Eljárás : 2013/2691(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : RC-B7-0344/2013

Előterjesztett szövegek :

RC-B7-0344/2013

Viták :

PV 04/07/2013 - 17.2
CRE 04/07/2013 - 17.2

Szavazatok :

PV 04/07/2013 - 18.2
CRE 04/07/2013 - 18.2

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0335

KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 157kWORD 99k
3.7.2013
PE515.888v01-00}
PE515.889v01-00}
PE515.890v01-00}
PE515.894v01-00}
PE515.897v01-00} RC1
 
B7-0344/2013}
B7-0345/2013}
B7-0346/2013}
B7-0350/2013}
B7-0353/2013} RC1

az eljárási szabályzat 122. cikkének (5) bekezdése és 110. cikkének (4) bekezdése alapján

a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:

Verts/ALE (B7‑0344/2013)

ECR (B7‑0345/2013)

PPE (B7‑0346/2013)

ALDE (B7‑0350/2013)

S&D (B7‑0353/2013)


a nigériai helyzetről (2013/2691(RSP))


José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Filip Kaczmarek, Gay Mitchell, Elmar Brok, Cristian Dan Preda, Bernd Posselt, Tunne Kelam, Roberta Angelilli, Eija-Riitta Korhola, Elena Băsescu, Monica Luisa Macovei, Philippe Boulland, Jean Roatta, Mariya Gabriel, Sergio Paolo Francesco Silvestris, Giovanni La Via, Eduard Kukan, Sari Essayah, Petri Sarvamaa, Jarosław Leszek Wałęsa, Zuzana Roithová, Krzysztof Lisek, Tadeusz Zwiefka, Bogusław Sonik, Martin Kastler a PPE képviselőcsoport nevében
Véronique De Keyser, Michael Cashman, Ricardo Cortés Lastra, Norbert Neuser, Ana Gomes, Joanna Senyszyn, Corina Creţu, Liisa Jaakonsaari, Mitro Repo, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Marc Tarabella, Pino Arlacchi, Antigoni Papadopoulou, Mojca Kleva Kekuš az S&D képviselőcsoport nevében
Marietje Schaake, Louis Michel, Robert Rochefort, Ramon Tremosa i Balcells, Izaskun Bilbao Barandica, Marielle de Sarnez, Charles Goerens, Sarah Ludford, Hannu Takkula, Johannes Cornelis van Baalen, Angelika Werthmann, Nathalie Griesbeck, Kristiina Ojuland az ALDE képviselőcsoport nevében
Judith Sargentini, Barbara Lochbihler, Ulrike Lunacek, Nicole Kiil-Nielsen, Jean Lambert, Raül Romeva i Rueda a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Charles Tannock az ECR képviselőcsoport nevében
MÓDOSÍTÁSOK

Az Európai Parlament állásfoglalása a nigériai helyzetről (2013/2691(RSP))  

Az Európai Parlament,

–   tekintettel „A sajtó és média szabadsága a világban”című 2013. június 13-i(1), az EU külpolitikájának digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló 2012. december 11-i(2), „A leszbikusokkal szembeni erőszak és a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek (LMBT) jogai Afrikában” című 2012. július 5-i(3) , valamint a nigériai helyzetről szóló 2012. március 15-i(4) állásfoglalására,

–   tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Catherine Ashton a nigériai Kanóban történt robbantásokkal kapcsolatos 2012. január 22-i, a túszok meggyilkolásával kapcsolatos 2013. március 11-i, az azonos neműek házasságát és az azonos neműek közötti kapcsolatokat bűncselekménnyé nyilvánító nigériai törvényről szóló 2013. június 2-i és a nigériai kivégzésekkel kapcsolatos 2013. június 25-i nyilatkozataira,

–   tekintettel a 2013 márciusában Abujában megtartott EU–Nigéria emberi jogi párbeszédre és a 2013. május 16-án Brüsszelben tartott Nigéria–EU miniszteri találkozóra, amely megállapította, hogy a polgári halálos áldozatok és az állami infrastruktúra rombolása fényében kell mérlegelni a terrorizmus elleni intézkedéseket,

–   tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a nigériai helyzetről szóló, 2013 májusában a dániai Horsensben megtartott ülésére,

–   tekintettel az Európai Unió Tanácsa által kidolgozott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó iránymutatásra,

–   tekintettel a 2000-ben aláírt Cotonoui Megállapodásra és annak 2005. és 2010. évi felülvizsgálatára (amely utóbbit Nigéria 2010. szeptember 27-én ratifikálta), különösen annak a politikai dialógusról és az emberi jogokról, a demokráciáról és a jogállamiságról szóló 8. és 9. cikkére,

–   tekintettel Ban Ki Munnak, az ENSZ főtitkárának az Északkelet-Nigériában továbbra is folytatódó erőszakkal és a romló biztonsági helyzettel kapcsolatos 2013. május 16-i és a Nigériában a fegyveres erők és a Boko Haram lázadó csoport közötti összetűzésekben meggyilkolt nagyszámú civillel és megsemmisített otthonnal kapcsolatos 2013. április 22-i nyilatkozatára,

–   tekintettel Navi Pillay-nak, az ENSZ emberi jogi főbiztosának a 2013 áprilisi erőszakos összetűzésekre reagáló 2013. május 3-i nyilatkozatára, amelyben emlékezteti a nigériai biztonsági alkalmazottakat az emberi jogok tiszteletben tartására és arra, hogy munkájuk során kerüljék a túlzott erőszak alkalmazását, valamint 2013. május 17-i nyilatkozatára, miszerint a Boko Haram tagjai ellen háborús bûn vádjával eljárást indíthatnak,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Boko Haram terrorista csoport által elkövetett nigériai támadásokról szóló, 2011. december 27-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–   tekintettel a G8 külügyminisztereinek a folytatódó nigériai erőszakkal kapcsolatos, 2012. április 12-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az Afrikai Uniónak a terrorizmus megelőzéséről és leküzdéséről szóló egyezményére, amelyet Nigéria 2003. május 16-án ratifikált, valamint az ahhoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyvre, amelyet Nigéria 2008. december 22-én ratifikált,

–   tekintettel Lamamra Ramtane, az Afrikai Unió békéért és biztonságért felelős biztosának 2012. július 14-i nyilatkozatára, amelyben elítéli a Boko Haram tevékenységeit és emberi jogi jogsértéseit, sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy támogassa Nigériának a terrorista csoporttal szembeni ellenállását, valamint rámutat, hogy e csoport a regionális és nemzetközi biztonságra nézve is fenyegetést jelent,

–   tekintettel a Guineai-öböl állam- és kormányfőinek a kameruni Yaoundéban 2013. június 24-én megrendezett, a tengeri biztonságról és védelemről szóló csúcstalálkozójára,

–   tekintettel a Nigériai Szövetségi Köztársaság 1999. május 29-én elfogadott alkotmányára és különösen az alapvető jogok – többek között az élethez, a bírósági eljáráshoz és az emberi méltósághoz való jog – védelméről, valamint a szólás- és a sajtószabadság, a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság védelméről szóló IV. fejezet rendelkezéseire,

–   tekintettel a Nigéria által 1961. június 20-án ratifikált genfi egyezmények 3. cikkére és az ahhoz csatolt, Nigéria által 1988. október 10-én ratifikált II. jegyzőkönyvre, amelyek a nem nemzetközi fegyveres konfliktusok tekintetében nemzetközi jogszabályokat állapítanak meg,

–   tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981. évi afrikai alapokmányára, amelyet Nigéria 1983. június 22-én ratifikált,

–   tekintettel a polgári és politikai jogok 1966. évi nemzetközi egyezségokmányára, amelyet Nigéria 1993. október 29-én ratifikált,

–   tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A. mivel Nigéria elnöke, Goodluck Jonathan 2013. május 14-én és 15-én Borno, Yobe és Adamawa államokban szükségállapotot hirdetett ki válaszul a Boko Haram tevékenységeire, további katonai erőket mozgósítva;

B.  mivel közösségi vezetők szerint 2013 áprilisában a nigériai katonai erők és a Boko Haram fegyveres lázadók közötti összecsapásokban Baga városa elpusztult, otthonok ezreinek elpusztulását és több száz civil halálát okozva; mivel július végéig sor kerül a bagai gyilkosságok Nigéria Emberi Jogi Bizottsága általi független kivizsgálására;

C. mivel a szövetségi kormány a Boko Haramot a terrorizmus megelőzéséről szóló 2001-es törvény értelmében minősítette, hogy ezáltal lehetővé tegye bármely, e csoporttal összeköttetésben álló vagy e csoportot támogató személy bíróság elé állítását;

D. mivel 2009 óta a Boko Haram 4000 személy haláláért felelős; mivel eddig ebben az évben több mint 700 nigériai vesztette életét a Boko Haramnak – egy nemrégiben közzétett amerikai államokbeli jelentés szerint a világon a második legtöbb halálos áldozatért felelős terrorista csoportjának – tulajdonított több mint 80 támadás során; mivel a Boko Haram és az AQMI (Al-Kaida az Iszlám Maghrebben) közötti kapcsolat komoly veszélyt jelent a nagy Száhel-övezet és általában Nyugat-Afrika békéjére és biztonságára; mivel a Boko Haram továbbra is célpontjának tekinti az állami és biztonsági tisztviselőket, mint a 2013. május 7-i bamai fogolytáborbeli rajtaütése során, amelyben 55 személy vesztette életét és körülbelül 105 fogvatartottat szabadítottak fel;

E.  mivel a Human Rights Watch, az Amnesty International, a Freedom House és más emberi jogi szervezetek dokumentálták, hogy a Boko Haram részt vesz a rendőrségi épületek, katonai létesítmények, templomok, iskolák, gazdaságok és bankok elleni támadásokban; mivel a Boko Haram kiterjesztette a civilekre irányuló támadásainak körét, támadásokat intézve két középiskola ellen Borno és Yobe államokban 2013. június 16-án és 17-én, amelyekben 16 tanuló és 2 tanár vesztette életét; mivel e támadások több ezer iskolást taszítottak ki a formális oktatásból; mivel a civilek elleni fenyegetések 19 000 gazdálkodót kényszerítettek menekülésre és terményeik otthagyására, ami a mezőgazdasági termelés kieséséhez és élelmiszerhiányhoz vezet;

F.  hangsúlyozza egyre nagyobb aggályait azzal kapcsolatban, hogy a Boko Haram úgy döntött, hogy erőszakos gerillakampánya részeként nőket és gyermekeket rabol el; mivel Nigériában a felkelők külföldi munkavállalókat is elraboltak, megtámadtak és megöltek;

G. mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága menekültválságra figyelmeztetett; mivel az elmúlt hetekben körülbelül 6000 nigériai érkezett Nigerbe, és 2013. június 11. és 13. között körülbelül 3000 nigériai lépett át Kamerunba; mivel a menekültek a Csáddal szomszédos határszakaszokat is átlépik; mivel e helyváltoztatások megterhelik az amúgy is szűkös helyi élelmiszer- és vízkészleteket, különösen Nigerben, amely maga is élelmiszerhiánnyal küszködik a több évig tartó szárazság következtében; mivel Nigéria egyetlen szomszédja sem képes annyi embert befogadni, amennyi egy tömeges erőszakot követő teljes körű humanitárius katasztrófa esetén lakóhelye elhagyására kényszerülhet;

H. mivel a Boko Haram továbbra is keresztényeket, mérsékelt muzulmánokat és más vallási csoportokat vesz célba, és kiűzi őket az ország muszlim többségű északi részéről;

I.   mivel a Boko Haram erőszakjára reagálva a nigériai rendőrség és katonaság a bírósági eljárást mellőzve számos olyan embert elfogott és kivégzett, akiket a csoportbeli tagsággal gyanúsítottak, és különösen az északi falvakban fogtak el sok fiatal férfit; mivel e fogvatartottak közül sokakat vádemelés és tárgyalás nélkül, titokban tartottak fogva, sok esetben embertelen körülmények között, és mivel néhányukat fizikailag bántalmazták, mások pedig eltűntek vagy elpusztultak a fogságban; mivel a nigériai kormány és katonatisztek megbízhatatlan becsléseket nyújtottak a civil halálesetekre és a házakban okozott károkra vonatkozóan; mivel a Human Rights Watch, a Freedom House és más emberi jogi szervezetek dokumentálták, hogy a nigériai erők választámadásai az utóbbi hónapokban egyre nagyobb kegyetlenséggel járnak és megkülönböztetés nélküliek, és ennek következtében aránytalan módon a civileknek kell viselniük a két csoport közötti erőszak zömét;

J.   mivel azokat, akik a nigériai hatóságokat bírálva jelentenek az eseményekről, letartóztatással, megfélemlítéssel, erőszakkal és akár halállal fenyegetik, veszélybe kerül a szólás- és a sajtószabadság; mivel a Boko Haram többször megfenyegette a róla negatívan tudósító médiacsatornákat;

K. mivel a kihirdetett szükségállapot következtében az északkeleti államok nagy része megközelíthetetlenné vált a segélyszervezetek, újságírók és riporterek számára; mivel a kormány számos területen megszakította a mobiltelefonos szolgáltatásokat, hogy megakadályozza a militánsok kommunikációját;

L.  mivel a nigériai kormány nemrég megszegte a halálbüntetésre vonatkozó hétéves moratóriumát, amikor Edo államban négy foglyot kivégzett, akiket akkor ítéltek el, amikor Nigériában még katonai diktatúra volt; mivel 2013. június 26-án Christof Heyns, a bírósági eljárás nélküli, gyorsított eljárásban foganatosított vagy önkényes kivégzésekkel foglalkozó különleges ENSZ-előadó felszólította a nigériai hatóságokat, hogy függesszék fel egy ötödik fogoly tervezett kivégzését; mivel emberi jogi szervezetek jelentései szerint 2012-ben Nigéria 56 embert ítélt halálra, és mivel jelentések szerint az országban jelenleg körülbelül 1000 ember van halálra ítélve;

M. mivel a nigériai képviselőház 2013. május 30-án elfogadta az egyneműek házasságát tiltó törvényt, 14 éves börtönbüntetést írva elő azok esetében, akik azonos neműekkel házasodnak meg vagy azonos neműekkel élnek házasságban, és ez a törvény nemcsak a nigériaiakra, hanem a turistákra, a külföldi munkavállalókra és a diplomatákra is vonatkozik, valamint 10 éves börtönbüntetést ír elő azon társas találkozóhelyek vagy nem kormányzati szervezetek bejegyzéséért vagy működtetéséért, amelyek támogatják az LMBTI-személyek emberi jogait;

N. mivel a Nigériában kialakult problémák a gazdasági fejlődés hiányából erednek, a feszültségek pedig a hausza nyelvet beszélő északi muszlim területekről érkező bevándorlókkal és telepesekkel a termőföldekért versengő, főként keresztény vagy animista őslakos csoportok közötti évtizedes ellenségeskedésben gyökereznek; mivel a konfliktusokat az éghajlatváltozás és a sivatagosodás csak súlyosbítja; mivel a fokozódó fegyveres konfliktus és a tartós társadalmi és gazdasági problémák jellemzően tovább táplálják a radikalizmust, ideértve a fundamentalista iszlám csoportosulások, például a Boko Haram általi manipulációt és toborzást;

O. mivel az Unió Nigéria legfőbb pénzügyi adományozója; mivel a Bizottság és Nigéria szövetségi kormánya 2009. november 12-én aláírta a Nigéria–Európai Közösség országstratégiai dokumentumot és a 2008 és 2013 közötti időszakra szóló nemzeti indikatív programot, amelynek keretében az Unió többek között a béke és a biztonság megteremtésére, valamint az emberi jogok biztosítására irányuló projekteket finanszíroz; mivel az Unió ezen időszak alatt összesen 700 millió eurónyi támogatást nyújtott Nigériának, és ennek bizonyos részét az egyre nagyobb problémát jelentő észak-nigériai biztonsági helyzet kezelésére csoportosították át;

P.  mivel a felülvizsgált Cotonoui Megállapodás 8. és 9. cikke értelmében az Unió rendszeres politikai párbeszédet folytat Nigériával az emberi jogokról és a demokratikus elvek ről, ideértve az etnikai, vallási és faji alapú diszkriminációt is;

Q. mivel Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa felhívta a figyelmet arra, hogy a Boko Haram támadásai az emberiesség elleni bűncselekménynek tekinthetők; mivel Fatou Bensouda, a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyésze 2012 júliusában Abujába látogatott, és mivel hivatala 2012 novemberében jelentést tett közzé, melyben megállapította, hogy megalapozott bizonyítékok alapján feltehető, hogy a Boko Haram az emberiesség elleni bűncselekmény fogalmát kimerítő cselekményeket követett el;

R.  mivel annak ellenére, hogy Nigéria a világ egyik legnagyobb olajtermelője, lakosságának közel 60%-a kevesebb mint napi egy dollárból él; mivel a konfliktusok békés rendezése feltételezi a forrásokhoz való egyenlő hozzáférést, valamint a jövedelemnek az állami költségvetésen keresztül történő méltányos újraelosztását is;

1.  határozottan elítéli a Boko Haram által alkalmazott erőszak fokozódását és a Nigéria érintett régióiban történt, ártatlan áldozatokat követelő tragikus haláleseteket, és együttérzését fejezi ki az áldozatok hozzátartozóinak és a sebesülteknek; aggodalmát fejezi ki a folyamatos feszültségek miatt, amelyeknek a közösségek résztvevői és áldozatai is egyben;

2.  sürgeti a nigériai kormányt, hogy gondoskodjon a lakosság biztonságáról és a Boko Haram által folytatott erőszakkal szembeni védelméről, valamint tartózkodjon a további támadásoktól és megtorlásoktól, eleget téve a nemzetközileg elismert emberi jogi előírások szerinti kötelezettségeinek, tiszteletben tartva a jogállamiságot;

3.  elítéli, hogy a nigériai katonai erők aránytalan erővel lépnek fel a Boko Haram elleni összecsapások során, különösen a 2013. április 16-i és 17-i, Baga városát érintő rajtaütés esetében;

4.  sürgeti, hogy a kormány és az alacsonyabb szinten tevékenykedő szereplők egyaránt fékezzék meg indulataikat, és törekedjenek a nigériai vallási és etnikai csoportok közötti különbségekből fakadó problémák békés megoldására; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a működőképes, független, pártatlan és hozzáférhető igazságszolgáltatási rendszer jelentőségét – különösen fegyveres konfliktus idején–, a büntetlenség megszüntetése, a jogállamiság tiszteletben tartásának előmozdítása és a lakosság alapvető jogainak védelme érdekében;

5.  felszólítja a nigériai kormányt, hogy előzze meg a konfliktus további fokozódását, különös tekintettel a polgári lakosság biztonságára és jólétére, emlékeztetve arra, hogy a konfliktus során az épületekben, a közcélú infrastruktúrában és a mezőgazdasági területekben okozott károk negatív hatással vannak a lakosságra;

6.  sürgeti a nigériai kormányt és a Boko Haram csoportot egyaránt, hogy ismerjék el és tartsák tiszteletben a sajtó és a média szabadságát, és tegyék lehetővé az újságírók és a riporterek számára a frontvonalakhoz történő odajutást, mivel a sajtó és a média fontos szerepet játszhat az elszámoltathatóság erősítésében és az emberi jogi jogsértések dokumentálásában;

7.  elítéli, hogy a nigériai hatóságok kivégezték Daniel Nsofort olyan bűncselekményekért, melyeket 18 éves kora előtt követett el; ajánlja, hogy a hatóságok egyrészt tegyék meg a szükséges lépéseket a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és a Nigériáról szóló 2010. évi záró megállapítások végrehajtására, különösen annak biztosítása révén, hogy a „gyermek” kifejezés nemzeti jogszabályokban és állami szinten alkalmazott fogalommeghatározása teljes mértékben feleljen meg a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény fogalommeghatározásának, másrészt vizsgálják felül a 18 éves koruk előtt elkövetett bűncselekmények miatt halálra ítélt valamennyi fogva tartott aktáit, harmadrészt pedig nemzeti jogszabályaikban tiltsák be a halálbüntetés 18 év alatti személyekre történő kiszabását;

8.  határozottan elítéli, hogy 2013 júniusában négy fogvatartottat kivégeztek Nigériában; felszólítja a nigériai hatóságokat, hogy tartsanak ki a közelmúltban az EU–Nigéria emberi jogi párbeszéd keretében tett azon kötelezettségvállalásaik mellett, melyek szerint fenntartják a kivégzésekre vonatkozó de facto moratóriumot, és sürgeti az országot, hogy jogszabályainak módosítása révén törölje el a halálbüntetést;

9.  felszólítja a nigériai hatóságokat, hogy az Európai Bizottság és az UNICEF támogatásával gyorsítsa fel a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban folytatott reformokra irányuló erőfeszítéseit, különösen a gyermekekre vonatkozó igazságszolgáltatás ás a születési anyakönyvezési rendszer tekintetében; ajánlja, hogy Nigéria folytassa és erősítse meg a valamennyi gyermek számára ingyenesen biztosítandó és kötelező anyakönyvezésre irányuló erőfeszítéseit, valamint hogy tájékoztassa a lakosságot az anyakönyvezés jelentőségéről és a hatályos jogszabályokról;

10. elismeri, hogy a mobiltelefonok fontos kommunikációs eszközt jelentenek a fegyveres lázadók számára, de sürgeti a nigériai kormányt, hogy tartózkodjon a teljes hálózat befagyasztásától, ez ugyanis a polgári lakosság számára is lehetetlenné teszi a kommunikációt;

11. hangsúlyozza a regionális együttműködés jelentőségét a Boko Haram és az AQIM közötti kapcsolatból fakadó veszélyek kezelése szempontjából; ösztönzi a régió országait, hogy mélyítsék el az együttműködést – a Száhil öv országait is beleérve – a Boko Haram, az AQIM és a Mozgalom a Nyugat-afrikai Dzsihád Egységéért (MOJWA) közötti további szinergiák kialakulásának megelőzése érdekében; felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, valamint az ENSZ-et, az Afrikai Uniót és a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségét (ECOWAS), hogy támogassák az ilyen regionális erőfeszítéseket, és foglalkozzanak a terrorizmus, a könnyű fegyverek terjedése, valamint a határokon átnyúló bűnözés miatti fenyegetésekkel;

12. aggodalommal állapítja meg, hogy a Guineai-öbölben egyre nő a kalóztámadások veszélye, és úgy véli, hogy összehangoltabb fellépésre van szükség; ebben a tekintetben üdvözli, hogy a Guineai-öböl állam- és kormányfőinek a 2013. június 24-én, a kameruni Yaoundéban megrendezett, a tengeri biztonságról és védelemről szóló csúcstalálkozóján regionális erőfeszítésekről állapodtak meg a kalóztámadások jelentette kihívások kezelésére;

13. felszólít a konfliktusok – köztük a társadalmi, gazdasági és etnikai feszültségek – gyökerének alaposabb feltárására, valamint a régió problémáira hosszú távú és tartós megoldást nem nyújtó, túlságosan általánosító és leegyszerűsített, pusztán a valláson alapuló magyarázatok kerülésére; sürgeti a nigériai kormányt, hogy törekedjen békés, a konfliktus alapvető okát kezelő megoldásra, valamint biztosítsa az erőforrásokhoz való egyenlő hozzáférést, a régiók fenntartható fejlődését és a javak újraelosztását;

14. felszólít az emberi jogi jogsértések független kivizsgálására, valamint arra, hogy a felelősöket a tisztességes eljárás nemzetközi normáinak megfelelően állítsák bíróság elé;

15. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nigériai konfliktus elfajulása a szomszédos Nigerben és Kamerunban tovább fokozza a menekültválságot; ösztönzi a nigériai kormány tisztviselőit, hogy lépjenek kapcsolatba a szomszédos országok vezetőivel a menekültáradat kezelési módjainak összehangolása érdekében;

16. felszólítja Catherine Ashton alelnököt/főképviselőt, hogy sürgesse a nigériai kormányt az emberi jogok tiszteletben tartására a terrorizmus elleni műveletek során; kifejezi hajlandóságát arra, hogy szorosan figyelemmel kövesse a nigériai helyzet alakulását, és a Cotomoui Egyezmény – és elsősorban annak 8. és 9. cikke – be nem tartásának esetén korlátozó intézkedések bevezetését javasolja; felkéri a Bizottságot, hogy ő is kövesse nyomon a helyzetet;

17. határozottan elítéli az egyneműek házasságát megtiltó törvény elfogadását, ami bűncselekménnyé nyilvánítja az egyneműek kapcsolatát, az LMBT-személyek jogainak támogatását, a melegbarát szórakozóhelyek működtetését vagy az azonos neműek közötti érzelmek kinyilvánítását; felszólítja ezért a nigériai elnököt, hogy ne írja alá a képviselőház által elfogadott törvénytervezetet, amely mind a nigériai, mind a külföldi állampolgárságú LMBT-személyeket az erőszak és a letartóztatás komoly kockázatának tenné ki;

18. ezzel kapcsolatban gratulál az Európai Unió Tanácsának, amiért a közelmúltban elfogadta a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI-) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó iránymutatásokat, és felkéri az Európai Külügyi Szolgálatot és az Unió Nigériába delegált küldöttségét, hogy teljes körűen alkalmazza annak ajánlásait, különösen annak érdekében, hogy ösztönözze a nigériai hatóságokat a homoszexualitás büntethetőségének megszüntetésére, valamint az LMBTI-személyek, valamint az ilyen személyek emberi jogait védők védelmezésére;

19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Nigéria szövetségi kormányának, az Afrikai Unió és az ECOWAS intézményeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlésének, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek, valamint a Pánafrikai Parlamentnek (PAP).

 

 

(1)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0274.

(2)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.

(3)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0299.

(4)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0090.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat