Közös állásfoglalási indítvány - RC-B6-0435/2007Közös állásfoglalási indítvány
RC-B6-0435/2007
Európai Parlament

KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

13.11.2007

az eljárási szabályzat 103. cikkének (4) bekezdése alapján, előterjesztette:
a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép: Európai érdek: siker a globalizáció korában

A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
RC-B6-0435/2007
Előterjesztett szövegek :
RC-B6-0435/2007
Viták :
Szavazatok :
Elfogadott szövegek :

Az Európai Parlament állásfoglalása – Az európai érdek: siker a globalizáció korában

Az  Európai Parlament,

–  tekintettel a 2007-re vonatkozó átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokról szóló, 2007. január 26-i előkészítő jelentésére (A6-0012/2007),

–  tekintettel Az európai érdek: siker a globalizáció korában című bizottsági közleményre (COM(2007)0581),

–  tekintettel az Ideje magasabb sebességbe kapcsolni: Az új növekedési és foglalkoztatási partnerség című bizottsági közleményre (COM(2006)0030),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló 2004. október 4-i, 2005. július 12-i, 2006. július 18-i és 2007. július 10-i tanácsi határozatra,

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló jogalkotási állásfoglalására[1],

–  tekintettel az Európai Tanács által 2005. március 22–23-án elfogadott európai ifjúsági paktumra,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2006. március 23–24-én elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra,

–  tekintettel az Oktatás és képzés 2010: A lisszaboni stratégia sikere a sürgős reformokon múlik című bizottsági közleményre (COM(2003)0685),

–  tekintettel A fogyatékkal élők helyzete a kibővített Európai Unióban: európai cselekvési terv 2006–2007-re című állásfoglalására[2],

–  tekintettel a szociális és foglalkoztatásügyi miniszterek 2007. július 5–6-i, az előttünk álló kihívásoknak való megfelelés 12 kulcspontjáról szóló nem hivatalos guimarãesi találkozójának következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az, hogy az állami politikák valójában támogatják-e vagy sem a növekedést, a gazdaságban tapasztalható növekedés forrásaitól és akadályaitól, illetve a globális gazdasági helyzetből adódó korlátok és lehetőségek alakulásától függ,

B.  mivel a jelenlegi pénzügyi instabilitás bizonytalanságot teremt, és tovább súlyosbíthatja a növekedés lassulását, és mivel az őszi előrejelzések Európai Bizottság általi kismértékű módosítása a gazdasági ciklus fordulópontját is jelezheti, hacsak a piacok átláthatósága és a politikai döntéshozók megfelelő válaszai vissza nem állítják a fogyasztók bizalmát,

C.  mivel az új Európai Unió a fejlett és a felzárkózó, alacsony költségű gazdaságok egyedülálló ötvözete, amely lehetővé teszi a költségek csökkentését, a belső és külső méretgazdaságosságot és a fejlődő gazdaságok deflációs és inflációs nyomásával szembeni ellenállást,

D.  mivel az EU egységes piacának egyre kedvezőbb megítélése és vonzereje motiválja a gazdasági bevándorlást, az egész világon felmerülő problémák megoldásához szükséges politikai és pénzügyi segítségnyújtás iránti igényt, valamint a magánbefektetők és az állami befektetési alapok (szuverén vagyonalapok) tőkéjének beáramlását,

E.  mivel mind a fejlett, mind a feltörekvő gazdaságokba irányuló uniós exportteljesítményt gyakran hátrányosan befolyásolja a piaci hozzáférési feltételek terén megmutatkozó hiányzó kölcsönösség, valamint a nem vámjellegű akadályok és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megléte,

F.  mivel a kibővített EU és annak a gazdaságra gyakorolt hatása, valamint tagállamai politikai és társadalmi-kulturális fejlődése reformokat és jobb együttműködést kíván a politikai döntéshozatal rendszerén belül,

G.  mivel az euróövezeten belül erősebb a kölcsönös egymásrautaltság, mint az EU egészén belül, és mivel ez még nem testesül meg hatékony és következetes politikai folyamatokban – különösen a rendezett államháztartás, a minőségi kiadások és a termelékenységnövelő stratégiákba történő befektetések közötti kapcsolat vonatkozásában,

H.  mivel az EU átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásainak meghatározásakor a politikai döntéshozóknak egyértelműen azonosítaniuk és kezelniük kell azokat a közös kihívásokat, amelyekkel az EU gazdaságainak jelenleg és az elkövetkező években szembe kell nézniük,

I.  mivel az EU polgárainak tudatossága és a tőlük kapott aktív támogatás a gazdaságpolitikai intézkedések sikeres végrehajtásának előfeltétele,

J.  mivel az európai foglalkoztatási stratégia nagyobb átláthatóságot, felügyeleti kapacitást és részvételt ösztönző erőt igényel a megújított lisszaboni stratégia keretében, különösen a nemzeti reformprogramokban és a nemzeti reformprogramok végrehajtásáról szóló jelentésekben,

K.  mivel a gazdasági növekedés, a foglalkoztatottság, a szegénység elleni küzdelem, valamint a társadalmi integráció között szoros kapcsolat áll fenn; mivel a munkavállalók körében tapasztalható szegénység egyre inkább középpontba kerül és a foglalkoztatási és társadalmi integrációs stratégiák fő kihívását jelenti; mivel ennélfogva lényeges, hogy az integrált iránymutatások teljesítsék társadalmi és környezeti célkitűzéseiket, valamint figyelembe vegyék a különböző területek közötti együttműködéseket;

L.  mivel a szociális és foglalkoztatásügyi miniszterek fent említett nem hivatalos guimarãesi találkozója arra a következtetésre jutott, hogy a társadalmi integráció az európai fenntartható fejlődési stratégiák egyik alapvető dimenziója, hiszen olyan eszközöket biztosít, amelyek lehetőségeket teremthetnek mindenki számára, és pozitív hatással van a foglalkoztatásra, a szaktudásra és az emberi fejlődésre,

Külső politikák

1.  megállapítja, hogy a gazdaság globalizációja új lehetőségeket teremt az uniós gazdaságok számára, amelyeknek fontosabb szerepet kell játszaniuk az elkövetkező évtizedekben és további előnyökre kell szert tenniük a méretgazdaságosság, a kapacitás, a városiasodás, a hálózatok és a jó hírnév kihasználásával;

2.  hangsúlyozza, hogy az EU csak úgy lesz képes a lisszaboni célok belső megvalósítására, ha globális szinten aktívan és egységesen lép fel; üdvözli ezért a lisszaboni stratégia összefüggő külső dimenziójának kialakítására irányuló szándékot; úgy ítéli meg, hogy az átfogó külpolitikai megközelítésnek, amelynek középpontjában a szabályozói együttműködés, a szabványok összehangolása és a szabályok egyenértékűsége áll, elő kell segítenie a tisztességes versenyt és kereskedelmet; ezzel összefüggésben ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy nem szabad alábecsülni a belső együttműködés és a reformfolyamatok további javításának fontosságát;

3.  hangsúlyozza, hogy az EU globális szereplőként egyre fontosabb tényező, és a nyitott világgazdaság egyik legjelentősebb haszonélvezője mint a világ legnagyobb áruexportőre és -importőre, valamint legnagyobb szolgáltatásexportőre és a külföldi működőtőke-befektetések második legnagyobb célpontja és kiindulópontja; úgy véli, hogy ennek következtében nagy a felelőssége is a globális problémák megoldásában és a közös külső gazdaságpolitikai eszközök kialakításában az EU egységes piaca által kifejtett külső hatás megfelelő kezelése érdekében;

4.  úgy ítéli meg, hogy az iparágak globális összefonódása és az uniós vállalatok harmadik országokból származó befektetők által történő felvásárlása, illetve az ellenkező irányú folyamat csökkenti a tényleges tőkeköltséget; intézkedések meghozatalát kéri a protekcionizmus elleni küzdelem céljából mind az Európai Unión belül, mind azon kívül; rámutat azonban arra, hogy az EU felügyeleti keretének kialakítása során alkalmazott megfelelő koordináció hiányában és az uniós versenyszabályok szigorú végrehajtása nélkül az egységes piac előnyei, és a méretgazdaságosság terén annak következtében élvezett előnyök, hogy az EU egységes szereplőként vesz részt a globális piacon, esetleg csökkenhetnek;

5.  támogatja az EKB függetlenségét a monetáris politika meghatározása és a globális pénzpiacok ingadozásainak kezelése tekintetében; hangsúlyozza, hogy az euró árfolyamának felértékelődése a harmadik országokban tapasztalható növekvő egyensúlyhiány, illetve az EU-ban érzékelhető visszafogott kereslet eredménye, ami növeli az uniós cégekre nehezedő versenynyomást, és megvilágítja az EU hatékony gazdaságpolitika, nemzetközi megállapodások és együttműködés révén adandó válaszának szükségességét,

6.  azon a véleményen van, hogy a természeti erőforrások, az alaptermékek és a szolgáltatások iránti kereslet megerősödése, ami a fejlődő gazdaságok növekedésére vezethető vissza, inflációs nyomást jelenthet az uniós tagországok gazdaságaira nézve, amelyet eddig a globális kínálat növekedéséhez való hozzájárulásuk ellensúlyozott; úgy véli, hogy az uniós tagállamoknak e probléma kezelése céljából a technológiai fejlődést elősegítő stratégiákkal ötvözött inflációellenes gazdaságpolitikai eszközöket kell kidolgozniuk, valamint ki kell alakítaniuk a lehetséges makrogazdasági kiigazítások és a jobb együttműködés keretét;

7.  üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy továbbfejleszti a szabályozói együttműködést, a szabványok összehangolását és a szabályok egyenértékűségét a harmadik országokkal folytatott tárgyalásai során; felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a tisztességes munkát és a munkával töltött évek minőségének javítását, küzdjön a szociális dömping ellen, a harmadik országokkal kötött kereskedelmi és együttműködési megállapodásaiban rendszeresítsen új fejezetet a fenntartható fejlődésről, megkövetelve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető normáinak és tisztességes munkára vonatkozó elveinek megerősítését és betartatását, és hogy módszeresen alkalmazza társadalmi értékeit és elveit, amikor harmadik országokkal megállapodásokat köt;

Belső politikák

Összekötő kapocs a szociális védelemre és a társadalmi integrációra irányuló stratégia és az integrált iránymutatások között

8.  üdvözli azt a bizottsági nyilatkozatot, mely szerint nagyobb figyelmet kell szentelni az aktív beilleszkedésnek és az esélyegyenlőségnek, elő kell mozdítani a megfelelő szociális védelmet és meg kell erősíteni a szegénység elleni küzdelmet, hatékonyabb módszereket kell kidolgozni a munkához, az oktatáshoz, a szociális és egészségügyi ellátáshoz, valamint a szociális védelem egyéb formáihoz való hozzáféréshez fűződő meglévő polgári jogok Európa-szerte történő biztosítása érdekében;

9.  hangsúlyozza, hogy biztosítani és javítani kell a szociális dimenziónak a lisszaboni stratégia következő szakaszába, különösen az integrált iránymutatásokba történő beillesztését és láthatóságát; úgy véli, hogy sürgősen orvosolni kell a foglalkoztatási iránymutatások észlelt hiányosságait, amelyek nem képesek nyomatékot adni bizonyos alapvető szociális célkitűzéseknek, például amelyek a dolgozó szegények számának csökkentését és a mindenki számára nyitott, magas szintű foglalkoztatáshoz, oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és a szociális védelem egyéb formáihoz való hozzáférés javítását célozzák; felkéri a Bizottságot, hogy tegye alkalmassá az integrált iránymutatásokat az új kihívásokkal való szembenézésre, és orvosolja a hiányosságokat;

10.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak módszeres megközelítést annak biztosítására, hogy tényleges koherencia legyen a nemzeti reformprogramok növekedésre, több és jobb munkahelyre irányuló folyamata, illetve a szociális védelem és a társadalmi integráció folyamata között;

A foglalkoztatási iránymutatások végrehajtása

11.  felkéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon a tagállamokban tapasztalható, a foglalkoztatási iránymutatás végrehajtása és hatékonysága terén jelentkező nagyfokú divergenciával annak biztosítása révén, hogy a tagállamok szélesebb körben alkalmazzák az európai foglalkoztatási stratégia mutatóit és célkitűzéseit, az Európai Ifjúsági Egyezményben, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai egyezményben és a 2006-2007. évi EU Fogyatékossági Akciótervben rögzített élethosszig tartó tanulás eszközeit és intézkedéseit; kéri, hogy valamennyi kötelezettség, célkitűzés és kritérium kerüljön bele az integrált iránymutatásokba, hogy növeljék az európai foglalkoztatási stratégia egységességét és hatékonyságát;

12.  hangsúlyozza a foglalkoztatási politikákban rejlő stratégiai lehetőségek előmozdításának fontosságát; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy koordinációs tevékenységük során fordítsanak különös figyelmet a munka minőségére, a munka, a család és a magánélet összehangolására, a mindenki által igénybe vehető képzés és oktatás minőségére és elérhetőségére, a megkülönböztetés elleni jogszabályok végrehajtására, a nők és férfiak esélyegyenlőségére vonatkozó politika megerősítésére, és a bevándorlás kérdéseire;

13.  támogatja közös alapelvek elfogadását a rugalmas biztonság vonatkozásában, ötvözve a munkavállalók és a munkaadók számára a rugalmasságot a biztonsággal a munkaerőpiacon; ösztönzi a tagállamokat, hogy tartsák szem előtt a közös alapelveket a szociális partnerekkel folytatott konzultáció során, és hangsúlyozza a képzés és továbbképzés, az aktív munkaerő-piaci politikák, a megfelelő szociális védelem és a munkához való jog valamennyi dolgozó számára való biztosítása által a munkaerő-piaci szétdaraboltság megszüntetésének központi szerepét;

Gazdaságpolitika

14.  úgy véli, hogy a stabil gazdaságpolitikák elősegítenék a bizalom megerősítését és a jelenlegi pénzügyi ingadozásból adódó bizonytalanság csökkentését; rámutat, hogy az európai gazdaság utóbbi években jelentkező egyik alapvető problémája az elégtelen belföldi kereslet volt; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a stabil költségvetési politikára, valamint a jól működő államháztartásra vonatkozó, a „lisszaboni befektetéseket” magában foglaló fokozottabb együttműködés döntő fontosságú;

15.  az a véleménye, hogy a pénzpiacok átláthatósága, a versenyszabályok hatékonysága, valamint a megfelelő szabályozás és felügyelet továbbra is kulcsfontosságú elemei a pénzpiacok globalizációjának és a fogyasztói jogok biztosításának; felhívja ezért a Bizottságot, hogy a pénzpiaci kérdéseket foglalja bele a lisszaboni program keretében zajló, Európát átfogó egyes kezdeményezésekbe;

16.  hangsúlyozza, hogy a termelékenység növekedésének lassulása aggodalomra ad okot gazdaságpolitikai téren; e lassulás az EU-n belül különböző, mindazonáltal megfigyelhető közös vonása a piacok, az értékesítés és pénzügyi szolgáltatások terén megmutatkozó gyengeség;

17.  rámutat arra, hogy a szerkezeti merevség akadályozza a technológiai újítások hatékony felhasználását és a lemaradó szektorokban a hálózatok elérhetőségét; meggyőződése, hogy a gazdaságpolitikai iránymutatásoknak tartalmazniuk kell a kínálati oldalra vonatkozó intézkedéseket, melyek célja a határokon átnyúló üzleti tevékenységek számára kedvező környezet megteremtése és az egységes pénzügyi piac kialakításának felgyorsítása;

18.  elismeri, hogy Európában az innovációnak gyorsabban kellene megjelennie az új termékekben és szolgáltatásokban; támogatja ezért a kutatás, oktatás és innováció tudásháromszögére vonatkozó bizottsági javaslatot; az új szakismeretek, az élethosszig tartó tanulás és a modern oktatás/képzés terén hatékonyabb befektetéseket vár;

19.  hangsúlyozza a gazdaságirányítási folyamatok, eljárások és szervezeti felépítés terén végrehajtott innovációk révén történő gazdasági átalakítás szükségességét; azon a véleményen van, hogy az e területen működő új vállalatoknak a tőkéhez való jobb hozzáférésre és több kreativitásra van szükségük, és hogy azok számos lehetőséget kínálnak a kisvállalkozások és a fiatalabb generáció számára;

20.  megjegyzi, hogy a versenypolitikának ki kell egészítenie a strukturális politikákat, meg kell akadályoznia a kartellek megjelenését, valamint olyan feltételeket kell biztosítania, hogy ne lehessen kiszorítani a kisvállalkozásokat;

21.  rámutat, hogy az uniós polgárok gyakran egyenlőségjelet tesznek a globalizáció és az európai termelés csökkenése, illetve a munkahelyek megszűnése közé; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak jobb tájékoztatást a globalizáció valamennyi vonatkozásáról és egy olyan uniós szintű politika szükségességéről, amely szembenéz a globalizált gazdaság kihívásaival;

22.  megismétli, hogy a lisszaboni stratégia céljait csak egy közös energiapolitika létrehozására irányuló további erőfeszítések révén lehet maradéktalanul megvalósítani;

23.  tudatában van, hogy a kis-, közép- és a nagyvállalatok egyaránt szerepet játszanak a dinamikus, integrált innovációs stratégiában, és hogy a kutatás-fejlesztés színvonalának növelésében és az új technológiák kifejlesztésében alapvető jelentősége van annak, hogy a kisebb vállalkozások és magánszemélyek hozzáférjenek a forrásokhoz; rámutat, hogy mind a korai szakaszban történő finanszírozást, mind a termékek piacra jutását lehetővé tevő megfelelően hosszú időkeretben történő finanszírozást erősíteni kell;

24.  üdvözli a KKV-kal és képviselőikkel folytatandó bizottsági konzultációra irányuló javaslatot, valamint az európai kisvállalkozási törvény azt követő kidolgozását; sürgeti, hogy a kisvállalkozások meghallgatásra találjanak a társadalmi dialógus közepette, és hogy az „először gondolkodj kicsiben” elve maradéktalanul része legyen a politikaformálásnak;

25.  sajnálatát fejezi ki a tekintetben, hogy még mindig nem született megegyezés a Parlament, a Tanács és a Bizottság között az egyértelmű ütemezésre és a magatartási kódexre vonatkozóan, amely a három érintett uniós szerv megfelelő együttműködését és teljes mértékű bevonását lenne hivatott biztosítani a globalizáció kérdéseinek további megfelelő kezelése terén; ezzel összefüggésben felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtsák be javaslataikat a három uniós szerv szoros együttműködésére vonatkozóan, tekintettel a lisszaboni stratégia közelgő felülvizsgálatára;

26.  kiáll az EKB függetlensége mellett a monetáris politika meghatározása és a globális pénzpiacok ingadozásai következtében fellépő hatások kezelése tekintetében; hangsúlyozza, hogy az euró árfolyamának felértékelődése a harmadik országokban tapasztalható növekvő egyensúlyhiány, illetve az EU-ban érzékelhető visszafogott kereslet eredménye; aggodalmának ad hangot arra vonatkozóan, hogy az európai növekedés elég erős-e a globális pénzügyi piacok és az árfolyam ingadozásának ellensúlyozásához;

27.  azon a véleményen van, hogy a természeti erőforrások, az alaptermékek és –szolgáltatások iránti kereslet megerősödése, amely a fejlődő gazdaságok növekedésére vezethető vissza, inflációs nyomást jelenthet az uniós tagországok gazdaságaira nézve, amelyet eddig a globális kínálat növekedéséhez való hozzájárulásuk ellensúlyozott; úgy véli, hogy az uniós tagállamoknak e probléma kezelése céljából a technológiai fejlődést elősegítő stratégiákkal ötvözött inflációellenes gazdaságpolitikai eszközöket kell kidolgozniuk, valamint ki kell alakítaniuk a lehetséges makrogazdasági kiigazítások és a jobb együttműködés keretét;

Az érdekelt felek részvétele

28.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a lisszaboni stratégia keretében és különösen a nemzeti reformprogram folyamatára vonatkozóan segítsék elő, hogy a nemzeti parlamentek, a regionális és helyi hatóságok, a szociális partnerek és a civil társadalom érdekelt felei a sajátjuknak érezzék e programokat és fokozottan vegyenek részt bennük;

Globális kormányzás

29.  elismeri, hogy a politikák kidolgozása során sürgető szükség van nemzeteken átívelő fellépésekre az éghajlatváltozás enyhítése és a nemzetközi szervezett bűnözés leküzdése érdekében, és úgy véli, hogy a nemzetek feletti kihívásokat nemzetközi intézményeknek kell kezelniük;

30.  hangsúlyozza, hogy az EU globális szereplőként egyre fontosabb tényező, és a nyitott világgazdaság egyik legjelentősebb haszonélvezője; úgy véli, hogy ennek következtében nagy a felelőssége a globális problémák kezelésének elősegítésében és a közös külső gazdaságpolitikai eszközök meghatározásában az EU egységes piacára nehezedő külső nyomás megfelelő kezelése érdekében;

31.  úgy véli, hogy a globális szabályok és standardok fejlesztése lényeges annak érdekében, hogy megvalósulhasson a szabályozási konvergencia; ösztönzi a Bizottságot, hogy aktívan vegyen részt valamennyi nemzetközi ügynökség és szabályalkotó szerv munkájában, hogy nagyobb konzisztencia alakulhasson ki az EU, illetve az EU fő kereskedelmi partnereinek szabályai és gyakorlata között;

32.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU kétoldalú kereskedelmi megállapodásainak és a WTO többoldalú kereskedelmi megállapodásainak megkötése a WTO-t létrehozó megállapodás rendelkezéseivel összhangban történjen; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a munkát a dohai miniszteri nyilatkozat ambiciózus eredményei érdekében;

33.  úgy véli, hogy a transzatlanti belső piac megfelelő eszköz lenne az uniós kereskedelmi védelmi eszközök hatékonyságának, a fenntartható versenyképességnek és innovációnak a biztosítására;

34.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a piaci hozzáférési feltételekre vonatkozó viszonosság érvényesüljön; ismételten egy új EU–USA partnerségi megállapodás megkötésére szólít fel, amelynek célja a még fennálló kereskedelmi és befektetési akadályok elhárítása vagy jelentős csökkentése az európai normák tiszteletben tartása mellett;

35.  úgy véli, hogy a kereskedelem további liberalizációjára irányuló törekvés még szükségesebbé teszi, hogy az EU továbbra is képes legyen megvédeni magát a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben; ezért a kereskedelmi védelmi eszközöket az EU-s stratégia nélkülözhetetlen összetevőjének tekinti;

Migráció

36. 26.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak sürgősen ki kell alakítania az integrált határellenőrzést, továbbá a gazdasági migrációra vonatkozó összehangolt stratégiákat, feltételrendszert és eljárásokat is magában foglaló közös határellenőrzést és bevándorlási politikát, a tagállamokra hagyva annak eldöntését, hogy milyen számban engedélyezik a bevándorlást; hangsúlyozza, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell kifejteni továbbá a tapasztalatcserén alapuló megoldáskeresés érdekében, hogy a bevándorlás sikeres legyen az összes érintett fél számára, úgy szociális mint gazdasági szempontból;

Intézményi szabályozás

37.  azon a véleményen van, hogy a gazdasági helyzet nem befolyásolja automatikusan a hosszú távú növekedést, és hogy a piaci helyzetre reagáló intézmények létrehozása határozza meg, hogy a gazdaság képes-e a szerkezeti növekedés lehetőségeinek kihasználására; sürgeti a Bizottságot, hogy készítse el a valóban naprakész 2008–2010. évi integrált iránymutatásokat;

38.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat