Közös állásfoglalási indítvány - RC-B7-0145/2012Közös állásfoglalási indítvány
RC-B7-0145/2012

KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a diabétesz járványszerű terjedésének megakadályozásáról az Európai Unióban

12.3.2012

az eljárási szabályzat 110. cikkének (4) bekezdése alapján
a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
S&D (B7‑0145/2012)
ALDE (B7‑0146/2012)
PPE (B7‑0147/2012)
GUE/NGL (B7‑0148/2012)

Simon Busuttil, Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė, Alojz Peterle, Sirpa Pietikäinen, a PPE képviselőcsoport nevében
Christel Schaldemose, Linda McAvan, az S&D képviselőcsoport nevében
Sarah Ludford, Antonyia Parvanova, Frédérique Ries, az ALDE képviselőcsoport nevében
Marina Yannakoudakis, az ECR képviselőcsoport nevében
Marisa Matias, Patrick Le Hyaric, Younous Omarjee, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Eljárás : 2011/2911(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
RC-B7-0145/2012
Előterjesztett szövegek :
RC-B7-0145/2012
Elfogadott szövegek :

Az Európai Parlament állásfoglalása a diabétesz járványszerű terjedésének megakadályozásáról az Európai Unióban

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Lisszaboni Szerződés 168. cikkére,

–   tekintettel a Saint Vincent-i diabétesz cselekvési program 1989. október 10. és 12. között Saint Vincent-ben tartott első ülésén elfogadott, az európai cukorbeteg-ellátásról és a cukorbetegség kutatásáról szóló Saint Vincent-i nyilatkozatra[1],

–   tekintettel az étrenddel, testmozgással és egészséggel kapcsolatos uniós cselekvési platform[2] 2005. március 15-i, Bizottság általi létrehozására,

–   tekintettel a 2005. december 8-án elfogadott, „Az egészséges táplálkozás és a fizikai tevékenység promóciója: a túlsúly, az elhízottság és a krónikus betegségek megelőzésének európai dimenziója” című bizottsági zöld könyvre, amely a 2-es típusú diabétesz kialakulását meghatározó tényezőket vizsgálja (COM(2005)0637),

–   tekintettel az osztrák elnökség által 2006. február 15–16-án, Bécsben megrendezett, „A 2-es típusú diabétesz megelőzése” című konferencia következtetéseire[3],

–   tekintettel a cukorbetegségről szóló 2006. április 27-i nyilatkozatára[4],

–   tekintettel az egészséges életmód előmozdításáról és a 2-es típusú diabétesz megelőzéséről szóló 2006. június 1-jei tanácsi következtetésekre[5],

–   tekintettel az Egészségügyi Világszervezet Európai Regionális Bizottságának „A nem fertőző betegségek megelőzése és visszaszorítása a WHO európai régiójában” című, 2006. szeptember 11-i állásfoglalására[6],

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a cukorbetegség világnapjáról szóló 2006. december 20-i, 61/225. sz. határozatára,

–   tekintettel az egészségügyre vonatkozó második közösségi cselekvési program (2008–2013) létrehozásáról szóló 2007. október 23-i, 1350/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra[7], valamint az ezt követő, az egészségügyre vonatkozó második közösségi cselekvési program (2008–2013) keretében a 2011. évi finanszírozási határozat elfogadásáról, valamint a program fellépéseivel kapcsolatos pénzügyi hozzájárulásokra vonatkozó kiválasztási, odaítélési és egyéb kritériumokról szóló 2011. február 22-i bizottsági határozatra[8],

–   tekintettel az „Együtt az egészségért: Stratégiai megközelítés az EU számára 2008–2013” című 2007. október 23-i bizottsági fehér könyvre (COM(2007)0630),

–   tekintettel a hetedik kutatási keretprogramra (2007–2013)[9], valamint a kutatási és innovációs keretprogramra (COM(2011)0808),

–   tekintettel a „Szolidaritás az egészségügyben: az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése az Európai Unióban” című 2009. október 20-i bizottsági közleményre (COM(2009)0567),

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a nem fertőző betegségek megelőzéséről és visszaszorításáról szóló 2010. május 13-i, 64/265. sz. határozatára,

–   tekintettel az FP7-HEALTH-200701 számú projektnek a „DIAMAP – Az európai diabéteszkutatás menetrendje” című dokumentumban[10] ismertetett főbb eredményeire és ajánlásaira,

–   tekintettel „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” című 2010. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2010)0546), valamint az ahhoz kapcsolódó, az aktív és egészséges időskorra vonatkozó kísérleti partnerségre,

–   tekintettel „A krónikus betegségek innovatív megközelítései a közegészségügyben és az egészségügyi ellátási rendszerekben” című 2010. december 7-i tanácsi következtetésekre,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a Közgyűlés nem fertőző betegségek megelőzéséről és visszaszorításáról tartott magas szintű találkozójának hatóköréről, feltételeiről, formátumáról és szervezéséről szóló 2010. december 24-i, 65/238. sz. határozatára,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek 2011. április 28-án és 29-én Moszkvában megrendezett első globális miniszteri konferenciáján elfogadott, az egészséges életmódról és a nem fertőző betegségek visszaszorításáról szóló moszkvai nyilatkozatra[11],

–   tekintettel az Európai Unió a nem fertőző betegségek megelőzése és ellenőrzése tárgyában megtartandó, magas szintű ENSZ-találkozóra vonatkozó álláspontjáról és kötelezettségvállalásáról szóló 2011. szeptember 15-i állásfoglalására[12],

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A. mivel a cukorbetegség az egyik leggyakoribb nem fertőző betegség, amely a becslések szerint több mint 32 millió uniós polgárt érint, azaz a teljes uniós népesség közel 10%-át, és mivel rajtuk kívül még 32 millió polgár szenved csökkent glükóztoleranciában, amely nagy valószínűséggel klinikailag kimutatható diabétesszé alakul majd[13];

B.  mivel Európában a cukorbetegek száma az elhízás járványszerű terjedésének, az európai népesség elöregedésének és egyéb, még meghatározásra váró tényezőknek köszönhetően 2030-ra várhatóan 16,6%-kal nő;

C. mivel a 2-es típusú diabétesz 5–10 évvel[14], az 1-es típusú diabétesz pedig körülbelül 20 évvel csökkenti a várható élettartamot[15], és mivel az Unióban évente 325 000 halálesetet tulajdonítanak a cukorbetegségnek[16], azaz minden második percben egy uniós polgár hal meg e betegség miatt;

D. mivel egyre inkább felismerik, hogy a már azonosított, leginkább az életmódhoz köthető kockázati tényezők csökkentése az egyik legalapvetőbb megelőzési stratégia, melynek révén csökkenthető mind az 1-es, mind a 2-es típusú cukorbetegség előfordulásának gyakorisága, elterjedtsége és szövődményei;

E.  mivel az 1-es típusú diabétesz esetében a genetikai hajlam szerepének folyamatban lévő vizsgálatán kívül további kutatásokra van szükség a kockázati tényezők megállapításához, ugyanis az 1-es típusú diabétesz egyre fiatalabb korban jelenik meg;

F.  mivel a 2-es típusú diabétesz megelőzhető betegség, melynek kockázati tényezőit – ezek a helytelen és egyoldalú táplálkozás, a túlsúly, a testmozgás hiánya és az alkoholfogyasztás – már egyértelműen meghatározták, és ezeket már hatékony megelőzési stratégiák alkalmazása révén kezelni lehet;

G. mivel a cukorbetegség jelenleg nem gyógyítható;

H. mivel a 2-es típusú diabétesz szövődményei az egészséges életmód és a korai diagnózis előmozdításával megelőzhetők; mivel azonban a cukorbetegséget gyakran túl későn diagnosztizálják, így az érintettek csaknem 50%-a jelenleg nem is tud a betegségéről[17];

I.   mivel egy közelmúltban kiadott tanulmány[18] szerint a diabéteszben szenvedők közel 75%-a nem tudja megfelelően kezelni betegségét, ami a szövődmények kockázatának fokozódásához és csökkent termelékenységhez vezet, illetve tetemes többletköltséget ró a társadalomra[19];

J.   mivel a diabétesz a legtöbb tagállamban az egészségügyi kiadások több mint 10%-áért felelős, és ez a szám egyes esetekben eléri a 18,5%-ot is[20], továbbá a diabétesszel élő uniós polgárok általános egészségügyi kiadásai átlagban évi 2100 eurót tesznek ki[21], mivel a cukorbetegek növekvő számára, a népesség elöregedésére és az ennek következtében felmerülő társbetegségek egész sorára való tekintettel elkerülhetetlen e költségek emelkedése;

K. mivel a nem megfelelően kezelt, vagy időben fel nem ismert cukorbetegség a szívroham, a szélütés, a vakság, amputációt igénylő állapotok, valamint a veseelégtelenség egyik fő okozója;

L.  mivel az egészséges életmód népszerűsítése és a négy fő egészségkárosító tényező – a dohányzás, a helytelen táplálkozás, a testmozgás hiánya és az alkoholfogyasztás – valamennyi szakpolitikai terület segítségével történő kezelése nagymértékben hozzájárulhat a cukorbetegség, annak szövődményei, valamint gazdasági és társadalmi költségei megelőzéséhez;

M. mivel a cukorbetegeknek maguknak kell biztosítaniuk saját ellátásuk 95%-át[22], és mivel a diabétesz nemcsak pénzügyi tekintetben ró terhet az egyénre és családjára, hanem lelki és szociális kérdéseket is felvet, továbbá csökkent életminőséggel is jár;

N. mivel a 27 tagállam közül csak 16-ban működik nemzeti keret vagy program a cukorbetegség jelentette probléma megoldására, továbbá nem világos, hogy mitől jó egy program, illetve, hogy mely országok gyakorlata vált be leginkább[23]; mivel jelentős eltérések és egyenlőtlenségek láthatók az EU-ban a diabétesz kezelésének minősége terén;

O. mivel nem létezik uniós szintű jogi keret a cukorbetegeket vagy más krónikus betegségben szenvedőket sújtó hátrányos megkülönböztetés tekintetében, és a velük szemben fennálló előítéletek még mindig igen elterjedtek Unió-szerte az iskolákban, a munkaerő-felvétel során, a munkahelyen, biztosításkötéskor, és a jogosítványokhoz szükséges vizsgálatok során;

P.  mivel az Unióban hiány mutatkozik a diabéteszkutatás koordinálásához szükséges finanszírozás és infrastruktúra terén, ami negatívan hat az uniós diabéteszkutatás versenyképességére, továbbá akadályozza, hogy a cukorbetegek teljes mértékben élvezzék az európai kutatás kínálta előnyöket;

Q. mivel a jelenleg az osztrák soros elnökség vezette Tanács „Az egészséges életmód népszerűsítése és a 2-es típusú diabétesz megelőzése” című következtetései[24], az ENSZ-határozatok hosszú sora és az Európai Parlament cukorbetegségről szóló írásbeli nyilatkozata ellenére sincs a diabéteszre vonatkozó európai stratégia;

1.  üdvözli a Tanácsnak „A krónikus betegségek innovatív megközelítései a népegészségügyben és az egészségügyi ellátási rendszerekben” című 2010. december 7-i következtetéseit[25], valamint a tagállamokhoz és a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy „ kezdeményezzenek a krónikus betegségek okozta kihívásokra adott válasz optimalizálási lehetőségeinek meghatározását célzó gondolkodási folyamatot”;

2.  tudomásul veszi az Európai Unió a nem fertőző betegségek megelőzése és ellenőrzése tárgyában megtartandó, magas szintű ENSZ-találkozóra vonatkozó álláspontjáról és kötelezettségvállalásáról szóló állásfoglalását[26], amely kiemelten foglalkozik a diabétesszel mint a négy legfontosabb nem fertőző betegség egyikével;

3.  kéri, hogy a Bizottság a diabétesz megelőzéséről, diagnosztizálásáról, kezeléséről és a betegséggel kapcsolatos oktatásról és kutatásról szóló tanácsi ajánlás formájában dolgozzon ki és hajtson végre a diabéteszre irányuló célzott uniós stratégiát;

4.  kéri, hogy a Bizottság dolgozzon ki közös, szabványosított kritériumokat és módszereket a diabétesszel kapcsolatos adatok gyűjtésére, és a tagállamokkal együttműködésben koordinálja, gyűjtse, regisztrálja, kövesse nyomon és kezelje a diabétesz terjedésére vonatkozó átfogó adatokat, valamint a diabétesz megelőzésének és kezelésének közvetlen és közvetett költségeivel kapcsolatos gazdasági adatokat;

5.  kéri, hogy a tagállamok dolgozzanak ki az egészség elősegítését, a kockázati tényezők csökkentését, valamint a diabétesz előrejelzését, megelőzését, korai felismerését és kezelését célzó nemzeti diabétesz programot, amely egyrészt általában a teljes lakosságot, másrészt külön a veszélyeztetett csoportokat célozza, és amelynek célja az egyenlőtlenségek csökkentése, valamint az egészségügyi erőforrások optimalizálása, továbbá gondoskodjanak e program végrehajtásáról és nyomon követéséről;

6.  kéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a 2. típusú diabétesz és az elhízás megelőzését (javasolva, hogy a stratégiák már fiatal kortól vegyék célba a gyermekeket az egészséges étkezéssel és testmozgással kapcsolatos szokások iskolai oktatásán keresztül), valamint az egészséges életmód kialakítására irányuló stratégiákat, beleértve a testmozgással és az étkezéssel kapcsolatos megközelítéseket; e tekintetben hangsúlyozza, hogy nemzeti diabétesz programjaik legfontosabb fellépéseiként az élelmiszerekkel kapcsolatos politikákat egyrészt – lehetővé téve a fogyasztók számára, hogy tájékozott és egészségtudatos döntéseket hozzanak – az egészséges táplálkozás, másrészt a korai felismerés előmozdításának célkitűzéseihez kell igazítani;

7.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a jól működő nemzeti diabétesz programokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása révén; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak folyamatosan nyomon kell követnie a nemzeti diabétesz programok tagállami végrehajtása terén elért előrelépéseket, és ennek eredményeit bizottsági jelentés formájában rendszeresen közzé kell tennie;

8.  kéri, hogy a tagállamok alakítsanak ki a bevált gyakorlatokon és kutatási eredményekre épülő kezelési iránymutatásokon alapuló, a diabétesz kezelésére irányuló programokat;

9.  kéri, hogy a tagállamok biztosítsák a betegek alap- és másodlagos ellátásában a minőségi interdiszciplináris csapatokhoz, a diabétesz-kezelésekhez és -technológiákhoz – köztük az e-egészségügyi technológiákhoz – való folyamatos hozzáférését, valamint azt, hogy segítsék a betegeket az egész életen át tartó megfelelő önkezeléshez szükséges készségek és ismeretek elsajátításában és fenntartásában;

10. kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok javítsák a diabétesz európai kutatásának koordinációját a kutatási területek közötti együttműködés ösztönzésével, és a diabéteszkutatással kapcsolatos európai erőfeszítéseket megkönnyítő általános, közös infrastruktúra kialakításával, többek között a kockázati tényezők azonosítása és a megelőzés területén;

11. kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok biztosítsák a cukorbetegség elleni fellépés folyamatos finanszírozását a jelenlegi és az elkövetkezendő uniós kutatási keretprogramok keretében, és kezeljék külön betegségként az 1-es és a 2-es típusú diabéteszt;

12. kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok biztosítsák a nem fertőző betegségekkel foglalkozó 2011. szeptemberi ENSZ-csúcstalálkozó eredményeinek tényleges és kellő mértékű nyomon követését;

13. újra hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU és az uniós tagállamok a nem fertőző betegségekkel kapcsolatos célkitűzések végrehajtása és a közegészségügyi, társadalmi és gazdasági kihívások megoldása érdekében még inkább beépítsék a megelőzést és a kockázati tényezők csökkentését az érintett jogalkotási és politikai területekbe és különösen környezeti, fogyasztóvédelmi és élelmiszerpolitikáikba;

14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.