KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a törökországi helyzetről
12.6.2013 - (2013/2664(RSP))
a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
EFD (B7‑0305/2013)
Verts/ALE (B7‑0306/2013)
S&D (B7‑0307/2013)
ALDE (B7‑0310/2013)
PPE (B7‑0311/2013)
Ria Oomen-Ruijten, Mairead McGuinness, Cristian Dan Preda, Arnaud Danjean, Roberta Angelilli, Eleni Theocharous, Bernd Posselt, Eija‑Riitta Korhola, Ivo Belet, Rafał Trzaskowski a PPE képviselőcsoport nevében
Hannes Swoboda, Libor Rouček, Raimon Obiols, Ana Gomes, Richard Howitt, Maria Eleni Koppa, María Muñiz De Urquiza, Emine Bozkurt, Boris Zala, Michael Cashman, Pino Arlacchi, Liisa Jaakonsaari az S&D képviselőcsoport nevében
Alexander Graf Lambsdorff, Guy Verhofstadt, Louis Michel, Graham Watson, Marietje Schaake, Johannes Cornelis van Baalen, Sarah Ludford, Frédérique Ries, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Edward McMillan-Scott, Hannu Takkula, Kristiina Ojuland az ALDE képviselőcsoport nevében
Hélène Flautre, Franziska Keller a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Niki Tzavela, Fiorello Provera az EFD képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása a törökországi helyzetről
Az Európai Parlament,
– tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen a Törökország által elért haladásról szóló 2012. évi jelentésről alkotott 2013. április 18-i állásfoglalására[1],
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,
– tekintettel a 2005. október 3-án kialakított, Törökországgal kapcsolatos tárgyalási keretre,
– tekintettel a Török Köztársasággal létrejött csatlakozási partnerség elveiről, prioritásairól és feltételeiről szóló, 2008. február 18-i 2008/157/EK tanácsi határozatra („csatlakozási partnerség”)[2], valamint a csatlakozási partnerségről szóló korábbi, 2001., 2003. és 2006. évi tanácsi határozatokra,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,
A. mivel 2013. május 31-én, pénteken a korai órákban a török rendőrség túlzott erőszak alkalmazásával kísérletet tett az Isztambulban található Taksim téri Gezi parkban tervezett új építkezés miatti fakivágások ellen hetek óta tiltakozók csoportjának szétoszlatására;
B. mivel a tiltakozókkal szembeni durva rendőrségi fellépés összecsapásokhoz vezetett, amelyek gyorsan átterjedtek más törökországi városokra, és mivel az összecsapásokban négyen meghaltak, több mint ezren pedig megsérültek, nagyszámú letartóztatásra került sor, a magán- és közösségi tulajdonban pedig súlyos károk keletkeztek; mivel kiterjedten alkalmaztak könnygázt úgy, hogy a könnygázgránátokat közvetlenül a tüntetőkre célozva lőtték ki, súlyos sérüléseket okozva;
C. mivel a tiltakozókat a török társadalom különböző rétegei támogatásukról biztosították; mivel férfiak és nők egyformán részt vettek a megmozdulásokban;
D. mivel a török kormány kemény hangú elítélő nyilatkozata a jelek szerint kontraproduktívnak bizonyult;
E. mivel a török alkotmány 34. cikke garantálja a békés és fegyvertelen gyűlések és tüntetések engedély nélküli szervezéséhez való jogot; mivel a török alkotmány 26. cikke garantálja a véleménynyilvánítás szabadságát, az alkotmány 27. és 28. cikke pedig a szavatolja a „véleménynyilvánítás szabadságát” és „a gondolatok akadálytalan terjesztését”;
F. mivel a tiltakozások összefüggenek a török társadalomban élő, a közelmúltbeli – a szeszárusítás korlátozására, az oktatási reformokra stb. vonatkozó – sorozatos döntésekkel és jogalkotási aktusokkal kapcsolatos aggodalmakkal;
G. mivel a tiltakozók egyre inkább hangot adnak aggodalmaiknak a törökországi autoriter kormányzásra, a kisebbségek képviseletének hiányára, a jogállamiságra, a helyes kormányzásra és a tisztességes és szabályszerű bírósági eljárásra vonatkozóan;
H. mivel a főbb török médiák hallgattak a tüntetésekről, és mivel a Twitter egyes felhasználóit letartóztatták;
I. mivel Füle biztos és Catherine Ashton főképviselő/alelnök reagáltak az eseményekre;
J. mivel a gyülekezés szabadsága, a véleménynyilvánítás szabadsága (többek között az internetes és az azon kívüli közösségi médiákon keresztül) és a sajtószabadság az EU alapelvei közé tartoznak;
1. kinyilvánítja együttérzését az életüket vesztett tiltakozók és rendőrök családjának, és gyors felépülést kíván a számos sebesültnek;
2. hangot ad mély aggodalmának amiatt, hogy a török rendőrség túlzott erőszakot alkalmazott a békés és törvényes tiltakozások elleni fellépés során az isztambuli Gezi parkban, és felszólítja a török hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki a rendőri erőszakot, a felelősöket állítsák bíróság elé, az áldozatok pedig kapjanak kárpótlást; figyelmezteti a török kormányt, hogy ne alkalmazzon kemény intézkedéseket a békés tiltakozókkal szemben, és sürgeti a miniszterelnököt, hogy a helyzet további romlásának megakadályozása érdekében foglaljon el egységesítő és békítő álláspontot;
3. sürgeti a török hatóságokat, hogy garantálják és tartsák tiszteletben a tájékoztatáshoz, a szabad véleménynyilvánításhoz, a békés gyülekezéshez és a békés tiltakozáshoz való, valamennyi polgárt megillető jogot; felszólít valamennyi őrizetbe vett és jelenleg is fogva tartott békés tiltakozó azonnali szabadon bocsátására; tájékoztatást kér a fogva tartott és megsebesült személyek pontos számáról;
4. sajnálkozását fejezi ki a török kormány és Erdoğan miniszterelnök részéről elhangzott reagálások miatt, akiknek vonakodása attól, hogy a békés megegyezést elősegítő lépéseket tegyenek, bocsánatot kérjenek, és hogy megpróbálják legalább megérteni a török lakosság egy részének reakcióit, csak hozzájárult a török társadalom további polarizálódásához;
5. üdvözli Gül elnök mérsékelt megnyilatkozását, azt, hogy Arinç miniszterelnök-helyettes bocsánatot kért a megsebesült tiltakozóktól, üdvözli továbbá a feszültség enyhítése érdekében a Taksim platformmal és politikai ellenzéki szereplőkkel kezdett párbeszédüket; hangsúlyozza a török kormány és a békés tiltakozók közötti párbeszéd fontosságát;
6. emlékezteti Törökországot, hogy egy inkluzív és plurális demokráciában valamennyi polgárnak éreznie kell, hogy az ő képviseletükben járnak el, és a többség felelőssége, hogy az ellenzéket és a civil társadalmat bevonja a döntéshozatal folyamatába; arra is felhívja a figyelmet, hogy az ellenzéki pártok is felelősséget viselnek a különböző nézeteket és véleményeket tiszteletben tartó demokratikus politikai kultúra kialakításáért;
7. aggodalmát fejezi ki a politikai pártok közötti jelenlegi konfrontáció és amiatt, hogy a kormány és az ellenzék nem mutat készséget az iránt, hogy a döntő fontosságú reformokról konszenzust alakítson ki; sürgeti az összes politikai szereplőt, a kormányt és az ellenzéket, hogy működjenek együtt annak érdekében, hogy az állami intézményekben megerősítsék a politikai pluralizmust, és támogassák az állam és a társadalom modernizálását és demokratizálását;
8. rámutat a fékek és ellensúlyok rendszerének a modern demokratikus állam kormányzásában betöltött alapvető szerepére, amelyet tükröznie kell a jelenleg zajló alkotmányozási folyamatnak, és amelynek a hatáskörök elkülönítésének elvére, a végrehajtói, a jogalkotói és a bírói hatalom közötti egyensúlyra, az emberi jogok és alapvető szabadságok – különösen a véleménynyilvánítás szabadságának és a sajtó szabadságának a tiszteletben tartására –, valamint egy olyan részvételi politikai kultúrára kell épülnie, amely valóban a demokratikus társadalom pluralitását tükrözi; úgy véli, hogy a békés és jogszerű tiltakozások szervezése önmagában tanúsítja a török civil társadalom erejét; emlékezteti Törökországot annak fontosságára, hogy folytassa az erőfeszítéseket demokratikus intézményeinek, a jogállamiságnak és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának további javítására;
9. hangsúlyozza, hogy továbbra is intenzív képzést kell biztosítani a rendőri erők és a bíróságok számára mind a formális képzés, mind pedig aktív karrierjük során az Isztambuli Jegyzőkönyv végrehajtásáról (amely a kínzás és a bántalmazás elleni nemzetközi iránymutatások sorát tartalmazza) valamint az egyéni jogok és szabadságjogok elsőbbségéről;
10. sürgeti a helyi és országos török hatóságokat, hogy indítsanak nyilvános konzultációkat minden városi és regionális fejlesztési terv esetében; emlékeztet arra, hogy szükség van egyfelől a gazdasági növekedés, másfelől a társadalmi, környezeti, kulturális és történelmi tényezők egyensúlyának megteremtésére; kéri, hogy valamennyi jelentős törökországi projektet vessék alá környezetvédelmi hatásvizsgálatnak;
11. megállapítja, hogy a tiltakozások eme soha nem látott hulláma a török népesség egyes részeinek az életmódot érintő szabályozással kapcsolatos egyre növekvő elégedetlenségét is kifejezi; ismételten hangsúlyozza, hogy a demokratikus államvezetésben a kormányoknak a toleranciát kell elősegíteniük, és biztosítaniuk kell minden állampolgár számára a vallás és meggyőződés szabadságát; felszólítja a kormányt, hogy tartsa tiszteletben a török társadalom pluralitását és gazdagságát, és biztosítson védelmet a nem vallásos életmód számára;
12. emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság a legfontosabb európai értékek körébe tartoznak, és hogy egy valóban demokratikus, szabad és plurális társadalomban biztosítani kell a véleménynyilvánítás tényleges szabadságát; emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nemcsak az elfogadott vagy ártalmatlannak tekintett információkra vagy eszmékre terjed ki, hanem az emberi jogokról szóló európai egyezmény értelmében az olyan információkra és eszmékre is, amelyek „az államot vagy a lakosság bármely részét sértik, megbotránkoztatják vagy zavarják”;
13. aggodalmát fejezi ki a sajtószabadság egyre növekvő korlátozása, a cenzúra egyes esetei és a török médiában – az internetet is beleértve – terjedő öncenzúra miatt; felszólítja Törökország kormányát a sajtószabadság elvének fenntartására; hangsúlyozza, hogy a független sajtó a demokratikus társadalom kulcsfontosságú alkotórésze, és ezzel kapcsolatban rámutat az igazságügyi rendszer alapvető szerepére a sajtószabadság védelme és erősítése – és ezáltal a szabad és befogadó vita nyilvánosságának garantálása – tekintetében; aggodalmát fejezi ki a bebörtönzött újságírók, továbbá az újságírók ellen jelenleg folyó perek magas száma miatt; kéri a közösségi média aktivistáinak szabadon bocsátását;
14. újfent aggodalommal állapítja meg, hogy a török média legnagyobb része széles körű üzleti érdekekkel bíró nagy konglomerátumok birtokában van, illetve ott koncentrálódik; emlékeztet azon felhívására, amely egy olyan új médiatörvény elfogadására irányult, amely foglalkozik többek között a függetlenség, a tulajdonlás és az igazgatási ellenőrzés kérdéseivel;
15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európa Tanács főtitkárának, az Emberi Jogok Európai Bírósága elnökének, valamint a tagállamok és a Török Köztársaság kormányának és parlamentjének.
- [1] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0184.
- [2] HL L 51., 2008.2.26., 4. o.