Eljárás : 2014/2553(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : RC-B7-0100/2014

Előterjesztett szövegek :

RC-B7-0100/2014

Viták :

PV 06/02/2014 - 15.3
CRE 06/02/2014 - 15.3

Szavazatok :

PV 06/02/2014 - 16.3
CRE 06/02/2014 - 16.3

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2014)0109

KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 144kWORD 77k
5.2.2014
PE527.320v01-00}
PE527.330v01-00}
PE527.333v01-00}
PE527.334v01-00} RC1
 
B7-0100/2014}
B7-0130/2014}
B7-0133/2014}
B7-0134/2014} RC1

az eljárási szabályzat 122. cikkének (5) bekezdése és 110. cikkének (4) bekezdése alapján

a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:

PPE (B7‑0100/2014)

S&D (B7‑0130/2014)

ALDE (B7‑0133/2014)

Verts/ALE (B7‑0134/2014)


Bahreinről, különösen Nabíl Radzsab, Abdulhadi el-Kavadzsa és Ibrahim Sarif ügyéről (2014/2553(RSP))


Tunne Kelam, Cristian Dan Preda, Bernd Posselt, Monica Luisa Macovei, Roberta Angelilli, Petri Sarvamaa, Eija-Riitta Korhola, Giovanni La Via, Sergio Paolo Francesco Silvestris, Sari Essayah, Krzysztof Lisek, Elena Băsescu, Laima Liucija Andrikienė, Davor Ivo Stier, Salvador Sedó i Alabart a PPE képviselőcsoport nevében
Véronique De Keyser, Ana Gomes, Richard Howitt, Pino Arlacchi, María Muñiz De Urquiza, Joanna Senyszyn, Liisa Jaakonsaari, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Mitro Repo az S&D képviselőcsoport nevében
Marietje Schaake, Edward McMillan-Scott, Alexander Graf Lambsdorff, Johannes Cornelis van Baalen, Louis Michel, Marielle de Sarnez, Ramon Tremosa i Balcells, Sarah Ludford, Izaskun Bilbao Barandica, Angelika Werthmann, Hannu Takkula, Robert Rochefort az ALDE képviselőcsoport nevében
Tarja Cronberg, Nicole Kiil-Nielsen, Margrete Auken, Raül Romeva i Rueda, Jean Lambert, Rui Tavares a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
MÓDOSÍTÁSOK

Az Európai Parlament állásfoglalása Bahreinről, különösen Nabíl Radzsab, Abdulhadi el-Kavadzsa és Ibrahim Sarif ügyéről (2014/2553(RSP))  

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bahreinről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2013. január 17-i(1) és a 2013. szeptember 12-i(2) állásfoglalására,

–   tekintettel az Európai Unió és az Öböl-menti Együttműködési Tanács közötti kapcsolatokról szóló, 2010. március 24-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) Bahreinnel kapcsolatos nyilatkozataira, különösen 2011. január 7-i, 2011. február 11-i, 2013. július 1-jei, 2013. november 25-i és 2014. január 16-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az EU-nak a legutóbbi bahreini fejleményekről szóló, 2013. szeptember 19-i helyszíni nyilatkozatára;

–   tekintettel az Emberi Jogi Albizottság küldöttségének 2012. december 19–20-án Bahreinben tett látogatására és az általa kiadott sajtónyilatkozatra, valamint tekintettel az Arab-félszigeten 2013. április 27–30-án tett küldöttségi látogatására és a kiadott sajtónyilatkozatra,

–   tekintettel az ENSZ főtitkárának nyilatkozataira, különösen 2013. január 8-i nyilatkozatára, valamint az ENSZ emberi jogi főbiztosa szóvivőjének 2013. augusztus 6-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának nyilatkozatára és az Emberi Jogi Főbiztos Hivataláról és a bahreini emberi jogi helyzetről szóló, 2013. szeptember 9-i közös nyilatkozatra,

–   tekintettel a bahreini Manamában 2013. június 30-án tartott EU–Öböl-menti Együttműködési Közös Tanácsra és miniszteri találkozóra,

–   tekintettel az Arab Liga miniszteri tanácsának 2013. szeptember 1-jei, kairói ülésén hozott azon határozatára, hogy Bahrein fővárosában, Manamában állítsák fel az emberi jogok pánarab bíróságát,

–   tekintettel a Bahreini Független Vizsgálóbizottság 2011 novemberében közzétett jelentésére és 2012. november 21-i nyomon követési jelentésére,

–   tekintettel az ENSZ önkényes fogva tartásokkal foglalkozó munkacsoportjának A/HRC/WGAD/2013/12. sz. 2013. július 25-i véleményére,

–   tekintettel az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó, 2012. június 25-i uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre,

–   tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló 2012. december 11-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel „A sajtó és a média szabadsága a világban” című, 2013. június 13-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2008-ban módosított, 2004. évi európai uniós iránymutatásokra,

–   tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1996), a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre, valamint az Emberi Jogok Arab Chartájára, amelyek mindegyikének Bahrein is részes fele,

–   tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–   tekintettel az 1949-ben elfogadott Genfi Egyezményre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A. mivel Bahreinben továbbra is súlyos problémát jelent az emberi jogok megsértése; mivel a bahreini kormány számos közelmúltban hozott intézkedése továbbra is sérti és korlátozza a bahreini nép egyes rétegeinek jogait és szabadságjogait, különösen a békés tüntetéshez, a szólásszabadsághoz és a digitális szabadsághoz való jogát; mivel az emberi jogi aktivistákat folyamatosan és szisztematikusan céltáblaként kezelik, zaklatják és fogva tartják;

B.  mivel Nabíl Radzsabot, a Bahreini Emberi Jogi Központ (BCHR) elnökét és az Emberi Jogi Szervezetek Nemzetközi Szövetségének (FIDH) főtitkárhelyettesét 2012 augusztusában három év börtönre ítélték olyan vádak alapján, amelyek szerint 2011 februárja és márciusa között „illegális gyülekezésekre” szólított fel és ilyen gyülekezésekben vett részt, továbbá „megzavarta a közrendet”; mivel a fellebbezést követően az ítéletet két év börtönbüntetésre csökkentették; mivel e bebörtönzést megelőzően Nabíl Radzsabot több alkalommal fogva tartották, amiért békésen bírálta a kormányt a Bahreinben 2011-ben kirobbant demokráciapárti tiltakozások során;

C. mivel 2013. november 29-én, pénteken Nabíl Radzsab letöltötte kétéves börtönbüntetése háromnegyedét, és törvényesen szabadlábra helyezhető lett; mivel 2014. január 21-én Nabíl Radzsab ügyvédei harmadszor nyújtották be az idő előtti szabadlábra helyezése iránti kérelmet a bírósághoz, de azt elutasították;

D. mivel az ENSZ önkényes fogva tartásokkal foglalkozó munkacsoportja Nabíl Radzsab fogva tartását önkényesnek írta le;

E.  mivel 2011. június 22-én a dán állampolgárságú Abdulhádi al-Havadzsát, a BCHR alapítóját és a Front Line Defenders regionális koordinátorát, valamint Ibrahím Sarífot, a National Democratic Action Society főtitkárát egy különleges katonai bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte; mivel a jogi eljárás három éven át tartó fellebbezés után zárult le, és az ítéletet fenntartották;

F.  mivel 2014. január 27-én Zainab al-Havadzsát, Abdulhádi al-Havadzsa lányát a manamai elsőfokú büntetőbíróság további négy hónap börtönbüntetésre ítélte a „kormányzati vagyonban okozott kár” vádja alapján;

G. mivel a Bahreini Független Vizsgálóbizottság jelentésének közzétételét követően a bahreini hatóságok reformok bevezetése mellett kötelezték el magukat; mivel a kormány nem teljesítette teljes mértékben a Vizsgálóbizottság legfontosabb ajánlásait, nevezetesen nem helyezte szabadlábra a tiltakozók vezetőit, akiket a véleménynyilvánításhoz és a békés gyülekezéshez való joguk gyakorlásáért ítéltek el;

H. mivel 2013. szeptember 2-án Bahrein bejelentette, hogy az Arab Liga kairói ülésének jóváhagyását követően helyet biztosít az arab emberi jogi bíróság állandó székhelyének;

I.   mivel 2014. január 15-én Szalmán bin Hamad bin Ísza al-Kalifa, a bahreini koronaherceg Hamad bin Ísza al-Kalifa király kérésére széleskörű tárgyalásokat folytatott a nemzeti konszenzusra irányuló párbeszéd résztvevőivel, többek között – a 2011. februári események óta először – Ali Szalman sejkkel, az al-Vifák főtitkárával;

1.  elítéli az emberi jogi jogsértések valamennyi formáját Bahreinben, és sürgeti a bahreini kormányt, hogy hajtsa végre a Bahreini Független Vizsgálóbizottság jelentésében és a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelésben megfogalmazott valamennyi ajánlást, vessen véget az emberi jogok megsértésének, valamint Bahrein nemzetközi emberi jogi kötelezettségeivel összhangban tartsa tiszteletben az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, köztük az online és offline véleménynyilvánítás szabadságát, valamint a gyülekezési szabadságot;

2.  felhív a meggyőződése miatt bebörtönzött minden személy, politikai aktivista, újságíró, emberi jogi jogvédő és békés tiltakozó, köztük Nabíl Radzsab, Abdulhádi al-Havadzsa, Ibrahím Saríf, Nádzsi Fatíl és Zainab al-Havadzsa szabadon bocsátására;

3.  komoly aggodalmának ad hangot a bahreini hatóságok Nabíl Radzsabbal és egyéb emberi jogi aktivistákkal szembeni bánásmódja miatt, azon felül, hogy elutasították a jog szerint őt megillető idő előtti szabadlábra helyezés iránti kérelmét;

4.  felszólít a személyeknek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló egyezmény ratifikálására;

5.  hangsúlyozza, hogy kötelező biztosítani az emberi jogi jogvédők védelmét, valamint annak lehetővé tételét, hogy akadályoztatás, megfélemlítés vagy zaklatás nélkül folytathassák tevékenységüket;

6.  ellenzi a speciális bíróságok felállítását és alkalmazását, illetve a katonai bíróságok alkalmazását a nemzetbiztonsági bűncselekményekkel kapcsolatos eljárások lefolytatására;

7.  sürgeti a bahreini hatóságokat, hogy a gyermek jogairól szóló, Bahrein által is aláírt egyezményben foglaltakkal összhangban tartsák tiszteletben a fiatalkorúak jogait;

8.  üdvözli Szalmán bin Hamad bin Ísza al-Kalifa herceg döntését, melynek értelmében 2014. január 15-én tárgyalásokat folytatott az öt legfőbb ellenzéki csoportosulás vezetőjével annak érdekében, hogy megvitassák a pár nappal korábban a kormány által felfüggesztett nemzeti párbeszéd előtt álló akadályok legyőzésének lehetséges módjait; üdvözli az ellenzék pozitív reakcióját, és várakozással tekint a nemzeti konszenzusra irányuló párbeszéd folytatása elé; megjegyzi, hogy a kiút kizárólag egy kompromisszumokon és kölcsönös bizalmon alapuló, bahreini megoldás lehet; reméli, hogy ez a lépés előmozdítja a komoly és befogadó nemzeti párbeszédet, előkészíti a terepet a bahreini társadalom nemzeti megbékélése felé mutató, mélyreható és fenntartható reformok előtt;

9.  reményt keltőnek tartja a belügyminisztérium ombudsmani hivatalának, valamint az államügyészi hivatal különleges vizsgálati egységének elindítását, és felszólítja ezen intézményeket, hogy függetlenül és hatékonyan tevékenykedjenek; üdvözli, hogy az Emberi Jogok Nemzeti Intézete a reformja óta egyre aktívabb szerepet vállal, valamint hogy megalakult a Bebörtönzöttek és Fogvatartottak Bizottsága, amely a kínzás és az embertelen bánásmód megelőzése érdekében a fogva tartási helyszíneket ellenőrzi; felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy javítsák a bebörtönzöttek körülményeit és a velük való bánásmódot, valamint tegyék lehetővé az ezzel foglalkozó helyi és nemzetközi szervezeteknek a fogva tartási intézményekbe való bejutást;

10. tudomásul veszi a bahreini kormány által a büntető törvénykönyv és a jogi eljárások reformja érdekében tett folyamatos erőfeszítéseket, és bátorítja e folyamat folytatását; felszólítja a bahreini kormányt hogy tegyen meg minden szükséges lépést a megfelelő eljárás és a bahreini igazságszolgáltatás függetlenségének és pártatlanságának garantálása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az igazságszolgáltatás a nemzetközi emberi jogi normáknak megfelelően működjön;

11. sürgeti az ENSZ-t, hogy szervezzen azonnali látogatást a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével, a kínzással, valamint a bírák és az ügyvédek függetlenségével foglalkozó három különleges előadó részvételével;

12. felszólítja a főképviselőt/alelnököt és a tagállamokat, hogy működjenek együtt egy olyan egyértelmű stratégia kidolgozásában, amely meghatározza, hogy az Unió – mind nyilvánosan, mind zárt körben – hogyan fogja aktívan előmozdítani a fogva tartott aktivisták és a meggyőződésük miatt bebörtönzött személyek szabadon bocsátását; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy működjön együtt a tagállamokkal a Külügyek Tanácsa bahreini emberi jogi helyzettel kapcsolatos következtetéseinek elfogadása érdekében, melyben konkrétan fel kell szólítani a bebörtönzött aktivisták azonnali és feltétel nélküli szabadon engedésére;

13. üdvözli az Arab Liga döntését, amely szerint Manamában létrehozzák az arab emberi jogi bíróságot, és reményének ad hangot, hogy e bíróság az emberi jogok tekintetében katalizátor szerepet tölthet be az egész régióban; sürgeti a bahreini kormányt és partnereit az Arab Ligában, hogy biztosítsák e bíróság sérthetetlenségét, pártatlanságát, hatékonyságát és hitelességét;

14. felszólítja a Tanácsot, hogy amennyiben a reformfolyamat elakadna, vagy az emberi jogi helyzet rosszabbodna, fogadjon el megfelelő intézkedéseket;

15. a halálbüntetés eltörlésének érdekében ösztönzi a kivégzésekre vonatkozó hivatalos moratórium bevezetését;

16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Bahreini Királyság kormányának és parlamentjének.

(1)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0032.

(2)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0390.

(3)

HL C 247. E, 2012. 8.17., 1.o.

(4)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.

(5)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0274.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat