KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY Ahmed Manszúr emberijog-védő ügyéről az Egyesült Arab Emírségekben
15.9.2021 - (2021/2873(RSP))
amely a következő állásfoglalási indítványok helyébe lép:
B9-0434/2021 (The Left)
B9-0435/2021 (Verts/ALE)
B9-0440/2021 (S&D)
B9-0442/2021 (Renew)
Pedro Marques, Andrea Cozzolino
az S&D képviselőcsoport nevében
Katalin Cseh, Petras Auštrevičius, Malik Azmani, Izaskun Bilbao Barandica, Dita Charanzová, Olivier Chastel, Klemen Grošelj, Bernard Guetta, Svenja Hahn, Irena Joveva, Karin Karlsbro, Javier Nart, Jan-Christoph Oetjen, Samira Rafaela, Frédérique Ries, María Soraya Rodríguez Ramos, Nicolae Ştefănuță, Ramona Strugariu
a Renew képviselőcsoport nevében
Ernest Urtasun
a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Miguel Urbán Crespo
a The Left képviselőcsoport nevében
Fabio Massimo Castaldo, Assita Kanko, Valdemar Tomaševski
Az Európai Parlament állásfoglalása Ahmed Manszúr emberijog-védő ügyéről az Egyesült Arab Emírségekben
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Egyesült Arab Emírségekről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az Egyesült Arab Emírségekről, különösen Ahmed Manszúr emberijog-védő helyzetéről szóló, 2018. október 4-i állásfoglalására[1],
– tekintettel a Josep Borrell, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által a Külügyek Tanácsa 2020. december 10-i ülésén tett kijelentésre, mely szerint az emberi jogok az Európai Unió DNS-ében vannak,
– tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének az Ahmed Manszúr ügyéről szóló, 2019. január 1-jei nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ emberi jogi szakértőinek 2018. június 12-i nyilatkozatára, amelyben Ahmed Manszúr bebörtönzött emberi jogi aktivista azonnali szabadon bocsátására szólítottak fel, valamint 2019. május 7-i nyilatkozatukra, amelyben elítélték fogvatartási körülményeit,
– tekintettel az Emberi Jogok Arab Chartájára,
– tekintettel az Egyesült Arab Emírségek és az EKSZ közötti 2018. évi együttműködési megállapodásra,
– tekintettel az EU és az Egyesült Arab Emírségek közötti, 2021. június 9-én virtuális formában tartott legutóbbi emberi jogi párbeszédre, valamint az Egyesült Arab Emírségek külügyekkel és nemzetközi együttműködéssel foglalkozó minisztériuma és az EKSZ magas rangú tisztviselői közötti, 2021. március 3-án virtuálisan tartott második találkozóra,
– tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményre, és a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre, amelyeknek az Egyesült Arab Emírségek is részes fele,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel az EU globális emberi jogi szankciórendszerére,
– tekintettel az Európai Unió emberi jogok védelmezőire vonatkozó iránymutatásaira,
– tekintettel az Európai Unió véleménynyilvánítás szabadságáról szóló iránymutatásaira,
– tekintettel az Európai Unió kínzásra és a kegyetlen bánásmód más formáira vonatkozó iránymutatásaira,
– tekintettel arra, hogy Ahmed Manszúr 2015-ben megkapta az emberi jogok védelmezőinek odaítélt rangos Martin Ennals-díjat,
– tekintettel arra, hogy Lúdzsán Alhatlul 2020-ban elnyerte az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által adományozott Václav Havel Emberi Jogi Díjat,
– tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,
A. mivel 2018. május 29-én az abu-dzabi fellebbviteli bíróság egy súlyosan tisztességtelen pert követően 10 év börtönbüntetésre ítélte Ahmed Manszúrt az emberi jogi szerepvállalásával kapcsolatos vádak miatt; mivel az Egyesült Arab Emírségek Legfelsőbb Bírósága 2018. december 31-én helybenhagyta az ítéletet; mivel egymillió dirham (232 475 EUR) összegű bírságot is kiszabtak rá, és szabadulását követően három éven keresztül felügyeletet rendeltek el számára;
B. mivel az Egyesült Arab Emírségek külügyekkel és nemzetközi együttműködéssel foglalkozó minisztériumának 2017. március 29-i nyilatkozata szerint „az elektronikus bűncselekményekkel foglalkozó ügyészség elrendelte Ahmed Manszúr letartóztatását, hamis és félrevezető információk interneten, ellenségeskedés és szektásság szítása céljával történő terjesztésének vádja alapján”; mivel az Egyesült Arab Emírségek hatóságainak egyéb nyilatkozatai jelezték, hogy fogva tartásának egyetlen okát valójában az általa online megosztott nézetek képezték; mivel az ellene felhozott vádak az Egyesült Arab Emírségek számítástechnikai bűnözésről szóló 2012. évi törvényének állítólagos megsértésén alapulnak; mivel mind az ENSZ emberi jogi főbiztosa, mind a Human Rights Watch szerint kizárólag emberi jogi szerepvállalása miatt ítélték el, többek között az országában elkövetett igazságtalanságokról szóló tweetek, az emberi jogokkal foglalkozó webináriumokon való részvétel és emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szervezeteknek küldött üzenetek miatt;
C. mivel 2017. márciusi letartóztatása óta Ahmed Manszúr magánzárkában van Abu Dzabi as-Sadr börtönében, ahol alapvető szükségletektől fosztották meg, és megtagadták tőle az Egyesült Arab Emírségek joga és a nemzetközi emberi jogi jogszabályok szerint a fogvatartottakat megillető jogait, beleértve az ENSZ fogvatartottakkal való bánásmódra vonatkozó minimumszabályait; mivel megtiltották számára, hogy bármilyen formában kapcsolatba lépjen más fogvatartottakkal és családjával, kivéve a felesége által tett négy 30 perces látogatást és az édesanyjához és feleségéhez intézett korlátozott telefonhívásokat; mivel 2019-ben kétszer éhségsztrájkot folytatott annak érdekében, hogy kérje a fogvatartottként őt megillető alapvető jogok tiszteletben tartását;
D. mivel az Egyesült Arab Emírségek hatóságai több mint 10 éve megsértik Ahmed Manszúr jogait önkényes letartóztatással és fogva tartással, halálos fenyegetésekkel, fizikai támadással, kormányzati megfigyeléssel és embertelen bánásmóddal az őrizetben;
E. mivel az ENSZ emberi jogi jogvédők helyzetével foglalkozó különleges előadója kijelentette, hogy „az [Egyesült Arab Emírségekben élő emberi jogi aktivistákkal, Ahmed Manszúrral, Mohammed al-Rokennel és Nasszer Bin Gáisszal] szemben alkalmazott feltételek és bánásmód, például a magánzárkában való tartós elzárás sérti az emberi jogi normákat, és kínzásnak minősülhet”;
F. mivel az ENSZ emberi jogi szakértőinek egy csoportja felszólította az Egyesült Arab Emírségek kormányát Ahmed Manszúr szabadon engedésére, letartóztatását az emberi jogok védelmezőinek az Egyesült Arab Emírségekben végzett jogszerű munkája elleni közvetlen támadásként jellemezve;
G. mivel legutóbbi, 2017-es letartóztatása előtt Ahmed Manszúr általános és közvetlen választásokat, valamint a kormányzati tanácsadó testület feladatait ellátó Szövetségi Nemzeti Tanács számára jogalkotási hatáskört követelt az Egyesült Arab Emírségekben; mivel az al-Hiwar al-Emarati nevű online fórumot (Párbeszéd az Egyesült Arab Emírségekben) is kezelte, amely bírálta az Egyesült Arab Emírségek politikáit;
H. mivel az Egyesült Arab Emírségekben módszeresen üldözik a politikai és emberi jogi kérdésekről beszélő emberi jogi aktivistákat, újságírókat, ügyvédeket és tanárokat; mivel különösen 2011 óta az állam fokozta az egyesülési, gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadsággal szembeni fellépését; mivel az emberi jogi aktivistákat és családtagjaikat erőszakos eltüntetésnek, hosszan tartó önkényes fogva tartásnak, kínzásnak, bírósági zaklatásnak és tisztességtelen bírósági eljárásoknak, utazási tilalmaknak, fizikai és digitális megfigyelésnek, valamint a munkából való önkényes elbocsátásnak vetik alá;
I. mivel az Egyesült Arab Emírségek jogában a terrorizmus homályos és túlságosan tág meghatározása lehetővé teszi, hogy a békés és jogszerű tevékenységek széles körét terrorizmusnak minősítsék;
J. mivel az Egyesült Arab Emírségek kifinomult kémszoftvert használ az aktivisták és az eltérő véleményeket hangoztatók felkutatására; mivel Ahmed Manszúrt az izraeli NSO Group kémszoftverével vették célba; mivel a 2021. júliusi Pegasus-ügy során a kiszivárogtatók arról számoltak be, hogy az Egyesült Arab Emírségek hatóságai számos célponttal szemben használják az NSO kémprogramjait, többek között az Egyesült Arab Emírségekben és külföldön tevékenykedő emberi jogi aktivistákkal szemben; mivel Lúdzsán Alhatlul, a szaúdi nők jogainak prominens védelmezője, az Egyesült Arab Emírségek hatóságai kibertámadásainak is ki volt téve, akik letartóztatása és Szaúd-Arábiának való erőszakos átadása előtt feltörték e-mail-fiókját;
K. mivel az Egyesült Arab Emírségekben élő nőkre továbbra is számos megkülönböztető jellegű jogszabály és gyakorlat vonatkozik; mivel a nők jogainak megsértése magában foglalja a szaúdi és egyesült arab emírségekbeli nők és nőjogi aktivisták elrablását és túszul ejtését, a nők elleni állítólagos bűncselekmények kivizsgálásának és elszámoltathatóságának hiányát, többek között Caitlin McNamara brit állampolgár szexuális zaklatását, amellyel kapcsolatban az elkövetéssel vádolt személyt nem vizsgálták ki vagy nem vonták felelősségre, a nők elleni módszeres megkülönböztetést, a migráns női munkavállalók kizsákmányolását, a szexkereskedelmet és a szexuális rabszolgaságot;
L. mivel a kafala rendszert (szponzorálási rendszer) az Egyesült Arab Emírségek szociális és jogrendjének szerves részeként még mindig alkalmazzák; mivel nemzetközi emberi jogi szervezetek jelentései szerint az Egyesült Arab Emírségek által az ország lakosságának 80%-át kitevő külföldi munkavállalókkal szemben alkalmazott embertelen gyakorlatok széles körben elterjedtek, és az ilyen jogsértések száma a Covid19-világjárvány kitörése idején fokozódott; mivel a 2021 októbere és 2022 márciusa között megrendezendő közelgő nemzetközi kiállításra, a 2020. évi Dubaji Világkiállításra való felkészülés során a vállalkozások és az építőipari vállalatok arra kényszerítik a munkavállalókat, hogy le nem fordított dokumentumokat írjanak alá, elkobozzák útlevelüket, és nem biztonságos időjárási körülmények között szélsőséges munkaidőnek teszik ki őket, illetve egészségtelen lakhatást biztosítanak számukra;
M. mivel az Egyesült Arab Emírségek és az EU kölcsönös kétoldalú megállapodást írt alá a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről, amely mentesíti az Egyesült Arab Emírségek állampolgárait a schengeni vízumkötelezettség alól;
N. mivel az EU az Interpol igazságügyi együttműködési programjainak fő támogatója; mivel Ahmed Nasszer al-Raiszi vezérőrnagy, az Egyesült Arab Emírségek Belügyminisztériumának főfelügyelője jelölt az Interpol elnöki posztjára;
O. mivel az Egyesült Arab Emírségek nem ratifikálta az ENSZ több alapvető emberi jogi szerződését, nevezetesen a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és annak fakultatív jegyzőkönyveit, amelyek eltörölték a halálbüntetést és a kínzást, valamint a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményt;
P. mivel az EU partnernek tekinti az Egyesült Arab Emírségeket, többek között a politikai és gazdasági kapcsolatok terén is; mivel az EU és az Egyesült Arab Emírségek 2013 óta félévenkénti találkozókkal emberi jogi párbeszédet folytat, és mivel az EU és az Arab Emírségek közötti, 2021. június 9-én tartott 10. emberi jogi párbeszéd lehetőséget biztosított az aggodalomra okot adó kérdéseknek az Egyesült Arab Emírségek hatóságaival való megvitatására;
1. ismételten határozottan elítéli Ahmed Manszúr és az összes többi emberi jogi jogvédő fogva tartását az Egyesült Arab Emírségekben, akiket kizárólag alapvető emberi jogaik – köztük a szólásszabadsághoz, az egyesüléshez, a békés gyülekezéshez és az online és offline véleménynyilvánításhoz való joguk – gyakorlása miatt börtönöztek be, amely jogokat nemcsak az egyetemes emberi jogi eszközök, hanem az Emberi Jogok Arab Chartája is rögzíti; mélységesen sajnálja, hogy az Egyesült Arab Emírségek toleráns és a jogokat tiszteletben tartó országnak vallja magát, miközben saját emberi jogi jogvédőiket szigorú körülmények között tartják fogva;
2. ismételten felszólít Ahmed Manszúr, Mohammed al-Roken és Nasszer bin Gáisz, valamint az összes többi emberi jogi jogvédő, politikai aktivista és békés másként gondolkodó azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására;
3. sürgeti az Egyesült Arab Emírségek hatóságait, hogy biztosítsák, hogy Ahmed Manszúr és az összes többi fogvatartott szabadon bocsátásáig a fogvatartottakkal való bánásmód ENSZ által elfogadott minimumszabályainak megfelelő bánásmódban részesüljön; sürgeti különösen, hogy Manszúrt ne magánzárkában tartsák fogva, és hogy minden fogoly számára tegyék lehetővé a rendszeres ügyvédi és családlátogatásokat, valamint biztosítsanak számukra megfelelő orvosi ellátást, hogy ENSZ-szakértők és nemzetközi nem kormányzati szervezetek látogatást tehessenek Manszúrnál és másoknál a börtönökben, figyelemmel kísérhessék a fogvatartási körülményeket, és hogy alaposan vizsgálják ki a kínzással kapcsolatos állításokat;
4. súlyos aggodalmának ad hangot a – többek között 2021 júliusában közzétett kiszivárogtatott levelekből származó – folyamatos jelentések miatt, amelyek szerint Ahmed Manszúrt még mindig borzalmas körülmények között tartják magánzárkában; emlékezteti az Egyesült Arab Emírségek hatóságait, hogy a hosszas és határozatlan idejű magánelzárás kínzásnak minősül; felhívja az Egyesült Arab Emírségek hatóságait, hogy garantálják az összes fogvatartott, köztük a meggyőződésük miatt bebörtönzöttek számára a jogszerű és tisztességes eljárást; sürgeti a hatóságokat, hogy a nemzetközi emberi jogi normáknak való megfelelés érdekében módosítsák a terrorizmus elleni törvényt, a számítástechnikai bűnözésről szóló törvényt és a 2008. évi 2. sz. szövetségi törvényt, amelyeket ismételten az emberi jogi jogvédők büntetőeljárás alá vonására használnak;
5. felhívja az Egyesült Arab Emírségek hatóságait, hogy vessenek véget az emberi jogi aktivisták zaklatásának, és haladéktalanul szüntessék meg a rájuk vonatkozó utazási tilalmat; ragaszkodik ahhoz, hogy a hatóságok garantálják, hogy az emberi jogok védelmezői az Egyesült Arab Emírségekben minden körülmények között – az országon belül és kívül egyaránt – a megtorlástól való félelemtől és minden korlátozástól, többek között bírósági zaklatástól mentesen végezhessék jogszerű emberi jogi tevékenységeiket;
6. felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy szorosan kövesse nyomon Ahmed Manszúr ügyét annak érdekében, hogy biztosítsa Manszúr és a többi emberi jogi aktivista azonnali szabadon bocsátását; felhívja különösen az alelnököt/főképviselőt, hogy az Egyesült Arab Emírségekben tett soron következő látogatása során kérje az emberi jogi jogvédők börtönben való meglátogatását, és az Egyesült Arab Emírségek hatóságaival tartott találkozókon nyilvánosan és zárt körben is kérje azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátásukat; felhívja az EKSZ-t, hogy számoljon be a Parlamentnek az EU küldöttsége és a tagállamok Abu-Dzabiban tett eddigi intézkedéseiről, amelyek célja, hogy megfelelő támogatást nyújtsanak Manszúr számára;
7. sürgeti az összes tagállamot, hogy tekintettel az Egyesült Arab Emírségek belső elnyomására, összhangban a kettős felhasználású termékek kivitelére, az azokkal végzett brókertevékenységre, az azokkal kapcsolatos technikai segítségnyújtásra, valamint azok tranzitjára és transzferjére vonatkozó uniós ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2021. május 20-i (EU) 2021/821 európai parlamenti és tanácsi rendelettel[2], függesszék fel a megfigyelési technológia Egyesült Arab Emírségek részére történő értékesítését és kivitelét, valamint karbantartását és frissítését, amennyiben nem tesznek konkrét és mérhető lépéseket az ilyen visszaélések kezelésére;
8. felhívja az EKSZ-t, hogy az EU globális emberi jogi szankciórendszere keretében tegyen javaslatot célzott uniós intézkedések elfogadására az Egyesült Arab Emírségekben elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekért – többek között Ahmed Manszúr és más emberi jogi aktivisták üldözéséért – felelős személyekkel szemben; megismétli, hogy minden szankcionálási eljárásnak bizonyítékokon kell alapulnia, és csak akkor kell kezdeményezni, ha konkrét emberi jogi visszaélések állapíthatók meg;
9. felhívja az EU-t, hogy fogadjon el és tegyen közzé érdemi emberi jogi referenciakritériumokat és egyedi esetek listáját az Egyesült Arab Emírségekkel folytatott emberi jogi párbeszédhez az emberi jogokról folytatott valódi és eredményorientált vita lehetővé tétele érdekében;
10. felhívja az EU-t, hogy az EU és az Öböl-menti Együttműködési Tanács közötti éves csúcstalálkozó állandó napirendi pontjaként vegye fel az emberi jogokról, különösen az emberi jogi jogvédők helyzetéről szóló vitát;
11. aggodalmát fejezi ki azon jelentések miatt, amelyek szerint az Egyesült Arab Emírségek hatóságai a NSO-csoport kémprogramjait az Egyesült Királyságban több száz személy, köztük jogászok, tudósok és parlamenti képviselők mobiltelefonjának jogellenes megfigyelésére használták; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy e jelentésekről kérjen felvilágosítást az Egyesült Arab Emírségek hatóságaitól, többek között az uniós állampolgárok vagy egyének uniós területen való esetleges megfigyelése tekintetében, és erről tegyen jelentést a Parlamentnek;
12. emlékeztet arra, hogy 2015-ben az EU rövid távú tartózkodásra jogosító vízum alóli mentességről szóló megállapodást írt alá az Egyesült Arab Emírségekkel; felhívja a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek arról, hogy e megállapodás megfelel-e a vonatkozó uniós jogszabályoknak, nevezetesen az emberi jogok és alapvető szabadságok vízummentességi kritériumként való figyelembevétele tekintetében; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy számoljanak be a Parlamentnek az e téren elért haladásról;
13. felhívja az Interpol közgyűlésének tagjait, és különösen az uniós tagállamokat, hogy a szervezet elnökségének november 23. és 25. közötti megválasztását megelőzően vizsgálják meg megfelelően a Nasszer Ahmed al-Raiszi vezérőrnagyot érintő emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos állításokat; tudomásul veszi a civil társadalom által a jelölésével és annak az intézmény hírnevére gyakorolt lehetséges hatásával kapcsolatban kifejezett aggodalmakat;
14. az Egyesült Arab Emírségekben elkövetett emberi jogi visszaélésekkel szembeni nemtetszésük jeléül felkéri a 2020. évi Dubaji Világkiállítást szponzoráló nemzetközi vállalatokat, hogy vonják vissza szponzorációjukat, és ösztönzi a tagállamokat, hogy ne vegyenek részt az eseményen;
15. mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Arab Emírségek hatóságai szerepet játszanak Lúdzsán Alhatlul nőjogi aktivista Szaúd-Arábiának történő kiadatásában, ahol bebörtönözték, megkínozták és a nők jogainak védelméért üldözték;
16. aggodalmának ad hangot az Egyesült Arab Emírségekben élő nők helyzete miatt, annak ellenére, hogy történt némi előrelépés, és felhívja a hatóságokat, hogy reformálják meg a családjogi törvényt, hogy egyenlő jogokat biztosítsanak a nők számára, és biztosítsák, hogy az egyesült arab emírségekbeli nők a férfiakkal azonos alapon adhassák át gyermekeiknek az állampolgárságot;
17. üdvözli, hogy az Egyesült Arab Emírségekben 2017 óta moratóriumot alkalmaznak a halálbüntetésre; felhívja az Egyesült Arab Emírségeket, hogy ratifikálja a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és annak a halálbüntetés eltörlésére irányuló jegyzőkönyvét;
18. támogatja az EU, annak tagállamai és az Egyesült Arab Emírségek közötti folyamatos és megerősített párbeszédet a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről, az együttműködési megállapodásban foglaltaknak megfelelően; úgy véli, hogy a Parlament és az Öböl-menti régióbeli partnerei közötti rendszeres parlamentközi ülések fontos fórumul szolgálnak az összes aggodalomra okot adó kérdésről, többek között az emberi jogokról, a biztonságról és a kereskedelemről folytatott konstruktív és őszinte párbeszéd kialakításához;
19. szigorúbb átláthatósági szabályok bevezetésére szólít fel a külföldi szervezetek uniós intézmények felé irányuló lobbitevékenységei tekintetében;
20. kéri ezen állásfoglalás arab nyelvre történő lefordítását;
21. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Egyesült Arab Emírségek kormányának és parlamentjének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az Öböl-menti Együttműködési Tanács tagállamai kormányainak.