Az Európai Parlament,

-   tekintettel az emberi jogokról szóló egyetemes nyilatkozatra és annak 14. cikkére,

-   tekintettel a menekültek helyzetéről szóló 1951-es Genfi Egyezményre és annak 33. cikke (1) bekezdésére, amely megkívánja az esetek egyénenkénti vizsgálatát és megtiltja a kiutasítás és visszafordítás (refoulement) alkalmazását,

-   tekintettel az Alapvető Emberi Jogok Európai Egyezményére, különösen 4. jegyzőkönyvének 4. cikkére, amely szerint "Tilos a külföldiek kollektív kiutasítása",

-   tekintettel Földközi-tenger térségében az emberi jogok védelmének elősegítését célzó, az 1995. november 27-28-i euro-mediterrán konferencián elfogadott barcelonai nyilatkozatra, valamint munkaprogramra,

−   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára(1), és a menedékjogról szóló 18. cikkére,

−   tekintettel az EU-Szerződés 6. cikkére és az EK-Szerződés 63. cikkére,

−   tekintettel az E-2616/04 és az E-0545/05 számú írásbeli választ igénylő kérdésre,

−   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel Lampedusa egy, a Szicíliai-csatorna közepén található 20 négyzetkilométernyi kis sziget, amelynek 5 500 lakosa van és nyilvánvaló korlátai vannak a partjaihoz rendszeresen – sokszor kétségbeejtő körülmények között – érkező nagyszámú bevándorló és menedékjogért folyamodó személy befogadása tekintetében,

B.   aggódván a bevándorlók 2004 októbere és 2005 márciusa közötti az olasz hatóságok által Lampedusa szigetéről Líbiába történő kollektív kiutasítása miatt,

C.   mivel az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) elítélte, hogy 2005. március 17-én 180 személyt utasítottak ki és kijelentette, hogy "Olaszország távolról sem tette meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a menekülteket ne kelljen kiutasítania a biztonságos menedéknek nem tekinthető Líbiába"; mivel az UNHCR őszintén sajnálja az átláthatóság hiányát mind az olasz, mind pedig a líbiai hatóságok részéről,

D.  aggódván, hogy az olasz hatóságok nem engedélyezték 2005. március 15-én az UNHCR számára a lampedusai menekülttábor meglátogatását; ugyanakkor a UNHCR szerint az olasz hatóságok a líbiai tisztviselők számára megadták ezt az engedélyt,

E.   mélységesen aggódván a menedékjogért folyamodó és Líbiába visszairányított személyek százainak sorsáért, mivel az nem írta alá a Genfi Menekültügyi Egyezményt, nincs működő menekültügyi rendszere, nem szolgáltat valódi garanciát a menekültek jogai tekintetében és gyakorlata az önkényes letartóztatás, fogva tartás és kiutasítás, és mivel a kiutasított személyeket általában megbilincselik, és nem tudják mi is az úti céljuk,

F.   aggódván a líbiai táborokban tartott személyek borzalmas életkörülményei és a velük szembeni bánásmód, valamint a külföldieknek Líbiából a származási országukba történő legutóbbi tömeges, olyan körülmények közötti hazatoloncolása miatt, amelyek nem biztosítják számukra méltóságuk megőrzését, sem pedig a túlélést, aggódván továbbá a líbiai forrásokból származó információ miatt, amelyek a kiutasítások következményeként 106 halálesetről számolnak be,

G.   mivel az Olaszország és Líbia közötti kétoldalú megegyezés értelmében (amelynek tartalma jelenleg még titkos) a líbiai hatóságok feladata a bevándorlók felügyelete, és a megegyezés kötelezi őket az Olaszországból kiutasított személyek visszafogadására,

H.   aggódván a menedékjogra vonatkozó jogi szabályozás hiánya miatt Olaszországban,

I.   tekintettel arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága a kiutasított bevándorlók által benyújtott 11593/05 sz. kérelem kapcsán 2005. április 6-án felkérte Olaszországot, hogy tájékoztassa a lampedusai helyzetről,

1.   felhívja az olasz hatóságokat és valamennyi tagállamot, hogy tartózkodjon a menedékjogért folyamodók és "szabálytalan bevándorlók" Líbiába történő kollektív kiutasításától, és biztosítsák a menedékjog-kérelmek egyénenkénti vizsgálatát és a visszafordítás tilalma elvének tiszteletben tartását;

2.   úgy ítéli meg, hogy a bevándorlóknak az olasz hatóságok általi, Líbiába történő kollektív kiutasítása – beleértve a 2005. március 17-i kiutasítást is – a visszafordítás tilalma elv megsértésének minősül, és hogy az olasz hatóságok nem tettek eleget nemzetközi kötelezettségeiknek azáltal, hogy nem biztosították, hogy az általuk kiutasított személyek életét származási országukban ne fenyegesse veszély;

3.   felhívja az olasz hatóságokat, hogy az UNHCR számára engedjenek szabad bejárást a lampedusai fogolytáborokba, valamint biztosítsák a bejutást a fogva tartottakhoz és nemzetközi védelemre szorulókhoz;

4.   felhívja az Európai Bizottságot, a Szerződések őrét, hogy az Európai Unióban az EU-Szerződés 6. cikkének és az EK-Szerződés 63. cikkének megfelelően ügyeljen a menedékjog tiszteletben tartására, vessen véget a kollektív kiutasításoknak és követelje meg Olaszországtól és a többi tagállamtól, hogy tegyenek eleget az uniós jog szerinti kötelezettségeiknek;

5.   emlékeztet egy közösségi bevándorlási és menekültügyi politika szükségességére, amely a legális bevándorlási csatornák megnyitásán, valamint a bevándorlók és a menedékjogért folyamodók alapvető jogai védelmére vonatkozó, az egész Európai Unió területén közös normák meghatározásán alapul, amint azt az Európai Tanács 1999-es tamperei ülése is meghatározta és a hágai program is megerősítette;

6.   megismétli komoly fenntartásait a menekültügyi eljárásokról szóló tanácsi irányelvre irányuló tervezetben (COM(2002)0326) alkalmazott, a legkisebb közös nevezőn alapuló megközelítés kapcsán, és felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul ültessék át a menekültként vagy más védelemre jogosultként való elismerés minimum követelményeiről szóló, 2004/83/EK irányelvet(2);

7.   felhívja a Bizottságot, hogy átlátható párbeszédet folytasson e tárgyban, nyilvánosságra hozva egyúttal az illegális bevándorlással foglalkozó 2004. november–decemberi líbiai technikai misszió eredményeit is;

8.   felhívja Líbiát, hogy engedje be a nemzetközi megfigyelőket, vessen véget a bevándorlók kiutasításának és önkényes letartóztatásának, ratifikálja a menekültek helyzetéről szóló Genfi Egyezményt, valamint ismerje el a UNHCR megbízását, továbbá kéri, hogy minden, Líbiával kötött visszafogadási egyezményt hozzanak nyilvánosságra;

9.   kéri, hogy indítsanak az illetékes bizottságok tagjaiból álló küldöttséget a lampedusai és líbiai menekülttáborokba annak érdekében, hogy felmérjék a probléma kiterjedését és meggyőződjenek az olasz és líbiai hatóságok fellépésének jogszerűségéről;

10.   utasítja Elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Líbia kormányának, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának.

(1) HL C 364., 2000.12.18., 1. o. (2) HL L 304., 2004.9.30., 12. o.