Eljárás : 2011/2650(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : RC-B7-0236/2011

Előterjesztett szövegek :

RC-B7-0236/2011

Viták :

PV 06/04/2011 - 12
CRE 06/04/2011 - 12

Szavazatok :

PV 07/04/2011 - 6.2
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 156kWORD 99k
6.4.2011
PE459.772v01-00}
PE459.773v01-00}
PE459.778v01-00}
PE459.779v01-00}
PE459.780v01-00} RC1
 
B7-0236/2011}
B7-0237/2011}
B7-0241/2011}
B7-0242/2011}
B7-0243/2011} RC1

az eljárási szabályzat 110. cikkének (4) bekezdése alapján

a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:

PPE (B7‑0236/2011)

S&D (B7‑0237/2011)

ALDE (B7‑0241/2011)

Verts/ALE (B7‑0242/2011)

GUE/NGL (B7‑0243/2011)


a japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról


Corien Wortmann-Kool, Pilar del Castillo Vera, Peter Liese, a PPE képviselőcsoport nevében
Marita Ulvskog, az S&D képviselőcsoport nevében
Lena Ek, Fiona Hall, Leonidas Donskis, Jorgo Chatzimarkakis az ALDE képviselőcsoport nevében
Rebecca Harms, Daniel Cohn-Bendit, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Marisa Matias, Kartika Tamara Liotard, Bairbre de Brún, Marie-Christine Vergiat, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról  

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Atomenergia-közösség létrehozásáról szóló szerződésre és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen ez utóbbi 194. cikkére,

–   tekintettel az „Euratom-értékelés – Az európai nukleáris politika 50 éve” című 2007. május 10-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a Japánban kialakult helyzetről, és különösen az atomerőművek készenléti állapotáról szóló, 2011. március 24-i(2), illetve a japán nukleáris balesetről (Tokaimura) szóló, 1999. október 7-i(3) állásfoglalásaira,

–   tekintettel a csernobili nukleáris katasztrófa 10. és 15. évfordulójáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A. mivel a fukusimai atomerőműben március 11-én, a Japánt sújtó földrengés és az azt követő szökőár következményeként bekövetkezett nukleáris baleset következtében több ezren haltak meg vagy tűntek el, és mivel az anyagi károk mellett az messze ható, teljes kiterjedését tekintve még évekig fel nem mérhető következményekkel jár az egészség, a környezet és az élelmiszerek megfertőzése miatt,

B.  mivel ez a nukleáris baleset, ahogyan a Japánban és a világ más részein történt korábbi balesetek is, minden eddiginél jobban ráirányítják a figyelmet arra, hogy felül kell vizsgálni a nukleáris biztonság kérdésével kapcsolatosan az Európai Unióban és világszerte alkalmazott megközelítést,

C. mivel a Fukusima-1 atomerőműben bekövetkezett baleset kiváltó okai, köztük az elektromosáram-ellátás leállása a hűtőkapacitás megszűnéséhez, az pedig a nukleáris fűtőelemek egy részének túlmelegedéséhez, és az atomreaktor több blokkjának leolvadásához vezetett,

D. mivel 2011. április 26-án emlékezünk a ma is érezhető következményekkel járó csernobili nukleáris katasztrófa 25. évfordulójára,

E.  mivel az Euratom-szerződés több mint 50 éve van hatályban számottevő módosítás nélkül,

F.  mivel a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) 2008 végén figyelmeztetett, hogy elavultak a nukleáris erőművekre vonatkozó japán biztonsági szabályok, és hogy egy hetes erősségű földrengés súlyos problémákat okozhat,

G. mivel a nukleáris baleset hatásai átterjednek az országhatárokon, ezért egy esetleges nukleáris baleset jobb kezelése, a nukleáris biztonság fokozása, valamint annak érdekében, hogy nukleáris baleset esetén biztosítani lehessen az átláthatóságot és az együttműködést, szoros együttműködést, koordinációt és adatmegosztást kell folytatni az Európai Unión belül és a szomszédos harmadik országokkal,

H. mivel a nukleáris biztonságról szóló irányelv csupán korlátozott keretet biztosít e téren az EU fellépése számára, mivel a fejlemények tükrében az európai és nemzetközi nukleáris biztonsági előírásoknak a lehető legszigorúbbaknak kell lenniük,

I.   mivel Fehéroroszország és Oroszország (kalinyingrádi régió) új nukleáris projektjei jelentős aggodalomra adnak okot a nukleáris biztonsági normák és a nemzetközi egyezmények (espoo-i és aarhusi egyezmény) szerinti kötelezettségeknek való megfelelés tekintetében; mivel ezek az aggodalmak nem csupán a Fehéroroszországgal és Kalinyingráddal közvetlenül szomszédos tagállamokra vonatkoznak, hanem egész Európára, ezért az EU-nak és az Európai Bizottság érintett szereplőinek feltétlenül közösen kell fellépniük a szolidaritás szellemében,

J.   mivel az Európai Unió balti-tengeri stratégiájáról és a makrorégiók által a jövőbeli kohéziós politikában játszott szerepről szóló, 2010. július 6-i állásfoglalásában kijelentette, hogy „az atomenergia balti-tengeri régióban tervezett kiterjesztése tekintetében az uniós országoknak a legszigorúbb biztonsági és környezetvédelmi szabványokat kell követniük, és hogy az Európai Bizottságnak figyelnie kell és nyomon kell követnie, hogy a szomszédos országokban is ugyanazt a megközelítést és ugyanazokat a nemzetközi egyezményeket alkalmazzák-e, különösen azokban az országokban, amelyek atomerőművek építését tervezik az EU külső határai közelében”(4),

K. mivel egyértelműen nyilvános vitára van szükség az atomenergiáról minden tagállamban, amely tudatosabbá teszi a közvéleményt az atomenergia hatásait illetően, mielőtt bármilyen politikai döntés születne,

L.  mivel az európai atomenergia-ipar munkaszervezése alapvetően alvállalkozók rendszerére épül, ami miatt a képzés nem mindig megfelelő, az érintett munkások kitettségi szintje veszélyes és ezért a folyamatok legkritikusabb szakaszaiban végső megbízhatósági ellenőrzést kell folytatni,

M. mivel az Euratom-szerződést 1957-ben írták alá, és az atomenergiával kapcsolatos várakozásokat – melyeknek az Euratom-szerződés 5 évtizede hangot adott – át kell értékelni,

1.  kifejezi a természeti katasztrófa és az azt követő nukleáris baleset áldozatai iránti szolidaritását, valamint tiszteletét mindazok iránt, akik saját életüket kockára téve dolgoznak a nukleáris katasztrófa megelőzésén, és tisztelettel adózik a japán nép és a japán hatóságok által a katasztrófa után tanúsított segítőkészség, bátorság és eltökéltség előtt; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy továbbra is adják meg Japánnak és a katasztrófa által sújtott régiónak az összes szükséges humanitárius, technikai és pénzügyi segélyt és támogatást;

2.  felkéri a japán hatóságokat, illetve az atomerőmű üzemeltetőjét, a Tokyo Electric Power Company (TEPCO) vállalatot, hogy működésük legyen átlátható, és nyújtsanak valós idejű tájékoztatást a fukusimai fejleményekről, különösen a lezárt területen belül és az azon kívül mért radioaktivitási szintről;

3.  aggodalmának ad hangot azon értesülések kapcsán, melyek szerint a fukusimai atomerőművet üzemeltető cég arról tájékoztatta a szabályozó hatóságokat, hogy a fukusimai baleset előtt röviddel több ellenőrzés során is rendellenességeket tapasztaltak; a felmerülő szabályozási hiányosság tükrében arra kéri a Bizottságot, hogy tekintse át az európai szabályozási felügyelet hatékonyságát, hatáskörét és függetlenségét, és szükség esetén tegyen javaslatot változtatásokra;

4.  kéri a Bizottságot, hogy tisztázza Barroso elnök 2011. április 5-i, a Parlamentnek tett bejelentését, mely szerint a Bizottság le szándékozik csökkenteni a radioaktív szennyezés az élelmiszerekben és tápokra vonatkozó maximális megengedett mértékét; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a vonatkozó uniós szabályozásnak megfelelően azonnal állapítsanak meg a népesség legsebezhetőbb részének védelmét biztosító maximális megengedett értékeket nem meghaladó, általános érvényű maximális megengedett értékeket az élelmiszerek radioaktív szennyeződését illetően arra az esetre, ha az Unió területén nukleáris szerencsétlenség következik be; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy vonja vissza a 2011. március 25-i 297/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet(5) azon rendelkezéseit, amelyek lehetővé teszik a Japán egyes tartományaiból származó szennyezett élelmiszer és takarmány importját, amennyiben a szennyezettség mértéke éppen a 3954/87/Euratom tanácsi rendeletben meghatározott megengedhető legmagasabb határértéket éri el;

5.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak átfogóan újra kell értékelnie a nukleáris biztonsággal kapcsolatosan alkalmazott megközelítését, szem előtt tartva, hogy a nukleáris energia még hosszú évekig részét képezi majd több tagállam energiamixének, és jelenleg is több új reaktort építenek vagy terveznek építeni; felszólítja ugyanakkor a tagállamokat, hogy hirdessenek moratóriumot az új nukleáris reaktorok fejlesztésére és építésére legalább arra az időszakra, amíg lefolytatják és értékelik a stresszteszteket;

6.  úgy véli, hogy a stressztesztek akkor lehetnek hitelesek, ha elvégzésük kötelező, és azok közös és átlátható, a Bizottság által a Nukleáris Biztonsággal Foglalkozó Európai Szabályozó Hatóságok Csoportjával és független szakértőkkel együttműködésben kidolgozott kritériumok alapján zajlanak; úgy véli, hogy a tesztelést uniós felügyelet mellett kell elvégezni, és azt független szakértőknek kell felügyelnie, valamint hogy a végső megállapításoknak 2011 végére nyomdakésznek kell lenniük;

7.  ezzel összefüggésben kéri, hogy a Bizottság legkésőbb április 15-ig nyújtson be konkrét és pontos menetrendet, a stressztesztekre vonatkozó konkrét kritériumok meghatározásában részt vevő független szervek és szakértők nevével együtt;

8.  úgy véli, hogy a stresszteszteknek elsősorban az alábbiakra kell kiterjedniük:

· valamennyi meglévő és tervezett nukleáris létesítmény, ideértve a radioaktív hulladék és a kiégett fűtőelemek tárolására szolgáló medencéket;

· az általános „nukleáris biztonsági kultúra” felülvizsgálata (például a közbeszerzés, a biztonsági övezet kiterjesztése, éves biztonsági jelentés vagy a nyilvánosság tájékoztatása tekintetében),

· az emberi cselekményekből eredő kockázatok (például terrortámadás, számítógépes támadás vagy repülőszerencsétlenségek), rendkívüli természeti események hatásai (földrengés, áradás, aszály vagy más, az adott régióra jellemző kockázatok), ideértve az éghajlatváltozás lehetséges hatásait is, a rendkívüli időjárási körülmények gyakoribbá és súlyosabbá válásának figyelembevétele érdekében;

· a fentiekhez kapcsolódóan vagy azoktól függetlenül kialakult súlyos katasztrófahelyzet általános hatásai, például az áram- és vízellátás megszűnése, a telekommunikáció megszűnése, a helyszín megközelíthetetlenné válása, munkaerőhiány vagy a kiszolgáló létesítmények megbízhatatlansága esetén;

· a fűtőanyag-ellátási útvonalak biztonsága;

· az ilyen ritka események kombinációja, az ezekre való reagálási képesség, és ezek kumulált hatásai (több elemből álló katasztrófa-forgatókönyv);

· a szakértők által felvetett egyéb kérdések;

 

9.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a stressztesztek során a például földrajzi elhelyezkedésük miatt eleve veszélyeztetettebb (például földrengésveszélyes területen épült) atomerőműveket vizsgálják elsőként, és úgy véli, hogy ezeket sürgősen ellenőrizni kell, illetve szükség esetén javítani kell szerkezeti terveiket vagy belátható menetrend szerint le kell szerelni ezeket;

10. ragaszkodik hozzá, hogy negatív eredményű stresszteszt esetén arányos válaszintézkedések szülessenek, amelyek között a szóban forgó erőmű azonnali leállíttatása is szerepelhet;

11. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a stresszteszteket, valamint az azokat követő nukleáris biztonsági és hulladékkezelési normákat ne csak az EU-n belül végezzék el és alkalmazzák, hanem az EU-val szomszédos harmadik országok területén található, már építés alatt álló vagy tervezett atomerőművekben is; úgy véli, hogy a stresszteszteknek ki kell terjedniük a teljes termelési láncra, beleértve a szállítást, illetve a hulladékkezelést és -tárolást is;

12. emlékeztet rá, hogy a Bizottság a nukleáris biztonsági közösségi keretrendszer létrehozására irányuló, 2008-as javaslatában(6) nem élt a magas szintű nukleáris biztonság biztosítására vonatkozó közös normák kialakításának egyértelmű lehetőségével; emlékeztet arra, hogy 2009 áprilisában az Európai Parlament a nukleáris biztonságról szóló irányelv szigorítása – azaz a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség biztonsági előírásainak jogi, és nem pedig választható követelménnyé történő átalakítása – mellett szavazott; helyteleníti, hogy a tagállamok nem vették figyelembe az Európai Parlament felvetéseit; felhívja a figyelmet az érdemi együttműködés jelentőségére a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezeléséről szóló irányelv kidolgozása kapcsán, és felhívja a Tanácsot, hogy vegye figyelembe az Európai Parlament kéréseit;

13. várja a nukleáris biztonsággal kapcsolatos uniós szabályozás Bizottság általi átfogó felülvizsgálatát, amelynek eredményei előreláthatóan 2011 vége előtt születnek meg, illetve az ezekhez kapcsolódó jogalkotási javaslatokat, amelyek a legmagasabb szintű biztonsági normák elérése céljából részletesebb és szigorúbb követelmények formájában uniós szintre ültetik át a NAÜ alapvető biztonsági elveit, és amelyek kötelező mechanizmust vezetnek be a biztonsági normák tagállamokban történő alkalmazásának rendszeres ellenőrzése céljából, ami kölcsönös ellenőrzések és nukleáris szakértőkből álló független bizottság révén valósulna meg a Bizottság irányítása alatt;

14. úgy véli, hogy a nukleáris biztonság az egész Európai Unió számára fontos kérdéskör, ezért a szubszidiaritás elve csak részben alkalmazható; az EU e területen fennálló hatáskörének erősítése céljából kéri az Euratom-szerződés oly módon történő felülvizsgálatát, hogy az Európai Parlament a rendes jogalkotási eljárás keretében vehessen részt benne a nagyobb átláthatóság érdekében, valamint kéri a Lisszaboni Szerződésben szereplő közös energiapolitikai célkitűzések szem előtt tartását;

15. felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ne építsenek atomerőműveket földrengés- és árvízveszélyes területeken sem az EU-ban sem a szomszédos országokban; úgy véli, hogy az EU külső határain épülő atomerőműveknek meg kell felelniük a nemzetközi nukleáris környezetbiztonsági előírásoknak;

16. felhívja a tagállamokat, hogy őrizzék meg és javítsák az erőművek életciklusához – beleértve leállításukat és a nukleáris hulladék kezelését is – szükséges emberi erőforrásokat és munkakörülményeket;

17. hangsúlyozza, hogy az EU-nak a határain átnyúló stratégiát kell kialakítania, és ehhez a legmagasabb szinteken történő következetes fellépésnek kell társulnia a nukleáris biztonság és üzembiztonság garantálása érdekében, valamint azzal a céllal, hogy kötelező ENSZ-egyezményhez vezető globális tilalom vonatkozzon az atomerőművek kockázatos területeken való létesítésére;

18. sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy közösen vállaljanak felelősséget a nemzetközi nukleáris biztonsági előírások szigorítására és megfelelő végrehajtásukra, szorosan együttműködve a NAÜ-vvl, az espoo-i egyezmény titkárságával, valamint a többi érintett nemzetközi szervezettel; felkéri a Bizottságot, hogy 2011 júniusáig nyújtson be részletes cselekvési tervet, valamint konkrét megoldásokat annak végrehajtására vonatkozóan; sürgeti a Bizottságot, hogy a NAÜ-vel együttműködve gyakoroljon konstruktív nyomást Fehéroroszországra és Oroszországra annak érdekében, hogy eleget tegyenek a nemzetközi biztonsági normáknak és működjenek együtt a nemzetközi szakértőkkel az atomerőművek tervezésének, felépítésének és üzemeltetésének valamennyi szakaszában; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az EU-nak teljes mértékben ki kell aknáznia a nemzetközi szervezetek és testületek szakértelmét;

19. felkéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt az európai atomerőművek építésére, működtetésére és leszerelésére vonatkozó átfogó gazdasági mérlegről, ideértve a balesetek/vészhelyzetek esetén történő állami beavatkozáshoz, a biztosításokhoz, az állami támogatásokhoz és az egységes európai energiapiaci versenyhez kapcsolódó szempontokat is;

20. ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy egyre fontosabb az energiahatékonyság és energiatakarékosság, valamint hogy megfelelő jogalkotási keretet kell kialakítani és meg kell adni a szükséges támogatást a megújuló és fenntartható energiaforrásokba, az energiatárolásba és az egész Európát lefedő villamosenergia-hálózatba való beruházásokhoz; úgy véli továbbá, hogy az energiaellátási zavarok kockázatának minimálisra csökkentése érdekében olyan modern, intelligens villamosenergia-hálózatra van szükség, amely lehetővé teszi a decentralizált termelőlétesítményekből való bevitelt;

21. külön hangsúlyozza, hogy a közelmúlt nemzetközi eseményei világossá tették, hogy a 20%-os energiahatékonysági mutató 2020-ig történő elérése fontosabb, mint valaha, többek között a CO2-kibocsátás csökkentése érdekében is; kiemeli, hogy az energiahatékonysággal és a megújuló energiával kapcsolatos hosszú távú célkitűzések a gazdasági szereplők számára is kulcsfontosságúak; kéri, hogy a 2050-es menetrend 2030-ra és 2050-re vonatkozóan is ambiciózus célokat tűzzön ki e téren;

22. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Euratomnak és az ENSREG-nek.

 

(1)

HL C 76E., 2008.3.27., 114. o.

(2)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0118.

(3)

Azon a napon elfogadott szövegek.

(4)

P7_TA(2010)0254.

(5)

HL L 80., 2011.3.26., 5. o.

(6)

COM(2008)0790

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat