Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Afganisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 150. cikkének (5) bekezdésére és 136. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a tálibok megszegték a nemzetközi normákat, folytatják az elnyomást, különösen a nőkkel és lányokkal, az etnikai kisebbségekkel, az emberijog-védőkkel és az LMBTIQ+-személyekkel szemben, és elszigetelték Afganisztánt, növelve az éhezést és a szegénységet;

B.  mivel a tálibok végrehajtották szélsőséges saríaértelmezésüket, és kizárták a nőket a közéletből; mivel ez magában foglalja a nők munkavállalásból való kizárását, valamint azt, hogy férfi rokon nélkül nem férhetnek hozzá az egészségügyi ellátáshoz, és a hatodik osztályon túl nem folytathatnak tanulmányokat, erőszakos módon dehumanizáló öltözködési szabályokat érvényesítenek velük szemben, megtagadják a nőktől a nyilvános helyeken való tartózkodást, és felszámolják az erőszak áldozatait segítő támogató rendszert; mivel az afgán nők jogainak korlátozása ellehetetleníti, hogy az afgán nők uniós vízumot szerezzenek;

C.  mivel egy közelmúltbeli tálib rendelet, az úgynevezett „az erkölcsösség előmozdításáról és a bűn megelőzéséről szóló törvény” kiterjeszti ezeket a korlátozásokat azáltal, hogy még azt is előírja, hogy a nők hangja ne legyen hallható nyilvánosan, ami még inkább megfosztja az afgán nőket alapvető jogaiktól és szabadságaiktól, és nemi apartheidnek minősül;

1.  elítéli a tálibok közelmúltbeli rendeletét, valamint a saría törvény értelmezését és végrehajtását, a nők és lányok közéletből való kizárását, nem kívánt és korai házasságkötésre kényszerítésüket és szexuális erőszaknak való kitettségüket, valamint a nyilvános korbácsolás és a nők halálra való kövezésének újbóli bevezetését; elismerését fejezi ki az afgán nők bátorsága miatt, akik az életveszélyes kockázatok ellenére küzdenek jogaikért, és szolidaritását fejezi ki velük;

2.  sürgeti Afganisztán de facto hatóságait, hogy szüntessék meg a nőket hátrányosan megkülönböztető gyakorlataikat és törvényeiket; felszólít a nők és lányok közéletben való teljes körű, egyenlő és érdemi részvételének azonnali helyreállítására;

3.  sürgeti Afganisztán de facto hatóságait, hogy engedjék szabadon az önkényesen bebörtönzött nőket és lányokat, és nyissák meg újra az erőszak áldozatait segítő támogató rendszert, biztosítva, hogy az áldozatok menedéket, orvosi ellátást, jogorvoslatot és jóvátételt kérhessenek;

4.  felszólít Afganisztán de facto hatóságainak felelősségre vonására, különösen a Nemzetközi Büntetőbíróság vizsgálata és az ENSZ független vizsgálati mechanizmusának létrehozása révén, és kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy kezdeményezzen új uniós szankciókat a tálibokkal szemben;

5.  sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy szigorúan tartsák be a Tanács jelenleg nem teljesülő öt kritériumát, és támogassák az ENSZ különleges előadója megbízatásának megújítását;

6.  elítéli azokat a kormányokat, amelyek a kapcsolatok normalizálása révén támogatják a tálibokat; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy biztosítsák az afgán nők érdemi részvételét a nemzetközi fórumokon és tárgyalásokon;

7.  felszólítja az EU-t, hogy támogassa a nemi apartheid emberiesség elleni bűncselekményként való elismerését;

8.  sürgeti az EU-t, a tagállamokat és más adományozó államokat, hogy növeljék a humanitárius segítségnyújtást és a finanszírozást az alapvető szükségletek kielégítése és a megélhetés biztosítása, valamint az afgán civil társadalom támogatása érdekében, biztosítsanak rugalmas finanszírozást a nem kormányzati szervezetek és női segélymunkásaik számára, és adjanak ki humanitárius vízumokat, és állítsák ki a nemzetközi koalíció korábbi afgán alkalmazottai számára ígért vízumokat; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösségnek értékelnie kell a közelmúltbeli rendelet humanitárius tevékenységekre gyakorolt hatását;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az uniós intézményeknek, a tagállamoknak, az ENSZ-nek és a de facto afgán hatóságoknak.