Eljárás : 2020/2774(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : RC-B9-0260/2020

Előterjesztett szövegek :

RC-B9-0260/2020

Viták :

PV 15/09/2020 - 6
CRE 15/09/2020 - 6

Szavazatok :

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2020)0230

<Date>{15/09/2020}15.9.2020</Date>
<RepeatBlock-NoDocSe> <NoDocSe>B9‑0260/2020</NoDocSe> }
 <NoDocSe>B9‑0263/2020</NoDocSe> }
 <NoDocSe>B9‑0264/2020</NoDocSe> }
 <NoDocSe>B9‑0266/2020</NoDocSe> }
 <NoDocSe>B9‑0268/2020</NoDocSe> }
 <NoDocSe>B9‑0270/2020</NoDocSe></RepeatBlock-NoDocSe> } RC1
PDF 172kWORD 54k

<TitreType>KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) és (4) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Replacing>amely a következő állásfoglalási indítványok helyébe lép:</Replacing>

<TablingGroups>B9‑0260/2020 (GUE/NGL)

B9‑0263/2020 (Verts/ALE)

B9‑0264/2020 (S&D)

B9‑0266/2020 (Renew)

B9‑0268/2020 (ECR)

B9‑0270/2020 (PPE)</TablingGroups>


<Titre>a Földközi-tenger keleti térségében a veszélyes eszkalációra és Törökország szerepére összpontosító rendkívüli európai tanácsi ülés előkészítéséről</Titre>

<DocRef>(2020/2774(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Michael Gahler, Kris Peeters, David McAllister, Antonio López‑Istúriz White, Manolis Kefalogiannis, Vangelis Meimarakis, David Lega, Loucas Fourlas, Lefteris Christoforou, Anna‑Michelle Asimakopoulou</Depute>

<Commission>{PPE}a PPE képviselőcsoport nevében</Commission>

<Depute>Kati Piri, Tonino Picula, Nacho Sánchez Amor</Depute>

<Commission>{S&D}az S&D képviselőcsoport nevében</Commission>

<Depute>Nathalie Loiseau, Petras Auštrevičius, Malik Azmani, Stéphane Bijoux, Vlad‑Marius Botoş, Sylvie Brunet, Dita Charanzová, Olivier Chastel, Ilana Cicurel, Bernard Guetta, Klemen Grošelj, Moritz Körner, Frédérique Ries, Ramona Strugariu, Hilde Vautmans</Depute>

<Commission>{Renew}a Renew képviselőcsoport nevében</Commission>

<Depute>Sergey Lagodinsky</Depute>

<Commission>{Verts/ALE}a Verts/ALE képviselőcsoport nevében</Commission>

<Depute>Hermann Tertsch, Elżbieta Kruk</Depute>

<Commission>{ECR}az ECR képviselőcsoport nevében</Commission>

<Depute>Stelios Kouloglou, Giorgos Georgiou</Depute>

<Commission>{GUE/NGL}a GUE/NGL képviselőcsoport nevében</Commission>

<Depute>Fabio Massimo Castaldo</Depute>

</RepeatBlock-By>

MÓDOSÍTÁSOK

Az Európai Parlament állásfoglalása a Földközi-tenger keleti térségében a veszélyes eszkalációra és Törökország szerepére összpontosító rendkívüli európai tanácsi ülés előkészítéséről

(2020/2774(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel korábbi, Törökországról szóló állásfoglalásaira, különösen az EU és Törökország közötti kapcsolatokról szóló, 2016. november 24-i[1], az újságírók törökországi helyzetéről szóló, 2016. október 27-i[2], az emberi jogok jelenlegi törökországi helyzetéről szóló, 2018. február 8-i[3], a Bizottság Törökországról szóló, 2018. évi jelentéséről szóló, 2019. március 13-i[4], a törökországi helyzetről, különösen a megválasztott polgármesterek elmozdításáról szóló 2019. szeptember 19-i[5], valamint a Ciprus kizárólagos gazdasági övezetében feszültséget keltő török lépésekről szóló 2014. november 13-i[6] állásfoglalására,

 tekintettel a Földközi-tenger keleti térségének stabilitásáról és biztonságáról, valamint Törökország negatív szerepéről folytatott, 2020. július 9-i vitájára,

 tekintettel az EU bővítési politikájáról szóló, 2019. május 29-i bizottsági közleményre (COM(2019)0260) és az azt kísérő szolgálati munkadokumentumra (SWD(2019)0220),

 tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (az alelnök/főképviselő) a Törökország által a Földközi-tenger keleti térségében végzett fúrási tevékenységekkel kapcsolatban kiadott korábbi nyilatkozataira, különösen a Törökország által a Földközi-tenger keleti térségében végzett fúrási tevékenységek újraindításával kapcsolatban kiadott, 2020. augusztus 16-i nyilatkozatára, tekintettel a Mevlut Çavuşoğlu török külügyminiszterrel 2020. július 6-án tartott találkozóját követő sajtótájékoztatón tett észrevételekre, a Nikolaosz Panagiotopulosz görög védelmi miniszterrel 2020. június 25-én tartott találkozóját követően tett kijelentésekre, valamint a Nikosz Hrisztodulidesz ciprusi külügyminiszterrel 2020. június 26-án tartott találkozóját követően tett megállapításokra,

 tekintettel a Törökországról szóló, vonatkozó tanácsi és európai tanácsi következtetésekre, különösen a Földközi-tenger keleti térségéről szóló, 2020. augusztus 19-i európai tanácsi következtetésekre, a Törökország által a Földközi-tenger keleti térségében végzett jogellenes fúrási tevékenységekről szóló, 2020. február 27-i tanácsi következtetésekre, valamint a Törökország által Ciprus kizárólagos gazdasági övezetében végzett jogellenes fúrási tevékenységekre vonatkozó, 2019. október 17–18-i tanácsi következtetésekre,

 tekintettel az európai uniós külügyminisztereknek a Földközi-tenger keleti térségében kialakult helyzettel kapcsolatban kiadott, 2020. május 15-i és 2020. augusztus 14-i nyilatkozatára,

 tekintettel az uniós külügyminiszterek 2020. augusztus 28-i berlini informális találkozójának (Gymnich-értekezlet) eredményeire,

 tekintettel az 1949. évi NATO-szerződésre és a NATO főtitkárának 2020. szeptember 3-i nyilatkozatára,

 tekintettel az Unió déli országainak 2020. szeptember 10-i hetedik csúcstalálkozóját (MED7) követő Ajaccio-nyilatkozatra,

 tekintettel a vonatkozó nemzetközi szokásjogra, az Egyesült Nemzetek 1982. évi Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS), amelynek Görögország, Ciprus és az Európai Unió is részes felei, valamint az ENSZ Alapokmányára,

 tekintettel a Római Statútumra és a Nemzetközi Bíróság (NB) alapító dokumentumaira, valamint az ítélkezési gyakorlata által meghatározott precedensekre,

 tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A. mivel a Földközi-tenger keleti térségét, amely stratégiai jelentőségű az EU számára, és amely kulcsfontosságú az egész földközi-tengeri és közel-keleti régió békéje és stabilitása szempontjából, politikai, gazdasági és geostratégiai jellegű, régóta fennálló, többrétegű viták zavarják; mivel a Földközi-tenger keleti térségében tapasztalható feszültségek fokozódását Törökország egyoldalú lépései – többek között katonai fellépése –, az inkluzív diplomáciai párbeszéd hiánya és a konfliktus során a közvetítésre irányuló erőfeszítések sajnálatos kudarca táplálja;

B. mivel a tengeri földgázkészletek 2000-es évek eleji felfedezése óta Törökország konfliktusokat provokált szomszédaival a nemzetközi jog és kizárólagos gazdasági övezeteik körülhatárolása tekintetében; mivel jelentős földközi-tengeri gáztartalékok felfedezése – többek között a Leviatán mező felfedezése 2010-ben, majd az Egyiptom partjainál található és a Földközi-tengeren a legnagyobb Zohr gázmező felfedezése 2015-ben – érdeklődést váltott ki a régió iránt, és 2018-ban és 2019-ben további feltárásokhoz és fúrásokhoz vezetett;

C. mivel Törökország a kizárólagos gazdasági övezet határainak meghatározásával kapcsolatos, folyamatban lévő tengeri vita miatt nem írta alá az ENSZ Tengerjogi Egyezményét, amelynek Görögország és Ciprus részes fele; mivel Görögország és Törökország eltérően értelmezi az eredendően összetett tengerjogot; mivel a felek kölcsönösen azt állítják, hogy a tengerjog másik fél általi értelmezése ellentétes a nemzetközi joggal, és a másik fél tevékenységei jogellenesek; mivel a kizárólagos gazdasági övezetek és a kontinentális talapzat egyrészt Törökország, másrészt Görögország közötti elhatárolásával kapcsolatos, fent említett vitát 1973 novembere óta nem sikerült megoldani;

D. mivel Törökország az EU fontos partnere, és tagjelölt országként elvárás vele szemben, hogy a legmagasabb szinten érvényesítse a demokráciát és biztosítsa az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartását, többek között azáltal, hogy betartja a nemzetközi egyezményeket; mivel az EU egyértelműen és eltökélten védelmezi az Európai Unió érdekeit, szilárd támogatásáról és szolidaritásáról biztosítja Görögországot és Ciprust, valamint tiszteletben tartja a nemzetközi jogot;

E. mivel a Törökország által a Földközi-tenger keleti térségében folytatott jogellenes feltárási és fúrási tevékenységek a Földközi-tenger keleti térségének intenzív és veszélyes militarizálódását eredményezik, és ezáltal komoly fenyegetést jelentenek az egész régió békéjére és biztonságára; mivel Görögország és Ciprus támogatása érdekében Franciaország augusztus 12-én két hadihajót és vadászrepülőgépeket telepített a térségbe, és augusztus 26-án Görögországgal, Ciprussal és Olaszországgal közösen hadgyakorlaton vett részt;

F. mivel június 10-én egy francia hadihajóval szemben török hadihajók rendkívül ellenséges reakciót tanúsítottak, amikor az a Sea Guardian NATO-misszió keretében egy olyan török hajót akart ellenőrizni, amellyel kapcsolatban felmerül a gyanú, hogy megsérti az ENSZ Líbiával szembeni fegyverembargóját; mivel 2020 januárja óta a török légierő több mint 600 alkalommal megsértette Görögország légterét; mivel Törökország e tevékenységeit egyre ellenségesebb retorika kíséri Görögországgal és Ciprussal, valamint más uniós tagállamokkal és magával az EU-val szemben;

G. mivel a Görögország és Törökország közötti tájékozódási célú megbeszélések 2016 márciusában megakadtak; mivel az ENSZ Közgyűlésének 2019. szeptemberi ülését követően a görög miniszterelnök és a török elnök egyaránt szorgalmazta a kétoldalú kapcsolatok javítását, decemberben pedig a politikai párbeszéd újraindítását, amelyet követően magas rangú tisztviselők 2020 januárjában Ankarában üléseztek, 2020 februárjában pedig Athénban bizalomépítő intézkedéseket vitattak meg;

H. mivel 2019 januárjában Ciprus, Egyiptom, Görögország, Izrael, Jordánia, Olaszország és a Palesztin Hatóság kormánya létrehozta a Kelet-Mediterrán Gázfórumot, egy multinacionális szervezetet, amelynek feladata egy regionális gázpiac és egy erőforrás-fejlesztési mechanizmus kialakítása; mivel a török külügyminisztérium bírálta ezt, és állítása szerint Ankarát ki akarják zárni a regionális földgázpiaci együttműködésből és koordinációból;

I. mivel Törökország és a líbiai nemzeti egységkormány 2019 novemberében egyetértési megállapodást írt alá, amely annak ellenére von új határt a két ország tengeri területei között, hogy azok nem rendelkeznek szomszédos vagy egymással szemben fekvő partszakasszal; mivel a Törökország és Líbia közötti, a Földközi-tengeren fekvő tengeri területeik elhatárolásáról szóló egyetértési megállapodás sérti egyes harmadik országok szuverén jogait, nem felel meg a Tengerjogi Egyezménynek, és semmilyen jogi következménnyel nem járhat harmadik országokra nézve; mivel az egyetértési megállapodás alkalmazása esetén lényegében választóvonalat képezne a Földközi-tenger keleti és nyugati része között, és ezáltal veszélyeztetné a tengeri biztonságot;

J. mivel 2020. április 20-án Törökország a Yavuz fúróhajót egy török hadihajóval együtt Ciprus kizárólagos gazdasági övezetébe küldte; mivel 2020. július 30-án Törökország a Barbaros nevű, szeizmikus kutatásokat végző hajót egy török hadihajóval és egy másik kísérőhajóval együtt Ciprus kizárólagos gazdasági övezetébe küldte; mivel 2020. augusztus 10-én Törökország az Oruc Reis kutatóhajót 17 hadihajó kíséretében görög vizekre küldte, hogy lehetséges olaj- és gázfúrások céljából felmérje a tengeri területeket egy olyan területen, ahol Törökország is joghatóságra tart igényt; mivel Görögország úgy válaszolt, hogy saját hadihajóit küldte ki a török hajók nyomon követésére, amelyek közül az egyik összeütközött egy görög hajóval; mivel 2020. augusztus 31-én Törökország újra meghosszabbította szeptember 12-ig az Oruç Reis által a Földközi-tenger keleti térségében végzett feltárást; mivel a török hajózási riasztás (Navtex-üzenet) Görögország kontinentális talapzatán található területet érint; mivel Törökország e tevékenységei a Görögország és Törökország közötti kapcsolatok jelentős romlásához vezettek;

K. mivel a Törökország, Ciprus és Kréta közötti vizekre vonatkozó, 2020. augusztus 10-i Navtex-üzenet lejártát követően a török Oruç Reis szeizmikus kutatóhajó több tárgyalási erőfeszítést követően szeptember 13-án visszatért az Antalya déli tartományhoz közeli vizekre, ami hozzájárulhat az Ankara és Athén közötti feszültségek enyhítéséhez;

L. mivel a Tanács különböző következtetéseiben – többek között az Európai Tanács 2018. március 22-i és 2019. június 20-i következtetéseiben – több alkalommal is kifejezte aggodalmát a Földközi-tenger keleti térségében végzett jogellenes török fúrási tevékenységekkel kapcsolatban, és határozottan elítélte azokat, majd 2019 novemberében az említett tevékenységekre válaszul korlátozó intézkedéseket fogadott el; mivel 2020. február 27-én a Tanács felvette a TPAO török olajtársaság két vezetőjét az uniós szankciós listára, utazási tilalmat és a vagyoni eszközök befagyasztását rendelve el, miután Törökország jogellenes fúrási tevékenységeket végzett a Földközi-tenger keleti térségében; mivel a Tanács 2020. augusztus 28-i informális ülésén (Gymnich-értekezlet) további célzott szankciókra szólított fel Törökországgal szemben, amennyiben az nem enyhíti a feszültségeket a régióban; mivel ezeket a korlátozó intézkedéseket az Európai Tanács 2020. szeptember 24–25-i rendkívüli csúcstalálkozóján vitatják meg; mivel 2020. szeptember 10-én a földközi-tengeri államok Med7 csúcstalálkozóján részt vevő nemzeti vezetők kifejezték Görögország iránti teljes támogatásukat és szolidaritásukat, ugyanakkor sajnálatuknak adtak hangot amiatt, hogy Törökország nem reagált az EU azon többszöri felhívására, hogy vessen véget a Földközi-tenger keleti térségében és az Égei-tengeren folytatott egyoldalú és jogellenes tevékenységeinek;

M. mivel Borrell alelnök/főképviselő, aki az Európai Unió Tanácsának német elnökségével együtt intenzív tevékenységet folytatott a régióban, a Törökország, Görögország és Ciprus közötti párbeszéd révén keres megoldást; mivel a párbeszéd előmozdítása érdekében Törökországnak tartózkodnia kell az egyoldalú fellépésektől; mivel a Tanács német elnöksége által vezetett júliusi és augusztusi közvetítési kísérletek sajnos kudarcot vallottak; mivel a tárgyalások időszaka alatt Egyiptom és Görögország 2020. augusztus 6-án kétoldalú tengeri megállapodást kötött, amely a Törökországgal és Ciprussal e tárgyban 15 éven keresztül folytatott tárgyalásokat követően kizárólagos gazdasági övezetet jelölt ki az olaj- és gázfúrási jogok tekintetében;

N. mivel a NATO különböző kezdeményezéseket is javasolt a Görögország és Törökország közötti párbeszédre, és közvetítette a köztük folyó tárgyalásokat; mivel a NATO-szerződés 1. cikke úgy rendelkezik, hogy az egyezmény részes felei kötelezettséget vállalnak arra, hogy minden nemzetközi viszályt, amelybe belekerülhetnek, békés eszközökkel, olyan módon rendeznek, hogy a nemzetközi béke és biztonság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe, továbbá hogy nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő, bármilyen módon megnyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől és erőszak alkalmazásától;

O. mivel az ENSZ Alapokmánya úgy rendelkezik, hogy az államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy minden nemzetközi viszályt, amelybe belekerülhetnek, békés eszközökkel, olyan módon rendeznek, hogy a nemzetközi béke és biztonság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe, továbbá hogy nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az Egyesült Nemzetek céljaival összeegyeztethetetlen, bármilyen módon megnyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől és az erőszak alkalmazásától;

1. rendkívül aggasztónak tartja az uniós tagállamok és egy uniós tagjelölt ország közötti, a Földközi-tenger keleti térségében zajló jelenlegi vitát és az azzal kapcsolatos további katonai eszkalálódás kockázatát; szilárd meggyőződése, hogy a konfliktus fenntartható megoldása csak párbeszéden, diplomácián, valamint jóhiszeműen és a nemzetközi joggal összhangban folytatott tárgyalásokon keresztül érhető el;

2. elítéli Törökországnak a kontinentális talapzaton, valamint Görögország és Ciprus kizárólagos gazdasági övezeteiben folytatott jogellenes tevékenységeit, amelyek sértik uniós tagállamok szuverén jogait, és teljes szolidaritását fejezi ki Görögország és Ciprus felé; nyomatékosan felszólítja Törökországot, hogy vegyen részt a jogviták békés rendezésében, és tartózkodjon minden olyan egyoldalú és jogellenes fellépéstől vagy fenyegetéstől, amely a jószomszédi kapcsolatokra hátrányos hatást gyakorolhat;

3. üdvözli Törökország 2020. szeptember 12-i döntését arról, hogy visszavonja az Oruç Reis szeizmikus kutatóhajót, amivel megtette az első lépést a Földközi-tenger keleti térségében tapasztalható feszültségek enyhítése felé; sürgeti Törökországot, hogy mutasson mértékletességet, kezdeményező módon járuljon hozzá a helyzet enyhítéséhez többek között azzal, hogy tiszteletben tartja szomszédai területi integritását és szuverenitását, azonnal leállítja a Földközi-tenger keleti térségében folytatott további jogsértő feltárási és fúrási tevékenységeit, tartózkodik a görög légtér, valamint a görög és ciprusi felségvizek megsértésétől, valamint elhatárolódik a nacionalista és háborús uszító retorikától; elutasítja a tagállamokkal és az EU-val szembeni fenyegetések és sértő nyelvezet alkalmazását, mivel ez elfogadhatatlan és nem helyénvaló egy uniós tagjelölt ország részéről;

4. hangsúlyozza, hogy diplomáciai eszközök, közvetítés és a nemzetközi jog útján kell megoldást találni, és határozottan támogatja a felek közötti párbeszédhez való visszatérést; felszólítja az összes érintett szereplőt, különösen Törökországot, hogy a párbeszéd és a hatékony együttműködés lehetővé tétele érdekében kötelezzék el magukat a helyzet sürgős enyhítése mellett azáltal, hogy csökkentik katonai jelenlétüket a régióban;

5. felszólítja Törökországot mint uniós tagjelölt országot, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben a tengerjogot, valamint Görögország és Ciprus uniós tagállamok szuverenitását azok felségvizei tekintetében, valamint azok szuverén jogait a tengeri övezeteikben; ismételten felszólítja a török kormányt, hogy írja alá és ratifikálja az ENSZ Tengerjogi Egyezményét, és emlékeztet arra, hogy bár Törökország nem aláíró fél, a szokásjog még a lakatlan szigetek esetében is rendelkezik kizárólagos gazdasági övezetekről;

6. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a feszültség fokozódása aláássa a ciprusi kérdés átfogó megoldásáról szóló közvetlen tárgyalások újrakezdésének kilátásait, holott továbbra is ez a leghatékonyabb út Ciprus és Törökország között a kizárólagos gazdasági övezetek elhatárolása tekintetében; sürgeti az összes érintett felet, hogy aktívan támogassák a ciprusi kérdés igazságos, átfogó és életképes rendezésére irányuló tárgyalásokat az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataiban meghatározott keretek között, a nemzetközi joggal és az uniós vívmányokkal összhangban, valamint az Unió alapját képező elvek tiszteletben tartásával;

7. üdvözli, hogy a Ciprus és Görögország kormánya felkérte Törökországot, hogy jóhiszeműen tárgyaljon a partjaik közötti tengeri övezetek elhatárolásáról; sürgeti a feleket, hogy az adott vitákat vigyék a hágai Nemzetközi Bíróság elé, vagy folyamodjanak nemzetközi választottbírósághoz abban az esetben, ha a vita rendezése nem lehetséges közvetítés útján;

8. üdvözli az EU, különösen Borrell alelnök/főképviselő és az Európai Unió Tanácsának német elnöksége, valamint más nemzetközi intézmények, például a NATO arra irányuló erőfeszítéseit, hogy hozzájáruljanak a megoldás párbeszéd és diplomácia útján történő megtalálásához; felszólítja a feleket, hogy valódi közös elköteleződéssel és jóhiszeműen tárgyaljanak a kizárólagos gazdasági övezetek és a kontinentális talapzat elhatárolásáról, teljes mértékben tiszteletben tartva a nemzetközi jogot és a szomszédok közötti jó kapcsolatok elvét; támogatja az arra irányuló javaslatot, hogy az összes érintett szereplő részvételével többoldalú konferenciát rendezzenek a Földközi-tenger keleti térségéről annak érdekében, hogy platformot biztosítsanak a viták párbeszéd útján történő rendezéséhez;

9. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassanak szélesebb körű, inkluzív párbeszédet Törökországgal, valamint alakítsanak ki átfogó és stratégiai biztonsági architektúrát és energiaügyi együttműködést a földközi-tengeri térségben; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e párbeszéd során továbbra is határozottan kötelezzék el magukat az Unió alapvető értékei és elvei mellett, beleértve az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság és a szolidaritás elvének tiszteletben tartását;

10. sürgősen felszólít minden fúrási tevékenység átfogó környezeti kockázatértékelésére, figyelembe véve a tengeri gázfeltárással kapcsolatos számos kockázatot a környezetre, a munkaerőre és a helyi lakosságra nézve; felszólítja az érintett feleket, hogy hajtsanak végre beruházásokat a megújuló energiába és a fenntartható, éghajlatbarát jövőbe, valamint felszólítja az EU-t, hogy támogassa egy ilyen, a földközi-tengeri térségre vonatkozó zöld megállapodás kidolgozását, amely a tágabb régióra vonatkozó, megújuló energiával kapcsolatos beruházások terveit is magában foglalná annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az éghajlatra és a környezetre káros, korlátozott fosszilis erőforrásokkal kapcsolatos viták;

11. súlyos aggodalmát fejezi ki az EU és Törökország közötti kapcsolatok jelenlegi helyzete miatt, főként a törökországi súlyos emberi jogi helyzettel, valamint a demokrácia és a jogállamiság gyengülésével kapcsolatban; hangsúlyozza Törökország egyoldalú külpolitikai kezdeményezéseinek a tágabb régióra gyakorolt múltbeli és jelenlegi negatív hatásait, és hogy a Földközi-tenger keleti térségében Törökország által végzett jogellenes feltárási és fúrási tevékenységek tovább súlyosbítják az EU és Törökország közötti kapcsolatok általános romlását; felszólítja Törökországot és az uniós tagállamokat, hogy működjenek együtt a konfliktus békés megoldásának és a líbiai politikai párbeszédnek a támogatásában, és tartsák be az ENSZ Biztonsági Tanácsa által bevezetett fegyverembargót; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi török külpolitika és a földközi-tengeri térségben folytatott egyéb fellépések negatív hatást gyakorolnak a régió stabilitására; megismétli az északkelet-szíriai török hadműveletről és annak következményeiről szóló, 2019. október 24-i állásfoglalásában[7] kifejtett álláspontját;

12. felhívja a NATO megfelelő fórumait, és különösen a hagyományos fegyverek ellenőrzésével foglalkozó magas szintű munkacsoportot, hogy sürgősen vitassák meg a Földközi-tenger keleti térségében folytatott fegyverzetellenőrzés kérdését;

13. újólag megerősíti, hogy az EU és Törökország közötti parlamenti párbeszéd a párbeszéd és a deeszkalációs erőfeszítések fontos eleme; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a török parlament folyamatosan elutasítja az EU–Törökország Parlamenti Vegyes Bizottság kétoldalú üléseinek folytatását; felszólt ezen ülések azonnali folytatására;

14. kitart amellett, hogy további szankciók csak párbeszéd, komoly együttműködés és konkrét helyszíni előrelépés révén kerülhetők el; felszólítja a Tanácsot, hogy álljon készen további korlátozó intézkedések listájának kidolgozására, amennyiben nem történne jelentős előrelépés a Törökországgal való kapcsolatfelvétel terén; javasolja, hogy az ilyen intézkedések ágazatiak és célzottak legyenek; határozottan úgy véli, hogy ezek a szankciók nem lehetnek hátrányos hatással Törökország népére, a Törökország független civil társadalmának nyújtott támogatásunkra vagy a Törökországban tartózkodó menekültekre;

15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a NATO Parlamenti Közgyűlésének és főtitkárának, a Török Köztársaság elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint az uniós tagállamoknak.

 

 

[1] HL C 224., 2018.6.27., 93. o.

[2] HL C 215., 2018.6.19., 199. o.

[3] HL C 463., 2018.12.21., 56. o.

[4] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0200.

[5] Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0017.

[6] HL C 285., 2016.8.5., 11. o.

[7] Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0049.

Utolsó frissítés: 2020. szeptember 16.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat