Az Európai Parlament 2025. január 23-i állásfoglalása Jean-Jacques Wondo ügyéről a Kongói Demokratikus Köztársaságban (2025/2510(RSP))

P10_TA(2025)0003 RC-B10-0069/2025

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról (KDK) szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a KDK által 1976-ban ratifikált Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, valamint az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az Afrikában a tisztességes eljáráshoz és a jogi segítséghez való jogra vonatkozó elvekre és iránymutatásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 150. cikkének (5) bekezdésére és 136. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Jean-Jacques Wondo belga-kongói biztonsági, katonai és politikai szakértőt 2024 februárjában azért hívták meg Kinshasába, hogy irányítsa a kongói nemzeti hírszerző ügynökség, az ANR reformját;

B.  mivel Wondót 2024. május 19-én letartóztatták egy sikertelen puccsot követően, és ártatlanságának következetes fenntartása ellenére azzal vádolták meg, hogy ő volt annak „értelmi szerzője”; mivel a vádak egy kényszerrel megszerzett és megbízhatatlan vallomáson alapultak;

C.  mivel 2024. szeptember 13-án egy katonai bíróság halálra ítélte Wondót és 36 társát egy olyan eljárásban, amelyet széles körben elítéltek az eljárás jogszerűségének súlyos megsértése és a hiteles bizonyítékok hiánya miatt;

D.  mivel Wondo egészségi állapota súlyosan megromlott a fogva tartás során, és orvosi ellátásra van szüksége;

E.  mivel a KDK 2024 márciusában feloldotta a halálbüntetésre vonatkozó moratóriumot, és ez a halálbüntetések számának meredek emelkedéséhez vezetett, ami ellentmond a nemzetközi emberi jogi normák szerinti kötelezettségvállalásainak;

1.  határozottan elítéli Wondo és társai halálra ítélését, valamint a tisztességes eljáráshoz való joguk súlyos megsértését;

2.  sürgeti a KDK kormányát, hogy haladéktalanul helyezze hatályon kívül a halálbüntetéseket, állítsa vissza a kivégzésekre vonatkozó moratóriumot, és tegyen lépéseket a halálbüntetés teljes eltörlése érdekében;

3.  mély aggodalmát fejezi ki Wondo romló egészségi állapota miatt, kéri, hogy azonnal biztosítsanak számára hozzáférést orvosi kezeléshez, és ragaszkodik azonnali szabadon bocsátásához;

4.  elítéli, hogy a katonai bíróságokkal visszaélve vonták Wondót büntetőeljárás alá, és felhívja a KDK-t, hogy igazságszolgáltatási gyakorlatát hangolja össze a nemzetközi és regionális emberi jogi kötelezettségvállalásokkal;

5.  megismétli, hogy minden körülmények között kategorikusan ellenzi a halálbüntetést, és felszólít annak egyetemes eltörlésére;

6.  arra ösztönzi az EU kinshasai küldöttségét, az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamok külügyminisztereit, hogy fokozzák együttműködésüket a KDK hatóságaival, hangsúlyozva az emberi jogok, az igazságszolgáltatás függetlensége és a jogállamiság tiszteletben tartását;

7.  rendszerszintű reformok végrehajtására szólít fel a KDK-ban annak érdekében, hogy az igazságszolgáltatást olyan független, tisztességes és hatékony intézménnyé alakítsák át, amely garantálja a jogszerű eljárást és az alapvető jogok védelmét;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányának és parlamentjének, az Afrikai Uniónak és a más érintett nemzetközi szerveknek.

Az Európai Parlament 2025. január 23-i állásfoglalása az emberi jogok szisztematikus elnyomásáról Iránban, különösen Pakhshan Azizi és Wrisha Moradi ügyéről, valamint uniós állampolgárok túszul ejtéséről (2025/2511(RSP))

P10_TA(2025)0004 RC-B10-0066/2025

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Iránról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 150. cikkének (5) bekezdésére és 136. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel jelentősen romlott Iránban az emberi jogi helyzet, a kivégzések száma meredeken nőtt, csak 2024-ben több mint 900 személyt végeztek ki, akik közül sokan nők, politikai másként gondolkodók és a Zsiná Mahszá Amíni meggyilkolása által kiváltott tüntetésekhez kapcsolódó személyek voltak;

B.  mivel kurd aktivistákat – Paksan Azizi szociális munkást és Kurdisztánban az ISIS ellen harcoló Variseh (Wrisha) Moradi nőjogi aktivistát – „az állam elleni fegyveres lázadás” miatt halálra ítélték; mivel megtagadták tőlük a tisztességes tárgyalást, kínzást kellett elszenvedniük, és magánzárkában tartják fogva őket;

C.  mivel 2025 januárjában az iráni legfelsőbb bíróság helybenhagyta a Paksan Azizi és társai ellen hozott halálos ítéletet;

D.  mivel Irán túszdiplomáciai stratégiájának részeként több tucat ártatlan uniós állampolgárt tartanak önkényesen fogva Iránban tisztességes eljárás nélkül;

1.  elítéli, hogy az iráni rezsim korlátozás nélkül elnyomja az emberi jogokat, és különösen a női aktivisták ellen indít támadásokat; határozottan elítéli a Paksan Azizi és Variseh Moradi ellen hozott halálos ítéletet; követeli, hogy Irán azonnal és feltétel nélkül bocsásson szabadon minden igazságtalanul bebörtönzött emberijog-védőt és politikai foglyot, köztük Paksan Azizit, Variseh Moradit és legalább 56 másik halálraítélt politikai foglyot;

2.  megismétli, hogy határozottan ellenzi a halálbüntetést, és felszólítja az iráni kormányt, hogy haladéktalanul vezessen be arra moratóriumot és szüntesse meg azt;

3.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy növeljék az iráni emberijog-védők támogatását, és teljes körű támogatásáról és szolidaritásáról biztosítja a „Nők, Élet, Szabadság” mozgalomban egyesült irániakat;

4.  sürgeti az iráni hatóságokat, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon az uniós állampolgárokat, köztük Olivier Grondeau-t, Cécile Kohlert, Jacques Paris-t és Ahmadreza Djalalit, és ejtsenek minden ellenük felhozott vádat; határozottan elítéli, hogy Irán túszdiplomáciát folytat; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy tegyenek közös diplomáciai erőfeszítéseket és működjenek együtt szabadon bocsátásuk érdekében;

5.  határozottan elítéli Jamshid Sharmahd meggyilkolását; sürgeti az iráni iszlám rezsimet, hogy adjon részletes tájékoztatást halálának körülményeiről, és holttestét haladéktalanul adják át családjának;

6.  elítéli, hogy az iráni rezsim módszeresen elnyomja az emberi jogi mozgalmakat és üldözi a kisebbségeket, köztük a kurdokat, a beludzsokat, a keresztényeket – akik az áttérésüket követően üldöztetésnek vannak kitéve – és a baháiokat, akik mindannyian etnikai és vallási megkülönböztetéssel, letartóztatással és az alapvető jogok megsértésével szembesülnek, amelyek célja a másként gondolkodók elhallgattatása;

7.  ismételten felhívja a Tanácsot, hogy minősítse terrorista szervezetnek az Iszlám Forradalmi Gárdát, és terjessze ki az uniós szankciókat az emberi jogok megsértéséért felelős valamennyi személyre, beleértve Ali Hámeini legfelsőbb vezetőt, Maszúd Peszeskján elnököt, Golamhoszein Mohszeni Edzseit, az igazságszolgáltatás vezetőjét, Mohammad Movahedi-Azad főügyészt és Imán Afsári bírót;

8.  sürgeti az iráni hatóságokat, hogy az iráni emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges ENSZ-előadó és az ENSZ tényfeltáró missziója számára biztosítsanak teljes körű és akadálytalan hozzáférést megbízatásuk teljesítéséhez; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy teljes mértékben támogassák a missziót és támogassák megbízatásának megújítását;

9.  megismétli felhívását az iráni civil társadalom fokozott pénzügyi támogatására;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az alelnöknek/főképviselőnek, az Iszlám Konzultatív Nemzetgyűlésnek és az Iráni Iszlám Köztársaság legfelsőbb vezetőjének.

Az Európai Parlament 2025. január 23-i állásfoglalása Boualem Sansal ügyéről Algériában (2025/2512(RSP))

P10_TA(2025)0005 RC-B10-0087/2025

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Algériáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 150. cikkének (5) bekezdésére és 136. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2024. november 16-án az algériai hatóságok letartóztatták Boualem Sansal francia-algériai írót, aki nyilvánosan határozottan kiállt az önkényuralmi rendszer ellen, és a véleménynyilvánítás szabadságát követelte Algériában; mivel holléte több mint egy hétig ismeretlen maradt, és ez idő alatt a nemzetközi joggal ellentétesen megtagadták tőle, hogy találkozzon családjával és jogi képviselőjével; mivel Sansalt ügyvédje nélkül hallgatták ki, megsértve ezzel a tisztességes eljáráshoz való jogát; mivel ezt követően az algériai büntető törvénykönyv 87a. cikke alapján nemzetbiztonsággal kapcsolatos bűncselekményekkel vádolták meg, amely rendelkezést gyakran alkalmazzák a kormány bírálóival, így az emberi jogok védelmezőivel szemben; mivel a Sansal több alkalommal kórházba került;

B.  mivel Algéria aláírta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát; mivel Algéria vállalta, hogy nemzetközi kötelezettségeinek, az EU–Algéria partnerségi prioritásoknak és alkotmányának teljes mértékben megfelelve tiszteletben tartja és előmozdítja a véleménynyilvánítás szabadságát; mivel 2024-ben a büntető törvénykönyv új módosításait fogadták el, amelyek jelentősen korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát;

C.  mivel Algériában romlott a véleménynyilvánítás szabadsága, és az ország a sajtószabadság 2024. évi globális indexén a 139. helyre esett vissza; mivel az újságírókra egyre nagyobb nyomás nehezedik, és gyakran fogva tartják és büntetőeljárás alá vonják őket; mivel az algériai emberijog-védők szerint Algériában legalább 215 személyt tartanak fogva véleményük miatt; mivel továbbra is növekszik a független média elleni cenzúra, az ellene indított perek száma és a kiszabott szigorú büntetések mértéke, mivel a független médiát gyakran azzal vádolják, hogy összejátszik külföldi hatalmakkal és fenyegeti a nemzetbiztonságot;

D.  mivel 2021 és 2024 között az EU 213 millió EUR-t folyósított Algériának a többéves indikatív program keretében;

1.  elítéli Boualem Sansal letartóztatását és fogva tartását, és felszólít azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására;

2.  hasonlóképpen elítéli az összes többi aktivista, politikai fogoly, újságíró, emberijog-védő és a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságához való joguk gyakorlása miatt fogva tartott vagy elítélt egyéb aktivisták, köztük Abdelwakil Blamm újságíró és Tadjadit Mohamed író letartóztatását, és felszólít szabadon bocsátásukra;

3.  sürgeti az uniós intézményeket és az az Unió küldöttségét, hogy nyilvánosan osszák meg aggályaikat az algériai hatóságokkal, és szervezzenek orvosi missziót a Sansal egészségi állapotának felmérésére;

4.  felhívja az algériai hatóságokat, hogy vizsgálják felül a szabadságokat korlátozó valamennyi elnyomó törvényt, különösen az algériai büntető törvénykönyv 87a., 95a. és 196a. cikkét, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségét az algériai alkotmány 54. cikkében rögzített sajtószabadság védelme érdekében;

5.  megismétli, hogy az EU–Algéria partnerségi prioritásokban foglaltaknak megfelelően a jogállamiság fontos szerepet játszik a véleménynyilvánítás szabadságának megszilárdításában; hangsúlyozza, hogy e megállapodás megújításának a fent említett területeken elért folyamatos és jelentős előrelépésen kell alapulnia, és kiemeli, hogy az uniós források minden jövőbeli folyósítása során figyelembe kell venni az e tekintetben elért eredményeket;

6.  utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást fordíttassa le arab nyelvre, és továbbítsa az algériai hatóságoknak, a Bizottságnak és az alelnöknek/főképviselőnek.

Az Európai Parlament 2025. január 23-i állásfoglalása az Oroszország által az Ukrajna elleni agressziós háborújának alátámasztása céljából terjesztett dezinformációról és történelemhamisításról (2024/2988(RSP))

P10_TA(2025)0006 RC-B10-0074/2025

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a történelmi emlékezetről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumára,

–  tekintettel a genfi egyezményekre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2022. február 24-én az orosz rezsim kinyilvánította, hogy a polgári lakosság szükséges védelmére hivatkozó valótlan állításai alapján „különleges katonai műveletet” indít Ukrajnában;

B.  mivel az Oroszországi Föderáció 2022. február 24. óta provokáció nélkül indított, indokolatlan és jogellenes agressziós háborút folytat Ukrajna ellen, folytatva a 2014 óta elkövetett korábbi agressziókat, és azóta is folyamatosan megsérti az ENSZ Alapokmányának elveit az Ukrajna szuverenitása, függetlensége és területi integritása elleni agresszív fellépései révén, valamint kirívóan és súlyosan megsérti az 1949. évi genfi egyezményekkel létrehozott nemzetközi humanitárius jogot, különösen a polgári lakosság, lakónegyedek és infrastruktúra elleni célzott támadások tömeges alkalmazásával;

C.  mivel az ENSZ Közgyűlése 2022. március 2-i határozatában az Ukrajna elleni orosz háborút azonnal az ENSZ Alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdését sértő, agressziós cselekménynek minősítette, és 2022. november 14-i határozatában elismerte, hogy az Oroszországi Föderációt felelősségre kell vonni agressziós háborújáért, valamint jogilag és pénzügyileg felelősségre kell vonni jogsértő nemzetközi cselekményeiért, és Oroszországot jóvátételre kell kötelezni az okozott károkért;

D.  mivel Oroszország Ukrajna elleni agressziója nem elszigetelt cselekmény, hanem imperialista politikájának folytatása, amely a Csecsenföld elleni háborút és a Grúzia elleni 2008-as katonai agressziót, valamint a Krím megszállását és a Donyec-medencében zajló háború 2014-es kirobbantását is magában foglalta;

E.  mivel az Oroszország által a szomszédos Ukrajna ellen viselt teljes körű agressziós háború megindítása előtt az Oroszországi Föderáció elnöke több olyan nyilvános nyilatkozatot is tett, amelyekben az Ukrajnát és más szomszédos országokat érintő kizárólagos érdekeire vonatkozó történelmi revizionizmus, hamis állítások és illegitim követelések révén kívánta igazolni az erőszak alkalmazását;

F.  mivel az orosz rezsim agressziós bűntette igazolására tett kísérletként széles körben alkalmazza a többek között hamis történelmi érveken alapuló dezinformációt és a külföldi információmanipulációt és beavatkozást annak érdekében, hogy az orosz lakosságot illegális rezsimjének és a szomszédos Ukrajna elleni jogellenes agressziós háborújának támogatására ösztönözze, beavatkozzon más országok demokratikus folyamataiba, valamint népszerűtlenné tegye más országok lakossága körében az Oroszország agressziós háborújával szemben Ukrajna számára biztosított folyamatos nemzetközi segítségnyújtást és támogatást; mivel az orosz rezsim – egy birodalmi ideológiában gyökerező narratíva részeként – tagadja Ukrajna elkülönülő nemzeti identitását, tévesen az „orosz világ” („ruszkij mir”) részének minősítve azt; mivel Oroszország Ukrajna megszállt területein Holodomor-emlékműveket rombol le, és korábban a dekommunizáció sorsára jutott Lenin-emlékműveket állít helyre;

G.  mivel Oroszország nemcsak hogy nem ismerte el a Szovjetunió megbocsáthatatlan kezdeti szerepét a II. világháború korai szakaszaiban, például a náci Németország és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége (Szovjetunió) közötti 1939-es megnemtámadási szerződés és annak titkos jegyzőkönyvei – közismert nevén az 1939. évi Molotov–Ribbentrop-paktum – révén, amelyben a két totalitárius rezsim megállapodást kötött azzal a céllal, hogy Európát kizárólagos befolyási övezetekre ossza, és nem vállalta a felelősséget a Szovjetunió által elfoglalt területeken elkövetett számos atrocitásért és tömeges bűncselekményért, de a jelenlegi orosz rezsim emellett eszközként használta fel a történelmet és a II. háborút övező „győzelem” kultuszát, hogy ideológiailag mozgósítsa a polgárokat, és rávegye őket a jogellenes agressziós háború támogatására;

H.  mivel Oroszország egyre erőteljesebb, történelmi revizionizmusra irányuló dezinformációs kampányt alakított ki azzal a céllal, hogy megtagadja Ukrajnától nemzeti identitását, államiságát és puszta létét, és megindokolja a kizárólagos befolyási övezetekkel kapcsolatos igényeit, ami arra emlékeztet, ahogyan a Szovjetunió és a náci Németország a Molotov–Ribbentrop-paktum keretében megállapodott Lengyelország és Románia egyes részei, valamint Észtország, Lettország, Litvánia és Ukrajna lerohanásáról és elfoglalásáról; mivel e történelmi revizionizmus révén jelenleg Oroszország különleges fenyegetést jelent Lengyelországra és a balti államokra és ezek szuverenitására;

I.  mivel a minden évben május 9-én sorra kerülő Győzelem Napját a jelenlegi orosz rezsim a háborús propaganda eszközévé alakította Oroszországban, kihasználva „Európa nácizmus alól való felszabadításának” narratíváját, ily módon figyelmen kívül hagyva a balti államok ezt követő szovjet elfoglalását és Közép-Európa leigázását; mivel a nácizmus alól való felszabadítás e narratíváját napjainkban is felhasználják Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújában;

J.  mivel egyes tagállamokban törvény tiltja a kommunista és náci ideológiákat és szimbólumokat, valamint a folyamatban lévő orosz agresszió szimbólumainak használatát; mivel 2009 óta augusztus 23. az összes totalitárius és önkényuralmi rendszer áldozatainak európai emléknapja EU-szerte; mivel 2003 óta a Parlament minden évben megemlékezik a tömeges szovjet deportálások áldozatairól;

1.  megismétli, hogy a lehető leghatározottabban elítéli Oroszország Ukrajna elleni, provokáció nélkül indított, jogellenes és indokolatlan agressziós háborúját; felszólítja Oroszországot, hogy haladéktalanul vessen véget minden ukrajnai katonai tevékenységnek, valamint teljesen és feltétel nélkül vonjon ki minden erőt, helyettesítő erőt és katonai felszerelést Ukrajna teljes nemzetközileg elismert területéről, vessen véget az ukrán polgári lakosság deportálásának, és bocsássa szabadon az összes fogva tartott és deportált ukránt, különösen a gyermekeket;

2.  elutasítja az orosz rezsim különféle állításait, amelyekre egy olyan jogellenes agressziós háború igazolására tett hiábavaló próbálkozásokként tekint, amely nyilvánvalóan sérti az ENSZ Alapokmányát, valamint szembe megy az Oroszországi Föderációnak az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagjaként a béke és a stabilitás fenntartásáért viselt felelősségével, amit az ENSZ Biztonsági Tanácsának többi állandó tagja az ENSZ Közgyűlésének elsöprő többségével együtt azonnal elismert; emlékeztet arra, hogy semmilyen – politikai, gazdasági, katonai, történelmi, vagy egyéb – megfontolás nem igazolhatja Oroszország Ukrajna elleni agresszióját;

3.  elítéli, hogy az orosz rezsim módszeresen torz történelmi érveket hamisít és használ fel – például a Molotov–Ribbentrop-paktummal kapcsolatban – arra törekedve, hogy manipulálja az orosz közvéleményt a szomszédos Ukrajna elleni jogellenes agressziós háborúhoz hasonló bűncselekmények támogatása, az Ukrajnának nyújtott nemzetközi támogatás és segítségnyújtás aláásása, valamint Ukrajna sajátos kulturális és történelmi identitásának eltörlése érdekében; elítéli Oroszország azon követelését, hogy joga van kizárólagos érdekszférára más államok szuverenitásának és területi integritásának kárára, mivel ez összeegyeztethetetlen a nemzetközi joggal;

4.  elítéli, hogy az Oroszországi Föderáció nem állapította meg a szovjet bűncselekményekkel kapcsolatos elszámoltathatóságot, és szándékosan akadályozza a történelmi kutatásokat azáltal, hogy megtagadja a szovjet levéltárakhoz való hozzáférést, és zárva tartja azokat, valamint hogy jogszabályt fogadott el a szovjet és orosz bűncselekmények valósághű ábrázolásának bűncselekménnyé nyilvánításáról, üldözte a szovjet bűncselekményeket vizsgáló civil társadalmi szervezeteket, továbbá dicsőítette a sztálinista totalitarizmust, és átvette annak módszereit; fenntartja, hogy a büntetlenség, valamint a tényszerűen pontos történelmi és nyilvános vita és oktatás hiánya hozzájárult ahhoz, hogy a jelenlegi orosz rezsim képes legyen újjáéleszteni az imperialista politikákat és bűnös célokra felhasználni a történelmet; elítéli a szovjet kormányzat vagy a jelenlegi rezsim által elkövetett bűncselekményeket vizsgáló civil társadalmi szervezetek üldözését, ideértve a Nemzetközi Memorial Társaság, a Memorial Emberi Jogi Központ és a Moszkvai Helsinki Csoport felszámolását, valamint a Szaharov-központ bezáratását;

5.  emlékeztet arra, hogy az Oroszországi Föderáció Ukrajna polgári lakossága elleni szándékos támadásai, a polgári infrastruktúra megsemmisítése, a kínzás, a szexuális bántalmazás és a nemi erőszak háborús fegyverként való alkalmazása, ukrán állampolgárok ezreinek az Oroszországi Föderáció területére történő deportálása, ukrán gyermekek kényszeráttelepítése és -adoptálása, valamint az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog egyéb súlyos megsértései mind háborús bűncselekménynek minősülnek, amelyekért minden elkövetőt felelősségre kell vonni;

6.  megismétli, hogy ennélfogva teljes mértékben támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze által az ukrajnai helyzettel és az állítólagos háborús bűncselekményekkel, emberiesség elleni bűncselekményekkel és népirtással kapcsolatban folytatott, jelenleg is folyamatban lévő vizsgálatot; üdvözli, hogy Ukrajna 2025. január 1-jétől hivatalosan is tagja a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, ami fontos hozzájárulást jelent a súlyos nemzetközi bűncselekményekért való elszámoltathatóság megteremtésére irányuló nemzetközi erőfeszítésekhez; felhívja az EU-t, hogy tegyen további diplomáciai erőfeszítéseket a Római Statútum és annak valamennyi módosítása ratifikálásának világszerte történő ösztönzése érdekében;

7.  továbbá ismételten felszólít egy különleges törvényszék felállítására az Oroszországi Föderáció vezetői által Ukrajna ellen elkövetett agresszió bűntettének kivizsgálására és büntetőeljárás alá vonására; ismételten felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy adjanak meg minden politikai, pénzügyi és gyakorlati támogatást egy különleges törvényszék létrehozásához; A különleges törvényszék létrehozása felé tett első konkrét lépésként teljes mértékben támogatja az Ukrajna elleni agresszió bűntettével kapcsolatos büntetőeljárás lefolytatásával foglalkozó nemzetközi központot, amely támogatni fogja a közös nyomozócsoport folyamatban lévő erőfeszítéseit, és amelynek székhelye Hágában lesz;

8.  határozottan sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy fokozzák és – a hasonlóan gondolkodó partnereket is bevonva – koordinálják az orosz dezinformáció és a külföldi információmanipuláció és beavatkozás elleni gyors és szigorú fellépésre irányuló erőfeszítéseiket demokratikus folyamataik integritásának védelme és az európai társadalmak rezilienciájának megerősítése érdekében, többek között a médiatudatosság aktív előmozdítása, továbbá a minőségi média és a professzionális újságírás, különösen az orosz propagandát, annak módszereit és hálózatait felfedő oknyomozó újságírás, valamint a hibrid befolyásolási technológiákkal kapcsolatos kutatások támogatása révén;

9.  felszólítja az EU-t, hogy terjessze ki az Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúját támogató és alátámasztó dezinformációs és információmanipulációs kampányokat folytató orosz médiaorgánumokkal szembeni szankcióit, és felszólítja a tagállamokat, hogy gyorsan és alaposan hajtsák végre e szankciókat, valamint különítsenek el elegendő forrást e hibrid hadviselés hatékony kezelésére; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy fokozzák a száműzetésben működő, független orosz média támogatását annak érdekében, hogy az orosz nyelvű médiában sokféle hang megjelenhessen;

10.  súlyos aggodalmát fejezi ki a közösségimédia-vállalatok vezetőinek közelmúltbeli bejelentései miatt, amelyek szerint enyhítik a tényellenőrzésre és a moderálásra vonatkozó szabályaikat, valamint amiatt, hogy ez miként fogja szerte a világon még inkább elősegíteni Oroszország dezinformációs kampányát; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szigorúan hajtsák végre a digitális szolgáltatásokról szóló rendeletet a Meta és korábban az X fenti bejelentéseire válaszul, többek között az orosz dezinformáció elleni küzdelem fontos részeként;

11.  felszólítja az uniós polgárokat, hogy az információkat – különösen, ha azok Oroszországhoz köthető narratívákra vonatkoznak – eredetük és szándékuk megkérdőjelezése révén kritikusan értékeljék, valamint különböző és megbízható források felhasználásával végezzenek tényellenőrzést, hogy ellenálljanak a külföldi rosszindulatú szereplők manipulációs kísérleteinek;

12.  elítéli azt, hogy Moszkva geopolitikai célokra használja ki az ortodox egyházat, különösen azáltal, hogy az orosz ortodox egyházat (a moszkvai patriarchátust) az ukrán, grúziai, moldovai, szerbiai és egyéb országokbeli ortodox populációk befolyásolásának és ellenőrzésének eszközeként használja;

13.  az ukrán Verhovna Rada 2023. május 2-i, a „russzizmus” ideológiájáról szóló nyilatkozatára válaszul elítéli a jelenlegi orosz rezsim nacionalista imperialista ideológiáját, politikáját és gyakorlatait; hangsúlyozza, hogy ez az ideológia, ez a politika és ezek a gyakorlatok összeegyeztethetetlenek a nemzetközi joggal és az európai értékekkel;

14.  úgy véli, hogy Oroszország Ukrajna történelmének hamis bemutatására, felülvizsgálatára és torzítására irányuló kísérletei aláássák Európa egészének kollektív emlékezetét és identitását, és fenyegetést jelentenek a történelmi igazságra, a demokratikus értékekre és az európai békére nézve; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy fektessenek többet a közös európai történelem és emlékezet oktatásába és az erre irányuló kutatásokba, és támogassák azokat a projekteket, amelyek elősegítik Európa hidegháború alatti megosztottságának jobb megértését; támogatja, hogy Brüsszelben állítsanak páneurópai emlékművet a 20. századi totalitárius rendszerek áldozatainak; sajnálatosnak tartja, hogy nyilvános helyeken továbbra is használják a totalitárius rendszerek jelképeit, és szorgalmazza, hogy az egész EU-ban tiltsák be mind a náci, mind a szovjet kommunista szimbólumokat, valamint Oroszország Ukrajna elleni, folyamatban lévő agressziójának szimbólumait;

15.  kifejezi azon kívánságát, hogy az EU és tagállamai mozdítsák elő a szovjet rezsim által a 20. században az európaiaknak okozott emberi szenvedés jobb megismerését és megértését; e tekintetben felszólít a szovjet bűncselekmények – többek között a krími tatárokkal és a balti országokkal szembeni tömeges deportálások, a Gulag-rendszer, a holodomor, a katyni mészárlás és a felső sziléziai tragédia – áldozatai előtti megemlékezésre és tiszteletadásra;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, Ukrajna elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint az orosz intézményeknek.

Az Európai Parlament 2025. január 23-i állásfoglalása az elnöki hatalom 2025. január 10-i elbitorlását követően Venezuelában kialakult helyzetről (2025/2519(RSP))

P10_TA(2025)0007 RC-B10-0064/2025

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Venezueláról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a venezuelai helyzetről szóló, 2024. szeptember 19-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ egyéb emberi jogi egyezményeire és jogi eszközeire,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumára,

–  tekintettel Venezuela alkotmányára,

–  tekintettel a Carter Centernek a venezuelai választásokról szóló, 2024. július 30-i, valamint a demokratikus ellenzék által bemutatott választási jegyzőkönyvek legitimálásáról szóló, 2024. október 2-i nyilatkozataira,

–  tekintettel a Venezuelai Bolivári Köztársasággal foglalkozó független nemzetközi tényfeltáró misszió 2024. október 14-i részletes ténymegállapításaira,

–  tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának a venezuelai választásokat követő emberi jogi jogsértésekről szóló, 2024. december 27-i jelentésére,

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Unió nevében tett, a 2025. január 10-i eseményekről szóló, 2025. január 10-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének a venezuelai hatóságok közelmúltbeli határozatairól szóló, 2025. január 15-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a politikai jogok és a választási garanciák mindenki számára történő előmozdításáról szóló, Nicolás Manduro rezsimje és az Egységes Platform nevű venezuelai ellenzéki szövetség által 2023 októberében aláírt részleges megállapodásra (barbadosi megállapodás),

–  tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2024. július 28-án a venezuelai nép békésen és nagy számban szavazott országa jövőjének meghatározása érdekében, kiemelkedő polgári és demokratikus magatartást tanúsítva; mivel a szavazás lezárását követően a rezsim ellenőrzése alatt álló Nemzeti Választási Tanács (CNE) megtagadta a hivatalos választási jegyzőkönyvek közzétételét, és meghamisította a választási eredményeket, Maduro hamis győzelmét bejelentve; mivel a választási jegyzőkönyveknek az egyetlen hiteles és pártatlan nemzetközi megfigyelők, az ENSZ-misszió és a Carter Center által is megerősített, nyilvánosan hozzáférhető másolatai szerint venezuelaiak milliói szavaztak a demokratikus változásra, jelentős többséggel (a leadott szavazatok 67,05%-ával) támogatva Edmundo González Urrutiát;

B.  mivel a választásokat követően országszerte békés tüntetések zajlottak a Maduro-rezsim által elkövetett csalás elleni tiltakozásul; mivel ezeket a tiltakozásokra szélsőséges erőszak és elnyomás érkezett válaszul, ami legalább 23 halálesetet és több mint 2400 letartóztatást és erőszakos eltüntetést eredményezett, köztük mintegy 120 gyermekét; mivel venezuelai nem kormányzati szervezetek arról számoltak be, hogy 2025. január 1-jén legalább 1697 politikai fogoly van az országban;

C.  mivel több külföldi állampolgárt – köztük uniós polgárokat – a „destabilizálás” hamis vádjával továbbra is fogva tartanak;

D.  mivel a rezsim demokratikus ellenzékét már a 2024. július 28-i választások előtt is folyamatosan üldözték, de ez a zaklatás azóta jelentősen fokozódott, különösen erőszakos eltüntetések és önkényes letartóztatások formájában; mivel María Corina Machado az életveszélyes fenyegetések miatt rejtekhelyen kényszerül élni, és Edmundo González Urrutia megválasztott elnök a komoly fenyegetések miatt elmenekülni kényszerült az országból családjával együtt; mivel 2024. március 20. óta a Vente Venezuela hat közeli munkatársa keresett menedéket a caracasi argentin nagykövetségen, ahol a venezuelai biztonsági erők továbbra is fokozódó nyomást gyakorolnak rájuk, és zaklatják őket;

E.  mivel folytatódik az emberi jogok megsértése, beleértve az önkényes fogva tartásokat, a túlzott erőszak alkalmazását, a jogellenes gyilkosságokat, az erőszakos eltüntetéseket, a békés gyülekezéshez és a véleménynyilvánítás szabadságához való jogukat gyakorló polgárok zaklatását, üldözését és büntetőeljárás alá vonását, valamint a jogszerű eljárás megsértését; mivel a politikai és intézményi válság mellett Venezuelában mély gazdasági, társadalmi és demográfiai válság is tapasztalható, amely súlyosan érinti polgárai életét;

F.  mivel 2024. szeptember 19-i állásfoglalásában az Európai Parlament Edmundo González Urrutiát ismerte el Venezuela demokratikusan megválasztott legitim elnökének, María Corina Machadót pedig a demokratikus erők vezetőjének; mivel a régió és a világ más demokratikus államai megválasztott elnöknek ismerték el Gonzálezt; mivel 2025. január 10-én neki kellett volna letennie az esküt; mivel az Európai Parlament a gondolatszabadságért járó 2024. évi Szaharov-díjat 2024. december 17-én María Corina Machadónak, a venezuelai demokratikus erők vezetőjének és Edmundo González Urrutiának, a megválasztott elnöknek ítélte oda, akik az országon belül és kívül a szabadság és a demokrácia helyreállításáért küzdő valamennyi venezuelai polgárt képviselik;

G.  mivel a rezsim mindössze néhány nappal 2025. január 10. előtt elrabolta Edmundo González vejét, Rafael Tudarest, akinek holléte továbbra sem ismert; mivel a rezsim hasonlóképpen zaklatta María Corina Machado édesanyját is a saját házában; mivel a rezsim demokratikus ellenzékének számos más politikusa és munkatársa is üldöztetésnek, önkényes letartóztatásoknak és erőszakos eltüntetéseknek volt kitéve, köztük Enrique Márquez elnökjelölt is;

H.  mivel 2025. január 9-én a María Corina Machado vezette venezuelai nép az utcákon tiltakozott Nicolás Maduro legutóbbi arra irányuló kísérlete ellen, hogy jogellenesen magához ragadja a hatalmat; mivel María Corina Machadót a rezsim erői elrabolták, miközben megpróbálta elhagyni a tiltakozás helyszínét, majd később szabadon engedték, ami egy kirívó, nyilvánvalóan a célzott megfélemlítés és zaklatás szándékával hozott intézkedés volt, és amelyet nemzetközileg széles körben elítéltek;

I.  mivel 2025. január 10-én Nicolás Maduro diktátor csalárd módon, demokratikus legitimitás és a választási integritás ellenőrizhető bizonyítéka nélkül lépett hatalomra; mivel az ünnepségen egyetlen demokratikusan megválasztott állam- vagy kormányfő sem vett részt; mivel az ország határait lezárták és a légteret szigorúan őrizték, ami megakadályozta, hogy Edmundo González Urrutia megválasztott elnök Venezuelába utazhasson;

J.  mivel a hatalom csalárd és jogellenes megszerzése óta a Maduro-rezsim egyes uniós tagállamok diplomáciai jelenlétét önkényes és indokolatlan módon jelentősen csökkentette, amit a rezsim azzal indokol, hogy ezzel válaszol „a Holland Királyság, Franciaország és Olaszország kormányának ellenséges magatartására, amelyet a szélsőséges csoportok támogatása és a belügyekbe való beavatkozás jellemez”;

K.  mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) szerint 2014 óta mintegy 8 millió venezuelai hagyta el az országot, ami Latin-Amerika közelmúltbeli történelmének legnagyobb kivándorlását és a világ egyik legnagyobb lakóhelyelhagyási válságát jelenti;

L.  mivel 2025. január 10-én a Tanács úgy határozott, hogy célzott szankciók új csomagját fogadja el 15 olyan személlyel szemben, akik felelősek a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok aláásásáért Venezuelában;

1.  a lehető leghatározottabban elítéli, hogy Nicolás Maduro az elnöki hatalmat bitorolja, és hangsúlyozza, hogy rezsimje illegitim, hatalombitorlása pedig jogellenes kísérlet arra, hogy erőszakkal hatalmon maradjon;

2.  emlékeztet, hogy a rezsim demokratikus ellenzéke által benyújtott választási jegyzőkönyvek és a 2024. július 28-i választásokon jelen lévő független nemzetközi szervezetek, nevezetesen az ENSZ-misszió és a Carter Center nyilatkozata alapján a Parlament Edmundo González Urrutiát ismerte el az elnökválasztás törvényes nyertesének, akinek győzelmét az EU és tagállamai is elismerték;

3.  megismétli 2024. szeptemberi állásfoglalásában a rezsim által ellenőrzött Nemzeti Választási Tanácshoz intézett, a 2024. július 28-i választásokról készült választási jegyzőkönyvek közzétételére irányuló felhívását, amelyet a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője is számos alkalommal kifejezett;

4.  egyetért a tagállamokkal abban, hogy a venezuelai rezsim elszalasztott egy, a nép akaratának tiszteletben tartására és az országban az átlátható demokratikus átmenet biztosítására kínálkozó kulcsfontosságú lehetőséget, és hogy ennek következtében Maduro nem rendelkezik semmilyen demokratikus legitimitással, ezért a Parlament nem ismeri el őt;

5.  üdvözli a főképviselőnek az uniós tagállamok nevében tett, Edmundo González Urrutia nagy többséggel való győzelmének elismeréséről szóló nyilatkozatát, és a Parlament úgy véli, hogy 2025. január 10-én neki kellett volna letennie az elnöki esküt; üdvözli az EU azon kötelezettségvállalását is, hogy továbbra is foglalkozik a venezuelai nép sürgős szükségleteivel, akik az elhúzódó humanitárius válság következményeitől szenvednek;

6.  elismerését fejezi ki a demokratikus ellenzék ellenálló képességéért és a venezuelai nép demokrácia iránti elkötelezettségéért az elnyomással és az ellenségességgel szemben; megismétli, hogy a venezuelai nép választásokon kifejezett akaratának tiszteletben tartása továbbra is az egyetlen módja annak, hogy Venezuela helyreállítsa a demokráciát, lehetővé tegye a békés és valódi átmenetet, és megoldja a jelenlegi humanitárius és társadalmi-gazdasági válságot; sürgeti a venezuelai rezsimet, hogy vonja vissza az Edmundo González Urrutia ellen kiadott indokolatlan elfogatóparancsot;

7.  üdvözli a Tanács legutóbbi, 2025. január 10-i határozatát, amely további 15 személyre terjeszti ki a célzott szankciókat; kéri, hogy erősítsék meg és terjesszék ki ezeket a szankciókat Nicolás Maduróra, belső körére és családtagjaikra, többek között Jorge Rodríguezre és Vladimir Padrino Lópezre, valamint a Venezuelában az emberi jogok megsértéséért, a hatalom jogellenes gyakorlásáért, a hivatali funkciók bitorlásáért és valamennyi elnyomó cselekményért felelős személyre;

8.  aggodalmát fejezi ki Alberto Trentini olasz állampolgár és a fogyatékossággal élő személyeket segítő Emberiség és befogadás nevű nem kormányzati szervezet önkéntese miatt, akit a venezuelai hatóságok 2024. november 15-én egy humanitárius misszió során letartóztattak, és akikről letartóztatása óta nem érkezett hír; kiemeli, hogy Trentini úr egészségügyi problémákkal is küzd, és nincsenek nála gyógyszerek, sem alapvető szükségleti cikkek;

9.  elítéli továbbá a rezsim által a rezsim demokratikus ellenzéke és a venezuelai nép, valamint számos olyan uniós polgár kárára elkövetett üldözést, akiket önkényesen tartanak fogva és tartanak továbbra is jogellenesen börtönben; felszólít arra, hogy vessenek véget az emberi jogok szisztematikus megsértésének; követeli valamennyi, politikai okokból és önkényesen fogva tartott személy azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását; követeli, hogy a Maduro-rezsim vessen véget az emberi jogi jogsértésekkel és visszaélésekkel járó politikájának, és számoltassa el a felelősöket, valamint biztosítsa minden alapvető szabadságjog és emberi jog teljes mértékű tiszteletben tartását;

10.  teljes mértékben támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság által a venezuelai rezsim kiterjedt bűncselekményeivel és elnyomásával kapcsolatban folytatott vizsgálatokat;

11.  sürgeti az EU-t, tagállamait és valamennyi demokratikus regionális és nemzetközi szereplőt, hogy erkölcsi kötelességként feltétel nélkül álljanak a venezuelai demokratikus erők mellé, és tegyenek meg minden tőlük telhetőt a demokrácia helyreállításáért az országban annak érdekében, hogy kifejezzék szolidaritásukat és tiszteletüket a venezuelai néppel, valamint arra irányuló jogos akaratukkal és jogukkal, hogy egy demokratikus rendszerben szabadságban és békében éljenek; megerősíti szilárd elkötelezettségét a venezuelai nép, valamint a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelme iránt; szolidaritást vállal Venezuela demokratikus erőivel;

12.  üdvözli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) visszatért Caracasba; úgy véli, hogy az OHCHR-nek, az ENSZ Venezuelával foglalkozó független nemzetközi tényfeltáró missziójának, a Nemzetközi Büntetőbíróságnak és a vonatkozó regionális mechanizmusoknak szabadon és beavatkozás nélkül kell működniük;

13.  felhívja a figyelmet arra, hogy Maduro jogellenes hatalomátvétele súlyosbította a korábban is fennálló súlyos humanitárius válságot, amely már több mint 8 millió venezuelait késztetett arra, hogy külföldön keressen menedéket, és valószínűleg még többet fog menekülésre kényszeríteni, ami újabb és növekvő migrációs nyomást vált ki, amely leginkább Venezuela közvetlenül szomszédságában lesz érezhető; emlékeztet arra, hogy a venezuelai menekültek és migránsok helyzete hosszú távú megoldásokat igényel; elismeri, hogy a szomszédos országok számos erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy ne csak élelmiszert és lakhatást biztosítsanak, hanem rendszeres jogi dokumentációt, iskoláztatást és orvosi támogatást is nyújtsanak; felhívja az EU-t, hogy a nemzetközi normákkal és a meglévő jogszerű migrációs lehetőségekkel összhangban tegyen meg mindent az országukat elhagyó venezuelaiak támogatása érdekében;

14.  sajnálatát fejezi ki a venezuelai hatóságok 2025. januári azon döntése miatt, hogy jelentősen csökkentik több tagállam Caracasban akkreditált diplomáciai személyzetét, és sürgeti ezen elfogadhatatlan egyoldalú intézkedés azonnali visszavonását;

15.  úgy véli, hogy a demokrácia és a diktatúra szétválasztásánál nincs helye kétértelműségnek vagy köztes területnek, mivel valaki vagy a demokraták és az elnyomástól szenvedők oldalán, vagy a diktátorok oldalán áll;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU és a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége közötti csúcstalálkozó résztvevőinek, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, az Amerikai Államok Szervezetének, az ENSZ főtitkárának és a venezuelai rezsim hatóságainak.

(1) HL C, C/2024/7215, 2024.12.10., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2024/7215/oj.