KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az emberi jogok jelenlegi törökországi helyzetéről
7.2.2018 - (2018/2527(RSP))
a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
ECR (B8-0082/2018)
Verts/ALE (B8-0084/2018)
S&D (B8-0091/2018)
ALDE (B8-0092/2018)
EFDD (B8-0095/2018)
GUE/NGL (B8-0097/2018)
PPE (B8-0103/2018)
Cristian Dan Preda, Renate Sommer, David McAllister, Julia Pitera, Laima Liucija Andrikienė, Esther de Lange, Lorenzo Cesa, Bogdan Andrzej Zdrojewski a PPE képviselőcsoport nevében
Kati Piri, Victor Boştinaru, Elena Valenciano, Knut Fleckenstein az S&D képviselőcsoport nevében
Anders Primdahl Vistisen, Valdemar Tomaševski, Charles Tannock, Jan Zahradil, Ruža Tomašić az ECR képviselőcsoport nevében
Nadja Hirsch, Petras Auštrevičius, Beatriz Becerra Basterrechea, Izaskun Bilbao Barandica, Dita Charanzová, Gérard Deprez, Marian Harkin, Ivan Jakovčić, Patricia Lalonde, Louis Michel, Javier Nart, Urmas Paet, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Jozo Radoš, Frédérique Ries, Marietje Schaake, Pavel Telička, Ramon Tremosa i Balcells, Ivo Vajgl, Hilde Vautmans, Cecilia Wikström az ALDE képviselőcsoport nevében
Takis Hadjigeorgiou, Josu Juaristi Abaunz, Merja Kyllönen, Patrick Le Hyaric, Dimitrios Papadimoulis, Kostadinka Kuneva, Stelios Kouloglou, Martina Michels, Marisa Matias, Kateřina Konečná, Miguel Urbán Crespo, Lola Sánchez Caldentey, Estefanía Torres Martínez, Tania González Peñas, Xabier Benito Ziluaga, Marie-Pierre Vieu, Marie-Christine Vergiat a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Rebecca Harms, Terry Reintke, Bodil Valero a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Fabio Massimo Castaldo, Ignazio Corrao, Isabella Adinolfi az EFDD képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogok jelenlegi törökországi helyzetéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az újságírók törökországi helyzetéről szóló 2016. október 27-i állásfoglalására[1],
– tekintettel 2017. július 6-i állásfoglalására a Bizottság Törökországról szóló, 2016. évi jelentéséről[2],
– tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, valamint Johannes Hahn, az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos 2018. február 2-i, a legutóbbi törökországi fejleményekről szóló nyilatkozatára, 2017. július 14-i, a törökországi államcsínykísérlet után egy évvel tett nyilatkozatára, továbbá 2017. március 13-i, a Velencei Bizottság által a török alkotmány módosításáról megfogalmazott véleményről és a közelmúltbeli eseményekről szóló nyilatkozatára,
– tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének 2017. június 8-i, az Amnesty International törökországi vezetője, Taner Kiliç fogva tartásáról szóló, 2017. július 8-i, emberijog-védők Büyükada szigetén történő fogva tartásáról szóló, valamint 2017. október 26-i, a jelenlegi törökországi emberi jogi ügyekről szóló nyilatkozatára,
– tekintettel a 2017. július 25-én az EU és Törökország között tartott magas szintű politikai párbeszédre,
– tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosa által az Emberi Jogok Európai Bíróságának eljuttatott 2017. november 2-i, a törökországi parlamenti képviselők véleménynyilvánítási szabadságával, illetve szabadsághoz és biztonsághoz való jogával kapcsolatos 12 beadványról szóló, valamint 2017. október 10-i, a törökországi újságírók véleménynyilvánítási szabadságával, illetve szabadsághoz való jogával kapcsolatos 10 beadványról szóló írásbeli észrevételekre,
– tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a törökországi demokratikus intézmények működéséről szóló 2156 (2017) számú határozatára,
– tekintettel arra, hogy a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása az EU alapjául szolgáló értékek közé tartozik, és hogy ezek minden uniós tagjelölt országra is vonatkoznak;
– tekintettel az emberi jogok európai egyezményére (EJEE) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), amelyeknek Törökország is részes fele,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,
A. mivel a Parlament határozottan elítélte a 2016. július 15-i puccskísérletet; mivel a török parlament 2018. január 18-án a törökországi szükségállapotot újabb három hónappal meghosszabbította; mivel a szükségállapotot jelenleg arra használják fel, hogy elhallgattassák a politikai disszidenseket, és ez messze meghaladja a nemzetbiztonságot fenyegető veszélyek elleni jogszerű intézkedéseket; mivel a nemzetközi jog értelmében a szükségállapot idején hozott intézkedések hatályának és időtartamának a szükségesség és az arányosság mértékére kell korlátozódniuk;
B. mivel Törökország az EU fontos partnere, és tagjelölt országként elvárás vele szemben, hogy a legmagasabb szinten érvényesítse a demokráciát, beleértve az emberi jogok, a jogállamiság, az alapvető szabadságok és a tisztességes eljáráshoz való egyetemes jog tiszteletben tartását;
C. mivel a „tudományos szakemberek a békéért” petíció 148 aláírója ellen vádat emeltek „terrorista propaganda terjesztése” miatt, és ügyükben várhatóan 2018 májusában kerül sor bírósági meghallgatásokra;
D. mivel az Európai Újságíró Szövetség szerint a puccskísérlet óta 148 újságíró van börtönben; mivel erőszakosan lépnek fel a közösségi médiában megfogalmazott politikai ellenvéleménnyel szemben; mivel 449 embert fogtak el amiatt, hogy kritikus kommenteket tettek közzé a közösségi médiában a török kormány által Afrin szíriai enklávéban végrehajtott katonai intervencióval kapcsolatosan; mivel az Amnesty International szerint a török hatóságok több száz civil társadalmi szervezetet és több mint 160 műsorszóró állomás, újság, magazin, kiadó és terjesztéssel foglalkozó vállalat irodáit zárták be;
E. mivel a török hatóságok 2016 júliusa óta 107 000 személyt bocsátottak el állásukból; mivel az Európa Tanács ajánlása alapján létrehozott, a szükségállapot idején alkalmazott gyakorlatokkal foglalkozó vizsgálóbizottság 2018. január 18-ig 104 789 beadványt kapott, és csupán 3 110 esetben adott ki határozatot, melyeket nem hoztak nyilvánosságra;
F. mivel az elmúlt években a végrehajtó hatalom egyre nagyobb mértékben ellenőrzése alá vonta az igazságszolgáltatást, és egyre inkább jellemzővé vált a bírák és ügyészek széles körű letartóztatása, elbocsátása és önkényes áthelyezése, továbbá állandóvá váltak az ügyvédek elleni támadások;
G. mivel az Emberi Jogi Szövetség (HRA) adatai szerint 2017 első 11 hónapján összesen 2 278 fővel szemben alkalmaztak kínzást vagy rossz bánásmódot;
H. mivel továbbra is rendkívül aggasztó a helyzet az ország délkeleti részében; mivel a jelentések szerint mintegy 2 500 embert öltek meg biztonsági műveletek során, és a becslések szerint 2015 júliusa óta félmillió ember kényszerült elhagyni a lakóhelyét; mivel 68 kurd polgármester továbbra is börtönben van;
I. mivel a fogva tartott újságírók között van például Deniz Yücel német-török újságíró, Mehmet Altan tudós és újságíró, Şahin Alpay újságíró; valamint a Cumhuriyet napilap számos újságírója és munkatársa, köztük Ahmet Şık;
J. mivel számos parlamenti képviselő mentelmi jogának visszavonását követően sok ellenzéki képviselő ellen indult bírósági eljárás, illetve sokat fogva tartanak; mivel tíz parlamenti képviselőt, köztük a HDP társelnökeit, Figen Yüksekdağot és Selahattin Demirtaşt –akik biztonsági okokból nem jelenhettek meg a bíróság előtt – tartanak fogva, és a CHP-t képviselő Enis Berberoğlut, valamint további 6 képviselőt megfosztottak parlamenti mandátumuktól, köztük a Szaharov-díjjal kitüntetett Leyla Zanát is egy török parlamentbeli szavazást követően;
K. mivel a török hatóságok 2017 júliusában letartóztattak 10 emberi jogi aktivistát (az „isztambuli tízeket”), akiket később óvadék ellenében szabadlábra helyeztek; mivel az isztambuli bíróság 2018. február 1-jén hatályon kívül helyezte saját korábbi határozatát, amellyel szabadon bocsátotta Taner Kılıçet, az Amnesty International törökországi elnökét, és elrendelte fogva tartását az ellene zajló per idejére;
L. mivel Törökország legfontosabb civil társadalmi vezetőinek egyikét, Osman Kavalát 2017. október 18-án letartóztatták, és azóta is börtönben tartják azzal a váddal, hogy a 2013. decemberi, Gezi parkban történt tiltakozások támogatásával „megkísérelte megdönteni a kormányt”;
M. mivel 2017. november 19-én az ankarai kormányzó hivatala határozatlan időre betiltotta az LMBTI szervezetek által szervezett eseményeket;
N. mivel annak ellenére, hogy a török alkotmány rendelkezik a meggyőződés, a vallásgyakorlás és a vallási elképzelések magánjellegű terjesztésének szabadságáról, továbbá tiltja a vallási alapon történő megkülönböztetést, a vallási kisebbségek továbbra is szóbeli és fizikai támadásokkal, megbélyegzéssel és az iskolában és a közéletben társadalmi nyomással, hátrányos megkülönböztetéssel, valamint az imahelyek jogszerű létrehozásával kapcsolatos problémákkal szembesülnek;
O. mivel a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a sajtószabadság törökországi helyzetére való tekintettel a Törökországnak szánt előcsatlakozási alapokat 105 millió euróval csökkentették a Bizottság eredeti, 2018. évi javaslatához képest, további 70 millió eurót pedig tartalékolnak mindaddig, amíg az országban e területeken nem lesz tapasztalható „elegendő mérhető javulás”;
P. mivel a Parlament 2016 novemberében felszólított a Törökországgal folytatott csatlakozási folyamat befagyasztására, 2017 júliusában pedig a folyamat felfüggesztésére, amennyiben az alkotmányos módosításokat változatlan formában hajtják végre;
1. újra határozottan elítéli a 2016. július 16-i puccskísérletet, és szolidaritásáról biztosítja a török népet; elismeri, hogy a török kormánynak a jogállamiság és a tisztességes eljáráshoz való jog tiszteletben tartásának garantálása mellett joga és felelőssége intézkedéseket hozni a felelősök bíróság elé állítása érdekében; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a sikertelen katonai hatalomátvételt jelenleg annak ürügyéül használják fel, hogy még jobban elfojtsák a jogszerű és békés ellenzéket, valamint hogy aránytalan és jogellenes fellépésekkel és intézkedésekkel akadályozzák a médiát és a civil társadalmat a véleménynyilvánítás szabadságának békés gyakorlásában;
2. súlyos aggodalmát fejezi ki az alapvető jogok és szabadságok és a jogállamiság törökországi helyzetének folyamatos romlása, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségének hiánya miatt; elítéli az önkényes fogva tartás és a hatósági zaklatás több tízezer ember üldözésére való alkalmazását; sürgeti a török hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon az összes olyan személyt, akit csupán jogszerű munkájának végzéséért, a szabad véleménynyilvánítás és egyesülés jogának gyakorlásáért tartanak fogva bűncselekményre utaló egyértelmű bizonyíték nélkül; kéri a szükségállapot feloldását és a szükségállapoti rendeletek hatályon kívül helyezését;
3. felhívja a török hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben az emberi jogok európai egyezményét, ami magában foglalja a halálbüntetés egyértelmű elítélését, és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatát, beleértve az ártatlanság vélelmének elvét;
4. felszólítja a török kormányt, hogy a jogállamisággal összhangban minden korlátozó intézkedés alá vont személy számára biztosítsa a megfelelő és hatékony jogorvoslatot és a bírósági felülvizsgálatot; hangsúlyozza, hogy az ártatlanság vélelme minden alkotmányos államban az alapelvek közé tartozik; felszólítja Törökországot, hogy sürgősen vizsgálja felül a „Szükségállapot során alkalmazott gyakorlatok vizsgálóbizottságának” jellegét oly módon, hogy e bizottság olyan szilárd és független testületté váljon, amely képes minden ügyet külön kezelni, hatékonyan feldolgozni a benyújtásra kerülő rengeteg kérelmet és biztosítani, hogy a bírósági felülvizsgálatot ne késleltessék indokolatlanul; sürgeti a vizsgálóbizottságot, hogy döntéseit hozza nyilvánosságra; felszólítja a török hatóságokat, hogy tegye lehetővé a szakszervezetek jogszerű tevékenységeinek gyakorlását;
5. hangsúlyozza, hogy a terrorizmus továbbra is közvetlen fenyegetést jelent a török polgárok számára; ugyanakkor ismételten kifejezésre juttatja, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet célzó, tág meghatározásokon alapuló török jogszabályokat nem szabad a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogukat gyakorló állampolgárok és média megbüntetésére felhasználni; ezzel összefüggésben elítéli az állami és magánegyetemek legalább 148 olyan oktatója ellen elrendelt fogva tartásokat és eljárásokat, akik aláírták a „tudományos szakemberek a békéért” petíciót, és ugyanígy elítéli az afrini török katonai intervencióval szembeni ellenvéleményüknek hangot adó újságírók, aktivisták, orvosok és hétköznapi polgárok közelmúltbeli letartóztatását;
6. mélységes aggodalmának ad hangot a bebörtönzöttekkel való rossz bánásmódról és kínzásáról szóló jelentések miatt, és felszólítja a török hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki ezeket az állításokat; ismételten kéri az Európa Tanács Kínzás, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetések Megelőzésére Létrehozott Európai Bizottsága által készített jelentés közzétételét;
7. határozottan elítéli a török parlament határozatát, amely nagyszámú parlamenti képviselőt alkotmányellenes módon megfosztott mentelmi jogától, lehetővé téve tíz ellenzéki képviselő, köztük a Demokratikus Néppárt (HDP) társelnökei, Figen Yüksekdağ és Selahattin Demirtaş közelmúltbeli letartóztatását, valamint 6 ellenzéki képviselő, köztük legutóbb a Szaharov-díjjal kitüntetett Leyla Zana mandátumának visszavonását; elítéli a 68 kurd polgármester bebörtönzését; elítéli a helyi választott képviselők önkényes leváltását, ami tovább rombolja Törökország demokratikus struktúráját;
8. súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy több mint 160 médiaorgánumot zártak be a szükségállapot idején rendeleti úton; elítéli az újságírókra gyakorolt politikai nyomást; komoly aggodalmát fejezi ki a közösségi média platformjainak török hatóságok általi ellenőrzése és a közösségi médiához tartozó felhasználói fiókok letiltása miatt; sürgeti mindazok azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását, akiket bizonyíték nélkül tartanak fogva, ideértve uniós állampolgárokat is, például Deniz Yücel német újságírót, akit egy éve tartanak börtönben, amelyből kilenc hónapot magánzárkában töltött, miközben hivatalosan nem emeltek vádat ellene; üdvözli, hogy több havi bebörtönzés után szabadon engedték az ellenzéki Cumhuriyet napilap néhány újságíróját és munkatársát, ezenkívül felszólít a Cumhuriyet napilap négy továbbra is börtönben lévő újságírójának haladéktalan szabadon bocsátására;
9. komoly aggodalmának ad hangot a török civil társadalmi szervezetekkel szembeni erőszakos fellépések, és különösen a nem kormányzati szervezetek egyik kiemelkedő vezetője, Osman Kavala letartóztatása miatt; sürgeti a török kormányt, hogy haladéktalanul bocsássa szabadon Kavalát, mivel letartóztatása politikai felhangot kapott és önkényes;
10. aggodalommal állapítja meg a Törökországban régóta ápolt világi elvek és értékek helyzetének romlását; kifejezi mély aggodalmát a vallásszabadság tiszteletben tartásának hiánya, többek közt a keresztényeket és más vallási kisebbségeket sújtó megkülönböztetés erősödése miatt; elítéli 50 arámi templom, kolostor és temető elkobzását Mardinban; felhívja a Bizottságot, hogy e kérdésekben sürgősen vegye fel a kapcsolatot a török hatóságokkal; sürgeti a török kormányt, hogy engedjék szabadon Andrew Brunson lelkészt, és engedjék őt hazatérni;
11. emlékeztet továbbá a kisebbségekkel szembeni megkülönböztetés tilalmának elvére, különös tekintettel a romákra, akiknek egyenlő joguk van kultúrájuk kifejezésére és a szociális juttatásokhoz való hozzáférésre;
12. elítéli az ankarai kormányzó hivatalának 2017. november 19-i nyilatkozatát az LMBTI szervezetek által szervezett minden esemény határozatlan időre történő betiltása tárgyában hozott határozatról, amire az isztambuli Pride felvonulás három egymást követő betiltását követően került sor; felszólítja a török hatóságokat, hogy vonják vissza a tilalmat; üdvözli Ali Erol vezető LMBTI aktivista szabadon bocsátását;
13. ismételten komoly aggodalmának ad hangot a délkelet-törökországi helyzet miatt, különösen ott, ahol kijárási tilalmat vezettek be, aránytalanul nagy erőket vetettek be és kollektív büntetést alkalmaztak; sürgeti Törökországot, hogy dolgozzon ki tervet a hazájukon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült félmillió ember hatékony reintegrációjára; ismételten elítéli, hogy a PKK, amely 2002 óta szerepel a terrorista szervezetek uniós jegyzékében, visszatért az erőszak alkalmazásához, és nyomatékosan felszólítja a pártot, hogy tegye le a fegyvert, és elvárásainak kinyilvánítására békés és jogszerű eszközöket használjon fel; emlékeztet arra, hogy a török kormány felelőssége, hogy megvédje minden állampolgárát; elítéli a kisajátítások elterjedt gyakorlatát, beleértve az önkormányzatokhoz tartozó vagyon elkobzását is; meggyőződése, hogy az adott térség és Törökország egésze számára csak a kurd kérdés tisztességes politikai rendezése hozhat fenntartható stabilitást és fellendülést, ezért kéri, hogy mindkét fél térjen vissza a tárgyalóasztalhoz;
14. súlyos aggodalmának ad hangot a törökországi igazságszolgáltatási rendszer működése miatt, miután az isztambuli büntetőbíróság ítélete helyben hagyta két bebörtönzött újságíró, Mehmet Altan és Şahin Alpay fogva tartását, holott az alkotmánybíróság arra hivatkozva kérte szabadlábra helyezésüket, hogy fogva tartásuk folyamán megsértették a jogaikat; megállapítja, hogy ez további lépés a jogállamiság lerombolása felé; mélységes sajnálatát fejezi ki az Amnesty International törökországi elnöke, Taner Kılıç újbóli letartóztatása miatt, amelyet széles körben bírósági komédiának tekintenek, és felszólít arra, hogy ejtsék az ellene és alperesi pertársai ( az „isztambuli tízek”) ellen felhozott vádakat, mivel eddig még nem nyújtottak be ellenük semmilyen konkrét bizonyítékot;
15. megismétli 2017. november álláspontját, amelyben kérte az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) keretében a török hatóságoknak szánt pénzeszközöknek az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság területén történő javulásra vonatkozó feltételekhez kötését, valamint lehetőség szerint ezek civil társadalmi szervezetek felé történő átirányítását; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a törökországi fejleményeket az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) alapjainak felülvizsgálata során, továbbá hogy nyújtson be konkrét javaslatokat a török civil társadalom támogatása növelésének módjára vonatkozóan;
16. sürgeti a főképviselőt, az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy török partnereiknél továbbra is vessék fel a fogva tartott emberijog-védők, politikai aktivisták, ügyvédek, újságírók és egyetemi oktatók helyzetét, és nyújtsanak számukra diplomáciai és politikai támogatást, ideértve a perek megfigyelését és az egyes ügyek nyomon követését;
17. kéri ezen állásfoglalás török nyelvre történő lefordítását;
18. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint Törökország elnökének, kormányának és parlamentjének.
- [1] Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0423.
- [2] Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0306.