KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
12.12.2007
- –Colm Burke, Laima Liucija Andrikienė, Bernd Posselt, Eija-Riitta Korhola, Bogusław Sonik és Mario Mauro, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében
- –Pasqualina Napoletano, Josep Borrell Fontelles, Marie-Arlette Carlotti, Alain Hutchinson and Ana Maria Gomes, a PSE képviselőcsoportja nevében
- –Thierry Cornillet és Marios Matsakis, az ALDE képviselőcsoportja nevében
- –Ryszard Czarnecki, Hanna Foltyn-Kubicka, Ģirts Valdis Kristovskis, Marcin Libicki, Konrad Szymański és Adam Bielan, az UEN képviselőcsoportja nevében
- –Raül Romeva i Rueda és Marie Anne Isler Béguin, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében
- –UEN (B6‑0527/2007)
- –GUE/NGL (B6‑0529/2007)
- –PPE-DE (B6‑0533/2007)
- –ALDE (B6‑0536/2007)
- –PSE (B6‑0535/2007)
- –Verts/ALE (B6‑0541/2007)
Az Európai Parlament állásfoglalása Csád keleti részéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel korábbi állásfoglalásaira az emberi jogok helyzetéről Csádban,
– tekintettel a Csádban és a Közép-afrikai Köztársaságban (KAF) végrehajtott EBVP-műveletről szóló 2007. szeptember 26-i állásfoglalására,
– tekintettel a 2007. szeptember 25-i, 1778. számú ENSZ-határozatra, amely arról rendelkezik, hogy Kelet-Csádban és a Közép-afrikai Köztársaság északkeleti részén alakítsanak ki többdimenziós jelenlétet, beleértve az EUFOR TCHAD/RCA EBVP-műveletet is,
– tekintettel az EUFOR TCHAD/RCA műveletről szóló, a Tanács által 2007. október 15-én elfogadott együttes fellépésre,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2007. július 31-i, 1769. számú határozatára, amely tizenkét hónapos kezdeti időszakra létrehozott egy AU–ENSZ vegyes missziót (UNAMID),
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. számú, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkére,
A. mivel november 26-án, hétfőn, a csádi hadsereg a csádi fegyveres felkelők százait gyilkolta meg Csád keleti határa mentén, és december 3-án a csádi hadsereg újabb támadást indított a csádi lázadó erők ellen,
B. mivel újrakezdődtek a fegyveres összecsapások a csádi hadsereg és az Egyesült Erők a Demokráciáért és a Fejlődésért (UFDD), valamint az Erők Mozgósítása a Változásért (RFC) lázadói között a törékeny békemegállapodás november végi felbomlása után; mivel a lázadók csoportjai, kormányzati tisztviselők és külföldi megfigyelők valamennyien megerősítik, hogy a november 26. óta zajló harcok az eddigi legsúlyosabbak Deby elnök 1990. decemberi hatalomra lépése óta,
C. mivel mintegy 238 000 szudáni menekültet, 44 600 közép-afrikai köztársasági menekültet és 170 000, az országon belül lakóhelyét elhagyni kényszerült embert (IDP-ket) látnak el tizenkét táborban Csád Szudán melletti keleti határa mentén,
D. mivel az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosa (UNHCR) december 4-én, kedden arra figyelmeztetett, hogy a kormányalakulatok és a lázadók közötti harcok kelet-csádi kirobbanása az utóbbi tíz napban korlátozta az ENSZ számára a menekültek és az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek (IDP-k) százezreit befogadó táborokba való bejutást, és nagy feszültségeket okozott a régióban,
E. mivel a harcok akadályozzák az Élelmiszer Világprogram (WFP) Kelet-Csádban kifejtett tevékenységét, megakadályozva az egyes menekülttáborokba való bejutást, más táborok esetében pedig késedelmeket okozva az élelemellátásban; mivel a Farchana közelében – ahol három menekülttábor található – zajló harcok különösen megnehezítették a humanitárius műveleteket; mivel legalább egy alkalommal fegyveres bűnözők támadtak meg egy, a WPF által bérelt kamiont, amely a WPF élelmiszer-szállítmányával volt megrakva,
F. mivel a harcok főként a Farchana, Iriba, Biltine és Guereda nevű régiókban zajlottak, amelyek Abeché városától – egy legalább tizenkét menekülttábort magába foglaló fő működési telephelytől – északra és keletre helyezkednek el; mivel az Abechétől délre található menekülttáborokhoz közeli területek, mint például Goz Beida szintén veszélyesebbekké váltak,
G. mivel a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága szerint a humanitárius tevékenységeket főként a régióban tapasztalható fegyveres rablások és banditizmus fenyegeti, és a katonai támadások a bűnözést csak tovább súlyosbítják; mivel a Kelet-Csádban egyre jobban elharapózó banditizmus folytán a humanitárius szervezetek arra kényszerülnek, hogy csökkentsék személyzetüket és visszafogják tevékenységüket a kulcsfontosságú városokban, és így egyre kevésbé képesek arra, hogy humanitárius segítséget nyújtsanak, amire viszont égetően szükség van,
H. mivel Idriss Deby csádi elnök a közelmúltban leváltotta Mahamat Nour Abdelkerim védelmi minisztert, aki az Egységfront a Változásért vezetője, és ez jól mutatja a kormányzati szinten megmutatkozó feszültségeket és konfliktusokat;
I. mivel 2007. október 15-én a Tanács közös fellépést fogadott el az EUFOR TCHAD/RCA művelettel kapcsolatban, amelynek feladata hozzájárulni a veszélyben lévő civil lakosság, különösen a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek védelméhez, megkönnyíteni a humanitárius segélyek elosztását és a humanitárius személyzet szabad mozgását azáltal, hogy a tevékenységek régióiban növelik a biztonságot, és hozzájárulnak az ENSZ személyzetének, épületeinek, berendezéseinek és felszerelésének védelméhez, valamint az ENSZ személyzete és kisegítő személyzete biztonságának és szabad mozgásának biztosításához,
J. mivel egyre halogatják az EUFOR TCHAD/RCA bevetésének menetrendjét, amelynek már november vége előtt le kellett volna zajlania; mivel feltételezik, hogy az esős évszak október végi mérséklődésével a felkelők csoportjai újból mobillá és aktívvá válnak a régióban; mivel a csádi hírszerzés igazgatója a felkelők felfegyverzésével vádolja Szudánt,
K. mivel bármilyen belföldi instabilitás Csádban – ideértve a kelet-csádi, dárfúri és KAF határterületek biztonsági válságát – szintén negatív hatással lesz az EUFOR TCHAD/RCA műveletre már annak kezdetétől fogva,
L. mivel súlyosbodtak a nemzetközi aggályok, mióta a felkelők egy másik csoportja, az Egyesült Erők a Demokráciáért és a Fejlődésért (UFDD) azzal fenyegetőzött, hogy megtámadja az EUFOR TCHAD/RCA misszióban részt vevő francia vagy más külföldi erőket,
M. mivel a nemi erőszak mint háborús bűn, beleértve a megerőszakolás fegyverként való használatát, igen elterjedt a menekülttáborokban és máshol is ebben a konfliktusok sújtotta régióban, hiszen a nők és a lányok támadhatók meg a legkönnyebben,
1. hangsúlyozza, hogy a Csádban legutóbb tapasztalt erőszakos események és zavargások rávilágítanak arra, hogy égetően szükség van az EUFOR TCHAD/RCA további késedelem nélküli bevetésére; hangsúlyozza, hogy az EU tagállamai és az ENSZ „védelmi felelősséggel” bírnak a régióban található menekülteket és az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült embereket illetően; rámutat arra, hogy a veszélyeztetett civil lakosság védelme érdekében ezeknek az erőknek rendelkezniük kell minden szükséges eszközzel, és fel kell használniuk azokat, teljes összhangban a nemzetközi emberi jogokkal és humanitárius joggal;
2. mindazonáltal sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e misszió még nem rendelkezik olyan kulcsfontosságú eszközökkel, amelyekkel a csapatok elvégezhetnék feladataikat, így például helikopterekkel és gyógyszerekkel;
3. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy tegyenek eleget politikai döntésüknek, és a lehető leghamarabb biztosítsanak több csapatot és megfelelő pénzügyi, logisztikai és légi közlekedési eszközöket a misszió számára, többek között megfelelő számú helikoptert; hangsúlyozza, hogy az EU külpolitikai hitele forog kockán a nemzetközi porondon, amennyiben nem sikerül megfelelő számú csapatot és elegendő felszerelést biztosítania annak érdekében, hogy a misszió működőképes legyen;
4. ismételten rámutat az európai haderő semlegességének fontosságára és az azzal járó potenciális veszélyre, hogy a haderőt a franciák által vezetett missziónak tekintsék; ezért felhívja a többi tagállamot, hogy jelentős mértékben járuljanak hozzá csapatokkal a haderő kibővítéséhez és ahhoz, hogy az EUFOR átfogó tájékoztatási stratégiát alkalmazhasson a helyi lakosság az EUFOR semleges mandátumáról való tájékoztatása céljából;
5. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet azokról az aktuális kezdeményezésekről (például az Európai Védelmi Ügynökség keretében) amelyek a kulcsfontosságú területeken megmutatkozó felszereltségi hiányosságok pótlására irányulnak, különös tekintettel a helikopterekre és az orvosi egységekre, és terjesszenek elő rövid és hosszú távú megoldásokra irányuló közös javaslatokat annak érdekében, hogy e felszerelések garantáltan hozzáférhetőek legyenek mind humanitárius célokra, mind pedig az EBVP céljaira;
6. rámutat a dárfúri válság egész régióra kiható dimenziójára és annak égető szükségességére, hogy csökkentsék a válságnak a szomszédos országok humanitárius és biztonsági helyzetére gyakorolt destabilizáló hatását; megismétli hajlandóságát ennek az áthidaló uniós hadműveletnek a végrehajtására, hozzájárulva a többdimenziós ENSZ-jelenléthez;
7. emlékeztet a 2007. szeptember 26-i állásfoglalására, amelyben támogatja egy EBVP-művelet megindítását Csád keleti és a Közép-afrikai Köztársaság északi részén, és sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy gyorsítsák fel e művelet elindítására irányuló döntéshozatali folyamatot annak érdekében, hogy a csapatok első bevetésére még év vége előtt sor kerülhessen, és hogy a misszió jövő februárban vagy március elején maximálisan működőképes legyen;
8. üdvözli azt a tényt, hogy a Bizottság több mint 50 millió euróval támogatja a missziót, ideértve a stabilitási eszköz forrásaiból biztosított 10 millió eurót, amelyet az ENSZ rendőrségi képzésére szánnak e békefenntartó művelet keretében; megállapítja, hogy ez az európai biztonsági és védelmi politika összehangolt intézményközi megközelítésének bizonyítéka;
9. sajnálatosnak tartja, hogy a szudáni elnök ragaszkodik ahhoz, hogy az EUFOR TCHAD/RCA által megerősítendő UNAMID misszió – szemben az ENSZ Biztonsági Tanácsának megfelelő határozatával – teljességgel afrikai erővé váljon; hangsúlyozza továbbá, hogy fel kell gyorsítani az Afrikai Unió és az ENSZ e békefenntartó erőinek dárfúri bevetését; sürgeti a szudáni kormányt, hogy működjön együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal, és azt javasolja, hogy a vegyes haderő mandátumát terjesszék ki azon személyek felkutatására és letartóztatására, akik ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság letartóztatási parancsot adott ki;
10. megjegyzi, hogy a Szudán felől a dzsandzsavíd félkatonai alakulatok, valamint a helyi csádi arab és nem arab csoportok egyre több alkalommal támadják szándékosan a polgári lakosságot; rámutat a nemi alapú erőszak, a bántalmazás, a megfélemlítés és az erőszakos nemi közösülés mértékére, amelyek ebben a régióban teljesen büntetlenül elkövethetők; felszólítja a csádi hatóságokat, hogy vizsgálják ki az erőszakról, illetve az emberi jogok súlyos megsértéséről és az emberi jogokkal való visszaélésről szóló jelentéseket, és vonják felelősségre az elkövetőket;
11. kiemeli a szexuális kizsákmányolás kérdését e konfliktusokkal terhes régióban, továbbá hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az UNAMID-ban és az EUFOR TCHAD/RCA-ban résztvevő tagállamok haderőit megfelelően tájékoztassák a visszaélésekről, valamint a nemeket is kellően figyelembe vevő megközelítést alkalmazzanak a konfliktusokban tapasztalható nemi erőszakra adandó válasz mindenegyes szakaszában, ideértve az áldozatok egyedi szükségleteinek kielégítésére irányuló képzéseket is; hangsúlyozza, hogy a békefenntartó csapatokat és rendőrséget nyújtó országok felelőssége annak biztosítása, hogy szigorú magatartási normákat és megfelelő képzést valósítanak meg, illetve számonkérhetővé teszik a nemi erőszakot; megjegyzi, hogy a békefenntartásban résztvevő nők számának emelkedése nem csupán bizonyítottan jobb kapcsolatot eredményez a befogadó közösségekkel, hanem a békefenntartók magatartásának javulásához is hozzájárul;
12. mélységesen aggódik a segélyszervezetek dolgozóinak beszámolói miatt, amelyek értelmében mind a lázadók, mind a kormány gyermekeket toboroznak a menekülttáborokból a haderőikbe;
13. átfogó békefolyamat sürgetésére ösztönzi az EU-t azáltal, hogy nyomást gyakorolva, illetve ösztönzőket alkalmazva valamennyi felet ismét tárgyalóasztalhoz ültessék, illetve olyan tárgyalásokat folytassanak, amelyeken a jelenlegi csádi konfliktus minden szintjével foglalkoznak, ideértve a lázadók és kormány közötti, illetve a népcsoportok közötti feszültségeket is;
14. sürgeti Csádot, hogy Szudánnal és Líbiával együttműködve teremtse meg a sirte-i békeszerződés végrehajtása nyomán kialakuló tartós politikai megoldáshoz szükséges feltételeket, valamint ösztönzi a szudáni és a csádi kormányt a tripoli és sirte-i megállapodásokban vállalt kötelezettségeik teljesítésére;
15. aggodalmát fejezi ki a fegyverek, nevezetesen a tiltott kézi lőfegyverek és könnyű fegyverek illegális kereskedelmének és csempészésének terjedése miatt;
16. emlékeztet arra, hogy Csád keleti részén és a Közép-afrikai Köztársaság északi részén semmilyen békefenntartó misszió nem járhat sikerrel érdemi politikai megbékélési folyamat nélkül;
17. 17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Afrikai Uniónak, az ENSZ főtitkárának, az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek, valamint Csád, a Közép-afrikai Köztársaság és Szudán elnökének, kormányának és parlamentjének.