A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : RC-B6-0525/2007

Előterjesztett szövegek :

RC-B6-0525/2007

Viták :

PV 13/12/2007 - 11.3
CRE 13/12/2007 - 11.3

Szavazatok :

PV 13/12/2007 - 12.3
CRE 13/12/2007 - 12.3

Elfogadott szövegek :


KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 103kWORD 63k
12.12.2007
PE398.224v01-00}
PE398.220v01-00}
PE398.207v01-00}
PE398.210v01-00} RC1
 
B6‑0525/2007}
B6‑0528/2007}
B6‑0538/2007}
B6‑0542/2007} RC1
az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése alapján, előterjesztette:
   Georg Jarzembowski, Laima Liucija Andrikienė és Bernd Posselt, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében
   Pasqualina Napoletano és Elena Valenciano Martínez-Orozco, a PSE képviselőcsoportja nevében
   Sophia in 't Veld ésMarios Matsakis, az ALDE képviselőcsoport nevében
   Jean Lambert, Raül Romeva i Rueda és Hiltrud Breyer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
   Eva-Britt Svensson, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
   PSE (B6‑0525/2007)
   ALDE (B6‑0528/2007)
   Verts/ALE (B6‑0538/2007)
   GUE/NGL (B6‑0542/2007)
a kéjhölgyekről

 

Az Európai Parlament állásfoglalása a kéjhölgyekről

Az Európai Parlament,

   tekintettel a rabszolga-kereskedelem eltörlésének 2007-ben esedékes 200. évfordulójára,
   tekintettel a nő- és gyermekkereskedelem eltörléséről szóló egyezményre (1921), amelynek Japán is aláíró fele,
   tekintettel a 29. számú kényszermunka elleni egyezményre (1930), amelyet Japán ratifikált,
   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325(2000). számú, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló állásfoglalására,
   tekintettel Gay McDougall, az ENSZ különmegbízottja Módszeres nemi erőszak, szexuális rabszolgaság és rabszolgaságszerű gyakorlatok a fegyveres konfliktusok során című jelentésére (1998. június 22.),
   tekintettel az ENSZ kínzás elleni bizottsága 38. ülésszakának (2007. május 9–10.) következtetéseire és ajánlásaira,
   tekintettel a Holland Nyugat-India japán megszállása idején a holland nők kényszerprostitúciójáról szóló holland kormánydokumentumok tanulmányozásáról Hágában készült jelentésre (2004),
   tekintettel az amerikai kongresszus és a kanadai parlament 2007. július 30-án, illetve 2007. november 29-én elfogadott határozataira,
   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkére,
   A.mivel a japán kormány Ázsia és a Csendes-óceáni-szigetek 1930-as évektől a II. világháború végéig tartó gyarmati és háborús megszállása idején hivatalos megbízást adott fiatal nőknek, akik a világ számára ianfu vagy „kéjhölgyek” (comfort women) néven váltak ismertté, kizárólag szexuális szolgáltatások céljából a birodalmi fegyveres erők részére történő beszerzésére,
   B.mivel a történészek arra a következtetésre jutottak, hogy több mint 100 000 nő került rabszolgaságba,
   C.mivel a „kéjhölgy-rendszer” magában foglalta a csoportos nemi erőszakot, a kényszerabortuszt, a megalázást és a szexuális erőszakot, ami csonkításokhoz, halálesetekhez és esetenként öngyilkossághoz vezetett, és a XX. századi emberkereskedelem egyik legjelentősebb példája,
   D.mivel a japán bíróságok elé vitt több tucatnyi „kéjhölgy-ügy” mindegyikében elutasították a felperesek kártérítés iránti igényét annak ellenére, hogy a bírósági ítéletek elismerték a birodalmi fegyveres erők közvetlen és közvetett érintettségét és az állam felelősségét,
   E.mivel a „kéjhölgy-rendszer” legtöbb áldozata már elhunyt, és a napjainkban még élő túlélők életkora is eléri vagy meghaladja a 80 évet,
   F.mivel az elmúlt években számos magas beosztású japán kormánytag és -tisztviselő bocsánatot kért a „kéjhölgy-rendszer” miatt, míg egyes japán tisztviselők a közelmúltban azon sajnálatos kívánságuknak adtak hangot, hogy ezeket a bocsánatkéréseket finomítsák vagy vonják vissza,
   G.mivel a szexuális rabszolgaság rendszerét a japán kormány soha nem tárta fel teljes mértékben, és a japán iskolákban használt egyes új kötelező olvasmányok megpróbálják lekicsinyíteni a „kéjhölgyek” tragédiáját és a II. világháború során elkövetett egyéb japán háborús bűnöket,
   H.mivel az Ázsiai Nők Alapítványa, egy kormánykezdeményezésre létrejött magánalapítvány, amelynek célja a visszaélések és a „kéjhölgyek” szenvedései miatti kártérítéssel kapcsolatos programok és projektek végrehajtása volt, megbízatása 2007. március 31-én lejárt,
   1.üdvözli az Európai Unió és Japán közötti kitűnő kapcsolatot, amely a többpárti demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása kölcsönösen elismert értékein alapul;
   2.szolidaritását fejezi ki azok mellett a nők mellett, akik a II. világháború folyamán a „kéjhölgy-rendszer” áldozatai voltak;
   3.üdvözli Kono Johei, a kabinet főtitkára 1993. évi és Murajama Tomiicsi miniszterelnök 1994. évi, a „kéjhölgyekkel” kapcsolatos kijelentéseit, valamint a japán parlament 1995. évi és 2005. évi határozatait, amelyekben elnézést kérnek a háborús idők áldozataitól, beleértve a „kéjhölgy-rendszer” áldozatait is;
   4.üdvözli azt az 1995. évi japán kormánykezdeményezést, amely a már feloszlott Ázsiai Nők Alapítványa létrehozására irányult, amely nagyrészt a kormány által finanszírozott magánalapítvány és bizonyos mennyiségű „megváltást” fizetett több száz „kéjhölgynek”, de úgy ítéli meg, hogy ez a humanitárius kezdeményezés nem elégítheti ki az áldozatok jogi elismerésre és a nemzetközi közjog keretében történő jóvátételre irányuló igényeit, ahogy azt a nők elleni erőszakkal foglalkozó ENSZ-különmegbízott, Gay McDougall 1998. évi jelentésében kifejtette;
   5.felhívja a japán kormányt, hogy hivatalosan kérjen egyértelmű elnézést, ismerje el és vállaljon történelmi és jogi felelősséget amiatt, hogy birodalmi fegyveres erői a világ számára „kéjhölgyként” ismert fiatal nőket szexuális rabszolgaságba kényszerítettek Ázsia és a Csendes-óceáni-szigetek 1930-as évektől a II. világháború végéig tartó gyarmati és háborús megszállása idején;
   6.felhívja a japán kormányt, hogy léptessen életbe hatékony igazgatási mechanizmusokat annak érdekében, hogy jóvátételt szolgáltasson a „kéjhölgy-rendszer” túlélő áldozatai és az elhunyt áldozatok családjai számára;
   7.felhívja a japán nemzetgyűlést (Diet), hogy tegyen jogi lépéseket a jóvátétel japán bíróságokon történő megítélése előtt álló jelenlegi akadályok megszüntetésére; különösen az egyénnek azt a jogát kell határozottan elismerni a nemzeti jogban, hogy a kormánnyal szemben jóvátételt követelhessen, továbbá a túlélők életkorát figyelembe véve elsőbbséget kell adni a nemzetközi jog szerint bűncselekménynek minősülő szexuális rabszolgaság túlélőit érintő jóvátételi ügyeknek;
   8.felhívja Japán kormányát, hogy nyilvánosan cáfolja meg azokat az állításokat, melyek szerint „kéjhölgyek“ leigázására és rabszolgaságba vetésére soha nem került sor;
   9.ösztönzi a japán népet és a kormányt, hogy tegyenek további lépéseket nemzetük teljes történelmének megismerése felé és növeljék az 1930-as és 1940-es években elkövetett – beleértve a „kéjhölgyekkel” kapcsolatos – cselekmények ismertségét Japánban; felhívja Japán kormányát, hogy ezeket az eseményeket oktassa a jelen és a jövő generációjának;
   10.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a japán kormánynak és parlamentnek, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, az ASEAN országok, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Koreai Köztársaság, a Kínai Népköztársaság, Tajvan és Kelet-Timor kormányainak, valamint a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat