KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az istenkáromlásról szóló törvényekről Pakisztánban, különösen Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel ügyéről
28.4.2021 - (2021/2647(RSP))
amely a következő állásfoglalási indítványok helyébe lép:
B9-0254/2021 (The Left)
B9-0255/2021 (Verts/ALE)
B9-0256/2021 (S&D)
B9-0257/2021 (Renew)
B9-0258/2021 (PPE)
B9-0259/2021 (ECR)
Željana Zovko, Peter van Dalen, Isabel Wiseler-Lima, David McAllister, Michael Gahler, Sandra Kalniete, György Hölvényi, Sara Skyttedal, Miriam Lexmann, Loránt Vincze, Krzysztof Hetman, Róża Thun und Hohenstein, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska, David Lega, Romana Tomc, Tomáš Zdechovský, Peter Pollák, Christian Sagartz, Adam Jarubas, Janina Ochojska, Frances Fitzgerald, Lefteris Christoforou, Inese Vaidere, Paulo Rangel, Vangelis Meimarakis, Stanislav Polčák, Loucas Fourlas, Jiří Pospíšil, Antonio López-Istúriz White, Luděk Niedermayer, Eva Maydell, Michaela Šojdrová, Vladimír Bilčík, Tom Vandenkendelaere, Ivan Štefanec
a PPE képviselőcsoport nevében
Marek Belka, Isabel Santos, Evin Incir
az S&D képviselőcsoport nevében
Ulrike Müller, Malik Azmani, Izaskun Bilbao Barandica, Dita Charanzová, Olivier Chastel, Katalin Cseh, Vlad Gheorghe, Klemen Grošelj, Bernard Guetta, Svenja Hahn, Karin Karlsbro, Moritz Körner, Dragoș Pîslaru, Frédérique Ries, María Soraya Rodríguez Ramos, Michal Šimečka, Nicolae Ştefănuță, Ramona Strugariu, Dragoş Tudorache, Hilde Vautmans, Urmas Paet
a Renew képviselőcsoport nevében
Reinhard Bütikofer, Hannah Neumann
a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Anna Fotyga, Karol Karski, Charlie Weimers, Emmanouil Fragkos, Ruža Tomašić, Jadwiga Wiśniewska, Elżbieta Kruk, Assita Kanko, Ryszard Czarnecki, Bogdan Rzońca, Tomasz Piotr Poręba, Elżbieta Rafalska, Veronika Vrecionová, Bert-Jan Ruissen, Nicola Procaccini, Witold Jan Waszczykowski, Adam Bielan, Angel Dzhambazki, Raffaele Fitto, Carlo Fidanza, Valdemar Tomaševski
az ECR képviselőcsoport nevében
Emmanuel Maurel
a Baloldal képviselőcsoport nevében
Az istenkáromlásról szóló törvényekről Pakisztánban, különösen Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel ügyéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Pakisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a vallásszabadság pakisztáni helyzetéről szóló 2010. május 20-i[1], a keresztényekkel szembeni erőszak és üldöztetés különösen Malulában (Szíria) és Pesavárban (Pakisztán) tapasztalt közelmúltbeli eseteiről, valamint Szaíd Ábedíni lelkipásztor ügyéről (Irán) szóló 2013. október 10-i[2], a legutóbbi pakisztáni üldöztetésekről szóló 2014. április 17-i[3], az istenkáromlással kapcsolatos törvényekről szóló 2014. november 27-i[4], valamint a Pakisztánról, különösen az emberi jogok védelmezőinek helyzetéről és a halálbüntetésről szóló 2017. június 15-i állásfoglalására[5],
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel az 1955-ös Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, különösen annak 6., 18. és 19. cikkére,
– tekintettel a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre,
– tekintettel Rupert Colville, az ENSZ emberi jogi főbiztosi hivatalának szóvivője által tett észrevételekre, és különösen a Pakisztánról szóló 2020. szeptember 8-i sajtótájékoztatójára,
– tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Pakisztánról szóló nyilatkozataira,
– tekintettel 2019-ben aláírt EU–Pakisztán stratégiai együttműködési tervre, amely megteremti a kölcsönös együttműködés elfogadott alapját olyan prioritások tekintetében, mint a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás és az emberi jogok,
– tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló ENSZ-nyilatkozatra,
– tekintettel a Bizottság, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által készített, az általános vámkedvezmény-rendszerről szóló, a 2018–2019 közötti időszakra vonatkozó közös jelentésre (JOIN(2020)0003), és különösen az EU fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra vonatkozó különleges ösztönző előírásával (GSP+) összefüggésben Pakisztán vonatkozó értékelésére (SWD(2020)0022),
– tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdítására és védelmére vonatkozó 2013-as uniós iránymutatásokra,
– tekintettel a halálbüntetésre vonatkozó 2013-as uniós iránymutatásokra,
– tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,
A. mivel az istenkáromlásról szóló, számos vitát kiváltó pakisztáni törvények a jelen formájukban 1986 óta vannak hatályban, és halálbüntetéssel vagy életfogytig tartó börtönnel sújtják a Mohamed próféta személyét érő istenkáromlást;
B. mivel Pakisztán istenkáromlással kapcsolatos törvényei hivatalos kivégzésekhez ugyan sohasem vezettek, hatásukra mégis zaklatnak, bántalmaznak és meggyilkolnak istenkáromlással vádolt személyeket; mivel az istenkáromlással vádolt személyek élete – a bírósági eljárások kimenetelétől függetlenül – veszélyben forog; mivel köztudott, hogy Pakisztán istenkáromlással kapcsolatos törvényeivel gyakran visszaélnek oly módon, hogy a feljelentő személyes érdekből hamis vádakkal illet egy másik személyt;
C. mivel az istenkáromlással kapcsolatos pakisztáni törvények veszélyessé teszik a vallási kisebbségek számára a szabad önkifejezést, illetve a vallási tevékenységekben való nyílt részvételt; mivel e törvények a vallási közösségek védelme helyett a félelem fátylát borították a pakisztáni társadalomra; mivel az e jogszabályok vagy alkalmazásuk megreformálására irányuló minden kísérletet fenyegetésekkel vagy gyilkosságokkal fojtottak el; mivel az e kérdések médiában, online vagy offline történő megbeszélésére irányuló kísérleteket gyakran fenyegetések és zaklatások kísérik, még a kormány részéről is;
D. mivel jelenleg több tucat ember van bebörtönözve istenkáromlással kapcsolatos vádak miatt, köztük muzulmánok, hinduk, keresztények és mások; mivel az istenkáromlással megvádolt számos személyt erőszakos csőcselék gyilkolt le; mivel a pakisztáni bírósági rendszerre hatalmas nyomás nehezedik; mivel a bírósági eljárások gyakran évekig is eltartanak és pusztító hatással vannak ártatlan pakisztáni polgárokra, családjaikra és közösségeikre;
E. mivel az elmúlt évben Pakisztánban riasztó mértékben nőtt az állítólagos istenkáromlásokkal kapcsolatos online és offline feljelentések száma; mivel ilyen vádaskodások értek számos emberi jogi jogvédőt, újságírót és művészt, valamint a társadalom perifériájára szorult embereket; mivel az istenkáromlással kapcsolatos pakisztáni törvényeket egyre gyakrabban használják személyes vagy politikai leszámolásra, megsértve ezzel a vallás vagy meggyőződés szabadságához, valamint a véleményalkotás és véleménynyilvánítás szabadságához való jogot;
F. mivel Pakisztánban az istenkáromlással kapcsolatos ügyekben folytatott bírósági eljárások minősége rendkívül alacsony; mivel az elmarasztaló ítélet megszületéséhez bizonyítási kötelezettség alig szükséges, és az igazságügyi hatóságok gyakran meg sem kérdőjelezik a vád alapjául szolgáló állításokat; mivel a bevádolt személyeket gyakran eleve bűnösnek vélelmezik, és nekik kell ártatlanságukat bizonyítaniuk, holott ennek éppen fordítva kellene lennie;
G. mivel a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához fűződő jog a vallások követőit, az ateistákat, a szabadgondolkodókat és a vallási meggyőződéssel nem rendelkező embereket egyaránt megilleti;
H. mivel Pakisztán mérvadó nemzetközi emberi jogi megállapodások – többek között a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezménye – részes fele, így rá is vonatkoznak az e megállapodásokban az élethez való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog, a törvény előtti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség tekintetében előírt rendelkezések;
I. mivel az istenkáromlással vádolt személyek ügyeiben számos alkalommal kerül sor a tárgyalások elhalasztására, gyaníthatóan azért, mert a felmentő ítéletek meghozatalától vonakodó bírák inkább e taktikát alkalmazzák; mivel a pakisztáni büntető igazságszolgáltatási rendszer dolgozói, többek között ügyvédek, rendőrök, ügyészek és bírák gyakran nem végezhetik munkájukat hatékonyan, pártatlanul és félelem nélkül; mivel tanúk és az áldozatok családjai megtorló intézkedésektől való félelmükben rejtőzködésre kényszerülnek;
J. mivel a pakisztáni helyzet 2020-ban még rosszabbra fordult, a kormány ugyanis rendszeresen alkalmazta az istenkáromlással kapcsolatos törvényeket, és nem volt képes megvédeni a vallási kisebbségeket a nem állami szereplők által elkövetett visszaélésektől, ezért ugrásszerűen megemelkedett a célzott emberölések, az istenkáromlási ügyek, az erőszakos térítések, valamint a gyűlöletbeszédek száma vallási kisebbségek, közöttük ahmadi, síita muszlim, hindu, keresztény és szikh közösségek tagjai ellen; mivel a nő- és gyermekrablás, az iszlám hitre való erőszakos térítés, a nemi erőszak és a kényszerházasság 2020-ban is közvetlenül fenyegette a vallási kisebbségekhez tartozó nőket és gyermekeket, különösen hindukat és keresztényeket;
K. mivel 2021. március 2-án volt tíz éve annak, hogy az istenkáromlást büntető törvények elleni nyilvános kiállását követő fenyegetések után meggyilkolták Shahbaz Bhatti volt pakisztáni kisebbségügyi minisztert;
L. mivel a pakisztáni házaspárt, Sagufta Kószárt és Shafkat Emmanuelt 2014-ben istenkáromlás vádjával halálra ítélték; mivel ezek a vádak azon alapultak, hogy állítólag Mohamed prófétára nézve sértő üzeneteket küldtek egy Sagufta Kószár által regisztrált telefonszámról annak a személynek, aki istenkáromlással vádolta meg a házaspárt;
M. mivel rendkívül hiányosnak tekinthető a bizonyíték, amely alapján a házaspárt elítélték; mivel a házaspár írástudatlansága megcáfolja azt a feltételezést, hogy a szöveges üzeneteket ők küldhették; mivel az üzenetek küldésére állítólag használt telefont nem foglalták le a nyomozás során; mivel a házaspár nem sokkal a vádak benyújtása előtt állítólag vitába keveredett a vádlóval; mivel okkal feltételezhető, hogy a házaspárt megkínozták;
N. mivel a házaspárt fogva tartják mindaddig, amíg a bíróság ítéletet nem hoz a halálbüntetéssel szembeni fellebbezésükről; mivel fellebbezésüket 2020 áprilisában, hat évvel az elítélésüket követően kellett volna megtárgyalni, de a tárgyalást többször, legutóbb 2021. február 15-én elhalasztották;
O. mivel a házaspárt elítélésük óta négy gyermeküktől elválasztották;
P. mivel Safkat Emmanuelnek egy 2004-ben elszenvedett baleset folytán gerincvelőkárosodása van, és a börtönben nem kap megfelelő orvosi ellátást; mivel Sagufta Kószárt egy női börtönben szigetelték el, és helyzete miatt depresszióban szenved;
Q. mivel a lahorei legfelsőbb bíróság több alkalommal elhalasztotta az ügyet, és mivel a házaspár ügyvédje, Saiful Malook nagyon keményen dolgozik azért, hogy Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel ügyét végre tárgyalja a bíróság, és a tisztességes és igazságos eljáráshoz való joguk érvényesüljön;
R. mivel a Pakisztáni Társadalmi Igazságosság Központ szerint 1987 és 2021 februárja között az istenkáromlással kapcsolatos törvények alapján legalább 1855 embert vádoltak meg, és a legtöbb vádat 2020-ban emelték;
S. mivel 2017 áprilisában a feldühödött tömeg meggyilkolta Mashal Khan muszlim diákot, miután azt állították róla, hogy istenkáromló tartalmat tett közzé az interneten – amire bizonyítékot nem találtak; mivel Junaid Hafeezt, a multáni Bahauddin Zakariya Egyetem oktatóját 2013 márciusában letartóztatták, azt állítva róla, hogy istenkáromló megjegyzéseket tett, öt évig tartó tárgyalása során magánzárkában tartották, istenkáromlás elkövetésében bűnösnek találták és 2019 decemberében a pakisztáni bíróság halálos ítéletet mondott ki rá; mivel az ENSZ emberi jogi szakértői az ítéletet az „igazságszolgáltatás megcsúfolásának” nevezték és a nemzetközi joggal ellentétesnek tartják;
T. mivel egyre több online és offline támadás éri az újságírókat és a civil társadalmi szervezeteket, különösen a nőket és a társadalom leginkább marginalizált csoportjait, köztük a vallási kisebbségek tagjait, a szegényebbeket és a fogyatékossággal élőket; mivel az ilyen támadások során gyakran istenkáromlással kapcsolatos hamis vádakat fogalmaznak meg, amelyek fizikai támadásokhoz, gyilkosságokhoz, önkényes letartóztatásokhoz és fogva tartásokhoz vezethetnek;
U. mivel Pakisztán 2014 óta a GSP+ program keretében kereskedelmi kedvezményekben részesül; mivel az egyoldalú kereskedelmi megállapodás jelentős gazdasági előnyökkel jár az ország számára; mivel a GSP+ státusz azzal a kötelezettséggel jár, hogy 27 nemzetközi egyezményt, köztük az emberi jogok és a vallásszabadság garantálására vonatkozó kötelezettségvállalásokat kell megerősíteni és végrehajtani;
V. mivel a Pakisztánról szóló legutóbbi, 2020. február 10-i GSP+ értékelésében a Bizottság számos komoly aggályt fejezett ki az országban uralkodó emberi jogi helyzettel kapcsolatban, nevezetesen amiatt, hogy nem történt előrelépés a halálbüntetés alkalmazási körének és végrehajtásának korlátozása terén;
W. mivel az istenkáromlásról szóló törvény folyamatos alkalmazása Pakisztánban a vallás és a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos egyre szigorúbb korlátozások közepette zajlik; mivel 2019 márciusában a vallás és a meggyőződés szabadságának ügyével foglalkozó különleges ENSZ-előadó az istenkáromlást és hitehagyást büntető törvények újjáélesztésének egyik példájaként említi Asia Bibi ügyét, valamint úgy véli, hogy a közrendre vonatkozó törvényeket a vallási közösségekre nézve sértőnek tekintett véleménynyilvánítás korlátozása érdekében alkalmazzák;
X. mivel a radikális pakisztáni csoportok által a francia hatóságok ellen elkövetett ismételt és megtévesztő támadások, valamint a pakisztáni kormány által az istenkáromlás miatt nemrégiben tett nyilatkozatok azóta eszkalálódtak, hogy a francia hatóságok reagáltak a véleménynyilvánítás szabadságának védelmében kiálló francia tanárral szembeni terrortámadásra, és arra késztették a francia hatóságokat, hogy 2021. április 15-én ajánlást bocsássanak ki állampolgáraiknak Pakisztán ideiglenesen elhagyására; mivel április 20-án a kormányzó párt egyik tagja állásfoglalást terjesztett elő a pakisztáni nemzetgyűlésben, amelyben vitát kér a francia nagykövet kiutasításáról;
1. aggodalmát fejezi ki Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel egészsége és jóléte miatt, és sürgeti a pakisztáni hatóságokat, hogy haladéktalanul biztosítsák a megfelelő orvosi ellátást; felszólítja a pakisztáni hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon Safkat Emmanuelt és Sagufta Kószárt, és vonják vissza a rájuk kirótt halálbüntetést;
2. sajnálja, hogy Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel fellebbezésének tárgyalását folyamatosan elhalasztják; felhívja a lahorei legfelsőbb bíróságot, hogy a lehető leghamarabb hozza meg ítéletét, és adjon észszerű magyarázatot bármely további halasztásra;
3. megállapítja, hogy Safkat Emmanuelt súlyos betegsége miatt börtönkórházban tartják, és a Faisalabad börtönön kívül már kétszer kezelték; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a házaspárt hét éve, egymástól és családjuktól elszigetelten tartják fogva; ezért felszólítja Pakisztán kormányát annak biztosítására, hogy börtöneiben tisztességes és humánus feltételek uralkodjanak;
4. aggasztja, hogy Pakisztánban folyamatosan visszaélnek az istenkáromlásról szóló törvényekkel, ami súlyosbítja a meglévő vallási szakadékokat, és ezáltal táplálja a vallási intolerancia, erőszak és megkülönböztetés légkörét; hangsúlyozza, hogy az istenkáromlásra vonatkozó pakisztáni törvények összeegyeztethetetlenek a nemzetközi emberi jogi jogszabályokkal, és egyre gyakrabban használják fel a kiszolgáltatott kisebbségi csoportok, köztük a síiták, az ahmadik, a hinduk és a keresztények elleni támadásokra Pakisztánban; felszólítja ezért Pakisztán kormányát e törvények, illetve alkalmazásuk felülvizsgálatára, és később végleges eltörlésére; kéri, hogy minden úgynevezett istenkáromlási ügyben biztosítsanak védelmet a bírák, a védőügyvédek és a védelem tanúi számára;
5. sürgeti Pakisztánt, hogy helyezze hatályon kívül a nemzeti büntető törvénykönyv 295-B. és C. szakaszát, és az ország egész területén tartsa tiszteletben a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot, ténylegesen megtiltva az istenkáromlásról szóló törvények alkalmazását; felhívja továbbá Pakisztán kormányát, hogy módosítsa a terrorizmus elleni 1997. évi törvényt azt biztosítandó, hogy az istenkáromlási ügyeket ne a terrorista ügyekkel foglalkozó bíróságok bírálják el, és lehetővé váljon az óvadék ellenében történő szabadlábra helyezés az állítólagos istenkáromlással kapcsolatos eljárásokban;
6. hangsúlyozza, hogy a vallás vagy meggyőződés szabadsága, a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a kisebbségi jogok a pakisztáni alkotmányban rögzített emberi jogok;
7. felhívja Pakisztán kormányát, hogy egyértelműen ítélje el az országban élő vallási kisebbségek ellen irányuló erőszakra és megkülönböztetésre uszítást; felhívja Pakisztán kormányát, hogy az istenkáromlásról szóló törvényekkel való visszaélések megelőzése érdekében – addig is, amíg e törvények nem kerülnek eltörlésre – építsen ki hatékony eljárási és intézményi biztosítékokat nyomozati, ügyészi és bírósági szinteken; elítéli a Pakisztánban élő vallási kisebbségekkel, többek között a keresztényekkel, az ahmadi muszlimokkal, a síitákkal és a hindukkal szembeni, folyamatosan jelen lévő megkülönböztetést és erőszakot; emlékeztet arra, hogy 2014-ben a feldühödött tömeg megtámadta a gudzsranválai ahmadi közösséget azt követően, hogy a bíróság felmentette az istenkáromlással megvádolt Aqib Saleemet, a közösség egyik tagját, és hogy a támadásban a közösség három tagja, köztük két gyermek életét vesztette; megjegyzi, hogy immár előírás, hogy főfelügyelői szintnél alacsonyabb beosztásban dolgozó rendőrök az ügy nyilvántartásba vétele előtt nem vizsgálhatnak ki vádakat;
8. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a különféle indíttatásból – például személyes viták rendezése vagy gazdasági haszonszerzés céljából – megfogalmazott hamis vádakhoz Pakisztánban gyakran az istenkáromlásról szóló törvényekre hivatkoznak; felhívja ezért Pakisztán kormányát, hogy fordítson kellő figyelmet e jelenségre, és ennek megfelelően helyezze hatályon kívül az istenkáromlásról szóló törvényeket; határozottan elutasítja Ali Khan, palamenti ügyekért felelős pakisztáni államminiszter azon nyilatkozatát, amelyben a beszámolók szerint a istenkáromlók lefejezését szorgalmazza;
9. minden uniós és európai diplomáciai munkatársat arra kér, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt Sagufta Kószár és Shafkat Emmanuel védelmének és támogatásának biztosítása érdekében, többek között azáltal, hogy részt vesznek a bírósági tárgyalásokon, börtönlátogatásokat kérnek, és folyamatosan és határozottan kapcsolatban maradnak az ügyben érintett hatóságokkal;
10. felszólítja a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a sürgősségi vízumok kiadását, és nyújtsanak nemzetközi védelmet Sagufta Kószár, Shafkat Emmanuel, ügyvédjük, Saiful Malook és más olyan személyek számára, akiket jogaik békés gyakorlása miatt vádolnak, ideértve az emberijog-védőket is, amennyiben el kellene hagyniuk Pakisztánt;
11. mély aggodalmát fejezi ki az újságírók, a tudományos dolgozók és a civil társadalmi szervezetek, különösen a nők és a kisebbségek ellen egyre nagyobb számban elkövetett online és offline támadások miatt; sürgeti Pakisztán kormányát, hogy tegyen azonnali lépéseket az újságírók, az emberijog-védők és a hitalapú szervezetek biztonságának szavatolása érdekében, és végezzen mielőbb hatékony vizsgálatokat a jogállamiság fenntartása és az elkövetők bíróság elé állítása érdekében;
12. felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy az aktuális események fényében haladéktalanul vizsgálják meg Pakisztán GSP+ státuszra való jogosultságát, valamint azt, hogy fennállnak-e olyan okok, amelyek indokolják e státusz és az azzal járó előnyök ideiglenes visszavonására irányuló eljárás megindítását, és erről a lehető leghamarabb tegyenek jelentést az Európai Parlamentnek;
13. felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy használjon fel minden – többek között a vallás és a meggyőződés szabadságára vonatkozó uniós iránymutatások alapján – rendelkezésére álló eszközt a vallási közösségek számára nyújtandó segítséghez, valamint ahhoz, hogy nyomást gyakoroljon a pakisztáni kormányra annak érdekében, hogy az többet tegyen a vallási kisebbségek védelmében;
14. sürgeti az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák Pakisztánt az igazságügyi reform és kapacitásépítés terén azt biztosítandó, hogy az alsóbb fokú bíróságok képesek legyenek a fogvatartottak esetében mielőbb megindítani a bírósági eljárásokat, és megszüntetni azokat az istenkáromlással kapcsolatos eljárásokat, amelyeket nem támaszt alá elegendő megbízható bizonyíték;
15. üdvözli a Pakisztánban folytatott vallásközi párbeszédeket, és sürgeti az EKSZ-t és az Unió küldöttségét, hogy továbbra is támogassa a Vallásközi Harmónia Pakisztáni Nemzeti Béketanácsát olyan rendszeres, hitalapú szervezetek, civil társadalmi szervezetek, emberi jogi szakértők, jogi szakemberek és tudományos dolgozók támogatásával tartott kezdeményezések szervezésében, amelyben részt vesznek a vallási vezetők, többek között a vallási kisebbségek vezetői; felhívja továbbá az Unió küldöttségét és a tagállamok képviseleteit, hogy továbbra is támogassák az emberi jogok érvényesülését nyomon követő, valamint a vallási és nemi alapú erőszak áldozatait segítő nem kormányzati szervezeteket Pakisztánban;
16. felhívja Pakisztánt, hogy folytasson intenzívebb együttműködést a nemzetközi emberi jogi szervekkel, többek között az ENSZ Emberi Jogi Bizottságával az összes vonatkozó ajánlás végrehajtása, valamint annak érdekében, hogy javuljon a referenciaként szolgáló nemzetközi célok teljesítésének nyomon követése, és az erre vonatkozó jelentéstétel;
17. elfogadhatatlannak tartja a Franciaország ellen irányuló erőszakos tüntetéseket és támadásokat; mély aggodalmát fejezi ki a Pakisztánban tapasztalható franciaellenesség miatt, amely az ország ideiglenes elhagyására késztetett francia állampolgárokat és vállalatokat;
18. örömmel veszi tudomásul a pakisztáni legfelsőbb bíróság közelmúltbeli ítéletét, amely megtiltja a mentális egészségügyi problémákkal küzdő fogvatartottak kivégzését; megismétli, hogy az Európai Unió minden esetben és kivétel nélkül, határozottan ellenzi a halálbüntetést; felszólít a halálbüntetés egyetemes eltörlésére; felhívja a pakisztáni hatóságokat, hogy változtassák meg minden egyes halálraítélt esetében az ítéleteket a tisztességes eljáráshoz való jog – mint nemzetközileg elismert és az alkotmányban biztosított jog – tiszteletben tartása érdekében;
19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Pakisztán kormányának és parlamentjének.