KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY India állampolgársági törvényének 2019. évi módosításáról
28.1.2020 - (2020/2519(RSP))
amely a következő állásfoglalási indítványok helyébe lép:
B9‑0077/2020 (S&D)
B9‑0078/2020 (PPE)
B9‑0079/2020 (GUE/NGL)
B9‑0080/2020 (Verts/ALE)
B9‑0082/2020 (Renew)
Michael Gahler, Sandra Kalniete, Ivan Štefanec
a PPE képviselőcsoport nevében
Kati Piri
az S&D képviselőcsoport nevében
Shaffaq Mohammed, Petras Auštrevičius, Catherine Bearder, Phil Bennion, Katalin Cseh, Chris Davies, Barbara Ann Gibson, Charles Goerens, Martin Horwood, Sophia in ’t Veld, Irena Joveva, Moritz Körner, Ilhan Kyuchyuk, Javier Nart, Samira Rafaela, Michal Šimečka, Irina Von Wiese
a Renew képviselőcsoport nevében
Scott Ainslie, Hannah Neumann, Ernest Urtasun, Caroline Roose, Yannick Jadot, Damien Carême, François Alfonsi, Benoît Biteau, Michèle Rivasi, Karima Delli, Tilly Metz, David Cormand, Jutta Paulus, Marie Toussaint, Anna Cavazzini, Markéta Gregorová, Marcel Kolaja, Mikuláš Peksa, Reinhard Bütikofer, Diana Riba i Giner, Alice Kuhnke, Magid Magid, Gina Dowding, Patrick Breyer
a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Manuel Bompard, Idoia Villanueva Ruiz, Manon Aubry, Eugenia Rodríguez Palop, Miguel Urbán Crespo, Dimitrios Papadimoulis
a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Fabio Massimo Castaldo
Az Európai Parlament állásfoglalása India állampolgársági törvényének 2019. évi módosításáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Indiáról szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel az EU és India között 2004-ben indított stratégiai partnerségre,
– tekintettel az ENSZ szakértőinek 2019. július 3-i nyilatkozatára a hontalanság több millió embert érintő kockázatáról és az instabilitásról az indiai Asszámban,
– tekintettel a halálbüntetésről, a kínzásról, valamint a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatásokra,
– tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,
– tekintettel a Tanácsnak az Indiára vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2018. december 10-i következtetéseire,
– tekintettel a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló 1992. december 18-i nyilatkozatra,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének az erőszak és a lőfegyverek bűnüldöző szervek általi használatára vonatkozó alapelveire,
– tekintettel a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó globális megállapodásra,
– tekintettel a hontalan személyek jogállásáról szóló ENSZ-egyezményre,
– tekintettel a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel India alkotmányára,
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,
A. mivel 2019. december 9-én és 11-én India parlamentjének mindkét háza elfogadta az állampolgársági törvény 2019. évi módosítását (CAA), amely módosítja India 1955. évi állampolgársági törvényét;
B. mivel India állampolgársági törvényének új, 2019. évi módosítása gyorsítani kívánja az állampolgárság megszerzését a hinduk, szikhek, buddhisták, dzsainisták, párszik és keresztények számára, akik az afganisztáni, bangladesi és pakisztáni üldöztetés elől menekültek, és 2015 előtt érkeztek az országba, de nem terjeszti ki ugyanezt a védelmet a muzulmánokra;
C. mivel India közös határral rendelkezik Bhutánnal, Burmával, Nepállal és Srí Lankával is, a CAA azonban nem vonja hatálya alá a Srí Lanka-i tamilokat, akik a legnagyobb menekültcsoportot alkotják Indiában, és akik több mint 30 éve élnek az országban; mivel az Amnesty International India rámutatott, hogy a CAA nem von a hatálya alá más üldözött kisebbségeket, így a burmai rohindzsákat, a pakisztáni ahmadikat, az afganisztáni hazarákat, valamint a bangladesi bihari muszlimokat;
D. mivel a CAA vitát váltott ki, különös tekintettel az indiai alkotmány 14. cikkére, amely biztosítja a törvény előtti egyenlőséghez való jogot, valamint 15. cikkére, amely mindenkit megvéd a valláson, fajon, kaszton, nemen vagy születési helyen alapuló megkülönböztetéstől; mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosának szóvivője 2019. december 13-i nyilatkozatában kijelentette, hogy a CAA „alapvetően diszkriminatív jellegű”, és hogy úgy tűnik, aláássa India elkötelezettségét a törvény előtti egyenlőség mellett, ahogyan azt alkotmánya rögzíti, és amely nemzetközi kötelezettségeiből ered;
E. mivel India Legfelsőbb Bírósága megkezdte a CAA-val kapcsolatos petíciók vizsgálatát a módosítás alkotmányosságának értékelése céljából, és 40 napot biztosított a kormánynak, hogy válaszoljon ezekre a petíciókra;
F. mivel több indiai állam már bejelentette, hogy nem fogja végrehajtani a törvényt; mivel Kerala kormánya a Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott petíciója szerint a CAA „az indiai alkotmány világi jellegének megsértése”, és azzal vádolja az indiai kormányt, hogy vallási alapon megosztja a nemzetet;
G. mivel a CAA elfogadása nyomán India-szerte, különösen az egyetemi kampuszokon kirobbant tiltakozásokat a biztonsági erők brutálisan leverték, melynek során legalább 25 ember vesztette életét, 160 ember megsebesült és ezreket letartóztattak; mivel az indiai hatóságok a békés tüntetések megakadályozása érdekében többek közt leállították az internetet és tömegközlekedési korlátozásokat alkalmaztak; mivel beszámolók szerint több száz tüntetőt vertek meg, lőttek le vagy kínoztak meg, különösen Uttar Prades államban; mivel az indiai hatóságok az ország északkeleti részén és Uttar Pradesh számos területén is korlátozták az internethez való hozzáférést, ahol az indiai muzulmánok nagy része él; mivel az internetes kommunikáció leállítása sérti az információhoz való hozzáférés alapvető jogát;
H. mivel a CAA hatálybaléptetésekor az indiai kormány egy nemzeti állampolgárság-ellenőrzési folyamatot (az állampolgárok nemzeti nyilvántartása, NRC) szorgalmazott; mivel a kormány nyilatkozatai alapján az NRC folyamat célja az, hogy megfossza a muzulmánokat állampolgári jogaiktól, ugyanakkor védje a hinduk és más nem muzulmánok jogait; mivel nagy a valószínűsége annak, hogy csak az NRC-ben nem szereplő muzulmánoknak kell megjelenniük a külföldiekkel foglalkozó bíróságok előtt, amelyeket az állampolgársághoz való jog meghatározása céljából hoztak létre; mivel ezeket a bíróságokat nemzetközi szinten kifogásolják a tisztességes eljáráshoz való jog és az emberi jogi garanciák védelmének elmulasztása miatt; mivel ez a gyakorlat a közelmúltban zárult le Asszámban, amelynek eredményeként több mint 1,9 millió embert zártak ki a nyilvántartásból, akiket „illegális” migránsnak minősítettek, és akiket most újonnan épített fogolytáborokban tarthatnak vagy kitoloncolhatnak; mivel ezek a folyamatok súlyosbíthatják az idegengyűlölet légkörét, miközben táplálják a vallási intoleranciát és a megkülönböztetést az országban;
I. mivel a jelenlegi kormány működésének ideje alatt megnőtt a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés célú gyülekezés szabadságához való jogokkal szembeni erőszakos fellépések száma, ideértve a helyzet békés bírálóinak zendülés, rágalmazás vagy terrorizmus vádja alapján való bebörtönzését is; mivel az indiai hatóságok 2018-ban és 2019-ben több alkalommal is rajtaütéseket hajtottak végre olyan aktivisták és tudósok otthonaiban, akik bírálták a kormányt és felszólaltak az emberi jogokkal és különösen a CAA-val kapcsolatban; mivel a letartóztatott emberijog-védők között szerepel Akhil Gogoi, Dharjya Konwar és Bitu Sonowal; mivel Manash Konwart, Lakhyajyoti Gogoit, Mohammad Faizalt, Sadaf Jafart, Pawan Rao Ambedkart, Anoop Shramikot, Robin Vermát és Mohammad Shoaibot óvadék ellenében szabadon bocsátották, de ügyük kivizsgálása még folyamatban van;
J. mivel az Európai Unió és India közötti stratégiai partnerség a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának közös értékein, a szabályokon alapuló világrend és a hatékony multilateralizmus melletti elkötelezettségen, a fenntartható fejlődésen, valamint a kétoldalú együttműködés továbbfejlesztésének közös érdekén alapul;
1. mélységes sajnálatát fejezi ki a CAA elfogadása és végrehajtása miatt, amely diszkriminatív jellegű és veszélyesen megosztó; felszólítja India kormányát, hogy a Legfelsőbb Bíróság kérésének megfelelően haladéktalanul válaszoljon a polgárok által benyújtott petíciókra; emellett felszólítja India kormányát, hogy folytasson békés párbeszédet a lakosság különböző csoportjaival, és helyezze hatályon kívül azokat a diszkriminatív módosításokat, amelyek sértik India nemzetközi kötelezettségeit; óva int a fokozódó nacionalizmustól, amelynek eredményeként többek közt felerősödött a vallási intolerancia és a muzulmánokkal szembeni megkülönböztetés;
2. emlékeztet arra, hogy bár a CAA kinyilvánított célja, azaz az üldözött csoportok védelme üdvözlendő, egy hatékony nemzeti menekültügyi és menedékjogi politikának igazságosnak és holisztikusnak kell lennie, és minden rászorulóra vonatkoznia kell;
3. felhívja az indiai kormányt, hogy foglalkozzon az NRC-vel kapcsolatos jogos aggályokkal, amelyet marginalizálódott csoportok ellen használhatnak fel; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az NRC veszélyes változást jelent az állampolgárság meghatározásának módjában Indiában, és várhatóan nagyszabású hontalansági válságot idézhet elő és hatalmas emberi szenvedést okozhat;
4. kiemeli, hogy migrációs jogállásától függetlenül minden migráns jogosult alapvető emberi jogainak tiszteletben tartására, védelmére és érvényesítésére;
5. elítéli a CAA elfogadását követően India különböző régióiban kitört erőszakot és brutalitást; emlékeztet arra, hogy a bűnüldöző szervek különleges felelőssége, hogy önmérsékletet tanúsítsanak és lehetővé tegyék a békés tüntetést; kéri a történtek gyors és pártatlan kivizsgálását; felhívja az indiai hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon a jelenleg fogva tartott tüntetőket és emberi jogi aktivistákat;
6. elítéli az indiai hatóságok azon döntését, amelynek értelmében letiltották a globális hálózatokhoz való internet-hozzáférést, megakadályozva a kommunikációt és a szabad információáramlást; hangsúlyozza, hogy az efféle fellépések egyértelműen sértik a szólásszabadságot;
7. megjegyzi, hogy India Legfelsőbb Bírósága jelenleg vizsgálja a CAA-t, és hogy India kormánya 40 napot kapott a petíciók megválaszolására; bízik abban, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete egyértelműbbé teszi majd a CAA-t, illetve annak India alkotmányával és nemzetközi kötelezettségeivel való összeegyeztethetőségét;
8. felhívja az indiai hatóságokat, hogy proaktívan működjenek együtt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának valamennyi különleges eljárásával; felhívja az indiai hatóságokat, hogy működjenek együtt az ENSZ kisebbségi kérdésekkel, a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ezekhez kapcsolódó intolerancia jelenkori formáival, valamint a vallás vagy meggyőződés szabadságával foglalkozó különleges előadóival;
9. felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy folytassa a konstruktív párbeszédet Indiával az együttműködés valamennyi vonatkozásáról, beleértve a politikai és emberi jogokat is; felhívja az EU és a tagállamok indiai képviseleteit, hogy vegyék fel az etnikai és vallási kisebbségek hátrányos megkülönböztetésének kérdését az indiai hatóságokkal jelenleg folytatott párbeszédeik témái közé, és részesítsék előnyben az etnikai csoportokkal és vallási kisebbségekkel szembeni megkülönböztetéssel foglalkozó programokat, többek között az olyan területeken, mint az oktatás, valamint azokat a programokat, amelyek különös hangsúlyt fektetnek a kisebbségekkel szembeni hátrányos megkülönböztetésre;
10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, India elnökének, az indiai kormánynak, az indiai parlamentnek és az indiai államok kormányainak.