Közös állásfoglalási indítvány - RC-B7-0449/2013Közös állásfoglalási indítvány
RC-B7-0449/2013

    KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a keresztényekkel szembeni erőszak és üldöztetés különösen Malulában (Szíria) és Pesavárban (Pakisztán) tapasztalt közelmúltbeli eseteiről, valamint Szaíd Ábedíni lelkipásztor ügyéről (Irán)

    9.10.2013 - (2013/2872(RSP))

    az eljárási szabályzat 122. cikkének (5) bekezdése és 110. cikkének (4) bekezdése alapján
    a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
    ECR (B7‑0449/2013)
    S&D (B7‑0450/2013)
    EFD (B7‑0451/2013)
    PPE (B7‑0452/2013)
    ALDE (B7‑0454/2013)

    José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Elmar Brok, Cristian Dan Preda, Bernd Posselt, Tunne Kelam, Eduard Kukan, Roberta Angelilli, Laima Liucija Andrikienė, Jarosław Leszek Wałęsa, Andrzej Grzyb, Lena Kolarska-Bobińska, Petri Sarvamaa, Monica Luisa Macovei, Eija‑Riitta Korhola, Philippe Boulland, Jean Roatta, Sergio Paolo Francesco Silvestris, Giovanni La Via, Sari Essayah, Zuzana Roithová, Krzysztof Lisek, Sógor Csaba, Anne Delvaux, Anna Záborská, Miroslav Mikolášik, Tőkés László, Jan Olbrycht, Martin Kastler, Ria Oomen-Ruijten, Jaime Mayor Oreja, Thomas Mann, Bogusław Sonik a PPE képviselőcsoport nevében
    Véronique De Keyser, Ana Gomes, Liisa Jaakonsaari, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Joanna Senyszyn, Corina Creţu, Mitro Repo, Marc Tarabella, Maria Eleni Koppa, Antigoni Papadopoulou, María Muñiz De Urquiza az S&D képviselőcsoport nevében
    Alexander Graf Lambsdorff, Phil Bennion, Marielle de Sarnez, Sylvie Goulard, Izaskun Bilbao Barandica, Louis Michel, Robert Rochefort, Angelika Werthmann, Ramon Tremosa i Balcells az ALDE képviselőcsoport nevében
    Charles Tannock, Peter van Dalen, Ryszard Antoni Legutko, Valdemar Tomaševski, Marek Henryk Migalski, Adam Bielan, Tomasz Piotr Poręba, Konrad Szymański, Ryszard Czarnecki az ECR képviselőcsoport nevében
    Bastiaan Belder, Fiorello Provera, Nikolaos Salavrakos, Claudio Morganti, Lorenzo Fontana, Philippe de Villiers, Jaroslav Paška az EFD képviselőcsoport nevében


    Eljárás : 2013/2872(RSP)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    RC-B7-0449/2013
    Előterjesztett szövegek :
    RC-B7-0449/2013
    Elfogadott szövegek :

    Az Európai Parlament állásfoglalása a keresztényekkel szembeni erőszak és üldöztetés különösen Malulában (Szíria) és Pesavárban (Pakisztán) tapasztalt közelmúltbeli eseteiről, valamint Szaíd Abedini lelkipásztor ügyéről (Irán)

    (2013/2872(RSP))

    Az Európai Parlament,

    –   tekintettel a keresztény közösségek és más vallási közösségek létét veszélyeztető súlyos eseményekről szóló 2007. november 15-i[1], a nemrégiben történt, keresztény közösségek elleni támadásokról szóló 2010. január 21-i[2], a nigériai Jos városában elkövetett tömeges atrocitásokról szóló 2010. május 6-i[3], a vallásszabadság pakisztáni helyzetéről szóló 2010. május 20-i[4], az Irakról: a halálbüntetésről (beleértve Tárik Azíz ügyét) és a keresztény közösségek elleni támadásokról szóló 2010. november 25-i[5], a vallásszabadság összefüggésében a keresztények helyzetéről szóló 2011. január 20-i[6], az egyiptomi és szíriai helyzetről, különösen a keresztény közösségek helyzetéről szóló 2011. október 27-i[7], valamint „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2011. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2012. december 13-i[8] állásfoglalására,

    –   tekintettel a vallás vagy meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások tervezetéről szóló, a Tanácshoz intézett 2013. június 13-i ajánlására[9],

    –   tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások tervezetére,

    –   tekintettel Catherine Ashtonnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének a pesavári keresztény közösség elleni támadást elítélő 2013. szeptember 23-i nyilatkozatára,

    –   tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intoleranciáról, hátrányos megkülönböztetésről és erőszakról szóló 2011. február 21-i tanácsi következtetésekre és a 2009. november 16-án elfogadott tanácsi következtetésekre, amelyekben a Tanács hangsúlyozza a vallás és a meggyőződés szabadságának stratégiai fontosságát és a vallási intolerancia elleni fellépés jelentőségét,

    –   tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkére,

    –   tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikkére,

    –   tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

    –   tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó jelentéseire,

    –   tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

    A. mivel az Európai Unió több alkalommal is kifejezte a vallásszabadság, a lelkiismereti szabadság és a gondolatszabadság melletti elkötelezettségét, és hangsúlyozta, hogy a kormányok kötelessége e szabadságjogok világszerte történő biztosítása; mivel a politikai és vallási vezetők feladata minden szinten, hogy küzdjenek a szélsőségek ellen, és elősegítsék az egyének és vallási csoportok közötti kölcsönös tiszteletet; mivel az emberi jogok, a demokrácia és a polgári szabadságjogok fejlesztése jelenti azt a közös alapot, amelyre az Európai Unió a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatait építi, és amelyről az EU és a harmadik országok közötti megállapodásokban szereplő demokráciazáradék rendelkezik;

    B.  mivel a nemzetközi emberi jogi jogszabályoknak és különösen a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikkének megfelelően mindenkinek joga van a lelkiismereti, a gondolat- és a vallásszabadsághoz; mivel ez a jog magában foglalja a vallás vagy a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben, istentisztelet, vallásgyakorlás, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatását; mivel az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága szerint a lelkiismereti és vallásszabadság az összes meggyőződést védi, ideértve a teista, a nem teista és az ateista meggyőződéseket is;

    C. mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának számos határozata sürget „minden államot, hogy nemzeti jogi kereteiken belül, a nemzetközi emberi jogi eszközöknek megfelelően tegyenek meg minden megfelelő intézkedést a vallási türelmetlenség által motivált gyűlölet, hátrányos megkülönböztetés, intolerancia, erőszakos cselekmények – köztük a vallási helyek ellen elkövetett támadások –, megfélemlítés és kényszerítés leküzdésére, és segítsék elő a megértést, a toleranciát és a tiszteletet a vallás és meggyőződés szabadságával kapcsolatos ügyekben”;

    D. mivel különböző jelentések szerint – különösen Pakisztánban, az arab tavasz országaiban és Afrika egyes részein – egyre erősödik a különböző vallású vagy meggyőződésű egyénekkel és csoportokkal szembeni kormányzati elnyomás és társadalmi ellenségesség; mivel bizonyos esetekben a keresztény közösségek olyan helyzetben vannak, amely veszélyezteti fennmaradásukat, és eltűnésük az adott ország vallási öröksége egy fontos részének elvesztéséhez vezetne;

    Malula, Szíria

    E.  mivel 2013. szeptember 4-én az al-Kaidával kapcsolatban álló Dzsabhat an-Nuszra (Győzelmi Front) csoport fegyveresei támadást indítottak a szíriai Malula városa ellen;

    F.  mivel Malula a szíriai kereszténység egyik szimbóluma és különféle vallási közösségek otthona, akik évszázadokon át békében éltek egymás mellett; mivel minden év szeptemberében különböző vallásokhoz tartozó szíriaiak vettek részt ebben a városban a Kereszt Napja alkalmából tartott fesztiválon; mivel Malula egyike az ország azon három városának, illetve településének, ahol a helyi lakosság máig is beszéli az arámi nyelvet;

    G. mivel az erőszakos szíriai válság kezdete óta a malulai erőszakos összecsapások az első olyan támadások, amelyek kifejezetten egy jelentős keresztény közösség ellen irányulnak; mivel az összecsapásokban legalább négy embert (Mikáel Szaalabot, Antoine Szaalabot, Sarkísz Zákemet és Zaki Dzsabrát) megöltek, másokat pedig (Sádi Szaalabot, Dzsihád Szaalabot, Músza Sanníszt, Gasszán Sanníszt, Daúd Milánehet és Átif Kallúmehet) elraboltak, és többen eltűntek; mivel a harcok kezdete óta a város 5000 lakosának nagy része a szomszédos falvakba vagy Damaszkuszba menekült; mivel a malulai történések bizonyítékai annak, hogy a szíriai konfliktus egyre inkább vallási csoportok közötti konfliktussá válik;

    H. mivel a Szent Tekla (Mar Takla) kolostor hagyományosan egyaránt otthont ad keresztény és muszlim vallású apácáknak és árváknak; mivel az intenzív harcok ellenére mintegy 40 apáca és árva Malulában maradt és a kolostor foglya lett, víz és egyéb javak híján egyre romló körülmények között;

    Pesavár, Pakisztán

    I.   mivel 2013. szeptember 22-én legalább 82 ember vesztette életét és több mint 120-an megsebesültek, amikor kettős öngyilkos bombamerényletet követtek el Pesavár Kohati Gate nevű elővárosában a Mindenszentek templom ellen;

    J.   mivel a támadásért a pakisztáni Tehrík-e-Tálibánnak kapcsolatokat ápoló Dzsundulláh iszlamista csoport vállalta magára a felelősséget, kijelentve, hogy folytatni fogja a keresztények és a nem muszlim vallásúak elleni támadásokat, mert ők az iszlám ellenségei, és hogy addig nem fog megállni, amíg meg nem szűnnek az Egyesült Államok által indított dróntámadások; mivel a pakisztáni Tehrík-e-Tálibán tagadta, hogy köze lett volna a robbantáshoz, és hogy kapcsolatban állna a Dzsundulláhhal;

    K. mivel Navaz Sarif pakisztáni miniszterelnök elítélte a támadást, rámutatva, hogy az ártatlanok célbavétele ellentétes az iszlám tanításaival;

    L.  mivel a Pakisztáni Iszlám Köztársaság lakosságának mintegy 1,6%-át kitevő keresztények előítéletek és időnként csoportosan elkövetett erőszakos zaklatás áldozatai;

    M. mivel a pakisztáni keresztények nagy része nyomorúságos körülmények között él, gyakran az istenkáromlás gyanújától rettegve, amely nyilvános erőszakot válthat ki;

    N. mivel 2013. március 9-én Lahore-ban muszlimok istenkáromlás gyanúja nyomán több mint 150 keresztények lakta házat és két templomot felgyújtottak;

    O. mivel Pakisztán istenkáromlásra vonatkozó jogszabályai veszélyessé teszik a vallási kisebbségek számára a szabadon önkifejezést, illetve a vallási tevékenységekben való nyílt részvételt;

    Szaíd Ábedíni lelkipásztor esete, Irán

    P.  mivel Szaíd Ábedínit, egy 2012. szeptember 26. óta fogva tartott iráni-amerikai lelkipásztort 2013. január 27-én egy iráni forradalmi bíróság nyolc év börtönre ítélt azzal a váddal, hogy keresztény templomok hálózatának magánházaknál való kialakításával megsértette a nemzetbiztonságot; mivel a jelentések szerint Szaíd Ábedíni a börtönben fizikai és pszichikai erőszak áldozata;

    Q. mivel az Iráni Iszlám Köztársaság emberi jogi helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-előadó kijelentése szerint a keresztényeknek nem szabadna szankciókkal szembesülniük hitük kinyilvánításáért és gyakorlásáért, és ezért továbbra is aggódik amiatt, hogy a jelentések szerint keresztényeket tartóztatnak le és állítanak bíróság elé homályosan megfogalmazott nemzetbiztonsági bűncselekmények vádjával, vallásuk gyakorlása miatt;

    1.  határozottan elítéli a keresztények ellen nemrégiben elkövetett támadásokat, és együttérzését fejezi ki az áldozatok családjainak; ismételten mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy megsokszorozódtak a keresztény közösségekkel szembeni vallási türelmetlenség, elnyomás és erőszak megnyilvánulásai, különösen Afrika, Ázsia és a Közel-Kelet országaiban; felszólítja az érintett kormányokat annak biztosítására, hogy állítsák bíróság elé és vonják megfelelő büntetőeljárás alá e bűncselekmények elkövetőit és a támadásokért, valamint a keresztények és más vallási kisebbségek tagjai ellen elkövetett egyéb erőszakos cselekményekért felelős valamennyi személyt;

    2.  mélységesen elítéli a valláson vagy meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetés és intolerancia minden formáját, valamint a vallási közösségek ellen elkövetett összes erőszakos cselekményt; ismételten hangsúlyozza, hogy a gondolat és a lelkiismeret szabadságához és a vallásszabadsághoz való jog alapvető emberi jog;

    3.  ismételten hangot ad azzal kapcsolatos aggodalmának, hogy az utóbbi években megindult a keresztények tömeges elvándorlása különböző, főként közel-keleti országokból;

    Malula, Szíria

    4.  aggasztónak találja a keresztények jelenlegi helyzetét Szíriában; elítéli a Dzsabhat an-Nuszra (Győzelmi Front) és a vele szövetséges fegyveresek által Malulában és a környező területeken elkövetett cselekményeket; megjegyzi, hogy a keresztények és a muszlimok ez idáig békésen éltek egymás mellett ebben a faluban még a mostani konfliktus ideje alatt is, és egyetértettek abban, hogy a településnek továbbra is békében kell élnie; elismeri, hogy a Malula elleni támadás a szíriai polgárháborúnak csak az egyik vetülete;

    5.  hangsúlyozza, hogy a malulai kolostorokat meg kell védeni az emberi életek, a vallási tevékenységek és az építészeti kincsek megóvása, valamint annak érdekében, hogy keresztények és muszlimok békésen élhessenek egymás mellett;

    6.  sürgeti azonnali támogatás és humanitárius segítségnyújtás biztosítását a Szent Tekla (Mar Takla) kolostorban rekedt apácák és árvák számára; sürgeti a konfliktusban részt vevő valamennyi felet, hogy biztosítsák, hogy a humanitárius csoportok eljuthassanak a kolostorhoz;

    7.  aggasztónak tartja e támadások következményeit és a keresztény közösséget fenyegető lehetséges kockázatokat; tudatában van annak, hogy a keresztények és más közösségek kereszttűzbe kerültek és kénytelenek állást foglalni egy olyan háborúban, amely egyre inkább különböző vallási csoportok között zajlik;

    8.  hangsúlyozza, hogy minden szereplőnek kötelessége megvédeni a Szíriában élő kisebbségeket, beleértve a síitákat, alavitákat, kurdokat, drúzokat és keresztényeket;

    Pesavár, Pakisztán

    9.  határozottan elítéli a pesavári Mindenszentek templom elleni támadást és a többi közelmúltbeli terrorista támadást;

    10. üdvözli, hogy a politikai szereplők és a pakisztáni civil társadalom különböző rétegei széles körben elítélik a támadásokat;

    11. sürgeti a pakisztáni kormányt, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy törvény elé állítsák a pesavári Mindenszentek templom elleni támadás elkövetőit; határozottabb fellépést sürget valamennyi pakisztáni polgár védelmének biztosítása érdekében, függetlenül vallásuktól vagy meggyőződésüktől, valamint azért, hogy törvény elé állítsanak a terrorcselekmények elkövetéséért vagy azokra való uszításért felelős valamennyi csoportot és egyént;

    12. sürgeti a pakisztáni kormányt, hogy tegyen lépéseket a vallási indíttatású csoportos erőszak áldozatainak védelmére, a társadalmi szereplők által elkövetett vallási alapú erőszakos cselekmények aktív kezelésére, a vallási türelmetlenség, az erőszakos cselekmények és a megfélemlítés leküzdésére, valamint a büntetlenség látszata elleni fellépésre;

    13. igen aggasztónak tartja a pakisztáni keresztényeket fenyegető egyre fokozódó veszélyt tekintettel az ezzel a kisebbséggel szembeni támadások közelmúltbeli fokozódására, például több száz keresztény márciusban történt, iszlám fanatikusok általi üldöztetésére Lahore-ban az iszlám elleni állítólagosan elkövetett istenkáromlás miatt;

    14. súlyosan aggasztónak tartja a Pakisztánban élő vallási kisebbségek általános helyzetét, különös tekintettel a keresztény egyházakra, amelyek fenyegetéseket kaptak a táliboktól és egyéb szélsőséges csoportoktól;

    15. mélységesen aggasztónak tartja, hogy az istenkáromlással kapcsolatos vitatott törvényekkel könnyen vissza lehet élni, ami érinti Pakisztán összes polgárát, bármely valláshoz tartozzanak is; különösen aggasztónak találja, hogy az istenkáromlással kapcsolatos törvényeket, amelyeket Sahbaz Bhatti volt miniszter és Szalman Taszír korábbi kormányzó is nyíltan elleneztek, jelenleg a Pakisztánban élő keresztények ellen használják fel;

    16. sürgeti a pakisztáni kormányt, hogy alaposan vizsgálja felül az istenkáromlással kapcsolatos törvényeket és jelenlegi alkalmazásukat, különösen a büntető törvénykönyv 295 B. és C. szakaszait, amelyek az istenkáromlás állítólagos bűntettében bűnösnek találtakra kötelezően kiszabandó életfogytig tartó szabadságvesztést (295 B. és C.) vagy akár halálbüntetést (295 C.) írnak elő;

    17. emlékeztet rá, hogy a pakisztáni alkotmány garantálja a vallásszabadságot és a kisebbségi jogokat; sürgeti valamennyi pakisztánit, hogy együttes munkával segítsék elő és biztosítsák a toleranciát és a kölcsönös megértést;

    18. üdvözli a vallási kisebbségek érdekében Pakisztán kormánya által 2008 novemberében hozott intézkedéseket, például azt, hogy 5%-os kvótát állított fel a kisebbségek számára a szövetségi közigazgatásban, elismerte a nem muszlim munkaszüneti napokat, valamint bevezette a nemzeti kisebbségek napját;

    Szaíd Ábedíni lelkipásztor esete, Irán

    19. igen aggasztónak tartja Szaíd Ábedíni lelkipásztor sorsát, akit több mint egy éve tartanak fogva és nyolc év börtönre ítéltek Iránban vallási meggyőződésével kapcsolatos vádak miatt;

    20. sürgeti az iráni kormányt, hogy mentse fel és haladéktalanul bocsássa szabadon Szaíd Ábedínit és a vallásuk miatt fogva tartott vagy megvádolt valamennyi más személyt;

    21. ismételten felszólítja Iránt, hogy tegyen lépéseket a lelkiismereti és vallásszabadság teljes tiszteletben tartásának biztosítására, többek között annak szavatolása révén, hogy a jogszabályok és a gyakorlatok teljes mértékben megfeleljenek a Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikkének; rámutat arra, hogy ehhez az is szükséges, hogy mindenkinek feltételek nélkül és teljes mértékben joga legyen saját választása szerint más vallásra áttérni;

    22. ismételten kéri a Tanácsot, a Bizottságot és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/az Európai Bizottság alelnökét, hogy a harmadik országokkal kötött megállapodásokban, a velük folytatott együttműködés során és az emberi jogi jelentésekben fordítsanak fokozott figyelmet a vallás és a meggyőződés szabadságának és a vallási közösségek – köztük a keresztények – helyzetének kérdésére;

    23. üdvözli, hogy 2013. június 24-én a Tanács elfogadta a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokat; sürgeti a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre ezen iránymutatásokat és teljes mértékben használják ki az ezekben foglalt eszközöket és javaslatokat;

    24. támogat minden olyan kezdeményezést, amely a közösségek közötti párbeszédet és kölcsönös tiszteletet segíti elő; minden vallási hatóságot arra hív fel, hogy támogassák a toleranciát, és tegyenek kezdeményezéseket a gyűlölet és a szélsőséges és erőszakos radikalizálódás ellen;

    25. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, a nemek kérdésével foglalkozó ENSZ-szervnek (UN Women), Szíria kormányának, a szíriai nemzetgyűlésnek, Pakisztán kormányának és parlamentjének, valamint Irán kormányának és parlamentjének.