Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, és különösen annak a szociális jogokra vonatkozó rendelkezéseire, illetve az EK-Szerződés 136. cikkére, amelynek alapján a tagállamok célkitűzése a foglalkoztatás, az élet- és munkakörülmények javítása, a megfelelő szociális védelem, a szociális partnerek közötti párbeszéd és az emberi erőforrások fejlesztésének elősegítése a tartósan magas foglalkoztatás és a kirekesztés elleni küzdelem érdekében,

–   tekintettel az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelvre(1), a 98/59/EK irányelvre(2) valamint a 94/45/EK irányelvre(3); amelyek egyaránt a szociális partnerek közötti párbeszéd eszközeiről szóló tagállami jogszabályok közelítésére vonatkoznak,

–   tekintettel az acélágazatról, illetve az ipari szerkezetátalakításról és vállalati egyesülésekről szóló korábbi állásfoglalásaira, így különösen az acélágazat válságáról szóló 2004. február 12-i (AST/Thyssen Krupp) állásfoglalására(4),

–   tekintettel a munkahelyek folyamatos megszűnésére az európai acélágazatban,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel Európa az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) megteremtésével jött létre,

B.   mivel a lisszaboni stratégia célja az Uniót a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává változtatni, amely képes a több és jobb munkahely létrehozásával és nagyobb társadalmi kohézióval járó fenntartható gazdasági növekedésre,

C.   aggodalmát kifejezve a csúcstechnológiai termelés kivonulása miatt, amelyet a közelmúltban a technológiai know-how modelljének tekintettek, és amely ezért védelmet kell, hogy élvezzen,

D.   tekintettel arra, hogy az Európai Uniónak érdekében áll olyan feltételek biztosítására, amelyek között a kibővült Európa dolgozó népességének nagy részét foglalkoztató ipari tevékenységeket fenn lehet tartani,

E.   mivel a szolidaritásnak szilárd kifejeződésre van szüksége mind a jelen, mind a jövő generációi számára egy olyan gazdasági és társadalmi kohézió révén, amely a növekedés és a versenyképesség javításával segíti az Unióban a hátrányos helyzetű területeket és a népesség hátrányos helyzetű csoportjait az egyenlőtlenségek felszámolásában,

F.   mivel a Thyssen-Krupp nem tartotta tiszteletben a Terniben található gyáráról az olasz kormánnyal kötött megállapodásban tett kötelezettségvállalásait, amelyek alapján az acélművet fenntartották volna az infrastruktúrával és az energiaköltségekkel kapcsolatos előnyökért cserébe,

G.  mivel nem igazolja semmilyen ipari természetű érv a 2004. júniusi megállapodás be nem tartását, különösen a társaság nettó nyereségének 55%-os növekedését figyelembe véve, amely jelenleg meghaladja a 844 millió eurót,

H.   mivel alig egy évvel a fenti megállapodás után, a vállalat ismételten bejelentette a mágneses vasmaglemezt gyártó üzemeinek bezárására irányuló szándékát, az összes öntöde jövő évi bezárásának veszélyével; mivel nem igazolja semmilyen ipari természetű érv az összes érintett fél által elfogadott megállapodás be nem tartását, illetve a Thyssen-Krupp Terniben található üzemének bezárását,

I.   mivel a ternii mágneses acéltermelés csökkentése alapjában véve egy stratégiai ipari ágazat elvesztését jelenti Olaszországban, ami komoly következményekkel jár a gazdaság versenyképességére és a fiatal szakképzett munkaerő foglakoztatására,

J.   tekintettel a jelentős állami beruházásokra, köztük a strukturális alapokból a 2. célkitűzés alapján nyújtott finanszírozásra, valamint az Európai Szociális Alapból a helyi rendszer, az infrastruktúra és a szakképzés fejlesztésére nyújtott finanszírozásra, amelyben az AST Thyssen-Krupp részesült,

K.   tekintettel az érintett dolgozók, azok szakszervezetei, a helyi közösség, és a helyi hatóság képviselőinek ismételt tiltakozására,

1.   felhívja az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el egy határozottabb stratégiát az ipari szerkezetátalakítás és az általa kifejtett társadalmi hatások kezelésére, amint azt fent említett 2004. február 12-i állásfoglalásában már kérte;

2.   felhívja a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy segítsenek elő olyan kezdeményezéseket, amelyek az európai acélágazat átalakítását és a szakképzett munkaerő abból eredő munkahelyvesztése megszűnésének megelőzését szolgálják, különösen azon kiemelkedő innovációk esetében, amelyekhez jelentős beruházás társult;

3.   felhívja a Thyssen-Kruppot, hogy tekintettel az olasz kormány és a Bizottság szilárd elkötelezettségére a munkahelyek számának fenntartására, tartsa fenn a foglakoztatási szintet és teljesítse a 2004 júniusában benyújtott beruházási tervet, valamint fejlessze a termelés más ágazatait (alumínium és titán), amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a rozsdamentes acéltermelés alaptevékenységéhez;

4.   kifejezi szolidaritását az érintett dolgozóknak és rokonainak, akár az AST üzemében, akár más, az átalakítás miatt veszélyeztetett állásokban foglalkoztatják őket;

5.   úgy véli, hogy hosszú távon külön szabályokat kell alkalmazni a közösségi források, különösen az Európai Szociális Alapból származó ipari finanszírozás felhasználására az innováció, a helyi fejlesztés, a foglalkoztatás és a területi termelési kötelezettségek tekintetében a kedvezményezett vállalkozásokra; felhívást intéz különösen a strukturális alapok felhasználási szabályainak betartatására és megerősítésére;

6.   felhívja a Bizottságot és a nemzeti kormányokat, hogy fogadjanak el jogszabályokat a vállalatok társadalmi felelősségéről a fenntartható fejlődés érdekében;

7.   úgy véli, hogy ipari érdekeinek fejlesztése révén Európának elő kell mozdítania az innovációt, különösen a fejlett és csúcstechnológiai ágazatokban, a megfelelő ipari újratelepítési tervek támogatásával; hangsúlyozza, hogy a kutatási és fejlesztési beruházásokat fel lehet használni új anyagok, tervek és eljárások kifejlesztésére, amelyek átalakítják a hagyományos ipari ágazatokat;

8.   felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy közleményt az acélágazat jelenlegi helyzetéről, és hozzon létre egy magas szintű csoportot ezen ágazat tekintetében;

9.   felhívja a Bizottságot, hogy az ESZAK-Szerződés hatályvesztése után nyújtson be egy stratégiát az acélágazat jövőbeli kilátásairól a független európai kapacitások előmozdítására ezen ágazatban;

10.   felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és gyorsítsák fel a társadalmi párbeszédet a munkavállalók tájékoztatása és a velük folytatott konzultációról szóló nemzeti és az európai jogszabályok tekintetében, és hozzanak hatékony intézkedéseket a szakszervezeti képviselők védelmére;

11.   felhívja a Bizottságot, hogy működjön közre a WTO és az OECD szintjén egy olyan határozat érdekében, amely biztosítaná az Unió acéliparának védelmét a nemzetközi piacon;

12.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a WTO-nak, az OECD-nek és a szociális partnereknek.

(1) HL L 80., 2002.3.23., 29. o. (2) A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésérõl szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelv (HL L 225., 1998.8.12., 16. o.). (3) Az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló, 1994. szeptember 22-i 94/45/EK tanácsi irányelv (HL L 254., 1994.9.30., 64. o.) A 97/74/EK irányelvvel (HL L 10., 1998.1.16., 22. o.) módosított irányelv. (4) HL C 97. E, 2004.4.22., 637. o.