KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az ukrajnai helyzetről
5.2.2014 - (2014/2547(RSP))
a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
Verts/ALE (B7‑0138/2014)
ALDE (B7‑0139/2014)
S&D (B7‑0140/2014)
PPE (B7‑0158/2014)
ECR (B7‑0163/2014)
EFD (B7‑0164/2014)
José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Elmar Brok, Mairead McGuinness, Jacek Saryusz-Wolski, Laima Liucija Andrikienė, Roberta Angelilli, Elena Băsescu, Ivo Belet, Jerzy Buzek, Arnaud Danjean, Mário David, Mariya Gabriel, Michael Gahler, Marietta Giannakou, Andrzej Grzyb, Gunnar Hökmark, Elisabeth Jeggle, Tunne Kelam, Andrey Kovatchev, Eduard Kukan, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska, Monica Luisa Macovei, Francisco José Millán Mon, Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė, Nadezhda Neynsky, Ria Oomen-Ruijten, Alojz Peterle, Andrej Plenković, Bernd Posselt, Cristian Dan Preda, György Schöpflin, Salvador Sedó i Alabart, Bogusław Sonik, Davor Ivo Stier, Inese Vaidere a PPE képviselőcsoport nevében
Libor Rouček, Ana Gomes, Tonino Picula, Maria Eleni Koppa, Liisa Jaakonsaari, Boris Zala, David Martin az S&D képviselőcsoport nevében
Guy Verhofstadt, Johannes Cornelis van Baalen, Graham Watson, Louis Michel, Leonidas Donskis, Marietje Schaake, Marielle de Sarnez, Ramon Tremosa i Balcells, Sarah Ludford, Gerben-Jan Gerbrandy, Hannu Takkula, Alexander Graf Lambsdorff az ALDE képviselőcsoport nevében
Rebecca Harms, Werner Schulz, Mark Demesmaeker, Indrek Tarand, Raül Romeva i Rueda, Tarja Cronberg a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Charles Tannock, Ryszard Antoni Legutko, Tomasz Piotr Poręba, Ryszard Czarnecki, Paweł Robert Kowal, Marek Henryk Migalski, Adam Bielan az ECR képviselőcsoport nevében
Jaroslav Paška az EFD képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása az ukrajnai helyzetről
Az Európai Parlament,
– tekintettel 2013. december 12-i állásfoglalására a vilniusi csúcstalálkozó eredményéről és a keleti partnerség jövőjéről, különös tekintettel Ukrajnára[1],
– tekintettel 2013. október 23-i állásfoglalására az európai szomszédságpolitikáról: a partnerség erősítése felé – az Európai Parlament álláspontja a 2012. évi jelentésekről[2],
– tekintettel az Oroszország által (a közeljövőben Vilniusban megrendezésre kerülő keleti partnerségi csúcstalálkozóval összefüggésben) a keleti partnerség országaira gyakorolt nyomásról szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására[3],
– tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó 2013. november 29-i vilniusi csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozatra,
– tekintettel a Tanács Ukrajnáról szóló, 2014. január 20-i következtetéseire,
– tekintettel Mikola Azarov miniszterelnök és kormánya 2014. január 28-i lemondására,
– tekintettel a Visegrádi Csoporthoz tartozó országok miniszterelnökeinek 2014. január 29-i közös nyilatkozatára,
– tekintettel az Európai Unió és Ukrajna között 1998. március 1-jén hatályba lépett partnerségi és együttműködési megállapodásra, és a 2012. március 30-án parafált új társulási megállapodásra,
– tekintettel a 2014. január 28-án megrendezett EU–Oroszország-csúcstalálkozóra,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,
A. mivel a több mint két hónapja kezdődött tüntetések, melyeket Janukovics elnök azon döntése idézett elő, hogy nem írja alá a társulási megállapodást az EU-val, mindmáig folytatódnak a fővárosban, és az elégedetlenség egyéb, így az Ukrajna keleti régióiban található városokra is átterjed; mivel az ukrajnai népfelkelés elérte a régiók többségét, és ezen régiókat jelenleg a felkelők irányítják;
B. mivel a helyzet az utóbbi hetekben egyre gyorsuló ütemben tovább romlott, miután a berkuti rohamrendőrség tüntetőkkel, emberi jogi aktivistákkal és újságírókkal szembeni brutális támadását követően az emberek a demokrácia és a polgári jogok védelmében az utcákra vonultak;
C. mivel a nemzetközi nyomás ellenére az ukrán hatóságok továbbra is a megfélemlítés, az elnyomás, a kínzás és a tüntetők elleni erőszak politikáját folytatják, aminek több mint 2000 sérültje és legalább hat halálos áldozata van, valamint sok embert elraboltak;
D. mivel számos, a szólás és gyülekezés szabadságát súlyosan korlátozó, tüntetés-ellenes törvény 2014. január 16-i elfogadása a kormánytöbbség által nemzetközi felháborodást váltott ki és heves, emberéleteket is követelő összecsapásokat eredményezett Kijevben;
E. mivel a tüntetések erőszakos leverése vagy a szükségállapot bevezetése bűncselekménynek minősül és az alapvető jogok megsértését jelenti, amely súlyos nemzetközi következményekkel jár;
F. mivel az Európai Parlament eseti küldöttsége 2014. január 28–30-i kijevi látogatása során találkozott a hatóságokkal és az Euromajdan nevű mozgalom képviselőivel, a politikai ellenzékkel és egyházi vezetőkkel, és alapos és mélyreható elemzést kapott az ukrajnai helyzetről;
1. üdvözli az ukrán nép demokratikus szellemiségét és ellenállását két hónapos bátor tiltakozások után, amelyekre a hatóságok brutális erőszakkal válaszoltak, és teljes körű szolidaritását és támogatását fejezi ki az emberek szabad, demokratikus, független Ukrajna és az európai integráció iránti erőfeszítéseivel kapcsolatban;
2. mélységes aggodalmának ad hangot a súlyos ukrajnai politikai válság és a Kijevben és más ukrán városokban előforduló erőszakos összecsapások miatt; határozottan felszólít a válság politikai megoldására, és ragaszkodik ahhoz, hogy ténylegesen demokratikus vitában döntsék el az országos szintű konfrontáció és megosztottság kezelésének módját és eszközeit;
3. erőteljesen elítéli a békés polgárok, újságírók, diákok, civil társadalmi aktivisták, ellenzéki politikusok és az egyház elleni erőszak kiszélesedését, és őszinte részvétét fejezi ki az ukrajnai erőszak áldozatai családtagjainak; felhívja az ukrán hatóságokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben az emberek polgári jogait és alapvető szabadságjogait, valamint hogy tegyenek azonnali lépéseket a büntetlenség felszámolása érdekében, oly módon, hogy kivizsgálják a békés tüntetők elleni erőszakos cselekményeket, és azok elkövetőit felelősségre vonják;
4. felhívja a Majdanon tüntetőket, hogy tartózkodjanak az erőszak alkalmazásától, őrizzék meg békés úton ügyük legitimitását, és kéri az ellenzéki vezetőket, hogy továbbra is tartózkodjanak a nem kiprovokált erőszak alkalmazásától, és ügyeljenek arra, hogy a tiltakozás békés maradjon;
5. aggodalommal tölti el az erőszak biztonsági erők és a tituski általi túlzott mértékű alkalmazása, valamint az ultranacionalisták erőszakos cselekményei;
6. különösen azt követeli, hogy Janukovics elnök szüntesse meg a rohamrendőrség és az egyéb biztonsági erők által elkövetett provokációk, emberrablások, zaklatás, kínzás, verés és megalázás szégyenteljes gyakorlatát, amelyek az Euromajdan mozgalom támogatói ellen irányulnak, valamint az önkéntes letartóztatásokat és az előzetes letartóztatások időkorláton túli meghosszabbítását; különös aggodalommal töltik el a kínzásról szóló jelentések, és hangsúlyozza Ukrajna e tekintetben való nemzetközi kötelezettségvállalásait; rámutat Dmitro Bulatov, az „AutoMaidan” mozgalom vezetőjének esetére, akit a közelmúltban elraboltak és megkínoztak;
7. felszólítja Janukovics elnököt, hogy rendelje el e gyakorlatok beszüntetését és követeli valamennyi jogellenesen letartóztatott tüntető és politikai fogoly – köztük Julija Timosenko – azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását; kéri független vizsgálóbizottság olyan, elismert nemzetközi szervezet égisze alatti felállítását, mint amilyen az Európa Tanács, az összes emberi jogi jogsértés kivizsgálása érdekében, melyekre a tiltakozások kezdete óta sor került;
8. emlékeztet rá, hogy az EU kész a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás aláírására, mihelyt a politikai válság véget ér, és a Külügyi Tanács által 2012. december 10-én megállapított és a Parlament 2012. december 13-i állásfoglalásában támogatott megfelelő követelmények teljesülnek;
9. üdvözli a Verhovna Rada azon döntését, hogy hatályon kívül helyezi a tüntetés-ellenes jogszabályokat, valamint e döntés Janukovics elnök általi ellenjegyzését, mint a válság politikai megoldása irányába tett lépést; ugyanakkor sajnálattal állapítja meg, hogy az áldozatokat tússzá változtató amnesztiatörvényt január 29-én az ellenzék beleegyezése nélkül fogadták el; úgy véli, hogy a tiltakozók feltétel nélküli szabadon bocsátása jelentősen megkönnyítené a tárgyalásokat és megbékítené a társadalmat;
10. sürgeti az elnököt és a kormányt, hogy kezdjenek valódi, befogadó jellegű párbeszédet az ellenzékkel, a civil társadalommal és a Majdanon tüntetőkkel a feszült és polarizált helyzet enyhítése és a jelenlegi ukrajnai politikai és társadalmi válság békés eszközökkel való áthidalása módjainak megtalálása érdekében;
11. emlékezteti Janukovics elnököt arra, hogy felelősséget visel az ukrán néppel és a nemzetközi közösséggel szemben, ezért tartózkodnia kell az elnyomó módszerek alkalmazásától, megoldást kell találnia a jelenlegi politikai válságra, és tiszteletben kell tartania a békés tiltakozást;
12. kéri, hogy az EU folyamatosan és elkötelezetten vállalja a közvetítői szerepet, könnyítse meg a helyzet enyhítéséhez vezető folyamatot, az építőbb jellegű politikai párbeszédet az országban, valamint a válság megoldását, áthidalva a bizalom teljes hiánya okozta szakadékot; hangsúlyozza, hogy egy ilyen párbeszédnek átláthatónak kell lennie, és teljes mértékben be kell vonnia az Euromajdant és a civil társadalmat;
13. az ukrán polgárok, aktivisták és politikusok részéről érkezett számos kérést követően úgy véli, hogy az európai parlamenti képviselők a kijevi eseményekben való aktív részvételével megakadályozható a válság további eszkalálódása, és erre tekintettel kéri állandó parlamenti képviselet Ukrajnában történő létrehozását, a feszültség oldása és a felek közötti párbeszéd megkönnyítése céljából; utasítja az Elnökök Értekezletét, hogy amint lehet, hozza létre ezt a missziót;
14. felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy hozzanak azonnali intézkedéseket, beleértve a diplomáciai nyomás növelését és személyre szabott célzott intézkedések bevezetését (utazási szankciók és eszköz- és vagyonbefagyasztások) minden olyan ukrán tisztviselővel és jogalkotóval és ezek üzleti szponzoraival (oligarchákkal) szemben, akik felelősek a tiltakozók elleni fellépésekért és halálukért, valamint hogy fokozza az ukrán társaságok és üzletemberek európai bankokban folytatott pénzmosási és adóelkerülési üzelmeinek leállítását célzó erőfeszítéseket;
15. felhívja az EU-t, az Egyesült Államokat, a Világbankot, az EBRD-t és az EBB-t, hogy folytassák a konkrét hosszú távú pénzügyi támogatási csomag kidolgozását annak érdekében, hogy segítsék Ukrajnát romló pénzügyi és társadalmi helyzete kezelésében és gazdasági támogatást nyújtsanak az ukrán gazdaság szükséges mélyreható és átfogó reformjának kormány általi elindításához;
16. üdvözli és támogatja az Európai Unió és az Egyesült Államok jelenleg folyó, egy jelentős támogatási csomag létrehozására irányuló munkáját, amely csomagot egy hiteles új ideiglenes kormánynak ajánlanak majd fel a kifizetésekkel kapcsolatos jelenlegi feszült helyzet enyhítése érdekében;;
17. véleménye szerint az ukrajnai válság megoldásához szükséges egyik fontos intézkedés az alkotmánybíróság által 2010-ben az ukrán parlament megkerülésével jogtalanul hatályon kívül helyezett 2004-es alkotmányhoz való visszatérés, továbbá átmeneti kormány alakítása és előrehozott választások megtartása;
18. felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat az ukrán társadalom felé történő széleskörű nyitás iránt, különösen egy ingyenes vízum-kibocsátási rendszerről és végül egy vízummentes rendszerről szóló gyors megállapodás révén; véleménye szerint az ukrán fiatalok számára haladéktalanul drasztikusan csökkenteni kell a vízumdíjat, valamint meg kell erősíteni a kutatási együttműködést, ki kell szélesíteni az ifjúsági csereprogramokat és növelni kell a rendelkezésre álló ösztöndíjak számát;
19. úgy véli, további erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy Ukrajna az Energiaközösség révén az uniós energiapiac szereplőjévé váljon;
20. felhívja Oroszországot, hogy tanúsítson építő jellegű magatartást, és hagyjon fel a megtorló intézkedésekkel és azzal az illetéktelen nyomásgyakorlással, amelynek célja, hogy aláássa szomszédjai azon szuverén jogát, hogy szabadon határozzák meg jövőjüket; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy egy hangon beszéljenek Oroszországgal a keleti partnerséghez tartozó azon országok európai törekvéseit támogatandó, amelyek szabadon úgy döntöttek, hogy mélyítik kapcsolataikat az EU-val; hangsúlyozza, hogy a politikai, gazdasági és egyéb korlátozások alkalmazása a Helsinki Záróokmány és az Ukrajna biztonságával kapcsolatos 1994. évi budapesti megállapodás megsértését jelenti; rámutat, hogy mind az EU-nak, mind Oroszországnak az a feladata, hogy aktívan hozzájáruljon a békéhez és jóléthez a közös szomszédságban, ami az EU és Oroszország számára egyaránt előnyös; megismétli azt az álláspontját, hogy az e cél érdekében folytatott együttműködés jelenti az egyetlen lehetséges kiutat a válságból;
21. támogatja a civil társadalom további bevonását a nemzeti reformfolyamatokba; ösztönzi az Euronest Parlamenti Közgyűléssel folytatott fokozott parlamentközi együttműködést; üdvözli a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatai konferenciájának bevonását;
22. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamoknak, Ukrajna elnökének, az ukrán kormánynak, a Verhovna Radának, az Euronest Parlamenti Közgyűlésnek, valamint az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlésének.
- [1] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0595.
- [2] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0446.
- [3] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0383.