Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződésre és különösen annak 268-276. cikkeire,

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a költségvetési eljárások javításáról szóló, 1999. május 6-i intézményközi megállapodásra(1),

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett 2004. február 10-i "Közös jövőnk építése - A kibővült Unió politikai kihívásai és költségvetési eszközei a 2007-2013 közötti időszakban" közleményére (COM(2004)0101), és a 2004. július 14-i "A 2007 – 2013 közötti időszakra szóló pénzügyi terv" közleményére (COM(2004)0487), a 2004. július 14-i "Javaslat a költségvetési fegyelemről és a költségvetési eljárás javításáról szóló intézményközi megállapodás megújítására" bizottsági munkadokumentumra (COM(2004)0498), a 2004. július 14-i az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2004)501), és a 2004. július 14-i a saját források rendszerének működtetéséről szóló bizottsági jelentésre (COM(2004)505),

–   tekintettel az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződésre(2),

–   tekintettel a Tanács 2000. szeptember 29-i, az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 2000/597/EK, Euratom határozatára(3);

–   tekintettel a 2004. április 22-i, a közös jövőnk építéséről és a kibővített Unió 2007 és 2013 közötti politikai kihívásairól és költségvetési eszközeiről szóló(4) állásfoglalására,

–   tekintettel a kibővített unió 2007 és 2013 közötti Politikai Kihívásaival és Költségvetési Eszközeivel Foglalkozó Ideiglenes Bizottság felállításáról szóló 2004. szeptember 15-i határozatára(5),

–   tekintettel a Tanácshoz intézett, szóbeli választ igénylő O-0067/2004 (B6-0130/2004). számú kérdésére és a pénzügyi tervről szóló, a 2004 decemberi európai tanácsi ülést figyelembe vevő állásfoglalására(6),

–   tekintettel a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő O-0068/2004 (B6-0131/2004). számú kérdésére,

–   tekintettel eljárási szabályzatának 175. cikkére,

–   tekintettel a Kibővített Unió 2007 és 2013 közötti Politikai Kihívásaival és Költségvetési Eszközeivel Foglalkozó Ideiglenes Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Halászati Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A6-0153/2005),

A.   mivel az aktuális pénzügyi terv és a költségvetési fegyelemről és a költségvetési eljárások javításáról szóló, 1999. május 6-i intézményközi megállapodás elvileg 2006-ban lejár,

B.   mivel 2006-ban a legtöbb pénzügyi vonzatú közösségi jogszabály hatályát veszti,

C.   mivel a következő pénzügyi terv előkészítése az Unió előtt álló egyik legnagyobb kihívás a következő hónapokban, hiszen ‐ tekintettel az új és globális kihívásokra és feladatokra ‐ ez alakítja majd az új, kibővített Uniót,

D.   mivel az Európai Parlament úgy döntött, ideiglenes bizottságot állít fel az alábbi megbízatással:

E.   mivel az ideiglenes bizottságnak zárójelentést kell előterjesztenie, mielőtt az Európai Tanács kialakítja közös álláspontját,

F.   mivel az 1999. május 6-i intézményközi megállapodás (26) bekezdésének megfelelően a Bizottság 2004. február 10-én és július 14-én előterjesztett javaslatával megindította az új pénzügyi tervet és az új intézményközi megállapodást előkészítő eljárást,

G.   mivel az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés (a továbbiakban: "Alkotmány") számos jogalkotási területen megerősíti az Európai Parlament szerepét, kiszélesíti az Európai Parlament költségvetési jogosultságának körét, és (az I-55. cikkben és a III-402. cikk (5) bekezdésében) előírja, hogy a többéves pénzügyi keretet a Tanács által egyhangúlag elfogadott európai törvény határozza meg (a Tanács az Európai Parlamenttel való egyeztetést és annak egyetértését követően határoz, amely egyetértést a tagok többségének támogatása alapján kell megadni),

H.  H mivel az 1999. május 6-i intézményközi megállapodás (26) bekezdése biztosítja az aktuális pénzügyi terv meghosszabbítását, hacsak az aktuális pénzügyi tervet kifejezetten nem nyilvánítják megszűntnek,

I.   mivel intézményközi megállapodás hiányában az EK-Szerződés 272. és 273. cikkének előírásai lehetővé teszik éves költségvetések elfogadását, ha a költségvetést nem fogadták el a pénzügyi év kezdetén,

J.   mivel az új Bizottság hivatalosan támogatja a korábbi Bizottságnak az új pénzügyi terv struktúrájára, időtartamára, illetve az évenkénti és kiadási tételenkénti pénzügyi források szintjére vonatkozó javaslatait, valamint az együttesen "Prodi-csomag" néven ismert jogalkotási javaslatokat,

K.   mivel a fent említett 2004. április 22-i állásfoglalásában az Európai Parlament hangsúlyozta, hogy "nem lesz pénzügyi terv anélkül, hogy az Európai Parlament és a Tanács megegyezésre jutna a pénzügyi csomagot illetően, mivel a létező Szerződés nem teszi kötelezővé pénzügyi terv elfogadását, és csak éves költségvetéseket ír elő",

L.   mivel a HÉA és GDP források (amelyek célja létrehozásukkor az EU saját forrásainak kiegészítése volt) fokozatosan a közösségi költségvetés fő finanszírozási forrásává váltak; mivel a jelenlegi saját források rendszeréhez hozzáadott eltérési rendszerekkel együtt csak bonyolultabbá és az állampolgárok számára átláthatatlanná, valamint sokkal inkább egyenlőtlenebbé tették a rendszert és egy olyan finanszírozási rendszerhez vezettek, amely elfogadhatatlan egyenlőtlenségeket hozott létre a tagállamok között,

M.   mivel a 2004. decemberi Európai Tanács következtetései megerősítették a "Prodi-csomagot", mint a Tanács munkájának alapját, amely elfogadta, hogy az Európai Parlamenttel való rendszeres kapcsolattartás révén intézményi párbeszédet tartson fenn,

N.   mivel a 2004. decemberi Európai Tanács következtetéseiben világosan meghatározott a pénzügyi terv és a saját források problémája, illetve a helyesbítési mechanizmus közötti kapcsolat,

O.   mivel az utóbbi hat hónap során az ideiglenes bizottság:

P.   mivel az Alkotmány lehetővé teszi az uniós saját források új kategóriáinak bevezetését és egy már meglévő kategória megszüntetését,

Általános összefüggés

1.   ragaszkodik ahhoz, hogy a bővülő Európai Uniónak olyan megfelelő pénzügyi forrásokkal kell rendelkeznie, amelyek összhangban vannak növekvő politikai törekvéseivel és megfelelnek fokozódó kötelezettségeinek otthon és külföldön egyaránt; ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy az EU költségvetéséből származó összes ráfordításnak európai értéket kell hozzátennie a tagállamok állami kiadásaihoz; illetve ahhoz, hogy a szubszidiaritás elvét szigorúan figyelembe kell venni a nem kizárólagos kompetenciák területére eső kiadási döntések során - különösen azt a kritériumot, hogy méreténél vagy hatásánál fogva egy EU intézkedés jobban biztosítja az Unió célkitűzéseinek elérését;

2.   a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, az egyszerűsítés és a demokratikus felelősségre vonhatóság érdekében követeli, hogy mind az intézmények szintjén, mind pedig a tagállamokon belül javítsák és egyszerűsítsék a pénzügyi ellenőrzés mechanizmusait, hogy az EU valamennyi költésével kapcsolatban biztosítani lehessen a valódi nyilvános felelősségre vonhatóságot;

3.   emlékeztet, hogy a pénzügyi terv olyan pénzügyi keret, amelynek célja az EU prioritásainak fejlesztését biztosítani a költségvetési fegyelem összefüggésében, nem pedig hét évre szóló többéves költségvetés; rámutat, hogy a pénzügyi terv hivatkozási pont marad, ezért biztosítania kell a szükséges rugalmasságot a középtávú politikai célkitűzések tükrözése érdekében, és biztosítania kell azokat a pénzügyi forrásokat , amelyek szükségesek ahhoz, hogy lehetővé váljon a jövőbeni kihívásoknak való hatékony és méltányos megfelelés úgy, amint azt a Szerződés is meghatározza; eltökélt szándéka, hogy teljes mértékben kihasználja a Szerződés 272. cikkében számára biztosított hatáskört, amelynek értelmében éves költségvetési eljárást határoztak meg az Európai Unió kiadásainak jóváhagyása céljából;

4.   megállapítja, hogy az új Barroso-bizottság teljes mértékben támogatja a Prodi-bizottság megbízatása utolsó hónapjaiban előterjesztett javaslatait; mindazonáltal elutasítja az Európai Unió választott és végrehajtó szerveit három egymást követő megbízás során megkötő rendszert;

5.   tisztában van azzal, hogy számos tagállam nehéz politikai, gazdasági és társadalmi helyzetben van, ugyanakkor felidézi , hogy az EU költségvetése 8,2 %-kal nőtt 1996 és 2002 között, míg a nemzeti költségvetések (EU-15) növekedése átlagosan 22,9 % volt; tudomásul veszi, hogy a MacDougall-jelentés(7) szerint az európai költségvetést a tagállamok GDP-jének 2 %-áról 2,5 %-ára kellene növelni; megragadja az alkalmat, hogy rámutasson, hogy az 1993-ban a 15 tagállam számára meghatározott saját források felső határa azóta változatlan maradt: azaz az EU GNI-jének 1,31 %-a a kötelezettségvállalási előirányzatokra és az EU GNI-jének 1,24 %-a a kifizetési előirányzatokra; emlékeztet arra, hogy az EU jelenlegi költségvetése az Unióban az összes állami kiadás kevesebb mint 2,5 %-át teszi ki, szemben az EU GNI-jének átlagosan 47 százalékát kitevő teljes állami kiadással;

6.   úgy véli, hogy a bővítés költségeit – amelyekkel igazságos és jog szerinti módon kell megbirkózni – a 15 régi tagállam tökéletesen vállalni tudja, illetve, hogy e költségeket minimálisnak kell tekinteni, figyelembe véve azokat a politikai, társadalmi és gazdasági előnyöket, amelyeket Európa újraegyesítése jelent az egész Unió számára;

7.   meg van győződve arról, hogy a pénzügyi terv lehetővé teheti az Unió számára biztosított pénzügyi források kiegyensúlyozott fejlődését, amennyiben:

8.   hangsúlyozza, hogy a pénzügyi tervről folyó vita szorosan kapcsolódik a saját források problémájához, a helyesbítési mechanizmushoz és a társfinanszírozás, illetve a pénzügyi eszközök különböző formáihoz, valamint a létező rendszer módosításának szükségességéhez, amint azt az Európai Tanács is elismerte 2004. decemberi következtetéseiben; sajnálja, hogy a Bizottság az új pénzügyi tervvel párhuzamosan nem terjesztett elő ambiciózusabb javaslatokat a jelenlegi rendszer helyettesítésére;

9.   végső szavazása során figyelembe fogja venni azt, hogy a Tanács milyen módon ismeri el a jelenlegi saját forrás rendszer mindenre kiterjedő reformjának szükségességét, amelynek alapján az új kiadásokat méltányosan lehet felosztani a tagállamok között és, végső soron vissza lehet térni a közös politikák finanszírozásának eredeti elvéhez, amely szerint a közös politikákat valódi saját források révén finanszírozzák átlátható, méltányos és demokratikus rendszer révén, melynek legkésőbb a következő pénzügyi terv kezdetekor hatályba kell lépnie;

10.   tudomásul veszi, hogy az Alkotmány módosítani fog számos, együttdöntést bevezető javaslatra vonatkozó jogalkotási eljárást; tudatában van annak, hogy lehetetlen lenne az Alkotmányról jogi szempontból véleményt mondani annak ratifikációs eljárásának lezárulta előtt; sürgeti a Tanácsot, hogy kössön olyan kölcsönös bizalmon alapuló megállapodást, amely garantálja az Európai Parlament jogalkotási jogköreit, és amely felülvizsgálati záradékot vezet be azon jogalkotási aktusok esetében, amelyek eljárása megváltozik az Alkotmány hatálybalépést követően;

11.   úgy véli, hogy

12.   emlékeztet arra, hogy a jelenlegi Szerződések értelmében a pénzügyi tervnek nincs hivatalos státusza, és az csak az Európai Parlament jóváhagyásával vezethető be önkéntes alapon; emlékeztet továbbá arra, hogy ha nem születik megállapodás, az EK-Szerződést az éves költségvetések elfogadásának szabályozása céljából fogják alkalmazni; hangsúlyozza, hogy nem fogadja el a következő pénzügyi tervet, ha a Tanács nem veszi figyelembe a Parlament prioritásait;

13.   bizonyos mértékig üdvözli a Bizottságnak a következő, 2007 és 2013 közötti időszakra szóló pénzügyi keretre vonatkozó javaslatait és a kapcsolódó, a "Prodi-csomag" részét képező jogalkotási javaslatokat, melyek 2006 végétől a jelenlegi jogszabályok többségét felváltják majd, úgy véli, ezek a javaslatok esélyt biztosítanak arra, hogy a kibővült Unió továbbfejlessze új politikai napirendjét; miután ideiglenes bizottsága és 17 bizottsága mélyrehatóan elemezte a Bizottság javaslatait, és ez utóbbiak véleményt is nyilvánítottak azokkal kapcsolatban, a Parlament úgy véli, hogy a Bizottság javaslatai minősített támogatottságot élveznek, és ily módon az elemzés és a jövőbeli tárgyalások elfogadható alapját képezik; mindazonáltal a Parlament felhívja a Tanács figyelmét néhány olyan politikai prioritásra, amelyek esetében az Unió és állampolgárai számára az európai hozzáadott érték rendkívül fontos;

14.   alapvetőnek tekinti továbbá, hogy a pénzügyi tervet azonnal jóvá kell hagyni, hogy az 2007. január 1-jétől teljes körűen működésbe léphessen, megelőzve ez által, hogy az EU munkája bármilyen időre megszakadjon, különös tekintettel a Bizottság jogalkotási javaslataira;

I. rész Politikai kihívások
Versenyképesebb és összetartóbb Európa
Kohézió

15.   üdvözli a kohéziós politika javasolt reformját, amely e politikát a növekedés, a foglalkoztatás és a fenntartható fejlődés célkitűzéseinek szolgálatába állítja; úgy véli, hogy az európai regionális politika a társadalmi, gazdasági és területi kohézió előmozdításának elengedhetetlen eszköze, amely lehetővé teszi az Unió számára, hogy fellépjen a regionális egyenlőtlenségek csökkentése érdekében, az Unió, mint egész harmonikus fejlődését előmozdítva, és a szerkezeti hiányosságok leküzdése érdekében (nehéz hozzáférés, elnéptelenedés és alacsony népsűrűség, távoli helyszín stb.), valamint a régiók fenntartható fejlődésének, növekedésének, versenyképességének és foglalkoztatásának ösztönzése érdekében, aláhúzza a kohéziós politika lisszaboni célok megvalósításában játszott fontosságát, valamint az Európai Unió különböző területei közötti szakadék áthidalásához való hozzájárulást, illetve, hogy a kohéziós politikához rendelt valamennyi erőforrást erre a célra kell fordítani; meg van győződve arról, hogy az európai szintű együttes fellépés költséghatékony, mivel lehetővé teszi a méretgazdaságosságot, az eljárások racionalizálását és a források összevonását, különösen a határokon átnyúló együttműködés összefüggésében; úgy véli, hogy az Unió egymást követő bővítéseinek és regionális egyenlőtlenségei csökkentésének elengedhetetlen feltétele az erős, jól finanszírozott európai regionális politika, és hogy a folyamat során a támogatási programok rendszerének alapstruktúráját a három pillérrel fenn kell tartani a közöttük lévő összehasonlító kapcsolat tekintetében; ennélfogva úgy véli, hogy az Unió GNI-jének 0,41 %-a és az új tagállamok nemzeti GNI-jének 4 %-a szükséges, feltéve, hogy a tagállamok biztosítani tudják, hogy az intézkedésekre a nemzeti és regionális intézkedéseken felül kerül sor, illetve, hogy a megfelelő (állami és magánalapok felhasználásával megvalósított) társfinanszírozás rendelkezésre áll; eltökélt szándéka a Bizottság N+2 szabálya strukturális alapokban történő szigorú alkalmazásának felügyelete, és ezért továbbra is alkalmazni kell a kohéziós alapra vonatkozó jelen szabályokat;

Kutatás

16.   hangsúlyozza, hogy a tudásalapú gazdaság alapja a tudományos kutatás, a technológiai fejlesztés és az innováció, ezek a növekedés és a fenntartható fejlődés, a vállalati versenyképesség, a foglalkoztatás és a lisszaboni stratégia célkitűzései megvalósításának kulcsfontosságú tényezői; úgy véli, hogy a kutatási erőfeszítéseket európai szinten kell fokozni és állandósítani, kiválósági központokat hozva létre az európai egyetemeken, hozzáadott értéket biztosítva az ipar, a kis- és középvállalkozások és Európa állampolgárai számára, elősegítve az együttműködést a magán és az állami szereplők között, különösen a kutatási infrastruktúra, valamint az állami és magán partnerség (PPP) bátorítása tekintetében; hangsúlyozza, hogy ennek a pénzügyi tervnek a 2002-es barcelonai Európai Tanácson kitűzött cél eléréséhez jelentős mértékében hozzá kell járulnia, azaz ahhoz, hogy a K&F-kiadások 2010-re elérjék az EU GNI-jének 3 %-át, és ezt a jövőbeli pénzügyi terveknél mint tényezőt kell figyelembe venni; úgy véli, hogy megfelelő erőforrásokat kell előirányozni az űrprogram végrehajtására a kutatási területen belül, és hogy a jogalkotási eszközök és a pénzügyi források számára felülvizsgálati záradékot kell biztosítani az Alkotmány hatályba lépését követő időszakra; ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Kutatási Térségnek ténylegesen magában kell foglalnia mind a 25 tagállamot; az európai versenyképesség és a társadalmi kohézió szempontjából is létfontosságúnak tartja, hogy a régiók és a társadalmi csoportok közötti digitális szakadékot át kell hidalni, és hogy egyetlen európai uniós polgárnak sem szabad kiszorulnia az információs társadalomból;

Transzeurópai hálózatok

17.   üdvözli a Bizottságnak a transzeurópai távközlési hálózatok (TEN-T) prioritási projektjeire vonatkozó javaslatait; megállapítja azonban, hogy a 30 prioritási közlekedési projektre és a Marco Polo programra kiutalt források olyan minimális összegűek, hogy azoknál fontolóra kell venni a felfelé történő módosítást; hangsúlyozza a közlekedési hálózatok stratégiai fontosságát az EU egységes piacának végleges konszolidálásában , illetve az EU-nak a tagjelölt, előtagjelölt és "baráti kör" országokkal való szorosabb kapcsolatai tekintetében; megállapítja, hogy a közlekedési hálózatok összekapcsolása megerősítheti a kereskedelem és a befektetések fejlődését, és ily módon előmozdíthatja a fenntarthatóságot, a stabilitást, valamint a társadalmi, gazdasági és földrajzi kohéziót; a közlekedési kapcsolatok és az országok közös infrastruktúrájának fejlesztéséhez megfelelő finanszírozást kér; ragaszkodik ahhoz, hogy a finanszírozás feltételeként a tagállamok biztosítsák a megfelelő saját rész finanszírozását és az érintett régióknak a hálózathoz való megfelelő hozzáférését, és hajlandó megvizsgálni olyan innovatív pénzügyi eszközöket, mint az EBB eszközei vagy a hitelgaranciák, európai koncessziók, európai kölcsönök és kamatkönnyítési alap, amelyek állami és magánszektorbeli beruházásokra vonatkoznak csak a kutatás, az innováció, az űrkutatás, valamint a jelentős fizikai és nem fizikai hálózatok terén;

18.   megállapítja, hogy az új rendelet a TEN-E programba tartozó infrastruktúrafinanszírozást is lehetővé teszi, ami az előző, 2000 és 2006 közötti időszakra szóló keretben nem volt lehetséges; azon a véleményen van, hogy az e program keretében nyújtott támogatásnak elsősorban tanulmányokra kell irányulnia;

A Szociálpolitikai Menetrend

19.   úgy véli, hogy a Szociálpolitikai Menetrend végrehajtására szánt szerény pénzügyi eszközök azt a minimumot jelentik, amely még lehetővé teszi a fenntartható növekedés lisszaboni stratégiájához történő hozzájárulást több és jobb munkahely révén; úgy véli, hogy a szociálpolitika területén a megfelelő szintű közösségi kiadás továbbra is döntő fontosságú, különösen a foglalkoztatás és a szociális védelem tekintetében; hangsúlyozza azonban, hogy a szociálpolitika esetében a tagállamoké a fő felelősség és kompetencia; úgy véli, hogy a Szociálpolitikai Menetrend célkitűzéseinek eléréséhez a pénzeszközöket 200 millió EUR-val kell növelni;

Oktatás és szakképzés

20.   úgy véli, hogy az egész életen át tartó tanulás, beleértve az oktatást és a szakképzést is, a következő pénzügyi terv egyik legfőbb prioritása, illetve a növekedés, a társadalmi befogadás és a versenyképesség kulcstényezője; pénzügyi keretének javasolt növelését az EU e területen kitűzött céljai megvalósításához feltétlenül szükségesnek tekinti; úgy véli, hogy az egész életen át tartó tanulás területén, beleértve az oktatás és a szakképzés területét is, az európai programok hatékonysága nyilvánvaló, mivel hozzáadott értéket kínálnak és az egyébként nemzeti határokon belülre korlátozódó innováció és bevált gyakorlatok terjesztésének eszközéül szolgálnak; hangsúlyozza, hogy a hallgatók és a munkavállalók mobilitását Unió-szerte erősíteni kell, mert ezáltal használhatják ki az új lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy több hallgatót kell bevonni a közös oktatási tevékenységekbe; üdvözli az egyetlen eszközzé történő összevonást, úgy véli, hogy célkitűzéseinek eléréséhez a pénzeszközöket 670 millió EUR-val kell növelni;

Jobb életminőség
Vidékfejlesztés

21.   úgy véli, hogy a közös agrárpolitika (KAP) szerkezetátalakítását a vidékfejlesztési alapok jelentős növelésének kell kísérnie a vidéki területek foglalkoztatási és versenyképességi problémáinak orvoslása érdekében, különösen az új tagállamokban; úgy véli, hogy a vidékfejlesztés terén eszközölt beruházás a vidék diverzifikációját elősegítő vállalkozások fokozott támogatását is szükségessé teszi; azon a véleményen van, hogy a Bizottságnak az új vidékfejlesztési alap költségvetésére vonatkozó javaslata rendkívül szűkös, ezért az abszolút minimumot képezi;

Környezetvédelem

22.   üdvözli a Bizottság azon megközelítését, miszerint a Natura 2000 programot be kell olvasztani a vidékfejlesztési alapba és a strukturális alapokba, amelyeknek a jelentősen megerősített Life+ program mellett a pénzügyi finanszírozás fő forrását kell jelenteniük; ebben az összefüggésben ragaszkodik egy olyan, jogilag kötelező erejű mechanizmushoz, amely biztosítja a Natura 2000 megfelelő végrehajtását és EU-finanszírozását az előirányzott teljes összeghez való becsült hozzájárulásának szintjén, ami évente megközelítőleg 6,1 milliárd EUR az EU-25 tekintetében; hangsúlyozza, hogy ennélfogva 21 milliárd EUR-nyi összeget kell a pénzügyi tervben a Natura 2000 program számára ("jól körülbástyázottan") előirányozni úgy, hogy a megfelelő részek a megfelelő alapok keretében legyenek elkülönítve; kéri a Natura 2000 végrehajtását célzó, a pénzügyi terv 2. fejezete alá tartozó intézkedések finanszírozását; kéri a Natura 2000 azon tevékenységeinek és irányításának finanszírozását, amelyek a Life+ programon belül más eszközökből nem finanszírozhatók; ezzel összefüggésben felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Natura 2000 más alapokba történő beillesztésének lehetőségét;

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség

23.   a következő pénzügyi keret időszakára a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítását tekinti egyik politikai prioritásának, és megállapítja, hogy a Bizottság az erre előirányzott alapok lényeges növelését javasolta; úgy véli, hogy az erre a területre javasolt összeg – a javasolt 3. fejezet alatt előirányzott pénzeszközök nagyjából kétharmada – valószínűleg nem elegendő az Európai Unió e területen az Európai Parlament és a Tanács által meghatározott szükségleteinek és célkitűzéseinek fedezésére; úgy véli, hogy céljainak eléréséhez a pénzeszközöket 1 milliárd EUR-val kell növelni; ezenfelül úgy véli, hogy a 3. fejezet alatt elegendő tartalékot kell hagyni ahhoz, hogy az előre nem látható igényekkel és az új fejleményekkel is számolni lehessen;

24.   a szervezett bűnözés elleni harc – beleértve a terrorizmust is – számára biztosított prioritásnak, valamint az igazságügyi együttműködés erősítésének figyelembe vételével, az Europol és az Eurojust számára rendelkezésre álló költségvetési erőforrások összevonását kéri; továbbá azt kéri, hogy a szóban forgó intézkedést kísérje az Europol demokratikus ellenőrzésének erősítése;

Az állampolgárokhoz közeli Európa
Az európai polgárság, kultúra és sokféleség elősegítése

25.   a "Cselekvő ifjúság" programot prioritási programnak tekinti; úgy véli, hogy a jelenlegi ifjúsági program egyértelműen megmutatta a közösségi program európai hozzáadott értékét a multilaterális ifjúsági csereprogramok, az európai önkéntes szolgálat, a projektek hálózatba szervezése és a fiatal munkavállalóknak nyújtott európai képzés megszervezése során; üdvözli a közösségi eszközök e területen javasolt ésszerűsítését; úgy véli, hogy a program célkitűzéseinek eléréséhez a 811 millió EUR-s keretösszeget 1 milliárd EUR-ra kell növelni;

26.   üdvözli a kultúra területén alkalmazott közösségi eszközöknek a Bizottság "Kultúra 2007" programra vonatkozó javaslatában (COM (2004)0469) felvázolt ésszerűsítését; helyteleníti, hogy jelenleg az EU költségvetéséből lakosonként csak 7 centet fordítanak művészeti célra; úgy véli, hogy a bizottsági javaslat finanszírozásának javításához a 360 millió EUR-t 500 millió EUR-ra kell növelni;

27.   aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az európai polgárok túlnyomó többsége, elmondása szerint, keveset, vagy éppen semmit sem tud az Európai Unióról, annak intézményeiről, politikáiról, illetve teljesítményéről; hangsúlyozza, hogy az Uniónak hozzáférhetővé kell tennie a szükséges eszközöket egy hatékony információs és kommunikációs stratégia támogatásához, amelynek segítségével elmagyarázhatja polgárainak, miként működnek az ő szolgálatukra fennálló intézmények, illetve miért is követik a szorgalmazott célokat; fokozott koherenciát szorgalmaz a pénzügyi tervek és az Alkotmány új rendelkezései között, a részvételi demokrácia és különösen a társadalmi párbeszéd fejlesztésének, valamint a polgári kezdeményezések megvalósításának vonatkozásában is; üdvözli egy jogalkotási javaslat előterjesztését a "Polgári részvételi program" utódprogramjára, amely továbbra is prioritást élvez, hogy előmozdítsa az aktív és tevékeny civil társadalmat, és Európát közelebb vigye polgáraihoz egy alulról felfelé építkező folyamat segítségével;

Erősebb Európa a nagyobb szolidaritás biztonságosabb világában

28.   kitart amellett, hogy a külső fellépésekhez olyan szintű finanszírozást kell biztosítani, amely lehetővé teszi az EU számára, hogy a világban valódi "globális partnerré" váljon, és biztosítja számára a politikai törekvései megvalósításához és nemzetközi kötelezettségvállalásai teljesítéséhez szükséges eszközöket; hangsúlyozza vonakodását a tekintetben, hogy az aktuális pénzügyi tervek keretében jelentkező 4. fejezet alá tartozó állandó nyomás adta helyzetet állandósítsák, különösen pedig a magas szintű rugalmasság és az elegendő tartalék szükségére mutat rá, hogy az előre nem látható eseményekkel számolni lehessen; rámutat annak szükségére, hogy e területen az Alkotmányban jelzett megközelítés alkalmazásának – különösen az I-57. cikkben meghatározott különleges partnerség alapján az új szomszédsági politikának – a biztosításához elegendő finanszírozás álljon rendelkezésre;

29.   hangsúlyozza, hogy szükség van az európai szomszédsági stratégia további diverzifikálására, hogy azon országok számára is vonzó alternatívát kínáljon, amelyek az Európai Unió tagjaivá válhatnának, de amelyek végül megmaradnak az Unió közeli partnereinek; kitart amellett, hogy az Európai Parlamentet a költségvetési hatóság részeként, ahogy ma, a jövőben is egyenlő partnerként kell bevonni minden olyan döntésbe, amely egy lehetséges tagjelölt ország csatlakozás előtt álló országgá válására vonatkozik, és jelentős költségvetési vonzata van; határozott meggyőződése, hogy szükség van az alapok növelésére a szomszédos országokkal kialakított kapcsolatok elmélyítéséhez, egyszersmind kellő szintű pénzek biztosítására a tagjelölt és a lehetséges tagjelölt országoknak, ami biztosítja számukra a tisztességes és egyenlő elbírálást; különösen felhívja a figyelmet arra, hogy az EU fejlődő országokkal fenntartott kapcsolatainak finanszírozására rendelkezésre álló forrásokat a szükséges minimumnak kell tekinteni azon európai kötelezettségvállalás teljesítéséhez, amely a fejlődő országok által a Millenniumi Fejlesztési Célok 2015-re történő megvalósításához nyújtott segítségre vonatkozik;

30.   kéri a koherencia biztosítását a javasolt jogalkotási aktusok és az Alkotmány valószínűsíthető rendelkezései között, minden esetben növelve az Európai Parlamentnek a döntéshozatalban való tényleges, demokratikus részvételét ide értve a többéves stratégiai keretek elfogadását és felülvizsgálatát; rámutat, hogy különösen nagy szükség van az Európai Parlament nagyobb részvételére a közös kül- és biztonságpolitikát érintő intézkedésekre vonatkozó döntésekben különösen, ha ezek költségvetési vonzattal járnak; ebben az összefüggésben elengedhetetlennek ítéli a Parlament mindenkori tájékoztatási és konzultációs gyakorlatának továbbfejlesztését a KKBP-t illetően; ebben az összefüggésben úgy ítéli meg, hogy a finanszírozás elosztása a "rendes" EU-költségvetésbe, és ezáltal az EP mentesítési hatáskörébe kell hogy tartozzon;

31.   üdvözli az Európai Külügyi Szolgálat küszöbönálló megalakítását és kitart amellett, hogy annak igazgatási költségei teljes egészében az EU költségvetésére hárulnak;

32.   üdvözli az EU és az USA vezetésének megújult eltökéltségét e közös menetrend kialakítása tekintetében, beleértve a külpolitikai problémákkal kapcsolatos közös fellépéseket is; megállapítja, hogy ezt a megközelítést a Bizottság javaslatai nem tükrözik, és kitart amellett, hogy az Európai Parlamentnek részt kell vennie az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos döntésekben, ha azoknak költségvetési vonatkozásai vannak;

II. rész A pénzügyi keret szervezése és struktúrája
Időtartam

33.   megállapítja, hogy a Bizottság 7 éves időtartamú pénzügyi keretet javasolt a demokratikus felelősségvállalás és elszámoltathatóság okán; ismételten az Európai Parlament és az Európai Bizottság ötéves megbízatásával párhuzamos időtartamú pénzügyi terv mellett foglal állást, és felidézi, hogy az Alkotmány a következő többéves pénzügyi keret számára legalább ötéves időtartamot ír elő, amely lehetővé tenné a Bizottság és a Parlament megbízatásának időtartamával való összehangolást; rámutat, hogy a jogalkotási javaslatok időtartama független maradhatna a pénzügyi terv időkeretétől; ennélfogva felkéri az intézményközi megállapodás tekintetében tárgyaló küldöttségét, ragaszkodjon ahhoz, hogy a leendő intézményközi megállapodás – különösen az olyan fontosabb politikai területeken, mint a mezőgazdasági politika, a strukturális és a kohéziós politika, valamint a kutatás – a leendő pénzügyi terv időtartamához képest hosszabb (7 éves) időtartamot garantáló rendelkezéseket írjon elő többéves programok esetén;

34.   támogatja a Bizottság 7 éves pénzügyi tervre vonatkozó javaslatát; úgy ítéli meg, hogy egy rövidebb időtartamú keret technikai és politikai szempontból nem lenne praktikus, valamint hogy a hosszabb pénzügyi terv hozzájárul majd a rendszer stabilitásához és elősegíti a kohéziós politika, valamint a közös költségvetés más pénzügyi eszközeinek programozását;

Struktúra

35.   tudomásul veszi a Bizottság az új pénzügyi keret átalakítására vonatkozó javaslatát annak célkitűzésével, hogy a szélesebb értelemben vett politikai célokat jobban tükrözze, a társadalmi és gazdasági kohéziót erősítse, egyszersmind az EU többéves kiadásainak nagyobb áttekinthetőségét biztosítsa a polgárok számára, ugyanakkor viszont úgy véli, hogy bizonyos esetekben mindez szükségtelen merevséget eredményez;

36.   úgy véli, hogy a 3. fejezet (Állampolgárság, szabadság, biztonság és a jog érvényesülése) helytállósága az előirányzatok nagysága szempontjából az összes többi fejezettel összehasonlítva megkérdőjelezhető, de politikai vonatkozásban mindazonáltal elfogadható; azt az álláspontot képviseli, hogy külön alfejezetet kellene létrehozni a fejezeten belül a szabadságnak, a biztonságnak és a jog érvényesülésének területe részére, hogy az EU ezen fontos politikai prioritása láthatóbbá váljék, ugyanakkor pedig gondoskodni kíván arról, hogy a fejezet többi részének finanszírozása ne csökkenjen;

37.   emlékeztet arra, hogy az Alkotmány hatályba lépését és a kötelező és nem kötelező kiadások közötti különbség megszűnését követően a 2. fejezet alá tartozó piaci alapú kiadásokra szánt források és a közvetlen kifizetések elkülönítése megszűnik;

Igazgatási kiadások

38.   készen áll olyan struktúrát fenntartani, amely megkönnyíti a költségvetési hatóság számára a Bizottság igazgatási kiadásainak ellenőrzését, ezért ellenzi az ilyen jellegű kiadásoknak az 5. fejezet alól történő kivonására irányuló javaslatot; mindazonáltal úgy véli, hogy a költségvetési nómenklatúrához bevezetett tevékenységalapú költségvetés-tervezési rendszert meg kell őrizni és tovább kell fejleszteni; ennélfogva támogatja, hogy a Bizottság igazgatási költségei továbbra is az egyes politikai területek alá tartozzanak, de véleménye szerint a pénzügyi tervek tábláján kívül kötelező felső határértéket kell megállapítani oly módon, hogy ezeket a felső határértékeket csak a költségvetési hatóság határozatával lehessen növelni a jövőbeli intézményközi megállapodás által kínált bármely eszközt felhasználva; hangsúlyozza, hogy a költségvetési fegyelmet az EU valamennyi intézményének be kell tartania;

Ügynökségek

39.   aggodalmát fejezi ki a különböző típusú, decentralizált végrehajtó és szabályozási ügynökségek állandó növekedése miatt, és helyteleníti, hogy a Bizottság nem tudta bemutatni az ügynökségek számára szóló, a következő pénzügyi keret időszakára vonatkozó többéves tervének részleteit; felhívja a jogalkotó hatóságokat, hogy az új ügynökségek létrehozásakor vegyék figyelembe a költségvetési kihatásokat; ugyanebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy az egyes ügynökségek munkafeladatainak növekedése is komoly költségvetési kihatással lesz az EU költségvetésére; felkéri a tagállamokat, hogy az új ügynökségek létrehozásával kapcsolatban vállalják jövőbeni finanszírozásuk szempontjából a szükséges felelősséget;

40.   hangsúlyozza, hogy az ügynökségek fejlődését a jövőben a költségvetési és a jogalkotási szerveknek is folyamatosan vizsgálnia kell, nem csak azért, mert a decentralizált szervek igazgatási költségei a költségvetést terhelik (2735 főnyi személyzet a bizottsági létszámterven felül a 2005. évi költségvetésben), hanem azért is, mert az ügynökségek igazgatóságában található tagállami képviselők jelenlétük révén kormányközi befolyást gyakorolhatnak a közös politikákra, és az ügynökségek nem tartoznak demokratikus elszámoltathatósággal az Európai Parlamentnek;

41.   a Bizottság igazgatási kiadásaihoz kért megközelítéshez hasonló megközelítésre hív fel, amelynek alapja az ügynökségek számára kötelező felső határérték bevezetése a pénzügyi terv tábláján kívül, amely csak a költségvetési szerv határozata révén növelhető a jövőbeli intézményközi megállapodás által kínált eszközök felhasználásával; szándékában áll ezen eszközök révén – a programokra káros hatást nem gyakorolva – fokozni az ügynökségek feletti ellenőrzést és átláthatóságot;

Felülvizsgálat, rugalmasság és tartalékok

42.   emlékeztet arra, hogy az aktuális pénzügyi terv időtartama alatt a pénzügyi terv felső határának emelésére biztosított valamennyi eszközt, a felülvizsgálati, a korrekciós, a rugalmassági eszközt és a Szolidaritási Alapot is igénybe vették egy közös megállapodást követően az állandó és a strukturális szükségletek, illetve a váratlanul felmerülő szükségletek finanszírozására; hangsúlyozza, hogy a rugalmasság több évet átfogó összefüggésben elengedhetetlen eszköz; emlékeztet arra, hogy 1999-ig a pénzügyi tervet számos alkalommal felülvizsgálták, és hogy – az elmúlt években és különösen a jelenlegi pénzügyi terv (2000-2006) során – a rugalmassági eszközt a hét évből hat évben igénybe vették, ami nyilvánvalóan jelzi, hogy egyes fejezeteket alulfinanszíroztak; a jövőre nézve pedig arra hív fel, hogy a rugalmassági mechanizmusokat ne az évente állandóan jelentkező igények finanszírozására használják;

43.   hangsúlyozza, hogy a rugalmasság döntő fontosságú szerepet játszik az Európai Parlament tárgyalási helyzetében; a Tanács minden olyan kísérletét elutasítja, amely a jövőbeli szükségletekhez való alkalmazkodást biztosító megfelelő mechanizmusok nélküli pénzügyi keret elfogadására irányul, és úgy véli, hogy a költségvetési hatóság egyik fő feladata ilyen mechanizmusok biztosítása; úgy véli, hogy a rugalmasság mértéke és eszközei szorosan összefüggnek a teljes összegekről szóló döntéssel, valamint a pénzügyi terv végleges struktúrájával és időtartamával;

44.   ennélfogva a következőket javasolja:

45.   hangsúlyozza, hogy a rugalmasságot szolgáló tartalékok létrehozásának elve a pénzügyi keretről szóló átfogó megállapodás nem tárgyalható része; úgy véli, hogy a rugalmasság szintjét szorosan a pénzügyi keret általános felső határához kell kötni, és az előre nem látható szükségletekre szánt összegeket:

III. rész Költségvetési eszközök és alternatívák

47.   úgy véli, hogy a Bizottság javaslata összességében elfogadható; azon a véleményen van, hogy bár néhány tételt túlbecsültek, más tételek nem tükrözik a célkitűzéseket, amelyeket a 490 millió lakost számláló, kibővített Unió állampolgárai politikai, gazdasági és szolidaritási értelemben elvárhatnak az elkövetkező években;

48.   azon a véleményen van, hogy választási lehetőségeket és alternatívákat kell feltárni, hogy megtalálható legyen a kompromisszum az európai integráció elmélyítésének célkitűzése, a költségvetési szigor, az új tagállamok jogos elvárásai és a Bizottság javaslatai között; szándékában áll a jövőben saját politikai prioritásainak megfelelően új egyensúlyt kialakítani a kiadások globális mértéke tekintetében;

49.   ennélfogva a Bizottság javaslata tekintetében az alábbiakat javasolja alternatív választási lehetőségként és a mellékletben szereplő táblázat szerint:

50.   úgy véli, hogy a tárgyalásoknak nem csak a százalékos értékekre és a számokra kell összpontosítaniuk, de olyan más elemeket is be kell vezetniük, mint az EU-ban alapvető fontossággal bíró méltányosság és a fokozatosság elve, azért, hogy olyan egyenleget érjenek el, amely a tagállamok és az állampolgárok várakozásainak egyaránt megfelel; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, tekintsék ezeket az elemeket az Európai Parlamenttel való megállapodás elengedhetetlen feltételeinek; e tekintetben kinyilvánítja, hogy

IV. rész Ajánlások a jogalkotási szempontokkal foglalkozó állandó bizottságok számára

51.   úgy véli, hogy a következő ajánlásoknak indikatív iránymutatásul kell szolgálniuk a szakbizottságok számára, a jövőbeni jogalkotási határozatok sérelme nélkül;

Versenyképesség és innováció

52.   továbbra is aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a korábbi innovációs és versenyképesség-javító programok nem biztosították a szükséges kapcsolatot az alap-, illetve alkalmazott kutatások és az ipari innováció között, részben amiatt, hogy a pénzügyi források meglehetősen korlátozottak voltak; úgy véli, hogy az európai közvélemény támogatása elengedhetetlenül szükséges a lisszaboni célok megvalósításához; úgy véli, hogy a Bizottságnak javasolnia kellene saját pénzügyi eljárásainak egyszerűsítését, hogy lehetővé váljon a kutatási politika megvalósítása; úgy véli, hogy a pénzügyi eszközöket újra át kell gondolni, azoknak összehangoltabbá és célzottabbá kell válniuk, és hogy a megfelelő pénzügyi forrásokkal rendelkező ambiciózus versenyképeség-javító és innovációs program kialakítása a "jólétet" célzó ipari politika támogatásának alapja, különösen a kis- és középvállalkozások számára, amelyek az eredmények ipari alkalmazása, például az egyetemeken és kutatóközpontokban kidolgozott technológia ipari alkalmazásra történő átadása révén hasznot kovácsolhatnak a kutatásból; úgy véli, hogy további fejlesztést igényelne az információs társadalom az Európai Bizottság javaslatának megfelelően, az információs és kommunikációs technológia, illetve a mobil távközlési technológia nemzetközi szabványainak kidolgozása és előmozdítása, valamint az elektronikus kommunikáció jogi keretrendszere bevezetésének figyelemmel kísérése, illetve az EU teljesítményértékelési tevékenységeinek támogatása az e-Európa cselekvési terv kezdeményezéseinek területén és az EU biztonságkutatásának továbbfejlesztése; egy ilyen programot lényegesnek tekint a lisszaboni stratégia új technológiák és ökotechnológiák területén kitűzött céljai megvalósítása szempontjából; úgy véli, hogy a hetedik európai uniós kutatási programon (FP7) és a versenyképességi és innovációs keretprogramon (CIP) keresztül elegendő finanszírozást kell biztosítani az EU környezetvédelmi technológiai cselekvési terve (ETAP) számára; felhív az innovatív KKV-k támogatásának, valamint a kutatásnak és a technológiai transzfernek konkrétan az Európai Befektetési Alapon keresztül történő forgalomba hozatalát segítő kezdeményezéseknek a megfelelő finanszírozására;

Űrprogram

53.   megállapítja, hogy az európai űrprogram immár az európai kutatási keretprogram része; rámutat, hogy elébe vágva az Alkotmány vonatkozó rendelkezései hatályba lépésének, amelyek szerint az űrprogram saját jogalappal rendelkezik (III-254. cikk), ezt a területet külön politikaterületként kell kezelni saját világosan definiált jogalapjával, és megfelelő finanszírozást és pénzügyi eszközöket kell biztosítani az űrrel kapcsolatos kutatási tevékenységek támogatására, csakúgy, mint a Galileo és a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés, illetve az EU űrbe való kijutásához szükséges infrastruktúrák fejlesztésének és működtetésének támogatására; úgy véli, hogy a keretprogramba külön szabályokat kell bevezetni, hogy lehetővé váljon ezen különleges tevékenységek végrehajtása;

Transzeurópai hálózatok

54.   megállapítja, hogy a projektek mérete és pénzügyi kereteik nagysága miatt nincs valós helyettesítési módja a nemzeti vagy közösségi finanszírozásnak; megállapítja, hogy a magánbefektetők részvételének gyakran remélt növekedése – néhány ritka kivételtől eltekintve – egyelőre nem valósult meg; tudomásul veszi a transzeurópai hálózatok közösségi pénzügyi segélyezését biztosító, a 2236/95/EK tanácsi rendeletet módosító, új 2004. április 21-i 807/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadását(8), amely lehetővé teszi a támogatásnak a legnagyobb szükséget élvező projektekre (prioritást élvező, határokon átnyúló projektek vagy természeti akadályokon átnyúló projektek) történő összpontosítását, és a támogatás maximális arányát 20-30%-ra növeli prioritási projektek esetében, kivételes esetekben pedig 50%-ra;

A Szociálpolitikai Menetrend

55.   tudomásul veszi az új PROGRESS programról szóló jogalkotási javaslatot és hangsúlyozza a következetes európai program fontosságát és szükségességét, beleértve a megfelelő finanszírozást is ezen a területen, amely serkenti a nemzeti szintű intézkedéseket; ennélfogva úgy véli, hogy a PROGRESS program pénzügyi keretét meg kell növelni, ha az Európai Unió valóban végre akarja hajtani a Lisszaboni Stratégiát és a Szociálpolitikai Menetrendet;

Kohézió

56.   kéri a Bizottságot, hogy a lisszaboni és a göteborgi Európai Tanács következtetéseivel összhangban állapítson meg "fejlesztési célokat" és mérhető, konkrét és pontos mutatókat gazdasági, szociális és környezeti dimenzióval, egyszerűsítse a jelenlegi igazgatási eljárásokat oly módon, hogy könnyítsen a tagállamok adminisztrációs terhein, ehhez szükség szerint vizsgálja felül a költségvetési rendelet vonatkozó rendelkezéseit; hangsúlyozza, hogy a strukturális alapok kifizetései esetében a GNI 4 %-ában meghatározott felső határ a korábbi tapasztalatokon alapul, amit azonban rugalmasabban kellene kezelni; úgy véli, hogy az EU programok EU társfinanszírozási arányaiban történő ideiglenes további differenciálást fontolóra kellene venni; kéri a tagállamokat, hogy közös irányítás révén oldják meg a problémákat és javítsák végrehajtott ellenőrzéseik megbízhatóságát, illetve előrejelzési módszereiket; ezenkívül határozott kötelezettségvállalást és pontos ütemtervet kér a tagállamok legmagasabb politikai és végrehajtó hatóságától (pénzügyminiszter) a nyilatkozattételi elv végrehajtását illetően;

57.   rámutat, hogy a regionális politikát nem lehet különválasztani a regionális támogatások jogától, és kéri, hogy a javaslatok legyenek koherensek, illetve kéri, hogy a szomszédos régiók között a támogatásban mutatkozó túlzott egyenlőtlenséget kerüljék el, ez ugyanis a verseny kirívó torzulásaihoz vezethet; kiemeli a legkülső régiók különleges helyzetét (EK-Szerződés 299. cikkének (2) bekezdése), amelyek a kohéziós politika paramétereit illetően differenciált kezelést igényelnek; javasolja egy átmeneti mechanizmus bevezetését, amely a statisztikai hatás által érintett régióknak lehetővé teszi, hogy az EU részéről továbbra is megfelelő támogatásban részesüljenek, ugyanis egyetlen régió sem érezheti úgy, hogy a bővítés következtében sérelmet szenvedett; rámutat továbbá, hogy a statisztikai hatás által érintett régiókban a regionális politika és a versenypolitika közötti interakciót el kell ismerni, és részévé kell tenni azon hatások elemzésének, amelyeket az állami támogatással kapcsolatos jelenlegi és jövőbeni szabályok gyakorolnak (illetve fognak gyakorolni) az ilyen régiókra, az átmeneti régiók pedig, különösen azok, amelyek technikailag az 1. célkitűzés alá tartoznak, de azok is, amelyek a 2. célkitűzés alá tartoznak megfelelő támogatásban és előnyben kell részesülniük az állami segélyekkel kapcsolatos szabályok alkalmazásakor;

58.   üdvözli a Bizottság által közzétett szövegtervezetet, amely a közlekedési ágazatban a TEN projektekhez be kíván vezetni egy európai uniós hitelgarancia-eszközt; azon a véleményen van, hogy egy ilyen intézkedés kiterjeszthető lenne más területek fedezésére is, hogy előmozdítsa a lisszaboni célkitűzések megvalósításához szükséges befektetést;

Mezőgazdaság

59.   úgy véli, hogy a KAP egyik fő célkitűzése az európai mezőgazdasági szektor többfunkciós modelljének garantálása, a mezőgazdasági termékek belső piaca működésének és a gazdálkodók megfelelő szintű jövedelmének biztosítása, a hazai gyártású, jó minőségű mezőgazdasági termékek rendelkezésre állásának szavatolása, beleértve a magas szintű állategészségügyi és állatjóléti rendelkezéseket is, a városi területek mögött jövedelem, infrastruktúra és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében lemaradó vidéki területeknek további támogatás nyújtása, a fenntartható és környezetbarát gazdálkodói gyakorlatok előmozdítása a környezet megőrzése érdekében, valamint a lisszaboni stratégia alapján az európai gazdálkodói ágazat versenyképességének megerősítése, hogy hozzájárulhasson a mezőgazdasági ágazatban a munkahelyteremtéshez;

60.   tudomásul veszi azokat a jelentős reformokat, amelyeket az Európai Unió 1999 óta véghezvitt a KAP és a közös piaci szervezetek területén; ezen az alapon felhívja a Bizottságot, tegye világossá az EU partnerei számára, milyen nagy áldozatokat hoztak már a közösségi termelők e reformok eredményeképpen, és a dohai fejlesztési menetrend kereskedelemről szóló tárgyalásai során védje meg az európai mezőgazdaság többfunkciós modelljét; hangsúlyozza továbbá, hogy meg kell védeni a Közösség preferenciarendszerét, oly módon, hogy igazságos és méltányos egyensúlyt teremtenek a fejlődő országok piachoz való hozzáférés iránti igénye és a közösségi piacok stabilitása és életképessége között, hogy a piacokat hatékonyan lehessen kezelni, és a válságok, amelyek további pénzügyi terheket rónának az Európai Unióra, és ily módon új költségvetési problémákat okoznak, elkerülhetők legyenek;

61.   felidézi, hogy a mezőgazdasági politika 2003-as alapvető reformja, beleértve majdnem minden közös piaci szervezet reformját, az Európai Tanács 2002. októberi határozatában lefektetett pénzügyi keret érvényességén alapult; emlékeztet továbbá arra, hogy az Európai Parlament elfogadta a 10 új tagállam felvételének feltételeiről szóló szerződést és határozatot, amelynek a mezőgazdaságot érintő pénzügyi szempontjai az Európai Tanács megállapodásán nyugszanak;

Halászat

62.   úgy véli, hogy többek között a közös halászati politika az EU a számos faj tekintetében túlhalászott tengeri ökoszisztéma újbóli egyensúlyba állítására tett környezetvédelmi erőfeszítéseinek lényeges eleme; úgy véli, hogy a Bizottság által az állományok megőrzésére és a közös halászati politika 2002-es reformjakor elfogadott, fenntartható fejlesztésen alapuló célkitűzések megvalósítására szánt pénzeszközök a szükséges minimumot jelentik; úgy véli, hogy a közös halászati politikának jobban figyelembe kell vennie a halászok helyzetét, és kiemelt figyelmet kell fordítania a különösen távoli régiók különleges esetére;

Környezetvédelem

63.   azon a véleményen van, hogy az EU környezetvédelmi politikája bizonyítottan fontos eszköz, amely hozzájárul az éghajlatváltozás hatásainak csillapításához, a természetes élőhelyek állapota hanyatlásának és a biodiverzitás csökkenésének megállításához, a környezet, az emberi egészség és az életminőség javításához, a vízkészletek megóvásához, a természeti erőforrások és a hulladékok fenntartható használatának és kezelésének előmozdításához, és stratégiai megközelítések kifejlesztéséhez a politika-alakításhoz, végrehajtáshoz és információs kampányokhoz, valamint a tudatosság fejlesztéséhez, ahogy a fenntartható gazdasági növekedéshez, a foglalkoztatáshoz és az ökológiai kohézióhoz is;

64.   rámutat, hogy a környezetvédelmi politika területei hozzájárulnak a lisszaboni és a göteborgi célkitűzések megvalósításához; határozottan amellett van, hogy a környezetvédelmi politika területeit mintegy állítsák más politikai területekkel együtt a középpontba; hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi vonatkozásokat és hatásokat – például környezetvédelmi technológiák, környezetvédelmi kutatás és természetvédelem – maradéktalanul figyelembe kell venni az 1. és a 2. címszó alá tartozó finanszírozási politikáknál;

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség

65.   üdvözli a területen mutatkozó jelenlegi helyzet három keretprogram ("Szolidaritás", "Biztonság" és a "Jog érvényesülése") definiálása révén történő, egyszerűsítésre és racionalizálásra tett erőfeszítéseket, amelyek nagyobb rugalmasságot tesznek lehetővé a különböző intézkedések közötti prioritások felosztása területén, de hangsúlyozza, hogy ennek a megközelítésnek nem szabad csökkentenie az Európai Parlament politikai és költségvetési ellenőrzését; figyelmeztet, hogy a területhez tartozó programok végrehajtása területén a "tagállamokkal közös irányítás" bevezetése csak megfelelő ellenőrző mechanizmusok kíséretében történhet;

66.   amíg a Bizottság elő nem terjeszti jogalkotási javaslatait, fenntartja végső véleményét a programok sajátos tartalmával kapcsolatban és azzal kapcsolatban, hogy a globális pénzeszközök a Bizottság által az egyes programokra javasolt hányada elegendő-e az Európai Parlament e területen létező fő prioritásai szükséges láthatóságának biztosításához. Ezek a fő prioritások a következők: az alapvető jogok előmozdítása, az állampolgárok biztonságának megerősítése és a közös bevándorlási és menekültpolitikák hatékony végrehajtása (különös tekintettel a Menekültügyi Alapra);

Fogyasztóvédelem és közegészségügy

67.   felhívja a Bizottságot, haladéktalanul nyújtsa be az új fogyasztóvédelmi politikára és közegészségügyi programra vonatkozó jogalkotási javaslatait, hogy az Európai Parlament és a Tanács időben megkezdhesse a jogalkotási munkát, és a programok 2007 elején hatályba léphessenek; kitart azon meggyőződése mellett, hogy egy új fogyasztóvédelmi politikára és egy új közegészségügyi programra való bontás biztosítja a legjobb megoldást az EU prioritásai számára. Hangsúlyozza, hogy az új program számára biztosított forrásokat jelentősen meg kell növelni a jelenlegi helyzethez képest; megjegyzi, hogy az előző bővítési kör és a jövőbeli bővítés a közegészségügy és a fogyasztóvédelem területén hiányosságokat mutató országokra gyakorolt hatását, valamint a program hatókörének javasolt kibővítését figyelembe kell venni;

Oktatás és képzés

68.   úgy véli, hogy szükség van az átlagos Erasmus-hallgató mobilitási támogatásának növelésére; úgy véli, hogy – a program élettartama alatt – a Comenius alprogramnak több tanulót kell bevonnia a közös oktatási tevékenységekbe; úgy véli, hogy a program e tökéletesítései a Bizottság által javasolt referenciaösszeg lényeges növelését követelik meg;

Az európai kultúra és sokféleség támogatása

69.   hangsúlyozza, hogy az audiovizuális szektornak a technológiai változásokat és az innovatív gazdasági folyamatokat érintő jelentőségét és hangsúlyozza annak lehetséges hozzájárulását a lisszaboni folyamat által tervezett tudásalapú gazdaság létrehozásához; aláhúzza, hogy az audiovizuális ágazat fejlődése elsősorban a tagállamok versenyszférájától, független médiájától és állami finanszírozásától függ; hangsúlyozza a jelenlegi MEDIA programok pozitív eredményeit; hangsúlyozza, hogy a MEDIA programok nagyon hatékonynak bizonyultak és bizonyították jelentős európai hozzáadott értéküket az ágazat fejlődésének támogatása tekintetében; hangsúlyozza a MEDIA 2007 program megfelelő szintű finanszírozásának fontosságát, valamint azt, hogy a Bizottság által javasolt összeg a program célkitűzéseinek eléréséhez szükséges minimum;

70.   üdvözli, hogy számos, igen alacsony pénzügyi kerettel rendelkező tevékenység beolvad az új CULTURE 2000 programba, és hangsúlyozza, hogy a terület megfelelő szintű finanszírozása döntő fontosságú, felhívja a figyelmet arra, hogy az új többéves keretbe fel kell venni a 2004 és 2006 közötti időszakra szóló cselekvési program fő intézkedéseit is; felkéri a Bizottságot az Európai Tanácsban a 2005. március 22-23-án elfogadott Európai Ifjúsági Egyezmény alá tartozó tevékenységek előmozdítására; osztja a kulturális miniszterek 2004. júliusi rotterdami találkozóján kifejtett véleményt, miszerint a kultúra számára elégséges költségvetéshez jelentős növelésre van szükség;

Külpolitikák

71.   elvben üdvözli a 4. fejezet alá tartozó pénzügyi eszközök egyszerűsítését, de kétségbe vonja a Bizottság által javasolt szám és lebontás helyességét a pénzeszköz-felhasználás átláthatósága, láthatósága és demokratikus ellenőrzése tekintetében; úgy véli, hogy

o
o   o

72.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a többi érintett intézménynek és szervnek, valamint a tagállamok kormányainak és az parlamentjeinek.

(1) HL C 172., 1999.6.18., 1. o. (2) HL C 310., 2004.12.16., 1. o. (3) HL L 253., 2000.10.7., 42. o. (4) HL C 104. E, 2004.4.30., 991. o. (5) Aznapi elfogadott szövegek, P6_TA-PROV(2004)0005. (6) Elfogadott szövegek, P6_TA-PROV(2004)0075. (7) A Bizottság kérésére 1977-ben egy szakértői csoport által elkészített jelentés. (8) HL L 143., 2004.4.30. 46. o.

Pénzügyi keret 2007-2013