Az Európai Parlament,

–   tekintettel Stavros Lambrinidisnek az a PSE képviselőcsoportja nevében a Tanácshoz intézett ajánlási javaslatára a terrorizmus elleni küzdelem keretében a kulcsfontosságú infrastruktúra védelméről (B6-0085/2005),

–   tekintettel az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződésre, különösen a polgári védelemről szóló III-284. cikkre és az I-43. cikkre, amely kimondja, hogy "Az Unió és tagállamai a szolidaritás szellemében együttesen lépnek fel, ha egy tagállam terrortámadás célpontjává válik, vagy természeti illetve ember által okozott katasztrófa sújtja",

–   tekintettel a 2004. március 25-én az állam- és kormányfők által elfogadott, a terrorizmussal szembeni szolidaritásról szóló nyilatkozatra,

–   tekintettel a 2004. november 5-én elfogadott "hágai programra"(1), amely szerint "... az Európai Unión belüli határokon átívelő válságok hatékony kezelése nemcsak a polgári védelemre és alapvető infrastruktúrákra vonatkozó jelenlegi intézkedések megerősítését kívánja, hanem az ilyen válsághelyzetek közrendi és közbiztonsági szempontjainak hatékony kezelését is ... Ezért az Európai Tanács felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fogadjanak el ... egy integrált európai uniós válságkezelő megállapodást ..., amelyet legkésőbb 2006. július 1-jéig végrehajtanak. E megállapodásnak legalább az alábbi kérdéseket kell taglalnia: a tagállamok képességeinek további felmérése, készletfelhalmozás, képzés, polgári válságkezelést célzó közös gyakorlatok és operatív tervek",

–   tekintettel a Bizottság közleményeire:

–   tekintettel a 2003. szeptember 4-i állásfoglalására a nyári hőhullám hatásai(2) tárgyában, amelyben szorgalmazza egy európai polgári védelmi erő létrehozását,

–   tekintettel azokra a Szerződésekben lefektetett jogi alapokra, melyek felhatalmazzák a Közösséget és az Uniót, hogy határozzanak meg, és léptessenek életbe olyan politikákat, amelyek támogatják a tagállamok által foganatosított, az európai polgárok egészségének és biztonságának védelmét célzó intézkedéseket,

–   tekintettel eljárási szabályzatának 114. cikke (3) bekezdésére és 94. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0161/2005),

A.   annak tudatában, hogy folyamatosan szükség van az európai polgárok védelmére a terrortámadásokhoz kapcsolódó kockázatokkal szemben (mint például a nyilvános helyeken történő atom-, sugár-, vegyi és biológiai támadások, stb.), valamint a természeti katasztrófák (például földrengések, áradások, tüzek, erdőtüzek), technológiai katasztrófák (például a sevesoi mérgezés, tengeri balesetek, közlekedési tömegbalesetek), és egészségügyi vagy egyéb krízishelyzetek (például járványok) által előidézett kockázatokkal szemben, egy integrált európai stratégia keretében, nem csak azért, mert az ilyen eseményeknek gyakran jelentős, határokon átnyúló, európai szintű hatásai vannak, hanem azért is, mert ezek szükségessé teszik a tagállamok számára egymással szembeni szolidaritásuk kinyilvánítását és egy interoperábilis, egységes válaszadási rendszer kialakítását,

B.   tudomásul véve, hogy a hatékony stratégia középpontjában helyet kellene kapnia, mind a felkészültségnek (a létfontosságú infrastruktúrát érintő kockázat és fenyegetettség felmérése, fokozott biztonsági intézkedések, a szakismeret megosztása és a közös biztonsági szabványok támogatása, EU-szintű koordináció és együttműködés támogatása), mind a támadások vagy katasztrófák következményei kezelésének (szakértelem- és tapasztalatcsere, forgatókönyvek kidolgozása és gyakorlatok, a megfelelő válságkezelési, sürgősségi riasztási és polgári védelmi mechanizmusok kiépítése),

C.   meggyőződve, hogy – különösen terrortámadások esetén – ha a biztonsági és elrettentő intézkedések ellenére bekövetkezett az esemény, csakis egy jól szervezett és hatékony válaszadási rendszer képes biztosítani a megszokott rendhez való gyors visszatérést; hogy csak a szakmai ismeretek növelése, a szoros együttműködés, az eszközök összevonása, a kockázatok felmérésének biztosítása, az információ, a képzés, a kommunikáció, a megelőző és a katasztrófát követő elemzések, a megszokott rend gyors visszaállítása és végül a finanszírozás növelése és az áldozatok védelméhez szükséges segítség biztosítása révén lesznek a tagállamok és az EU a polgárok védelmére jobban felkészülve olyan, az EU területén belül vagy kívül bekövetkező katasztrófa esetén, amely az EU polgárai számára valódi, közvetlen következményekkel járhat,

D.   megállapítva, hogy az EU-ban található létfontosságú infrastruktúrák egyre inkább összefonódnak és egymástól függenek, és így a támadással és pusztítással szemben sebezhetőbbé válnak,

E.   felismerve, hogy a létfontosságú infrastruktúra védelméhez az ilyen infrastruktúra tulajdonosainak, üzemeltetőinek és a tagállamok hatóságainak megbízható, együttműködő partnersége szükséges; tudomásul véve, hogy valamennyi ilyen infrastruktúrában a kockázat elemzését és kezelését szigorú uniós folyamatok és szabványok alapján kell elvégezni; megállapítva, hogy a kockázatkezelés felelőssége a létesítmények, ellátási láncok, információs technológiák és kommunikációs hálózatok esetében végső soron a tulajdonosokat és az üzemeltetőket terheli, akik a létesítmény napi működéséért felelősek; megállapítva, hogy ennek ellenére az EU-nak és a tagállamoknak segíteniük, tájékoztatniuk, támogatniuk, ellenőrizniük kell az ipart minden hatósági szinten, így a pénzügyi és egyéb ösztönző rendszereken keresztül, akkor és ahogyan azt megfelelőnek tartják, hogy eleget tegyenek kötelezettségeiknek; e tekintetben megállapítva, hogy az üzemeltetőknek képesnek kell lenniük a már meglevő információt a hatóságok felé továbbítani, és ez utóbbiaknak felelősséget kell vállalniuk az információ elemzéséért és kidolgozott biztonsági megoldásokért az üzemeltetővel együtt; mivel rendkívül fontos, hogy az ezekhez a tevékenységhez kapcsolódó minden egyes esetben európai és nemzeti szinten biztosítsák az adatok védelméhez való alapvető jogot,

F.   meggyőződve arról, hogy az illetékes európai (pl.: ENISA) és nemzeti hatóságokkal együttműködve szükséges a számítógépes védelmi rendszerek megerősítése, tekintettel a legfejlettebb számítógépes technikákat alkalmazó, egyre összetettebb fenyegetésekre,

1.   a következő ajánlásokat intézi az Európai Tanácshoz és a Tanácshoz:

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen ajánlást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, és tájékoztató jelleggel a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az Európa Tanácsnak és az ENSZ-nek, valamint az ENSZ szakosodott ügynökségeinek.

(1) Melyet 2004. december 17-én aktualizáltak a terrorizmus elleni küzdelmet illetően. (2) HL C 76. E, 2004.3.25., 382. o. (3) Lásd a polgári védelmet, és a vegyi, biológiai, sugár- és atomfenyegetést érintő stratégia reformjára tett, ENSZ-szinten tárgyalt javaslatot.