KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY Tibetről – arra vonatkozó tervekről, hogy a kínait tegyék az oktatás fő nyelvévé
24.11.2010
a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
EFD (B7‑0637/2010)
S&D (B7‑0638/2010)
ALDE (B7‑0640/2010)
ECR (B7‑0642/2010)
Verts/ALE (B7‑0643/2010)
PPE (B7‑0644/2010)
Elmar Brok, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Thomas Mann, Mario Mauro, Cristian Dan Preda, Bernd Posselt, Laima Liucija Andrikienė, Csaba Sógor, Filip Kaczmarek, Lena Kolarska-Bobińska, Róża Gräfin von Thun und Hohenstein, Eija-Riitta Korhola, Monica Luisa Macovei, Elena Băsescu, Tunne Kelam, Bogusław Sonik, Sari Essayah, Martin Kastler, a PPE képviselőcsoport nevében
Véronique De Keyser, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, az S&D képviselőcsoport nevében
Marietje Schaake, Niccolò Rinaldi, Graham Watson, Ramon Tremosa i Balcells, Frédérique Ries, Leonidas Donskis, Renate Weber, Edward McMillan-Scott, Sarah Ludford, Antonyia Parvanova, Kristiina Ojuland, Marielle De Sarnez, Sonia Alfano, az ALDE képviselőcsoport nevében
Heidi Hautala, Eva Lichtenberger, Raül Romeva i Rueda, François Alfonsi, Frieda Brepoels, Catherine Grèze, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Charles Tannock, Michał Tomasz Kamiński, Konrad Szymański, Tomasz Piotr Poręba, Marek Henryk Migalski, Ryszard Czarnecki, Adam Bielan, Roberts Zīle, az ECR képviselőcsoport nevében
Fiorello Provera, az EFD képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása Tibetről – arra vonatkozó tervekről, hogy a kínait tegyék az oktatás fő nyelvévé
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Kínáról és Tibetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különös tekintettel a 2008. április 10-i állásfoglalására,
– tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,
A. mivel az emberi jogok, az identitás, a kultúra és a vallás szabadsága az Európai Unió alapító elveinek egyike, illetve annak külpolitikai prioritása,
B. mivel a Kínai Népköztársaság kifejezésre juttatta azon óhaját, hogy harmonikus etnikai kapcsolatok uralkodjanak mind az 56 etnikai kisebbség körében,
C. mivel 2010. október 19-én körülbelül 1 000 tibeti származású diák vonult végig a a Rebkongként is ismert Tongrenen, békésen tiltakozva az ellen, hogy a mandarin kínait tegyék a régió iskoláiban az oktatás fő nyelvévé; mivel 2010. október 23-án a tiltakozás átterjedt Qingai tartományra és Pekingre, ahol a Minsu egyetemen tanuló 400 tibeti diák tüntetést szervezett,
D. mivel a tibeti nyelv Ázsia négy legrégibb és legeredetibb nyelvének egyikeként a tibeti identitás, kultúra és vallás egyik alapvető katalizátora, de egyúttal a tibeti kultúrával együtt a világörökség pótolhatatlan részét képezi; mivel a tibeti nyelv, amely egy történelmileg gazdag civilizáció letéteményese, a tibeti identitás, kultúra és vallás alapvető és pótolhatatlan eleme,
E. mivel a nyelvek egy közösség társadalmi és kulturális attitűdjeit juttatja kifejezésre; mivel egy közösség közös nyelve a kultúra kulcsfontosságú meghatározása, és hogy a nyelvek rendkívül specifikus társadalmi és kulturális magatartásfajtákat, illetve gondolkodásmódokat testesítenek meg,
F. mivel megállapításra került, hogy az anyanyelvű kétnyelvű oktatás a leghatékonyabb út a tibetiek sikeres kétnyelvűségének irányába, és mivel ez az „1-es modellű kétnyelvű oktatási politika” következetesen ahhoz vezetett, hogy a tibeti régióban a legnagyobb arányban tudtak továbbtanulni a tibeti középiskolás diákok,
G. mivel a Tibeti Autonóm Regionális kormány által lefedett minden területen általános és középiskolákban a tibeti nyelv helyébe fokozatosan a kínai lép, és a hivatalos dokumentumok többnyire nem állnak rendelkezésre tibeti nyelven,
H. mivel az oktatási politika változása korlátozná a tibeti nyelv használatát az iskolákban, mivel minden tankönyv és tantárgy mandarin kínai nyelven lenne, kivéve a tibeti és az angol nyelvi órákat,
I. mivel a Kínai Népi Demokratikus Köztársaság 142 más országgal együtt megszavazta az ENSZ-nek a 2007. szeptember 14-i bennszülött népek jogairól szóló nyilatkozatának elfogadását, amelynek 14. cikke kimondja, hogy „A bennszülött népek jogosultak saját nyelvű oktatási rendszereik és oktatást biztosító intézményei létrehozására és ellenőrzésére, kulturális oktatási és tanulási módszereiknek megfelelő módon,”
J. mivel a kínai nyelv dominanciája miatt egyre nagyobb az aggodalom a tibeti területeken tanuló végzős diákok munkahelyi kilátásai miatt, mivel a tanárok és diákok által aláírt petíció szerint a legtöbb tibeti diák soha nem volt kínai nyelvű környezetben, és ezért nem képes kommunikálni kínaiul,
1. elítéli, hogy még jobban lesújtottak a tibeti identitás megalapozójaként a tibetiek kulturális, nyelvi, vallási és egyéb alapvető szabadságjogainak gyakorlására, és hangsúlyozza a hat millió tibeti ember elkülönült kulturális, vallási és nemzeti identitásának megőrzése és védelme, illetve a tibeti nyelv elnyomásával és ellehetetlenítésével kapcsolatos aggodalmak orvoslása szükségességét;
2. tudomásul veszi azon aggodalmakat, amelyek azon kísérletekre vonatkoznak, hogy leértékeljék a tibeti nyelvet, és hangsúlyozza, hogy a sikeres kétnyelvű oktatás érdekében a tibetinek kell lennie a helyi nyelvnek;
3. felszólítja a kínai hatóságokat, hogy hajtsák végre a Kínai Népi Demokratikus Köztársaság Alkotmányának 4. cikkét, valamint a regionális nemzeti autonómiáról szóló törvény 10. cikkét, amely garantálja „minden nemzetiségnek a szabadságot ahhoz, hogy saját beszélt és írott nyelveit használja”;
4. sürgeti a kínai hatóságokat, hogy támogassanak egy hiteles kétnyelvűségi politikát, aminek révén minden tárgy, köztük a matematika és a tudományos tantárgyak esetében megengedett azok tibeti nyelven való oktatása, a kínai nyelven való tanítás erősödik, a helyi hatóságok és közösségek pedig jogkört kapnak az oktatás nyelvéről szóló határozatok meghozatalára;
5. úgy véli, hogy minden etnikai kisebbség jogosult saját nyelvét és irodalmát megőrizni; úgy véli, hogy egy tisztességes kétnyelvű oktatási rendszer hozzá fog járulni egy jobb együttműködéshez és egyetértéshez, ha a tibeti emberek kínaiul tanulnak, azzal, hogy a tibeti területeken élő han embereket egyúttal arra ösztönzik, hogy tanulják meg a tibeti nyelvet;
6. hangsúlyozza, hogy a kínainak elsődleges oktatási nyelvként történő bevezetésével az oktatás minősége a középiskolás tibeti diákok túlnyomó többsége számára jelentősen romlana, és hogy az iskolai tárgyakat ezért csak a tibeti anyanyelven oktatnák, ahogy az a legmegfelelőbb is;
7. felszólítja a kínai hatóságokat, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy csökkentsék azon nyelvi és kulturális hátrányokat, amelyekkel a tibetiek a városi foglalkoztatás kapcsán szembesülnek, azonban úgy, hogy az ne váljon a tibeti nyelv és kultúra kárára;
8. felszólítja az Európai Bizottságot, a főképviselőt és a tagállamokat, hgy sürgessék a kínai kormányt annak biztosítása érdekében, hgoy először is tartsák tiszteletben a diákok békés véleménynyilvánításhoz való jogát, és hogy a megfelelő hatóságok érdemben és megfelelően fogallakozzanak panaszaikkal, illetve másodsorban, hogy megfelelően, a regionális etnikai autonómiáról szóló törvénnyel összhangban hajtsák végre a 2002-es „a tibeti nyelv tanulásáról, használatáról és fejlődéséről szóló szabályozásokat”;
9. kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a Kínában és száműzetésben élő tibeti civiltársadalom támogatására kért pénzek felhasználásáról a 2009-es költségvetés keretében (1 millió euró), és hangsúlyozza a tibeti kultúra megőrzésének szükségességét, különösen száműzetésben;
10. ismételten felszólítja Kínát, hogy ratifikálja a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, és sajnálattal tölti el a Kínában élő etnikai és vallási kisebbségek gyakran hátrányos megkülönböztetésű bánásmódja;
11. felkéri a kínai hatóságokat, hogy biztosítsanak bejutást a külföldi média számára Tibetbe, beleértve a Tibeti Autonóm Régión kívül fekvő tibeti területeket, és szüntessék meg bejutáshoz szükséges különleges engedélyek rendszerét;
12. felszólítja az EU pekingi diplomáciai képviselőit, hogy tegyenek látogatást a régióban és tegyenek jelentést a Tanácsnak és a főképviselőnek a jelenlegi helyzetről az oktatás és a nyelvi kérdés kapcsán;
13. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Kínai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának és parlamentjének, valamint Őszentségének, a Dalai Lámának.