(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2004)0227)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 93. cikkére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0039/2004),

–   tekintettel a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25-i 92/12/EGK tanácsi irányelv(2) 27. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A6-0138/2005),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.   felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát, az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése alapján;

3.   felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való ismételt konzultációra, ha érdemben módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   A Parlament módosításai Módosítás: 1 (-1) PREAMBULUMBEKEZDÉS (új) (-1) Tizenhárom évvel az EK-Szerződés 14. cikkében meghatározott időszak lejárta után, annak célkitűzése még mindig nem teljesült a dohány, az alkoholtartalmú italok és az ásványolajok tekintetében. A jövedéki adózás alá tartozó termékek szabad mozgásának megkönnyítése és ezek belső piacának kialakítása érdekében újabb erőfeszítésekre van szükség. Módosítás: 2 (2) PREAMBULUMBEKEZDÉS Azóta, bár továbbra is viszonylag kisszámú azoknak az áruknak a mozgása, amelyekre az adót kifizették, a gazdasági szereplők vagy magánszemélyek egyre jelentősebb része kísérli meg úgy értelmezni a 92/12/EGK irányelv 7–10. cikkeinek rendelkezéseit, ami lehetővé teszi számukra olyan kereskedelmi módszereknek a legitimizálását, amelyek szerint a jövedéki adót a termékek beszerzése szerinti tagállamban fizetik be. Ezenkívül az Interneten történő kereskedelmi tranzakciók fejlődése, továbbá az adómentes értékesítések megszüntetése a közösségen belüli utasok számára, megnövelték az előbb említett rendelkezések alkalmazásának a gyakoriságát. A 2002. januárban indított újabb vizsgálat eredményeinek alapján, melyet úgy a nemzeti közigazgatási szervek, mint az érintett gazdasági szereplők körében végeztek, a Bizottság jelentést készített a 92/12/EGK irányelv 7–10. cikkeinek az alkalmazásáról. Azóta, bár továbbra is viszonylag kisszámú azoknak az áruknak a mozgása, amelyekre az adót kifizették, a gazdasági szereplők egyre jelentősebb része értelmezte úgy a 92/12/EGK irányelv 7–10. cikkeinek rendelkezéseit, ami lehetővé teszi számukra olyan kereskedelmi módszereknek a jogszerűvé tételét, amelyek szerint a jövedéki adót a termékek beszerzése szerinti tagállamban fizetik be, valamint egyre több magánszemély vásárol más tagállamban saját használatra termékeket, és legálisan a beszerzés helyén fizetik a jövedéki adót. Ezenkívül az Interneten történő kereskedelmi tranzakciók fejlődése, továbbá az adómentes értékesítések megszüntetése a közösségen belüli utasok számára, megnövelték az előbb említett rendelkezések alkalmazásának a gyakoriságát. A 2002. januárban indított újabb vizsgálat eredményeinek alapján, melyet úgy a nemzeti közigazgatási szervek, mint az érintett gazdasági szereplők körében végeztek, a Bizottság jelentést készített a 92/12/EGK irányelv 7–10. cikkeinek az alkalmazásáról. Módosítás: 3 (6) PREAMBULUMBEKEZDÉS (6)  A 7. cikk eltérő helyzeteket különböztet meg arra vonatkozóan, amikor valamely tagállamban a szabad forgalom számára már felszabadított jövedékiadó-köteles árukat egy másik tagállamban kereskedelmi céllal tartanak birtokban, de nem állapítja meg egyértelműen, hogy mindezekben a helyzetekben, a rendeltetési hely szerinti tagállamban, ki a jövedéki adó megfizetésére kötelezett személy. Ezért minden ilyen helyzet vonatkozásában indokolt kétséget kizáróan meghatározni a rendeltetési hely szerinti tagállamban a jövedéki adó megfizetésére kötelezett személyt, továbbá a rendeltetési hely szerinti tagállamban betartandó kötelezettségeket. (6)  A 7. cikk eltérő helyzeteket különböztet meg arra vonatkozóan, amikor valamely tagállamban a szabad forgalom számára már felszabadított jövedékiadó-köteles árukat egy másik tagállamban kereskedelmi céllal tartanak birtokban, de nem állapítja meg egyértelműen, hogy mindezekben a helyzetekben, a rendeltetési hely szerinti tagállamban, ki a jövedéki adó megfizetésére kötelezett személy. Ezért minden ilyen helyzet vonatkozásában indokolt kétséget kizáróan meghatározni a rendeltetési hely szerinti tagállamban a jövedéki adó megfizetésére kötelezett személyt, továbbá a rendeltetési hely szerinti tagállamban betartandó kötelezettségeket, a különböző tagállamok vonatkozó hatályos nemzeti jogszabályainak harmonizációja érdekében Módosítás: 4 (7) PREAMBULUMBEKEZDÉS (7)  Ezen esetekben szükséges a tárolás helye szerinti tagállamban nem letelepedett, de jövedéki adó fizetésére ott kötelezett személyekre vonatkozó kötelezettségek egyszerűsítése, és ugyanakkor olyan rendelkezéseket kell hozni, amelyek az érintett tagállamok számára lehetővé teszik az áruk mozgásának hatásosabb ellenőrzését. (7)  E helyzetekben ugyancsak indokolt leegyszerűsíteni az azokra a személyekre vonatkozó kötelezettségeket, akik nem telepednek le abban a tagállamban, ahol az árut birtokban tartják, de akik ott a jövedéki adó megfizetésére kötelezettek, lehetővé téve az érintett tagállamok közigazgatásainak, hogy jobban ellenőrizhessék a tényleges árumozgásokat, azzal a céllal, hogy a jövedékiadó-köteles termékek területén belső piac alakuljon ki. Módosítás 5 (13) PREAMBULUMBEKEZDÉS (13)  A tagállamok számára meg kell szüntetni azt a lehetőséget, hogy irányadó szinteket írjanak elő annak megállapítására, hogy a termékeket kereskedelmi célra, vagy a magánszemélyek saját szükségleteire tartják-e birtokban. Mindenesetre a hatóságok sosem alkalmazhatják önmagukban ezeket az irányadó szinteket annak bizonyítására, hogy a jövedékiadó-köteles termékek birtokban tartása kereskedelmi célból történik-e. A hatóságok ilyen megállapításra tehát csak az általuk elrendelt és megbízottaik által elvégzett ellenőrzések eredményeképpen juthatnak. (13)  A tagállamok számára meg kell szüntetni azt a lehetőséget, hogy irányadó szinteket írjanak elő annak megállapítására, hogy a termékeket kereskedelmi célra, vagy a magánszemélyek saját szükségleteire tartják-e birtokban. Egyes tagállamokban túlságosan gyakran használják ezeket az irányadó szinteket kötelező határértékként, és ez a gyakorlatban olyan megkülönböztetésekhez vezetett, amelyek ellentétesek a belső piac elveivel. Ezért e szinteket csupán olyan, az ellenőrzésre vonatkozó utasításokba kell belefoglalni, amelyekkel a nemzeti hatóságok ellátják tisztviselőiket, és nem tekinthetők az egyetlen szempontnak annak meghatározásában, hogy a jövedékiadó-köteles termék birtokban tartása kereskedelmi célból vagy magánszemélyek által saját használatra történik-e. Módosítás: 6 (14) PREAMBULUMBEKEZDÉS (14)  A 9. cikk (3) bekezdését el kell hagyni, mivel nem indokolt fenntartani egy olyan adóügyi rendelkezést, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az ásványi olajok szállításával kapcsolatos biztonsági okok miatt eltérjenek a 8. cikkben meghirdetett elvtől.. törölve Módosítás: 7 1. CIKK, (3) BEKEZDÉS, B. PONT 9. cikk (2) bekezdés, bevezető rendelkezés (92/12/ΕGK irányelv) 2.   Annak megállapítására, hogy a 8. cikkben említett termékeket kereskedelmi célra szánták-e, a tagállamok a következőket veszik számba: (2)   A 8. cikkben említett termékek magánszemélyek által saját használatra beszerzettnek tekintendők, hacsak nem bizonyítható, hogy azokat kereskedelmi célra szánták a következőket számba véve:

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé (2) HL L 76., 1992.3.23., 1. o. A legutóbb a 2004/106/EK irányelvvel (HL L 359., 2004.12.4., 30. o.) módosított irányelv.