Közös állásfoglalási indítvány - RC-B7-0166/2011Közös állásfoglalási indítvány
RC-B7-0166/2011

    KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY Pakisztánról, különös tekintettel Shahbaz Bhatti meggyilkolására

    9.3.2011

    az eljárási szabályzat 122. cikkének (5) bekezdése alapján
    a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
    Verts/ALE (B7‑0166/2011)
    ALDE (B7‑0175/2011)
    S&D (B7‑0176/2011)
    PPE (B7‑0177/2011)
    ECR (B7‑0178/2011)
    GUE/NGL (B7‑0179/2011)

    Elmar Brok, Eija-Riitta Korhola, Mario Mauro, Cristian Dan Preda, Bernd Posselt, Michael Gahler, Lena Kolarska-Bobińska, Filip Kaczmarek, Csaba Sógor, Bogusław Sonik, Laima Liucija Andrikienė, Elena Băsescu, Tunne Kelam, Monica Luisa Macovei, Sari Essayah, Krzysztof Lisek, Tadeusz Zwiefka, Constance Le Grip, a PPE képviselőcsoport nevében
    Véronique De Keyser, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, az S&D képviselőcsoport nevében
    Sarah Ludford, Norica Nicolai, Alexandra Thein, Ramon Tremosa i Balcells, Marielle De Sarnez, Vincenzo Iovine, Marietje Schaake, Kristiina Ojuland, Sonia Alfano, az ALDE képviselőcsoport nevében
    Charles Tannock, Peter van Dalen, Konrad Szymański, Emma McClarkin, Michał Tomasz Kamiński, Marek Henryk Migalski, Ryszard Czarnecki, Tadeusz Cymański, Geoffrey Van Orden, Ryszard Antoni Legutko, Adam Bielan, Jacek Olgierd Kurski, Tomasz Piotr Poręba, az ECR képviselőcsoport nevében
    Jean Lambert, Barbara Lochbihler, Raül Romeva i Rueda, Heidi Hautala, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
    Marie-Christine Vergiat, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

    Eljárás : 2011/2612(RSP)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    RC-B7-0166/2011
    Előterjesztett szövegek :
    RC-B7-0166/2011
    Viták :
    Elfogadott szövegek :

    Az Európai Parlament állásfoglalása Pakisztánról, különös tekintettel Shahbaz Bhatti meggyilkolására

    Az Európai Parlament,

    –   tekintettel az emberi jogok és a demokrácia pakisztáni helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2011. január 20-i[1] , a 2010. május 20-i[2] , július 12-i[3], október 25-i[4] , illetve 2007. november 15-i[5] állásfoglalására,

    –   tekintettel 2010. december 16-i állásfoglalására[6] az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló 2009-es éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról,

    –   tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intoleranciáról, megkülönböztetésről és erőszakról szóló, 2011. február 21-én elfogadott tanácsi következtetésekre,

    –   tekintettel Catherine Ashtonak, az EU főképviselőjének Sahbaz Bhatti, a pakisztáni kormány kisebbségi ügyekért felelős miniszterének meggyilkolásáról szóló, 2011. március 2-i nyilatkozatára,

    –   tekintettel Jerzy Buzeknek, az Európai Parlament elnökének 2011. március 2-i nyilatkozatára,

    –   tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkére,

    –   tekintettel az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR),

    –   tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

    –   tekintettel a pakisztáni alkotmánynak a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló 19. cikkére,

    –   tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

    A. mivel Sahbaz Bhattit, a pakisztáni kormány kisebbségi ügyekért felelős miniszterét 2011. március 2-án, Iszlámábádban, miközben gépkocsijával munkahelyére tartott, a járműre tüzet nyitó fegyveres férfiak meggyilkolták; mivel egy magát Tehreek-e-Taliban Punjab-ként (Talibán Mozgalom Punjab) megnevező csoport felelősséget vállalt a gyilkosságért, azt állítva, hogy a miniszternek az istenkáromlásról szóló törvényekkel kapcsolatos álláspontja miatt kellett meghalnia,

    B.  mivel, annak ellenére, hogy Bhatti úr több alkalommal is életveszélyes fenyegetéseket kapott iszlámista csoportoktól, a pakisztáni hatóságok elutasították arra vonatkozó kifejezett kérését, hogy golyóálló hivatali gépjárművet használhasson, valamint hogy a személyi védelmét ellátókat saját, megbízható testőrei közül választhassa ki,

    C. mivel Shahbaz Bhatti volt a pakisztáni kormány egyetlen keresztény tagja, és azon kevés vezető politikusok egyike, akiknek volt bátorsága fellépni az említett törvények és az általuk elősegített igazságtalanságok ellen,

    D. mivel erre a gyilkosságra csupán két hónappal azt követően került sor, hogy Salman Tászírt, Pándzsáb tartomány kormányzóját megölte saját testőre, aki nem értett egyet Tászírnak az istenkáromlásról szóló pakisztáni törvényeket ellenző álláspontjával,

    E.  mivel 2011. március 1-jén egy harmadik prominens emberijog-védőt, Naeem Sabir Jamaldinit, Pakisztán emberi jogi bizottságának koordinátorát is meggyilkolták, aki különösen aktív szerepet játszott az emberi jogok Beludzsisztán tartományban elkövetett megsértései elleni küzdelemben,

    F.  mivel értesülések szerint fetvát hirdettek Shíri Rahman, volt pakisztáni miniszter, reformer politikus és ismert újságíró ellen, amelyben őt a következő gyilkosság célpontjaként azonosítják,

    G. mivel Bhatti miniszter és Tászír kormányzó csak megismételték a kormányon lévő Pakisztáni Néppárt kinyilvánított álláspontját; mivel annak következtében, hogy a Giláni-kormány 2010. december 30-án nyilvánosan megtagadta az istenkáromlásról szóló törvények felülvizsgálatával kapcsolatos, kiáltványban megfogalmazott kötelezettségvállalását, a reformok támogatói elszigetelődtek és kiszolgáltatottakká váltak a radikális vallási vezetők és szélsőséges militáns csoportok fenyegetéseivel szemben, akik megfélemlítik, megfenyegetik és megölik azokat, akik velük ellentétes nézeteket vallanak,

    H. mivel folyamatosan megfélemlítik, sőt megölik a politikusokat, a politikai pártok, a média és a civil társadalom nevében fellépőket, így a nőket és az emberi jogi aktivistákat is, és mivel az istenkáromlásról szóló törvényekkel kapcsolatos nyilvános vita egyre inkább ellehetetlenül,

    I.   mivel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (5) bekezdése kimondja, hogy a demokrácia előmozdítása és az emberi jogok és polgári szabadságjogok tiszteletben tartása az Európai Unió alapelvei és alapvető céljai közé tartozik, és a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok közös alapját képezi; mivel az uniós fejlesztési segítségnyújtás igénybevételének előfeltétele az emberi jogok és a kisebbségi jogok tiszteletben tartása,

    1.  határozottan elítéli Sahbaz Bhatti, a pakisztáni kormány kisebbségi ügyekért felelős miniszterének 2011. március 2-i brutális meggyilkolását, és őszinte részvétét nyilvánítja az áldozat családja és barátai, valamint a pakisztáni nép számára, továbbá szolidárisáról biztosítja mindazokat, akik továbbra is fenyegetések érnek, és mégis felemelik hangjukat;

    2.  tisztelettel adózik Sahbaz Bhatti miniszter bátorsága és az igazság, a felekezetközi párbeszéd, a pakisztáni vallás- és lelkiismereti szabadság iránti bizonyított elkötelezettsége, valamint Asia Bibi, az istenkáromlás miatt halálra ítélt ötgyermekes keresztény anya érdekében való – a folyamatos fenyegetéseket és a hatalmas személyes kockázatot figyelmen kívül hagyó – fellépése előtt;

    3.  elismeri Shahbaz Bhattinak az istenkáromlásról szóló törvények és az általuk elősegített igazságtalanságok elleni küzdelem iránti elkötelezettségét; elismeri a miniszteri ideje alatti előrelépéseket, beleértve az említett törvények lehetséges módosításáról szóló jelentős, diszkrét tárgyalásokat;

    4.  megjegyzi, hogy a nyilvánosság részéről a Salman Tászír kormányzó meggyilkolását követően érkező halk reakciókkal ellentétben Shahbaz Bhatti meggyilkolását széles körben, minden politikai oldalról, a médiában, valamint pakisztáni társadalom minden vallási és etnikai táborából elítélték; reméli, hogy ez a gyalázatos tett összefogásra készteti majd azokat, akik a pakisztáni alkotmányba foglalt demokratikus értékek védelmére törekszenek;

    5.  sürgeti a pakisztáni hatóságokat, hogy vizsgálják ki alaposan Shahbaz Bhatti meggyilkolásának valamennyi tényezőjét, és e bűntény valamennyi elkövetőjét késlekedés nélkül állítsák bíróság elé a jogállamiság elvének szigorú betartása mellett, valamint biztosítsák a Salman Tászír gyilkosa elleni gyors és méltányos büntetőeljárás lefolytatását;

    6.  felhívja Pakisztán kormányát, hogy hozzon intézkedéseket a kormány minisztereinek és a vallási szélsőségesek és terroristák által konkrétan fenyegetett személyek – pl. az egykori tájékoztatási miniszter, Shíri Rahman, és az istenkáromlási vádakkal kapcsolatos ügyekben szerepet vállaló védőügyvédek – biztonsága érdekében;

    7.  ösztönzi a pakisztáni kormányt, hogy késlekedés nélkül nevezzen ki új, kisebbségi ügyekért felelős minisztert, és határozottan hangot ad annak az álláspontjának, hogy ennek a személynek erős, és részlehajlástól mentes kisebbségi képviselőnek kell lennie;

    8.  ösztönzi a pakisztáni kormányt, hogy támogassa a kisebbségügyi minisztériumot Shahbaz Bhatti munkája folytatásában és elképzelései megvalósításában, különösen a vallási vezetők közti, nemzeti szintű párbeszédet és a felekezetközi harmóniabizottságok alulról építkező létrehozásának projektjét;

    9.  ismételten sürgősen felszólítja a pakisztáni kormányt, valamennyi politikai pártot, a civil társadalmat és a médiát, hogy lépjenek fel együttesen a szélsőségesek által indított támadás ellen; reméli, hogy a pakisztáni kormány mind összetételében, mind fellépéseiben képviseli majd az etnikailag és vallásilag sokszínű pakisztáni társadalmat;

    10. sürgős és lényegi politikai irányváltásra szólít fel az ilyen szélsőségesek megbékéltetésére irányuló politikától való eltávolodás érdekében, a katonaság, az igazságszolgáltatás, a média és a politikai osztály támogatásával, tekintettel arra, hogy a status quo ilyen drámai következményekkel járt; felszólítja a pakisztáni kormányt, ne engedje, hogy az országban a vallási tolerancia és az egyetemes emberi jogi elvek érdekében felszólaló hangokat szélsőségesek elhallgattassák;

    11. mélységesen aggasztja az intolerancia és erőszak légköre, és sürgeti a pakisztáni kormányt, hogy indítson büntetőeljárást azok ellen, akik erőszakra buzdítanak Pakisztánban, különösen pedig azok ellen, akik a velük ellentétes véleményen lévő személyek vagy csoportok meggyilkolására szólítanak fel, vagy egyes esetekben ezért cserébe díjat ajánlanak fel, valamint hogy hozzon további intézkedéseket a témával kapcsolatos véleménycsere megkönnyítése érdekében;

    12. különösen elismerően nyilatkozik Shíri Rahman, volt miniszter, és Shahbaz Bhatti, egykori kisebbségügyi miniszternek az istenkáromlási törvények módosítására irányuló erőfeszítéseiről, melyek e törvényekkel való visszaélések megakadályozását célozták, és felszólítja a kormányt, hogy helyezze hatályon kívül ezeket a törvényeket és az egyéb, megkülönböztető jogszabályokat, többek közt a büntetőtörvénykönyv 295 B és C szakaszát, amelyek a múlt maradványai; ugyanakkor sürgeti a pakisztáni kormányt, hogy szerezzen érvényt a meglévő jogszabályoknak, pl. a büntetőtörvénykönyv 137. cikkének, amely a gyűlöletbeszédet bűncselekménynek minősíti;

    13. felszólítja az illetékes uniós intézményeket, hogy a társadalom vallási toleranciájának ügyét foglalják bele a Pakisztánnal folytatott politikai párbeszédbe, mivel ez az ügy központi jelentőségű a vallási szélsőségek elleni hosszú távú küzdelemben;

    14. javasolja, hogy az EU hívja meg Pakisztán kormányát egy évente megtartandó, a pakisztáni kisebbségek helyzetével foglalkozó közös kerekasztal-találkozóra, és hogy vonja be az Európai Parlamentet a rendezvény előkészítésébe és megvalósításába;

    15. felszólítja az illetékes uniós intézményeket, hogy továbbra is részesítsék anyagi támogatásban az emberi jogi szervezeteket és az emberi jogok védelmezőit, és hogy vázoljanak fel gyakorlati intézkedéseket az istenkáromlásról szóló törvények és más diszkrimináló jogszabályok ellen alakult, pakisztáni civil társadalmi mozgalom támogatására;

    16. üdvözli a valláson vagy meggyőződésen alapuló intoleranciáról, megkülönböztetésről és erőszakról szóló legutóbbi tanácsi következtetéseket, amelyek az uniós fellépés e téren való fokozását szorgalmazzák; felhívja az illetékes uniós intézményeket, hogy aktívan kövessék nyomon a világban előforduló vallási üldöztetési ügyeket;

    17. felszólítja az illetékes uniós intézményeket, hogy vizsgálják meg, milyen lehetőségek vannak a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének a vallási intolerancia, a szélsőségek és a diszkriminatív törvények elleni globális küzdelmet támogató fellépések finanszírozására való felhasználására; ismételten felszólítja az EU főképviselőjét, hogy hozzon létre állandó kapacitást az Európai Külügyi Szolgálat emberi jogi főigazgatóságán a lelkiismereti szabadság és az ahhoz kapcsolódó jogok kormányok általi és társadalmi korlátozásának nyomon követésére;

    18. felszólítja az illetékes uniós intézményeket, hogy ösztönözzék Pakisztán kormányát, hogy ismét állítson fel külön emberi jogi minisztériumot és egy tényleges, független és hiteles nemzeti emberi jogi bizottságot;

    19. ösztönzi az illetékes uniós intézményeket, hogy ragaszkodjanak ahhoz, hogy Pakisztán kormánya tartsa fenn az Európai Unió és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság közötti együttműködési megállapodásba foglalt, a demokráciára és az emberi jogokra vonatkozó záradékot; felszólítja Európai Külügyi Szolgálatot, hogy nyújtson be jelentést az együttműködési megállapodás, valamint a demokrácia- és emberi jogi záradék végrehajtásáról;

    20. emlékeztet arra, hogy Pakisztánt A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának részes feleként bizonyos kötelezettségek terhelik, és felszólítja Pakisztán illetékes hatóságait, hogy kezdjék meg A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával kapcsolatban tett általános fenntartások alkalmazási körének felülvizsgálatát, melyek némelyike korlátozza a pakisztáni alkotmányba foglalt jogokat vagy ellentétes a nemzetközi jog nemzeti joggal szembeni szupremáciájának elvével; úgy véli, hogy az istenkáromlásról szóló törvények jelenlegi alkalmazási módja egyértelműen megszegi ezeket a kötelezettségeket, és kéri az EKSZ-t, hogy ezt vegye figyelembe a GSP+ rendszer (általános preferenciális rendszer) 2013-tól történő, Pakisztánra való alkalmazásánál, és az ügyben tegyen jelentést az Európai Parlamentnek;

    21. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Pakisztán kormányának és parlamentjének.