KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

6.5.2008

az eljárási szabályzat 103. cikkének (4) bekezdése alapján, előterjesztette:

• –Jonathan Evans, Elmar Brok, Corien Wortmann-Kool, James Elles, Andreas Schwab és Urszula Gacek, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében
• –Erika Mann, Peter Skinner, Jan Marinus Wiersma és Benoît Hamon, a PSE képviselőcsoportja nevében
• –Annemie Neyts-Uyttebroeck és Alexander Lambsdorff, az ALDE képviselőcsoport nevében
• –Heide Rühle, Kathalijne Maria Buitenweg és Pierre Jonckheer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
• –Adam Bielan és Cristiana Muscardini, az UEN képviselőcsoport nevében

a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:

• –ALDE (B6‑0209/2008)
• –PPE-DE (B6‑0210/2008)
• –UEN (B6‑0211/2008)
• –PSE (B6‑0212/2008)
• –Verts/ALE (B6‑0214/2008)

a Transzatlanti Gazdasági Tanácsról

Az Európai Parlament állásfoglalása a Transzatlanti Gazdasági Tanácsról

Az Európai Parlament,

–  tekintettel különösen a transzatlanti kapcsolatokról szóló 2007. április 25-i állásfoglalására, valamint az EU-USA gazdasági kapcsolatokról és az EU-USA transzatlanti partnerségi megállapodásról szóló 2006. június 1-jei állásfoglalására,

–  tekintettel a termékek és különösen a játékok biztonságáról szóló 2007. szeptember 26-i állásfoglalására,

–  tekintettel az éghajlatváltozásról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2005. november 16-i, a 2006. október 26-i és a 2007. február 14-i állásfoglalására,

–  tekintettel a Washingtonban tartott 2007. április 30-i EU-USA csúcstalálkozó eredményeire és különösen az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti transzatlanti gazdasági integráció fejlesztési keretére,

–  tekintettel az első Transzatlanti Gazdasági Tanácson 2007. november 9-én elfogadott közös nyilatkozatra és előrehaladási jelentésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Parlament és az Egyesült Államok Kongresszusa folyamatosan felszólalt a transzatlanti piac 2015-ig befejeződő kialakítása mellett,

B.  mivel a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság, valamint a nemzetközi jog, a fenntartható gazdaságok és a fenntartható fejlődés olyan közös értékek, amelyek az Unió külpolitikájának, illetve globális gazdaságpolitikájának sarokkövét képező transzatlanti kapcsolatok alapjául szolgálnak,

C.  mivel a világban játszott uralkodó gazdasági szerepüket figyelembe véve a transzatlanti partnerek közös felelősséggel tartoznak a globális gazdasági irányítás állapotát és a globális gazdasági kihívásoknak való megfelelést illetően,

D.  mivel az EU és az Egyesült Államok közötti szoros és jól működő kapcsolatok elengedhetetlen eszközei a közös értékek mentén, valamint a hatékony multilateralizmus és a nemzetközi jog alapján kibontakozó globális fejlődésnek; mivel erős és következetes politikai vezetésre van szükség e cél eléréséhez,

1.  hangsúlyozza, hogy a szoros transzatlanti partnerség létfontosságú szerepet játszik abban, hogy a globalizációt a közös értékek érdekében méltányos politikai és gazdasági világrenddé alakítsák; újfent megerősíti arra vonatkozó véleményét, hogy egy jól működő és versenyképes transzatlanti piac a transzatlanti patrnerség sarokkövét képezi, amely lehetővé teszi az EU és az Egyesült Államok számára a globális politikai és gazdasági kihívások közös kezelését;

2.  határozottan támogatja a transzatlanti gazdasági integrációnak a 2007-es EU–USA csúcstalálkozón az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti transzatlanti gazdasági integráció előmozdítása keretének elfogadásával, valamint – az e keretben felvázolt erőfeszítések felügyelésével és fokozásával megbízott – Transzatlanti Gazdasági Tanács (TGT) létrehozásával megkezdett elmélyítését;

3.  üdvözli, hogy a Bizottság az Európai Parlament ajánlása nyomán úgy határozott, hogy tanulmányt készíttet arról, hogy mely akadályokat kell felszámolni a transzatlanti piac létrehozása érdekében; úgy véli, e dokumentumot az Atlanti-óceán mindkét partján széles körben terjeszteni kell; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a transzatlanti piac megvalósítására vonatkozó tanulmányok eredményeit még azelőtt megvitatják a Parlament illetékes bizottságaival, hogy konkrét következtetéseket vonnának le a TGT-nek címzett jövőbeni ajánlások számára;

4.  úgy véli, hogy mindkét kormánynak menetrendet kell készíteni a 2009-es EU–USA-csúcstalálkozóra, amely bemutatja, hogyan kell megvalósítani a transzatlanti piac iránti hosszú távú kötelezettségvállalást egy konkrét kereten belül;

5.  értékeli a TGT által eddig elért előmenetelt a prioritások megállapításához és a kereskedelmi és beruházási akadályok felszámolásáról, valamint a transzatlanti piaci verseny támogatásáról szóló megállapodások előkészítéséhez szükséges politikai felelősség felvállalásában;

6.  azon a véleményen van, hogy a TGT megalakítása óta elért eredményei bizonyítják, hogy a transzatlanti piacot nem lehet csupán adminisztrációs lépésekkel kiépíteni, céljai eléréséhez erős és állandó politikai iránymutatásokra van szükség; ösztönzi a TGT-t, hogy elkötelezettséggel folytassa erőfeszítéseit;

7.  hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van e folyamat lendületének megőrzésére a 2008-as és 2009-es választási évek során annak biztosításához, hogy mindkét partner gyors ütemben folytassa a közös célkitűzések elérése felé tett lépéseket, és hogy mindkét oldal vezetői elkötelezettek maradjanak a végső cél elérése mellett;

8.  hangsúlyozza, hogy a – különösen a számviteli szabályok, az értékpapír-kereskedés, a viszontbiztosítás, az importbiztonság, a szállítók megfelelőségi nyilatkozatai és a kórokozók elpusztítására irányuló kezelésben részesült szárnyasok importja területén elért – konkrét eredmények képezik a 2008-as tavaszi TGT ülés prioritási listáját; fontosnak véli ugyanakkor, hogy ezen állásfoglalásban rámutasson számos egyéb lényeges kérdésre is, amelyekkel a TGT-nek a jövőben foglakoznia kell;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa az Európai Parlamentet a transzatlanti kereskedelem előtti akadályok megszüntetéséből származó előnyök meghatározását célzó, 2008-ra befejeződő tanulmány eredményeiről;

Pénzügyi szolgáltatások

10.  támogatja a 2003/71/EK és 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően a harmadik országbeli értékpapír-kibocsátók által használt számviteli szabványok egyenértékűségének meghatározására szolgáló rendszer létrehozásáról szóló, 2007. december 21-i 1569/2007/EK bizottsági rendeletben körvonalazott megközelítést; a Bizottságnak az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletéhez (SEC) címzett, „a külföldi magánkibocsátók által a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok szerint, az US GAAP-pal való egyeztetés nélkül elkészített pénzügyi beszámolók elfogadására vonatkozó javasolt szabályokról” szóló 2007. szeptember 26-i levele, valamint e témával foglalkozó állásfoglalása szellemében, amely kifejezetten hangsúlyozza, hogy „A Bizottság határozatának minden esetben biztosítania kell az uniós kibocsátók számára az EU által átvett IFRS (nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok) használatának jogát bármely harmadik országban”;

11.  hiszi, hogy az Egyesült Államok és az EU közötti értékpapírpiac kölcsönös elismerése jelentős előrelépést jelentene, amely javítaná a transzatlanti piac hatékonyságát azzal, hogy elősegíti az EU és az Egyesült Államok szélesebb és mélyebb transzatlanti piachoz való hozzáférését; kiemeli ugyanakkor, hogy egy ilyen projektnek kétoldalú megállapodás eredményének kell lennie, és keretmegállapodást kell kötni az Egyesült Államok és az EU között, amely teljes mértékben figyelembe veszi az EU-s pénzpiacok felügyeletére vonatkozó jogalkotást, valamint a Bizottságnak nem szabad megengednie, hogy a tagállamok és az Egyesült Államok kétoldalú megállapodásokat kössenek, tekintettel arra, hogy ez veszélyeztetné az EU-ban kialakított egyenlő versenyfeltételeket;

12.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi stabilitás védelme kiemelt fontosságú; emlékeztet az IMF fontos szerepére ebben a tekintetben; hangsúlyozza a pénzügyi zavarban megtestesülő hiányosságokat, különösen a kulcsfontosságú pénzügyi piacokon végbemenő válságokat, a valutaügyeket és a kereskedelmi kapcsolatokat érintő növekvő bizonytalanságokat, a néhány legszegényebb országban végbemenő és visszatérő hitelválságokat, illetve az országok közötti egyre mélyülő jóléti szakadékot illetően; úgy véli, hogy az Egyesült Államok és az EU felügyeleti hatóságai közötti együttműködés megerősítése létfontosságú;

13.  üdvözli a Pénzügyi Stabilitási Fórum (FSF) és az IMF hozzáállását a pénzpiaci zavarok diagnózisának közös meghatározásához, és várakozással tekint az FSF piacok és intézmények rugalmasságával foglalkozó munkacsoportjának következtetéseire és politikai ajánlásaira; véleménye szerint az ilyen tevékenységnek kiegészítő jellegűnek kell lennie, és nem helyettesítheti az EU és az Egyesült Államok megfelelő politikai válaszaira vonatkozó észrevételeket és döntéseket;

14.  felhívja az Egyesült Államokat, hogy tájékoztassa az EU-t a Bázel II. keretrendszer Egyesült Államokban történő végrehajtásában elért előmenetelről; emlékeztet az összehangolt megközelítés fontosságára a nemzetközi tevékenységet végző pénzpiaci szereplőkre vonatkozó globális szabályok kidolgozása vagy módosítása során; e tekintetben hiszi, hogy a Bázel II. keretrendszer egyesült államokbeli végrehajtása létfontosságú az egyenlő versenyfeltételek megőrzéséhez az egész világon;

15.  üdvözli a Kongresszus arra irányuló tevékenységét, hogy az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumán belül egy biztosítási információkkal foglalkozó szövetségi hivatal felállítására irányuló jogszabályt fogadjon el; úgy véli, hogy az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának tervei mellett ez fontos lépést jelent a pénzügyi szolgáltatások szabályozási megközelítésének kölcsönös elismeréséhez az Atlanti-óceán mindkét partján; elismeri, hogy még sok kérdésben meg kell állapodni és a viszontbiztosítási fedezet továbbra is megoldásra váró kulcsfontosságú kérdés; úgy véli, hogy a Szolvencia II. jelentősen meg fog erősödni a szorosabb parlamenti együttműködés révén;

Az EU és az Egyesült Államok közötti kereskedelem, szabályozási együttműködés

16.  hangsúlyozza, hogy az egységes kereskedelmi és befektetési standardok megteremtésére irányuló cél elérése során, ahogyan arról a TGT 2007 novemberi ülésén is szó volt, azzal a céllal, hogy 2009-re elérhessük az EU-USA kereskedelmi partnerségi megállapodások közös elismerését, biztosítani kell a szociális, környezetvédelmi és egészségügyi standardok magas színvonalát;

17.  megismétli, hogy a kereskedelem és befektetés ún. nem vámjellegű akadályai a jogalkotói testületek tudatos tevékenységében gyökereznek, amelyek célja a szociális és egészségügyi, valamint a kulturális és környezetvédelmi célok elérésének előmozdítása, így nem szabad őket megfelelő jogalkotási aktus nélkül megszüntetni; e tekintetben rámutat arra, hogy az Európai Parlamentnek és az amerikai Kongresszusnak kulcsfontosságú szerepe van standardok igazításának, illetve a kereskedelem és befektetés előtt álló akadályok elhárításának ellenőrzésében;

18.  hangsúlyozza, hogy az importált termékek biztonságának is elsőrendű kérdéssé kell válnia a TGT-n belül; véleménye szerint a nyitott kereskedelmi környezetbe vetett általános bizalmat csak abban az esetben tartja fent a lakosság, ha egészségüket és biztonságukat tiszteletben tartják; felhívja az Egyesült Államok Fogyasztói Termékbiztonsági Bizottságát, hogy használja ki nagyobb mozgáskörét az egyes esetekre vonatkozó információk megosztására, ugyanakkor javasolja a TGT-nek, hogy dolgozzon ki egy kötelező együttműködési eszközt, amely keretbe foglalná és megkönnyítené a termékek biztonságára vonatkozó információk megosztását, valamint a közös együttműködési programok kidolgozását; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy erősítse meg az EU és az Egyesült Államok vám- és piacfelügyeleti hatóságai közötti együttműködést annak biztosítása érdekében, hogy – szükségtelen adminisztrációs terhek nélkül – a külső határokon történő ellenőrzés alkalmas legyen a veszélyes termékek, különösen a veszélyes játékok fogyasztókhoz jutásának megakadályozására; felszólítja az EU tagállamait és az Egyesült Államokat, hogy biztosítsák a termék-, és különösen a játékbiztonsági jogszabályok szigorú végrehajtását és a szorosabb nemzeti felügyeletet; hangsúlyozza, hogy szoros EU-USA együttműködésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az EU/USA – különösen játékokra vonatkozó – biztonsági előírásainak való megfelelés érdekében Kína és egyéb harmadik országok szigorítsanak gyártási előírásaikon; valamint ezen országok meggyőzéséhez, hogy a termékbiztonságot építsék be a gyártási és elosztási folyamatokba;

19.  további tájékoztatást kér az aktualizált amerikai fogyasztói termékbiztonsági törvényről, és aggodalmának ad hangot, hogy ez az új jogi aktus – harmadik fél általi teszteléssel ellenőrzött kötelező biztonsági előírások formájában – felesleges szabályozási terheket fog róni az európai vállalatokra; sürgeti a kölcsönös elismerésről folyó viták folytatását a kettős szabályozás elkerülése érdekében;

20.  megállapítja, hogy a biztonságos kereskedelem különösen fontos az egyre integráltabb globális gazdaságban; sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa annak biztosítására irányuló erőfeszítéseit, hogy az Egyesült Államokba érkező összes konténer átvilágítását előíró amerikai jogszabály az „engedélyezett gazdasági szereplők” és a Vámigazgatások Világszervezete által elfogadott biztonsági előírások (C-TPAT, SAFE-előírások kerete) kölcsönös elismerésén alapuló kockázati és együttműködési megközelítés irányába módosuljon; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy támogasson egy olyan stratégiát, amely világszinten elismeri az európai hajótulajdonosok és hajózási ügynökök által betöltött fontos szerepet; felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel az Egyesült Államokba érkező összes konténer átvilágítását előíró intézkedés előrelátható, az üzleti szférát és az uniós gazdaságot terhelő költségeit, valamint a vámkezelésre gyakorolt előrelátható hatását;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy a TGT keretében kezdjen tárgyalásokat a közös globális szabványok kialakítása érdekében minden olyan területen, ahol ez lehetséges; úgy véli, hogy a járművek közös biztonsági előírásainak (az ENSZ/EGB globális műszaki előírásai) a végrehajtása jelentősen csökkentené az Európai Unióban és az Egyesült Államokban egyaránt jelentős számú munkavállalót foglalkoztató járműipar költségeit;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy szorgalmazza a harmadik fél által elvégzendő vizsgálatra kötelezett termékek, különösen az IKT-termékek és elektromos berendezések megfelelőségi nyilatkozatának kölcsönös elismerését lehetővé tévő eljárások hivatalossá tételét;

23.  továbbra is támogatja a Bizottságnak azt az erőfeszítését, hogy közös megállapodásra jusson az importált termékek mind angolszász, mind metrikus mértékrendszer szerinti címkézését illetően, és ragaszkodik ahhoz, hogy a nemzetközi normák szerint elfogadott mértékegységeket – különösen a csak metrikus mértékrendszer szerinti címkézett termékeket – az Egyesült Államokban is fogadják el; úgy véli, hogy e törekvés eredményeként az európai, amerikai és harmadik országbeli cégek méretgazdaságossága növekedni fog, és ez különösen a kkv-k szempontjából lesz hasznos;

24.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy erősítsék meg az együttműködést az EU és az Egyesült Államok között az anyagok és keverékek besorolására és címkézésére vonatkozó harmonizált globális rendszer (GHS) tekintetében az Egyesült Nemzetek Szervezetének Gazdasági és Szociális Bizottsága által megállapított nemzetközi követelmények végrehajtását illetően; úgy véli, hogy a rendszer egyik fontos célja az, hogy a kereskedelmet és a fogyasztóvédelmet elősegítse, ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a GHS-t az EU-ban és az Egyesült Államokban egyszerre, egymással kompatibilis módon vezessék be;

25.  rámutat arra, hogy a személyes adatok kezelése számos üzleti tevékenység lényeges részévé vált, különösen az elektronikus távközlés területén; megjegyzi, hogy a személyes adatok és az azok alapján hozzáadott értéket teremtő műveletek gazdasági értéke gyors ütemben nő; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Parlamenttel szoros együttműködésben és tengerentúli megfelelője, az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság bevonásával kezdeményezze a transzatlanti adatvédelmi alapelvek kidolgozását; továbbá felszólít globális adatvédelmi előírások sürgős kidolgozására a TGT keretében, a személyes adatok magas szintű védelmének és a vállalatok jogbiztonságának garantálása érdekében;

Mezőgazdasági kérdések

26.  felszólít arra, hogy találjanak sürgős megoldást az Amerikából érkező, kórokozók elpusztítására irányuló kezelésben részesült szárnyasok EU-ba történő behozatalának tilalmát illető, folyamatban lévő vitákra; elismeri, hogy a fogyasztóvédelmet és a fogyasztók tájékoztatását figyelembe vevő megfelelő tudományos tanácsadásra lesz szükség;

27.  úgy véli, hogy a Közösségnek azt a döntését, hogy betiltja a hormonkezelt szarvasmarha behozatalát, a tudományos bizonyítékok alapján teljes mértékben igazolták, és felhívja az Egyesült Államokat, hogy késlekedés nélkül függessze fel az európai termékeket sújtó szankcióit;

28.  kiemeli a GMO-t tartalmazó valamennyi élelmiszerre és takarmányra vonatkozó egységes, az elővigyázatosság elvének megfelelő jóváhagyási eljárás, valamint a GMO-tartalom címkén való feltüntetésének és visszakövethetőségének fontosságát annak elősegítése érdekében, hogy a fogyasztók tájékozott döntést hozzanak;

29.  párbeszédre szólít fel a mezőgazdasági piacokon bekövetkezett közelmúltbeli változásokat illetően, különös hangsúlyt fektetve az árutőzsdei árak ingadozására, a közös agrárpolitika félidős felülvizsgálatára („EU állapotfelmérés” ), az amerikai gazdálkodói törvényre, az anticiklikus kifizetésekre, a vidékfejlesztés növekvő jelentőségére és a kölcsönös megfeleltetési eszközre;

Energia-, ipar- és tudománypolitikai együttműködés

30.  felszólít az energia-, ipar- és tudománypolitika terén a transzatlanti stratégiai együttműködés megerősítésére; hangsúlyozza az energiakérdés, az energiaforrások és ellátási útvonalak diverzifikálásának támogatása, az energiabiztonság és az infrastruktúra biztosítása, valamint a piaci alapú energiabiztonsági politika előmozdításának fontosságát; tudomásul veszi az Atlanti-óceán mindkét partján zajló, a széndioxid-kereskedelmi rendszerekre vonatkozó fokozódó vitát;

31.  hangsúlyozza, hogy az EU és az Egyesült Államok között fokozottabb szabályozási és tudományos együttműködésre van szükség a bioüzemanyagokat és a biomasszát illetően, amely közös alapon támogatja az alternatív és fenntartható üzemanyagforrásokat a közlekedési ágazatban; ösztönzi a TGT-t, hogy Brazíliával közösen folytassa a közös bioüzemanyag-szabványok megállapítását, amelyek maximális környezeti fenntarthatóságot biztosítanak, és eloszlatják a globális élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos aggodalmakat;

A WTO és a dohai fejlesztési menetrend

32.  felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a TGT hozzájáruljon a dohai fejlesztési menetrend érdemi lezárásához; az EU és az Egyesült Államok világkereskedelemben betöltött domináns (jelenleg a 60%-ot elérő) szerepét a globális kereskedelmi rendszer és annak közös szabályozási kerete szempontjából előnyösnek találja;

33.  javasolja, hogy a Bizottság tekintse át, hogy a kétoldalú kereskedelmi vitarendezési eljárás témája a TGT szempontjából érdekes lehet-e; ebben az összefüggésben rámutat, hogy bár az EU és az Egyesült Államok közötti kereskedelem csupán 2%-a volt érintett kereskedelmi vitákban, néhány ezek közül igen szétzüllesztő jellegű és költséges vita;

34.  javasolja, hogy a Bizottság a TGT-n belül tárgyalja meg, hogyan lehet nagyobb koherenciát elérni a kétoldalú kereskedelmi megállapodások és a WTO többoldalú kereskedelmi szabályai között abból a célból, hogy harmonikusabb és egyszerűbb nemzetközi kereskedelmi rendszert lehessen kialakítani; sürgeti a Bizottságot, hogy vitassa meg, hogyan lehet jobb összhangot teremteni az EU és az Egyesült Államok között a kereskedelmi feltételeket – például kereskedelmi és környezetvédelmi rendelkezéseket, kereskedelmi és szociális normákat, valamint kereskedelemi és munkajogi szabályozást – megállapító intézkedésekre vonatkozó, harmadik országokkal kötendő kétoldalú megállapodások tekintetében;

35.  felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen dolgozzon ki átfogó koncepciót arra, hogy a világkereskedelmi tárgyalásokon érvényesíthesse az európai nem kereskedelmi vonatkozású szempontokat – különösen a szociális és környezetvédelmi záradékokat, a földrajzi jelölések elismerésének és védelmének kérdését, az állatjólétet és a behozott állati és növényi eredetű termékek egészségi állapotát illetően – annak érdekében, hogy ne alakuljon ki az európai termelőkkel szemben tisztességtelen verseny;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy szólítsa fel a TGT-t a szellemi tulajdonjogok érvényre juttatását célzó együttműködési tevékenységekről szóló előrehaladási jelentés készítésére, amelyben a hamisítás és szerzői jogi kalózkodás elleni küzdelmet illető együttműködés erősítésére irányuló tervezett lépésekről is beszámol; a szabadalmi jogok kölcsönös nemzetközi elismerését elősegítő lépéseket meghatározó, egyértelmű útiterv készítésére szólít fel;

37.  felszólítja a TGT-t, hogy aktívan támogassa a gyógyszergyártási kapacitással nem rendelkező országok számára az életmentő gyógyszerekhez való hozzáférést megkönnyítő TRIPS-egyezményről szóló dohai nyilatkozatot; felhívja a Bizottságot, hogy vesse fel annak az amerikai politikának a kérdését, amelynek értelmében a fejlődő országokkal kötött kétoldalú megállapodások mindegyikébe olyan záradékokat foglalnak, amelyek által ezek az országok lemondanak a dohai megállapodás TRIPS-egyezményre vonatkozó azon rendelkezésének igénybe vételéről, amely lehetővé teszi olyan generikus gyógyszerek előállítását és importját, amelyek a legsúlyosabb közegészségügyi problémák (AIDS, TBC stb.) elleni küzdelemhez szükségesek;

38.  a TGT-ben az európai oldal egyik fontos feladatának azt tekinti, hogy meggyőzze az EU transzatlanti partnereit egy nagy horderejű, nagyratörő és jogilag kötelező erejű Kiotó utáni, az üvegház hatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó rendszer 2012-ig történő kidolgozásának szükségességéről, valamint arról, hogy létre kell hozni egy nagy transzatlanti projektet a befektetési és technológiai cserére vonatkozóan a biztonságos és nem környezetszennyező energiatermelés területén;

Regionális fejlesztés

39.  hangsúlyozza, hogy a transzatlanti gazdasági integráció további elmélyülése minden bizonnyal pozitív hatással lesz a fenntartható regionális fejlesztésre, és úgy véli, hogy ez a fejlődés hozzá fog járulni a lisszaboni stratégia végrehajtására, valamint a társadalmi, gazdasági és területi kohézió megvalósítására irányuló erőfeszítéseinkhez; ebben az összefüggésben felhívja az illetékes uniós szerveket, hogy gondoskodjanak arról, hogy ez a folyamat az összes uniós terület harmonikus és kiegyensúlyozott fejlődéséhez járuljon hozzá, és hogy vegyék figyelembe a közérdekű szolgáltatásokhoz való mindenki számára biztosított hozzáférés európai elvét;

40.  felhívja mindkét felet, hogy vegyék fontolóra a regionális politikáról szóló strukturált párbeszéd elindítását az EU és az Egyesült Államok között, amely alapul szolgálhatna a regionális politika új útjainak felfedezéséhez, a bevált gyakorlatok cseréjéhez többek között a kutatás-fejlesztés terén, valamint a közös kihívásokkal – például az éghajlatváltozással, az energiaárakkal – való szembenézés módozatainak feltárásához;

A transzatlanti jogalkotói párbeszéd tervezett napirendje és strukturális fejlesztés

41.  felhívja a transzatlanti jogalkotói párbeszéd résztvevőit, hogy elkövetkezendő üléseiken vegyék napirendre a konténerátvilágításról szóló amerikai törvény kérdését, mivel ebben az ügyben az EP és az amerikai kongresszus között kölcsönös és nagyobb mértékű tisztánlátásra van szükség; hangsúlyozza továbbá, hogy a transzatlanti jogalkotói párbeszéd résztvevőinek el kell gondolkodniuk a WTO Doha utáni napirendjéről – beleértve a WTO reformját –, valamint a kétoldalú kereskedelmi megállapodásoknak az emberi jogokat, a környezetvédelmet és a szociális jogokat illető záradékairól, példának tekintve többek között az Egyesült Államok és Peru között legutóbb létrejött kétoldalú megállapodást, amely részletes és érvényesíthető munkavédelmi rendelkezéseket tartalmaz;

42.  felhívja a figyelmet arra, hogy e lendület megtartásában az Európai Parlamentnek és az Egyesült Államok Kongresszusának döntő szerepe van, valamint arra, hogy a nem vámjellegű akadályokat csak jogalkotó testületek szüntethetik meg; javasolja, hogy évente rendezzenek gondosan előkészített vitát a TGT-n és a TGT struktúráján belül megvitatott kérdések tekintetében elért előrehaladásról;

43.  ezért felszólítja az EU és az USA vezetőit, továbbá a TGT társelnökeit, hogy a folyamat hosszú távú sikere érdekében vegyék figyelembe a jogalkotók e kulcsfontosságú szerepét, valamint sürgeti, hogy teljes mértékben és közvetlenül vonják be a transzatlanti jogalkotói párbeszéd képviselőit a TGT tevékenységébe; elismeri egyúttal a vállalati és fogyasztói szintű érdekelt felek jelentőségét abban, hogy észrevételeikkel és szakértelmükkel hozzájárulnak a TGT munkájához; úgy véli ugyanakkor, hogy konzultatív szerepüket meg kell különböztetni az Egyesült Államok Kongresszusa és az Európai Parlament jogalkotó szerepétől;

44.  tudomásul veszi egy tanácsadó csoport létrehozását, amely a transzatlanti jogalkotói párbeszéd, a transzatlanti üzleti párbeszéd és a transzatlanti fogyasztói párbeszéd képviselőiből áll; elismerését fejezi ki a jogalkotóknak és érdekelt feleknek a TGT első, 2007. november 20-i ülése sikeréhez nyújtott hozzájárulásukhoz; reméli, hogy a szociális partnerek közötti párbeszéd és a környezetvédelmi párbeszéd a közeljövőben nagyobb szerepet fog játszani; felszólít arra, hogy a szociális partnerek közötti transzatlanti párbeszéd és a környezetvédelmi párbeszéd vezetőit vonják be a tanácsadó csoportba;

45.  ismételten kifejezi szándékát a két parlament közötti párbeszéd megerősítésére, és felszólítja őket a korai bekapcsolódásra, különösen a globális önszabályozó testületek által a politikai elszámoltathatóság problémáinak korai szakaszban történő kezelését célzó jövőbeni szabályok kialakításába;

46.  úgy véli, hogy ezek már lényeges kérdések, és hogy a nemzeti parlamenti képviselőket rendszeresen tájékoztatni kell a fejleményekről; felhívja az Európai Parlament elnökét annak biztosítására, hogy e célból hozzanak létre egy mechanizmust;

47.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a TGT titkárságának, a tagállamok parlamentjeinek, valamint az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának.