Közös állásfoglalási indítvány - RC-B9-0102/2020Közös állásfoglalási indítvány
RC-B9-0102/2020

KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a madagaszkári bányákban zajló gyermekmunkáról

12.2.2020 - (2020/2552(RSP))

az eljárási szabályzat 144. cikkének (5) bekezdése és 132. cikkének (4) bekezdése alapján
amely a következő állásfoglalási indítványok helyébe lép:
B9-0102/2020 (Verts/ALE)
B9-0103/2020 (S&D)
B9-0105/2020 (ECR)
B9-0107/2020 (GUE/NGL)
B9-0109/2020 (PPE)
B9-0112/2020 (Renew)

Michael Gahler, Željana Zovko, David McAllister, Sandra Kalniete, Andrey Kovatchev, Krzysztof Hetman, Milan Zver, Lefteris Christoforou, Stelios Kympouropoulos, Arba Kokalari, Loucas Fourlas, Loránt Vincze, David Lega, Isabel Wiseler-Lima, Romana Tomc, Michaela Šojdrová, Vladimír Bilčík, Vangelis Meimarakis, Magdalena Adamowicz, Ivan Štefanec, Liudas Mažylis, Michal Wiezik, Tomas Tobé, Frances Fitzgerald, Deirdre Clune, Tomáš Zdechovský, Inese Vaidere, Jiří Pospíšil, Stanislav Polčák, Peter Pollák, Miriam Lexmann, Ioan-Rareş Bogdan
a PPE képviselőcsoport nevében
Kati Piri, Carlos Zorrinho
az S&D képviselőcsoport nevében
Hilde Vautmans, Petras Auštrevičius, Malik Azmani, Stéphane Bijoux, Izaskun Bilbao Barandica, Sylvie Brunet, Dita Charanzová, Olivier Chastel, Ilana Cicurel, Jérémy Decerle, Laurence Farreng, Valter Flego, Klemen Grošelj, Christophe Grudler, Bernard Guetta, Ivars Ijabs, Irena Joveva, Pierre Karleskind, Moritz Körner, Ondřej Kovařík, Ilhan Kyuchyuk, Radka Maxová, Ulrike Müller, Javier Nart, Jan-Christoph Oetjen, Dragoş Pîslaru, Frédérique Ries, Michal Šimečka, Susana Solís Pérez, Nicolae Ştefănuță, Ramona Strugariu, Irène Tolleret, Yana Toom, Viktor Uspaskich, Adrián Vázquez Lázara, Marie-Pierre Vedrenne, Chrysoula Zacharopoulou
a Renew képviselőcsoport nevében
Caroline Roose
a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Joanna Kopcińska, Karol Karski, Emmanouil Fragkos, Elżbieta Kruk, Jadwiga Wiśniewska, Ruža Tomašić, Ryszard Czarnecki
az ECR képviselőcsoport nevében
Helmut Scholz, Younous Omarjee, Anja Hazekamp, Manuel Bompard, Stelios Kouloglou, Alexis Georgoulis, Dimitrios Papadimoulis
a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Fabio Massimo Castaldo


Eljárás : 2020/2552(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
RC-B9-0102/2020
Előterjesztett szövegek :
RC-B9-0102/2020
Elfogadott szövegek :

Az Európai Parlament állásfoglalása a madagaszkári bányákban zajló gyermekmunkáról

(2020/2552(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel a Madagaszkárról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2011. június 9-i[1] és a 2017. november 16-i[2]állásfoglalására,

 tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára;

 

 tekintettel a gyermek jogairól szóló 1924. évi Genfi Nyilatkozatra és annak az ENSZ Közgyűlése általi 1959-es elfogadására,

 tekintettel a gyermek jogairól szóló uniós iránymutatásokra,

 tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére, amely az EU egyik célkitűzéseként kifejezetten elismeri a gyermekek jogainak előmozdítását a bel- és külügyekben,

 tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a munkavállalás alsó korhatáráról szóló, 1973. június 6-i 138. számú egyezményére és a gyermekmunka legrosszabb formáinak tilalmáról és felszámolására irányuló azonnali intézkedésekről szóló, 1999. június 1-i 182. számú egyezményére,

 tekintettel 2017. március 16-i első olvasatbeli álláspontjára[3] a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany felelősségteljes importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc tekintetében alkalmazott öntanúsítás uniós rendszerének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre ((a továbbiakban: a konfliktusövezetekből származó ásványokról szóló rendelet) irányuló javaslatról,

 tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

 tekintettel a Gyermekjogi Bizottságra,

 tekintettel a Tanácsnak a gyermekmunkára vonatkozó, 2016. június 20-i következtetéseire,

 tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjére és a fenntartható fejlesztési célokra,

 tekintettel „Az ENSZ üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó elvei: a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó keretrendszer végrehajtása” című 2011. évi dokumentumra,

 tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 30. évfordulója kapcsán a gyermekek jogairól szóló, 2019. november 26-i állásfoglalására[4],

 tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2019. július 25-i határozatára, amely 2021-et a gyermekmunka felszámolásának nemzetközi évévé nyilvánította,

 tekintettel az Európa 2030-ra történő fenntarthatóvá tételéről szóló, 2019. december 10-i tanácsi következtetésekre[5],

 tekintettel a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló OECD-iránymutatásra, beleértve annak valamennyi mellékletét és kiegészítését,

 tekintettel a szociális és környezetvédelmi normákról, az emberi jogokról és a vállalati felelősségvállalásról szóló 2010. évi parlamenti ajánlások végrehajtásáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására[6],

 tekintettel a nemzetközi kereskedelem és az uniós kereskedelmi politikák globális értékláncokra gyakorolt hatásáról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására[7],

 tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre (UNGPs, 2011),

 tekintettel az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága (CESCR) által a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerinti, az üzleti tevékenységekkel összefüggésben fennálló állami kötelezettségekre vonatkozóan megfogalmazott 2017/24. számú általános észrevételekre (E/C.12/GC/24),

 tekintettel az UNICEF által kidolgozott, a gyermekek jogainak üzleti vállalkozások általi tiszteletben tartására vonatkozó alapelvekre,

 tekintettel az EU-ról és felelős globális értékláncokról szóló, 2016. május 12-i tanácsi következtetésekre,

 tekintettel a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására[8],

 tekintettel a Terre des Hommes nemzetközi szövetség „Gyermekmunka Madagaszkár csillámpala-ágazatában 2019 novemberétől” című jelentésére[9],

 tekintettel a Cotonoui Megállapodás 26. cikkére,

 tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A. mivel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 32. cikke kimondja, hogy az egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek azt a jogát, hogy a gazdasági kizsákmányolással szembeni védelemben részesüljön, és ne legyen kényszeríthető semmiféle kockázattal járó, iskoláztatását veszélyeztető, egészségére, testi, szellemi, lelki, erkölcsi vagy szociális fejlődésére ártalmas munkára;

B. mivel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény a legszélesebb körben és valamennyi európai uniós tagállam által ratifikált nemzetközi emberi jogi egyezmény, amely a részes államok számára egyértelmű jogi kötelezettségeket ír elő a joghatóságuk alá tartozó valamennyi gyermek jogainak előmozdítása, védelme és érvényesítése tekintetében;

C. mivel az Európai Unió kötelezettséget vállalt a gyermekek jogainak előmozdítására és védelmére belső és külső fellépései során, valamint arra, hogy a nemzetközi joggal összhangban jár el, beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló egyezményében és annak fakultatív jegyzőkönyveiben foglalt rendelkezéseket[10];

D. mivel a Charta előírja, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekét elsődleges szempontként kell figyelembe venni minden uniós fellépés során, és tiltja a gyermekmunkát azáltal, hogy meghatározza a foglalkoztatás alsó korhatárát, amely nem lehet alacsonyabb tanköteles kor felső határánál, és kimondja, hogy a munkára felvett fiataloknak életkoruknak megfelelő munkakörülményeket kell biztosítani, és védelmet kell kapniuk a gazdasági kizsákmányolással és minden olyan munkával szemben, amely veszélyeztetheti biztonságukat, egészségüket, testi, szellemi, erkölcsi vagy szociális fejlődésüket, vagy akadályozhatja iskoláztatásukkal;

E. mivel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 12. cikke és a Charta 24. cikke tiszteletben tartja a gyermek ahhoz fűződő jogát, hogy véleményét az őt érintő kérdésekkel kapcsolatban életkora és érettsége alapján figyelembe vegyék;

F. mivel az EU vállalta, hogy végrehajtja az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjét, és teljesíti annak céljait és célkitűzéseit, többek között a 8.7. fenntartható fejlesztési célt, amely szerint „azonnali és hatékony intézkedéseket hoz a kényszermunka felszámolására, véget vet a modern rabszolgaságnak és az emberkereskedelemnek, és biztosítja a gyermekmunka legrosszabb formáinak – többek között a gyermekkatonák toborzásának és bevetésének – tilalmát és felszámolását, valamint 2025-ig a gyermekmunka minden formáját felszámolja”[11];

G. mivel világszerte mintegy 152 millió 5 és 17 év közötti lány és fiú végez gyermekmunkát[12], és a legtöbb dolgozó gyermek a legkevésbé fejlett országokban él; mivel Afrika, ahol a gyermekmunkának 72,1 millió áldozata van, valamint Ázsia és a csendes-óceáni térség, ahol a gyermekmunkások száma 62,1 millió, a világ azon régiói közé tartozik, ahol a legmagasabb a gyermekmunka áldozatainak száma; mivel a mezőgazdaság, a szolgáltatások és az ipar – beleértve a bányászatot is – a gyermekmunka három fő ágazata; mivel bár történt némi előrelépés a gyermekmunka csökkentése terén, az ILO becslései szerint a csökkenés üteme alapján 2025-re még mindig 121 millió fiú- és lánygyermek végezne gyermekmunkát;

H. mivel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a gyermekmunka legrosszabb formáinak tilalmáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló 1999. évi 182. egyezménye 3. cikkének d) pontja a veszélyes gyermekmunkát a következőképpen határozza meg: „olyan munka, amely jellegénél vagy elvégzésének körülményeinél fogva valószínűleg károsítja a gyermekek egészségét, biztonságát vagy erkölcseit”; mivel Madagaszkár ratifikálta a gyermekmunkára vonatkozó valamennyi kulcsfontosságú nemzetközi szerződést, többek között a gyermek jogairól szóló egyezményt (és annak két fakultatív jegyzőkönyvét), az alsó korhatárról szóló 138. számú ILO-egyezményt és a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló 182. számú ILO-egyezményt; mivel a kormány többek között a nemzetközi munkáltatói és munkavállalói szervezetekkel együttműködve nemzeti cselekvési tervet dolgozott ki a gyermekmunka elleni küzdelem érdekében Madagaszkáron; mivel ezek a kötelezettségvállalások és intézkedések helyben nem hoznak tényleges eredményeket;

I. mivel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet a gyermekmunkára vonatkozó fogalommeghatározásában kimondja, hogy „nem minden gyermek által végzett munkát kell felszámolandó gyermekmunkának tekinteni; mivel a gyermekek és serdülők olyan munkában való részvételét, amely nem befolyásolja hátrányosan egészségi állapotukat és személyes fejlődésüket, illetve nem zavarja iskoláztatásukat, általában pozitívnak tekintik”; mivel az Afrikai Unió 2063-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendje és a közelmúltban aláírt, a gyermekmunka, a kényszermunka, az emberkereskedelem és a modern rabszolgaság afrikai felszámolására irányuló tízéves cselekvési terv (2020-2030) révén az afrikai országok elkötelezték magukat amellett, hogy az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjének 8.7. fenntartható fejlesztési céljával összhangban a kontinensen felszámolják a gyermekmunka valamennyi formáját;

J. mivel a gyermekmunka legrosszabb formáinak legnagyobb kategóriája a veszélyes gyermekmunka, amelyet számos ágazatban, többek között a bányászatban mintegy 73 millió 5 és 17 év közötti gyermek végez veszélyes körülmények között[13]; mivel 2018-ban az 5 és 17 év közötti madagaszkári gyermekek 47%-a végzett gyermekmunkát, beleértve a bányászati ágazatban dolgozó mintegy 86 000 gyermekmunkást[14]; mivel a gyermekek halálozási aránya a bányászatban a legmagasabb, 100 000 5 és 17 év közöttigyermekre átlagosan 32 haláleset jut;

K. mivel Madagaszkár az ötödik olyan országa világon, ahol a legmagasabb az iskolából kimaradó gyermekek száma[15]; mivel Madagaszkáron az öt év alatti gyermekek fele szenved növekedési elmaradásban, és csupán 13%-uk fér hozzá a villamos energiához[16]; mivel a teljes népesség 74%-a a nemzeti szegénységi küszöb alatt, 80%-a pedig vidéki területeken él[17]; mivel a lakosság háromnegyede kevesebb mint napi 1,90 amerikai dollárból él; mivel az UNICEF szerint a madagaszkári gyermekek mindössze 30%-a jár általános iskolába; mivel az oktatás kulcsfontosságú a gyermekmunka megelőzése és a gyermekek utcától való távoltartása szempontjából, ahol kiszolgáltatottá válnak az emberkereskedelemnek és a kizsákmányolásnak;

L. mivel Madagaszkár a világ harmadik legnagyobb csillámexportőre – 2017-ben ez 6,5 millió USD-t tett ki –, és India, Kína, Srí Lanka, Pakisztán és Brazília mellett az egyik olyan ország, ahol a csillámbányászattal kapcsolatban a legnagyobb a kockázata annak, hogy megsértik a gyermekek jogait;

M. mivel a csillám az elektronikai és a gépjárműiparban használt különböző ásványok csoportjára utal, és a festékektől a talajjavítókig, illetve a kozmetikai szerektől az okostelefonokig számos termékben megtalálható;

N. mivel a madagaszkári csillámágazat tevékenységében a becslések szerint 11 000 gyermek vesz részt; mivel e gyermekmunka többségében három déli tartományban, az Anosy, Androy és Ihorombe tartományokban koncentrálódik, ahol a gyermekek az egészség, a táplálkozás és az oktatás terén rosszabbul teljesítenek;

O. mivel a madagaszkári csillámiparban érintett gyermekek kemény és nem biztonságos munkakörülményeknek vannak kitéve, így hátfájásnak, a bányákban a hőség, a víz- és oxigénhiány miatt fejfájásnak, a nehéz súlyok cipelésével járó ismétlődő és kemény munka miatt izomfájdalmaknak, a bányákban és feldolgozóközpontokban és azok környékén előforduló, nagyon finom csillámpor-részecskék miatt gyakori köhögésnek és légzési problémáknak, valamint a bányák beomlása vagy földcsuszamlás miatt a halál kockázatának; mivel a madagaszkári hatóságok a bányászattal foglalkozó számos közösség számára nem tudnak megfelelő hozzáférést biztosítani egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz vagy tiszta ivóvízhez;

P. mivel a gyermekmunka kiváltó okai közé tartozik a szegénység, a migráció, a háború vagy a környezetkárosodás és az éghajlatváltozás, a minőségi oktatáshoz való hozzáférés hiánya, a szülők tisztességes munkahelyeinek hiánya, a szociális védelem és a szociális normák hiánya; mivel a gyermekmunka elleni küzdelemhez ezért többdimenziós megközelítésre és a gyermekmunka adott kontextusban jellemző mintáinak elemzésére van szükség;

Q. mivel Madagaszkár az ENSZ humán fejlettségi mutatója listájának alján helyezkedik el, így (2017-ben) 189 ország közül az 161. helyen állt, és a többdimenziós szegénységi mutató (MPI) alapján Madagaszkár lakosságának 57%-át sújtja súlyos, többdimenziós szegénység, továbbá 2019 márciusában Madagaszkáron 1,3 millió embert súlyosan érintett az élelmiszer-ellátás bizonytalansága[18]; mivel a gyermekmunka egy tünet, amely egymást kölcsönösen erősítő kiváltó okoknak – így többek között a szegénységnek, az egyenlőtlenségnek és az alapvető szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiányának – a következménye; mivel a gyermekmunkát nem lehet elszigetelten vizsgálni;

R. mivel a madagaszkári csillámágazatot egy sor összetett rendszer révén adóztatják meg, amelyen belül az exportra kivetett adók viszonylag alacsonyak, és nem mindig biztosítanak közvetlen előnyt a bányászattal foglalkozó közösségek számára; mivel mindössze mintegy 40 kiviteli engedélyt adtak ki, ami arra utal, hogy a csillámbányászat nagy részét illegálisan és szabályozatlanul, veszélyes kisüzemi helyszíneken végzik; mivel az export növekedése és a tonnánkénti ár jelentős csökkenése súlyosbította a munkaerő kizsákmányolásának kockázatát;

S. mivel a 2015–2019-es időszakra szóló, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv célja a gyermekmunka elleni küzdelem, többek között a partnerországok támogatása révén „a gyermekek jogainak előmozdításában, védelmében és érvényesítésében, hangsúlyt helyezve egyrészt az olyan gazdasági, szociális és kulturális jogokra, mint az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és az élelemhez való jog, másrészt a gyermekmunka legrosszabb formái elleni küzdelemre, mindenkor a gyermek érdekeit szem előtt tartva”[19];

T. mivel a Gyermekjogi Bizottság az 16. általános megjegyzésben „elismeri, hogy a gyermekek jogainak tiszteletben tartásával kapcsolatos kötelezettségek és felelősségek a gyakorlatban túlmutatnak az államon és az állami ellenőrzés alatt álló szolgálatokon és intézményeken, és a magánszereplőkre és üzleti vállalkozásokra is alkalmazandók”, hozzátéve, hogy „valamennyi vállalkozásnak teljesítenie kell a gyermekek jogaival kapcsolatos kötelezettségeit, az államoknak pedig biztosítaniuk kell, hogy ezt megtegyék”;

U. mivel Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke elkötelezte magát amellett, hogy az uniós kereskedelmi megállapodásokban zéró toleranciát tanúsít a gyermekmunkával kapcsolatban[20], és felszólította Dubravka Šuicát, a Bizottság demokráciáért és a demográfiáért felelős alelnökjelöltjét, hogy dolgozzon ki átfogó stratégiát a gyermekek jogaira vonatkozóan[21];

V. mivel az elmúlt években az EU jogszabályokat kezdett elfogadni a vállalati elszámoltathatóság fokozása és az emberi jogokra vonatkozó kellő gondosság elemeinek a jogszabályokba történő beépítése érdekében, többek között elfogadva a konfliktusövezetből származó ásványokról szóló uniós rendeletet és a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló uniós irányelvet; mivel a tagállamok ugyanebből a célból szintén nemzeti jogszabályokat kezdtek elfogadni, mint amilyenek például az Egyesült Királyság modern rabszolgaságról szóló törvénye, a multinacionális vállalatok gondossági kötelezettségéről szóló francia törvény, a gyermekmunkával kapcsolatos kellő gondosságról szóló holland törvény vagy az ENSZ-alapelvek végrehajtására irányuló német és olasz nemzeti cselekvési tervek; mivel a Bizottság bejelentette azon szándékát, hogy az ellátási lánc egésze tekintetében feltérképezi az átláthatóság javításának módjait, beleértve a kötelező átvilágítás aspektusait is;

W. mivel a Parlament 2010-es állásfoglalásában arra sürgette a Bizottságot, hogy fontolja meg a gyermekmunkával előállított termékek uniós behozatalának betiltását, 2016-os állásfoglalásában pedig megismételte egy „kiegyensúlyozott és reális jogalkotási javaslatra” vonatkozó felhívását, amelynek keretében többek között olyan intézkedéseket kért, mint a gyermekmunkamentes termékek jelölése és a gyermekmunkával előállított termékek behozatalának tilalma;

1. határozottan elítéli a gyermekmunka valamennyi formájának alkalmazását, ami elfogadhatatlan;

2. mély aggodalmát fejezi ki a madagaszkári bányákban dolgozó gyermekmunkások nagy száma és e gyermekek jogainak megsértése miatt; emlékezteti a madagaszkári hatóságokat a gyermekek jogainak tiszteletben tartásával, valamint biztonságuk és épségük garantálásával kapcsolatos felelősségükre;

3. üdvözli, hogy a gyermekmunka felszámolása az új Bizottság egyik prioritása, és részletes tájékoztatást kér a Bizottságtól arról, hogy miként kívánja kezelni a gyermekmunkát az uniós szakpolitikák, jogszabályok és finanszírozás révén, beleértve az új kezdeményezéseket is;

4. üdvözli az új Bizottság arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy új, átfogó stratégiát terjeszt elő a gyermekek jogairól, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy e stratégia járuljon hozzá a gyermekmunka kiváltó okai és legrosszabb formái elleni küzdelemhez; felhívja az EU-t annak biztosítására, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása – beleértve a gyermekmunka és -kizsákmányolás elleni küzdelmet – továbbra is maradjon a Madagaszkárral folytatott politikai párbeszéd alapvető eleme;

5. üdvözli, hogy a tagállamok hangsúlyozták, hogy mind az Európai Unión belül, mind azon kívül fel kell gyorsítani a fellépést annak érdekében, hogy teljesüljön az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjének jövőképe és a menetrend céljai[22]; ismét megerősíti, hogy sürgősen szükség van a transznacionális vállalatok által elkövetett emberi jogi visszaélések hatékony kezelésére; ezért üdvözli, hogy tárgyalások folynak egy, a transznacionális vállalatokra és az emberi jogokra vonatkozó, kötelező erejű ENSZ-egyezményről;

6. üdvözli, hogy az EU lépéseket tett annak érdekében, hogy kötelező erejű szabályozásokat dolgozzon ki a vállalati kellő gondosságot illetően olyan konkrét ágazatokban, ahol magas az emberi jogi visszaélések kockázata, például a faanyagok és a konfliktusövezetekből származó ásványok ágazatában; megjegyzi, hogy egyes tagállamok jogszabályokat is kidolgoztak. Ezek például: a multinacionális vállalatok gondossági kötelezettségéről szóló francia törvény és a gyermekmunkával kapcsolatos kellő gondosságról szóló holland törvény; megjegyzi továbbá, hogy az EU számos kezdeményezést dolgozott ki a kellő gondosság előmozdítása érdekében, és hogy az Európai Parlament számos állásfoglalása felszólította az EU-t, hogy dolgozzon ki további kötelező erejű szabályokat ezen a területen;

7. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorosan működjenek együtt a különböző ágazatokkal a különböző ellátási láncok hatékony nyomon követésének biztosítása érdekében, hogy az uniós piacokon el lehessen kerülni a gyermekmunkához kapcsolódó termékeket és szolgáltatásokat; megismétli a behozatali és az ellátási lánc ellenőrzésének harmonizálására és megerősítésére irányuló felhívását, melyet többek között a kellő gondosság kötelezővé tétele és az OECD-normák végrehajtása érdekében végzett munka révén lehet megvalósítani;

8. emlékeztet arra, hogy a bányászat azon ágazatok közé tartozik, ahol a legnagyobb a munkavállalói jogokkal való visszaélés kockázata; megállapítja, hogy a konfliktusövezetekből származó ásványokról szóló rendelet 2021 januárjában lép hatályba, és a Bizottságnak 2023 januárjáig jelentést kell tennie a Parlament számára a rendelet végrehajtásáról; úgy véli, hogy a felülvizsgálatnak figyelembe kell vennie a rendelet gyakorlati hatását, és fel kell mérnie az olyan ásványok bevonásának lehetőségét, mint például a csillám;

9. sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy működjenek együtt Madagaszkárral olyan jogszabályok, szakpolitikák, költségvetések és cselekvési programok elfogadásának és végrehajtásának támogatása érdekében, amelyek hozzájárulnak valamennyi gyermek – köztük a gyermekmunkások – jogainak teljes körű érvényesítéséhez, valamint a bányászati ágazatban érintettek munkakörülményeinek javításához; felhívja az EU madagaszkári küldöttségét, hogy továbbra is szorosan kövesse nyomon a gyermekek jogainak helyzetét az országban;

10. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a 2021–2027-es többéves pénzügyi keret tükrözze az EU elkötelezettségét a szegénység és a gyermekmunka legrosszabb formáinak felszámolása, valamint a gyermekmunka 2025-ig történő felszámolása iránt, a fenntartható fejlődési céloknak megfelelően, többek között Madagaszkáron[23], az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjében meghatározott határidőn belül[24]; felszólítja Madagaszkár kormányát, hogy maradéktalanul hajtsa végre a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló 182. sz. és a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 138. sz. ILO-egyezmény szerinti kötelezettségvállalásait, különösen azáltal, hogy növeli a bányászok munka- és életkörülményeinek nyomon követésére és ellenőrzésére szolgáló pénzügyi kapacitását, és tágabb értelemben megfelelő hozzáférést biztosít az alapfokú oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a megfelelő higiénés körülményekhez és az ivóvízhez; felszólítja Madagaszkár kormányát, hogy védje meg a gyermekek jogait és mozdítsa elő a gyermekmunka felszámolását;

11. sürgeti a Bizottságot, hogy a Madagaszkárral folytatott tárgyalások során vesse fel a gyermekmunkát alkalmazó madagaszkári bányavállalatok kérdését annak biztosítása érdekében, hogy azok termelésének semmilyen részét ne importálják közvetlenül vagy közvetve az EU-ba;

12. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az EU és Madagaszkár, valamint más kelet- és dél-afrikai partnerek közötti gazdasági partnerségi megállapodást annak elmélyítése során bővítsék egy különálló fejezettel a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről, amely rögzíti a nemzetközileg elfogadott munkajogi normák tiszteletben tartását, beleértve a gyermekmunka elleni küzdelmet is;

13. ajánlja a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközről (NDICI) szóló rendelet alkalmazását a jövőben a gyermekmunka felszámolásának területén, többek között a társadalmi befogadás és a humán fejlődés területén, aminek a révén biztosítható, hogy az EU beruházzon az oktatásba, az egészségügybe, a táplálkozásba, a szociális védelembe és a gyermekvédelmi rendszerek általános megerősítésébe;

14. sürgeti a Bizottságot és az uniós küldöttségeket, hogy biztosítsanak érdemi konzultációkat a helyi és nemzetközi civil társadalmi szervezetekkel annak biztosítása érdekében, hogy az NDICI programozási folyamata során figyelembe vegyék a korábbi programok és a dolgozó gyermekek tapasztalatait, többek között a Madagaszkárt érintő programozási folyamat tekintetében is;

15. ajánlja, hogy a Bizottság továbbra is támogassa az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtását, küzdjön a gyermekmunka és a kényszermunka modern formái ellen, és az NDICI emberi jogokkal és demokráciával foglalkozó tematikus programján keresztül nyújtson védelmet az emberi jogok védelmezői számára;

16. felhívja az Uniót, amely az emberi jogok egyik fő képviselője a világban, hogy vállaljon vezető szerepet a gyermekmunka felszámolásában és abban, hogy azonnali és hatékony intézkedések szülessenek annak érdekében, hogy 2025-ig megszűnjön a gyermekmunka minden formája;

17. ajánlja, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) kezelje prioritásként a gyermekek jogainak védelmét és előmozdítását, valamint a gyermekmunka felszámolását a demokráciára és az emberi jogokra vonatkozó következő uniós cselekvési tervben;

18. ajánlja, hogy az EKSZ a civil társadalmi szervezetek, köztük a gyermekjogi szervezetek és maguk a gyermekek érdemi és hatékony részvételével dolgozza ki a demokráciára és az emberi jogokra vonatkozó következő uniós cselekvési tervet;

19. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a küszöbön álló EU–Afrika stratégia a fenntartható fejlődési célok végrehajtására és a gyermekek jogai széles körének támogatására irányuló törekvésen alapuljon, biztosítva ugyanakkor, hogy e stratégia középpontjában a gyermekmunka felszámolása álljon; javasolja a Bizottságnak, hogy állítsa a gyermekek jogait a Cotonoui Megállapodást követő megállapodás középpontjába;

20. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó végrehajtási stratégiát a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendhez, és fő célkitűzésként tűzze ki a gyermekmunka felszámolását; hangsúlyozza, hogy teljes mértékben végre kell hajtani a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvét, és a gyermekek jogai vonatkozásában integrálni kell a „ne árts” megközelítést;

21. felhívja Madagaszkárt, hogy a fiatalok társadalmi integrációját építse be nemzeti fejlesztési menetrendjébe, fogadjon el mechanizmusokat a fiatalok képviseletének növelésére a döntéshozatal valamennyi szintjén, és biztosítson célzott és megfelelő költségvetési előirányzatokat azon programok számára, amelyek lehetővé teszik valamennyi fiatal számára az alap-, közép- és felsőfokú oktatásban való részvételt;

22. tudomásul veszi a madagaszkári bányászati törvény folyamatban lévő felülvizsgálatát, és felszólítja a kormányt, hogy a meglévő kezdeményezésekre, például a Responsible Mica Initiative-re (Felelősségteljes Csillám Kezdeményezés) építve kezelje prioritásként nemzetközi kötelezettségvállalásainak teljesítését, többek között a szociális és környezetvédelmi normák, a tisztességes munka, valamint általában az emberi jogok és a gyermekek jogainak tiszteletben tartása tekintetében;

23. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az AKCS–EU Tanácsnak, az ENSZ főtitkárának, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösségnek, az Afrikai Unió Bizottságának, valamint Madagaszkár kormányának.

 

Utolsó frissítés: 2020. február 12.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat