Közös állásfoglalási indítvány - RC-B7-0154/2013Közös állásfoglalási indítvány
RC-B7-0154/2013

    KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY Arafat Dzsarádát esetéről és a palesztin foglyok helyzetéről az izraeli börtönökben

    13.3.2013 - (2013/2563(RSP))

    az eljárási szabályzat 122. cikkének (5) bekezdése és110. cikkének (4) bekezdése alapján
    a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
    S&D (B7-0154/2013)
    Verts/ALE (B7-0155/2013)
    ALDE (B7-0157/2013)
    GUE/NGL (B7-0158/2013)

    Véronique De Keyser, Pino Arlacchi, Emer Costello, Ana Gomes, Richard Howitt, Emilio Menéndez del Valle, María Muñiz De Urquiza, Mitro Repo, Joanna Senyszyn, Liisa Jaakonsaari, Robert Goebbels az S&D képviselőcsoport nevében
    Annemie Neyts-Uyttebroeck, Marietje Schaake, Niccolò Rinaldi, Louis Michel, Phil Bennion, Edward McMillan-Scott, Izaskun Bilbao Barandica, Marielle de Sarnez, Leonidas Donskis, Sarah Ludford, Alexandra Thein, Robert Rochefort, Graham Watson, Kristiina Ojuland az ALDE képviselőcsoport nevében
    Margrete Auken, Jill Evans, Mark Demesmaeker, Keith Taylor, Judith Sargentini, Barbara Lochbihler, Nicole Kiil-Nielsen, Malika Benarab‑Attou, Raül Romeva i Rueda, Catherine Grèze a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
    Patrick Le Hyaric, Kyriacos Triantaphyllides, Martina Anderson, Marie‑Christine Vergiat a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
    Jaroslav Paška

    Eljárás : 2013/2563(RSP)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    RC-B7-0154/2013
    Előterjesztett szövegek :
    RC-B7-0154/2013
    Elfogadott szövegek :

    Az Európai Parlament állásfoglalása Arafat Dzsarádát esetéről és a palesztin foglyok helyzetéről az izraeli börtönökben

    (2013/2563(RSP))

    Az Európai Parlament,

    –   tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az izraeli börtönökben fogva tartott palesztin foglyok helyzetéről szóló 2008. szeptember 4-i állásfoglalására[1] és az Unió Ciszjordániára és Kelet-Jeruzsálemre vonatkozó politikájáról szóló 2012. július 5-i állásfoglalására[2],

    –   tekintettel Catherine Ashton főképviselő szóvivőjének az izraeli palesztin éhségsztrájkolók körülményeivel kapcsolatban tett 2013. február 16-i nyilatkozatára,

    –   tekintettel az Uniónak az éhségsztrájkot folytató palesztin foglyokról szóló 2012. május 8-i helyszíni nyilatkozatára,

    –   tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről Izrael Állam közötti társulást létrehozó euromediterrán megállapodásra (az EU–Izrael Társulási Megállapodásra), különösen pedig annak az emberi jogokról szóló 2. cikkére,

    –   tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

    –   tekintettel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló 1949. évi negyedik genfi egyezményre,

    –   tekintettel a polgári és politikai jogokról szóló, 1966. évi nemzetközi ENSZ-egyezményre,

    –   tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre,

    –   tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni 1984-ös ENSZ-egyezményre,

    –   tekintettel az ENSZ 1989. évi gyermekjogi egyezményére,

    –   tekintettel az ENSZ vonatkozó, a közel-keleti konfliktusról szóló határozataira,

    –   tekintettel Ban Ki-mun ENSZ-főtitkár 2013. február 19-i nyilatkozatára, amelyben aggodalmát fejezte ki az Izraelben éhségsztrájkoló palesztin foglyok körülményei miatt, továbbá az ENSZ emberi jogi főbiztosának, Navi Pillaynak a palesztin foglyokkal kapcsolatban tett 2013. február 13-i nyilatkozatára, valamint a megszállt palesztin területek emberi jogi helyzetéért felelős különleges ENSZ-előadónak, Richard Falknak az Arafat Dzsarádát palesztin fogoly halálával kapcsolatban tett, 2013. február 27-i nyilatkozatára,

    –   tekintettel a UNICEF „Gyermekek izraeli katonai őrizetben: észrevételek és ajánlások” című, 2013. februári jelentésére,

    –   tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

    A. mivel Arafat Dzsarádátot 2013. február 18-án tartóztatták le azzal a gyanúval, hogy köveket dobál izraeli célpontokra, és mivel 2013. február 23-án a megiddói börtönben meghalt; mivel halálának oka vitatott; mivel az izraeli hatóságok állítása szerint szívrohamban halt meg, és mivel a boncolás során feltárt bevérzések és bordatörések az újraélesztési kísérletekre jellemzőek, amelyeket a büntetés-végrehajtási szolgálat végzett el; mivel e boncolás alapján a palesztin hatóságok azt állítják, hogy Dzsaráfát kínzások következtében vesztette életét;

    B.  mivel csaknem az összes – mintegy 4 500 – Izraelben fogva tartott palesztin fogoly részt vett az éhségsztrájkban, amelynek során Dzsarádát halála elleni tiltakozásképpen megtagadták az étkezést; mivel az elmúlt napokban Ciszjordánia utcáin összecsapásokra került sor, mivel a palesztinok elítélték a palesztin foglyok izraeli börtönkörülményeit;

    C. mivel a palesztin foglyok és fogvatartottak ügye messzemenő politikai, társadalmi és humanitárius következményekkel jár; mivel a palesztin politikai foglyok és volt fogvatartottak kiemelkedő szerepet játszanak a palesztin társadalomban; mivel Izrael több mint 4 800 politikai foglyot – köztük sok nőt és gyermeket –, több mint 100, az Oslói Egyezmény megkötése előtt bebörtönzött személyt, a Palesztin Törvényhozó Tanács (PTT) tagjai közül pedig 15-öt tart fogva; mivel közülük 178-at – többek között 9 PTT-képviselőt – adminisztratív őrizetben tartanak; mivel egy palesztin és izraeli emberi jogi szervezetek által 2013. márciusban tett nyilatkozat szerint a jelentések alapján 1967 óta izraeli börtönökben legalább 71 palesztin fogoly halt meg közvetlenül a kínzások következtében;

    D. mivel a Ciszjordániából és a Gázai övezetből származó palesztin foglyok többségét Izrael területén belül található börtönökben tartják fogva; mivel a foglyok túlnyomó többsége számára gyakran lehetetlen vagy igen nehéz azon joguk gyakorlása, hogy családjukból látogatókat fogadjanak;

    E.  mivel az izraeli katonai adminisztratív letartóztatási parancs lehetővé teszi a vád és büntetőeljárás nélküli őrizetbe vételt, olyan bizonyítékok alapján, amelyeket sem a fogva tartottak, sem ügyvédeik nem ismerhetnek meg, és mivel e parancsok időbeli hatálya akár hat hónapig is terjedhet, és határozatlan időre meghosszabbítható; mivel az Izraeli Legfelsőbb Bíróság a közelmúltban bírálattal illette a katonai bíróságokat és a katonai főügyész testületét az adminisztratív letartóztatási parancsok kiterjesztésére irányuló fellépéseik miatt;

    F.  mivel a palesztin politikai foglyok több ízben éhségsztrájkot folytattak, amelyekhez egyszerre több száz fogoly csatlakozott; mivel több palesztin fogva tartott továbbra is tartós éhségsztrájkot folytat;

    G. mivel a női foglyok a palesztin fogva tartottak különösen veszélyeztetett csoportját jelentik;

    H. mivel becslések szerint az izraeli biztonsági erők Ciszjordániában évente 700 palesztin gyermeket tartóztatnak le; mivel az UNICEF által az izraeli katonai fogva tartási rendszerrel kapcsolatba kerülő palesztin gyermekekkel szemben alkalmazott gyakorlatokról 2013 februárjában készített áttekintés szerint e gyermekek bántalmazása általánosnak és rendszerszerűnek tűnik;

    I.   mivel a társulási megállapodás 2. cikke értelmében az Európai Unió és Izrael közötti kapcsolatok az emberi jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartásán alapulnak, melyek e megállapodás alapvető elemét képezik; mivel az EU–Izrael cselekvési terv a felek által egyaránt elfogadott közös értékek között hangsúlyozza az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását,

    1.  legmélyebb aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Arafat Dzsarádát palesztin fogoly 2013. február 23-án izraeli fogságban életét vesztette, és részvétét fejezi ki családjának;

    2.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy miután Dzsarádát vitatott körülmények között halt meg a megiddói börtönben, Ciszjordániában kiújultak a feszültségek; felszólítja valamennyi felet, hogy a legnagyobb önuralomról tegyenek bizonyságot, és a további erőszak megelőzése érdekében tartózkodjanak a provokatív fellépésektől, valamint tegyenek pozitív lépéseket a bizalom helyreállítására és a jelenlegi feszültségek oldására;

    3.  felhívja az izraeli hatóságokat, hogy azonnal indítsanak független, pártatlan és átlátható vizsgálatot annak érdekében, hogy tisztázzák Dzsarádát halálának körülményeit és mindazokat az állításokat, amelyek a palesztin foglyok kínzására és a velük szemben alkalmazott kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódra és büntetésre vonatkoznak;

    4.  ismételten hangsúlyozza, hogy egyetért Izrael jogos biztonsági aggodalmaival; ugyanakkor úgy véli, hogy valamennyi fogoly bánásmódját illetően teljes mértékben tiszteletben kell tartani a jogállamiságot, mivel egy demokratikus ország számára ez döntő fontosságú; ezért felszólítja az izraeli kormányt, hogy tartsa tiszteletben a palesztin foglyok jogait, és óvja meg egészségüket és életüket;

    5.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy palesztin fogva tartottakat vád nélkül tartanak adminisztratív őrizetben; hangsúlyozza, hogy e fogva tartottak ellen vádat kell emelni, és őket bíróság elé kell állítani, a nemzetközi normákkal összhangban álló igazságszolgáltatási garanciák mellett, vagy haladéktalanul szabadon kell őket bocsátani;

    6.  kitart amellett, hogy a foglyok családtagjaik fogadásához való jogát azonnal életbe kell léptetni, és felszólítja az izraeli hatóságokat, hogy első lépésként teremtsék meg az e jog gyakorlásához szükséges feltételeket;

    7.  mélységes aggodalmának ad hangot a tartós éhségsztrájkot folytató palesztin foglyok helyzete és egészségügyi állapota miatt; támogatásáról biztosítja a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának a kritikus állapotban lévő foglyok/fogva tartottak életének megmentése érdekében tett erőfeszítéseit, és felszólítja Izraelt, hogy valamennyi éhségsztrájkoló számára korlátozás nélkül biztosítsa a megfelelő orvosi ellátáshoz való hozzáférést;

    8.  ismételten kéri a PTT valamennyi bebörtönzött tagjának – köztük Marván Bargúti – azonnali szabadon bocsátását;

    9.  felszólítja az izraeli hatóságokat annak biztosítására, hogy a palesztin női és gyermekfoglyok és fogva tartottak megfelelő védelemben és elbánásban részesüljenek, összhangban azon vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, amelyeknek Izrael is részes fele;

    10. felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamokat, hogy kövessék szoros figyelemmel a palesztin foglyok és fogva tartottak, köztük a nők és gyermekek sorsát, és e kérdést az Izraellel bármely szinten folytatott politikai párbeszéd során vessék fel; kitart amellett, hogy e kérdést az Izrael által az európai szomszédságpolitikában elért haladásról szóló következő jelentésbe bele kell foglalni;

    11. kéri, hogy a Parlament tényfeltáró misszió keretében értékelje a jelenlegi helyzetet a palesztin foglyok – köztük a nők és gyermekek – fogva tartási körülményei, valamint az adminisztratív őrizet tekintetében;

    12. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, Izrael kormányának, a Knesszetnek, a Palesztin Hatóság elnökének, a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, a Kvartett közel-keleti megbízottjának, az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának.