KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az EU és Marokkó közötti, a mezőgazdasági és a halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről szóló megállapodásról
13.2.2012
a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
Verts/ALE (B7‑0047/2012)
GUE/NGL (B7‑0055/2012)
José Bové, Yannick Jadot, Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Paul Murphy, Willy Meyer, Jacky Hénin, Patrick Le Hyaric, Younous Omarjee, Kartika Tamara Liotard, Marisa Matias, Takis Hadjigeorgiou, Søren Bo Søndergaard, Marie-Christine Vergiat, Miguel Portas, Helmut Scholz, Kyriacos Triantaphyllides, Sabine Lösing, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása az EU és Marokkó közötti, a mezőgazdasági és a halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről szóló megállapodásról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a tanácsi határozatra irányuló tervezetre (15975/2010),
– tekintettel a mezőgazdasági és a feldolgozott mezőgazdasági termékekre, a halakra és a halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről, továbbá az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodás módosításáról, valamint az ahhoz csatolt 1., 2. és 3. jegyzőkönyvnek és azok mellékleteinek felváltásáról szóló, az Európai Unió és a Marokkói Királyság között levélváltás formájában létrejött megállapodástervezetre (15974/2010),
– tekintettel az ENSZ 1754., 1783., 1813. és 1920. számú határozataira, valamint az ENSZ összes korábbi határozatára, amely a nyugat-szaharai konfliktust a dekolonizáció kérdéseként kezeli, amelynek megoldásának a szaharai nép önrendelkezésén kell alapulnia,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,
A. mivel az 1995-ben elindított barcelonai folyamat eredményeképpen az Európai Unió társulási megállapodásokat kötött egy tucat, a Földközi-tenger déli partján fekvő országgal;
B. mivel a barcelonai folyamat célja a párbeszéd és az együttműködés megerősítése, és ezzel a béke, a biztonság és a stabilitás térségének megteremtése volt;
C. mivel a 2005-ben elfogadott rabati menetrend a munkavállalók, a mezőgazdasági kistermelők és a szegények érdekében egyre több szabadkereskedelmi megállapodás létrejöttét és a régió kiegyensúlyozott fejlesztésén túl annak további liberalizálását helyezte előtérbe;
D. mivel Nyugat-Szahara nem képezi Marokkó részét, és nem szabad sem nyíltan, sem hallgatólagosan az Unió Marokkóval aláírt egyetlen megállapodásába sem belefoglalni, mivel a Bíróság kijelentette, hogy az Uniót valamennyi fellépésében kötik a nemzetközi jogszabályok, amelyeket sértené Nyugat-Szahara megállapodásba történő bevonása;
E. mivel amint azt az USA kereskedelmi képviselője, Robert Zoellick a képviselőháznak címzett 2004. július 20-i levelében is megerősítette, az Egyesült Államok és Marokkó közötti szabadkereskedelmi megállapodás nem terjed ki Nyugat-Szaharára;
F. mivel az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten a közelmúltban lezajlott események rámutattak a Földközi-tenger déli partján fekvő országokkal folytatott uniós politika alapvető kudarcára;
G. mivel a Földközi-tenger déli partján fekvő országokkal folytatott uniós kereskedelmi politika főbb irányvonalai közé tartozik a béke, a szociális biztonság és stabilitás regionális integráció révén történő előmozdítása, a Földközi-tenger déli partján fekvő országok gazdaságának fenntartható fejlődése és diverzifikációja az ott élő lakosság életszínvonalának emelése érdekében;
H. mivel az arab tavasz forradalmai bebizonyították, hogy az EU és a Földközi-tenger déli partján fekvő országok közötti bármely politikai területen elsőként a demokratikus hiányosságokat kell kezelni;
I. mivel az élelmiszer-önrendelkezés, az élelmiszer-biztonság, az ökoszisztémák megóvása és a gazdasági és társadalmi szerkezet megerősítése az uniós, illetve harmadik országok primer szektorában megköveteli, hogy a nemzetközi kereskedelem eltávolodjon a multinacionális vállalatok gazdasági dominanciájához és a vagyon náluk történő felhalmozódásához vezető versenylogikától;
J. mivel a Marokkóval folytatott kereskedelmi kapcsolatok során figyelembe kell venni az ország gazdasági és vidékfejlesztési szükségleteit, de különösen a marokkói és az európai uniós kis- és középtermelők szükségleteit, és mivel az Európai Parlament ezért elismeri a családi gazdaságok és a kisüzemi halászat fontos szerepét, illetve hogy szükség van a fenntartható mezőgazdasági és halászati tevékenységek támogatására, a természeti erőforrások, a vidéki és tengeri környezet, valamint a halállományok megóvására különösen a megfelelő vízgazdálkodás és a nagy monokultúrás ültetvények elkerülése révén;
K. mivel az utóbbi években jelentősen megnőtt a külföldi befektetők által megszerzett földterület, ami a helyi közösségekre nézve negatív következményekkel járt;
L. mivel fejleszteni kell a fenntartható munkalehetőségeket a marokkói mezőgazdasági, halászati és a kapcsolódó ágazatokban, hangsúlyozva a családi és parasztgazdaságok szerepét, tiszteletben tartva a munkavállalói jogokat és törekedve az élelmiszer-feldolgozó ipar bővítésére, ezáltal növelve a munkalehetőségek számát, aminek eredményeképpen szakképesítést igénylő, biztonságos, jól megfizetett és szakszervezeti érdekképviselettel rendelkező munkahelyek teremtődnek;
M. mivel kiemelt figyelmet kell fordítani a nemek közötti egyenlőség szempontjaira, egyre jobb munkahelyeket biztosítva a nők részére, előmozdítva a családi élet és a munka összeegyeztetését a férfiak és nők számára egyaránt lehetővé tévő megoldásokat;
N. mivel a zöldség- és gyümölcságazat nagy fontossággal bír az Európai Unió déli országainak vidéki régióiban, különösen Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban és Franciaországban, ahol a gazdasági és társadalmi válság aggasztó méreteket öltött;
O. mivel a Kereskedelmi Főigazgatóság által a manchesteri egyetemtől megrendelt, a földközi-tengeri térségi önálló szabad kereskedelmi övezetről szóló fenntarthatósági hatásvizsgálat (FHV) növekvő társadalmi nehézségeket és nem fenntartható környezetterhelést jósol elsősorban a létrehozást követő első tíz évre;
P. mivel az EU és Marokkó közötti halászati partnerségi megállapodás meghosszabbítását az Európai Parlament 2011. december 14-én elutasította;
1. ellenzi az EU és Marokkó közötti, a mezőgazdasági és a halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről szóló megállapodást, illetve bármely olyan lépést, amely a földközi-tengeri országokkal szabadkereskedelmi megállapodások kötéséhez vezet; úgy véli, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások megkötése hátrányosan érintené a kistermelőket, a munkavállalókat és a fiatalokat, valamint a környezetet a Földközi-tenger déli partján és az Unióban egyaránt;
2. sürgeti, hogy a Bizottság kezdeményezzen új tárgyalásokat azzal az egyértelmű megbízatással, hogy a Földközi-tenger mindkét partján kölcsönös előnyök biztosításával, valamint a termelők közötti verseny elkerülésével kielégítse a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés és az élelmiszer-biztonság és -önrendelkezés által Marokkóban és az Európai Unió országaiban támasztott szükségleteket;
3. ragaszkodik ahhoz, hogy a gazdasági és kereskedelmi döntéshozatal során az erőfeszítések középpontjában az észak–dél és dél–dél irányú fejlesztési együttműködés és regionális integráció megerősítése, valamint a különböző országokon belül az értékteremtési láncok javítása álljon, ami lehetővé teszi a tisztességes termelési és fogyasztási minták kialakulását;
4. úgy véli, hogy az összes fő érdekelt fél, a szakszervezetek, a kis- és középüzemi gazdálkodói szervezetek, valamint a kisüzemi halászati szervezetek azonos módon történő bevonásával folytatott tárgyalások kulcsfontosságúak a sikeres kereskedelmi kapcsolatok szempontjából, a munkavállalók, a kistermelők, a halászok és a fiatalok érdekében; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a természeti erőforrások védelme, a termelők megfelelő bérezése, a tisztességes fizetések és fenntartható munkahelyek teremtése bármely kereskedelmi tárgyalás eredményességének megítélése szempontjából a helyi piacokon stabilitást előidéző és a környezetet védő kulcsfontosságú elemekké váljanak;
5. aggodalmát fejezi ki, mert a legfrissebb UNICEF-jelentések szerint Marokkóban 1,5 millió iskoláskorú gyermektől még mindig megtagadják az oktatáshoz való jogot, továbbra is létezik a gyermekmunka, különösen a vidéki térségekben, és mert a fokozottan exportorientált termelés alááshatja e jogellenes gyakorlat megállítására irányuló erőfeszítéseket;
6. hangsúlyozza, hogy szükség van további, gondosan végrehajtott, független fenntarthatósági hatásvizsgálatok lefolytatására, amelyekbe bevonják az összes fő érdekelt felet, a szakszervezeteket, a kis- és középüzemi gazdálkodói szervezeteket és a kisüzemi halászati szervezeteket, hogy elkerülhetőek legyenek a Földközi-tenger déli partján és az Unió leginkább törékeny gazdaságaiban élő embereket érintő nem kívánt hatások;
7. meggyőződése, hogy a nemzetközi jogszabályok értelmében az EU és a Marokkói Királyság között létrejövő megállapodások hatálya Nyugat-Szaharára nem terjedhet ki, ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy a nyugat-szaharai néppel törvényes képviselőik révén külön megállapodások szülessenek, amennyiben erre igény merül fel;
8. megismétli, hogy soha nem ismerte el a nemzetközi jog Marokkó Nyugat-Szahara feletti fennhatóságát, és ez a Hágai Nemzetközi Bíróság 1975. októberi jelentésében is szerepel; megállapítja, hogy Marokkó törvénytelen módon tartja megszállás alatt Nyugat-Szaharát, és ezért természeti erőforrásai felett semmiféle hatalommal nem rendelkezik; kéri, hogy Nyugat-Szahara természeti erőforrásainak kiaknázása tekintetében szólítsa fel az Unió a Marokkói Királyságot a nemzetközi törvények betartására;
9. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a tagállamoknak, az ENSZ Huszonnégyek Bizottságának (Dekolonizációs Különbizottság), Marokkó kormányának, valamint a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságnak.