Eljárás : 2020/2502(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : RC-B9-0054/2020

Előterjesztett szövegek :

RC-B9-0054/2020

Viták :

PV 16/01/2020 - 4.1
CRE 16/01/2020 - 4.1

Szavazatok :

PV 16/01/2020 - 6.1

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2020)0011

<Date>{15/01/2020}15.1.2020</Date>
<RepeatBlock-NoDocSe> <NoDocSe>B9-0054/2020</NoDocSe> }
 <NoDocSe>B9-0055/2020</NoDocSe> }
 <NoDocSe>B9-0057/2020</NoDocSe> }
 <NoDocSe>B9-0058/2020</NoDocSe> }
 <NoDocSe>B9-0061/2020</NoDocSe> }
 <NoDocSe>B9-0066/2020</NoDocSe></RepeatBlock-NoDocSe> } RC1
PDF 181kWORD 57k

<TitreType>KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 144. cikkének (5) bekezdése és 132. cikkének (4) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Replacing>amely a következő állásfoglalási indítványok helyébe lép:</Replacing>

<TablingGroups>B9-0054/2020 (Verts/ALE)

B9-0055/2020 (ECR)

B9-0057/2020 (S&D)

B9-0058/2020 (GUE/NGL)

B9-0061/2020 (PPE)

B9-0066/2020 (Renew)</TablingGroups>


<Titre>Burundiról, különösen a véleménynyilvánítás szabadságáról</Titre>

<DocRef>(220/2502(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Michael Gahler, Arba Kokalari, Željana Zovko, David McAllister, Sandra Kalniete, Antonio López-Istúriz White, Krzysztof Hetman, Tomáš Zdechovský, Milan Zver, Roberta Metsola, Lefteris Christoforou, Stelios Kympouropoulos, Manolis Kefalogiannis, Loucas Fourlas, Loránt Vincze, David Lega, Rasa Juknevičienė, Isabel Wiseler-Lima, Karlo Ressler, Romana Tomc, Michaela Šojdrová, Vladimír Bilčík, Tomislav Sokol, Luděk Niedermayer, Cindy Franssen, Sunčana Glavak, Inese Vaidere, Stanislav Polčák, Jiří Pospíšil, Vasile Blaga, Mircea-Gheorghe Hava, Gheorghe-Vlad Nistor, Dan-Ştefan Motreanu, Ioan-Rareş Bogdan</Depute>

<Commission>{PPE}a PPE képviselőcsoport nevében</Commission>

<Depute>Kati Piri, Maria Arena</Depute>

<Commission>{S&D}az S&D képviselőcsoport nevében</Commission>

<Depute>Jan-Christoph Oetjen, Andrus Ansip, Petras Auštrevičius, Malik Azmani, Phil Bennion, Stéphane Bijoux, Izaskun Bilbao Barandica, Gilles Boyer, Sylvie Brunet, Catherine Chabaud, Dita Charanzová, Olivier Chastel, Jérémy Decerle, Engin Eroglu, Fredrick Federley, Klemen Grošelj, Christophe Grudler, Bernard Guetta, Antony Hook, Ivars Ijabs, Irena Joveva, Moritz Körner, Ondřej Kovařík, Ilhan Kyuchyuk, Karen Melchior, Shaffaq Mohammed, Urmas Paet, Frédérique Ries, María Soraya Rodríguez Ramos, Susana Solís Pérez, Ramona Strugariu, Viktor Uspaskich, Marie-Pierre Vedrenne, Chrysoula Zacharopoulou</Depute>

<Commission>{Renew}a Renew képviselőcsoport nevében</Commission>

<Depute>Ellie Chowns</Depute>

<Commission>{Verts/ALE}a Verts/ALE képviselőcsoport nevében</Commission>

<Depute>Anna Fotyga, Emmanouil Fragkos, Assita Kanko, Ruža Tomašić, Raffaele Fitto, Karol Karski, Andżelika Anna Możdżanowska, Ryszard Czarnecki, Adam Bielan, Joanna Kopcińska, Elżbieta Kruk, Jadwiga Wiśniewska, Witold Jan Waszczykowski, Izabela-Helena Kloc, Zbigniew Kuźmiuk, Evžen Tošenovský, Alexandr Vondra, Veronika Vrecionová</Depute>

<Commission>{ECR}az ECR képviselőcsoport nevében</Commission>

<Depute>Marisa Matias, José Gusmão, Stelios Kouloglou</Depute>

<Commission>{GUE/NGL}a GUE/NGL képviselőcsoport nevében</Commission>

<Depute>Fabio Massimo Castaldo</Depute>

</RepeatBlock-By>


Az Európai Parlament állásfoglalása Burundiról, különösen a véleménynyilvánítás szabadságáról

(220/2502(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel a Burundiról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2015. július 9-i[1], a 2015. december 17-i[2], a 2017. január 19-i[3], a 2017. július 6-i[4] és a 2018. július 5-i[5] állásfoglalására,

 tekintettel a Burundi Köztársaság 2019-es éves cselekvési programjának finanszírozásáról szóló, 2019. október 30-i bizottsági határozatra,

 tekintettel az Európai Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) egyes harmadik országoknak a burundi helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekhez történő csatlakozásáról szóló, az EU nevében tett, 2019. november 29-i nyilatkozatára,

 tekintettel az ENSZ főtitkárának a burundi helyzetről szóló, 2019. október 24-i nyilatkozatára,

 tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa Burundival foglalkozó vizsgálóbizottságának 2019. szeptemberi jelentésére,

 tekintettel az Európai Parlament 39 képviselője által aláírt, az Iwacu burundi hírszolgáltató újságíróinak szabadon bocsátására felszólító, 2019. december 9-i levélre,

 tekintettel az alelnök/főképviselő által az emberi jogok világnapján az EU nevében tett 2019. december 10-i nyilatkozatra,

 tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a burundi helyzetről szóló, 2015. november 12-i 2248. és 2016. július 29-i 2303. számú határozatára,

 tekintettel a Burundival foglalkozó vizsgálóbizottság által 2017. június 15-én az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa számára tartott szóbeli tájékoztatóra,

 tekintettel az ENSZ főtitkárának a burundi helyzetről szóló, 2017. február 23-i és 2018. január 25-i nyilatkozatára,

 tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a burundi helyzetről szóló, 2017. március 13-i sajtónyilatkozatára,

 tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a burundi helyzetről szóló, 2017. március 9-i sajtónyilatkozatára,

 tekintettel az ENSZ Burundiról szóló független vizsgálatáról 2016. szeptember 20-án kiadott jelentésre,

 tekintettel a Burundira vonatkozó, a békét és a megbékélést célzó, 2000. augusztus 28-i arushai megállapodásra,

 tekintettel az Afrikai Unió csúcstalálkozóján 2015. június 13-án Burundiról elfogadott nyilatkozatra,

 tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a Burundival foglalkozó vizsgálóbizottság megbízatásának megújításáról szóló, 2017. szeptember 29-i 36/19. sz. határozatára,

 tekintettel a burundi helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2015. október 1-jei (EU) 2015/1755 tanácsi rendeletre[6], a 2015. október 1-jei (KKBP) 2015/1763[7] és a 2019. szeptember 29-i (KKBP) 2016/1745[8], valamint a 2019. október 24-i (KKBP) 2019/1788[9] tanácsi határozatra,

 tekintettel az alelnök/főképviselőnek az Európai Unió nevében 2018. május 8-án tett nyilatkozatára Burundi helyzetéről az alkotmányos népszavazást megelőzően,

 tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (a továbbiakban: AKCS-államok), másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás),

 tekintettel az emberek és népek jogairól szóló afrikai chartára, melyet 1981. június 27-én fogadtak el és 1986. október 21-én lépett hatályba, és amelyet Burundi ratifikált,

 tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának (AKCS) tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti partnerségi megállapodás 96. cikke alapján a Burundi Köztársasággal folytatott konzultációs eljárás lezárásáról szóló, 2016. március 14-i (EU) 2016/394 tanácsi határozatra[10],

 tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

 tekintettel a Human Rights Watch 2019. évi jelentésének Burundiról szóló szakaszára,

 tekintettel a Riporterek Határok Nélkül által készített 2019. évi sajtószabadság-indexre,

 tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A. mivel a 2015. évi burundi elnökválasztás zavargásokat váltott ki a lakosság körében, az ENSZ burundi választási megfigyelő missziója úgy ítélte meg, hogy a szavazati jog tényleges gyakorlásához szükséges alapvető feltételek súlyosan sérültek, és a választást az ellenzék bojkottálta;

B. mivel a független rádióállomások továbbra is zárva vannak, több tucat újságíró még mindig nem tud visszatérni az önként vállalt száműzetésből, és azok, akik az országban maradtak, továbbra is nehéznek találják a szabad munkavégzést gyakran a biztonsági erők zaklatása miatt, amit az el nem kötelezett médiának a nemzet ellenségeivel való azonosítását célzó hivatalos kommunikáció ösztönöz;

C. mivel a burundi helyzet továbbra is aggasztó, és a jelentések szerint számos esetben megsértették az alapvető polgári és politikai szabadságokat, miközben az emelkedő árak negatív hatással vannak a gazdasági és szociokulturális jogokra, például a megfelelő életszínvonalhoz való jogra, az oktatáshoz való jogra, a megfelelő élelemhez való jogra és arra, hogy senkinek ne kelljen éheznie, a nők jogaira, a munkához való jogra és a szakszervezeti jogokra;

D. mivel a Burundin belüli párbeszéden keresztüli politikai megoldás elérése tekintetében kialakult patthelyzet súlyosan veszélyezteti a 2020 májusára tervezett választások megtartását; mivel ezek a választások érdemi politikai párbeszéd hiányában tovább erősíthetik Burundi önkényuralomba való süllyedését; mivel a politikai mozgástér szűkülése és a békés, átlátható és hiteles választásokat elősegítő környezet kialakításának szükségessége közepette továbbra is bizonytalanság övezi valamennyi érdekelt fél részvételét a folyamatban;

E. mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának felhatalmazásával működő, Burundival foglalkozó vizsgálóbizottság (COIB) 2019. szeptember 4-i jelentésében kiemelte, hogy néhány hónappal a 2020-as elnökválasztás és parlamenti választások előtt a kormányzó CNDD-FDD párt ellenfelei félelemnek és megfélemlítésnek vannak kitéve, és miközben a feszültségek a 2019. májusi közvélemény-kutatás közeledtével fokozódtak, a helyi hatóságok és a kormányzó párt hírhedt ifjúsági csoportja, az Imbonerakure folytatja a politikai célú erőszakot és az emberi jogok súlyos megsértését; mivel annak ellenére, hogy a COIB többször is kérte az együttműködést, a burundi kormány megtagadta azt;

F. mivel az ENSZ burundi emberi jogi hivatalát, amely a burundi kormánnyal együtt dolgozott a békeépítésen, a biztonsági ágazat és az igazságügyi ágazat reformján, és hozzájárult az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos intézményi és civil társadalmi kapacitás kiépítéséhez, 2019 márciusában bezárták a burundi kormány nyomására, amely már 2016 októberében felfüggesztette a hivatallal való együttműködés valamennyi formáját;

G. mivel a Világbank becslése szerint Burundi gazdasági növekedése 2019-ben 1,8% volt, szemben a 2018. évi 1,7%-kal; mivel a 2019–2020 közötti időszakra vonatkozó teljes állami költségvetés 189,3 milliárd FBU (14,26%) hiányt mutat, szemben a 2018–2019 közötti ugyanezen időszak 163,5 milliárd FBU-s hiányával; mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala szerint 2019. szeptember 30-án 369 517 burundi menekült tartózkodott a szomszédos országokban; mivel 2017 szeptembere óta összesen 78 000 menekült tért vissza önkéntesen Burundiba; mivel 2019. február 28-ig 130 562 burundi állampolgár vált belső menekültté;

H. mivel a Riporterek Határok Nélkül szervezet 2019-es globális sajtószabadsági indexén Burundit 180 országból a 159. helyre sorolta; mivel a véleménynyilvánítás szabadsága és a szólásszabadság létfontosságú a szabad és tájékozottságon alapuló választások biztosításához; mivel a szabad, független és részrehajlástól mentes újságírás a szólásszabadsághoz való alapvető emberi jog kiterjesztését jelenti; mivel az állami ellenőrzés alatt álló hagyományos média, például a rádió és az újságok továbbra is meghatározó információforrásnak számítanak; mivel az információhoz való hozzáférés lehetővé tételéhez, a társadalmi és politikai stabilitás erősítéséhez és így a szabad, tájékozottságon alapuló és igazságos választások biztosításához szükséges a médiaműveltség, valamint az internethez és a közösségi médiához való hozzáférés megerősítése;

I. mivel Burundi a világ egyik legszegényebb országa, lakosságának 74,7%-a szegénységben él, és a humán fejlettségi mutató alapján a 189 ország között a 185. helyen áll; mivel a burundi lakosság több mint 50%-a krónikus élelmiszer-bizonytalanságban szenved, a lakosság közel fele 15 év alatti, és csak 2019-ben több mint nyolcmillió embert fertőzött meg a malária, és közülük 3000 fő belehalt a betegségbe; mivel a szegénység, a rossz szociális szolgáltatások, a magas ifjúsági munkanélküliség és a lehetőségek hiánya továbbra is erőszakhoz vezet az országban;

J. mivel Burundi Nemzetbiztonsági Tanácsa 2018. szeptember 27-én bejelentette a nemzetközi nem kormányzati szervezetek három hónapos felfüggesztését, ezáltal súlyosan akadályozva mintegy 130 nemzetközi nem kormányzati szervezet működését, amelyek közül néhány életmentő segítséget nyújtott;

K. mivel 2019. július 18-én a kormány két rendeletet fogadott el, amelyek létrehozták a Burundiban működő nemzetközi nem kormányzati szervezetek minisztériumközi monitoring- és értékelési bizottságát;

L. mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának (OHCHR) 2019. február 28-i burundi bezárása óta  a kormány nem ismeri el az emberi jogok megsértését, és nem mutatott elkötelezettséget a hivatallal való együttműködés bármilyen formájának fenntartása iránt; mivel jelenleg a COIB az egyetlen független nemzetközi mechanizmus a Burundiban elkövetett emberi jogi jogsértések kivizsgálására;

M. mivel a burundi hatóságok továbbra is teljes mértékben és szisztematikusan elutasítják a COIB munkáját, és a COIB-ot politikailag elfogultnak vélve megtagadják tőle az országba való belépést, de nem szolgáltattak bizonyítékot vádjaik alátámasztására;

N. mivel 2017 októberében Burundi kilépett a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó Római Statútumból; mivel a nemzetközi közösség arra irányuló felhívása ellenére, hogy a Római Statútumhoz való újbóli csatlakozás érdekében indítson eljárást, a burundi kormány nem tett lépéseket;

O. mivel Tanzánia és Burundi 2019-ben megállapodást írt alá arról, hogy a Tanzániában tartózkodó 180 000 burundi menekültet – önkéntes vagy nem önkéntes alapon – 2019. december 31-ig visszaküldik származási országukba; mivel 2019 augusztusában az UNHCR arról számolt be, hogy a burundi körülmények nem kedveznek a visszatérések előmozdításának, mivel a visszatérők az emberi jogi visszaélések fő célpontjai közé tartoznak;

P. mivel Burundi ügyésze 2019. december 30-án 15 év börtönbüntetést kért az Iwacu Sajtócsoport négy újságírójával, Christine Kamikazival, Agnès Ndirubusával, Térence Mpozenzival, Egide Harerimanaval és sofőrjükkel, Adolphe Masabarakizával szemben, akiket 2019. október 22-én a Bubanza tartománybeli Musigati községben tartóztattak le, miközben a lázadók és a kormányerők közötti összecsapásokról tudósítottak Burundi észak-nyugati részében, és az állam belső biztonságát aláásó összeesküvéssel vádolták meg őket;

Q. mivel az Iwacu tudósítója, Jean Bigirimana 2016. július 22. óta eltűnt, és értesülések szerint utoljára a Bujumbura fővárostól 45 km-re keletre lévő Muramvyában látták a Nemzeti Hírszerző Szolgálat (SNR) tagjainak őrizetében; mivel a burundi hatóságok sosem mondtak semmit eltűnéséről;

R. Mivel 2015. október 13-án Christophe Nkezabahizi újságírót, feleségét és két gyermekét bujumburai otthonukban meggyilkolták; mivel a hatóságok nem tettek valódi erőfeszítéseket ezen erőszakos bűncselekmény kivizsgálása és az elkövetők bíróság elé állítása érdekében;

S. mivel Burundi alkotmányának 31. cikke garantálja a véleménynyilvánítás szabadságát, beleértve a sajtószabadságot is; mivel Burundi részes fele az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájának is, amely minden burundi állampolgár számára biztosítja az információk fogadásához és terjesztéséhez való jogot; mivel a burundi kormány feladata a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságának előmozdítása és védelme a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában (ICCPR) foglaltak szerint, amelynek Burundi részes állama;

T. mivel a civil társadalom és a média mozgástere az elmúlt években sokkal korlátozottabbá vált, és számos civil társadalmi aktivista és független újságíró továbbra is száműzetésben van; mivel a Burundiban maradók közül sokat megfélemlítenek, fogva tartanak vagy bíróság elé állítanak koholt vádak alapján;

U. mivel a kormány és a kormányzó párt ifjúsági szárnyának (Imbonerakure) tagjai nemzeti kampányt indítottak, hogy „önkéntes” hozzájárulásokat gyűjtsenek a lakosságtól a 2020-as választások finanszírozásához; mivel a Human Rights Watch 2019. december 6-i jelentése megállapította, hogy e célból az Imbonerakure tagjai és a helyi önkormányzati tisztviselők gyakran erőszakot és megfélemlítést alkalmaztak, korlátozták a mozgást és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést, és megverték azokat, akik nem működtek együtt;

V. mivel Germain Rukuki emberi jogi aktivistát, aki a kínzás eltörléséért fellépő keresztény mozgalom (ACAT) tagja, 2019 áprilisában 32 év börtönbüntetésre ítélték lázadás és az állambiztonság veszélyeztetésének vádjával, valamint egy felkelésben való részvétel és az államfő elleni támadások miatt; mivel 2018 augusztusában Nestor Nibitanga aktivistát, az emberi jogok és a fogva tartott személyek védelmével foglalkozó egyesület (APRODH) megfigyelőjét öt év börtönbüntetésre ítélték az állambiztonság veszélyeztetése miatt;

W. mivel a BBC-t és az amerikai hangot (VOA) 2019 májusa óta nem sugározhatják Burundiban, amikor engedélyeiket eredetileg hat hónapra felfüggesztették, amint arról akkoriban az újságírók védelmével foglalkozó bizottság beszámolt; mivel 2019. március 29-én Burundi médiaszabályozója, a Nemzeti Kommunikációs Tanács (CNC) bejelentette, hogy visszavonta a BBC működési engedélyét, és megújította a VOA felfüggesztését; mivel a CNC minden burundi újságírót eltiltott attól, hogy a BBC vagy a VOA által „közvetlenül vagy közvetve leadható információkat nyújtson”;

X. mivel a Tanács 2019. október 24-én úgy határozott, hogy 2020. október 24-ig megújítja az EU által Burundival szemben bevezetett korlátozó intézkedéseket;

Y. mivel ezek az intézkedések utazási tilalmat és a pénzeszközök befagyasztását foglalják magukban négy olyan személy esetében, akik az EU megítélése szerint tetteikkel veszélyeztetik a demokráciát, illetve akadályozzák a jelenlegi válság politikai rendezését Burundiban;

Z. mivel folyamatosan elakadtak a Kelet-afrikai Közösség (EAC) arra irányuló erőfeszítései, hogy közvetített megoldást találjon az elnök 2015-ben hozott azon döntése által kiváltott politikai válságra, hogy harmadszor is jelölteti magát; mivel Pierre Nkurunziza elnök több alkalommal megismételte, hogy nem szándékozik újabb mandátumot betölteni, de a kormányzó pártnak még ki kell jelölnie a következő elnökválasztáson indítandó jelöltjét;

1. határozottan elítéli a véleménynyilvánítás szabadságának jelenlegi burundi korlátozását, beleértve a polgári szabadságjogok szélesebb körű korlátozását, az emberi jogok széles körű megsértését, az újságírók megfélemlítését és önkényes letartóztatását, valamint a burundi média számára a félelem légkörét erősítő, a jelentéstételt megnehezítő és a megfelelő tudósítást akadályozó műsorszolgáltatási tilalmakat, különösen a 2020-as választásokat megelőzően;

2. továbbra is mélységesen aggasztja a burundi emberi jogi helyzet, amely aláássa a megbékélésre, a békére és az igazságszolgáltatásra irányuló kezdeményezéseket, és különösen az önkényes letartóztatások és a bírósági eljárás nélküli kivégzések;

3. mélységesen elítéli az emberi jogi helyzet folyamatos romlását az országban, különösen az ellenzék tényleges és feltételezett támogatói, köztük a külföldről visszatérő burundiak esetében; emlékeztet arra, hogy Burundit köti a Cotonoui Megállapodás emberi jogi záradéka; sürgeti a burundi hatóságokat, hogy haladéktalanul szüntessék meg ezt a visszaélésszerű tendenciát, és tartsák be az ország emberi jogi kötelezettségeit, beleértve az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájában, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában és a kormány által ratifikált egyéb nemzetközi mechanizmusokban foglaltakat;

4. emlékezteti Burundi kormányát, hogy a választások inkluzív, hiteles, békés és átlátható módon való megrendezésének feltételei magukban foglalják a véleménynyilvánítás szabadságát, az információkhoz való hozzáférést, a sajtószabadságot, a médiaszabadságot és egy olyan szabad térség meglétét, ahol az emberijog-védők megfélemlítés és megtorlástól való félelem nélkül felszólalhatnak; ezért sürgeti a burundi hatóságokat, hogy szüntessék meg azokat az intézkedéseket, amelyek korlátozzák vagy akadályozzák a civil társadalom munkáját, és amelyek korlátozzák a független hagyományos és modern médiához való hozzáférést és annak szabadságát;

5. felhívja a burundi hatóságokat, hogy ejtsék a vádakat, és haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon a közelmúltban bebörtönzött Iwacu újságírókat és mindazokat, akiket alapvető jogaik gyakorlása miatt tartóztattak le;

6. hangsúlyozza a civil társadalom és az újságírók alapvető szerepét a demokratikus társadalomban, különösen a közelgő választásokkal összefüggésben, és felhívja a hatóságokat, hogy vessenek véget az újságírók, az emberi jogi aktivisták és az ellenzék tagjai megfélemlítésének, zaklatásának és önkényes letartóztatásának; felhívja továbbá a hatóságokat, hogy tegyék lehetővé az emberi jogi aktivisták és újságírók számára, hogy akadályoztatás nélkül végezzék el az emberi jogi visszaélések kivizsgálására és bejelentésére vonatkozó törvényes feladataikat;

7. mély aggodalommal veszi tudomásul a Burundiból és a szomszédos országokból érkező belső menekültek növekvő számát; felszólítja az EU-t, hogy növelje a pénzügyi támogatást és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült vagy menekült burundiaknak nyújtott humanitárius segélyt;

8. felhívja a burundi hatóságokat, hogy vessenek véget a polgárok zsarolásának, és biztosítsák, hogy senkit ne lehessen megakadályozni a közjavakhoz és -szolgáltatásokhoz – például egészségügyi ellátáshoz, élelmiszerhez, vízhez és oktatáshoz – való hozzáférésben, valamint tegyék lehetővé a humanitárius szereplők számára, hogy függetlenül működhessenek és a legsürgetőbb szükségletek kielégítésére irányuló kötelezettség alapján nyújthassanak segítséget;

9. hangsúlyozza, hogy a hiteles választások lehetővé tétele érdekében jelentős előrelépésre van szükség a politikai és emberi jogi helyzet terén, különösen az olyan alapvető szabadságok tekintetében, mint a véleménynyilvánítás szabadsága, a sajtószabadság, az egyesülési és gyülekezési szabadság, valamint a megbékélés terén; felszólítja a burundi kormányt annak biztosítására, hogy e jogok megsértésének eseteit pártatlanul vizsgálják ki, és a nemzetközi normáknak megfelelő perek során vonják felelősségre az elkövetőket;

10. sürgeti a hatóságokat, hogy folytassanak alapos és átlátható vizsgálatokat annak érdekében, hogy tisztességes és hiteles eljárásokban bíróság elé állítsák a gyilkosságok, eltűnések, zsarolások, verések, önkényes letartóztatások, fenyegetések, zaklatások vagy más típusú visszaélések valamennyi feltételezett elkövetőjét; komoly aggodalmának ad hangot az Imbonerakure által elkövetett emberi jogi jogsértések elkövetőinek büntetlensége miatt; sürgeti a burundi hatóságokat, hogy indítsanak független vizsgálatot a 2016. július 22. óta eltűnt Jean Bigirimana, valamint a feleségével és két gyermekével együtt 2015. október 13-án meggyilkolt Christophe Nkezabahzi újságírók eltűnése ügyében;

11. elismeri a Kelet-afrikai Közösség és az Afrikai Unió kulcsfontosságú szerepét a régióban a burundi politikai válság fenntartható megoldásának biztosításában, és hangsúlyozza, hogy aktívabb megközelítésre és fokozott erőfeszítésekre van szükség a válság megszüntetése és a burundi lakosság védelme, valamint a további regionális eszkaláció elkerülése érdekében; felszólítja az Afrikai Uniót, hogy sürgősen küldjön emberi jogi megfigyelőket Burundiba, és biztosítsa, hogy megbízatásuk teljesítése érdekében akadálytalanul beléphessenek az egész országba;

12. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy holtpontra jutott az arushai megállapodás végrehajtása, és sürgeti a megállapodások kezeseit, hogy törekedjenek a megbékélésre; kifejezi elkötelezettségét a Burundin belüli párbeszéd iránt; felhívja a főképviselőt/alelnököt, hogy támogassa a Kelet-afrikai Közösséget a Burundin belüli párbeszéd elősegítésében; sürgeti a burundi párbeszéd valamennyi résztvevőjét, hogy konstruktívan működjenek együtt, és tegyék lehetővé az ellenzék, az emberijog-védők és a civil társadalmi szervezetek akadálytalan részvételét;

13. sürgeti Burundit, hogy térjen vissza a regionális és nemzetközi közösségi találkozók napirendjéhez, hogy kompromisszumot érjen el a meglévő ENSZ- és AU-határozatok végrehajtására vonatkozóan, nevezetesen: az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2303. sz. határozata, az Afrikai Unió megfigyelőivel kötött egyetértési megállapodás aláírása, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalával (OHCHR) való együttműködés újraindítása;

14. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Burundi továbbra sem hajlandó együttműködni az ENSZ vizsgálóbizottságával, és hozzájárulni az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala helyi képviselete tevékenységeinek folytatásához;

15. felhívja az ENSZ-t, hogy folytassa az emberi jogok és a humanitárius jog állítólagos megsértésének pártatlan kivizsgálását, beleértve az állami szereplők által elkövetett jogsértéseket és az Imbonerakure ifjúsági liga ügyét, és a felelősöket vonja megfelelő büntetőeljárás alá; hangsúlyozza, hogy a bűnözőket és a gyilkosokat – bármelyik csoporthoz is tartoznak – bíróság elé kell állítani, és megfelelő jogorvoslatot kell biztosítani a Burundiban elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések áldozatai és túlélői számára;

16. sürgeti az uniós tagállamokat, hogy nyújtsanak rugalmas és közvetlen pénzügyi támogatást a civil társadalmi és médiaszervezeteknek, köztük a női szervezeteknek, amelyek még mindig a helyszínen tevékenykednek, de a száműzetésben lévőknek is, különösen azoknak, amelyek a politikai, polgári, gazdasági, szociális és médiajogok előmozdításán és védelmén dolgoznak;

17. felszólítja az EU-t és az uniós tagállamok burundi diplomatáit, hogy biztosítsák az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatások teljes körű végrehajtását, többek között azáltal, hogy részt vesznek valamennyi burundi újságíró, politikai fogoly és emberijog-védő, különösen az Iwacu újságíróinak tárgyalásain, valamint meglátogatják a börtönben lévő emberijog-védőket, aktivistákat és újságírókat;

18. felszólít az EU célzott szankcióinak kiterjesztésére, és sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy vezessen be saját célzott szankciókat, többek között utazási tilalmat és a vagyoni eszközök befagyasztását azon személyekkel szemben, akik Burundiban az emberi jogok jelenlegi súlyos megsértéséért felelősek; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy sürgősen készítse el az emberi jogi jogsértések kiterveléséért, megszervezéséért és végrehajtásáért felelős személyek kibővített listáját azzal a céllal, hogy felvegyék azokat azon burundi tisztviselők listájára, akikre már uniós szankciók vonatkoznak;

19. mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Burundi nem hozott intézkedést a Római Statútumba való újbóli belépés érdekében; sürgeti a burundi kormányt, hogy haladéktalanul kezdje meg ezt az eljárást; felszólítja az EU-t, hogy támogassa a Nemzetközi Büntetőbíróság minden erőfeszítését a Burundiban elkövetett bűncselekmények kivizsgálása és az elkövetők bíróság elé állítása érdekében;

20. sajnálatát fejezi ki a burundi menekültválság folyamatos alulfinanszírozottsága miatt, ami súlyos hatással van a menekültek biztonságára és jólétére; felhívja a nemzetközi közösséget és a humanitárius ügynökségeket, hogy növeljék támogatásukat mindazok számára, akik jelenleg menekültek vagy lakóhelyük elhagyására kényszerültek a konfliktus miatt; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy az ENSZ Nemzetközi Vizsgálóbizottságának ajánlásával összhangban adjanak menekültstátuszt a burundi menedékkérőknek, és szorosan kövessék nyomon a burundi helyzetet a 2020-as választásokkal kapcsolatban;

21. mélységes aggodalmának ad hangot azon jelentések miatt, amelyek szerint a burundi menekültekre egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy a 2020-as választások előtt térjenek vissza haza; felhívja a régió kormányait annak biztosítására, hogy a menekültek visszatérése önkéntes alapon, megalapozott döntések alapján, biztonságosan és méltósággal történjen; emlékeztet arra, hogy az UNHCR úgy véli, hogy a biztonságos, méltóságteljes és önkéntes visszatérés feltételei nem teljesülnek;

22. felhívja a burundi kormányt, hogy tegye lehetővé a száműzetésben lévő politikai ellenfelek számára, hogy megfélemlítés, letartóztatás vagy erőszak nélkül szabadon visszatérjenek és kampányt folytassanak, valamint hogy a külső megfigyelők megfigyelhessék a választások előkészítését, valamint a szavazást és a szavazatszámlálást;

23. megismétli, hogy az arushai megállapodással és Burundi alkotmányával összhangban, nemzetközi közvetítés mellett folytatott inkluzív politikai párbeszéd továbbra is az egyetlen módja a tartós béke biztosításának Burundiban; ezért felhívja a Kelet-afrikai Közösséget mint a Burundin belüli párbeszéd kulcsfontosságú szereplőjét, hogy hozza meg a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a burundi kormány határozottan és haladéktalanul részt vegyen a jelenlegi válság békés és tartós megoldását célzó inkluzív párbeszédben;

24. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Burundi Köztársaság elnökének, a burundi parlament elnökének, az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek, valamint az Afrikai Uniónak és intézményeinek.

 

 

[1] HL C 265., 2017.8.11., 137. o.

[2] HL C 399., 2017.11.24., 190. o.

[3] HL C 242., 2018.7.10., 10. o.

[4]HL C 334., 2018.9.19., 146. o.

[5] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0305.

[6] HL L 257., 2015.10.2., 1. o.

[7] HL L 257., 2015.10.2., 37. o.

[8] HL L 264., 2016.9.30., 29. o.

[9] HL L 272., 2019.10.25, 147. o.

 [10] HL L 73., 2016.3.18, 90. o.

Utolsó frissítés: 2020. január 16.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat