KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY 43 tanárképzős hallgató Mexikóban történt eltűnéséről
22.10.2014 - (2014/2905(RSP))
a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
GUE/NGL (B8‑0167/2014)
Verts/ALE (B8‑0175/2014)
Javier Couso Permuy, Patrick Le Hyaric, Marie-Christine Vergiat, Malin Björk, Marina Albiol Guzmán, Paloma López Bermejo, Ángela Vallina, Lidia Senra Rodríguez a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Ernest Urtasun, Josep-Maria Terricabras, Jordi Sebastià, Bodil Ceballos, Ska Keller, Ulrike Lunacek, Barbara Lochbihler, Ernest Maragall, Heidi Hautala a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása 43 tanárképzős hallgató Mexikóban történt eltűnéséről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel Mexikóról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen 2010. március 9-i állásfoglalására,
– tekintettel a 2014. januári havannai nyilatkozatra, és különösen annak 1. pontjára,
– tekintettel az EU Igualáról szóló, 2014. október 12-i, az EU tagállamainak mexikói misszióvezetőivel egyetértésben kiadott nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága, az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága és az Amnesty International nyilatkozataira,
– tekintettel az EU és Mexikó között 2000-ben létrejött átfogó megállapodásra,
– tekintettel az EU–Mexikó stratégiai partnerség keretében 2008-ban tartott magas szintű emberi jogi párbeszédre,
– tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó 2012. júniusi uniós stratégiai keretre,
– tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,
A. mivel az emberi jogok helyzete Mexikóban, és különösen Chiapas, Oaxaca és Atencoles államokban rendkívül kritikus;
B. mivel a nemzetközi adatbank szerint 2012-ben a lakosság 52,3%-a a szegénységi küszöb alatt élt; mivel Mexikó az egyik olyan ország, ahol a javak eloszlása a világon a legegyenlőtlenebb;
C. mivel a hatóságok olyan gazdasági és szociális rendszert alakítottak ki, amely az alapvető erőforrások – a föld, a víz és a biológiai sokféleség – kifosztására, privatizálására és árucikké tételére alapul;
D. mivel e politika következményeként a társadalmi szervezetek zaklatásnak vannak kitéve, és számos politikai aktivistát, valamint gazdasági és társadalmi szereplőt bebörtönöztek; mivel Mexikó az az ország, ahol a világon a legtöbb újságírót ölik meg;
E. mivel a politikai felelősök, a képviselők és a drogkartellek összejátszanak egymással;
F. mivel Calderón elnök 2006-os megválasztása óta egyre nagyobb mértékben vetik be a katonaságot, ami rendkívül súlyos következményekkel járt az emberi jogok vonatkozásában, mivel nőtt az emberrablások, a jogellenes kivégzések, a kínzások és az önkényes fogva tartással járó esetek száma;
G. mivel a kormány hivatalos számai szerint Mexikóban több mint 22 000 ismeretlen helyen tartózkodó személy van, akiknek több mint fele a jelenlegi elnök, Enrique Peña Nieto megbízatása idején tűnt el, és mivel a nem kormányzati szervezetek szerint 2006 és 2014 között a becslések szerint 70–80 000 embert gyilkoltak meg, több mint 24 000 pedig eltűnt;
H. mivel a mexikói hatóságok gyakran nem tudnak megfelelően nyomozni, bíróság elé állítani és szankcionálni, mivel a Nemzeti Emberi Jogi Bizottság szerint a bűncselekmények 98–99%-a büntetlenül marad, mivel a Mexikóban eluralkodó büntetlenség az erőszak és a bűncselekmények száma növekedésének egyik oka, mivel a társadalmi egyenlőtlenségek és a lakosság rendkívüli szegénysége szintén az erőszak fokozódásához vezet;
I. mivel gyakran tűnnek el vagy rabolnak el, elsősorban bennszülött nőket, mivel a „feminicídium” kifejezés szerepel a nők elleni erőszak Belém Do Pará-i egyezmény 1. cikkében szereplő definíciójában, amely kimondja, hogy „nő elleni erőszak a női mivolton alapuló minden olyan cselekmény vagy magatartás, amely halált vagy fizikai, szexuális vagy pszichikai szenvedést okoz a nőnek akár közéleti, akár magánéleti szempontból”; mivel a feminicídium megbüntetése és a felszámolása kötelesség, amelynek minden jogállam számára prioritásnak kell lennie;
J. mivel a 2014. október 15-éről 16-ára virradó éjszakán Tamaulipas államban meggyilkolták María del Rosario Fuentes Rubiót, egy fiatal mexikói lányt, aki fellépett a drogkartellek tevékenységével szemben;
K. mivel tavaly október 13-án Román Atilanot – azon gazdák csoportjának vezetőjét, akik kárpótlást kértek egy, az észak-kelet-mexikói Sinaloa államban megépült gát megépítése miatt vízzel elöntött földjeik után – saját heti rádióműsora közben meggyilkolták;
L. mivel tavaly június 30-án (a hivatalos források szerint) 22 feltételezett bűnelkövető vesztette életét egy összecsapásban Tlatlayában; mivel a tanúvallomások szerint ezeket az embereket (köztük egy 15 éves lányt) katonák végezték ki hidegvérrel, miután azok megadták magukat; mivel szeptember végén letartóztattak nyolc katonát, akik részt vettek a vérontásban;
M. megdöbbenéssel értesülve a 2014. szeptember 26-án a mexikói Iguala/Guerrero városban történt atrocitásokról, amelyek során rendőrök tüzet nyitottak az ayotzinapai tanárképző főiskola fegyvertelen hallgatóira, megölve három hallgatót, egy labdarúgó edzőt, egy labdarúgót és egy buszsofőrt, valamint megsebesítve mintegy 20 embert; mély megdöbbenéssel értesülve továbbá arról, hogy az események következtében 43 hallgatót erőszakosan eltüntettek, és ezek mindmáig nem kerültek elő;
N. mivel a mészárlás és az erőszakos eltüntetések egy, az ország fővárosától csupán 190 kilométerre található városban történtek, ahol két katonai zászlóalj állomásozik, valamint megtalálható benne a szövetségi főügyészség egyik stratégiai műveleti központja; mivel szemtanúk szerint a helyi biztonsági erők tagjai a 43 hallgató közül legalább 17-et bűnözői csoportoknak adtak át, a biztonsági erők többi tagjának közbelépése nélkül; mivel a hallgatókat állítólag rendőrautókban vitték el és adták át a Guerreros Unidos drogkartell tagjainak;
O. mivel a szövetségi hatóságok nem tudtak a kirívó bűncselekményekre válaszul gyors és átfogó fellépést tanúsítani, és nem kezdték meg az eltűnt hallgatók keresését, továbbá nem biztosították haladéktalanul a túlélők és családtagjaik megfelelő védelmét; mivel a szövetségi hatóságok csak azután foglalkoztak az üggyel, hogy az ayotzinapai tanárképző főiskola reményvesztett hallgatói és az eltűntek családtagjai elfoglalták az Autopista del Solt, vagyis több mint egy héttel később, az országos és nemzetközi szintű felzúdulást követően;
P. mivel az eltűnések után egy héttel, az egyik őrizetbe vett állítólagos elkövető 2014. október 3-án öt tömegsírt nevezett meg Iguala közelében, amelyekben 28 elszenesedett holttest feküdt, ám ezek a DNS-vizsgálat szerint valószínűleg nem ez eltűnt hallgatók holttestei; mivel a térségben azóta még több tömegsírt találtak; mivel az argentin igazságügyi szakértőknek jobb körülményekre van szükségük a holttestek azonosításához;
Q. mivel mexikói emberi jogi szervezetek korábbi jelentései arról számolnak be, hogy egyértelmű kapcsolat és együttműködés alakult ki a helyi hatóságok és a bűnözői csoportok között, és ezt az igualai eset kapcsán a mexikói CISEN titkosszolgálat is megerősítette, de a hatóságok soha nem reagáltak e jelentésekre; mivel bizonyára ez az összejátszás húzódik meg az új bűncselekmény mögött; mivel a biztonsági erők legalább 11 tagja német fegyverekkel volt felszerelve az ayotzinapai tanárképző főiskola hallgatói ellen korábban, 2011. december 12-én Chilpancingo/Guerrero városban végrehajtott rendőri fellépés során, amikor a rendőrök két hallgatót megöltek;
R. mivel Iguala polgármestere, José Luis Abarca, és a helyi biztonsági erők vezetője, Felipe Flores ellen körözést adtak ki, de szökésben vannak; mivel a rendőrség és a bűnözői csoportok tagjai közül azóta 44-et őrizetbe vettek, közülük 36 igualai és coculai (Guerrero) rendőr;
S. mivel a közelmúltbeli guerrerói események korábban sohasem látott mértékű emberijog-sértésnek minősülnek, továbbá a büntetlenség, a rendőrség és a szervezett bűnbandák közötti összejátszás, illetve a túlzott erőszak alkalmazásának rendkívül súlyos problémáját vetik fel, és ezért foglalkozni kell velük az EU és Mexikó közötti stratégiai kapcsolatok keretében, mivel az átfogó megállapodás és a stratégiai partnerség egyaránt tartalmaz erre a célra szolgáló eszközöket;
T. mivel az Uniót és Mexikót emberi jogi záradékkal ellátott átfogó megállapodás és stratégiai partnerség köti össze, egyértelmű közös értékekkel, amelyek megsértése mind a megállapodás, mind a partnerség tekintetében következményeket von maga után; mivel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó 2012. júniusi stratégiai kerettel az Unió vállalta, hogy „a harmadik országokkal, így a stratégiai partnereivel fenntartott kapcsolatai középpontjába fogja helyezni az emberi jogok kérdését”, és „teljes erővel ki fog állni azok mellett, akik a szabadságnak, a demokráciának és az emberi jogoknak a világ bármely részén érvényt kívánnak szerezni”;
U. mivel Mexikó számos, az emberi jogok védelmére vonatkozó vállalást tett nemzetközi szinten; mivel e kötelezettségek teljesítése a nemzeti jog felett áll; mivel a mostani Iguala-eset kapcsán határozottan kérdésessé vált a nemzetközi közösségben, hogy a Mexikói Egyesült Államok mennyire hitelesen tudja garantálni az emberi jogok tiszteletben tartását;
1. kéri, hogy a szövetségi hatóságok mindent tegyenek meg az ayotzinapai tanítóképző főiskola 43 hallgatójának megtalálása érdekében Iguala városában, és hogy az elkövetett bűncselekmények felelőseit állítsák bíróság elé és ítéljék el; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok ilyen megsértését egy valóban átlátható és pártatlan vizsgálatnak kell kivizsgálnia, és hogy a rendes eljárási szabályokat kell alkalmazni;
2. együttérzését fejezi ki a lelőtt hat személy családjának, illetve szolidaritását a 43 eltűnt diák rokona és az őket kereső diáktársak felé, és kéri a mexikói hatóságokat, hogy biztosítsák a túlélő diákok, a 43 eltűnt diák rokonai és barátai, illetve az ügyben aktív emberijog-védők életének és testi épségének teljes körű védelmét; kéri továbbá a hatóságokat, hogy nyújtsanak pszichológiai támogatást, és hatékonyan hajtsák végre az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága által rájuk rótt megelőző intézkedéseket;
3. megdöbbenésének ad hangot a mexikói emberi jogi helyzet folyamatos romlása, valamint amiatt, hogy a mexikói állam nem kötelezi el magát komolyan a büntetlenség elleni harc terén; ismét elítéli a mexikói állam által vagy annak bűnrészességével elkövetett emberrablásokat és gyilkosságokat;
4. a mexikói hatóságoktól elvárja, hogy teljes mértékben vizsgálják ki a 43 erőszakos eltüntetést, illetve a törvénytelen kivégzéseket, a hat gyilkosságot, a 20 sebesülést, valamint a 2014 szeptemberében Igualában történt többszörös bűntény egyéb részeit, emellett elvárja a teljes körű felelősségre vonást, illetve a nemzetközi szabályoknak megfelelően a felelősök büntetőeljárás alá vonását és eredményes elítélését minden szinten;
5. hangsúlyozza, hogy az elfogottak és meggyilkoltak családjai számára teljes körű hozzáférést kell biztosítani az igazságszolgáltatáshoz, és a vizsgálat minden szakaszában teljes körűen tájékoztatni kell őket, emellett kárpótolni kell őket az okozott károkért;
6. kéri, hogy a büntetőeljárás alá vonják be az Ayotzinapa főiskola két diákjának 2011. december 12-i meggyilkolását is, amely esetekben a hatóságok érdektelensége miatt eredménytelenül zárult a nyomozás;
7. üdvözli, hogy a mexikói kongresszusban és szenátusban bizottságokat hoztak létre a nyomozás követésére, és kéri, hogy tájékoztassák azok megállapításairól;
8. kéri a 2014 októberének elején öt tömegsírban talált 28 holttest személyazonosságának, illetve az Igualában történt borzalmas bűntett elkövetőinek gyors kivizsgálását, emellett legalább három további tömegsír kivizsgálását kéri, és hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van az eltűnt személyek egységes, nyilvános és hozzáférhető nemzeti nyilvántartásának, valamint a mexikói tömegsírokban talált több ezer holttest azonosításához felhasználandó DNS-adatbázis létrehozására;
9. felszólít emellett a támadás és az eltűnések körüli körülmények teljes körű kivizsgálására is, beleértve azt is, hogy miért nem vizsgálták ki ismételten az állami és szövetségi hatóságok a helyi és köztisztviselők, illetve a bűnözői csoportok közötti összejátszásról szóló többszöri jelentéseket;
10. kiemeli, hogy sürgősen le kell építeni minden együttműködési struktúrát a hatóságok és a szervezett bűnözés között;
11. hangsúlyozza, hogy amennyiben bírósági ítélet születik az Iguala-ügyben, az nem lehet egyszeri; emlékezteti a mexikói hatóságokat Jyri Jaakola finn és Bety Cariño mexikói állampolgárok Oaxában, San José Copala közelében 2010. április 27-én történt meggyilkolásának és 20 további mexikói és európai állampolgár megsebesülésének tágabb kontextusára, és megismétli, hogy biztosítani kell végre a tanúvédelmet, végre kell hajtani az elfogatóparancsokat, bíróság elé kell vinni az ügyet, és biztosítani kell a gyilkosságért felelős személy(ek) megfelelő büntetését;
12. kéri az EU-t, hogy a büntetlenség felszámolását tegye a Mexikóval ápolt kapcsolatainak abszolút prioritásává; határozottan kéri az Európai Bizottságot, hogy kezdjen valódi politikai és emberi jogi párbeszédet az országgal, és kéri, hogy évente nyújtsanak be az Európai Parlamentnek egy beszámolót az e párbeszéd során megfogalmazott ajánlások teljesüléséről;
13. felkéri az EU-t és a tagállamokat, hogy a regionális szervezetekkel, elsősorban a Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségével közösen munkálkodjanak a 2014. januári havannai nyilatkozat, és különösen az 1. pont végrehajtásán, továbbá hangsúlyozza, hogy Mexikó tagja a Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségének, ezért e szervezetnek kulcsszerepet kell játszania az emberi jogok régióbeli védelmében;
14. továbbra is úgy véli, hogy az EU és a harmadik országok közötti kapcsolatoknak a partnerségi és szabadkereskedelmi megállapodások helyett az együttműködésen és a kölcsönös fejlődésen kell alapulniuk; úgy véli, hogy el kell halasztani az Unió és Mexikó közötti globális megállapodás tervezett modernizálását, felül kell vizsgálni annak fejezeteit és céljait, fel kell tárni minden olyan lehetséges joghézagot, amely növelheti a szervezett bűnözés befolyását, nem utolsósorban a pénzügyi szolgáltató ágazatban, emellett úgy véli, hogy alaposan meg kell vitatni szakértőkkel, az Európai és a Mexikói Parlamenttel és a civil társadalommal, hogy hogyan lehet megvédeni a kereskedelmi szabályokat a bűnügyi befolyástól, valamint mindenekelőtt jogilag kötelező érvényű végrehajtási mechanizmusokat is tartalmazó, szoros együttműködést kell kialakítani az emberi jogi kérdések terén;
15. támogatja a nem kormányzati szervezetek azon kérését, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészsége és a hágai bíróság szenteljenek kiemelt figyelmet a Mexikóban elkövetett bűncselekményeknek, és szükség esetén indítsanak nemzetközi vizsgálatot;
16. kéri az összes uniós tagállamot, köztük Németországot, hogy függesszék fel vagy szakítsák meg a Mexikóval megkötendő biztonsági megállapodásaikról folyó tárgyalásaikat, és nyilvánítsák Mexikót olyan országnak, amellyel nem folytatnak fegyverkereskedelmi együttműködést mindaddig, amíg a jogállamiságot nem állítják vissza Mexikó egész területén, és amíg a szervezett bűnözést nem tartják ellenőrzés alatt, és nem számolják fel;
17. kéri a Bizottságot, hogy a tagállamoktól követeljen pontos tájékoztatást a Mexikóval folytatott múltbeli és jelenlegi fegyverkereskedelmi együttműködésükről, hogy meg lehessen találni, és el lehessen kobozni a szervezett bűnözés kezén lévő európai fegyvereket;
18. úgy véli továbbá, hogy a visszatérő mexikói problémák csak úgy oldódhatnak meg, ha valamennyi állampolgár számára garantálják ugyanazokat a jogokat, valamint megoldást találnak a termékeny mezőgazdasági területek és az erőforrások tulajdonlásához, a munkanélküliséghez és a szegénységhez, a korrupció elleni küzdelemhez, a társadalmi egyenlőtlenségekhez és a diszkriminációhoz kapcsolódó problémákra, továbbá előmozdítják a ténylegesen független és demokratikus állam működéséhez szükséges szociális, politikai és gazdasági reformokat;
19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EuroLat Parlamenti Közgyűlésnek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége szerveinek, valamint a mexikói kormánynak.