Az Európai Parlament,

–   tekintettel az éhezés és a szegénység elleni fellépésről szóló, 111 nemzeti kormány, köztük az összes európai uniós tagállam, által aláírt 2004. szeptember 20-i New York-i nyilatkozatra,

–   tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára, amely meghatározza a nemzetközi közösség által a szegénység leküzdésére feltételként megállapított millenniumi fejlesztési célkitűzéseket, valamint az ENSZ 2005. január 18-án Brüsszelben meghirdetett "Befektetés a fejlődésbe: gyakorlati terv a millenniumi fejlesztési célkitűzések elérésére" című jelentésére,

–   tekintettel az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának a legkevésbé fejlett országokról szóló "A szegénység csapdájának elkerülése" című 2002-es jelentésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel a súlyos szegénység több mint egy milliárd embert érint, akik kevesebb, mint napi 1 dollárból élnek, és mivel az egy főre jutó jövedelemkülönbség a világ leggazdagabb és legszegényebb országai között az elmúlt 25 évben több, mint kétszeresére nőtt,

B.   mivel a segély, az adósságkönnyítés és a kereskedelem elismerten összefüggenek, és mivel a mindhárommal kapcsolatos intézkedéseknek ki kell egészíteniük egymást annak érdekében, hogy valódi fejlődést lehessen elérni,

C.   mivel számítások szerint a millenniumi fejlesztési célkitűzések eléréséhez az éves nemzetközi segély-hozzájárulás legalább megkétszerezése szükséges (jelenleg 50 milliárd dollár), és mivel a fejlődő országok kétharmada többet költ adósságszolgálatra, mint alapvető szociális szolgáltatásokra,

D.   mivel az Európai Unió és tagállamai messze elmaradnak a millenniumi fejlesztési célkitűzésekkel kapcsolatos kötelezettségeiktől, és négy tagállam kivételével még egyetlen tagállam sem érte el a fejlesztési segélyre szánt 0,7%-os GDP-arányt,

E.   mivel a 2005-ös év nagy kihívásokkal szembesül, amelyek közé tartozik az Afrikára és a klímaváltozásra összpontosító G8 elnökség, a világnak a millenniumi fejlesztési célkitűzések irányába tett szerény előrelépéseinek ENSZ által végzett felülvizsgálata, valamint a Kereskedelmi Világszervezet decemberben, Hong Kongban sorra kerülő miniszteri szintű találkozója, amely a dohai fejlesztési forduló lényeges színtere lesz,

F.   mivel az OECD a fejlődő országokat az egy főre jutó GDP alapján öt kategóriára osztja, ezek közül a legszegényebbek a legkevésbé fejlett országok (LDC-k); mivel az Európai Unió és tagállamai nagy része fejlesztési kiadásaiban nem tulajdonít elsőbbséget a legszegényebb országoknak,

A segély szintje és eredményessége

1.   súlyos aggodalmát fejezi azon tény miatt, hogy öt évvel azt követően, hogy az ENSZ elfogadta a millenniumi fejlesztési célkitűzéseket, Afrika dél-szaharai térsége nem ért el egyetlen millenniumi fejlesztési célkitűzést sem, és még csak abban a helyzetben sincs, hogy a 2015-ös kitűzött időpontra akárcsak egyetlen egyet is elérjen a nyolcból; hangsúlyozza, hogy hacsak a nemzetközi közösség nem növeli jelentősen a fejlesztési támogatás mennyiségét és minőségét, a millenniumi fejlesztési célkitűzések elérhetetlenek maradnak számos legkevésbé fejlett ország számára, különösen Afrika dél-szaharai térségében;

2.   gratulál azon négy európai uniós tagállamnak,(1) amelyek túlléptek a fejlesztési segélyre szánt 0,7%-os GDP-arányon, elismerően nyilatkozik azon öt(2) tagállamról, amelyek napirendet állapítottak meg az ilyen szintű hivatalos fejlesztéstámogatás (ODA) elérésére és különösen azon új tagállamokról, amelyek jelentősen növelték fejlesztési költségvetésüket; sürgeti a fennmaradó tagállamokat, amelyek nem tudtak e szintnek eleget tenni, és elérésére sem állapítottak meg menetrendet, hogy haladéktalanul pótolják mulasztásukat;

3.   felhívja a Bizottságot, hogy a fejlesztésfinanszírozási kötelezettségek felülvizsgálásáról szóló következő közleményében javasolja egy európai uniós menetrend létrehozását, hogy 2010-re minél több európai uniós tagállam elérje a 0,7%-os célkitűzést, valamint hosszabbtávú célkitűzéseket állapítson meg az új tagállamok számára; felhív a hivatalos fejlesztéstámogatás növelésére irányuló, a GAERC és az ECOFIN által ellenőrzött időközi éves célkitűzések létrehozására;

4.   tudomásul veszi a "fejlesztésfinanszírozás innovatív mechanizmusairól" jelenleg zajló vitát és a vonatkozó különféle kezdeményezéseket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szenteljenek további figyelmet az ilyen kezdeményezések teljes spektrumának, legyenek azok állami vagy magán, kötelező vagy önkéntes, általános vagy korlátozott kezdeményezések; hangsúlyozza, hogy minden ilyen támogatásnak kiegészítő jellegűnek kell lennie a kormányok által állandó hivatalos fejlesztéstámogatási kötelezettségként vállalt 0,7%-os GDP-arányhoz képest;

5.   sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy 2003-ban az EU fejlesztési kiadásainak csak 2,4%-át irányozták elő alapoktatásra és 3,8%-át egészségügyre, annak ellenére, hogy a Parlament következetesen azt kéri, hogy az ilyen kiadások legalább 20%-ot érjenek el; felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy javítsa millenniumi fejlesztési célkitűzésekhez való saját hozzájárulását annak biztosítása révén, hogy az egészségügyre és az oktatásra szánt fejlesztéstámogatási kiadás jelentősen növekedjék;

6.   felhív a már meglévő segélyek jobb felhasználására, különösen a prioritások átcsoportosítása, az adományozóhoz kötött segélyek megszüntetése, valamint a támogatások nemzetközi szinten történő összevonása révén, hogy további támogatásokat tudjanak nyújtani a legszegényebb országoknak; sürgeti a kétoldalú és többoldalú adományozókat, hogy hangolják össze tevékenységeiket, arányosítsák a segélyeket az országok saját prioritásaihoz, valamint gondoskodjanak mérhető eredményekről;

7.   megismétli az EK-Szerződés 178. cikkében a Közösség számára megállapított igényt, hogy rendszeresen, előzetes hatásvizsgálatok segítségével felmérje, hogy fejlesztési politikai célkitűzéseit nem ássák-e alá más politikai tevékenységek;

8.   elismeri, hogy a szegénységgel szemben nincs egy általános megoldás, azonban tartós politikai elkötelezettséget, átláthatóságot és felelősségre vonhatóságot kér a korrupció megfékezésére, kapacitásfejlesztést a jó kormányzás céljának elérésére, valamint partnerségi viszonyt az összes érdekelt között;

9.   felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy gondoskodjanak arról, hogy a fejlesztési támogatás továbbra is a szegénység enyhítésére és a millenniumi fejlesztési célkitűzések elérésére irányuljon; felhívja e tekintetben az Európai Uniót, hogy játsszon kezdeményező szerepet az ENSZ "Befektetés a fejlődésbe: gyakorlati terv a millenniumi fejlesztési célkitűzések elérésére" című jelentésének gyors végrehajtásában;

10.   felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy tegye az európai uniós fejlesztési kiadásokat hatékonyabbá és láthatóbbá, nagy mennyiségű új pénz költségvetésbe iktatása révén lehetővé téve az európai uniós segélyek számára, hogy a globális célkitűzésekre irányuljanak és különös figyelmet szenteljenek a millenniumi terv gyors eredményt hozó javaslatainak (mint például a maláriaszúnyog ellen az ágy fölé helyezett háló és a malária elleni gyógyszerek, az általános iskolai tandíjak eltörlése, a kisebb gazdálkodók műtrágyával való ellátása), amelyek gyors és nagyléptékű javulást hoznak több millió fejlődő országban élő ember életszínvonalában;

11. hangsúlyozza, hogy minden hitelezőnek, különösen a nemzetközi intézményeknek és nemzeti kormányoknak megállapodásra kell jutniuk a fejlődő világ adósságainak fokozatos eltörléséről, elsőbbséget adva a legkevésbé fejlett országoknak; e tekintetben felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vállaljanak vezető szerepet többoldalú és kétoldalú fórumokon a fejlődő világ adósságainak fokozatos eltörlése terén;

11.  Adósságkönnyítés

12.  üdvözli a G8-ak és más európai uniós tagállamok példáját, hogy elkötelezték magukat kétoldalú és többoldalú adósság esetén akár 100%-os adósságkönnyítés mellett a világ legszegényebb országai számára;

13.  hangsúlyozza, hogy az adósságkönnyítéssel a legkevésbé fejlett országokra és olyan országokra kell koncentrálni, ahol könnyítésre van szükség ahhoz, hogy el tudják érni a millenniumi fejlesztési célkitűzéseket; kiemeli, hogy adósságkönnyítésben olyan kormányokat kell részesíteni, amelyek tiszteletben tartják az emberi jogokat és a jó kormányzás elvét, valamint azzal a feltétellel, hogy a kormányok az ilyen könnyítésből származó pénzt a közösségeik legszegényebbjeinek támogatására fordítják;

Nemzetközi kereskedelem

14.  úgy véli, hogy a szabad, méltányos és fejlesztésbarát többoldalú kereskedelmi rendszer egy hatékony mechanizmus a szegénység és az éhezés kiváltó okainak megsemmisítésére; felhívja az Európai Uniót egy ilyen rendszer, mint a szegénység enyhítésének eszköze támogatására, miközben gondoskodik a legszegényebb országok számára a nagyobb piaci hozzáférésről, valamint megfelelő, kereskedelemmel kapcsolatos technikai segítséget nyújt számukra, beleértve a kapacitásfejlesztést is, hogy maximálisan ki tudja használni a kereskedelemből származó fejlesztési lehetőségeket;

15.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a fejlődő országok megvédjék kezdetleges mezőgazdaságukat, továbbá kiemeli, hogy a legszegényebb országokra ne vonatkozzon a kölcsönös kereskedelmi liberalizáció követelménye;

16.  felhívja az Európai Uniót, hogy tegyen konkrét lépéseket a szegénység leküzdésére biztosítva a következetességet a kereskedelmében, a fejlesztési együttműködésben és a közös agrárpolitikában, megakadályozva a fejlődő országok gazdaságát veszélyeztető bármely közvetlen vagy közvetett hatást;

Összegzés

17.  felhívja az Európai Uniót és a nemzetközi közösséget, hogy a millenniumi fejlesztési célkitűzéseket ne végső célkitűzésnek tekintsék, hanem a teljes szegénység megszüntetése irányába tett lépésnek;

o
o   o

18.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az AKCS-EU Tanácsnak és Vegyes Parlamenti Közgyűlésnek, az Egyesült Nemzeteknek, az Afrikai Uniónak, az IMF-nek, a Világbanknak, a G8 államfőinek és a párizsi klub kormányainak.

(1) Dánia (0,84%), Hollandia (0,81%), Luxembourg (0,8%), Svédország (0,7%). (2) Belgium (2010-ig), Finnország (2010-ig), Franciaország (2012-ig), Spanyolország (2012-g) és az Egyesült Királyság (2013-ig).