KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY Zimbabwéről, Evan Mawarire lelkipásztor esetéről és a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának más eseteiről
15.3.2017 - (2017/2608(RSP))
a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
ECR (B8-0191/2017)
S&D (B8-0194/2017)
ALDE (B8-0200/2017)
PPE (B8-0224/2017)
Cristian Dan Preda, Bogdan Brunon Wenta, Tomáš Zdechovský, Marijana Petir, Jarosław Wałęsa, Tunne Kelam, Pavel Svoboda, Ivan Štefanec, Lefteris Christoforou, Elisabetta Gardini, Milan Zver, Brian Hayes, David McAllister, Eduard Kukan, Laima Liucija Andrikienė, Michaela Šojdrová, József Nagy, Roberta Metsola, Romana Tomc, Patricija Šulin, Maurice Ponga, Sven Schulze, Csaba Sógor, Željana Zovko, Ivana Maletić, Stanislav Polčák, Deirdre Clune, Giovanni La Via, Claude Rolin, Adam Szejnfeld, Lorenzo Cesa, Jiří Pospíšil, Dubravka Šuica, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska, Therese Comodini Cachia, Francisco José Millán Mon, Krzysztof Hetman, Anna Záborská, Andrey Kovatchev, Inese Vaidere, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Elmar Brok a PPE képviselőcsoport nevében
Victor Boştinaru, Soraya Post, Arne Lietz az S&D képviselőcsoport nevében
Charles Tannock, Karol Karski, Ryszard Antoni Legutko, Ryszard Czarnecki, Tomasz Piotr Poręba, Monica Macovei, Notis Marias, Mark Demesmaeker, Anna Elżbieta Fotyga, Geoffrey Van Orden, Branislav Škripek, Raffaele Fitto, Urszula Krupa, Jana Žitňanská, Angel Dzhambazki, Ruža Tomašić, Arne Gericke, Pirkko Ruohonen-Lerner, Valdemar Tomaševski, Jan Zahradil az ECR képviselőcsoport nevében
Pavel Telička, Johannes Cornelis van Baalen, Petras Auštrevičius, Beatriz Becerra Basterrechea, Dita Charanzová, Marielle de Sarnez, Gérard Deprez, María Teresa Giménez Barbat, Nathalie Griesbeck, Marian Harkin, Ivan Jakovčić, Petr Ježek, Louis Michel, Javier Nart, Urmas Paet, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Carolina Punset, Jozo Radoš, Frédérique Ries, Marietje Schaake, Hannu Takkula, Ivo Vajgl, Hilde Vautmans, Paavo Väyrynen, Valentinas Mazuronis az ALDE képviselőcsoport nevében
Judith Sargentini, Jean Lambert, Maria Heubuch, Heidi Hautala, Bodil Valero, Igor Šoltes, Bronis Ropė a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Ignazio Corrao, Fabio Massimo Castaldo, Isabella Adinolfi, Piernicola Pedicini, Laura Ferrara, Laura Agea, Rolandas Paksas, Beatrix von Storch az EFDD képviselőcsoport nevében
Mario Borghezio
Az Európai Parlament állásfoglalása Zimbabwéről, Evan Mawarire lelkipásztor esetéről és a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának más eseteiről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Zimbabwéről szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel az Uniónak a helyi kormányzásról szóló 2016. június 30-i helyi nyilatkozatára,
– tekintettel az Uniónak az erőszakról szóló 2016. július 12-i helyi nyilatkozatára,
– tekintettel az Unió Itai Dzamara elrablásáról szóló 2017. március 9-i helyi nyilatkozatára,
– tekintettel a zimbabwei emberi jogi bizottságnak a nyilvános tüntetésekről és a rendőrség viselkedéséről szóló sajtónyilatkozatára,
– tekintettel a 2016. február 15-i, a Zimbabwe elleni korlátozó intézkedéseket 2017. február 20-ig kiterjesztő (KKBP) 2016/220 tanácsi határozatra[1],
– tekintettel a főképviselő által az EU nevében tett, az EU és Zimbabwe kapcsolatainak felülvizsgálatáról szóló, 2014. február 19-i nyilatkozatra,
– tekintettel a 2008-ban a három fő politikai párt – nevezetesen a ZANU PF, az MDC-T és a MDC – által aláírt átfogó politikai megállapodásra,
– tekintettel az Európai Unió Tanácsának Zimbabwéről szóló, 2012. július 23-i következtetéseire és a Zimbabwével szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, a 2011/101/CFSP határozatot végrehajtó, 2012. február 27-i 2012/124/CFSP végrehajtási határozatára[2],
– tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981 júniusában elfogadott afrikai chartájára, amelyet Zimbabwe is ratifikált,
– tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokra,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948 decemberében fogadtak el,
– tekintettel Zimbabwe alkotmányára,
– tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,
– tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,
A. mivel Zimbabwe népe sok éve a Mugabe elnök által vezetett tekintélyuralmi rezsim alatt szenved, amely a korrupció, a törvénytelen erőszak, szabálytalanságokkal teli választások és brutális biztonsági apparátus segítségével tartja fenn hatalmát; mivel Zimbabwe népe évtizedek óta nem tapasztalta meg az igazi szabadságot, és ezért a harminc évesnél fiatalabbak közül sokan csak a szegénységet és az erőszakos elnyomást ismerik,
B. mivel a hararei bázisú Evan Mawarire lelkipásztor és emberijog-védő által alapított #ThisFlag független közösségi média mozgalom katalizátorként szolgált a Mugabe-rezsim miatt frusztrált polgárok számára a korrupció, a büntetlenség és a szegénység terén passzív kormány elleni tavalyi tüntetések során; mivel Mawarire lelkipásztor felhívta a kormányt, hogy foglalkozzon a hanyatló gazdasággal és az emberi jogok tiszteletben tartásával; mivel a #ThisFlag címkét használó mozgalom támogatásra talált az egyház és a középosztály soraiból is, amelyek mindezidáig távol tartották magukat az utcai politizálástól;
C. mivel Evan Mawarire lelkipásztort már letartóztatták nyilvános erőszakra való felbujtás vádjával, és 2016 júliusában szabadon engedték, és ezt követően saját és a családja biztonságát féltve ugyanabban a hónapban elhagyta az országot;
D. mivel a Zimbabwébe való visszatérésekor, 2017. február 1-jén letartóztatták Evan Mawarire lelkipásztort a hararei repülőtéren; mivel először a büntetőeljárási törvény 22. szekciója szerint „egy alkotmányos kormány ellehetetlenítésével” vádolták meg, amely bűntett akár 20 éves börtönbüntetéssel büntethető; mivel február 2-án egy másik vádat is hozzáadtak, a zimbabwei zászlóról szóló törvény 6. szekciója szerint a zászló megsértését; mivel Evan Mawarire lelkipásztort csak kilenc nap fogva tartás után bocsátották szabadon óvadék ellenében;
E. mivel a zimbabwei emberi jogi bizottság egy közleményében mély sajnálatát fejezte ki a brutális és erőszakos rendőri magatartás miatt, azt állítva, hogy megsértették a tüntetők alapvető jogait, és felhívta a zimbabwei hatóságokat az ügy kivizsgálására, és az elkövetők igazságszolgáltatás elé való állítására;
F. mivel Itai Dzamara újságírót és politikai aktivistát 2015. március 9-én öt ismeretlen férfi elrabolta egy borbélyüzletből Hararében; mivel a zimbabwei legfelső bíróság ítéletben rendelte el, hogy a hatóságok kutassanak Dzamara után, és kéthetente tegyenek jelentést a bíróság számára mindaddig, amíg Dzamara holléte nem tisztázódik; mivel Dzamara úr sorsa továbbra is ismeretlen;
G. mivel Promise Mkwananzi, a júliusi távol maradással összefüggésbe hozott #Tajamuka közösségi mozgalom vezetőjét a 2016. augusztus 31-ére tervezett „shutdown 3.0” felhívás előtt letartóztatták és nyilvános erőszakra való felbujtással megvádolták, majd óvadék ellenében szabadlábra helyezték; mivel Linda Masarirát, egy másik #Tajamuka aktivistát, akit előzőleg 2015 májusában letartóztattak, és ingyenes óvadék ellenében szabadlábra helyeztek, a 2016 júliusi tüntetés alatt ismét letartóztatták;
H. mivel a zimbabwei rezsimmel szembeni uniós korlátozó intézkedéseket 2017 februárjában 2018. február 20-ig meghosszabbítottak; mivel a vagyoni eszközök befagyasztása és az utazási tilalmak továbbra is alkalmazandók Mugabe elnökkel, Grace Mugabéval és a Zimbabwe Defence Industries vállalattal szemben; mivel a fegyverembargó továbbra is érvényben marad; mivel az EU megszüntette a korlátozásokat 78 személlyel és 8 szervezettel szemben;
I. mivel Zimbabwe aláírta a Cotonoui Megállapodást, amelynek 9. cikke az AKCS–EU együttműködés alapvető elemeként határozza meg az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását;
J. mivel Zimbabwe nemzeti indikatív programja számára a 11. Európai Fejlesztési Alap keretében a 2014–2020 közötti időszakra előirányzott 234 millió eurót három fő területre, nevezetesen az egészségügyre, a mezőgazdasági alapú gazdaságfejlesztésre, valamint a jó kormányzásra és az intézményfejlesztésre kell összpontosítani;
1. elítéli Evan Mawarire lelkipásztor letartóztatását; hangsúlyozza, hogy az óvadék ellenében történt szabadlábra helyezése nem elég, és hogy teljes mértékben vissza kell vonni az ellene politikai okokból emelt vádakat;
2. felhívja a zimbabwei hatóságokat annak biztosítására, hogy a büntető igazságszolgáltatási rendszert ne az Evan Mawarire lelkipásztorhoz hasonló emberijog-védők támadására, zaklatására vagy megfélemlítésére használják;
3. úgy véli, hogy a gyülekezés, az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadsága minden demokrácia alapvető alkotóeleme; hangsúlyozza, hogy a nem erőszakos véleménynyilvánítás minden zimbabwei polgár alkotmányos joga, és emlékezteti a hatóságokat a valamennyi polgár jogainak védelme iránti kötelezettségükre;
4. mélyen aggasztják az emberi jogi szervezetek jelentései a politikai erőszakról, valamint az emberijog-védők korlátozásairól és megfélemlítéséről; sajnálja, hogy a legutóbbi választások és az új alkotmány 2013-ban történt elfogadása óta alig történt előrelépés a jogállamiság felé, és különösen az emberi jogi környezet reformja irányába;
5. felhívja a zimbabwei hatóságokat Dzamara úr tartózkodási helyének kiderítésére és annak biztosítására, hogy az elrablásáért felelős személyek igazságszolgáltatás elé kerüljenek; megjegyzi, hogy a nem erőszakos véleménynyilvánítás minden zimbabwei polgár alkotmányos joga, és a hatóságok kötelezettsége valamennyi polgár jogainak védelme;
6. aggodalmát fejezi ki továbbá Linda Masarira ügyében, akit a 2016. július 6-i országos sztrájkból kifolyólag nyilvános erőszakra való felbujtással vádoltak meg; felhívja a zimbabwei kormányt, hogy tanúsítson önmérsékletet, és tartsa tiszteletben az összes zimbabwei polgár emberi jogait, beleértve a véleménynyilvánítás szabadságát és a gyülekezési szabadságot; emlékezteti a kormányt az alkotmány tiszteletben tartása, betartása és nem ellehetetlenítése, valamint az összes zimbabwei polgár pártatlan és kivétel nélküli szolgálata iránti kötelezettségeire;
7. kéri az EU Hararébe akkreditált küldöttségét, hogy továbbra is ajánlja fel segítségét Zimbabwének az emberi jogi helyzet javítása tekintetében, és tárja fel egy uniós választási megfigyelő misszió támogatásának lehetőségeit;
8. ismételten hangsúlyozza, hogy az EU számára fontos, hogy politikai párbeszédet kezdjen a zimbabwei hatóságokkal a Cotonoui Megállapodás keretében, megerősítve ezáltal az EU elkötelezettségét a helyi lakosság támogatása iránt;
9. kitart amellett, hogy az Uniónak gondoskodnia kell arról, hogy a nemzeti indikatív program keretében Zimbabwe számára előirányzott pénzeszközök ténylegesen az érintett területekre kerüljenek, és felhívja Zimbabwe kormányát, hogy biztosítson a Bizottság számára akadálytalan hozzáférést az uniós finanszírozású projektekhez, és fokozza nyitottságát a közös megállapodáson alapuló projektekhez és programokhoz nyújtott technikai segítségnyújtás iránt;
10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EKSZ-nek, Zimbabwe kormányának és parlamentjének, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség kormányainak és az Afrikai Uniónak.