KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a bangladesi helyzetről
13.3.2013 - (2013/2561(RSP))
a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
ECR (B7‑0133/2013)
PPE (B7‑0142/2013)
S&D (B7‑0143/2013)
Verts/ALE (B7‑0144/2013)
ALDE (B7‑0145/2013)
GUE/NGL (B7‑0146/2013)
José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Cristian Dan Preda, Elmar Brok, Bernd Posselt, Mario Mauro, Tunne Kelam, Roberta Angelilli, Eija‑Riitta Korhola, Filip Kaczmarek, Sergio Paolo Francesco Silvestris, Giovanni La Via, Monica Luisa Macovei, Sari Essayah, Philippe Boulland, Jean Roatta, Elena Băsescu, Petri Sarvamaa, Eduard Kukan, Laima Liucija Andrikienė, Zuzana Roithová, Jarosław Leszek Wałęsa, Mariya Gabriel, Krzysztof Lisek, Tadeusz Zwiefka, Bogusław Sonik a PPE képviselőcsoport nevében
Véronique De Keyser, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Liisa Jaakonsaari, Joanna Senyszyn, Mitro Repo az S&D képviselőcsoport nevében
Cecilia Wikström, Marietje Schaake, Marielle de Sarnez, Robert Rochefort, Louis Michel, Ramon Tremosa i Balcells, Izaskun Bilbao Barandica, Edward McMillan-Scott, Angelika Werthmann, Sarah Ludford, Johannes Cornelis van Baalen, Kristiina Ojuland az ALDE képviselőcsoport nevében
Jean Lambert, Barbara Lochbihler, Rui Tavares, Raül Romeva i Rueda a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Charles Tannock, Geoffrey Van Orden az ECR képviselőcsoport nevében
Helmut Scholz, Patrick Le Hyaric, Marie-Christine Vergiat a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Jaroslav Paška
Az Európai Parlament állásfoglalása a bangladesi helyzetről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bangladesről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2013. január 17-i[1] , 2007. szeptember 6-i[2] és 2008. július 10-i[3] állásfoglalására,
– tekintettel az Európai Közösség és a Bangladesi Népköztársaság között létrejött, a partnerségről és a fejlesztésről szóló együttműködési megállapodásra[4],
– tekintettel a bangladesi parlament által 1973-ban elfogadott nemzetközi büntetőtörvényszékekre vonatkozó jogszabályra, melynek célja „a népirtást, emberiesség elleni bűncselekményeket, háborús bűnöket és egyéb, a nemzetközi jog szerinti bűncselekményeket elkövető személyek letartóztatása, bíróság elé állítása és megbüntetése”,
– tekintettel az Ashton főképviselő szóvivője által 2013. január 22-én tett, a bangladesi nemzetközi büntetőtörvényszékek által hozott halálos ítélettel kapcsolatos, valamint a 2013. március 2-án tett, a bangladesi erőszakra vonatkozó nyilatkozatra,
– tekintettel a bírósági eljárás nélküli, gyorsított eljárásban foganatosított vagy önkényes kivégzésekkel foglalkozó különleges ENSZ-előadó és a bírák és az ügyvédek függetlenségével foglalkozó különleges ENSZ-előadó 2013. február 7-i közös nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ Alapokmányában megfogalmazott elvekre, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Nemzetközi Emberi Jogi Konferencia bécsi nyilatkozatára és cselekvési programjára (1993), valamint a szociális fejlődésről szóló 1995. évi koppenhágai nyilatkozatra és cselekvési programra,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,
mivel az EU-nak jó és régóta tartó kapcsolata van Bangladessel, többek között a partnerségről és a fejlesztésről szóló együttműködési megállapodás révén;
B. mivel a központi választási kampányban tett ígéretnek megfelelően az Awami Liga kormánya Sejk Haszína vezetésével létrehozott egy a háborús bűnöket kivizsgáló büntetőbíróságot az egykori Kelet- és Nyugat-Pakisztán közötti 1971-es kilenc hónapig tartó függetlenségi háború során elkövetett mészárlások kapcsán, melynek 300 000 és 3 millió közötti halálos áldozata volt, és amelynek során mintegy 200 000 nő esett nemi erőszak áldozatául;
C. mivel a történelem során elkövetett egyik legsúlyosabb tömeggyilkosság traumája 40 évvel a történtek után még mindig beárnyékolja számos bangladesi polgár életét, és a bírósági eljárás célja, hogy az elismerés fontos momentumát biztosítsa számukra és kárpótolja őket szenvedéseikért;
D. mivel 2013. január 21-én a Nemzetközi Büntetőtörvényszék (ICT) meghozta ítéletét Abdul Kalám Azad ellen az 1971-es függetlenségi háború során általa elkövetett emberiesség elleni bűncselekményekért, és a távollétében folytatott bírósági eljárást követően halálra ítélte őt;
E. mivel 2013 február 5-én az ICT Abdulkádir Mollahot életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte, ami érzelmektől sem mentes, ám nagyrészt békés tiltakozásokat eredményezett, amelyekben főleg fiatal emberek vettek részt a dakkai Shahbagh kereszteződésben; mivel az ún. „Shahbagh mozgalom” a halálos ítélet alkalmazására, valamint a vallási szélsőségektől mentes társadalom és politikai élet kialakítására szólított fel;
F. mivel a tiltakozásokat követően a kormány módosította az ICT 1973-as jogi aktusát, olyan rendelkezést vezetve be, amely lehetővé teszi a felperes számára, hogy fellebbezzen a bíróság által hozott ítélet ellen; mivel az Abdul Qader Mollah elleni bírósági ítélet így halálos ítéletté változtatható; mivel a visszaható hatályú jogalkotás e formája sérti a tisztességes bírósági eljárásra vonatkozó normákat, aláássa az ICT munkájának legitimitását és sérti a nemzetközi jog kétszeres eljárás tilalmára (non bis in idem) vonatkozó rendelkezését, amelyet a Banglades által is aláírt, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. cikke (7) bekezdése is tartalmaz;
G. mivel a kormányzó Awami Liga párt több vezetője köztük a belügyminiszter is, támogatják a Shabagh Mozgalom követeléseit, azt javasolva, hogy a Dzsamáat e-Iszlámi pártot be kell tiltani és a párthoz közel álló médiaorgánumokat el kell hallgattatni;
H. mivel 2013. február 28-án az ICT bejelentette, hogy a hindu kisebbség üldözését is magában foglaló vádakkal halálra ítéli Delvar Husszein Saídit, a Dzsamáat e-Iszlámi párt alelnökét,
I. mivel a szóban forgó, legutóbbi ítélet nyomán a helyzet tovább romlott, mivel a Dzsamáat párt hívei erőszakos tiltakozásokat tartottak az ítélet ellen, melyek során több mint hatvanan életüket veszítették; mivel a nem kormányzati szervezetek által adott tájékoztatás szerint a Dzsamáat párt tagjai és támogatói által végrehajtott támadásokra adott rendőri válaszlépések során a rendőrség többek közt éles lőszert is használt;
J. mivel jelentések szerint a Dzsamáat aktivistái és a Bangladesi Nacionalista Párt néhány híve a közelmúltban több mint 40 hindu templom, lakóépület és bolt ellen hajtottak végre támadásokat országszerte, melynek során emberek százai váltak otthontalanná; mivel Banglades hindu és egyéb kisebbségei (pl. az Ahmadíja közösség) már többször is erőszakkal és az üldöztetéssel járó időszakot éltek át, nevezetesen az 1971-es háború során, valamint a 2001-es és 2005-ös választásokat követően, és mivel ennek következményeként 2001 és 2011 között mintegy 900 000 hindu hagyta el Bangladest;
K. mivel az ICT-n számos egyéb bírósági eljárás van folyamatban, és komoly kockázata van annak, hogy a bíróság az alpereseket bűnösnek találja és halálra ítéli;
L. mivel a bírósági eljárás nélküli, gyorsított eljárásban foganatosított vagy önkényes kivégzésekkel foglalkozó különleges ENSZ-előadó és a bírák és az ügyvédek függetlenségével foglalkozó különleges ENSZ-előadó, valamint emberi jogi szervezetek aggodalmuknak adtak hangot a bíróság tisztességes és jogszerű bírósági eljárás tekintetében fennálló hiányosságaival kapcsolatban, különös tekintettel arra, hogy az egyik pert a vádlott távollétében folytatták le;
1. mélységesen aggasztja a Bangladesben a közelmúltban az ICT ítéleteit követően kirobbant erőszak, és sajnálatát fejezi ki az események halálos áldozatai miatt;
2. részvétét fejezi ki az erőszakos események során meggyilkoltak és megsebesültek családtagjai számára;
3. elismeri a megbékélés és az 1971-es függetlenségi háború során elkövetett bűntettekkel kapcsolatos igazságtétel és elszámoltathatóság szükségességét; hangsúlyozza az ICT e éren betöltött fontos szerepét;
4. megismétli, hogy minden esetben és minden körülmények között határozottan ellenzi a halálbüntetést;
5. felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy valamennyi halálos ítéletet váltsák fel enyhébb büntetésekkel, építsenek arra a pozitív fejleményre, hogy 2012-ben nem került sor egyetlen kivégzésre sem, valamint hogy a halálbüntetés eltörlése felé tett első lépésként vezessenek be hivatalos moratóriumot a kivégzésekre;
6. sajnálattal veszi tudomásul az ICT működésében tapasztalt szabálytalanságokról – állítólagos megfélemlítés, a tanúk zaklatása és erőszakos eltüntetése, valamint a bírók, ügyészek és a kormány közti törvénytelen együttműködéssel kapcsolatos bizonyítékok – szóló jelentéseket; különösen ragaszkodik ahhoz, hogy a bűnüldöző hatóságok fokozzák a tanúk védelmének szavatolására szolgáló intézkedéseket;
7. felhívja a bangladesi kormányt annak biztosítására, hogy az ICT szigorúan kövesse a nemzeti és nemzetközi igazságügyi normákat; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a szabad, tisztességes és átlátható tárgyalás, valamint az áldozatok védelemhez, igazsághoz, igazságtételhez és kárpótláshoz való jogának szavatolását;
8. felhívja a bangladesi kormányt, hogy fokozza a jogállamiság érvényesítésére és a közrend fenntartására irányuló erőfeszítéseit; emlékezteti a kormányt az emberi jogok terén tett nemzetközi kötelezettségvállalásai teljesítésének kötelezettségére;
9. határozottan elítéli a Dzsamáat e-Iszlámi hívei és az e párttal szövetséges pártok által a bűnüldöző hatóságok tagjai, az ICT ítéleteit támogatók, valamint a vallási és etnikai kisebbségek ellen elkövetett erőszakos cselekményeket; határozottan elítél minden, a lakosság ellen irányuló, megkülönböztetés nélküli erőszakos cselekményt;
10. aggodalmának ad hangot a halálos áldozatok és sebesültek jelentős számával kapcsolatosan; felhívja a kormányt, utasítsa biztonsági erőinek tagjait arra, hogy szigorúan feleljenek meg a lehető legnagyobb önmérsékletre és a halálos erő alkalmazásának elkerülésére vonatkozó kötelezettségüknek, valamint hogy vizsgálják ki alaposan a tüntetések során meggyilkoltak halálának körülményeit;
11. annak biztosítására hívja fel a bangladesi hatóságokat, hogy a kínzás és rossz bánásmód állítólagos eseteit pártatlanul kivizsgálják, és a felelősöket bíróság elé állítják;
12. felszólítja az ország valamennyi politikai vezetőjét, hogy a további erőszak elkerülése érdekében enyhítsék a politikai feszültségeket, valamint utasítsák támogatóikat, hogy ne vegyenek részt semmilyen erőszakos cselekményben; felszólítja a bangladesi politikai pártokat, hogy kezdjenek egymással párbeszédet;
13. arra kéri a sajtót, hogy tartózkodjon az erőszakra való felbujtástól; annak biztosítására kéri a kormányt, hogy az újságírók és szerkesztők békés körülmények közt nyilváníthassanak véleményt, anélkül, hogy ezért zaklatnák, megfélemlítenék, letartóztatnák vagy megkínoznák őket;
14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint Banglades kormányának és parlamentjének.
- [1] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0027.
- [2] HL C 187. E, 2008.7.24., 240. o.
- [3] HL C 294. E, 2009.12.3., 77. o.
- [4] HL L 118., 2001.4.27., 48. o.