Közös állásfoglalási indítvány - RC-B7-0145/2014Közös állásfoglalási indítvány
RC-B7-0145/2014

KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az egyiptomi helyzetről

5.2.2014 - (2014/2532(RSP))

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) és (4) bekezdése alapján
a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
PPE (B7‑0145/2014)
ALDE (B7‑0146/2014)
S&D (B7‑0147/2014)
EFD (B7‑0148/2014)
Verts/ALE (B7‑0153/2014)
ECR (B7‑0154/2014)

Cristian Dan Preda, Tokia Saïfi, Marietta Giannakou, Davor Ivo Stier, Alf Svensson, Andrej Plenković, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Ria Oomen-Ruijten, Peter Šťastný, Elena Băsescu, Monica Luisa Macovei, Marco Scurria, Salvatore Iacolino, Eduard Kukan, Salvador Sedó i Alabart, Roberta Angelilli, Andrzej Grzyb a PPE képviselőcsoport nevében
Véronique De Keyser, Libor Rouček, Pino Arlacchi, Saïd El Khadraoui, Ana Gomes, Richard Howitt, Liisa Jaakonsaari, Maria Eleni Koppa, María Muñiz De Urquiza, Raimon Obiols, Pier Antonio Panzeri, Joanna Senyszyn, Boris Zala az S&D képviselőcsoport nevében
Marietje Schaake, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Sarah Ludford, Kristiina Ojuland, Olle Schmidt, Louis Michel, Graham Watson, Marielle de Sarnez, Izaskun Bilbao Barandica, Ramon Tremosa i Balcells, Johannes Cornelis van Baalen, Hannu Takkula, Alexander Graf Lambsdorff az ALDE képviselőcsoport nevében
Judith Sargentini, Raül Romeva i Rueda a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Charles Tannock, Peter van Dalen, Ruža Tomašić, Ryszard Antoni Legutko, Tomasz Piotr Poręba, Ryszard Czarnecki, Adam Bielan az ECR képviselőcsoport nevében
Fiorello Provera, Jaroslav Paška, Slavi Binev, Mara Bizzotto az EFD képviselőcsoport nevében


Eljárás : 2014/2532(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
RC-B7-0145/2014
Előterjesztett szövegek :
RC-B7-0145/2014
Viták :
Elfogadott szövegek :

Az Európai Parlament állásfoglalása Egyiptomról

(2014/2532(RSP))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Egyiptomról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az egyiptomi helyzetről szóló 2013. szeptember 12-i állásfoglalására[1],

–   tekintettel az „Európai szomszédságpolitika: a partnerség erősítése felé – Az Európai Parlament álláspontja a 2012. évi eredményjelentésekről” című 2013. október 23-i állásfoglalására[2],

–   tekintettel az arab tavasz átmeneti időszakot élő országai általi vagyonvisszaszerzésről szóló, 2013. május 23-i állásfoglalására[3],

–   tekintettel a Catherine Ashton alelnök/főképviselő által tett, az Egyiptomban történt közelmúltbeli erőszakos támadásokról szóló 2014. január 24-i, az egyiptomi alkotmányról rendezett népszavazásról szóló 2014. január 19-i, az alkotmányról szóló népszavazás előtt az egyiptomi helyzetről szóló 2014. január 11-i, a manszúrai pokolgépes merényletekről szóló 2013. december 24-i és a politikai aktivisták egyiptomi elítéléséről szóló 2013. december 23-i nyilatkozatra,

–   tekintettel az Európai Tanács arab tavaszról szóló 2013. február 8-i következtetéseire,

–   tekintettel a Külügyi Tanács Egyiptomról szóló 2013. július 22-i és augusztus 21-i következtetéseire,

–   tekintettel az EU és Egyiptom közötti, 2001. évi társulási megállapodásra, amely 2004-ben lépett hatályba, és amelyet a 2007. évi cselekvési terv megerősített, továbbá az ennek végrehajtása terén tett előrelépésről szóló 2013. március 20-i bizottsági jelentésre,

–   tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–   tekintettel az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek Egyiptom részes fele,

–   tekintettel Egyiptom 2013. július 8-án közzétett alkotmányos nyilatkozatára, amely menetrendet javasol az alkotmánymódosítások és az új választások számára,

–   tekintettel az Alkotmányügyi Tanács által megszövegezett és a 2014. január 14–15-i népszavazás által elfogadott egyiptomi alkotmányra,

–   tekintettel az egyiptomi átmeneti kormánynak a demokrácia felé vezető út fenntartásáról szóló programjára,

–   tekintettel a nyilvános gyülekezéshez, felvonuláshoz és békés tüntetéshez fűződő jogról szóló, 2013. november 24-i 107. számú egyiptomi törvényre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A. mivel Adli Manszúr ideiglenes elnök 2013. december 1-jén megerősítette az Alkotmányügyi Tanács által elfogadott új egyiptomi alkotmányt, mely tanács 50 szakértőből, és köztük a politikai és vallási nézetek széles körét képviselő tagokból áll, azonban a Muzulmán Testvériséget képviselő tagja nem volt;

B.  mivel 2014. január 14−15-én került megrendezésre az alkotmányról szóló népszavazás, amelyen a választásra jogosultak 38.6%-a vett részt és amelyen az alkotmányt támogató szavazatok aránya 98.1%-os volt; mivel a népszavazás előtti időszakot erőszakos cselekmények jellemezték, valamint zaklatták és letartóztatták a „nem” szavazat mellett kampányoló aktivistákat, ami a népszavazás előtt egyoldalú nyilvános vitához vezetett; mivel Catherine Ashton főképviselő/alelnök nyilatkozata szerint „bár az EU nincs abban a helyzetben, hogy alaposan értékelhesse a népszavazás lefolytatását vagy utánajárjon az állítólagos szabálytalanságoknak, úgy tűnik, hogy azok érdemben nem befolyásolták a népszavazás kimenetelét”;

C. mivel Egyiptom új alkotmánya számos pozitív elemet tartalmaz az alapvető szabadságok és az emberi jogok, a kisebbségek védelme és különösen a nők jogai terén, de egyúttal olyan rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek mentesítik a fegyveres erőket a polgári felügyelet, költségvetésüket pedig a parlamenti ellenőrzés alól, és lehetővé teszik azt, hogy a katonai bíróságok polgári személyek felett ítélkezzenek, míg egy másik cikk korlátozza a vallási szertartások gyakorlását és az imahelyek létesítését az ábrahámi vallások követői számára;

D. mivel a politikai feszültség és a társadalom mély megosztottsága továbbra is terrortámadásokat és erőszakos összecsapásokat vált ki Egyiptomban; mivel 2013 júliusa óta a tiltakozók és a biztonsági erők, valamint a Murszi korábbi elnök ellenfelei és támogatói közötti összecsapásokban több mint ezren vesztették életüket, és számos további személy sérült meg; mivel a beszámolók szerint a biztonsági erők túlzott erővel léptek fel a tiltakozókkal szemben, és több ezer embert tartóztattak le és vettek őrizetbe, miközben továbbra is a büntetlenség gyakorlata érvényesül; mivel 2013. november 12-én feloldották a szükségállapotot az országban;

E.  mivel a 2013. július 8-i alkotmányos nyilatkozat politikai menetrendet határozott meg Egyiptom számára; mivel a menetrenddel ellentétesen Adli Manszúr ideiglenes egyiptomi elnök azóta arra szólított fel, hogy előbb az elnökválasztást kell megtartani; mivel az átmeneti kormány programja megerősítette a kormány azon kötelezettségvállalását, hogy egy olyan demokratikus rendszer létrehozásán munkálkodik, amely minden egyiptomi számára garantálja a jogokat és szabadságjogokat, és e menetrendet az összes politikai szereplő teljes bevonásával hajtja végre, népszavazást tart az új alkotmányról, ezt követően pedig kellő időben az összes jogszabálynak megfelelő szabad és tisztességes parlamenti és elnökválasztásokat rendez;

F.  mivel Egyiptomban továbbra is gyakori az alapvető szabadságjogok és az emberi jogok megsértése; mivel a politikai ellenfelekkel, újságírókkal és civil társadalmi aktivistákkal szembeni erőszak, uszítás és zaklatás a népszavazást megelőző időszakban tovább fokozódott; mivel az elmúlt hetekben számos politikai és civil társadalmi aktivistát tartóztattak le és ítéltek el, köztük Aláa Abdelfattáhot, Mohamed Abdelt, a Gazdasági és Szociális Jogok Egyiptomi Központja aktivistáját, Ahmed Máhert és Ahmed Dúmát, az Április 6. mozgalom vezetőit, továbbá különböző politikai pártok tagjait; mivel 2014. január 12-én az egyiptomi Nemzeti Emberi Jogi Tanács, miután meglátogatta az említett közismert aktivistákat a Tora börtönben, jelentést tett közzé, amelyben bírálta fogva tartásuk körülményeit, és szorgalmazta a velük szemben alkalmazott rossz bánásmód beszüntetését; mivel az újságírók védelmével foglalkozó bizottság arról számolt be, hogy 2013 júliusa óta legalább öt újságírót megöltek, 45-öt pedig megtámadtak, 11 hírszerkesztőségben tartottak razziát és legalább 44 újságírót tartottak fogva hosszadalmas tárgyalást előkészítő eljárások során anélkül, hogy ellenük vádat emeltek volna; mivel 2014. január 29-én az al-Dzsazíra 20 újságírójával szemben emeltek vádat „terrorista szervezethez” tartozás illetve „hamis hírek terjesztése” miatt, akik közül nyolcat – és ebből három európait – jelenleg fogva tartanak;

G. mivel a Muzulmán Testvériség ismételten elutasította az átmeneti kormány által bejelentett politikai folyamatban való részvételt, és felszólított a népszavazás bojkottjára, miközben több vezetője továbbra is az állami hatóságok és a biztonsági erők elleni erőszakra bujtogat; mivel az egyiptomi átmeneti hatóságok betiltották a Muzulmán Testvériséget, bebörtönözték vezetőit, lefoglalták vagyonát, elnémították médiacsatornáit, és büntethetővé tették a mozgalomban való tagságot, ugyanakkor a mozgalomból kinőtt Szabadság és Igazság Párt továbbra is létezik; mivel Murszi korábbi elnök 2013. július 3-a óta őrizetben van és több különböző bűncselekménnyel vádolják;

H. mivel az emberi jogok és alapvető szabadságok, valamint a társadalmi igazságosság és a polgárok magasabb életszínvonala a nyitott, stabil, demokratikus, szabad és virágzó egyiptomi társadalom felé vezető átmenet létfontosságú szempontjai; mivel a független szakszervezeteknek és a civil társadalmi szervezeteknek döntő szerepük van ebben a folyamatban, a szabad média pedig minden demokráciában a társadalom meghatározó eleme; mivel az egyiptomi nők továbbra is különösen veszélyeztetett helyzetben vannak az országban zajló politikai és társadalmi átmenet jelenlegi időszakában;

I.   mivel a Egyiptomban nőtt a dzsihádisták és a kopt keresztények közötti feszültség, miután tavaly nyáron Murszi elnököt a hatalomból eltávolították, ami számos kopt keresztény templom lerombolásához vezetett; mivel 2013-ban a világon Egyiptomban fordult elő a legnagyobb számú keresztényeket érintő incidens, és a média legalább 167 esetről számolt be; mivel az országban csaknem 500 kísérlet történt templomok bezárására vagy elpusztítására, és legalább 83 esetben öltek meg keresztényeket vallási indíttatásból;

J.   mivel a biztonsági helyzet tovább romlott, és tovább fokozódtak a biztonsági erők ellen elkövetett terrorcselekmények és erőszakos támadások a Sínai-félszigeten; mivel hivatalos adatok szerint 2013. június 30. óta a biztonsági erők legalább 95 tagja vesztette életét az erőszakos támadásokban;

K. mivel a térségben több ezer ember – főként Eritreából és Szomáliából érkezett menekültek, köztük nők és gyermekek – veszíti életét, tűnik el, válik emberrablás áldozatává és váltságdíjért fogvatartott tússzá, szenved el kínzást, szexuális kizsákmányolást vagy válik szervkereskedelem céljából gyilkosság áldozatává az embercsempészek miatt;

L.  mivel a nyilvános gyülekezéshez, felvonuláshoz és békés tüntetéshez fűződő jogról szóló, 2013. november 24-i 107. számú törvény széles körű és erőteljes bírálatot váltott ki Egyiptomban és külföldön egyaránt; mivel Catherine Ashton alelnök/főképviselő 2013. december 23-i nyilatkozatában kijelentette, hogy széles körben elterjedt vélemény szerint ez a törvény túlzottan korlátozza a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát; mivel az elmúlt hetekben békés tüntetéseket oszlattak fel, és számos tiltakozót tartóztattak le és vettek őrizetbe e törvény értelmében;

M. mivel Egyiptom gazdasága óriási nehézségekkel küzd; mivel 2011 óta tovább romlottak a munkanélküliségi és a szegénységi mutatószámok; mivel az ország gazdasági fellendülése politikai stabilitást, józan gazdaságpolitikát, korrupcióellenes fellépést, valamint nemzetközi támogatást tesz szükségessé; mivel az egyiptomi politikai fejlemények jelentős következményekkel járnak a régió egészében és annak határain túl;

N. mivel az átdolgozott európai szomszédságpolitika és különösen a „többért többet” megközelítés alapján az EU Egyiptommal szembeni szerepvállalása ösztönzőkön alapul, következésképpen az országnak a demokráciával, a jogállamisággal, az emberi jogokkal és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban vállalt kötelezettségeinek tiszteletben tartása terén elért eredményeitől függ;

1.  ismételten kifejezi szolidaritását az egyiptomi néppel, és továbbra is támogatja jogos demokratikus törekvéseiket, valamint a politikai, gazdasági és társadalmi reformok felé való békés demokratikus átmenet iránti erőfeszítéseiket;

2.  határozottan elítéli az erőszak, a terrorcselekmények, a felbujtás, a zaklatás, a gyűlöletbeszéd és a cenzúra minden formáját; sürgeti az összes politikai szereplőt és a biztonsági erőket, hogy a további erőszak elkerülése céljából az ország érdekében tanúsítsanak önmérsékletet, és kerüljék el a provokációt; őszinte részvétét fejezi ki az áldozatok családjainak;

3.  sürgeti az átmeneti hatóságokat és a biztonsági erőket, hogy politikai nézeteikre és hovatartozásukra vagy vallásukra tekintet nélkül minden polgár számára garantálják a jogállamiságot, tartsák tiszteletben az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, védjék az egyesülés, a békés gyülekezés és véleménynyilvánítás szabadságát, valamint a sajtó szabadságát, kötelezzék el magukat a párbeszéd és az erőszakmentesség mellett, és tartsák tiszteletben és teljesítsék országuk nemzetközi kötelezettségeit;

4.  tudomást vesz Egyiptom új alkotmányáról, amelyet a 2014. január 14−15-i népszavazáson fogadtak el, és amelynek fontos lépést kell jelentenie az ország demokratizálódásának göröngyös útján; üdvözli, hogy az új egyiptomi alkotmány utal a polgári kormányzásra, a meggyőződés szabadságára, továbbá valamennyi polgár szabadságára, ezen belül a nők jogainak javítására, a gyermekek jogairól szóló rendelkezésre, a kínzás valamennyi formájának és megjelenési módjának tilalmára, a rabszolgaság minden formájának tilalmára és büntetendővé tételére, valamint az Egyiptom által aláírt nemzetközi emberi jogi szerződések betartására tett kötelezettségvállalásra; kéri az alapvető szabadságokra − egyebek mellett a gyülekezés, az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságára −, valamint az emberi jogokra vonatkozó, az új alkotmányban foglalt rendelkezések teljes és hatékony végrehajtását, valamint arra szólít fel, hogy az e területre vonatkozó hatályos és jövőbeli jogszabályok feleljenek meg az alkotmány előírásainak;

5.  aggodalmának ad azonban hangot az új alkotmány egyes, elsősorban a fegyveres erők jogállására vonatkozó cikkei miatt, ideértve a következőket: a 202. cikk, amelynek értelmében a honvédelmi minisztert, aki egyben a katonaság főparancsnoka, a fegyveres erők tisztjei közül kell kinevezni; a 203. cikk a fegyveres erők költségvetéséről; a 204. cikk, amelynek értelmében a katonai létesítmények, katonai övezetek, katonai felszerelések, katonai dokumentumok és titkok, a haderők állami finanszírozása, a katonai gyárak és a fegyveres erők személyzete elleni közvetlen támadás, illetve a katonai szolgálathoz kapcsolódó bűncselekmények esetén civileket is katonai bíróság elé lehet állítani; és a 234. cikk, amelynek értelmében a honvédelmi minisztert a fegyveres erők legfelsőbb tanácsának jóváhagyásával nevezik ki, és amely rendelkezés két teljes elnöki hivatali megbízatás során érvényben marad, nem rendelkezve arról, hogy hogyan és ki mozdíthatja el a minisztert hivatalából;

6.  hangsúlyozza, hogy az alkotmányra vonatkozó népszavazás lehetőséget adott a nemzeti konszenzus megtermésére, a megbékélésre és az ország intézményi és politikai stabilitására; tudomásul veszi az új alkotmány túlnyomó többség általi támogatását, a viszonylag alacsony választási részvételt, valamit a szavazások során történt állítólagos szabálytalanságokat; mély sajnálatát fejezi ki a népszavazás előtt, közben és után történt erőszakos összecsapások miatt, amelyek halálos áldozatokhoz és sebesülésekhez vezettek;

7.  elítél minden erőszakos és megfélemlítésre irányuló cselekményt, és kéri valamennyi szereplőt és a biztonsági erőket, hogy a további életek elvesztése és sebesülések megelőzése céljából, valamint az ország érdekében tanúsítsanak önmérsékletet; sürgeti az egyiptomi ideiglenes kormányt, hogy gondoskodjon arról, hogy minden ilyen esetben folytassanak le gyors, független, komoly és pártatlan vizsgálatot, és a felelősöket vonják felelősségre; emlékezteti az ideiglenes kormányt, hogy kötelessége gondoskodni az összes egyiptomi polgár biztonságáról − tekintet nélkül politikai hitvallásukra vagy vallási hovatartozásukra −, továbbá hogy pártoktól független módon felelősségre kell vonnia az erőszakos cselekményeket, az erőszakra való felbujtást vagy az emberi jogi jogsértéseket elkövető személyeket;

8.  ismételten hangsúlyozza, hogy a megbékélés, és egy polgári irányítású, befogadó jellegű, az összes demokratikus politikai szereplő részvételével zajló politikai folyamat alapvető elemeit képezik Egyiptom demokratizálódásának, és hogy a szabad és tisztességes parlamenti és elnökválasztások − amelyeket az új alkotmányban meghatározott időkeretek között kell megrendezni, és amelyek remélhetőleg az eltérő politikai nézetek, a nők és a kisebbségi közösségek arányos képviseltségét fogják eredményezni − szintén kulcselemei e folyamatnak; ösztönzi az összes politikai és társadalmi szereplőt, ideértve Murszi volt elnök híveit, hogy kerüljék az erőszakot, az erőszakra való felbujtást és a provokációt, és vegyenek részt a megbékélési folyamatban; felszólít a gyülekezési, egyesülési és véleménynyilvánításhoz való joguk békés gyakorlása miatt fogva tartott összes politikai fogoly szabadon bocsátására; hangsúlyozza a szabad és tisztességes bírósági eljárás fontosságát valamennyi fogva tartott számára; javasolja az igazságügyi hatóságokról szóló törvény reformját a hatalmi ágak valódi szétválasztásának biztosítása érdekében;

9.  az állami hatóságok, a biztonsági erők vagy más csoportok által a politikai ellenfelek, a békés tüntetők, a szakszervezeti képviselők, az újságírók, a nőjogi aktivisták és más egyiptomi civil társadalmi szereplők ellen folytatott mindennemű erőszak, zaklatás vagy megfélemlítés azonnali beszüntetésére szólít fel; sürgeti az események független és hitelt érdemlő kivizsgálását, és a felelősök számonkérését; ismét felhívja az ideiglenes kormányt, hogy biztosítsa a helyi és nemzetközi civil szervezetek, független szakszervezetek és újságírók szabad, a kormány beavatkozásától mentes működését az országban;

10. aggodalmát fejezi ki a nyilvános gyülekezéshez, felvonuláshoz és békés tüntetéshez fűződő jogról szóló, 2013. évi 107. számú törvény miatt, és sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy a Politikai és Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerinti egyesülési szabadsághoz és a békés gyülekezés szabadságához való jog, valamint a nemzetközi normák és kötelezettségek betartásának garantálása érdekében alakítsák át vagy helyezzék hatályon kívül ezt a törvényt;

11. elítéli az egyiptomi biztonsági erők elleni közelmúltbeli terrorista támadásokat; mélységesen aggasztja a Sínai-félsziget egyre romló biztonsági helyzete, és kéri az egyiptomi ideiglenes kormányt és a biztonsági erőket, hogy fokozott erővel igyekezzenek a biztonságot visszaállítani − és az emberkereskedőkkel szemben fellépni − a térségben; e tekintetben emlékeztet az új alkotmány 89. cikkére, amely úgy rendelkezik, hogy a rabszolgatartás, az elnyomás, az erőszakos kizsákmányolás, a szex-kereskedelem és az emberkereskedelem egyéb változatainak összes formája tiltott és büntetendő cselekmény Egyiptomban;

12. határozottan elítéli a kopt közösség elleni erőszakot és országszerte számos templom, közösségi központ és üzlet lerombolását; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hatóságok a számos figyelmeztetés ellenére sem hoztak megfelelő biztonsági intézkedéseket a kopt közösség védelme érdekében;

13. felhívja az egyiptomi ideiglenes hatóságokat a nemi alapú erőszak minden formájával – beleértve a házasságon belüli nemi erőszak és a tiltakozásokban és tüntetéseken részt vevő nők elleni szexuális erőszakot is – szembeni fellépésre irányuló jogszabályok kidolgozására, elfogadására és végrehajtására; felhívja továbbá az egyiptomi ideiglenes hatóságokat, hogy biztosítsanak hatékony és hozzáférhető, az áldozatok szükségleteit és a titoktartást figyelembe vevő bejelentési csatornákat és védelmet biztosító intézkedéseket; sürgeti, hogy vessenek véget a büntetlenségnek, és az elkövetőkkel szemben gondoskodjanak megfelelő büntető szankciókról;

14. üdvözli az egyiptomi ideiglenes kormány azon bejelentését, hogy az egyiptomi Nemzeti Emberi Jogi Tanács ajánlását követve kész regionális irodát nyitni az ENSZ emberi jogi főbiztosa számára Kairóban, és sürgeti az egyiptomi kormányt, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket az iroda megnyitásának meggyorsítása érdekében;

15. üdvözli és támogatja a Catherine Ashton alelnök/főképviselő és Bernardino León különleges képviselő által a felek közötti közvetítésre tett erőfeszítéseket, melyek célja a jelenlegi politikai válságból való kilábalás módjával kapcsolatos megállapodás elérése; ismét arra sürgeti az Uniót, az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy az Egyiptommal fenntartott kétoldalú kapcsolatait és az ország számára nyújtott pénzügyi támogatást illetően vegye figyelembe a feltételesség elvét („többet többért”), valamint azt is, hogy Egyiptom komoly gazdasági kihívásokkal küzd; e tekintetben ismét felhív világos és közös megegyezésen alapuló mutatók kidolgozására; megerősíti elkötelezettségét amellett, hogy segítséget nyújt az egyiptomi népnek a demokratikus átmenethez és a gazdasági reformokhoz vezető folyamatban;

16. felszólítja Catherine Ashton alelnököt/főképviselőt, hogy hozza nyilvánosságra az alkotmányról tartott, 2014. január 14–15-i egyiptomi népszavazást megfigyelő uniós választási megfigyelő szakértői misszió jelentését;

17. felkéri az egyiptomi kormányt, hogy a jövendő elnöki választások figyelemmel kísérésére kérje uniós választási megfigyelő misszió küldését;

18. ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak erkölcsi kötelessége az egykori diktátorok és rendszereik által ellopott vagyon visszaszolgáltatásának elősegítése, és hogy ez szimbolikus értéke miatt a déli szomszédokkal folytatott uniós kapcsolatokat illetően politikai szempontból igen érzékeny kérdés;

19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyiptomi Arab Köztársaság ideiglenes kormányának.