Közös állásfoglalási indítvány - RC-B8-0424/2017Közös állásfoglalási indítvány
RC-B8-0424/2017

KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az indonéziai emberi jogi helyzetről

14.6.2017 - (2017/2724(RSP))

az eljárási szabályzat 135. cikkének (5) bekezdése és 123. cikkének (4) bekezdése alapján
amely a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
ECR (B8-0424/2017)
Verts/ALE (B8-0425/2017)
S&D (B8-0426/2017)
ALDE (B8-0428/2017)
GUE/NGL (B8-0430/2017)
PPE (B8-0431/2017)

Cristian Dan Preda, Esther de Lange, Jeroen Lenaers, Sandra Kalniete, Elmar Brok, Mairead McGuinness, Brian Hayes, Lefteris Christoforou, Marijana Petir, Ivan Štefanec, József Nagy, Milan Zver, Dubravka Šuica, Pavel Svoboda, Tunne Kelam, Patricija Šulin, Krzysztof Hetman, Sven Schulze, Tomáš Zdechovský, Ivana Maletić, Claude Rolin, Romana Tomc, László Tőkés, Bogdan Brunon Wenta, Eduard Kukan, Csaba Sógor, Adam Szejnfeld, Giovanni La Via, Jaromír Štětina, Jiří Pospíšil, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska, Laima Liucija Andrikienė, Roberta Metsola, Deirdre Clune, Stanislav Polčák, Andrey Kovatchev, Julia Pitera a PPE képviselőcsoport nevében
Elena Valenciano, Victor Boştinaru, Soraya Post, David Martin az S&D képviselőcsoport nevében
Charles Tannock, Angel Dzhambazki, Ruža Tomašić, Monica Macovei az ECR képviselőcsoport nevében
Hilde Vautmans, Izaskun Bilbao Barandica, Ilhan Kyuchyuk, Johannes Cornelis van Baalen, Petras Auštrevičius, Beatriz Becerra Basterrechea, Dita Charanzová, Gérard Deprez, María Teresa Giménez Barbat, Martina Dlabajová, Marian Harkin, Ivan Jakovčić, Louis Michel, Javier Nart, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Jozo Radoš, Frédérique Ries, Marietje Schaake, Robert Rochefort, Jasenko Selimovic, Pavel Telička, Ivo Vajgl, Paavo Väyrynen, Ramon Tremosa i Balcells, Cecilia Wikström az ALDE képviselőcsoport nevében
Marie-Christine Vergiat, Barbara Spinelli, Miguel Urbán Crespo, Tania González Peñas, Estefanía Torres Martínez, Xabier Benito Ziluaga, Lola Sánchez Caldentey, Stelios Kouloglou, Helmut Scholz, Dimitrios Papadimoulis a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Barbara Lochbihler, Heidi Hautala, Bodil Valero, Ernest Urtasun, Bronis Ropė, Davor Škrlec, Igor Šoltes, Maria Heubuch, Jordi Solé a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Ignazio Corrao, Fabio Massimo Castaldo, Isabella Adinolfi az EFDD képviselőcsoport nevében

Eljárás : 2017/2724(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
RC-B8-0424/2017
Előterjesztett szövegek :
RC-B8-0424/2017
Elfogadott szövegek :

Az Európai Parlament állásfoglalása az indonéziai emberi jogi helyzetről

(2017/2724(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Indonéziáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2017. január 19-i állásfoglalásra,[1]

–  tekintettel a 2014. május 1-jén hatályba lépett EU–Indonézia partnerségi és együttműködési megállapodásra (PEM), valamint a PEM keretében megrendezett első EU–Indonézia közös bizottsági ülést követően, 2016. november 29-én kiadott közös sajtóközleményre,

–  tekintettel az EU vallás és a meggyőződés szabadságáról, valamint a véleménynyilvánítás szabadságáról tett, 2017. május 9-i helyi nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának „Összeállítás Indonéziáról” című, 2017. február 17-i jelentésére, az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésre (harmadik ciklus) és az érintett felek Indonéziával kapcsolatos hozzájárulásainak 2017. február 20-i összefoglalójára,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének a tervezett indonéziai kivégzésekről szóló, 2016. július 27-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2016. június 28-i 6. EU–Indonézia emberi jogi párbeszédre,

–  tekintettel a közös stratégiai célokat szolgáló ASEAN–EU globális partnerség előmozdításáról szóló, 2016. október 14-i bangkoki nyilatkozatra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

–  tekintettel a Politikai és Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), amelyet Indonézia 2006-ban ratifikált,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni, 1987. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Indonézia a világ negyedik legnépesebb nemzete, harmadik legnagyobb demokráciája, legnagyobb muzulmán többségű országa, és sokszínű társadalmát 255 millió, különböző etnikumú, nyelvű és kultúrájú polgár alkotja;

B.  mivel Indonézia fontos partner az EU számára; mivel az Uniót erős kapcsolatok fűzik a G20 csoportba tartozó Indonéziához; mivel az EU és Indonézia azonos értékeket vall az emberi jogok, a kormányzás és a demokrácia tekintetében;

C.  mivel 2016-ban Indonéziában addig soha nem látott mértékben váltak az LMBTI-személyek erőszakos, megkülönböztető és zaklató verbális támadások és gúnyos nyilatkozatok célpontjává; mivel jelentések szerint e támadásokat közvetlenül vagy közvetetten kormányzati tisztviselők, állami intézmények és szélsőségesek szították; mivel továbbá e támadások 2017-ben még súlyosabbá váltak;

D.  mivel a saríát követő acehi különleges autonóm tartományban az azonos neműek között létesített, közös megegyezésen alapuló szexuális kapcsolat és a házasságon kívüli szexuális kapcsolat büntetendő, és a kirótt büntetés akár 100 korbácsütés és 100 hónap börtönbüntetés is lehet; mivel 2017 májusában két fiatalembert azonos neműek között létesített szexuális kapcsolatért 85 botütésre ítéltek; mivel a kínzás elkerüléséhez való jog alapvető és elidegeníthetetlen jog;

E.  mivel Indonézia többi részében a homoszexualitás nem törvénytelen; mivel ennek ellenére az LMBTI-közösség az utóbbi években támadások kereszttüzében állt;

F.  mivel Jakartában 2017. május 21-én egy rendőrségi rajtaütés során egy melegbárban 141 férfit tartóztattak le „a pornográfiával kapcsolatos törvények” megsértése miatt;

G.  mivel az indonéziai alkotmánybíróság 2016 januárja óta vizsgál egy olyan petíciót, amely a melegek közötti és a házasságon kívüli szexuális kapcsolat bűnténnyé nyilvánítását célozza;

H.  mivel Indonéziában egyre nő a vallási kisebbségekkel szembeni intolerancia, amit olyan megkülönböztető törvények és rendeletek tesznek lehetővé, mint például az istenkáromlásról szóló, hivatalosan mindösszesen hat vallást elismerő törvény; mivel 2017 júniusában több embert elítéltek és bebörtönöztek az istenkáromlásról szóló törvény alapján;

I.  mivel 2017 januárjában az Emberi Jogok Nemzeti Bizottsága (Komisi Nasional Hak Asaki Manusia) úgy találta, hogy a vallási intolerancia egyes tartományokban, így Nyugat-Jáván sokkal erősebb, mint máshol, és hogy gyakran a regionális kormányzati tisztviselők felelősek a visszaélések eltűréséért vagy közvetlen elkövetéséért;

J.  mivel komoly aggályok merülnek fel az újságírók megfélemlítésével és a velük szembeni erőszakkal kapcsolatban; mivel az újságírók számára biztosítani kell az ország egészébe való bejutást;

K.  mivel a Human Rights Watch szerint 2010 és 2015 között a 14 éves vagy annál fiatalabb leányok 49%-a esett áldozatul a női nemi szervek megcsonkításának;

L.  mivel a hatóságok 2016 júliusában kivégeztek négy elítélt kábítószer-kereskedőt, és jelezték, hogy 2017-ben 10 további halálraítéltet fognak kivégezni;

1.  nagyra értékeli az EU és Indonézia közötti erős kapcsolatot, és ismételten hangsúlyozza a két fél közötti erős és régóta fennálló politikai, gazdasági és kulturális kötelékek fontosságát; hangsúlyozza az emberi jogokról és a demokráciáról folytatott nyitott eszmecserét lehetővé tevő, és egyben a PEM alapjait képező EU–Indonézia emberi jogi párbeszéd jelentőségét;

2.  felhív az EU és Indonézia közötti parlamenti kapcsolatok megerősítésére, melyek keretében lehetővé válik a különböző közös érdekű kérdések – köztük az emberi jogok – építő jellegű megvitatása; felhívja az indonéz parlamentet az ilyen parlamentközi kapcsolatok megerősítésére;

3.  üdvözli Indonézia regionális és többoldalú kapcsolatok szintjén mutatott aktív szerepvállalását; hangsúlyozza, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa nemrégiben – 2017. májusi ülésén az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelés keretében – vizsgálta Indonéziát; kiemeli, hogy – az előző ciklusokhoz hasonlóan – Indonézia önként vállalkozott e felülvizsgálatra;

4.  felhívja az acehi különleges autonóm tartomány hatóságait, hogy előzzék meg a homoszexuálisok további üldözését, és hogy az iszlám büntető törvénykönyv módosítása révén szüntessék meg a homoszexualitás büntethetőségét; határozottan elítéli, hogy Acehben 2017. május 22-én megvesszőztek két homoszexuális férfit – akik 20, illetve 23 évesek –, és így első alkalommal ítéltek vesszőütésre embereket homoszexualitás miatt; határozottan elítéli, hogy az Acehben alkalmazott, a saríán alapuló iszlám büntető törvénykönyv szerint a homoszexualitás törvénytelen; hangsúlyozza, hogy a két férfi büntetése kegyetlen, embertelen és megalázó, és a nemzetközi törvények értelmében kínzásnak minősülhet; felhívja továbbá a hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget a nyilvános megkorbácsolás gyakorlatának;

5.  aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy az indonéziai LMBTI-közösséggel szembeni intolerancia Aceh különleges autonóm tartományon kívül is egyre nő; határozottan elítéli, hogy Jakartában 2017. május 21-én egy melegbárban 141 férfit tartóztattak le, jóllehet az indonéz büntető törvénykönyv szerint a homoszexualitás nem bűn; sürgeti a hatóságokat és a kormányzati tisztviselőket, hogy tartózkodjanak az LMBTI-személyek és az országban élő más kisebbségekkel szembeni megkülönböztető nyilvános nyilatkozatoktól; hangsúlyozza, hogy a rendőrség kötelessége a törvények érvényesítése és a kiszolgáltatott kisebbségek védelme, nem pedig üldözése;

6.  elutasítja az Indonéziai Pszichiátriai Szövetség állítását, mely szerint a homoszexualitás és a „transzgenderizmus” mentális betegség; felhívja a hatóságokat, hogy vessenek véget az LMBTI-személyek erőszakos fogva tartásának, és szüntessenek be mindenféle olyan „kezelést”, amelynek célja e személyek homoszexualitásból, biszexualitásból vagy transzneműségből való „kigyógyítása”, és ezt a tilalmat szigorúan érvényesítsék;

7.  üdvözli Widodo elnök LMBTI-személyeket érő megkülönböztetést elítélő, 2016. október 19-i nyilatkozatát; felhívja Widodo elnököt, hogy kulcsfontosságú tisztségét kihasználva nyilvánosan ítélje el az LMBTI-személyekkel, a kisebbségekkel, a nőkkel és az országban működő szervezetekkel vagy egyesületekkel szembeni intoleranciát és bűncselekményeket;

8.  felhív az istenkáromlásról szóló törvény felülvizsgálatára, mivel az veszélyezteti a vallási kisebbségeket; támogatja a büntető törvénykönyv 156. cikkének és 156. cikke (a) bekezdésének, a vallásgyalázás és a vallás rágalmazásának megelőzéséről szóló törvény és az elektronikus tranzakciókról és adatokról szóló törvény visszavonására, valamint az istenkáromlással vádolt személyek elleni vádak ejtésére és eljárások megszüntetésére vonatkozó ENSZ-ajánlásokat;

9.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Indonéziában erősödik a türelmetlenség az etnikai, vallási és szexuális kisebbségekkel szemben; sürgeti az indonéz hatóságokat, hogy folytassák a vallási tolerancia és a társadalmi sokszínűség előmozdítására irányuló erőfeszítéseiket; határozottan elítéli a kisebbségek ellen irányuló erőszak, zaklatás és megfélemlítés minden formáját; felhív az ilyen jogsértések elkövetőinek felelősségre vonására;

10.  aggodalmát fejezi ki a tömegtájékoztatás szabadságának súlyos megsértései miatt; sürgeti az indonéz kormányt annak megkövetelésére, hogy az állami szervek zéró toleranciát alkalmazzanak az újságírók elleni testi sértések tekintetében, és biztosítsák a külföldi média számára az országba való szabad bejutást;

11.  felhívja az indonéz hatóságokat, hogy vonjanak vissza minden olyan jogi rendelkezést, amely indokolatlanul korlátozza az alapvető szabadságokat és az emberi jogokat; felhívja az indonéz hatóságokat, hogy vizsgálják felül az összes törvényt, és biztosítsák, hogy azok megfeleljenek az ország – különösen a véleménynyilvánítás szabadsága, a gondolatszabadság, a lelkiismereti szabadság, a vallásszabadság, a törvény előtti egyenlőség, a megkülönböztetésmentesség és a nyilvános gyülekezéshez való jog tekintetében fennálló – nemzetközi kötelezettségeinek;

12.  aggodalmát fejezi ki a nőkkel szembeni erőszak és sérelmes gyakorlatok – pl. a női nemi szervek megcsonkítása – folytatódó előfordulásával kapcsolatos jelentések miatt; felhívja az indonéz hatóságokat, hogy érvényesítsék a nőkkel szembeni erőszakról szóló törvényt, büntessék a szexuális erőszak valamennyi formáját, valamint hozzanak törvényeket a nemek közötti egyenlőtlenség felszámolására és a nők felelősségvállalásának ösztönzésére;

13.  üdvözli, hogy a halálra ítélt kábítószer-kereskedők kivégzését ügyük felülvizsgálatának lezárásáig felfüggesztették; sürgeti Indonézia kormányát, hogy továbbra is állítsa le az ilyen kivégzéseket, és tárgyalja újra az ügyeket a nemzetközi normáknak megfelelően; felhív a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratórium azonnali újbóli bevezetésére, a halálbüntetés eltörlése céljából;

14.  felhívja Indonézia kormányát, hogy tegyen eleget az összes kötelezettségének, és tartsa tiszteletben, védje meg és biztosítsa a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában rögzített jogokat és szabadságokat;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Indonézia kormányának és parlamentjének, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) főtitkárának, az ASEAN Emberi Jogi Kormányközi Bizottságának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.