KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az energiapolitika külső dimenziójáról
16.9.2009
a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
PPE (B7‑0040/2009)
S&D (B7‑0043/2009)
Verts/ALE (B7‑0045/2009)
ALDE (B7‑0046/2009)
ECR (B7‑0058/2009)
Elmar Brok, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Jacek Saryusz-Wolski, Pilar del Castillo Vera a PPE képviselőcsoportja nevében
Kristian Vigenin, Teresa Riera Madurell az S&D képviselőcsoport nevében
Johannes Cornelis van Baalen az ALDE képviselőcsoport nevében
Reinhard Bütikofer, Franziska Katharina Brantner, Rebecca Harms, Claude Turmes, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Roberts Zīle, Charles Tannock, Michał Tomasz Kamiński, Adam Bielan, Tomasz Piotr Poręba, Ryszard Antoni Legutko az ECR képviselőcsoport nevében
az Európai Parlament állásfoglalása az energiapolitika külső dimenziójáról
Az Európai Parlament,
- tekintettel „Egy közös európai energiaügyi külpolitika felé” című, 2007. szeptember 26-i állásfoglalására,
- tekintettel a 2009. július 13-án Ankarában Ausztria, Bulgária, Magyarország, Románia és Törökország között a tervezett Nabucco gázvezetékről létrejött kormányközi megállapodásra,
- tekintettel arra, hogy az orosz olaj-és gázipari vállalat, a Szurgutnyeftegaz nagyarányú kisebbségi tulajdont (21,2%) szerzett a magyar MOL petrolkémiai vállalatban, amely a Nabucco konzorcium tagja,
- tekintettel a gázszférában 2009. augusztus 6-án Ankarában Oroszország és Törökország között aláírt együttműködési jegyzőkönyvre, amelyben Törökország előzetes beleegyezését adja a Déli Áramlat gázvezeték megépítéséhez és engedélyezi Oroszország számára, hogy a gázvezetékkel kapcsolatban felmérje Törökország felségvizeit,
- tekintettel a 2009. július 13-án 12 uniós vállalat által aláírt egyetértési nyilatkozatra, amelynek célja a DESERTEC ipari kezdeményezés létrehozása egy hatalmas kiterjedésű közel-keleti és észak-afrikai napenergia-potenciál kidolgozására,
- tekintettel a második energiaügyi stratégiai felülvizsgálatra,
- tekintettel az Európai Parlament és a Tanács rendeletére a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 2004/67/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (COM(2009)363 végleges),
- tekintettel az Európai Közösségen belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projekteknek a Bizottság részére való bejelentéséről és a 736/96/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (EC) No 736/96(COM(2009)361 végleges),
- tekintettel az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye (UNFCCC) részes feleinek soron következő 15. konferenciájára (COP15) és a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló, 2009. december 7. és 18. között Koppenhágában, Dániában megrendezendő ötödik konferenciára (COP/MOP 5),
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,
A. mivel az energiabiztonság az Európai Unió általános biztonságának, stabilitásának és jólétének alapvető eleme, továbbá kulcsfontosságú az európai gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából, amelynek azonban még nincs alapja a Szerződésekben,
B. mivel a valódi és hatékony közös európai energiabiztonsági politika hiánya aláássa az EU külső fellépésének következetességét és hitelességét;
C. mivel jelenleg az EU jelentősen függ az energiaimportoktól, és ez a helyzet alakulását nézve előreláthatólag fokozódni fog;
D. mivel az olaj- és gázáraknak a globális pénzügyi válságból eredő csökkenése ellenére a fenntarthatóbb üzemanyagokra való átállás lassú folyamata, a világ kőolaj- és gázmezőinek – az újonnan felfedezett források ellenére – csökkenő hozama és a növekvő kereslet elkerülhetetlenül azzal jár, hogy a fosszilis üzemanyagok piaca ismét beszűkül és a kőolajfogyasztó országok importfüggősége a válság befejeződését követően tovább nő,
E. mivel számos tagállam egyetlen földgázszállítótól függ, így az ellátás indokolatlan szüneteltetése súlyos válságot okozhat, amint az a 2009 év eleji orosz-ukrán földgázválság során is megmutatkozott,
F. mivel számos tagország nem rendelkezik a válsághelyzetek kezelésére elegendő természetes készlettel,
G. mivel amiatt, hogy az energiaellátás jelenleg és egyre növekvő mértékben a politikailag instabil régióktól függ, az ellátás biztonságának megőrzésére kizárólag nemzeti szinten tett erőfeszítések elégtelennek bizonyultak, és nem garantálják valamennyi EU-tagállam hosszú távú érdekeit,
H. mivel a meglévő korai figyelmeztető eszközök a 2009. januári földgázválság előrejelzésére elégtelennek bizonyultak,
I. mivel amíg az energiatermelő és tranzitországok nem tartják magukat az Energia Charta Egyezményben és a tranzit jegyzőkönyvben meghatározott közös és átlátható szabályokhoz, addig az energiaellátás biztonságára leselkedő előre látható veszélyek továbbra is fennállnak;
J. mivel az Európai Unió jelenlegi energiaszerkezetében egy jelentős elmozdulás a megújuló energiák jóval nagyobb részaránya felé komoly hatással lenne energiaimport-függősége csökkenésére, és ezáltal egyrészt javítaná energiabiztonságát, másrészt segítene, hogy teljesítse kötelezettségvállalását, amely szerint 2020-ra 20%-kal, illetve, ha Koppenhágában sikerül megállapodni, még nagyobb arányban kell csökkentenie az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását,
K. mivel az EU energiafüggésének nagyon költséghatékony módja az energiamegtakarítással, megújuló energiával és energiahatékonysággal kapcsolatos intézkedések ösztönzése, amelyek az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és az erőforrások tekintetében hatékony gazdaság megvalósítása felé való haladáshoz is hozzájárulnak,
L. mivel az energiaellátás terén a szoros együttműködés az Európai Unió és a szomszédos országok közötti kapcsolatokban az egyik legeredményesebb és elengedhetetlen bizalomépítő intézkedés,
M. mivel a belső piaci szabályozás és a külső aspektusok tekintetében – bizonyos meghozott intézkedések ellenére – szükség van egy valóban közös energiapolitika létrehozására, amely valamennyi tagállam politikai és gazdasági érdekeit figyelembe veszi, ugyanakkor az energiaösszetétel meghatározása továbbra is a tagállamok előjoga kell, hogy maradjon,
N. mivel a szolidaritáson, diverzifikáláson, a közös érdekek védelmét szem előtt tartó egységen, a főbb termelő-, tranzit- és fogyasztó országokkal történő megerősített együttműködésen, valamint a fenntarthatóság előmozdításán alapuló közös energiabiztonsági külpolitika szinergiákat teremthet, biztosítva az ellátás biztonságát az Európai Unió számára, és növelheti az EU, mint globális szereplő erejét, külpolitikai cselekvési kapacitását és hitelességét,
1. elvárja, hogy a Bizottság, a Tanács és a tagállamok együttesen határozottabb stratégiai vezető szerepet vállaljanak az energiára vonatkozó hiteles közös európai külpolitika kialakításában, amint arra az „Egy közös európai energiaügyi külpolitika felé” című 2007. szeptember 26-i európai parlamenti állásfoglalás is felszólít;
2. üdvözli az EU energiabiztonságának diverzifikálására és javítására irányuló, az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatában a Bizottság által javasolt intézkedéseket; úgy véli azonban, hogy egyértelműen meghatározott prioritásokra és gyors cselekvésre van szükség a megvalósítás során a Parlament folyamatos és teljes körű tájékoztatása mellett;
3. megismétli, hogy a belső energiapiac megfelelő működése létfontosságú a gázhiány és a válság kialakulásának megakadályozásában, illetve az energiaforrások diverzifikálásában, éppen ezért hangsúlyozza a megújuló és alacsony szénfelhasználású energiákba, illetve az energiahatékonyságba történő további befektetések fontosságát, amelyek a 2010–2014-es energiával kapcsolatos cselekvési terv központi részét kell képezzék;
4. üdvözli a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és az Európai Közösségen belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projektekről szóló új rendeletjavaslatokat, amelyek hozzájárulnak az Európai Unió földgázellátása biztonságának javításához, azáltal, hogy gondoskodnak arról, hogy a tagállamok megelőző intézkedéseket tegyenek és az átláthatóság fokozásán, illetve a bürokrácia mérséklésén keresztül javítsák a válságkezelési mechanizmusokat;
5. az energiaellátásban esetlegesen bekövetkező problémák megelőzése érdekében nagyobb erőfeszítésekre szólít fel, hogy a jövőbeni zavarok elkerülhetők legyenek többek között a NESCO energiabiztonsági szakértői hálózat hatékonyságának fejlesztése révén, és felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja felül a meglévő korai előrejelző mechanizmusokat, a NESCO-t és más eszközöket, amelyek a 2009. évi orosz–ukrán energiaválság tükrében hatástalannak bizonyultak;
6. felszólítja az Európai Uniót és tagállamait, hogy alakítsanak ki gyorsan felhasználható földgáztartalékokat;
7. úgy véli, hogy az Európán belüli hálózat javítása alapvető fontosságú, mivel a belső piac és az energiaszolidaritás szempontjából a meglévő hiányosságokat ki kell küszöbölni; e tekintetben üdvözli azt a megállapodást, amelynek értelmében az infrastrukturális projekteket az európai gazdaságélénkítési terv keretében finanszírozzák (205 millió euró), és azt az elgondolást, amely szerint Európában a villamos áram és a földgáz tekintetében új európai szuperhálózatot hoznak létre, de kitart amellett, hogy az energiabiztonság területén is nélkülözhetetlen a közfinanszírozás és a magánbefektetések növelése;
8. kiemeli az energiaellátás diverzifikálását célzó stratégiai projektek megvalósításának sürgősségét, különösen a déli gázfolyosó területén; az orosz forrásoktól történő függetlenedés kapcsán gratulál Ausztria, Bulgária, Magyarország, Románia és Törökország kormányainak a Nabucco gázvezeték - mint prioritást élvező uniós projekt - jogi kereteiről létrejött kormányközi megállapodás 2009. július 13-i aláírásához, amely jelentős lépés a projekt megvalósítása felé, ugyanakkor hangsúlyozza az EU-t a Közel-Kelet és a Kaszpi-tengeri térség új földgázforrásaival összekötő, konkrét vállalatoktól vagy vezetéktől független folyosó kiépítésére vonatkozó általános szabályok fontosságát, amelyek elsődleges célja e kapcsolat mihamarabbi megvalósítása; sürgeti az érdekelt vállalatokat és tagállamokat, hogy a Bizottsággal szoros együttműködésben biztosítsák a vezetékek potenciális beszállítóival kötendő első megállapodások aláírását;
9. hangsúlyozza, hogy az EU-nak szoros párbeszédet kell folytatnia a főbb energiaellátókkal annak érdekében, hogy az EU egészében megerősítse az energiaellátásban megvalósuló kölcsönös egymásrautaltságot és fokozza az energiabiztonságot, különös hangsúlyt fektetve a hatékonyság növelésére, a piachoz való egyenlő hozzáférésre, a megkülönböztetésmentességre és az átláthatóságra;
10. hangsúlyozza, hogy az energiával kapcsolatban semmilyen körülmények között nem folytathatnak párbeszédet a nyílt és eredményorientált emberi jogi párbeszédek rovására, illetve, hogy az energiabiztonság kérdésének prioritásként kell szerepelnie a következő EU-Oroszország csúcstalálkozó napirendjén és az új EU-Oroszország megállapodás szerves részét kell képeznie;
11. javasolja a tranzitra vonatkozó szabályokról és díjakról szóló, külső partnerekkel zajló tárgyalások közös uniós megközelítésének kialakítását, és felhívja a tagállamokat, hogy tájékoztassák egymást és a Bizottságot, az energetikai infrastruktúrával kapcsolatos projektekre vonatkozó stratégiai határozatokról és megállapodásokról;
12. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen azonnali intézkedéseket a nem átlátható külföldi egységek EU energiapiacán végrehajtott ellenséges felvásárlásra irányuló lépései ellen és szigorúan alkalmazza az EU versenyjogi szabályait; aggasztónak tartja például, hogy a Szurgutnyeftegaz a közelmúltban megszerezte a magyar energiaipari vállalat, a MOL részvényeinek egy részét, illetve a Szurgutnyeftegaz arra való képtelenségét, hogy felfedje a tulajdonosi szerkezetet és azonosítsa a végső kedvezményezett tulajdonosokat, ahogyan azt teljesen jogosan a magyar energiapiaci szabályozó hatóság kérte; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja ki az osztrák Baumgarten kereskedelmi és raktározási cégben a közelmúltban 20%-os részesedést vásárló CENTREX-hez hasonló, nem átlátható külföldi szervezetek tevékenységét;
13. felszólítja az EU-t, hogy működjön együtt a északi-tengeri térség országaival, tekintettel ezen országok jelentős potenciáljára az energiaforrások terén, különösen a tengerparti szélenergiára;
14. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy működjenek együtt a Földközi-tengeri régió uniós tagállamaival és Észak-Afrika országaival jelentős energiaforrás-lehetőségeikkel és az abban rejlő, saját maguk számára kidolgozható fontos lehetőségekkel kapcsolatban; különösen ösztönzi a nap- és szélenergia használatát ezekben a régiókban; üdvözli a hatalmas kiterjedésű közel-keleti és észak-afrikai napenergia-potenciál kidolgozására irányuló DESERTEC ipari kezdeményezéssel kapcsolatban a közelmúltban elért fejleményeket; hangsúlyozza, hogy a DESERTEC-projektben való EU-s szerepvállalásnak következetesnek kell lennie, és annak aktívan hozzá kell járulnia az észak-afrikai és közel-keleti államok fejlődéséhez; ezért arra szólítja fel a projektben részt vevő vállalatokat és tagállamokat, hogy a Bizottsággal szoros együttműködésben mozdítsák elő a helyi társaságok és a civil társadalom részére történő valódi technológiaátadást és kapacitásépítést annak érdekében, hogy szerepvállalást biztosítson és tartós partnerséget lehessen kiépíteni a DESERTEC-fejlesztéseknek helyt adó mediterrán országokkal;
15. hangsúlyozza, hogy az északkeleti átjáró megnyitásával a sarkvidéki területek jelentőssé váltak az EU számára az energiaforrások, a környezetvédelem és szállítási kérdések tekintetében;
16. hangsúlyozza, hogy a közös európai energiapolitika kialakítása nagymértékben függ a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésétől; sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a közös európai energiaellátási és energiabiztonsági politikára vonatkozó, kötelező érvényű, előremutató és mindent felölelő, Szerződésben foglalt alap biztosítása érdekében; felszólít a Lisszaboni Szerződés gyors ratifikálására, amely energiaszolidaritási záradékot foglal magában, és az energiapolitikát az EU és a tagállamok közös felelősségévé teszi, ami a helyes irányba tett lépést jelent;
17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.