Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Cipruson eltűnt személyekről szóló, 2007. március 15-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek főtitkárának vonatkozó jelentéseire(2), az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataira(3) és a Cipruson eltűnt személyek sorsának felderítésére tett nemzetközi kezdeményezésekre(4),

–   tekintettel az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 2001. május 10-i(5) és 2008. január 10-i(6) ítéletére, valamint a nagytanács Ciprus kontra Törökország ügyben hozott 2008. január 10-i ítéletére,

–   tekintettel a Cipruson eltűnt személyekről szóló, 2008. június 18-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0139/2008),

–   tekintettel a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság munkájáról szóló 2011. június 9-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az eltűnt személyek tekintetében az egyezményekbe foglalt és a szokásjogon alapuló nemzetközi humanitárius jogra,

–   tekintettel a Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A. mivel 1974. augusztus 14-én a török légierő bombázta Ashia falut; mivel augusztus 21-én a török hadsereg erőszakkal tömeges evakuálásokat hajtott végre; mivel augusztus 28-án sor került a falu valamennyi lakójának végleges kiűzésére;

B.  mivel 1974-ben összesen 106 11–84 év közötti életkorú személy tűnt el Ashiából;

C. mivel 2009 tavaszán a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság kutatást végzett Ornithi – egy Ashiától 4 km-re nyugatra elhelyezkedő falu – területén; mivel négy temetőhelyet tártak fel, ezekből két kút tömegsírként szolgált; mivel igazolást nyert, hogy a DNS-vizsgálatokkal azonosított emberi maradványok az 1974. augusztus 21-én a fent közölt módon Ashiából eltűnt 71 polgári személyhez tartoznak;

D. mivel a bizonyítékok arra utalnak, hogy a két tömegsírt előzőleg felnyitották; mivel a maradványokat szándékosan kiemelték, és ismeretlen helyekre szállították;

E.  mivel még mindig tart az eltűnt személyek családjainak szenvedése és gyötrelme, akik évtizedek óta mit sem tudnak szeretteik sorsáról, és mivel minden erőfeszítést meg kell tenni a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság vizsgálatainak előmozdítása érdekében;

F.  mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága határozatában a következők jogsértéseket állapította meg az eltűnt ciprusi görög személyekkel és hozzátartozóikkal szemben: az Egyezmény 2. cikkének (élethez való jog) folyamatos megsértése tekintettel arra, hogy a török hatóságok elmulasztottak eredményes vizsgálatokat folytatni az életveszélyes körülmények között eltűnt ciprusi görög személyek hollétével és sorsával kapcsolatban; az 5. cikk (szabadsághoz és biztonsághoz való jog) folyamatos megsértése tekintettel arra, hogy a török hatóságok elmulasztottak eredményes vizsgálatokat folytatni az eltűnt ciprusi görög személyek hollétével és sorsával kapcsolatban, akikkel kapcsolatban fennállt az az érdemi állítás, hogy eltűnésük idején török őrizetben voltak; valamint a 3. cikk (az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma) folyamatos megsértése, tekintettel arra, hogy a török hatóságoknak a hozzátartozók valós aggodalmával szemben mutatott hallgatása elérte a súlyosság olyan fokát, amely csak embertelen bánásmódnak minősíthető;

G.  mivel azok az ügyek, amelyeknél csak a személyek részleges csontvázmaradványai adhatók át temetés céljából, mindaddig nem tekinthetők lezártnak, amíg meg nem találják valamennyi eltűnt személy összes azonosítható maradványát;

H.  mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította Törökország – mint Ciprus északi részét ténylegesen megszálló erő – felelősségét az eltűnt személyek hollétének és sorsának kivizsgálása, valamint a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság munkájának segítése tekintetében;

I.   mivel az eltűnt személyek problémája humanitárius kérdés, amely az eltűnt személyek hozzátartozóinak az eltűntek sorsának megismeréséhez fűződő jogából fakad;

J.   mivel az eltűnt személyek problémája 1964-ben kezdődött Cipruson, korlátozott számú eltűnt személlyel mindkét közösség részéről, csúcspontját pedig a szigetet máig megosztó 1974-es török katonai megszállást követően érte el, amikor közel 2000 személy tűnt el;

K. mivel immár több évtizede összesen 2001 személyt (ezen belül 1508 ciprusi görögöt és 493 ciprusi törököt) tartanak nyilván eltűntként;

1.  elítéli a holttestek Ornithiben elkövetett áthelyezését és a hasonló cselekményeket mivel ezek nagyfokú tiszteletlenséget jelentenek az eltűnt személyekkel szemben, és durván megsérti hozzátartozóik jogát arra, hogy végre megismerhessék szeretteik halálának valós körülményeit; együttérzését fejezi ki minden eltűnt személy napjainkig bizonytalanságban élő családtagjainak;

2.  hangsúlyozza, hogy a maradványok áthelyezése és a hasonló cselekmények nagymértékben zavarják és bonyolítják a Cipruson eltűnt összes személy sorsának kivizsgálására irányuló, nagy kihívást jelentő és nehéz folyamatot;

3.  kiemeli az ügy sürgősségét – 41 évvel eltűnésük után – az eltűnt személyek hozzátartozói szempontjából, és hangsúlyozza, hogy a tanúk és a hozzátartozók halálával fogy a megtalálásukra rendelkezésre álló idő; kéri az eltűnt személyek sorsának azonnali és teljes körű megállapítását;

4.  elismerését fejezi ki a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság munkája iránt, és kiemeli tevékenységei fokozásának fontosságát, mivel az összes eltűnt személy felének holléte még megállapításra vár, és több mint kétharmadukat pedig még azonosítani kell;

5.  hangsúlyozza, hogy a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság munkája az összes részt vevő fél maradéktalan támogatásán és együttműködésén múlik, és e tekintetben üdvözli az EU által nyújtott pénzeszközöket, és kéri ezek folyamatos biztosítását;

6.  tudomásul veszi, hogy a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság sürgős felhívást tett közzé, amelyben kért mindenkit, aki információkkal rendelkezik a lehetséges temetőhelyekről, hogy lépjen kapcsolatba a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság kutatóival; felszólítja Törökországot és kormányát, hogy azonnal szüntessék be a maradványok tömegsírokból való eltávolítását, és tegyenek eleget a nemzetközi jog és a nemzetközi humanitárius jog követelményeinek, valamint az EJEB ítéleteinek, és ennek érdekében segítsék elő az eltűnt személyekkel foglalkozó háromoldalú bizottság erőfeszítéseit azáltal, hogy teljes hozzáférést biztosítanak a katonai irattárakhoz és a katonai övezetekhez exhumálás céljából; felszólítja Törökországot, hogy tegyen eleget az EJEB határozatából fakadó azon kötelezettségének, hogy fizessen kártérítést az eltűnt személyek hozzátartozóinak;

7.  felszólítja Törökországot, hogy szándékos késleltetés nélkül biztosítson hozzáférést azokhoz a területekhez, amelyeket katonai övezetnek minősítettet, és amelyekkel kapcsolatban információk állnak rendelkezésre arról, hogy ezek területén eltűnt személyek eltemetésére használt helyek találhatók; hangsúlyozza, hogy a török hadseregnek rendelkezésre kell bocsátania és meg kell osztania a régi katonai térképeket, és teljes hozzáférést kell biztosítania irattáraihoz a még feltáratlan temetőhelyek felkutatásának elősegítése érdekében;

8.  sürgeti az EU valamennyi tagállamát, hogy mielőbb ratifikálják a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményt, és felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy támogassák az ENSZ ezen egyezmény értelmében létrehozott erőszakos eltűnésekkel foglalkozó bizottságának munkáját;

9.  emlékezteti az összes érintett felet és mindazokat, akik bármilyen, személyes tudásból, archívumokból, harctéri jelentésekből vagy fogva tartási intézmények feljegyzéseiből származó információval vagy bizonyítékkal rendelkeznek, hogy haladéktalanul bocsássák azt a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság rendelkezésére;

10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint Törökország kormányának és parlamentjének, és emlékeztet arra, hogy az emberi jogok európai egyezménye értelmében minden államnak feltétel nélküli kötelezettsége betartani a végleges ítéleteket minden olyan ügyben, amelyben félként szerepelnek.

(1) HL C 301. E, 2007.12.13., 243. o. (2) Nevezetesen az ENSZ Cipruson folytatott műveleteiről szóló legutóbbi jelentés (S/2008/353), IV. fejezet. (3) Különösen a 2008. június 13-i 1818(2008). sz. határozat. (4) A Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság: http://www.cmp-cyprus.org (5) A Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság: http://www.cmp-cyprus.org (6) Varnava és mások kontra Törökország, 16064/90, 16065/90, 16066/90, 16068/90, 16069/90, 16070/90, 16071/90, 16072/90 és 16073/90 sz. ügyek; jogorvoslati szakaszban. (7) HL C 286. E, 2009.11.27., 13. o.