Közös állásfoglalási indítvány - RC-B7-0247/2009Közös állásfoglalási indítvány
RC-B7-0247/2009

KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY Nyugat-Szaharáról: Amínatu Haidar ügye

16.12.2009

az eljárási szabályzat 122. cikkének (5) bekezdése alapján
a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
S&D (B7‑0247/2009)
ALDE (B7‑0249/2009)
Verts/ALE (B7‑0252/2009)
GUE/NGL (B7‑0255/2009)
PPE (B7‑0257/2009)
ECR (B7‑0258/2009)

Hannes Swoboda, Raimon Obiols, María Muñiz De Urquiza, Antonio Masip Hidalgo, Iratxe García Pérez, az S&D képviselőcsoport nevében
Izaskun Bilbao Barandica, Ramon Tremosa i Balcells, Niccolò Rinaldi, Ivo Vajgl, az ALDE képviselőcsoport nevében
Raül Romeva i Rueda, Oriol Junqueras Vies, Malika Benarab-Attou, François Alfonsi, Nicole Kiil-Nielsen, Jill Evans, Barbara Lochbihler, Frieda Brepoels, Ulrike Lunacek, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Willy Meyer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Cristian Dan Preda, Monica Luisa Macovei, Eija-Riitta Korhola, Bernd Posselt, Laima Liucija Andrikienė, a PPE képviselőcsoport nevében
Charles Tannock, Tomasz Piotr Poręba, Adam Bielan, Ryszard Czarnecki, az ECR képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása az eljárási szabályzat 122. cikkének (5) bekezdése alapján

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataira (1204., 1215., 1282., 1292., 1495., 1541., 1570., 1589., 1754., 1783., 1813. és 1871. sz.), valamint az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala által kiadott legutóbbi jelentésre,

–   tekintettel a főtitkár Nyugat-Szaharáról szóló, a Biztonsági Tanácshoz benyújtott legutóbbi jelentésére (2008. április 14.),

–   tekintettel a Parlament 2009. márciusi eseti küldöttsége által készített jelentés következtetéseire, különös tekintettel annak ajánlásaira Nyugat-Szaharában az emberi jogok tiszteletben tartásának ellenőrzésére vonatkozóan,

–   tekintettel Nyugat-Szaharáról szóló állásfoglalásaira, különösen 2005. október 27-i állásfoglalására,

–   tekintettel a 2000. március 1-jén hatályba lépett, az Európai Unió és a Marokkói Királyság közötti euromediterrán társulási megállapodásra, különösen annak 2. cikkére, valamint az Európai Uniónak a 2009. december 7-i, 8. EU–Marokkó társulási tanácsról szóló nyilatkozatára,

–   tekintettel az ENSZ polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányára, amelyet mind Spanyolország, mind pedig a Marokkói Királyság aláírt, és amely okmány 12. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy „senkit nem lehet önkényesen megfosztani attól a jogától, hogy saját országába beléphessen”,

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa keretében 2008. június 9-én végrehajtott, Marokkóról szóló egyetemes időszakos felülvizsgálat következtetéseire,

–   tekintettel a svéd elnökség 2009. december 11-i nyilatkozatára,

A. mivel Marokkó súlyosan megsértette a nemzetközi jogot azáltal, hogy Amínatu Haidar nyugat-szaharai emberi jogi aktivistát (aki az Európai Parlament Szaharov-díjának korábbi jelöltje, a Robert F. Kennedy Alapítvány által adományozott Robert F. Kennedy emberi jogi díj 2008. évi kitüntetettje, valamint a New York-i John Train Alapítvány Civil Kurázsi díjának kitüntetettje) kiutasította az országból, és hogy – miután megtagadta annak elismerését, hogy marokkói állampolgár, és lakhelyéül Nyugat-Szaharát határozta meg – az al-Aaiún-i repülőtérről személyi okmányai elkobzását követően a lanzarotei repülőtérre szállították,

B.  mivel továbbra is folyamatban van az az eljárás, amellyel Amínatu Haidart akarata ellenére spanyol területre kívánják beléptetni,

C. mivel mindezen – a nemzetközi közösség és az ENSZ által elítélt – események következtében Amínatu Haidar november 15-én éhségsztrájkba kezdett, így tiltakozva Marokkóból való kiutasítása ellen és követelve gyermekeihez való visszatérését el-Aaiúnba,

D. mivel Amínatu Haidar nem fogadta el a spanyol kormány által számára felajánlott megoldások egyikét – köztük a spanyol útlevelet – sem, mivel egyik sem garantálta számára az el-Aaiúnba való visszatérést,

E.  mivel az Európai Unió svéd elnökségének nyilatkozata felszólítja Marokkót, hogy tegyen eleget „az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeinek”, és aggodalmát fejezi ki Amínatu Haidar egészségi állapota miatt,

F.  mivel a 2008. október 13-i társulási tanács alkalmával elfogadott, Marokkó számára kiemelt státusz biztosítására irányuló közös dokumentum szorosabb párbeszédet irányoz elő az emberi jogok és alapvető szabadságjogok kérdésében, különös tekintettel Marokkónak az Európa Tanács egyezményeihez való fokozatos csatlakozására,

G. mivel a marokkói kormány azzal fenyegette meg az Európai Uniót, hogy megtorló intézkedéseket hoz a bevándorlás és a biztonság területén,

H. mivel az Európai Unió továbbra is aggodalmának ad hangot a nyugat-szaharai konfliktus és annak a régiót érintő következményei és hatásai miatt, beleértve az emberi jogok helyzetét Nyugat-Szaharában, és mivel teljes mértékben támogatja az ENSZ főtitkárának és személyes megbízottjának azon erőfeszítéseit, amelyek olyan méltányos, fenntartható és kölcsönösen elfogadható politikai megoldás megtalálására irányulnak, amelyek lehetővé teszik a nyugat-szaharai nép számára az önrendelkezést, az ENSZ határozataiban rögzítetteknek megfelelően,

I.   mivel hét nyugat-szaharai emberi jogi aktivistát a nyugat-szaharaiak menekülttáborából való visszatérésükkor bebörtönöztek, és mivel ügyükben egy marokkói katonai bíróság fog ítéletet hozni, és fennáll annak kockázata, hogy halálbüntetést szabnak ki rájuk,

1.  felszólítja a Marokkói Királyságot, hogy az ENSZ polgári és politikai jogok egyezségokmányának 12. cikke (4) bekezdésének megfelelően haladéktalanul tegye lehetővé Amínatu Haidar számára a Nyugat-Szaharába való visszatérést, valamint okmányait szolgáltassa vissza, követeli személyi sérthetetlenségének megőrzését, és támogat minden olyan humanitárius megoldást, amely biztosítja emberi méltóságának és gyermekeihez és családjához való korlátozások nélküli visszatéréséhez fűződő jogának tiszteletben tartását;

2.  mélységes aggodalmának ad hangot Amínatu Haidar egészségi állapotának romlása miatt, és a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartja ügyének védelméhez való jogát;

3.  kéri a spanyol hatóságokat, akik jelen voltak, amikor Amínatu Haidart akarata ellenére területükre szállították, hogy továbbra is támogassák, és tegyenek meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy segítsék őt és együttműködjenek vele, hogy érvényesíthesse törvényben biztosított jogait;

4.  felszólítja a Tanácsot, hogy egyértelműen támogassa Amínatu Haidar helyzetének megoldását, ezért kifejezetten kéri a Bizottságot, továbbá a Bizottság alelnökét/az Unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét és az ENSZ-t, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a Marokkói Királysággal folytatott tárgyalások során, a Marokkó és az Európai Unió közötti partnerség kiemelt státusza értelmében annak érdekében, hogy nemzetközi kötelezettségvállalásai értelmében Marokkó engedélyezze Amínatu Haidar visszatérését hazájába;

5.  felszólítja Marokkó kormányát, hogy az Európai Unió és Marokkó között érvényben lévő társulási megállapodás rendelkezéseinek megfelelően tartsa tiszteletben a nyugat-szaharai emberi jogi aktivisták és a joghatósága alá tartozó valamennyi személy emberi jogait, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságjogok teljes gyakorlását, különös tekintettel a szabad mozgásra és a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a gyülekezés szabadságára vonatkozó jogokra, tiszteletben tartva a Marokkó által ratifikált nemzetközi emberi jogi egyezményeket és az ENSZ polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányát;

6.  felszólít a nyugat-szaharai nép védelmére, és támogatja a Nyugat-Szaharát sújtó konfliktus igazságos és tartós megoldását, amelynek a jogállamiságon és a nemzetközi jogon kell alapulnia, az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataival, nevezetesen az 1495. számú határozattal összhangban;

7.  támogatja a Parlament eseti küldöttségének ajánlását, amely arra kéri a Biztonsági Tanácsot, hogy az érintett felek jóváhagyása mellett foglalja bele ENSZ megbízatásába az emberi jogok helyzetének nyomon követését a régióban (Nyugat-Szahara és a tindoufi menekülttábor);

8.  kéri a Bizottságot és a Bizottság alelnökét/az Unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy kövesse nyomon az emberi jogok helyzetét Nyugat-Szaharában, és rendszeresen indítson a helyszínre tényfeltáró missziókat, az EU és Marokkó közötti társulási megállapodás 2. cikke értelmében;

9.  megállapodik abban, hogy parlamenti küldöttséget kellene indítani Nyugat-Szaharába azzal a céllal, hogy a helyszínen győződhessen meg az emberi jogok helyzetéről, akárcsak 2009 januárjában;

10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának, az Afrikai Unió főtitkárának, a Maghreb-országokkal és az Arab Maghreb Unióval fenntartott kapcsolatokért felelős európai parlamenti küldöttségnek, valamint az Euro-mediterrán Parlamenti Közgyűlés Elnökségének, a Spanyol Királyság kormányának és parlamentjének, valamint a Polisario Frontnak.