HIV/AIDS-szakértők olyan jelentést fogalmaztak meg, amelynek következtetése szerint a kérdéses esetben a HIV vírus a vádlottak Líbiába érkezését megelőzően kezdődött kórházi fertőzésként terjedt; mivel a legutóbb közzétett dokumentumok szerint tudományosan igazolható a bengázi fertőzés eredete és időbeni lefolyása; mivel a vádlottak ártatlanságának ezen szilárd bizonyítékait számításon kívül hagyták és nem vették tekintetbe,
E. mivel 2004 novemberében az EU elindította a „bengázi HIV cselekvési tervet”, amely a fertőzött gyermekek és családjuk részére nyújtott technikai és orvosi segítséget, illetve a líbiai hatóságoknak az AIDS elleni küzdelemben nyújtott támogatást foglal magában; mivel 2,5 millió eurós közösségi költségvetést különítettek el a terv finanszírozására; mivel a Bizottság és a tagállamok támogatásával jól halad a cselekvési terv végrehajtása; mivel a fertőzött gyermekek közül sokan a tagállamok kórházaiban kaptak kezelést,
F. mivel 2006 januárjában létrejött a Bengázi Nemzetközi Alap nevű non-profit nem kormányzati szervezet, amelynek célja a bengázi helyi orvosi infrastruktúra fejlesztése annak érdekében, hogy javítsák a betegek ellátását és segítséget nyújtsanak az érintett családoknak,
1. elítéli a líbiai büntetőbíróság 2006. december 19-i ítéletét, amely az ismételt tárgyaláson halálra ítélt öt bolgár ápolónőt, Kristiana Vulchevát, Nasia Nenovát, Valentina Siropulót, Valia Chervenyashkát és Snezana Dimitrovát, valamint egy palesztin orvost, Asraf al-Haiuit, akik már nyolc évet börtönben töltöttek a bengázi kórházbeli 1999-es HIV/AIDS üggyel kapcsolatban;
2. ismételten határozottan elutasítja a halálbüntetést, valamint emlékeztet rá, hogy az EU szerint a halálbüntetés eltörlése hozzájárul az emberi méltóság előmozdításához és az emberi jogok fokozatos fejlesztéséhez; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az EU már továbblépett, és immár kiáll a halálbüntetés eltörlése mellett a saját területén és a harmadik államokban is;
3. ismételten komoly aggodalmának ad hangot az ítélet alapjául szolgáló vád megalapozottságával, a fogva tartás során a vádlottakkal szemben tanúsított bánásmóddal és az eljárás elhúzódásával kapcsolatban;
4. hangsúlyozza, hogy 2007 januárjától kezdve a bengázi tárgyalás közvetlenül érinti az Európai Unió öt állampolgárát;
5. felszólítja az érintett líbiai hatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a halálos ítélet felülbírálata és megsemmisítése érdekében, és humanitárius alapon tegyék lehetővé az ügy gyors lezárását, ami szükséges előfeltétele a Líbiával ápolt uniós kapcsolatok folytatásának;
6. felszólítja Kadhafi elnököt, hogy éljen hatalmával, és sürgősen érje el a bebörtönzött ápolók szabadon bocsátását;
7. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek lépéseket a líbiai kormánynál a bebörtönzött ápolónők mihamarabbi szabadon bocsátása érdekében;
8. teljes szolidaritásáról biztosítja a bengázi HIV/AIDS fertőzés áldozatait, valamint tudomásul veszi a nemzetközi közösség által a gyermekek támogatása érdekében hozott intézkedéseket;
9. felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák a HIV cselekvési terv végrehajtását, a fertőzött gyermekek és családjaik szenvedésének enyhítése érdekében támogassák a Bengázi Nemzetközi Alapot és segítsék a líbiai hatóságokat a HIV megelőzésében és terjedésének megállításában;
10. hangsúlyozza eltökéltségét az ügy szoros figyelemmel kísérése mellett, valamint felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy folyamatosan tájékoztassák az Európai Parlamentet az ügy fejleményeiről;
11 felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy – amennyiben az ügy nem oldódik meg megnyugtatóan – vegyék fontolóra a Líbiával ápolt kapcsolatok felülvizsgálatát minden olyan területen, amelyet az Unió szükségesnek talál;
12. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Líbia kormányának és népgyűlésének, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának és Emberi Jogi Tanácsának.