KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
23.5.2007
- –Tunne Kelam, Charles Tannock, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Christopher Beazley, Anna Ibrisagic és Bogdan Klich, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében
- –Andres Tarand és Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoportja nevében
- –Toomas Savi, Siiri Oviir, Margarita Starkevičiūtė és Georgs Andrejevs, az ALDE képviselőcsoportja nevében
- –Cristiana Muscardini, Inese Vaidere, Ģirts Valdis Kristovskis, Guntars Krasts, Roberts Zīle, Konrad Szymański, Hanna Foltyn-Kubicka, Ryszard Czarnecki, Gintaras Didžiokas, Adam Bielan, Michał Tomasz Kamiński, Mieczysław Edmund Janowski, Wojciech Roszkowski és Marcin Libicki, az UEN képviselőcsoportja nevében
- –PSE (B6‑0205/2007)
- –UEN (B6‑0214/2007)
- –PPE-DE (B6‑0215/2007)
- –ALDE (B6‑0220/2007)
Az Európai Parlament állásfoglalása Észtországról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az EU elnökségének 2007. május 2-i, a moszkvai észt nagykövetség előtt kialakult helyzetről szóló nyilatkozatára,
– tekintettel a Parlament elnöke, Hans-Gert Pöttering által az Észtországban uralkodó helyzetről tett nyilatkozatra, és a plenáris ülésen 2007. május 9-én lezajlott vitára,
– tekintettel az EU-tagállamok kormányai, a Tanács és a Bizottság által tett, Észtországot támogató számos nyilatkozatra,
– tekintettel Eljárási Szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére
A. mivel Észtország fővárosában és észak-keleti részében 2007. április 26–28. között az észt kormánynak a „Tallinn felszabadítóinak szovjet emlékműve” az észt főváros központjából egy néhány kilométerre lévő katonai temetőbe való áthelyezésével kapcsolatos határozata ellen tiltakozók két éjszakán át tartó zavargásokat okoztak, amelyek a tüntetők rendőrség elleni támadásával kezdődtek és Tallinn központjában széles körű vandalizmushoz vezettek,
B. mivel a rendőrséget csak szélsőséges esetekben látták erőszakkal fellépni, és az észt igazságügy-miniszter semmilyen rendőrségi kihágást nem állapított meg,
C. mivel Észtország kormánya előzetesen ismertette határozatának indokait az Orosz Föderáció kormányával, és együttműködést ajánlott fel az orosz kormány számára az emlékmű áthelyezésének idejére, valamint arra ösztönözte az orosz képviselőket, hogy vegyenek részt a kihantolásokon, amit az orosz hatóságok elutasítottak,
D. mivel a kihantolásokat szigorúan a méltóságteljes magatartás nemzetközi előírásainak és normáinak megfelelően végezték el, és mivel az emlékművet egy hivatalos ünnepség keretében és a Hitler-ellenes koalíció képviselőinek részvételével újra megnyitották a temetőben,
E. mivel a közrend elleni erőszakos demonstrációkra és támadásokra Észtországon kívüli erők aktív hozzájárulásával és szervezésében került sor,
F. mivel Oroszországban számos magas szintű nyilatkozatot tettek, beleértve az Állami Duma küldöttsége által a küldöttség tallinni látogatása idején kiadott hivatalos nyilatkozatot, amely lemondásra szólítja fel az észt kormányt,
G. mivel az észt miniszterelnök kijelentette, hogy ezek az események „Észtország belügyeibe való jól szervezett és felháborító beavatkozást” jelentenek;
H. mivel közvetlenül a tallinni zavargások után a „Nashi” orosz kormánypárti ifjúsági szervezet ellenséges tüntetői hét napig megakadályozták az észt nagykövetség rendes működését, ami az észt és a svéd nagykövetek elleni fizikai támadásokhoz, a nagykövetség épületének lerombolására irányuló fenyegetésekhez, az észt zászlónak a nagykövetség területén történő letépéséhez és ahhoz vezetett, hogy Észtországot fasiszta országnak nevezték;
I. mivel rendszeres internetes támadásokat szerveztek főként Észtországon kívülről az észt államigazgatás hivatalos kommunikációs vonalainak és weboldalainak blokkolására irányuló kísérlet keretében, és mivel az interneten és mobiltelefon-üzeneteken keresztül folytatódtak az intenzív propaganda-támadások, amelyek fegyveres ellenállásra és további erőszakra szólítottak fel,
J. mivel alig pár nappal a tallinni események után az Észtországból Oroszországba irányuló exportra széles körű korlátozásokat vezettek be, orosz cégek felfüggesztették az észt cégekkel fennálló szerződéseiket, veszélyeztetik Észtország energiaellátását, és az Észtország-Szentpétervár vasúti összeköttetést június végétől felfüggesztik,
K. mivel az orosz hatóságok, beleértve az Állami Duma küldöttségét, sajnálatos módon elutasították az észt hatóságok párbeszédre irányuló kezdeményezését, és még azt is megtagadták, hogy a külügyminisztériumban közös sajtóértekezleten vegyenek részt;
L. mivel az észtországi orosz ortodox egyház metropolitája, Kornelius kijelentette, hogy nincs ok közösségek közötti konfliktusra, valamint hogy nem látja indokoltnak a zavargások észt és orosz nyelvű közösségek közötti konfliktusként való beállítását,
M. mivel a helyzetet még tovább súlyosbította az orosz média csatornáin sugárzott, további tiltakozást kiváltó félretájékoztatás,
N. mivel az orosz etnikumú népesség mindössze kicsiny része vett részt a demonstrációkban és a fosztogatásokban, a jelentős számú orosz háttérrel rendelkező rendőr kiválóan látta el feladatát, és a megkérdezettek legnagyobb része helyesnek ítélte az észt kormány eljárását,
O. mivel Észtországnak mint az EU és a NATO független tagjának joga van tragikus közelmúltjának értékelésére, amely függetlenségének az 1939-es Hitler-Sztálin paktum eredményeként való elvesztésével kezdődött és egészen 1991-ig tartott,
P. mivel a Balti államok szovjet megszállását és bekebelezését a nyugati demokráciák sosem ismerték el legálisnak,
Q. mivel az Európai Parlament 2005. május 12-i állásfoglalásában arra a következtetésre jutott, hogy „a II. világháború vége egyes nemzetek számára a sztálini Szovjetunió által okozott újabb elnyomatást jelentett”, és gratulált a kelet- és közép-európai országoknak felszabadulásuk alkalmából „a szovjet uralom és megszállás számos évtizede után…”,
R. mivel a Szovjetunió egyetlen jogutódja, az Orosz Föderáció továbbra is tagadja, hogy illegális módon olvasztották volna bele a Balti államokat a Szovjetunióba,
1. támogatásáról és szolidaritásáról biztosítja a demokratikusan megválasztott észt kormányt a rend, a stabilitás, valamint a jogállamiság minden észt lakos számára való garantálása érdekében tett erőfeszítéseiben;
2. az egyik legkisebb uniós tagállam elleni támadásokat az Európai Unió szolidaritásának próbájának tekinti,
3. megengedhetetlennek tartja az orosz hatóságok Észtország belügyeibe való beavatkozásra tett különböző kísérleteit
4. aggódik az orosz hatóságok által a moszkvai észt nagykövetség védelmére tett lépések elégtelensége, illetve a „Nasi” tüntetői által az észt nagykövet ellen elkövetett fizikai támadások miatt; felszólítja az orosz kormányt, hogy minden esetben tartsa tiszteletben a diplomaták védelméről szóló Bécsi Egyezményt;
5. elítéli Oroszország arra irányuló kísérleteit, hogy külpolitikájának eszközeként gazdasági nyomást fejtsen ki Észtországra, és felszólítja az orosz kormányt, hogy normalizálja a két állam közötti gazdasági kapcsolatokat;
6. emlékezteti az orosz hatóságokat, hogy az általuk Észtország irányában használt meggondolatlan és nyíltan ellenséges retorika éles ellentétben áll a nemzetközileg elfogadott viselkedési normákkal, és ez az EU és Oroszország közötti kapcsolatok egészére is kihatással lesz;
7. felszólítja az Európai Bizottságot és valamennyi tagállamot, hogy vegyenek részt az észt honlapok elleni internetes támadások kivizsgálásában, és készítsenek tanulmányt arról, hogy miként lehet uniós szinten kezelni az ilyen támadásokat és fenyegetéseket, továbbá felszólítja Oroszországot, hogy teljes mértékben segítse e tényfeltáró munkát;
8. felszólítja az orosz kormányt, hogy folytasson nyílt, részrehajlásmentes párbeszédet a kelet- és közép-európai demokráciákkal a XX. század történelméről és az emberiség elleni bűntettekről, köztük a parancsuralmi kommunista rendszerek által akkor elkövetett bűntettekről is;
9. örömmel veszi tudomásul Toomas Hendrik Ilves észt elnök felhívását, aki hangsúlyozta, hogy a szovjet időkben Észtországba telepedett, és most az Észt Köztársaság területén élő személyek, illetve ezek gyermekei és unokái mind észtek, hogy az elmúlt században származásra való tekintet nélkül valamennyi észt megtapasztalta a három egymást követő megszálló hatalom alatti élet kegyetlenségét, valamint hogy képesnek kell lenni észrevenni és megérteni mások tragédiáit, és emlékeztette ezért az összes érintett felet arra, hogy az Észtországon belül folyó párbeszédet ki kell bővíteni a különböző közösségek közti szakadék áthidalására és különösen az orosz anyanyelvű észtek integrálására irányuló új lehetőségek megteremtésére;
10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Észtország kormányának és parlamentjének, valamint az Orosz Föderáció kormányának és parlamentjének.