KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a kasztokon alapuló megkülönböztetésről Indiában
12.12.2012 - (2012/2909(RSP))
a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
ECR (B7‑0574/2012)
S&D (B7‑0575/2012)
Verts/ALE (B7‑0576/2012)
PPE (B7‑0577/2012)
ALDE (B7‑0578/2012)
GUE/NGL (B7‑0581/2012)
José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Lena Kolarska-Bobińska, Elmar Brok, Cristian Dan Preda, Filip Kaczmarek, Jean Roatta, Bernd Posselt, Roberta Angelilli, Mario Mauro, Eija-Riitta Korhola, Sergio Paolo Francesco Silvestris, Zuzana Roithová, Monica Luisa Macovei, Sari Essayah, Giovanni La Via, Laima Liucija Andrikienė, Mariya Gabriel, Philippe Boulland, Eduard Kukan, Tunne Kelam, Jarosław Leszek Wałęsa, Edit Bauer, Martin Kastler a PPE képviselőcsoport nevében
Ana Gomes, Jörg Leichtfried, Richard Howitt, Liisa Jaakonsaari, Mitro Repo, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Emilio Menéndez del Valle, Maria Badia i Cutchet az S&D képviselőcsoport nevében
Anneli Jäätteenmäki, Marietje Schaake, Niccolò Rinaldi, Phil Bennion, Leonidas Donskis, Sarah Ludford, Robert Rochefort, Louis Michel, Ramon Tremosa i Balcells, Marielle de Sarnez, Izaskun Bilbao Barandica, Sonia Alfano, Edward McMillan-Scott, Kristiina Ojuland, Johannes Cornelis van Baalen az ALDE képviselőcsoport nevében
Karima Delli, Franziska Keller, Jean Lambert, Barbara Lochbihler, Rui Tavares, Satu Hassi, Nicole Kiil-Nielsen, Raül Romeva i Rueda, Margrete Auken a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Charles Tannock, Peter van Dalen, Ryszard Czarnecki az ECR képviselőcsoport nevében
Marie-Christine Vergiat a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása a kasztokon alapuló megkülönböztetésről Indiában
Az Európai Parlament,
– tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen „a dalitok emberi jogairól Indiában” című 2007. február 1-jei állásfoglalására[1], valamint az emberi jogok világbeli helyzetéről készített éves jelentésekről szóló állásfoglalásaira, főként pedig a 2012. április 18-ira[2],
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel a faji megkülönböztetés kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre (CERD) és XXIV. általános ajánlásaira, amelyeket India ratifikált,
– tekintettel a Mukul Vásznik társadalmi igazságosságért és szerepvállalásért felelős miniszter által előterjesztett, „A latrinatisztítóként való alkalmazás tilalmáról és a latrinatisztítók rehabilitációjáról szóló 2012. évi törvényre” irányuló kormányjavaslatra, amelyet az indiai parlamentnek 2012. szeptember 3-án nyújtottak be,
– tekintettel Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2009. október 19-i nyilatkozatára és az ENSZ tagállamaihoz intézett azon kérésére, hogy támogassák a munkán és származáson alapuló megkülönböztetés hathatós eltörlésére vonatkozó alapelvek és iránymutatások ENSZ által kidolgozott tervezetét,
– tekintettel az ENSZ különleges eljárásaiból és az ENSZ-egyezmény által létrehozott testületekből eredő, valamint az Indiáról szóló, 2008. április 10-i és 2012. május 24-i két egyetemes időszakos felülvizsgálatban foglalt ajánlásokra,
– tekintettel az Indiával kapcsolatos egyetemes időszakos felülvizsgálattal foglalkozó ENSZ-munkacsoport 2012. július 9-i ajánlásaira,
– tekintettel az ENSZ emberijog-védőkkel foglalkozó különleges előadója által 2012. február 6-án az indiai dalit aktivisták helyzetével kapcsolatban kifejtett súlyos aggodalmakra,
– tekintettel a Melá Mukti Játrára, az egész országra kiterjedő, emberek ezreinek részvételével jelenleg is folyó menetre, amelynek célja a kézi latrinatisztítás felszámolása, és amely 2011. november 30. és 2012. január 31. között India 18 államán haladt keresztül,
– tekintettel az emberi jogokról szóló EU–India közötti tematikus párbeszédre,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és 3. cikkének (5) bekezdésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,
A. mivel India óriási gazdasági fejlődésen ment keresztül, és a BRICS-országok egyikeként immár fontos szerepet játszik a világpolitikában; mivel ugyanakkor a kasztokon alapuló megkülönböztetés továbbra is elterjedt és tartós jelenség;
B. mivel India alkotmánya az állampolgárok számára egyenlő jogállást biztosít, továbbá 15. és 17. cikke jogellenesnek nyilvánítja a kasztokon és az érinthetetlenségen alapuló megkülönböztetést; mivel dálitok már a legmagasabb politikai tisztségeket is betöltötték; mivel India rendelkezik a kaszton kívüliek és az őslakos törzsek védelmét célzó törvényekkel és rendeletekkel, így például a polgári jogok védelméről szóló 1976. évi törvénnyel és a kirekesztett kasztok és őslakos törzsek elleni atrocitások megelőzéséről szóló 1989. évi törvénnyel; mivel Manmohan Szingh indiai miniszterelnök több határozott nyilatkozatot is tett a dálitokkal szembeni erőszak elleni fellépés kiemelt kezeléséről;
C. mivel ezen erőfeszítések ellenére Indiában a becslések szerint 170 millió dálit és őslakos ádivászí továbbra is a társadalmi kirekesztés súlyos formáinak van kitéve; mivel az ILO becslései szerint az országban az adósrabszolgaság áldozatainak túlnyomó többsége a kaszton kívüliek közül és az őslakos törzsekből kerül ki;
D. mivel a kézi latrinatisztítás – noha jogilag be van tiltva – továbbra is igen elterjedt, és a szolgaság e formáját dálitok százezrei, szinte kizárólag nők végzik, a latrinatisztítókat legnagyobb számban foglalkoztató vállalat pedig az Indiai Államvasutak;
E. mivel a dalit és az ádivászí nők, akik közül az írástudók aránya csupán 24%, a szegények legszegényebbjei közé tartoznak Indiában, és az élet minden területén többszörös – kaszt szerinti és nemi alapú – megkülönböztetésnek vannak kitéve, testi épségüket gyakran súlyosan veszélyeztetik, többek között a felsőbb kasztok által büntetlenül elkövetett szexuális bántalmazás révén, valamint társadalmilag kirekesztik és gazdaságilag kizsákmányolják őket;
F. mivel becslések szerint a dalit nők az ellenük elkövetett bűncselekmények túlnyomó többségét a társadalomból való kiközösítéstől tartva és a személyes biztonságukat féltve nem jelentik be; mivel egy konkrét esetben, 2012. szeptember 9-én egy 16 éves dalit lányt a Hárijáná állam Hiszár tartományához tartozó Dabrá faluban csoportosan megerőszakoltak; mivel édesapja, miután megtudta, mi történt, öngyilkosságot követett el, és a rendőrség csak a tömeges tiltakozást látva, megkésve határozott lépések megtételéről;
G. mivel 2012. november 20-án a Tamil Nadu állambeli Dharmapuriban egy magasabb kasztba tartozó személyekből álló, mintegy ezerfős banda a dalit közösség legalább 268 házát kifosztotta és felgyújtotta, a jelen lévő rendőrök pedig nem avatkoztak közbe;
H. mivel a nők családon belüli erőszakkal szembeni védelméről szóló 2005. évi törvényt ténylegesen nem hajtják végre, és mivel a nőkkel szembeni, a rendőrség, a jogrendszer, az egészségügyi létesítmények területén és a politikai osztály körében általánosan elterjedt előítéletek akadályozzák az igazságszolgáltatást;
I. mivel a kirekesztett kasztok és őslakos törzsek elleni atrocitások megelőzéséről szóló törvény értelmében elítéltek száma továbbra is nagyon alacsony, és a törvény nem rettenti el az elkövetőket a bűncselekményektől;
J. mivel különböző helyi és nemzetközi források szerint 100–200 ezer – többségében dalit – lány kényszerül adósrabszolgaságba Tamil Nadu állam fonodáiban, amelyek nyugati márkák számára ruházati cikkeket előállító gyárakat látnak el fonallal;
1. elismerését fejezi ki az Indiában szövetségi, állami, regionális és helyi szinten a kasztokon alapuló megkülönböztetés felszámolásáért tett erőfeszítésekért; elismeréssel adózik továbbá a számos indiai politikus, indiai sajtóorgánum, nem kormányzati szervezet és a társadalom bármely szintjét képviselő egyéb közvélemény-formáló által a kasztokon alapuló megkülönböztetéssel szemben tanúsított egyértelmű kiállásnak;
2. ugyanakkor továbbra is aggasztónak találja a bejelentett és a be nem jelentett atrocitások tartósan magas számát és az érinthetetlenség, különösen pedig a kézi latrinatisztítás elterjedt gyakorlatát;
3. sürgeti a szövetségi, állami, regionális és helyi szintű indiai hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben ígéreteiket, és hajtsák végre – vagy adott esetben módosítsák – a hatályos jogszabályokat, kiváltképp a kirekesztett kasztok és őslakos törzsek elleni atrocitások megelőzéséről szóló törvényt a dalitok és a társadalom más kiszolgáltatott csoportjainak hatékony védelme érdekében;
4. hangsúlyozza, hogy az áldozatok számára lehetővé kell tenni, hogy az őket érintő ügyeket félelem nélkül bejelenthessék a rendőrségnek és az igazságügyi szerveknek, valamint hogy a rendőrségnek és az igazságszolgáltatásnak komolyan nyomon kell követnie a bejelentett atrocitásokat és a megkülönböztetés egyéb eseteit;
5. felhívja az indiai parlamentet, hogy hajtsa végre azon terveit, hogy elfogadja a latrinatisztítóként való alkalmazás tilalmáról és a latrinatisztítók rehabilitációjáról szóló új törvényt, és felszólítja az indiai kormányt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak azonnali végrehajtatása érdekében;
6. felhívja az indiai hatóságokat, hogy vonja vissza a külföldről érkező hozzájárulásokról szóló törvény azon rendelkezéseit, amelyek nem állnak összhangban a nemzetközi normákkal, és a nemzetközi adományozóktól érkező összegek átvételét megakadályozva potenciálisan ellehetetlenítik a nem kormányzati szervezetek – köztük a dalit szervezetek és az indiai társadalom egyéb hátrányos helyzetű csoportjait képviselő szervezetek – munkáját;
7. felhívja a Tanácsot, a Bizottságot, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét, az EU emberi jogi különmegbízottját és az uniós tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a kasztokon alapuló megkülönböztetésre vonatkozó uniós politikát, és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsán belül támogassák a munkán és származáson alapuló megkülönböztetés hathatós eltörlésére vonatkozó alapelvek és iránymutatások ENSZ által kidolgozott tervezetét;
8. felhívja az Unió és a tagállamok indiai képviseleteit, hogy a kasztokon alapuló megkülönböztetés kérdését építsék be az indiai hatóságokkal folytatott párbeszédeikbe, és kezeljék kiemelten a kasztokon alapuló – az oktatás területén is jelentkező – megkülönböztetés kezelését célzó, illetve a nőket és a lányokat középpontba állító programokat; elvárja, hogy az Indiával folytatott jövőbeli együttműködést értékeljék abból a szempontból is, hogy az milyen hatással van a kasztokon alapuló megkülönböztetésre;
9. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást India miniszterelnökének, az indiai igazságügyi miniszternek, az indiai belügyminiszternek, a társadalmi igazságosságért és szerepvállalásért felelős indiai miniszternek, a Tanácsnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, a Bizottságnak, az Unió emberi jogi különmegbízottjának, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Nemzetközösség főtitkárának, az ENSZ főtitkárának, valamint az ENSZ Közgyűlése elnökének.
- [1] HL C 250. E, 2007.10.25., 87. o.
- [2] Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0126.