KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY Iránról, különösen a 2012. évi Szaharov-díjjal kitüntetett Naszrin Szotúdeh ügyéről
16.12.2020 - (2020/2914(RSP))
amely a következő állásfoglalási indítványok helyébe lép:
B9-0440/2020 (Verts/ALE)
B9-0441/2020 (S&D)
B9-0443/2020 (Renew)
B9-0444/2020 (ECR)
B9-0445/2020 (PPE)
Michael Gahler, David Lega, Željana Zovko, Isabel Wiseler-Lima, Sandra Kalniete, David McAllister, Miriam Lexmann, Radosław Sikorski, Paulo Rangel, Andrzej Halicki, Tomáš Zdechovský, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska, Vladimír Bilčík, Inese Vaidere, Christian Sagartz, Vangelis Meimarakis, Krzysztof Hetman, Romana Tomc, Magdalena Adamowicz, Ivan Štefanec, Benoît Lutgen, Eva Maydell, Luděk Niedermayer, Jiří Pospíšil, Stanislav Polčák, Stelios Kympouropoulos, Michaela Šojdrová, Peter Pollák, Loránt Vincze, Ioan-Rareş Bogdan, Janina Ochojska
a PPE képviselőcsoport nevében
Kati Piri, Jytte Guteland
az S&D képviselőcsoport nevében
Hilde Vautmans, Petras Auštrevičius, Izaskun Bilbao Barandica, Dita Charanzová, Olivier Chastel, Klemen Grošelj, Svenja Hahn, Karin Karlsbro, Moritz Körner, Ilhan Kyuchyuk, Javier Nart, Frédérique Ries, María Soraya Rodríguez Ramos, Ramona Strugariu, Marie-Pierre Vedrenne
a Renew képviselőcsoport nevében
Hannah Neumann, Ernest Urtasun
a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Ryszard Antoni Legutko, Anna Fotyga, Karol Karski, Adam Bielan, Ryszard Czarnecki, Assita Kanko, Joanna Kopcińska, Elżbieta Kruk, Elżbieta Rafalska, Bogdan Rzońca, Hermann Tertsch, Valdemar Tomaševski, Witold Jan Waszczykowski, Charlie Weimers, Jadwiga Wiśniewska
az ECR képviselőcsoport nevében
Fabio Massimo Castaldo
Az Európai Parlament állásfoglalási indítványa Iránról, különösen a 2012. évi Szaharov-díjjal kitüntetett Naszrin Szotúdeh ügyéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel Iránról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az Iránról, különösen Naszrin Szotúdeh ügyéről szóló 2018. december 13-i állásfoglalására[1], valamint a nőjogi jogvédők és a bebörtönzött uniós kettős állampolgárok helyzetéről szóló 2019. szeptember 17-i állásfoglalására[2],
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) Iránról szóló, 2020. december 9-i nyilatkozatára, amelyben Naszrin Szotúdeh szabadon bocsátását kéri,
– tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének a Ruhollah Zam kivégzéséről szóló, 2020. december 12-i nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) 2020. november 25-i nyilatkozatára, amelyben felszólítja Iránt, hogy függessze fel Ahmadreza Djalali kivégzését,
– tekintettel az ENSZ különleges előadójának az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló 2020. október 26-i nyilatkozatára, melyben felelősségrevonást sürget a tiltakozások erőszakos elfojtásáért, és az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2020. július 21-i jelentésére,
– tekintettel az Európai Unió és Irán közötti, 2020. december 9-i 5. magas szintű párbeszédre,
– tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,
– tekintettel a halálbüntetésről, a kínzásról, valamint a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatásokra,
– tekintettel arra, hogy 2012-ben Naszrín Szotúdehnek ítélték oda a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat,
– tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,
A. mivel Naszrin Szotúdeh, a gondolat szabadságáért járó 2012. évi Szaharov-díj nyertese iráni ügyvéd, emberi jogi aktivista és politikai fogoly, aki az elmúlt 15 évben a nők, a gyermekek, a vallási kisebbségek, az újságírók és művészek, valamint a halálbüntetéssel sújtott személyek jogaiért harcolt, és ennek következtében az iráni hatóságok folyamatosan támadták és zaklatták, továbbá több alkalommal letartóztatták és bebörtönözték; mivel az ellene indított eljárás és az ellene felhozott vádak jól mutatják, hogy milyen súlyos mértékben kriminalizálja az iráni igazságszolgáltatás az emberi jogi aktivisták tevékenységét;
B. mivel Naszrin Szotúdehet 2018. június 13. óta önkényesen fogva tartják azon nők képviselete miatt, akik tiltakoztak a hidzsáb kötelező viselését előíró iráni törvény ellen, és 2019 márciusában távollétében 33 év börtönbüntetésre és 148 korbácsütésre ítéltek; mivel az ENSZ szakértői számos alkalommal aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy jelenleg önkényesen fogva tartják, és szabadon bocsátására szólítottak fel;
C. mivel Naszrin Szotúdehet egy pozitív Cocid19-tesztet követően 2020. november 7-én ideiglenesen szabadon bocsátották; mivel 2020. december 2-án elrendelték, hogy térjen vissza a karcsaki börtönbe, Teherán női börtönébe, amely kegyetlen és embertelen fogvatartási körülményeiről ismert; mivel az iráni hatóságok e döntése életveszélyes következményekkel járhat rá nézve, és Irán nemzetközi emberi jogi kötelezettségeit megsértve meghosszabbítja önkényes bebörtönzését;
D. mivel Naszrin Szotúdeh családját, rokonait és barátait, valamint férjét, Reza Handant az iráni hatóságok azért támadják, hogy elhallgattassák őket, és leállítsanak minden, Naszrin Szotúdeh szabadon bocsátására irányuló kampányt;
E. mivel Naszrín Szotúdeh letartóztatása része azoknak a kemény intézkedéseknek, amelyeket a nőjogi jogvédők ellen indítottak Iránban; mivel azokkal a nőjogi jogvédőkkel szemben, akik aktívan kampányoltak a nők szerepének és jogainak erősítése érdekében, zaklatással, önkényes letartóztatásokkal és fogva tartással léptek fel, megsértve a tisztességes tárgyaláshoz és jogszerű eljáráshoz való jogukat;
F. mivel Ahmadreza Djalali iráni-svéd orvost, a belgiumi VUB Egyetem és az olaszországi Universita degli Studi del Piemonte Orientale tanárát, akit 2017 októberében kémkedés hamis vádjával halálra ítéltek, állítólag magánzárkába helyezték át a kivégzésére való felkészülés céljából, annak ellenére, hogy széles körben ismertek azon tények, amelyek megerősítik, hogy a tárgyalása súlyosan tisztességtelen volt, és hogy a bűnösséget egy kínzással kikényszerített vallomásra alapozták; mivel iráni tisztviselők halállal fenyegették meg őt és családját Svédországban és Iránban; mivel egy, az evini politikai börtönből által írt levélben azt írta, hogy fogva tartásának oka az volt, hogy megtagadta, hogy Irán számára európai intézmények ellen kémkedjen; mivel dr. Djalalit 2020. november 24-én arról tájékoztatták, hogy kivégzése küszöbön áll;
G. mivel 2020. december 12-én Ruhollah Zam újságírót a Legfelsőbb Bíróság 2020. december 8-i sietős határozatát követően felakasztották, azért szabva ki rá halálbüntetést, mert erőszakosan kikényszerített vallomásokkal alátámasztott homályos gyanúsítások miatt korrupcióval vádolták; mivel Zam urat, aki 2009-ben menedékjogot kapott Franciaországban, és aki az iráni hatóságokat bíráló, népszerű Telegram-csatornát működtetett, az iráni hatóságok Irakba csalták, elrabolták és Iránba vitték; mivel a véleménynyilvánítás szabadságához való jogának gyakorlása miatti kivégzése a nemzetközi emberi jogi jogszabályok kirívó megsértésének minősül;
H. mivel Fariba Adelkhah uniós állampolgárt és kiemelkedő francia-iráni akadémikust, a párizsi Sciences Po Egyetem kutatási igazgatóját 2019 júniusa óta önkényesen fogva tartják az evini börtönben;
I. mivel továbbra is letartóztatnak EU-iráni kettős állampolgárokat, akiket letartóztatásukat követően hosszú ideig magánzárkában tartanak és kihallgatnak, mellőzve a jogszerű eljárást és a tisztességes tárgyaláshoz való hozzáférést, majd hosszú börtönbüntetésre ítélnek homályos vagy meghatározatlan „nemzetbiztonsági” okokból és „kémvádak” alapján; mivel Irán nem ismeri el a kettős állampolgárságot, korlátozva ezáltal a külföldi nagykövetségek lehetőségét, hogy kapcsolatba lépjenek az ott fogva tartott kettős állampolgáraikkal;
J. mivel az iráni bíróságok nem biztosítanak jogszerű eljárást és tisztességes tárgyalást, és megtagadják a jogi tanácsadáshoz való hozzáférést, különösen a vizsgálati időszak alatt, valamint nem engedélyezik a konzuli, ENSZ- vagy humanitárius szervezetek általi látogatást; mivel az iráni bíróságok által hozott ítéletek gyakran homályos vagy nem meghatározott nemzetbiztonsági és kémkedési vádakon alapulnak; mivel nincsenek független mechanizmusok az igazságszolgáltatáson belüli elszámoltathatóság biztosítására, és továbbra is komoly aggályok merülnek fel a bírák átpolitizáltságával kapcsolatban;
K. mivel az iráni civil társadalom szegénység, infláció, korrupció és politikai önkényuralom elleni tiltakozásait az iráni hatóságok keményen elnyomják; mivel az iráni hírszerző szolgálat fokozta a civil társadalmi aktivisták és az emberijog-védők, ügyvédek, környezetvédelmi aktivisták, nőjogi jogvédők, diákok, újságírók, tanárok, teherautó-sofőrök és békés aktivisták elleni fellépését;
L. mivel az ENSZ emberi jogi szakértői felszólították Iránt, hogy garantálja a hidzsáb Iránban történő kötelező viselése elleni tiltakozások nyilvános támogatása miatt bebörtönzött emberi jogi jogvédők és ügyvédek jogait, és megismételték a fiatalkorú bűnelkövetők folytatódó iráni kivégzésével kapcsolatos súlyos aggályaikat;
M. mivel számos jelentés született a börtönökben uralkodó embertelen és megalázó körülményekről, valamint az őrizet alatt az orvosi ellátáshoz való megfelelő hozzáférés megtagadásáról, amelynek célja a fogva tartott személyek megfélemlítése, megbüntetése vagy kényszerítése, megsértve az ENSZ fogvatartottakkal való bánásmódra vonatkozó minimumszabályait;
N. mivel több tucat emberijog-védő, újságíró, ügyvéd és aktivista továbbra is börtönben van békés aktivista tevékenységek miatt, és nem élhettek a Covid19-világjárvány során a börtönök túlzsúfoltságának csökkentése érdekében alkalmazott kegyelem és ideiglenes szabadlábra helyezés lehetőségével;
O. mivel az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-előadó az ENSZ Közgyűlésének 2020. július 21-én benyújtott éves jelentésében megdöbbenését fejezte ki amiatt, hogy Irán továbbra is alkalmazza a halálbüntetést és sok kivégzést hajt végre, továbbá megerősítette, hogy a beérkezett jelentések szerint folyamatosan korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát és megkülönböztetést alkalmaznak a kisebbségekkel és a nőkkel szemben;
P. mivel ugyanebben a jelentésben az ENSZ különleges előadója megerősíti, hogy annak ellenére, hogy egyértelmű bizonyítékok támasztják alá, hogy a 2019. novemberi tüntetések során az iráni biztonsági erők túlzott és halálos erőszakot alkalmaztak, amely több mint 300 ember, köztük nők és gyermekek halálát okozta, közel egy év múltán az iráni hatóságok még nem folytattak le a nemzetközi normáknak megfelelő vizsgálatot;
Q. mivel a tüntetőkkel szemben egyre gyakrabban alkalmaznak halálbüntetést, úgynevezett vallomások kínzással történő kikényszerítése útján, amelyet követően a tüntetőket ügyvédeik vagy családtagjaik tájékoztatása nélkül kivégzik, amint az Navid Afkari sztárbirkozó 2020. szeptember 12-i kivégzése esetén is történt, aki teljes mértékben tagadta az ellene felhozott vádakat; mivel testvérei továbbra is börtönben vannak, és nagyon hosszú börtönbüntetéseket kaptak kormányellenes tüntetéseken való részvételért;
R. mivel a Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben felszólított egy, a Közel-Kelettel, nevezetesen Iránnal foglalkozó stratégiai kommunikációval foglalkozó egység létrehozására az EKSZ-en belül;
S. mivel tömeges megfigyelési technológiákat használnak az online és utcai tiltakozások elfojtására, többek között online cenzúrát; mivel az állami média dezinformációs kampányokat folytatott a tüntetők és az emberi jogok védelmezői ellen vezető iráni személyiségek bevonásával, a 2019. novemberi tüntetésekről alkotott kép torzítása céljából;
1. határozottan elítéli Naszrin Szotúdeh női emberijog-védő és ügyvéd önkényes fogva tartását, elítélését és börtönbe való visszazárását, és felszólítja az Iráni Iszlám Köztársaság hatóságait, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon, és tegyék lehetővé számára, hogy megkapja a szükséges egészségügyi ellátást;
2. határozottan elítéli Ruhollah Zam Franciaországban élő újságíró, az Amad News Telegram csatorna szerkesztője 2020. december 12-i kivégzését, valamint Navid Afkari birkózó 2020. szeptember 12-i kivégzését; legmélyebb részvétét fejezi ki családjuk, barátaik és kollégáik felé; felhívja az EU-t és a tagállamok intézményeit, hogy biztosítsanak hatékonyabb védelmet az EU-ban élő iráni állampolgárok számára, akik az iráni hírszerző szolgálat zaklatásának és fenyegetésének vannak kitéve;
3. felhívja Iránt, hogy haladéktalanul állítsa le Ahmadreza Djalali svéd-iráni akadémikus közelgő kivégzését, engedje szabadon és kártalanítsa, valamint hagyjon fel családjának Iránban és Svédországban való fenyegetésével; határozottan elítéli továbbá kínzását, önkényes fogva tartását és halálbüntetését; megjegyzi, hogy dr. Djalalit 2020. november 24-én arról tájékoztatták, hogy az ügyészség végzést adott ki az ítélet végrehajtására, és az evini börtön 209. sz. részlegében magánzárkába helyezték át; megismétli arra irányuló felhívásait, hogy a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) és az uniós tagállamok sürgősen lépjenek fel az Ahmadreza Djalali kivégzésére irányuló tervek megakadályozása, halálbüntetésének hatályon kívül helyezése és azonnali szabadon bocsátása érdekében;
4. felhívja az összes uniós tagállamot, hogy az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokkal összhangban közösen tegyenek nyilvános nyilatkozatokat és diplomáciai kezdeményezéseket a tisztességtelen bírósági eljárások nyomon követésére, és látogassanak el olyan börtönökbe, ahol emberi jogi jogvédőket és lelkiismereti okokból más személyeket tartanak fogva, ideértve Iránban tartózkodó uniós állampolgárokat is;
5. felhívja az iráni kormányt, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül engedje szabadon a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságához való joguk békés gyakorlása miatt önkényesen fogva tartott több száz személyt, többek között tüntetőket, újságírókat, médiamunkásokat, politikai másként gondolkodókat, művészeket, írókat és emberi jogi aktivistákat, köztük ügyvédeket, női jogvédőket, munkajogi aktivistákat, a kisebbségi jogok védőit, a halálbüntetés elleni fellépő aktivistákat és másokat, köztük az 1980-as bírsági eljárás nélküli kivégzésekért igazságot, igazságszolgáltatást és jóvátételt követelőket; hangsúlyozza, hogy szabadon bocsátásukig az iráni hatóságoknak garantálniuk kell fizikai és mentális biztonságukat;
6. sürgeti Iránt, hogy haladéktalanul ejtsen minden vádat és szüntessen meg minden utazási korlátozást valamennyi olyan európai-iráni kettős állampolgár tekintetében, akiket önkényesen tartanak fogva és akiket egyéb korlátozó intézkedések sújtanak, mint például Fariba Adelkhah, Nahid Taghavi, Kameel Ahmady és Nazanin Zaghari-Ratcliffe esetében; ismételten követeli Kamran Ghaderi, Massoud Mossaheb és Morad Tahbaz azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását, akiket jelenleg iráni börtönökben tartanak fogva, és ismételten elítéli, hogy az iráni igazságszolgáltatás tisztességtelen bírósági eljárásokat követően továbbra is bebörtönöz EU-iráni kettős állampolgárokat, akik nem vehetnek igénybe konzuli támogatást;
7. sajnálatának ad hangot Golrokh Iraee női emberi jogi aktivista 2020. december 13-i fizikai bántalmazása és az evini börtönbe való erőszakos átszállítása miatt; kéri helyzetének azonnali tisztázását, és ismételten kéri szabadon bocsátását;
8. a leghatározottabban elítéli a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságához való jog megsértését; sürgeti az iráni hatóságokat, hogy biztosítsák a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának teljes körű végrehajtását, amelynek Irán részes fele, és biztosítsák valamennyi fogvatartott jogszerű és tisztességes eljáráshoz való jogát, beleértve az általuk választott ügyvéd általi képviselethez való jogot is;
9. elítéli a civil társadalmi tevékenységek korlátozását, a halálbüntetésnek a politikai elnyomás fegyvereként való alkalmazását, az iráni büntető törvénykönyvben foglalt csonkításokat, korbácsolásokat és más kegyetlen és embertelen büntetéseket, a kegyetlen és embertelen fogva tartási körülményeket, a kínzás vagy rossz bánásmód segítségével kikényszerített vallomásokat, valamint a polgári személyek forradalmi bíróságok előtti pereit; elítéli, hogy a halálbüntetést a békés, eltérő véleményt képviselő emberi jogi aktivizmussal és a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlásához való joggal szembeni elrettentő eszközként alkalmazzák; felszólítja az iráni kormányt, hogy a halálbüntetés teljes eltörlése előtt jelentsen be azonnali moratóriumot valamennyi függőben lévő kivégzésre vonatkozóan;
10. tudomásul veszi az iráni nők által az oktatás, a tudomány és a kutatás területén elért eredményeket, amelyeket jól példáz az a tény, hogy az iráni egyetemek hallgatóinak többsége nő; sürgeti az Iráni Iszlám Köztársaságot, hogy a jogban és a gyakorlatban egyaránt szüntesse meg a nők és a lányok elleni hátrányos megkülönböztetés és emberi jogaik egyéb megsértésének minden formáját; erőteljesen támogatja azon iráni női emberi jogi aktivistákat, akik az őket sújtó nehézségek és személyes hátrányok ellenére védelmezik az emberi jogokat;
11. felhívja az iráni hatóságokat, hogy foglalkozzanak az etnikai és vallási kisebbségekhez tartozó személyekkel, köztük a keresztényekkel és a bahá’i vallás követőivel, valamint az LMBTI-személyekkel szembeni megkülönböztetés minden formájával, és haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon mindazokat, akiket a vallás, a meggyőződés vagy a szexuális irányultság szabadságához való joguk gyakorlása miatt börtönöztek be;
12. kéri a 2019. novemberi és 2020. januári tiltakozások során elkövetett, nemzetközi jog szerinti bűncselekmények és egyéb súlyos emberi jogi jogsértések ENSZ által vezetett kivizsgálásának elindítását; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy fogadjanak el célzott korlátozó intézkedéseket az e visszaélésekért felelős tisztviselőkkel szemben;
13. erőteljesen támogatja az iráni nép törekvéseit, akik olyan szabad, stabil, befogadó és demokratikus országban kívánnak élni, amely tiszteletben tartja az emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal kapcsolatos nemzeti és nemzetközi kötelezettségvállalásait; felszólítja az iráni hatóságokat, hogy biztosítsák az említett tiltakozások során bekövetkezett valamennyi haláleset, a tiltakozók meggyilkolása miatt büntetőjogi felelősséget viselő valamennyi személy ügye, valamint az áldozatok folyamatos erőszakos eltüntetésének és bírósági eljárás nélküli kivégzésének valamennyi esete független és pártatlan kivizsgálását; felszólítja továbbá az iráni hatóságokat, hogy exhumálják és juttassák vissza az áldozatok földi maradványait családjukhoz, azonosítsák és állítsák bíróság elé az elkövetőket, valamint biztosítsanak hatékony jogorvoslatot az áldozatok számára;
14. üdvözli, hogy a Tanács elfogadta az emberi jogi szankciórendszert, az úgynevezett Magnyickij-törvényt, amely az emberi jogok megsértőinek szankcionálására szolgáló fontos uniós eszköz; célzott intézkedéseket kér azon iráni tisztviselőkkel szemben, akik súlyos emberi jogi jogsértéseket követtek el, többek között Ruhollah Zam és Navid Afkari közelmúltbeli kivégzésével, valamint kettős és külföldi állampolgárok Iránban történő önkényes fogva tartásával kapcsolatban, továbbá a súlyos emberi jogi jogsértésekben részt vevő személyekkel szemben, ideértve azokat a bírákat is, akik újságírókat, emberi jogi jogvédőket, politikai másként gondolkodókat és aktivistákat ítélték halálra;
15. úgy véli, hogy további célzott szankciókra lesz szükség, amennyiben az iráni hatóságok nem engedik szabadon dr. Djalalit, amint azt az EU és tagállamai kérik;
16. felhívja a Tanácsot, hogy az Iránnal folytatott kétoldalú együttműködésének központi elemeként vesse fel az emberi jogok megsértését, összhangban az alelnök/főképviselő és az iráni külügyminiszter által 2016 áprilisában elfogadott közös nyilatkozattal; felszólítja az EKSZ-t, hogy az EU–Irán magas szintű párbeszéd témái közé továbbra is illessze az emberi jogokat, különösen az emberi jogi jogvédők helyzetét, és határozottan felszólítja az iráni hatóságokat, hogy vessenek véget az emberi jogi jogvédőkkel szemben az uniós és ENSZ-tisztviselőkkel való kommunikáció miatt alkalmazott megfélemlítésnek és megtorlásnak;
17. felhívja az EKSZ-t és az uniós tagállamokat, hogy diplomáciai és konzuli képviseleteiken keresztül, valamint a veszélyben lévő, Szaharov-díjjal kitüntetett személyeket támogató belső intézményközi munkacsoport létrehozása révén teljes mértékben támogassák a Szaharov-díj kitüntetettjeit; úgy véli, hogy az uniós küldöttségeknek fokozniuk kell a veszélyben lévő díjazottak támogatását;
18. kéri, hogy az EKSZ erősítse meg az európai területen való iráni beavatkozás és félretájékoztatás elleni küzdelemmel kapcsolatos kapacitásait; sürgeti az iráni hatóságokat, hogy szüntessék meg az online szolgáltatások és tartalmak cenzúráját, és tartózkodjanak az internet leállításától, amely összeegyeztethetetlen a nemzetközi emberi jogokkal;
19. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy olyan megfelelő védelmi intézkedések révén kezeljék a női emberi jogi aktivisták különösen kiszolgáltatott helyzetét, amelyek megvédik őket azoktól a sajátos és nemi alapú kockázatoktól, amelyeknek ki vannak téve;
20. felhívja az iráni hatóságokat, hogy biztosítsanak állandó meghívást az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának különleges eljárásaiban részt vevő személyek látogatásához, valamint hogy proaktív módon működjenek együtt; sürgeti őket különösen annak biztosítására, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság emberi jogi helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-előadó beléphessen az országba;
21. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az Iráni Iszlám Köztársaság legfőbb vezetőjének, az Iráni Iszlám Köztársaság elnökének és az iráni Madzslisz tagjainak.
- [1] HL C 388., 2020.11.13., 127. o.
- [2] Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0019.