KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Unió Ciszjordániára és Kelet-Jeruzsálemre vonatkozó politikájáról
3.7.2012 - (2012/2964(RSP))
a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
Verts/ALE (B7‑0373/2012)
S&D (B7‑0374/2012)
ALDE (B7‑0375/2012)
GUE/NGL (B7‑0376/2012)
Véronique De Keyser, Pino Arlacchi, Emine Bozkurt, Ricardo Cortés Lastra, Emer Costello, Robert Goebbels, Ana Gomes, Richard Howitt, Wolfgang Kreissl-Dörfler, María Muñiz De Urquiza, Norbert Neuser, Raimon Obiols, Boris Zala az S&D képviselőcsoport nevében
Annemie Neyts-Uyttebroeck, Chris Davies, Marielle de Sarnez, Niccolò Rinaldi, Robert Rochefort, Ivo Vajgl az ALDE képviselőcsoport nevében
Margrete Auken, Nicole Kiil-Nielsen, Hélène Flautre, Judith Sargentini, Raül Romeva i Rueda, Ana Miranda, Malika Benarab-Attou, Eva Joly, Daniel Cohn-Bendit a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Patrick Le Hyaric, Kyriacos Triantaphyllides, Sabine Lösing, Nikolaos Chountis, Marisa Matias a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása az Unió Ciszjordániára és Kelet-Jeruzsálemre vonatkozó politikájáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen a palesztin helyzetről szóló 2011. szeptember 29-i[1] és a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló 2012. február 16-i állásfoglalására[2], valamint 2010. szeptember 9-i állásfoglalására[3] a Jordán folyó helyzetéről, különös tekintettel a folyó alsó szakaszára,
– tekintettel a Tanácsnak a közel-keleti békefolyamatról szóló 2012. május 14-i, 2011. július 18-i, május 23-i és 2009. december 8-i következtetéseire,
– tekintettel Catherine Ashton alelnök/főképviselőnek a legutóbbi közel-keleti és szíriai fejleményekről szóló, a Parlament 2012. június 12-i plenáris ülésén elhangzott beszédére,
– tekintettel Catherine Ashton alelnök/főképviselő nyilatkozataira, különösen a telepek terjeszkedéséről szóló 2012. június 8-i, az izraeli hatóságoknak a megszállt palesztin területeken lévő Szánszáná, Rehelim és Bruhin telepek státusával kapcsolatos döntéséről szóló 2012. április 25-i és az izraeli telepek jóváhagyásával kapcsolatos 2012. február 22-i nyilatkozataira,
– tekintettel az EU misszióvezetőinek Kelet-Jeruzsálemről szóló 2012. januári és „C. övezet és a palesztin államépítés” című 2011. júliusi jelentéseire, valamint az EU misszióvezetőinek a telepesek által elkövetett erőszakos cselekményekről szóló 2011. áprilisi jelentésére és az EU misszióvezetőinek a telepesek által elkövetett erőszakos cselekményekről szóló 2012. februári csatolt feljegyzésére,
– tekintettel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló 1949. évi negyedik genfi egyezményre,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,
– – tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 181. (1947) és 194. (1948) számú határozatára és az ENSZ Biztonsági Tanácsának 242. (1967), 252. (1968), 338. (1973), 476. (1980), 478. (1980), 1397. (2002), 1515. (2003), és 1850. (2008) számú határozataira,
– tekintettel a polgári és politikai jogokról szóló, 1966. évi nemzetközi ENSZ-egyezményre,
– tekintettel a közel-keleti kvartett nyilatkozataira, különösen a 2012. április 11-i és a 2011. szeptember 23-i nyilatkozatokra,
– tekintettel Izrael és a Palesztin Hatóság 2012. május 12-i közös nyilatkozatára,
– tekintettel a Nemzetközi Bíróság 2004. július 9-i tanácsadói véleményére a megszállt palesztin területeken lévő fal megépítésének jogi következményeiről,
– tekintettel Szalám Fajjád palesztin miniszterelnöknek a „Palesztina – a megszállás vége, az állam kezdete” című 2009. augusztusi, kétéves államépítő tervére,
– tekintettel a Ciszjordániáról és a Gázai övezetről szóló 1995. szeptember 18-i átmeneti megállapodásra,
– tekintettel az 1993. szeptember 13-i oslói megállapodásokra („Elvi nyilatkozat az átmeneti önkormányzati rendszerről”),
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,
A. mivel az Európai Parlament több ízben kijelentette, hogy támogatja a két állam elvén alapuló megoldást, amelynek értelmében egy biztonságos és elismert határokkal rendelkező izraeli állam és egy független, demokratikus, területileg összefüggő és életképes palesztin állam békében és biztonságban él egymás mellett, és mivel kijelentette, hogy az 1967 előtti határok vonatkozásában csak a felek által egyeztetett változtatások ismerhetőek el, beleértve a Jeruzsálemet mint a két állam fővárosát érintő változtatásokat is; mivel megkérdőjelezhetetlen a palesztinok önrendelkezéshez és ahhoz fűződő joga, hogy saját állammal rendelkezzenek éppúgy, mint Izrael joga ahhoz, hogy biztonságos határok között létezzen;
B. mivel a Tanács 2012. május 14-i következtetései hangsúlyozzák, hogy „az arab világban végbemenő változások még sürgetőbbé teszik, hogy a közel-keleti békefolyamatban előrelépés történjen”, továbbá hogy „a régió népei jogos követeléseinek, többek között a palesztin nép államiságra és az izraeli nép biztonságra irányuló törekvéseinek figyelembevétele létfontosságú a térség tartós békéje, stabilitása és jóléte szempontjából”;
C. mivel a felek közötti közvetlen béketárgyalások megrekedtek, és a tárgyalások újraindítására tett minden közelmúltbeli kísérlet kudarcba fulladt; mivel az EU felhívta a feleket, hogy folytassák az eredményes tárgyalásokhoz szükséges bizalomra épülő környezet kialakítására irányuló erőfeszítéseiket, illetve tartózkodjanak az olyan fellépésektől, amelyek alkalmasak a folyamat hitelességének aláásására, továbbá vegyék elejét a bujtogató tevékenységnek;
D. mivel Izrael és a Palesztin Hatóság 2012. május 12-én az alábbi közös nyilatkozatot adta ki: „Izrael és a Palesztin Hatóság elkötelezett a béke megteremtése mellett, és a felek remélik, hogy Abbász elnök és Netanyahu miniszterelnök levélváltása közelebb visz e célhoz”;
E. mivel a nemzetközi emberi jogok és a humanitárius jog, beleértve a negyedik genfi egyezményt, teljes mértékben érvényes Ciszjordániára, beleértve Kelet-Jeruzsálemet és a Gázai övezetet is; mivel Izraelnek kötelessége többek között jóhiszeműen biztosítani a megszállt palesztin lakosság alapvető szükségleteinek kielégítését, a megszállás során olyan intézkedéseket hozni, amelyek a helyi lakosság javát szolgálják, meg kell védenie és óvnia a polgári objektumokat és meg kell akadályoznia, hogy saját lakossága a megszállt területre, illetve hogy a megszállt terület lakossága saját területére költözzön;
F. mivel az EU misszióvezetőinek a „C. övezet és a palesztin államépítés” című, a Kelet-Jeruzsálemről és a telepesek által elkövetett egyéb erőszakos cselekményekről szóló közelmúltbeli jelentései ismételten megerősítették, hogy igen aggasztó és esetleg visszafordíthatatlan fejlemények zajlanak az érintett területeken; mivel Izrael külügyminisztériuma visszautasítja az uniós dokumentumokban megfogalmazott állításokat, és kifogásolja, hogy a dokumentumok állításai szerint nem segíti a békefolyamat előmozdítását;
G. mivel az 1995. évi oslói megállapodások értelmében Ciszjordániát közigazgatási szempontból három övezetre vagy körzetre osztották; mivel Ciszjordánia nagyobb része a C. övezetbe tartozik; mivel a C. övezet társadalmi-gazdasági fejlődése kulcsfontosságú a jövőbeli palesztin állam életképessége szempontjából;
H. mivel az izraeli kormány politikája, különösen a telepek építése és bővítése, ellehetetlenítette a palesztin jelenlétet Ciszjordániában, különösen a C. övezetben, és Kelet-Jeruzsálemben; mivel az izraeli telepek létrehozása ellentétes a nemzetközi joggal, továbbá a béke-erőfeszítések egyik legfőbb akadályát jelenti, miközben a telepeket az izraeli kormány jelentős ösztönzőkkel támogatja az adózás, a lakáshoz jutás, az infrastruktúra, az utak, a vízhez való hozzáférés, az oktatás, az egészségügyi ellátás stb. terén;
I. mivel Izrael a „Jeruzsálem, Izrael fővárosa” című, 1980-ban elfogadott sarkalatos törvényben Jeruzsálemet Izrael teljes és egységes fővárosának nyilvánította, ami ellentétes az ENSZ Biztonsági Tanácsának 478. (1980) számú határozatával; mivel 2012. május 14-i következtetéseiben a Tanács ismételten hangsúlyozta, hogy tárgyalásos megoldást kell találni Jeruzsálem mint a két állam jövőbeli fővárosa jogállásának a rendezésére; mivel a jelenlegi kelet-jeruzsálemi fejlemények gyakorlatban egyre valószínűtlenebbé és kivitelezhetetlenebbé teszik, hogy Jeruzsálem a két állam jövőbeli fővárosa legyen; mivel Kelet-Jeruzsálem egyre inkább elszakad Ciszjordániától, ugyanakkor Jeruzsálem történelmi része egyre inkább elszakad Kelet-Jeruzsálem többi részétől;
J. mivel bár a Kelet-Jeruzsálemben élő palesztinok Jeruzsálem lakosságának 37%-át képviselik és a város adóbevételeinek 36%-át adják, az önkormányzati költségvetés csupán 10%-át fordítják Kelet-Jeruzsálemre, így az ottani szolgáltatások nem kielégítőek; mivel az izraeli hatóságok bezáratták a Kelet-Jeruzsálemben lévő legtöbb palesztin intézményt, köztük a Kelet Házát, amivel intézményi és vezetési űrt idéztek elő a helyi palesztin lakosság számára, ami továbbra is igen aggasztó;
K. mivel a Kelet-Jeruzsálemben élő palesztinok állandó lakosként vannak nyilvántartva, mely státuszukat – bizonyos feltételekkel – csak gyermekeik örökölhetik, házasság útján pedig nem szerezhető meg automatikusan, ez sok kelet-jeruzsálemi állandó lakos házastársa és gyermekei számára azt jelenti, hogy nem élhetnek együtt családtagjaikkal; mivel másfelől Kelet-Jeruzsálemben és környékén mintegy 200 000 izraeli telepes él;
L. mivel a palesztin lakosság, illetve jogaik védelme Ciszjordániában, és különösen a C. övezetben, valamint Kelet-Jeruzsálemben kulcsfontosságú a két állam elvén alapuló megoldás kivitelezhetősége szempontjából; mivel a folytatódó telepépítések és a telepesek erőszakos fellépései, a tervezési korlátozások és az általuk okozott akut lakáshiány, a házrombolások, a kilakoltatások és kitelepítések, a földkisajátítások, a vízhez és más természeti erőforrásokhoz való nehézkes hozzáférés, valamint az alapvető szociális szolgáltatások és segítségnyújtás hiánya jelentős mértékben súlyosbítják a ciszjordániai palesztin lakosság életkörülményeit; mivel e területek gazdaságának állapota – melyet tovább rontanak a hozzáférhetőséget, a mozgást és a tervezést érintő korlátozások – továbbra is súlyos aggodalomra ad okot; mivel az ILO éves jelentése szerint Ciszjordániában a 15–24 év közötti fiatal nők 53,5%-a, a fiatal férfiaknak pedig 32,3%-a munkanélküli;
M. mivel a Ciszjordániában, különösen a C. övezetben és a Kelet-Jeruzsálemben élő palesztin lakosság súlyos vízhiánnyal küzd; mivel a palesztin gazdákat súlyosan érinti az öntözővíz hiánya, ami abból adódik, hogy a kérdéses vízforrás nagy részét Izrael és az izraeli telepesek használják fel; mivel egy leendő palesztin állam életképessége szempontjából alapvető jelentőséggel bír az, hogy elegendő vízforrás álljon rendelkezésre;
N. mivel az Izrael által épített fal, amely nem a zöld vonal nyomvonalát követi, a palesztin területek jelentős részeit szigeteli el mind Ciszjordániában, mind Kelet-Jeruzsálemben; mivel a Nemzetközi Bíróságnak a megszállt palesztin területeken lévő fal megépítésének jogi következményeiről szóló 2004. július 9-i tanácsadói véleménye kijelentette, hogy „az Izrael […] által épített fal és az ehhez kapcsolódó szabályozás ellentétes a nemzetközi joggal”;
O. mivel a Parlament több ízben támogatását fejezte ki Mahmúd Abbász elnök és Szalám Fajjád miniszterelnök államépítési erőfeszítései iránt, és elismerte és üdvözölte Fajjád elnök kétéves államépítési tervének sikerét; mivel a C. övezetnek és Kelet-Jeruzsálemnek – különösen az e területeken élő palesztinok által érzékelt mellőzöttség érzésére válaszul – továbbra is elsőbbséget kell élveznie a palesztin nemzeti fejlesztési tervekben;
P. mivel több mint 4500 palesztin rabot, köztük a Palesztin Törvényhozó Tanács 24 tagját, körülbelül 240 gyereket és több mint 300 tárgyalás nélkül fogva tartottat továbbra is izraeli börtönökben és fogdákban tartanak őrizetben;
Q. mivel az arab beduinok őshonos nép, amely letelepedett és hagyományosan mezőgazdasági életet él ősei földjén, és egyedi helyzete és jogállása hivatalos és állandó elismerésére törekszik; mivel a megélhetésüket – többek között az erőszakos áttelepítés révén – ellehetetlenítő izraeli politika által fenyegetett arab beduin közösségek különösen kiszolgáltatott népcsoportnak tekinthetők mind a megszállt palesztin területeken, mind a Negev-sivatagban;
R. mivel a kitelepítéssekkel foglalkozó munkacsoport 2012. május 14-én megjelent jelentése és a Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatal (OCHA) havonta megjelenő „Humanitarian Monitor” című kiadványa szerint több mint 60, az Európai Unió és számos tagállam által finanszírozott létesítményt – köztük napkollektorokat, víztartályokat és mezőgazdasági épületeket – romboltak le izraeli erők 2011 januárja óta; mivel több mint 100 hasonló projektet fenyeget a pusztulás veszélye;
S. mivel az Unió és a tagállamok számos alkalommal – többek között a Tanács 2012. május 14-i következtetéseiben – megerősítették Izrael biztonsága iránti alapvető elkötelezettségüket, a lehető leghatározottabban elítélték a polgári lakosság elleni szándékos erőszakos cselekményeket, beleértve a Gázai övezetből indított rakétatámadásokat, és sürgették a Gázába történő fegyvercsempészet hatékony megakadályozását;
T. mivel az EU–Izrael társulási megállapodás 2. cikke megállapítja, hogy a felek közötti kapcsolatoknak az emberi jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartásán kell alapulniuk, és – a megállapodás lényegi elemeként – ezeknek kell vezérelniük bel- és külpolitikájukat;
U. mivel a Gázai övezet blokádja és az ott kialakult humanitárius válság 2007 óta tart a nemzetközi közösség ismételt felhívásai ellenére, hogy azonnal, tartósan és feltétel nélkül nyissák meg a határátkelőket annak érdekében, hogy a humanitárius segélyek, a kereskedelmi áruk és a személyek ki- és bejuthassanak Gázába, amint azt a Tanács 2012. május 14-i következtetései ismételten hangsúlyozták;
1. ismét határozottan támogatja a két állam elvén alapuló megoldást, amely az 1967-es határokon nyugszik, és amelynek értelmében mindkét ország fővárosa Jeruzsálem, továbbá amely szerint egy biztonságos és elismert határokkal rendelkező izraeli állam és egy független, demokratikus, területileg összefüggő és életképes palesztin állam békében és biztonságban él egymás mellett;
2. üdvözli a Tanács közel-keleti békefolyamatról szóló 2012. május 14-i következtetéseit, amelyek tartalmazzák a Ciszjordániával és Kelet-Jeruzsálemmel kapcsolatos következtetéseket, és ismételten hangsúlyozza, hogy az 1967 előtti határok vonatkozásában az Unió csak a felek által egyeztetett változtatásokat ismeri el, beleértve a Jeruzsálemet érintő változtatásokat is, továbbá üdvözli a közel-keleti kvartett 2012. április 11-i nyilatkozatát;
3. hangsúlyozza, hogy a konfliktus lezárása – ami az EU-nak, valamint maguknak az érintett feleknek és a tágabb régiónak is alapvető érdeke – átfogó békemegállapodás útján érhető el, az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozatai és a madridi konferencia elvei, többek között a „területet békéért” elv, továbbá a közel-keleti béketerv, a felek által korábban elért megállapodások és az arab békekezdeményezés alapján; kitart amellett, hogy a végső rendezés nem sértheti egyik fél méltóságát sem; megállapítja, hogy az EU-nak – mint a Palesztin Hatóság legfontosabb adományozójának és Izrael egyik legjelentősebb kereskedelmi partnerének – rendelkezésére állnak azok az eszközök, amelyek segítségével erőteljesebben ösztönözheti mindkét felet a megoldás megtalálására; felhívja mindkét felet az EU-val való együttműködésre, az EU-nak pedig további erőfeszítéseket kell tennie a konfliktus megoldása érdekében; emlékeztet a nemzetközi humanitárius jognak a megszállt palesztin területeken való alkalmazhatóságára, ideértve a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló IV. genfi egyezmény alkalmazhatóságát is;
4. hangsúlyozza, hogy az elfogadhatatlan status quo felszámolása érdekében a kvartett által megszabott határidők szerint haladéktalanul folytatni kell az izraeliek és a palesztinok között zajló tárgyalásokat a két állam elvén alapuló megoldásról; üdvözli a felek közötti, 2012. április 17-én megindított levélváltást, valamint az Izrael és a Palesztin Hatóság által 2012. május 12-én kiadott közös nyilatkozatot;
5. mélységesen aggasztónak tartja a Ciszjordánia C. övezetében és Kelet-Jeruzsálemben történt fejleményeket, amint azokról az EU misszióvezetőinek a „C. övezet és a palesztin államépítés” című 2011. júliusi és Kelet-Jeruzsálemről szóló 2012. januári jelentése is beszámol;
6. hangsúlyozza, hogy a két állam elvén alapuló megoldás életképességének megőrzése szempontjából kiemelkedő fontosságú a C. övezetben és Kelet-Jeruzsálemben élő palesztin lakosság és jogainak védelme;
7. megismétli, hogy valamennyi telep léte továbbra is ellentétes a nemzetközi joggal, és felszólítja Izrael kormányát, hogy állítsa le a telepek építését és bővítését Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben, és bontsa le a 2001 márciusa óta felállított összes előretolt állást;
8. határozottan elítéli a telepesek által a palesztin polgári lakossággal szemben tanúsított szélsőséges magatartás, erőszak és zaklatások valamennyi megnyilvánulását és sürgeti az izraeli kormányt és hatóságokat, hogy az elkövetőket állítsák bíróság elé és vonják felelősségre;
9. szorgalmazza a hatályos uniós szabályozás és az EU és Izrael közötti kétoldalú megállapodások teljes körű és tényleges végrehajtását annak biztosítása érdekében, hogy az uniós ellenőrzési mechanizmus – a „technikai egyezmények” – ne tegye lehetővé, hogy az izraeli telepekről származó termékeket továbbra is az EU és Izrael közötti társulási megállapodás kedvezményes rendszere alapján az európai piacokra importálják;
10. sürgeti az izraeli kormányt és hatóságokat, hogy teljesítsék a nemzetközi humanitárius jog előírásai szerinti kötelezettségeiket, különös tekintettel az alábbiakra:
– a házrombolások, a kilakoltatások és a palesztinok erőszakos kitelepítések azonnali beszüntetése,
– a palesztin tervezési és építési tevékenységek előmozdítása, valamint a palesztin fejlesztési projektek végrehajtása,
– a hozzáférhetőség és a mozgás előmozdítása,
– a palesztinok gazdálkodási és legelőterülethez jutásának megkönnyítése,
– a víz megfelelő, a palesztin lakosság szükségleteit fedező igazságos elosztásának biztosítása,
– a palesztin lakosság megfelelő szociális szolgáltatásokhoz és segítségnyújtáshoz való hozzáférésének javítása, különös tekintettel az oktatásra és az egészségügyre, valamint
– a humanitárius műveletek lehetővé tétele
a C. övezetben és Kelet-Jeruzsálemben;
11. felszólít a hivatalos vádemelés vagy bírósági tárgyalás nélküli fogva tartás izraeli hatóságok által a palesztinokkal szemben történő alkalmazásának beszüntetésére, a palesztin fogva tartottak számára a tisztességes jogi eljáráshoz való hozzáférés biztosítására, valamint a palesztin politikai foglyok, különösen a Palesztin Törvényhozó Tanács tagjai, köztük Marván Bargúti és a tárgyalás nélkül fogva tartottak szabadon bocsátására; sürgeti emellett a 2012. június 6-án őrizetbe vett és azóta is fogva tartott Nabil Al-Rai, a dzseníni menekülttáborban működő Szabadság Színház művészeti igazgatója azonnali szabadlábra helyezését; üdvözli a 2012. május 14-én elért egyezményt, amely lehetővé tette, hogy véget érjen a palesztin rabok éhségsztrájkja, és felszólít az egyezmény teljes és azonnali végrehajtására;
12. sürgeti a Ciszjordániában és a Negev-sivatagban élő beduin közösségek védelmét és jogaik izraeli hatóságok általi maradéktalan tiszteletben tartását, és elítéli ezek bármilyen nemű (például házrombolások, kényszerkitelepítések vagy a közszolgáltatások korlátozása révén történő) megsértését; e tekintetben felszólítja az izraeli kormányt, hogy vonja vissza a Prawer-tervet;
13. sürgeti a palesztin kormányt és hatóságokat, hogy a palesztin nemzeti fejlesztési tervekben és projektekben fordítsanak fokozottabb figyelmet a C. övezetre és Kelet-Jeruzsálemre az ott élő palesztin lakosság helyzetének és életkörülményeinek javítása érdekében;
14. ismételten hangsúlyozza, hogy csak békés és erőszakmentes eszközökkel lehet az izraeli–palesztin konfliktust fenntartható módon rendezni; ebben a tekintetben a továbbiakban is támogatja Abbász elnök erőszakmentes ellenállással kapcsolatos politikáját és szorgalmazza a palesztinok közötti megbékélést és a palesztin államépítést, amely folyamatnak fontos eleme az elnök- és parlamenti választások megrendezése;
15. ismételten hangsúlyozza Izrael Állam biztonsága iránti határozott elkötelezettségét; elítéli a bármelyik fél által a polgári lakosság ellen elkövetett szándékos erőszakos cselekményeket, és felháborítónak tartja a Gázai övezetből indított rakétatámadásokat;
16. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy továbbra is támogassák a C. övezetben és Kelet-Jeruzsálemben lévő palesztin intézményeket és fejlesztési projekteket, és nyújtsanak segítséget számukra a palesztin lakosság védelme és erősítése érdekében; összehangoltabb fellépést sürget az EU és a tagállamok között ezen a téren; hangsúlyozza, hogy Izraelnek véget kell vetnie annak a gyakorlatnak, hogy visszatartja a Palesztin Hatóságot illető vám- és adóbevételeket;
17. sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy a helyszínen ellenőrizze az összes állítást, amely a megszállt területeken lévő, Unió által finanszírozott létesítmények és projektek elpusztításáról és az azokat ért károkról számol be, és az eredményeket nyújtsa be a Parlamentnek;
18. sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a továbbiakban is valamennyi szinten foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel az EU Izraellel és a Palesztin Hatósággal folytatott kétoldalú kapcsolataiban; hangsúlyozza, hogy Izraelnek a nemzetközi emberi jogok és humanitárius jog értelmében a megszállt palesztin lakossággal szembeni kötelezettségeinek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségvállalását teljes mértékben figyelembe kell venni az EU Izraellel fenntartott kétoldalú kapcsolataiban;
19. ismételten sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy – többek között a kvartetten belül is – játsszanak aktívabb szerepet az izraeliek és palesztinok közötti méltányos és tartós béke elérésére tett erőfeszítések során; ismételten nyomatékosítja a kvartett központi szerepét, és továbbra is támogatja a főképviselőt arra irányuló törekvéseiben, hogy a kvartett valós távlatot teremtsen a békefolyamat újraindításához;
20. megismétli felhívását a Gázai övezet blokádjának azonnali, tartós és feltétel nélküli megszüntetésére a személyek, valamint a humanitárius segélyek és kereskedelmi áruk áramlása tekintetében, továbbá arra, hogy tegyenek lépéseket az övezet újjáépítése és gazdasági helyreállítása érdekében; ezenkívül – elismerve Izrael jogos védelmi igényeit – a Gázába történő fegyvercsempészet megakadályozását segítő hatékony ellenőrzési mechanizmust sürget; felhívja a figyelmet a Tanács határozatára, mely szerint 2013. június 30-ig meg kell hosszabbítani az Európai Unió rafahi határellenőrzést segítő missziójának megbízatását, továbbá reményét fejezi ki, hogy a misszió ellátja feladatait, vagyis döntő és hatékony szerepet fog játszani a határokon átnyúló kapcsolatok napi kezelésében, valamint az Izrael és a Palesztin Hatóság közötti bizalom kialakításában;
21. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Unió közel-keleti békefolyamathoz rendelt különleges képviselőjének, az ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagjai kormányainak és parlamentjeinek, a kvartett közel-keleti megbízottjának, a Knesszetnek és az izraeli kormánynak, a Palesztin Hatóság elnökének, valamint a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak.
- [1] Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0429.
- [2] Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0060.
- [3] Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0314.