Közös állásfoglalási indítvány - RC-B7-0169/2010Közös állásfoglalási indítvány
RC-B7-0169/2010

    KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a Kubában meggyőződésük miatt bebörtönzött személyekről

    10.3.2010

    az eljárási szabályzat 110. cikkének (4) bekezdése alapján
    a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
    PPE (B7‑0169/2010)
    EFD (B7‑0170/2010)
    S&D (B7‑0174/2010)
    ALDE (B7‑0175/2010)
    ECR (B7‑0176/2010)
    Verts/ALE (B7‑0178/2010)

    José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Francisco José Millán Mon, Jaime Mayor Oreja, Mario Mauro, Bogusław Sonik, Cristian Dan Preda, Laima Liucija Andrikienė, Filip Kaczmarek, Tunne Kelam a PPE képviselőcsoport nevében
    Adrian Severin, Luis Yáñez-Barnuevo García, Emine Bozkurt az S&D képviselőcsoport nevében
    Renate Weber, Izaskun Bilbao Barandica az ALDE képviselőcsoport nevében
    Raül Romeva i Rueda a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
    Edvard Kožušník, Charles Tannock az ECR képviselőcsoport nevében
    Fiorello Provera az EFD képviselőcsoport nevében


    Eljárás : 2010/2592(RSP)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    RC-B7-0169/2010
    Előterjesztett szövegek :
    RC-B7-0169/2010
    Elfogadott szövegek :

    Az Európai Parlament állásfoglalása a Kubában meggyőződésük miatt bebörtönzött személyekről

    Az Európai Parlament,

    –   tekintettel a kubai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2004. február 17-i, 2006. február 2-i és 2007. június 21-i állásfoglalására,

    –   tekintettel korábbi állásfoglalásaira az emberi jogok világbeli helyzetével kapcsolatos 2004-es, 2005-ös, 2006-os, 2007-es és 2008-as éves jelentésről és az EU az emberi jogokkal kapcsolatos politikájáról,

    –   tekintettel a Szaharov-díj nyomon követéséről szóló, 2006. december 14-i állásfoglalására[1],

    –   tekintettel a tanácsi elnökség 2005. december 14-i ülésének a Nők fehérben mozgalomról szóló nyilatkozatára, valamint a kubai helyzetről szóló korábbi, 2003. március 26-i és 2003. június 5-i nyilatkozatokra,

    –   tekintettel a Tanács Kubáról szóló, 1996 december 2-án elfogadott és azóta időszakosan frissített 96/697/KKBP közös álláspontjára,

    –   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2007. június 18-i, 2008. júniusi és 2009. június 15-i ülésének Kubáról szóló következtetéseire,

    –   tekintettel Catherine Ashton bárónő, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/az Európai Bizottság alelnöke szóvivőjének és az Európai Parlament elnökének Jerzy Buzeknek Orlando Zapata Tamayo, meggyőződése miatt bebörtönzött politikai fogoly Kubában történt halálával kapcsolatos nyilatkozataira,

    –   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

    A. mivel az emberi jogok, köztük a polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok egyetemességének és oszthatatlanságának védelme továbbra is az Európai Unió egyik fő célkitűzése,

    B.  mivel több tucat független újságírót, békés másként gondolkodót és emberi jogi aktivistát, többnyire a demokratikus ellenzék tagjait továbbra is börtönökben tartanak fogva Kubában, amiért éltek a szólásszabadság és a gyülekezés, valamint a gyűlések megtartásával kapcsolatos alapvető jogaikkal,

    C. mivel a Parlament 2005-ben a gondolat szabadságáért járó Szaharov-díjat a Nők fehérben mozgalomnak ítélte oda; mivel a kubai hatóságok döntése, amelynek értelemében nem engedélyezték, hogy a Nők fehérben képviselői a díj átvételére elutazhassanak a Parlament székhelyére, sérti az alapvető emberi jogokat, konkrétan azt a jogot, hogy az ember szabadon elhagyhassa hazáját, majd oda visszatérhessen, amint azt az emberi jogok egyetemes nyilatkozata kimondja,

    D. mivel a közösségi intézmények erőfeszítéseket tettek a kubai politikai foglyok és a meggyőződésük miatt bebörtönzöttek szabadon bocsátásának és a velük szembeni humánus bánásmód biztosítására,

    E.  mivel Orlando Zapata Tamayo halála – aki közel negyven év óta először lett a kormányzati visszaélések elleni tiltakozásként folytatott éhségsztrájk áldozata – súlyos visszalépésnek tekinthető az emberi jogok helyzetében Kubában, és hatására nemzetközi szinten tiltakozóhullám indult el és több kubai politikai fogoly és bebörtönzött másként gondolkodó kezdett éhségsztrájkba,

    1.  határozottan elítéli Orlando Zapata Tamayo másként gondolkodó politikai fogoly 85 napos éhségsztrájk után bekövetkezett kegyetlen halálát, amely elkerülhető lett volna, és szolidaritását és együttérzését fejezi ki családjának;

    2.  elítéli az aktivisták megelőző letartóztatását és a kormány kísérleteit, hogy megakadályozza Orlando Zapata Tamayo családtagjait abban, hogy megtartsák az elhunyt temetését és leróják kegyeletüket;

    3.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy a kubai hatóságok semmilyen lényegi választ nem adtak az EU-nak és a nemzetközi közösségnek a politikai foglyok szabadon bocsátására, valamint az alapvető szabadságjogok, különösen a véleménynyilvánítás szabadságának és a politikai egyesülés szabadságának teljes mértékű tiszteletben tartására vonatkozó felszólításaikra;

    4.  sürgeti a kubai kormányt, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsásson szabadon minden politikai foglyot, valamint meggyőződése miatt bebörtönzött személyt;

    5.  aggodalmának ad hangot azoknak a politikai foglyoknak és másként gondolkodóknak a helyzetével kapcsolatban, akik Zapata halálát követően léptek éhségsztrájkba; üdvözli, hogy többségük azóta felhagyott az éhségsztrájkkal, de felhívja a figyelmet az éhségsztrájkot továbbra is folytató Guillermo Fariñas újságíró és pszichológus riasztó, életveszélyes állapotára;

    6.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy nem vették figyelembe a Tanácsnak és a Parlamentnek a politikai foglyok és a meggyőződésük miatt bebörtönzött személyek azonnali szabadon bocsátására vonatkozó ismételt felszólításait, és hangsúlyozza, hogy a kubai másként gondolkodók eszméik és békés politikai tevékenységük miatti bebörtönzése ellentétes az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával;

    7.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy lépjen fel határozottabban a politikai foglyok szabadon bocsátása érdekében és segítse elő az emberjogi aktivisták erőfeszítéseit, illetve garantálja munkájukat, összhangban a Külügyek Tanácsának 2009. december 8-i következtetéseivel;

    8.  sürgeti az európai uniós intézményeket, hogy feltétel nélkül támogassák, és fenntartások nélkül segítsék elő egy többpárti demokráciába történő politikai átmenet békés folyamatának megkezdését Kubában;

    9.  kifejezi legmesszebbmenő szolidaritását a kubai néppel és támogatja a demokrácia, valamint az alapvető szabadságjogok érvényesítése és előmozdítása irányába tett lépéseiket;

    10. felszólítja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, valamint az együttműködésért felelős biztost, hogy – összhangban a Tanács által sorban jóváhagyott következtetésekkel, és az együttműködést és fejlesztést célzó közösségi mechanizmusok különösen Európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért keretében történő igénybe vételével – haladéktalanul kezdjen strukturált párbeszédet a kubai civil társadalommal és a kubai békés átmenetet támogatókkal;

    11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU soros elnökségének, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, valamint a kubai kormánynak és a Néphatalmi Nemzetgyűlésnek.