Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása a La Manche-csatorna nyugati része és a Gascogne-i-öböl nyelvhalállományának helyreállításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2003)0819 – C5–0047/2004 – 2003/0327(CNS))

P6_TA(2005)0128 A6-0050/2005

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2003)0819)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés  37. cikkére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C5–0047/2004),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A6–0050/2005),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát az EK-Szerződés 250. cikkének  (2) bekezdése alapján;

3.   felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.   felkéri a Tanácsot, hogy ismételten konzultáljon a Parlamenttel, abban az esetben, ha lényegesen kívánja módosítani a Bizottság javaslatát;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   A Parlament módosításai Módosítás: 1 Cím A Tanács rendelete, amely intézkedéseket tartalmaz a nyelvhal állományának a La Manche-csatorna nyugati részében és a Gascogne-i-öbölben történő helyreállítására A Tanács rendelete, amely tervet tartalmaz a La Manche-csatorna nyugati része és a Gascogne-i-öböl nyelvhalállományával való gazdálkodásra (A módosítás elfogadása maga után vonja a "helyreállítás" szónak a "gazdálkodás" szóval való felcserélését a teljes szövegben, kivéve a 3. cikk (3) bekezdésének utolsó sorát.) Módosítás: 2 (1) preambulumbekezdés (1)  A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (NTT) egy, a közelmúltban kiadott véleményében kimutatta, hogy a nyelvhalak lehalászás következtében történő pusztulása az NTT VII/e, VIII/a és VIII/b besorolási övezeteiben olyan méreteket öltött, amelynek következtében az ivarérett halállomány csökkenése veszélyezteti a szaporodás általi utánpótlást és ezen övezetekben a faj kihalásával fenyeget. törölve Módosítás: 3 (2) preambulumbekezdés (2)  Intézkedéseket kell hozni az ezen halállomány helyreállítására irányuló többéves tervek elkészítésére, a Tanács 2002. december 20-i, a halászati forrásoknak közös halászati politika keretében történő megőrzésére és fenntartható hasznosítására vonatkozó EK/2371/2002 rendelet 5. cikkének megfelelően. (2)  Intézkedéseket kellene hozni az ezen halállománnyal történő gazdálkodásra, a halászati forrásoknak közös halászati politika keretében történő megőrzéséről és fenntartható hasznosításáról szóló, 2002. december 20-i EK/2371/2002 tanácsi rendelet 5. cikkének megfelelően. Módosítás: 4 (3) preambulumbekezdés (3)  Ezen tervek célja, hogy a halállományt 5-10 éven belül a biztonságos biológiai határértékre állítsa vissza. (3)  Ezen tervek célja, annak biztosítása, hogy a halállomány a biztonságos biológiai határértéken belül maradjon. Módosítás 5: (3a) preambulumbekezdés (új) (3a) Az új közös halászati politika célja a vízben élő erőforrások fenntartható hasznosítása, kiegyensúlyozott módon tekintetbe véve a környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági következményeket. Módosítás: 6 (3b) preambulumbekezdés (új) (3b) A bizottság és a tagállamok garantálják a regionális tanácsadó testületek és a terv megvalósítása kapcsán érintett további felek teljes részvételét. Módosítás: 7 (5) preambulumbekezdés (5)  A Halászati Tudományos, Technikai és Gazdasági Bizottságnak, valamint a Nemzetközi Tengerkutatási Tanácsnak az érintett halállomány teljes nagyságára vonatkozó becslései túlságosan bizonytalanok ahhoz, hogy célkitűzésként lehessen felhasználni azokat a halállomány helyreállításához; ezeket a célokat tehát a halászat által okozott halpusztulás százalékos arányának függvényében kell kialakítani. törölve Módosítás: 8 (6) preambulumbekezdés (6)  Ezen célok eléréséhez oly módon kell ellenőrizni a halászat által okozott halpusztulás százalékos arányban kifejezhető szintjét, hogy nagymértékben valószínűsíthető legyen ezen aránynak évről évre történő csökkenése. törölve Módosítás: 9 (8) preambulumbekezdés (8)  A halállomány helyreállítását követően a Tanácsnak a Bizottság javaslatára döntenie kell, milyen további intézkedéseket kell érvénybe léptetni az EK/2371/2002 rendelet 6. cikkének megfelelően. törölve Módosítás: 10 2. cikk A helyreállítási terv célja az érintett nyelvhalállományok oly módon történő helyreállítása, hogy a biztonságos biológiai értékhatáron belül maradjanak. A gazdálkodási terv célja az érintett nyelvhalállományok oly módon történő alakítása, hogy a biztonságos biológiai határértéken belül maradjanak. Módosítás: 12 3. cikk (2) bekezdés 2.  Amennyiben az éves felmérés fényében a Bizottság megállapítja, hogy a 2. cikkben kitűzött célt a nyelvhal érintett állományainak valamelyike esetében sikerült elérni, úgy a Tanács a Bizottság javaslatára, minősített többséggel dönt arról, hogy a szóban forgó állományra vonatkozóan a jelen rendeletben előírt helyreállítási tervet felváltja egy kezelési tervvel, az EK/2371/2002 rendelet 6. cikkének megfelelően. törölve Módosítás: 13 3. cikk (3) bekezdés 3.  Amennyiben az éves felmérés fényében a Bizottság megállapítja, hogy az érintett nyelvhalállományok bármelyike esetében nem figyelhető meg kielégítő eredmény az állomány helyreállításában, úgy a Tanács a Bizottság javaslatára, minősített többséggel dönt arról, milyen további kiegészítő é/vagy egyéb intézkedéseket kell tenni az érintett halállomány helyreállításának biztosítása érdekében. (3)  Amennyiben az éves felmérés fényében a Bizottság megállapítja, hogy az érintett nyelvhalállományok bármelyike esetében fennáll összeomlásának veszélye, úgy a Tanács a Bizottság javaslatára, minősített többséggel dönt arról, milyen további kiegészítő és/vagy egyéb intézkedéseket kell tenni az érintett halállomány helyreállításának biztosítása érdekében. Módosítás: 14 5. cikk (1) bekezdés 1.  Amennyiben a Halászati Tudományos, Technikai és Gazdasági Bizottság a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács által készített legfrissebb jelentés fényében úgy ítéli meg, hogy a nyelvhal érintett állományainak egyikében a halászat által okozott halpusztulás meghaladja az évi 0,14 arányt, úgy az ezen állományra vonatkozó legmagasabb halászhatósági arány nem haladhatja meg azt a szintet, amely – a Halászati Tudományos, Technikai és Gazdasági Bizottság által a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács legfrissebb jelentése fényében elvégzett tudományos felmérésnek megfelelően – biztosítja a halpusztulási arány alábbi mértékű csökkenését: (1)  A lehalászható legnagyobb mennyiség (TAC) nem haladhatja meg azon kifogási szintet, amelyről a HTMGB a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács legfrissebb jelentése fényében kimutatta, hogy az az ivarérett halaknak a tengerben jelenlevő állományainak 15 %-os növekedését biztosítja az alkalmazási év végére, az adott év elején a tengerben jelenlevő becsült halállomány mértékéhez viszonyítva. a) a halászat által okozott halpusztulásnak évi 20 % alá kell csökkennie az intézkedés alkalmazásának évében, a halállománynak a megelőző évben a VII/e övezetben becsült pusztulásához viszonyítva, b) a halászat által okozott halpusztulásnak évi 35 % alá kell csökkennie az intézkedés alkalmazásának évében, a halállománynak a megelőző évben a VIII/a és VIII/b övezetben becsült pusztulásához viszonyítva Módosítás: 15 5. cikk (2) bekezdés 2.  Amennyiben a Halászati Tudományos, Technikai és Gazdasági Bizottság a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács által készített legfrissebb jelentés fényében úgy ítéli meg, hogy a nyelvhal érintett állományainak egyikében a halászat által okozott halpusztulás egyenlő vagy kisebb, mint évi 0,14, úgy az ezen állományra vonatkozó legmagasabb halászhatósági arány nem haladhatja meg azt a szintet, amely – a Halászati Tudományos, Technikai és Gazdasági Bizottság által a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács legfrissebb jelentése fényében elvégzett tudományos felmérésnek megfelelően – biztosítja a halpusztulási arány alábbi mértékű csökkenését: (2)  A Tanács nem fogad el olyan TAC-ot, amelyet a HTMGB a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács legfrissebb jelentése fényében úgy ítél meg, hogy az alkalmazási év végére a halászat okozta halpusztulás tekintetében nagyobb százalékos értékeket jelent az alábbiakban megnevezetteknél: a) 0,11 évente az intézkedés alkalmazásának évében, a VII/e övezetben, Nyelvhal a Gascogne-i-öbölben: 0,36; b) 0,09 évente az intézkedés alkalmazásának évében, a VII/e övezetben a VIII/a és VIII/b övezetben. Nyelvhal a La Manche-csatorna nyugati részében: az arányt a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács későbbi véleménye tükrében kell majd meghatározni, miután egyes országok is megadták az erre vonatkozó, ma még hiányos adatokat. Módosítás: 16 6. cikk (1) és (2) bekezdés 1.  A jelen rendelet végrehajtásának első évében a következő szabályokat kell alkalmazni: a) abban az esetben, ha az 5. cikk végrehajtása a megelőző évhez viszonyítva 25 %-nál magasabb lehalászhatósági arány megszabását vonná maga után, a Tanács olyan lehalászhatósági arányt fogad el, amely 25 %-nál nem magasabb az adott évhez viszonyítva, b) abban az esetben, ha az 5. cikk végrehajtása a megelőző évhez viszonyítva 25 %-nál alacsonyabb lehalászhatósági arány megszabását vonná maga után, a Tanács csak olyan lehalászhatósági arányt fogad el, amely 25 %-nál nem alacsonyabb az adott évhez viszonyítva. 2.  A jelen rendelet végrehajtásának második évében a következő szabályokat kell alkalmazni (2)  A jelen rendelet végrehajtásának első évében a következő szabályokat kell alkalmazni. a) abban az esetben, ha az 5. cikk végrehajtása a megelőző évhez viszonyítva 15 %-nál magasabb lehalászhatósági arány megszabását vonná maga után, a Tanács olyan lehalászhatósági arány fogad el, amely 15 %-nál nem magasabb az adott évhez viszonyítva; a) abban az esetben, ha az 5. cikk végrehajtása a megelőző évhez viszonyítva 15 %-nál magasabb lehalászhatósági arány megszabását vonná maga után, a Tanács olyan lehalászhatósági arány fogad el, amely nem több mint 15 %-kal magasabb az adott évhez viszonyítva; b) abban az esetben, ha az 5. cikk végrehajtása a megelőző évhez viszonyítva 15 %-nál alacsonyabb lehalászhatósági arány megszabását vonná maga után, a Tanács olyan lehalászhatósági arány fogad el, amely 15 %-nál nem alacsonyabb. b) abban az esetben, ha az 5. cikk végrehajtása a megelőző évhez viszonyítva 15 %-nál alacsonyabb lehalászhatósági arány megszabását vonná maga után, a Tanács olyan lehalászhatósági arány fogad el, amely kevesebb mint 15 %-kal alacsonyabb az adott évhez viszonyítva. Módosítás: 17 III. Fejezet A fejezet törölve. Módosítás: 18 16. cikk A tagállami halfogásokra vonatkozó információk feljegyzésére vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 1983. szeptember 22-i 2807/83/(EGK) bizottsági rendelet 5. cikk (2) bekezdésétől eltérve, a fedélzeten tartott hal kilogrammban kifejezett mennyiségének becslésénél a megengedett hibahatár a hajónaplóban feltüntetett érték 5%-a. A tagállami halfogásokra vonatkozó információk feljegyzésére vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1983. szeptember 22-i 2807/83/EGK bizottsági rendelet 5. cikke (2) bekezdésétől eltérve, a fedélzeten tartott hal élősúly-kilogrammban kifejezett mennyiségének becslésénél a megengedett hibahatár mértéke a hajónaplóban feltüntetett érték 8%-a. Amennyiben a közösségi szabályozás nem ír elő átváltási arányt, úgy azon tagállam átváltási arányát kell alkalmazni, amelynek lobogója alatt az adott hajó közlekedik. Módosítás: 19 17. cikk A tagállamok illetékes hatóságai ügyelnek arra, hogy az 1. cikkben megnevezett földrajzi övezetben kifogott nyelvhal 50 kg-ot meghaladó minden eladása esetében a halak mennyiségét árverési mérlegen lemérjék. A tagállamok illetékes hatóságai ügyelnek arra, hogy az 1. cikkben megnevezett övezetben kifogott nyelvhal 100 kg-ot meghaladó minden eladása esetében a halak mennyiségét árverési mérlegen lemérjék. Módosítás: 20 19. cikk, (1) bekezdés 1.  A tagállamok illetékes hatóságai megkövetelhetik, hogy az 1. cikkben megnevezett földrajzi övezetben kifogott és az adott tagállamba első ízben beszállított közönséges nyelvhal 50 kg-ot meghaladó minden mennyisége esetében a halak mennyiségét az első kirakodás kikötőjéből történő elszállítást megelőzően mérjék le. 1.  A tagállamok illetékes hatóságai megkövetelhetik, hogy az 1. cikkben megnevezett földrajzi övezetben kifogott és az adott tagállamba első ízben beszállított közönséges nyelvhal 100 kg-ot meghaladó minden mennyisége esetében a halak mennyiségét az első kirakodás kikötőjéből történő elszállítást megelőzően mérjék le. Módosítás: 21 19. cikk, (2) bekezdés (2.)  Az EGK/2847/93 rendelet 13. cikkében foglaltaktól eltérően, amennyiben a közönséges nyelvhal 50 kg-ot meghaladó mennyiségét a kirakodási vagy import célállomástól eltérő helyre szállítják, úgy azokat az EGK/2847/93 rendelet 8. cikke (1) bekezdésében előírt nyilatkozatokkal kell kísérni, minden ezen mennyiségben szállított halfajra vonatkozóan külön nyilatkozatra van szükség. Az EGK/2847/93 rendelet 13. cikke (4) bekezdése b) pontjában tartalmazott mentesség nem érvényes. (2.)  Az EGK/2847/93 rendelet 13. cikkében foglaltaktól eltérően, amennyiben a közönséges nyelvhal 100 kg-ot meghaladó mennyiségét a kirakodási vagy import célállomástól eltérő helyre szállítják, úgy azokat az EGK/2847/93 rendelet 8. cikke (1) bekezdésében előírt nyilatkozatokkal kell kísérni, minden ezen mennyiségben szállított halfajra vonatkozóan külön nyilatkozatra van szükség. Az EGK/2847/93 rendelet 13. cikke (4) bekezdése b) pontjában tartalmazott mentesség nem érvényes. Módosítás: 22 Melléklet A melléklet törölve.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása a gépjárművek újrafelhasználhatóságra, újrafeldolgozhatóságra és hasznosíthatóságra tekintettel történő típusjóváhagyásáról és a 70/156/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2004)0162 – C5-0126/2004 – 2004/0053(COD))

P6_TA(2005)0129 A6-0004/2005

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2004)0162)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, valamint az EK-Szerződés  95. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamentnek (C5-0126/2004),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság jelentésére (A6-0004/2005),

1.   jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy forduljon ismét a Parlamenthez, ha javaslatát érdemben módosítani kívánja, vagy azt egy újabb szöveggel kívánja felváltani;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2005. április 14-én került elfogadásra a gépjárművek újrafelhasználhatóságra, újrafeldolgozhatóságra és hasznosíthatóságra tekintettel történő típusjóváhagyásáról és a 70/156/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló 2005/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében említett eljárásnak megfelelően(3),

mivel:

(1)  Az elhasználódott járművekről szóló 2000. szeptember 18-i 2000/53/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) 7. cikkének (4) bekezdése szerint megfelelő rendelkezéseket kell hozni annak biztosítására, hogy az M1 és N1 kategóriába tartozó, típusjóváhagyással rendelkező gépjárművek csak akkor legyen forgalomba hozhatók, ha tömegükre vetítve legalább 85%-ban újrafelhasználhatók és/vagy újrafeldolgozhatók és a tömegükre vetítve legalább 95%-ban újrafelhasználhatók és/vagy hasznosíthatók.

(2)  Az alkatrészek újrahasználhatósága, illetve az anyagok újrafeldolgozhatósága és hasznosíthatósága a hulladékgazdálkodásra vonatkozó közösségi stratégia lényeges elemét képezik. A gépjárműgyártóktól és beszállítóiktól ezért meg kell követelni, hogy az új járművek kifejlesztésének legkorábbi szakaszában építsék be e szempontokat az életciklusuk végét elérő járművek kezelésének megkönnyítése érdekében.

(3)  Ezen irányelv a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i 70/156/EGK tanácsi irányelv(5) által létrehozott teljes közösségi gépjármű-típusjóváhagyás keretén belül az egyik külön irányelv.

(4)  A teljes gépjármű-típusjóváhagyás jelenleg kötelező az M1 kategóriába tartozó gépjárművek esetében, és a közeljövőben ki fog terjedni a gépjárművek valamennyi kategóriájára. Ezért szükséges bevonni a teljes gépjármű-típusjóváhagyásba a gépjárművek újrafelhasználhatóságára, újrafeldolgozhatóságára és hasznosíthatóságára vonatkozó ezen intézkedéseket.

(5)  Ennek megfelelően szükséges rendelkezéseket hozni annak figyelembevétele céljából, hogy az N1 gépjárművekre egyelőre nem vonatkozik a teljes gépjármű-típusjóváhagyási rendszer.

(6)  A gyártónak az ISO 22628 : 2002 szabvánnyal összhangban a jóváhagyó hatóság rendelkezésére kell bocsátania az összes szükséges műszaki információt az összetevő anyagok és azok tömege tekintetében, hogy ellenőrizni lehessen a gyártó számításait.

(7)  A gyártó számításait csak akkor lehet megfelelően jóváhagyni a jármű-típusjóváhagyás időpontjában, ha a gyártó megfelelő intézkedésekett hozott és eljárásokat vezetett be a beszállítóktól érkező valamennyi információ kezelésére. Az illetékes szervnek a típusjóváhagyás megadása előtt előzetesen értékelnie kell ezen intézkedéseket és eljárásokat, valamint tanúsítványt kell kiadnia azok megfeleléséről.

(8)  Az újrafeldolgozhatósági és hasznosíthatósági arányokra vonatkozó számítások különböző összetevőinek jelentőségét az elhasználódott járművek kezelésére vonatkozó eljárásokkal összhangban kell értékelni. A gyártónak ezért javasolnia kell egy stratégiát az elhasználódott járművek kezelésére, és ennek részleteit ismertetnie kell az illetékes szervvel. E stratégiának a gépjármű-jóváhagyás kérelmezése időpontjában elérhető vagy fejlesztés alatt álló elismert technológiákon kell alapulnia.

(9)  A különleges rendeltetésű járműveket egyedi feladat ellátására tervezték, és egyedi karosszériát igényelnek, amely nem áll a gyártó kizárólagos ellenőrzése alatt. Az újrafeldolgozhatósági és hasznosíthatósági arányt következésképpen nem lehet megfelelően kiszámítani. E járművek ezért nem tartozhatnak a számításra vonatkozó követelmények hatálya alá.

(10)  A befejezetlen járművek az N1 kategóriájú járművek jelentős részét képezik. Az alapjármű gyártója nincs abban a helyzetben, hogy kiszámíthassa a befejezett járművek újrafeldolgozhatósági és hasznosíthatósági arányát, mivel a későbbi szakaszokra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre az alapjármű tervezésének szakaszában. Ezért csupán azt lehet megkövetelni, hogy az alapjármű feleljen meg ezen irányelvnek.

(11)  A kis sorozatban gyártott járművek piaci részesedése nagyon korlátozott, ezért kevés haszonnal jár a környezet számára, ha azoknak meg kell felelniük ezen irányelvnek. Ezért helyénvaló kivonni őket ezen irányelv egyes rendelkezései alól.

(12)  A 2000/53/EK irányelv 7. cikke (5) bekezdésével összhangban megfelelő intézkedéseket kell hozni a közúti közlekedésbiztonság és a környezetvédelem érdekében egyes alkatrészek újrafelhasználásának megakadályozására, amelyeket elhasználódott járművekről távolítottak el. Az ilyen intézkedéseknek kizárólag az alkatrészek új járművek gyártása során történő újrafelhasználására kell vonatkozniuk.

(13)  Az ezen irányelvben meghatározott rendelkezések kötelezik a gyártókat a típusjóváhagyással összefüggő új adatok rendelkezésre bocsátására, és ezért e részleteket tartalmaznia kell a 70/156/EGK irányelvnek, amely meghatározza a típusjóváhagyáshoz benyújtandó adatok kimerítő jelledű listáját. Ezért azt az irányelvet ennek megfelelően módosítani kell.

(14)  Az ezen irányelvnek a tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazításához szükséges intézkedéseket a 70/156/EGK irányelv 13. cikkének (3) bekezdésében megállapított szabályozási eljárással összhangban kell elfogadni.

(15)  Mivel a javasolt intézkedés céljait – azaz az elhasználódott járművek környezetre gyakorolt hatásának minimálisra csökkentését annak előírása révén, hogy a járműveket a kigondolástól az újrafelhasználás, az újrafeldolgozás és a hasznosítás megkönnyítésére tekintettel kell tervezni – a tagállamok önmagukban nem tudják kielégítően megvalósítani hanem az intézkedés terjedelme miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. A e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ezen irányelv nem lépheti túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(16)  A jobb jogszabályalkotásról szóló intézményközi megállapodás (34) bekezdésével összhangban a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy a maguk számára, illetve a Közösség érdekében készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az ezen irányelv és az átültető intézkedések közötti megfelelést, továbbá hogy ezeket tegyék közzé,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy

Ezen irányelv a 2. cikk hatálya alá tartozó járművek típusjóváhagyására vonatkozó igazgatási és műszaki rendelkezéseket határozza meg annak biztosítása érdekében, hogy alkatrészeik és alapanyagaik az I. mellékletben meghatározott minimális arányban újrafelhasználhatóak, újrafeldolgozhatóak és hasznosíthatóak legyenek.

Ez az irányelv külön rendelkezéseket határoz meg annak biztosítására, hogy az alkatrészek újrafelhasználása ne járjon biztonsági vagy környezetvédelemi kockázattal.

2. cikk

Hatály

Ezen irányelv a 70/156/EGK irányelv II. mellékletének A. részében meghatározott M1 és N1 kategóriájú járművekre, valamint az ilyen járművek új, illetve újrafelhasznált alkatrészeire alkalmazandó.

3. cikk

Kivételek

4. cikk

Fogalommeghatározások

5. cikk

Típusjóváhagyási rendelkezések

(1)  A tagállamok csak azon járműtípusok számára adják meg az EK-típusjóváhagyást vagy a nemzeti típusjóváhagyást a újrafelhasználhatóság, újrafeldolgozhatóság és hasznosításhatóság tekintetében, amelyek megfelelnek az ezen irányelvben foglalt követelményeknek.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában a gyártónak a jóváhagyó hatóság rendelkezésére kell bocsátania az ezen irányelv I. mellékletében említett számításokhoz és ellenőrzésekhez szükséges részletes műszaki információkat, amelyek a jármű és alkatrészeinek gyártása során alkalmazott anyagok természetére vonatkoznak. Amennyiben kiderül, hogy az ilyen információ szellemi tulajdonjog tárgyát, vagy a gyártó vagy annak beszállítója különleges know-how-ját képezi, a gyártónak vagy beszállítójának elegendő információt kell szolgáltatnia ahhoz, hogy a számításokat megfelelően el lehesssen végezni.

(3)  Az újrafelhasználhatóság, újrafeldolgozhatóság és hasznosíthatóság vonatkozásában a tagállamok biztosítják, hogy a gyártó az ezen irányelv II. mellékletében meghatározott adatközlőlap-mintát használja, amikor a 70/156/EGK irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján EK-típusjóváhagyási kérelmet nyújt be.

(4)  A 70/156/EGK irányelv 4. cikkének (3) bekezdése szerinti EK-típusjóváhagyás engedélyezésekor a típusjóváhagyó hatóság az ezen irányelv III. mellékletében meghatározott EK-típusbizonyítvány-mintát alkalmazzák.

6. cikk

Előzetes értékelés

(1)  A tagállamok nem adják meg a típusjóváhagyást anélkül, hogy először biztosítanák, hogy a gyártó az ezen irányelv IV. mellékletének 3. bekezdésével összhangban megfelelő intézkedéseket tegyen és eljárásokat hozzon létre az ezen irányelv hatálya alá tartozó valamennyi újrafelhasználhatósági, újrafeldolgozhatósági és hasznosíthatósági szempont kezelése céljából. Miután ezt az előzetes értékelést elvégezték, a "IV. mellékletnek való megfelelés tanúsítványa" elnevezésű igazolást kiadják a gyártónak (a továbbiakban: "megfelelőségi tanúsítvány").

(2)  A tagállamok az előzetes értékelés keretében biztosítják, hogy a járműtípus gyártásához használt anyagok megfeleljenek a 2000/53/EK irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezéseknek.

A Bizottság a 9. cikkben említett eljárással összhangban megállapítja azokat a részletes szabályokat, amelyek szükségesek az ezen rendelkezésnek való megfelelés ellenőrzéséhez.

(3)  Az (1) bekezdés alkalmazásában a gyártó stratégiát javasol az alkatrészek szétszerelése és újrafelhasználása, az anyagok újrafeldolgozása és hasznosítása biztosítására. A stratégiának figyelembe kell vennie a jármű-típusjóváhagyás kérelmezésének időpontjában elérhető vagy fejlesztés alatt álló elismert technológiákat.

(4)  A tagállamok a IV. melléklet 2 pontjával összhangban kinevezik az előzetes értékelés elvégzésére és a megfelelőségi tanúsítvány kiadására illetékes szervet.

(5)  A megfelelőségi tanúsítvány tartalmazza a megfelelő dokumentációt és leírja a gyártó által ajánlott stratégiát. Az illetékes szerv a IV. melléklet 1. függelékében meghatározott mintát alkalmazza.

(6)  A megfelelőségi tanúsítvány a kiállításától számított legalább két évig érvényes, mielőtt újabb vizsgálatok végezhetőek.

(7)  A gyártónak értesítenie kell az illetékes szervet bármely jelentős változásról, amely kihathat a megfelelőségi tanúsítvány érvényességére. Az illetékes szerv a gyártóval történő konzultációt követően határoz arról, hogy szükségesek-e újabb vizsgálatok.

(8)  Az illetékes szerv a megfelelőségi tanúsítvány érvényességi időszakának végén –amennyiben helyénvaló – kiad egy új megfelelőségi tanúsíványt vagy további két évre meghosszabítja annak érvényességét. Az illetékes szerv új tanúsítványt ad ki, ha jelentős változásokról értesítették őt.

7. cikk

Az alkatrészek újrafelhasználása

8. cikk

A 70/156/EGK irányelv módosítása

A 70/156/EGK irányelv az ezen irányelv VI. mellékletének megfelelően módosul.

9. cikk

Módosítások

Az ezen irányelvnek a tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazításához szükséges módosításokat a Bizottság a 70/156/EGK irányelv 13. cikkének (3) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban fogadja el.

10. cikk

A típusjóváhagyási végrehajtási dátumok

(1)  A tagállamok ...(6) kezdődő hatállyal az ezen irányelv követelményeinek megfelelő járműtípusok tekintetében:

(2)  A tagállamok ...(7)* kezdődő hatállyal az ezen irányelv követelményeinek nem megfelelő járműtípusok tekintetében:

(3)  Amennyiben az ezen irányelvben foglalt követelmények nem teljesülnek, a tagállamok ...(8)** kezdődő hatállyal:

(4)  A 7. cikket …* kezdődő hatállyal kell alkalmazni.

11. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok legkésőbb …(9) elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

Ezeket a rendelkezéseket ...* alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok állapítják meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

12. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

13. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MELLÉKLET

MELLÉKLETEK LISTÁJA

I.MELLÉKLET

KÖVETELMÉNYEK

1.  Az M1 és N1 kategóriába tartozó járműveket úgy kell gyártani, hogy:

2.  A gyártó típusjóváhagyás céljából benyújt egy megfelelően kitöltött – az ISO 22628 : 2002 szabvány A. mellékletével összhangban elkészített – adatbejelentési formanyomtatványt. Az adatbejelentési lap tartalmazza az anyagok szerinti bontást.

Az adatbejelentési laphoz csatolni kell a gyártó nyilatkozatát a szétszerelt alkatrészek felsorolásáról a szétszerelés szakaszára vonatkozóan és az általa javasolt kezelési folyamatról.

3.  A gyártó az 1. és a 2. pont alkalmazásában igazolja a jóváhagyó hatóság számára, hogy a reprezentatív jármű megfelel a követelményeknek. A B. mellékletben előírt, az ISO 22628 : 2002 szabvány szerinti számítási módszer alkalmazandó.

A gyártónak azonban képesnek kell lennie annak igazolására, hogy a járműtípuson belül bármely változat megfelel ezen irányelv követelményeinek.

4.  A reprezentatív járművek kiválasztásánál figyelembe kell venni az alábbi kritériumokat:

– a karosszéria típusa;

– a rendelkezésre álló felszereltségi szintek(10);

– a rendelkezésre álló kiegészítő berendezések1, amelyeket a gyártó felelősségére szerelnek fel.

5.  Amennyiben a típusjóváhagyó hatóság és a gyártó egy gépjárműtípuson belül együttesen nem azonosítja az újrafelhasználhatóság, újrafeldolgozhatóság és hasznosíthatóság tekintetében legproblematikusabbnak megítélt változatot, ki kell választani egy reprezentatív járművet, mégpedig:

6.  A számítások vonatkozásában a gumikat újrafeldolgozhatónak kell tekinteni.

7.  A tömeget egytizedes pontossággal kilogrammban kell kifejezni. Az arányokat egy tizedes pontossággal százalékban kell kiszámolni, majd az alábbiak szerint kell kerekíteni:

8.  A jóváhagyó hatóság az ezen mellékletben említett számítások ellenőrzésénél vizsgálatok tekintetében biztosítja, hogy az ezen melléklet 2. pontjában említett adatbejelentési formanyomtatvány összhangban legyen a 6. cikk (1) bekezdésében említett megfelelési tanúsítványhoz csatolt ajánlott stratégiával.

9.  A gyártó az alkatrészek anyagának és tömegének ellenőrzésére járműveket alkatrészeket biztosít, amennyiben a típusjóváhagyó hatóság szükségesnek ítéli.

II.MELLÉKLET

ADATKÖZLŐ LAP AZ EK TÍPUSJÓVÁHAGYÁSHOZ

a gépjárművek újrafelhasználhatóságra, újrafeldolgozhatóságra és hasznosíthatóságra tekintettel történő EK-típusjóváhagyásához, 70/156/EGK tanácsi irányelv(11) I. mellékletével összhangban

Az alábbi információkat három példányban kell benyújtani, és mellékelni kell egy tartalomjegyzéket. A rajzokat megfelelő méretarányban és részletességgel A4 méretben vagy A4 formátumúra hajtogatva kell benyújtani. Az esetleges fényképeknek elégséges részletességűnek kell lenniük.

0.  ÁLTALÁNOS

0.1.  Gyártmány (gyártó kereskedelmi neve):

0.2.  Típus:

0.2.0.1.  Alváz:

0.2.1.  Kereskedelmi név (nevek), (adott esetben):

0.3.  Típusazonosító, ha jelölték a járművön (b):

0.3.1.  A fenti megjelölés helye:

0.4.  A jármű kategóriája (c):

0.5.  A gyártó neve és címe:

0.8.  Az összeszerelő üzem(ek) címe(i):

1.  A JÁRMŰ ÁLTALÁNOS SZERKEZETI JELLEMZŐI

1.1.  Fényképek és/vagy rajzok a reprezentatív járműről:

1.2.  A teljes jármű méretezett rajza:

1.3.  A tengelyek és a kerekek száma:

1.3.1.  Ikerabronccsal szerelt keréktengelyek száma és helye:

1.3.3.  Hajtott kerekek (száma, elrendezése, más tengelyekhez való kapcsolódás)

1.7.  Vezetőfülke (előretolt vagy rendes)(z):

3.  MOTOR (q) (a mind benzinnel, gázolajjal stb., mind ezek és más üzemanyagok keverékével működő járművek esetében megismételendő (+))

3.1.  Gyártó:

3.2.  Belső égésű motor

3.2.1.  Egyedi információk a motorról

3.2.1.1.  Működési elv: külső gyújtású motor / kompressziós gyújtású motor, négyütemű / kétütemű (1)

3.2.1.2.  Hengerek száma és elrendezése:

3.2.1.3.  Motor hengerűrtartalma (s): ...... cm³

3.2.2.  Üzemanyag: gázolaj / benzin / PB-gáz / földgáz / etanol: (1)

4.  ERŐÁTVITEL (v)

4.2.  Típus (mechanikus, hidraulikus, elektromos stb.):

4.5.  Tengelykapcsoló

4.5.1.  Típus (kézi / automata / FVE (fokozatmentesen változtatható erőátvitel)) (1)

4.9.  Differencálzár: igen / nem / választható (1)

9.  KAROSSZÉRIA

9.1.  Karosszéria típusa:

9.3.1.  Ajtók elrendezése és az ajtók száma:

9.10.3.  Ülések

9.10.3.1.  Száma:

15.  ÚJRAFELHASZNÁLHATÓSÁG, ÚJRAFELDOLGOZHATÓSÁG és HASZNOSÍTHATÓSÁG

15.1.  A reprezentatív jármű változata:

15.2.  A reprezentatív jármű tömege karosszériával, vagy a vezetőfülkés alváz tömege a karosszéria és/vagy a kapcsolószerkezet nélkül, amennyiben a gyártó nem látja el karosszériával és/vagy kapcsolószerkezettel (adott esetben folyadékkal, eszközökkel, pótkerékkel) a vezető nélkül:

15.3.  A reprezentatív jármű anyagainak tömege

15.3.1.  Az előkezelés során figyelembe vett anyagok tömege (##):

15.3.2.  A szétszerelés során figyelembe vett anyagok tömege (##):

15.3.3.  A nemfém hulladék feldolgozása során figyelembe vett, újrafeldolgozásra alkalmasnak ítélt anyagok tömege (##) :

15.3.4.  A nemfém hulladék feldolgozása során figyelembe vett, energetikai hasznosításra alkalmasnak ítélt anyagok tömege (##):

15.3.5.  Anyagok szerinti bontás (##):

15.3.6.  Az újrafelhasználható és/vagy újrafeldolgozható anyagok össztömege:

15.3.7.  Az újrafelhasználható és/vagy hasznosítható anyagok össztömege:

15.4.  Arányok

15.4.1.  Újrafeldolgozhatósági arány "Rcyc (%)":

15.4.2.  Hasznosíthatósági arány "Rcov (%)":

III.MELLÉKLET

MINTA AZ EK-TÍPUSBIZONYÍTVÁNYHOZ

Legnagyobb méret: A4 (210 x 297 mm)

EK-TÍPUSBIZONYÍTVÁNY

tekintettel a […./…/EK, ezen] irányelvre

EK-típusjóváhagyási szám:

A meghosszabbítás indoka:

SZAKASZ

0.1.  Gyártmány (gyártó kereskedelmi neve):

0.2.  Típus:

0.2.1.  Kereskedelmi név (nevek) (13)):

0.3.  Típusazonosító, ha jelölték a járművön:

0.3.1.  A fenti megjelölés helye:

0.4.  A jármű kategóriája (14)):

0.5.  A gyártó neve és címe:

0.8.  Az összeszerelő üzem(ek) neve és címe:

[…]

SZAKASZ

1.  További információk:

A reprezentatív jármű(vek) újrafeldolgozhatósági aránya:

A reprezentatív jármű(vek) hasznosíthatósági aránya:

2.  A vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat:

3.  A vizsgálatról szóló jelentés időpontja:

4.  A vizsgálatról szóló jelentés hivatkozási száma:

5.  Megjegyzések:

6.  Mellékletek: az index és a tájékoztató csomag

7.  A jármű megfelel / nem felel meg (2) ezen irányelv műszaki követelményeinek:

IV.MELLÉKLET

ELŐZETES ÉRTÉKELÉS

1.  E melléklet célja

E melléklet leírja az illetékes szerv által elvégzendő előzetes értékelést, amely biztosítja, hogy a gyártó meghozza a szükséges intézkedéseket és létrehozza a szükséges eljárásokat.

2.  Az illetékes szerv

Az illetékes szervnek meg kell felelnie a minőségbiztosítási rendszerek tanúsítását végző szervek általános követelményeire vonatkozó EN 45012: 1989 vagy az ISO/IEC 62 :1996 szabványnak a gyártó irányítási rendszere tekintetében.

3.  Az illetékes szerv által elvégzendő vizsgálatok

3.1.  Az illetékes szerv biztosítja, hogy a gyártó meghozza a szükséges intézkedéseket, hogy:

3.2.  A gyártó dokumentált formában az illetékes szerv rendelkezésére bocsátja az összes vonatkozó információt. Különösen az anyagok újrafeldolgozását és hasznosítását kell megfelelően dokumentálni.

A IV. melléklet 1. függeléke

A MEGFELELŐSÉGI TANÚSÍTVÁNY MINTÁJA

V.MELLÉKLET

A NEM ÚJRAFELHASZNÁLHATÓNAK MINŐSÜLŐ ALKATRÉSZEK

1.  Bevezetés

Ez a melléklet az M1 és N1 kategóriába tartozó járművek alkatrészeire vonatkozik, amelyeket nem szabad újrafelhasználni új járművek gyártása során.

2.  Az alkatrészek listája

VI.MELLÉKLET

A 70/156/EGK IRÁNYELV MÓDOSÍTÁSA

2.  A IV. melléklet I. része az alábbi résszel egészül ki:

3.  A XI. melléklet a következőképpen módosul:

b)  A 2. függelék az alábbi ponttal egészül ki:

c)  A 3. függelék az alábbi ponttal egészül ki:

(1) A Hivatalos lapban még nem tették közzé. (2) HL C  (3) Az Európai Parlament 2005. április 14-i álláspontja. (4) HL L 269., 2000.10.21., 34. o. A 2005/63/EK bizottsági határozattal (HL L 25., 2005.1.28., 73. o.) módosított irányelv. (5) HL L 42., 1970.2.23., 1. o. A legutóbb a 2004/104/EK bizottsági irányelvvel (HL L 337., 2004.11.13., 13. o.) módosított irányelv. (6) * Az ezen irányelv hatálybalépését követő 12 hónappal (7) ** Az ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követő 36 hónappal (8) *** Az ezen irányelv hatálybalépését követő 54 hónappal (9) * Az ezen irányelv hatálybalépését követően 12 hónappal. (10) Például: bőrkárpit, autórádió felszerelések, légkondicionáló rendszer, alumínium kerekek. (11) Az ezen adatközlő lapon használt számok és lábjegyzetek megfelelnek a 70/156/EGK irányelv I. mellékletében foglaltaknak. Az ezen irányelv szempontkjából nem releváns tételek nem szerepelnek. (12) A nem kívánt rész törlendő. (13) Ha nem áll rendelkezésre a típusjóváhagyás megadásakor, akkor ezt a pontot legkésőbb a jármű forgalomba hozatalakor kell kitölteni. (14) A II. melléklet A. részében meghatározottak szerint. (15) HL L 53., 2003.2.28., 58. o. (16) Amennyiben a légzsákot a kormánykerékbe építik be, maga a kormánykerék.

Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása a déli szürke tőkehal- és norvég homárállománynak a Cantabriai-tengerben és az Ibériai-félsziget nyugati részén történő helyreállításáról és a 850/98/EK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2003)0818 – C5–0042/2004 – 2003/0318(CNS))

P6_TA(2005)0130 A6-0051/2005

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2003)0818)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 37. cikkére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C5–0042/2004),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A6–0051/2005),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.   felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése alapján;

3.   felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.   felkéri a Tanácsot, hogy ismételten konzultáljon a Parlamenttel, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   A Parlament módosításai Módosítás: 1 (1) PREAMBULUMBEKEZDÉS 1.  A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) nemrégiben közzétett tudományos szakvéleményeiben jelezte, hogy a halászat az ICES VIIIc. és IXa. körzetekben élő déli szürketőkehal-állomány, valamint norvéghomár-állomány olyan mértékű pusztulását eredményezte, amely olyan szintre csökkentette le az ivarérett halmennyiséget a tengerben, amelyről az állomány nagy valószínűséggel nem képes természetes szaporodással újra feltöltődni, és ezért az állományt a kipusztulás veszélye fenyegeti. 1.  A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) nemrégiben közzétett tudományos szakvéleményeiben jelezte, hogy a halászat a Cádizi-öböl kivételével az ICES VIIIc. és IXa. körzetekben élő déli szürketőkehal-állomány, valamint norvéghomár-állomány olyan mértékű pusztulását eredményezte, amely olyan szintre csökkentette le az ivarérett halmennyiséget a tengerben, amelyről az állomány nagy valószínűséggel nem képes természetes szaporodással újra feltöltődni, és ezért az állományt a kipusztulás veszélye fenyegeti. Módosítás: 2 (3) PREAMBULUMBEKEZDÉS (3)  E tervek célja, hogy öt–tíz év alatt az érintett állományok feltöltése olyan szintű legyen, hogy azok ismét a biztonságos biológiai határmennyiségeken belül legyenek. (3)  E tervek célja, hogy tíz év alatt az érintett állományok feltöltése olyan szintű legyen, hogy azok ismét a biztonságos biológiai határmennyiségeken belül legyenek. Módosítás: 3 (4a) PREAMBULUMBEKEZDÉS (új) (4a) Az ezen állományok helyreállítása érdekében szükséges intézkedések meghozatala gazdasági és szociális intézkedések elfogadását teszi szükségessé a halászati lehetőségeket korlátozó intézkedések által érintettekre vonatkozó következmények enyhítése érdekében. Ennek megfelelően a helyzet kezelésére megfelelő előirányzatokat kell létrehozni a közösségi költségvetésben. Módosítás: 4 (5) PREAMBULUMBEKEZDÉS 5.  A halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB) és az ICES számításai szerint a kérdéses állományok abszolút nagysága túlságosan bizonytalan ahhoz, hogy azt helyreállítási célként lehessen felhasználni és a célokat a halászati állománypusztulás mértéke alapján kell meghatározni. törölve Módosítás: 5 (6) PREAMBULUMBEKEZDÉS (6)  Ennek a célkitűzésnek az elérése érdekében a halászati állománypusztulás szintjeit úgy kell ellenőrizni, hogy nagy legyen a valószínűsége annak, hogy az állománypusztulás mértéke évről-évre csökken. (6)  Ennek a célkitűzésnek az elérése érdekében a halászati állománypusztulást úgy kell ellenőrizni, hogy nagy legyen a valószínűsége annak, hogy a kifejlett egyedek mennyisége a tengerben évről-évre növekszik. Módosítás: 6 (7) PREAMBULUMBEKEZDÉS (7)  A halászati állománypusztulás mértékének ellenőrzését úgy lehet elérni, hogy megfelelő módszert dolgozunk ki az érintett állományok teljes kifogható mennyisége (TAC) szintjének meghatározásához, illetve, hogy zárt területeket és kilowatt-nap korlátozásokat magában foglaló rendszert dolgozunk ki, amelyek révén az érintett állományokra vonatkozó halászati tevékenységeket olyan szintre korlátozzuk, amelyek esetében a TAC-ok átlépése igen valószínűtlen. (7)  A halászati állománypusztulás mértékének ellenőrzését úgy lehet elérni, hogy megfelelő módszert dolgozunk ki az érintett állományok teljes kifogható mennyisége (TAC) szintjének meghatározására, és korlátozásokat vezetünk be az érintett állományokra vonatkozó halászati tevékenységre, hogy ennek szintje olyan legyen, amelyek esetében a TAC-ok átlépése igen valószínűtlen. Módosítás: 7 (10) PREAMBULUMBEKEZDÉS 10.  A norvéghomár-állományok helyreállítása szükségessé teszi, hogy ezen faj bizonyos szaporodási területei védelmet élvezzenek a halászattal szemben, ezért a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló, 1998. március 30-i 850/98/EK tanácsi rendelet ennek megfelelően módosítandó; törölve Módosítás: 8 1. CIKK A) PONT a) a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) által meghatározott VIIIc. és IXa. körzetekben élő déli szürketőkehal-állomány; a) a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) által meghatározott VIIIc. és IXa. körzetekben élő déli szürketőkehal-állomány a Cádizi-öböl kivételével; Módosítás: 9 1. CIKK C) PONT c) a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) által meghatározott IXa. körzetben élő norvéghomár-állomány. c) a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) által meghatározott IXa. körzetben élő norvéghomár-állomány a Cádizi-öböl kivételével. Módosítás: 10 2. CIKK Az állomány-helyreállítási terv célja az érintett állományok olyan szintre történő feltöltése, hogy azok ismét a biztonságos biológiai határmennyiségeken belül legyenek Az állomány-helyreállítási terv célja az érintett állományok elegendő hosszúságú idő alatt, és a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) információi szerint olyan szintre történő feltöltése, hogy azok ismét a biztonságos biológiai határmennyiségeken belül legyenek. Ez azt jelenti, hogy a) az 1 cikk a) pontjában meghatározott állományok tekintetében a rendelkezésre álló tudományos jelentéseknek megfelelően két egymást követő évben 35 000 tonna szürketőkehal ívó állománynak megfelelő biomasszát kell elérni, vagy a kifejlett egyedek mennyiségét tíz éven belül 35 000 tonnának megfelelő vagy azt meghaladó értékre kell emelni. Ezt a számadatot a HTMGB-től származó új tudományos adatok fényében kell módosítani. b) az 1 cikk b) és c) pontjában meghatározott állományok tekintetében az érintett állományokat a biztonságos biológiai határmennyiségeken belüli értékekre kell visszaállítani tíz éven belül. Módosítás: 11 5. CIKK (1) BEKEZDÉS (1)  Amennyiben – az ICES legújabb jelentésének fényében – a HTMGB becslése szerint a déli szürketőkehal-állományra vonatkozó halászati állománypusztulás mértéke meghaladja az évi 0,17-et, akkor a teljes kifogható mennyiség (TAC) szintje nem haladhatja meg azt a halfogási szintet, amely a HTMGB által az ICES legutóbbi jelentései alapján végzett tudományos értékelések jelzése szerint alkalmazási évének végén a halászati állománypusztulási szint 10%-os csökkenését eredményezi az előző évre számított halászati állománypusztulás mértékéhez képest. (1)  Amennyiben – az ICES legújabb jelentésének fényében – a HTMGB becslése szerint a déli szürketőkehal-állományra vonatkozó halászati állománypusztulás mértéke meghaladja az évi 0,27-et, akkor a teljes kifogható mennyiség (TAC) szintje nem haladhatja meg azt a halfogási szintet, amely a HTMGB által az ICES legutóbbi jelentései alapján végzett tudományos értékelések jelzése szerint alkalmazási évének végén a halászati állománypusztulási szint 10%-os csökkenését eredményezi az előző évre számított halászati állománypusztulás mértékéhez képest. Módosítás: 12 5. CIKK (2) BEKEZDÉS (2)  Amennyiben – az ICES legújabb jelentésének fényében – a HTMGB becslése szerint a déli szürketőkehal-állományra vonatkozó halászati állománypusztulás mértéke évi 0,17 vagy annál alacsonyabb, akkor a TAC szintjét olyan halfogási szinten kell megállapítani, amely a HTMGB által az ICES legutóbbi jelentései alapján végzett tudományos értékelések jelzése szerint annak alkalmazási évében évi 0,15%-os halászati állománypusztulási szintet eredményez. (2)  Amennyiben – az ICES legújabb jelentésének fényében – a HTMGB becslése szerint a déli szürketőkehal-állományra vonatkozó halászati állománypusztulás mértéke évi 0,27 vagy annál alacsonyabb, akkor a TAC szintjét olyan halfogási szinten kell megállapítani, amely a HTMGB által az ICES legutóbbi jelentései alapján végzett tudományos értékelések jelzése szerint annak alkalmazási évében évi 0,27-es halászati állománypusztulási szintet eredményez. Módosítás: 13 7. CIKK (1) BEKEZDÉS (1)  Ezen rendelkezés alkalmazásának első évében az alábbi normák alkalmazandók: a) amennyiben az 5. vagy 6. cikk alkalmazása az előző év TAC-ját több mint 25%-kal meghaladó TAC-ot eredményez, a Tanács olyan TAC-ot hagy jóvá, amely nem haladja meg több mint 25%-kal ezen utóbbi év TAC-ját. b) amennyiben az 5. vagy 6. cikk alkalmazása az előző év TAC-jánál több mint 25%-kal alacsonyabb TAC-ot eredményez, a Tanács olyan TAC-ot hagy jóvá, amely legfeljebb 25%-kal alacsonyabb ezen utóbbi év TAC-jánál. törölve Módosítás: 14 7. CIKK (2) BEKEZDÉS BEVEZETŐ SZÖVEG (2)  Ezen rendelet alkalmazásának második évétől kezdve az alábbi normák érvényesek: (2)  Ezen rendelet alkalmazásának első évétől kezdve az alábbi normák érvényesek: Módosítás: 15 7. CIKK (2) BEKEZDÉS A) PONT a) amennyiben az 5. vagy 6. cikk alkalmazása az előző év TAC-ját több mint 15%-kal meghaladó TAC-ot eredményez, a Tanács olyan TAC-ot hagy jóvá, amely nem haladja meg több mint 15%-kal az említett év TAC-ját. a) amennyiben az 5. vagy 6. cikk alkalmazása az előző év TAC-ját több mint 10%-kal meghaladó TAC-ot eredményez, a Tanács olyan TAC-ot hagy jóvá, amely nem haladja meg több mint 10%-kal az említett év TAC-ját. Módosítás: 16 7. CIKK (2) BEKEZDÉS B) PONT b) amennyiben az 5. vagy 6. cikk alkalmazása az előző év TAC-jánál több mint 15%-kal alacsonyabb TAC-ot eredményez, a Tanács olyan TAC-ot hagy jóvá, amely kevesebb mint 15%-kal alacsonyabb az említett év TAC-jánál. b) amennyiben az 5. vagy 6. cikk alkalmazása az előző év TAC-jánál több mint 10%-kal alacsonyabb TAC-ot eredményez, a Tanács olyan TAC-ot hagy jóvá, amely kevesebb mint 10%-kal alacsonyabb az említett év TAC-jánál. Módosítás: 27 7a. cikk (új) 7a. cikk A halászati tevékenység mértékének csökkentése A tagállamok rugalmasan alkalmazzák a halászati tevékenység mértékének csökkentésére irányuló tervet a különböző tagállamok speciális helyzetének megfelelően kialakított nemzeti tervek segítségével. Ezeket a terveket a tagállamok jóváhagyásra megküldik a Bizottság részére. Módosítás: 18 III. FEJEZET törölve Módosítás: 19 16. CIKK 16. cikk Jelentések a halászati tevékenységről A 2847/93/EGK rendelet 19a. cikkében foglaltak ellenére az említett rendelet 19b., 19c., 19d., 19e. és 19j. cikkeit kell alkalmazni a 9. cikkben meghatározott adatbázisban szereplő azon hajók esetében, amelyek az 1. cikkben meghatározott térségekben végzik munkájukat. törölve Módosítás: 20 17. CIKK A tagállami halfogásokra vonatkozó információk feljegyzésére vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1983. szeptember 22-i 2807/83/EGK bizottsági rendelet 5. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül a hajón tartott, kilogrammban kifejezett mennyiségek becslés szerinti hibahatára a hajónaplóban szereplő számadat 5%-a. A tagállami halfogásokra vonatkozó információk feljegyzésére vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1983. szeptember 22-i 2807/83/EGK bizottsági rendelet 5. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül a hajón tartott európai szürke tőkehal kilogrammban kifejezett mennyiségének becslés szerinti hibahatára a hajónaplóban szereplő számadat 8%-a. Amennyiben a közösségi jog nem határozott meg átváltási tényezőt, azon tagállam által elfogadott átváltási tényezőt kell alkalmazni, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik. Módosítás: 21 18. CIKK Valamennyi tagállam illetékes hatóságai megbizonyosodnak arról, hogy az 1. cikkben meghatározott bármely területen kifogott bármilyen, 50 kg-ot meghaladó déli szürketőkehal-mennyiség vagy bármilyen, 50 kg-ot meghaladó norvéghomár-mennyiség lemérése az eladást megelőzően piaci mérlegen megtörténik. Valamennyi tagállam illetékes hatóságai megbizonyosodnak arról, hogy az 1. cikkben meghatározott bármely területen kifogott bármilyen, 300 kg-ot meghaladó déli szürketőkehal-mennyiség vagy bármilyen, 150 kg-ot meghaladó norvéghomár-mennyiség lemérése az eladást megelőzően piaci mérlegen megtörténik. Módosítás: 22 20. CIKK (1) BEKEZDÉS 1.  A tagállamok illetékes hatóságai előírhatják, hogy az 1. cikkben meghatározott földrajzi területen kifogott és az adott tagállamban először kirakodott déli szürke tőkehal bármilyen, 50 kg-ot meghaladó déli szürketőkehal-mennyiséget vagy bármilyen, 50 kg-ot meghaladó norvéghomár-mennyiséget le kell mérni, mielőtt azokat az első kirakodási kikötőből máshova elszállítják. (1)  A tagállamok illetékes hatóságai előírhatják, hogy az 1. cikkben meghatározott földrajzi területen kifogott és az adott tagállamban először kirakodott déli szürke tőkehal bármilyen, 300 kg-ot meghaladó déli szürketőkehal-mennyiséget vagy bármilyen, 150 kg-ot meghaladó norvéghomár-mennyiséget le kell mérni, mielőtt azokat az első kirakodási kikötőből máshova elszállítják. Módosítás: 23 20. CIKK (2) BEKEZDÉS 2.  A 2847/93/EGK rendelet 13. cikkétől eltérően a déli szürke tőkehalak vagy a norvég homárok 50 kg feletti mennyiségét, ha azt a kikötés, illetve a behozatal helyétől eltérő helyre szállítják, el kell látni a 2847/93/EGK rendelet 8. cikke (1) bekezdése szerinti nyilatkozatok egyikének másolatával is, amely ezen szállított mennyiségre vonatkozik. A 2847/93/EGK rendelet 13. cikke (4) bekezdésének b) pontjában foglalt kivétel nem alkalmazható. (2)  A 2847/93/EGK rendelet 13. cikkétől eltérően a déli szürke tőkehalak 300 kg feletti vagy a norvég homárok 150 kg feletti mennyiségét, ha azt a kikötés, illetve a behozatal helyétől eltérő helyre szállítják, el kell látni a 2847/93/EGK rendelet 8. cikke (1) bekezdése szerinti nyilatkozatok egyikének másolatával is, amely ezen szállított mennyiségre vonatkozik. A 2847/93/EGK rendelet 13. cikke (4) bekezdésének b) pontjában foglalt kivétel nem alkalmazható. Módosítás: 24 V. FEJEZET 22. CIKK 29b. cikk (850/98/EK rendelet) V.  FEJEZET A 850/98/EK rendelet módosításai 22. cikk A norvég homár halászatára vonatkozó korlátozások A 850/98/EK rendelet az alábbiak szerint módosul: A 29a. cikk után az alábbi cikk kerül be a szövegbe: "29b. cikk A norvég homár halászatára vonatkozó korlátozások Tilos a fenékvonóhálóval és rákcsapdával történő halászat a következő földrajzi koordinátákat összekötő egyenes vonalak által körbezárt területen: 1. körzet - északi szélesség 43° 35", nyugati hosszúság 004° 45" - északi szélesség 43° 45", nyugati hosszúság 004° 45" - északi szélesség 43° 37", nyugati hosszúság 005° 20" - északi szélesség 43° 55", nyugati hosszúság 005° 20" 2. körzet - északi szélesség 43° 37", nyugati hosszúság 006° 15" - északi szélesség 43° 50", nyugati hosszúság 006° 15" - északi szélesség 44° 00", nyugati hosszúság 006° 45" - északi szélesség 43° 34", nyugati hosszúság 006° 45" 3. körzet - északi szélesség 42° 00", nyugati hosszúság 009° 00" - északi szélesség 42° 27", nyugati hosszúság 009° 00" - északi szélesség 42° 27", nyugati hosszúság 009° 30" - északi szélesség 42° 00", nyugati hosszúság 009° 30" 4. körzet: - északi szélesség 37° 45", nyugati hosszúság 009° 00" - északi szélesség 38° 10", nyugati hosszúság 009° 00" - északi szélesség 38° 10", nyugati hosszúság 009° 15" - északi szélesség 37° 45", nyugati hosszúság 009° 20" 5. körzet: - északi szélesség 36° 05", nyugati hosszúság 007° 00" - északi szélesség 36° 35", nyugati hosszúság 007° 00" - északi szélesség 36° 45", nyugati hosszúság 007° 18" - északi szélesség 36° 50", nyugati hosszúság 007° 50" - északi szélesség 36° 25", nyugati hosszúság 007° 50"." törölve Módosítás: 25 22A. CIKK (új) 22a. cikk Jelentés a helyreállítási tervről A Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben leírja a szürke tőkehal és norvég homár állományra vonatkozó helyreállítási terv alkalmazásával összefüggő következtetéseket, beleértve a tervvel kapcsolatos társadalmi-gazdasági adatokat is. Ezt a jelentést két évvel a jelen rendelet hatályba lépését követően kell benyújtani. Módosítás: 26 MELLÉKLET törölve

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament állásfoglalása a Nyugat-Balkánon zajló regionális integráció helyzetéről

P6_TA(2005)0131 B6-0094/2005

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Bizottság Délkelet-Európa stabilizációjáról és társulási folyamatáról szóló éves jelentésére (SAP),

–   tekintettel korábbi délkelet-európai országokról és a stabilizációs és társulási folyamatról szóló állásfoglalásaira, különös tekintettel a 2003 november 20-i állásfoglalásra(1),

–   tekintettel a horvát miniszterelnök 2004. november 15-i történelmi jelentőségű szerbiai és montenegrói látogatására és ezen alkalomból történő közös nyilatkozat aláírására, amely kiemeli mindkét országnak az Európai Unióhoz való csatlakozás iránti elkötelezettségét valamint azon kívánságukat, hogy rendezzék a kiemelkedő jelentőségű kérdéseket, mint pl. a kisebbségek védelme, a szerb menekültek Horvátországba történő visszatérése és a háborúban eltűnt horvát állampolgárok holléte,

–   tekintettel a Külügyi Bizottságnak az Európai Újjáépítési Ügynökség megbízatásának meghosszabbításáról szóló 2004. november 17-i jelentésére(2), valamint a Tanácsnak (B6-0026/2004) és a Bizottságnak (B6-0025/2004) feltett, szóbeli választ igénylő kérdésekre,

–   tekintettel Eljárási Szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel az EU 1999-ben a nyugat-balkáni országok (Albánia, Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Szerbia és Montenegro, valamint Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság számára útjára indította a stabilizációs és társulási folyamatot (SAP) azon stabilitási egyezményhez való fő hozzájárulásaként, amely stratégiai kereteket hoz létre ezen országok EU-val fenntartott kapcsolataiban és összekapcsolja az új szerződéses kapcsolatokat (stabilitási és társulási megállapodások (SAA)) és a támogatási programot (CARDS),

B.   mivel a kétoldalú kapcsolatok kiegészítik a többoldalú keretrendszert, amelyben a regionális együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok kialakulása előfeltétele a konkrét taggá válásnak,

C.   mivel a 2003. évi thesszaloniki Európai Tanács kifejezetten elismerte a SAP folyamatban részt vevő országok európai elhivatottságát és EU-tagjelölti képességét,

D.   mivel a kérdéses országok előrelépéseket tettek, de mivel számos kihívással kell még szembenézniük a teljes mértékig működő demokráciába és piacgazdaságba történő átmenetük befejezéséig, és mire képesek lesznek szoros kapcsolatot fenntartani az EU-val; és végül mivel európai elhivatottságuk ugyan vitathatatlan, de az ezen irányban történő előrelépés az egyes országok azon képességén fog múlni, hogy tudnak-e észrevehető javulást elérni,

E.   mivel Szerbia és Montenegró államszövetsége – amely az EU kezdeményezésére jött létre a demokratikus és gazdasági reformok folyamatának előmozdítása és az európai uniós integrációja felgyorsítása érdekében – jelenleg nem felel meg az elvárásoknak, és 2005. március 3. óta az ország parlamentje gyakorlatilag nem működik,

F.   mivel a demokratikus Koszovó létrehozása nem csak a többség, hanem az összes ott élő népcsoport számára az EU célkitűzését kell képeznie, és mivel a jelenlegi és a jövőbeli segítségnyújtásnak ilyen elveken kell nyugodnia; mivel ezen törekvések eredményei nem kielégítők; mivel a koszovói helyzet és a szerb és más nem albán közösségek megmaradt tagjai biztonságának elégtelensége – különösen a 2004. márciusi etnikai villongások kitörése után – szintén negatív hatással van a szerbiai helyzetre,

G.   tekintettel arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozatának rendelkezéseit, amelyek a szerb és más menekültek koszovói városaikba történő visszatérésére vonatkoznak, nem mindig tartják tiszteletben,

H.   mivel a Szerbiában és Horvátországban az országon belül a lakóhelyét elhagyni kényszerült személyek (IDP-k) nagy száma további pénzügyi terhet ró mindkét országra,

I.   mivel az állam jellegű egységek jelenléte és folyamatosan fennálló megállapítatlan helyzetük hozzájárul a régió instabilitásához,

J.   mivel a daytoni megállapodásból származó jelenlegi intézményi keretrendszer ellehetetleníti Bosznia és Hercegovinát és az európai integráció gátját képezi,

K.   mivel a 2004. november 7-i népszavazás eredménytelensége Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban utat nyitott az Oridi Megállapodás teljeskörű végrehajtásához és felgyorsította az európai integráció ütemét,

L.   mivel a Horvátországgal az ICTY (Nemzetközi Büntetőbíróság) felé fennálló kötelességei teljesítése után megnyitásra kerülő csatlakozási tárgyalásokat az összes, a régióban található ország számára küldött pozitív jelnek kell tekinteni európai távlati kilátásaik vonatkozásában,

M.   mivel Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság szintén benyújtotta tagsági kérelmét és megfelelő időben országjelentést vár a Bizottságtól,

1.   hangsúlyozza, hogy összhangban az európai biztonsági stratégiával, amelynek az elfogadása 2004 decemberében esedékes, a Nyugat-Balkán az EU számára különösen kiemelt fontosságú régiót jelent, és hogy a régió jövőjéhez minden bizonnyal hozzátartozik az európai integráció, de ez a jövő nagyon nagy mértékben függ maguktól a régió országaitól;

2.   megjegyzi, hogy az európai integráció technikai mechanizmusainak politikai tulajdonlása és ismerete fontos elem, de az érintett intézményeket, különösen a választott testületeket (a régió országaiban) meg kell erősíteni, és elismeri, hogy ez további jelentős pénzügyi forrásokat fog igényelni;

3.   komoly aggodalmát fejezi ki a régióban tapasztalható gazdasági és társadalmi helyzet miatt; hangsúlyozza, hogy ezen lényegi kérdés megoldása az egyik feltétele azon országok tartós fejlődésének; felhívja a kormányokat és az Európai Uniót, hogy a társadalmi és a gazdasági fejlődést emelje a legfőbb prioritások egyikévé;

4.   emlékeztet arra, hogy Bosznia és Hercegovina, Horvátország, valamint Szerbia és Montenegró államfőinek 2002. júliusi csúcstalálkozóján közös nyilatkozatot fogadtak el a daytoni megállapodás végrehajtásáról, a határok megváltoztathatatlanságáról, a menekültek visszatérésének támogatásáról és az európai integrációs együttműködésről;

5.   üdvözli a kisebbségek védelméről szóló 2004. november 15-én aláírt kétoldalú megállapodást Horvátország és Szerbia és Montenegró államközösség között, amely jelzi a felek hajlandóságát arra, hogy a nemzeti kisebbségeket a társadalmat gazdagító értéknek tekintse;

Bosznia és Hercegovina

6.   megállapítja, hogy tíz évvel a daytoni megállapodás aláírását követően a lényeges politikai problémák megoldatlanok maradtak, az ország súlyosan megosztott és a politikai stabilitás nagyon sérülékeny; azt a véleményt képviseli, hogy sürgősen szükség van új politikai kezdeményezésekre, amelyek az ott élő három népcsoportból származó, szomszédokként, fenntarthatóan békés módon élő emberek alulról felfelé kiépülő részvételen alapulnak; ennek megfelelően hangsúlyozza a daytoni megállapodás felülvizsgálatának szükségét;

7.   felhívja a figyelmet az alábbi prioritásokra, amelyek még nem teljesültek: teljes körű együttműködés az ICTY-vel (Nemzetközi Büntetőbíróság), biztonsági kérdések, intézményépítés, infrastruktúra, energia; üdvözli az EU azon döntését, amely szerint a NATO által vezetett SFOR-tól – amelynek 2004. december 2-án lejárt a megbízatása – átveszi a békefenntartási műveleteket, e tekintetben hangsúlyozza az EU eddigi legnagyobb katonai küldetésének hatalmas jelentőségét, amely jelentős láthatóságot biztosít majd az EU-nak Boszniában, tudomásul veszi, hogy ez a legfőbb nemzetközi szereplővé lépteti elő az EU-t Boszniában, amely szereplőnek nem csak katonai, hanem polgári eszközök is rendelkezésére állnak, beleértve a segélyeket, a kereskedelmet és a politikai párbeszédet; kiemeli a Bosznia és Hercegovinában található némely politikai erők ellentmondásait, amelyek nyilvánosan támogatják az európai integrációt, azonban gátat szabnak a működő állam létrehozásához szükséges reformoknak;

8.   üdvözli a tényt, hogy az EU hajlandó több felelősséget vállalni a BiH stabilitása kapcsán a korábbiakhoz viszonyítva; megállapítja, hogy az EU legnagyobb katonai küldetése az EUFOR az EU Bosznia-Hercegovina uniós rendőri missziójának kiegészítése; ezért hangsúlyozza, hogy a NATO vezette békefenntartó tevékenység SFOR átvétele 2004 decemberében nagy továbblépési lehetőséget jelent 10 évvel Dayton után, tudomásul veszi a katonai, valamint a rendőri elemekkel való bővülést; felhívja a Tanácsot, hogy gondoskodjon a résztvevők közötti maximális koordinációról és arról, hogy az Európai Parlamentet megfelelően tájékoztassák és külön tájékoztatást kapjon az EUFOR-ról;

9.   üdvözli a Bosznia és Hercegovina kormányában újonnan létrehozott európai integrációs igazgatóság munkáját; elismeri a bekövetkezett pozitív fejleményeket; ismét hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a hatóságok továbbvigyék a reformfolyamatot és figyelmet fordítsanak olyan prioritásokra, mint a korrupció és a szervezett bűnözés kezelése, a még szabadlábon lévő háborús bűnösök elfogása, a súlyos válságban lévő gazdaság kezelése, a közigazgatás működőképessége fenntartásának megfizethetetlen költségei és a közigazgatási kapacitás általános hiánya;

10.   sajnálattal veszi az Egyesült Államok 2003 júniusában hatályba lépett döntését arról, hogy az amerikai állampolgároknak Boszniában immunitást biztosítanak a hágai Nemzetközi Büntetőbírósággal szemben a bosznia és hercegovinai parlament ratifikációja után;

11.   felkéri a boszniai hatóságokat, különösen a Republika Srpska kormányát, hogy teljes mértékben működjenek együtt az ICTY-vel a háborús bűnökkel vádolt személyek üldözésében, és amennyiben bebizonyosodik az együttműködés, akkor támogatja Bosznia jövőbeni meghívását a Partnerség a Békéért programban való részvételre; hangsúlyozza, hogy továbbra is a legsúlyosabb kérdés a megvádolt háborús bűnösök büntetlensége és kiadatásukkal kapcsolatos nehézségek, amelyek gátat szabnak a kiegyezésnek és a népek közötti kölcsönös bizalom kialakulásának; felhívja a bosznia és hercegovinai hatóságokat, hogy az igazgatás, civil társadalom, az ortodox egyház és minden felelős szereplő szintjén, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy Karadzsicsot és Mladicsot a bíróság elé lehessen állítani, üdvözli e tekintetben a Republika Srpska által a közelmúltban háborús bűnök elkövetése miatt kiadott helyi elfogatóparancs alapján letartóztatott nyolc személy őrizetbe vételét, továbbá a Tanács egyre növekvő számú vádemelés alatt álló háborús bűnös pénzeszközeit befagyasztásáról szóló döntését;

12.   súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programjának kutatói a víz és Bosznia és Hercegovina különböző területeiről származó talajminták szegényített uránnal való fertőzöttségét állapították meg, aggodalmát fejezi ki az UNEP szennyezett területek megtisztítására vonatkozó javaslatával szemben tapasztalható tétlenség miatt;

13.   üdvözli a Bosznia és Hercegovinában, Horvátországban, a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban, valamint Szerbia és Montenegróban található villamos generátoroknak a nyugat-európai UCTE rendszerbe történő visszakapcsolását, amely 1991-ben szakadt meg; úgy véli, hogy a Boszniai piac egyesítése, amely azt megelőzően a szövetségi és a Republika Srpska egységekre volt osztva, alaposan fellendíti Bosznia gazdaságát;

14.   elismeri, hogy még mindig szükség van a boszniai és hercegovinai Főképviselő Hivatalára; nagyobb átláthatóságot és (európai) parlamenti felügyeletet követel meg a főképviselői hivatal tevékenysége és döntései tekintetében, különösen tevékenységeinek Bosznia-Hercegovina saját hatóságaira történő fokozatos átruházása fényében; e tekintetben felkéri a főképviselőt, hogy tartózkodjon az ún. "bonni jogkörök" túlzottan széleskörű alkalmazásától, mivel a kormányzás ezen eszközei akadályozzák a jogállam létrehozását Bosznia-Hercegovinában;

15.   sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást az ország politikai erői számára, hogy konszenzust alakíthassanak ki a politikai keretrendszer daytoni megállapodásnak megfelelő reformja érdekében azért, hogy hatékonyan működő adminisztratív struktúrák jöhessenek létre Bosznia-Hercegovinában;

Szerbia és Montenegró

16.  rámutat, hogy az elkövetkező két év kritikus lesz az államszövetség számára Szerbia és Montenegróban, mint ahogy a mindkét fél számára kielégítő megoldás megtalálása kulcsfontosságú eleme lesz az egész régió stabilitása szempontjából; ismételten megerősíti, hogy az Európai Uniónak készen kell állnia Szerbia és Montenegró megsegítésére a tartós megállapodás kidolgozásában, miközben semleges álláspontot képviselnek abban a kérdésben, hogy milyen formát öltsön ez a kapcsolat;

17.  17 sajnálatát fejezi ki, hogy Szerbia továbbra sem működik együtt a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló ENSZ-törvényszékkel (ICTY), továbbá felhívja a hatóságokat, hogy tegyenek további intézkedéseket a katonai és a rendőrségi reform érdekében, különös tekintettel a titkosrendőrségre; üdvözli, hogy a közelmúltban több, háborús bűnökkel vádolt magas rangú személy jelentkezett az ICTY-nál, és elvárja, hogy a szerb hatóságok gyorsítsák fel együttműködésüket ezzel a bírósággal;

18.   emlékezteti Szerbia és Montenegró kormányát, hogy az alapvető jogok és szabadságok – ide értve az etnikai és nemzeti kisebbségekéit is – tiszteletben tartása a koppenhágai kritériumok egyike és az – esetlegesen az EU-tagsághoz vezető – SAP-ban való részvétel előfeltétele;

19.   tudomásul veszi az Európai Parlament Vajdaságba küldött ad hoc bizottságának megállapításait, valamint a tartományban tapasztalható etnikai és társadalmi feszültségekről készült jelentését; emlékezteti a szerb hatóságokat, hogy az egész országra és az egész lakosságra kiterjedő kötelességük a törvényesség és rend biztosítása; elismeri, hogy a Vajdaság példaként szolgálhat Szerbia töbi része számára a különböző nemzetiségek közötti békés együttélés, valamint az EU által kezdeményezett/támogatott regionális és határokon átnyúló programok kiaknázása tekintetében;

Koszovó

20.   felhívja az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel és a lehető leggyorsabban fejezze be munkálatait a megvalósíthatósági tanulmányra vonatkozóan, a stabilitási paktum és az Európai Unióval való mihamarabb történő társulási megállapodás megkötéséről szóló tárgyalások megkezdése érdekében;

21.   elismeri, hogy a Koszovó státuszáról meghozandó jövőbeni döntésnek politikai következményei lesznek Szerbia számára, és ezért felhívja Belgrádot és Pristinát, hogy kezdjenek együttműködésen alapuló párbeszédbe, és Koszovó jövőjére nézve konstruktív megoldást találjanak;

22.   üdvözli Ramush Haradinaj volt koszovói miniszterelnök lemondásával és az ICTY-nál való jelentkezésével kapcsolatos döntését, és reméli, hogy önkéntes jelentkezése példát mutat majd a régióban tartózkodó többi háborús bűnökkel gyanúsított személy számára, és növeli az ICTY tekintélyét és pozícióját;

23.   tudomásul veszi a közelmúltbeli (2004. október 23.) választások eredményét, de sajnálja az alacsony választási részvételt, különösen a koszovói szerb kisebbség tömeges bojkottját és azt, hogy ez kiemeli a területet változatlanul sújtó mély megosztottságot;

24.   tisztában van azzal, hogy a sztandardok bevezetésének felülvizsgálatára 2005 közepén kerül sor annak megállapítása érdekében, hogy lehet-e vitát nyitni Koszovó jövőbeni státuszáról;

25.   elvárja, hogy a Tanács – különösen pedig a közös a kül- és biztonságpolitikai főképviselő és a Bizottság – az ENSZ-szel, az USA-val, a NATO-val és az összes releváns résztvevővel együtt teljes mértékben vegyen részt a Koszovó jövőjével kapcsolatos tárgyalások előkészítésében; kiemeli, hogy e tekintetben az összes érintett félnek figyelembe kell vennie az egész térség közös európai jövőjét;

26.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vállaljanak vezető szerepet a végleges státussal kapcsolatos tárgyalásokban és a folyamat meggyorsítása érdekében már előre zárják ki az alábbi lehetőségeket:

27.   ragaszkodik azonban ahhoz, hogy a koszovói hatóságok hozzanak határozott intézkedéseket Koszovó minden lakosának biztonságának javítására;

28.   elismeri a SAP követési mechanizmusának (STM) fontosságát mint Koszovó EU-kompatibilis strukturális reformjai támogatásának, valamint Koszovó Európai Unión belüli jövője előkészítésének egyik módját;

29.   rámutat, hogy a konfliktus után több, mint 5 évvel szinte 3500 koszovói sorsa nincs megoldva, felhívja a szerb kormányt, hogy aktívan működjön közre azért, hogy az eltűntekkel kapcsolatos minden információ rendelkezésre álljon, felhívja továbbá a koszovói hatóságokat, hogy szolgáltasson információt a még mindig eltűntnek nyilvánított 500 koszovói szerbről;

30.   felhívja a koszovói hatóságokat, hogy a szerb közösség jogait tartsák tiszteletben, könnyítsék meg a szerb és más, nem albán nemzetiségű menekültek visszatérését, tartsák tiszteletben az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es számú határozatát és szigorúbban lépjenek fel a szervezett bűnözés és a kábítószer-csempészet ellen;

Albánia

31.   aggodalommal tölti el, hogy a politikai légkör Albániában problematikus, feszültségek vannak a kormányzó párton belül, ami a párton belüli szakadáshoz vezetett; elítéli az albán kormányt cselekvésképtelensége miatt; minden politikai párttól konkrét intézkedéseket vár a politikai klíma javítása érdekében;

32.   hangsúlyozza Albánia adminisztratív kapacitásának és a hatóságok önkényes intézkedései elleni harc erősítésének szükségességét, javasolja, hogy határozottabban cselekedjenek a korrupció, a szervezett bűnözés, az ember-, fegyver- és kábítószer-kereskedelem elleni harchoz szükséges eszközök biztosítása érdekében, valamint a független és hatékony bírósági rendszer, különösen pedig az adminisztratív szektor számára egy működő igazságszolgáltatás elérésére tett lépések érdekében;

33.   elismeri, hogy a szervezett bűnözés elleni harcban betöltendő szerepéből adódóan Albánia lényeges szereplője a régió stabilizációnak;

34.   tisztában van azzal, hogy sokat kell még tenni a gazdasági szféra fejlesztéséért (pl. a lakosság negyede él a létminimum alatt), a korrupciót le kell győzni és az átláthatóságot növelni kell; felhívja a figyelmet az oktatási szektorban uralkodó nehéz körülményekre, különös tekintettel a gyermekek azonos tanulási esélyei garantálásának sürgető mivoltára az egész országban;

35.   felszólítja az albán kormányt és a hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a görög kisebbség jogait, és hangsúlyozza, hogy a stabilizációs és társulási megállapodási tárgyalások előrehaladása és Albánia távlati lehetőségei az Unióban szorosan összefüggenek az emberi jogok és a kisebbségek jogainak tiszteletben tartásával;

Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság

36.   arra az álláspontra helyezkedik, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság teljes részvétele az európai integrációs folyamatban nem csak az ország, hanem az egész régió számára hasznos lesz;

37.   üdvözli Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság kormányának politikai és gazdasági kérdésekről, valamint a közösségi vívmányokról szóló bizottsági kérdőívre adott válaszait; arra számít, hogy a Bizottság a lehető leghamarabb véleményt nyilvánít Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság európai uniós tagsági kérelmével kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy az Európai Tanács 2005 decemberében tartandó ülésén lehetségesen megadandó tagjelölt státus egyrészt lendületet ad az országnak, hogy további eredményeket érjen el a reformfolyamat megvalósításában, másrészt erősíti a térség stabilitását;

38.   üdvözli a kormányzat decentralizációs reformok végrehajtására irányuló erőfeszítéseit, amelyek a 2001-ben Ohridben aláírt keretegyezmény részét képezik; üdvözli a 2004 novemberi népszavazás kimenetelét, ami kifejezte az országnak az európai út iránti támogatását és megteremti a lehetőséget a további reformhoz, rámutat, hogy a volt Macedónia Jugoszláv Köztársaság decentralizációra irányuló erőfeszítéseit megfelelően támogatnia kellene az EU támogató programjainak, amelyek még jobban "dekoncentráltak" kell hogy legyenek annak érdekében, hogy felhasználják a nemzeti és helyi hatóságok szakértelmét;

39.   sajnálattal veszi tudomásul, hogy EBESZ-megfigyelők szerint a tavaszi helyhatósági választásokat szabálytalanságok kísérték és felhívja Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság hatóságait, hogy azonnal tegyék meg a szükséges lépéseket, hogy a választási normák megfeleljenek az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodája (ODIHR) követelményeinek;

40.   arra az álláspontra helyezkedik, hogy a területi megosztottság fenntarthatóságára vonatkozó népszavazás kudarca folyamatos megbékélést biztosít a két fő etnikai csoport közötti megbékéléshez az Ohrid-megállapodás irányvonalai mentén azzal a céllal, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot a békés egymás mellett élés példájává tegye és hogy hozzájáruljon az egész régió stabilizációjához;

41.   azon az állásponton van, hogy a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban tevékenykedő európai uniós szerveknek jobban össze kellene hangolni munkájukat; úgy véli, hogy ebben a tekintetben az Európai Bizottságnak kellene központi szerepet játszania az uniós politikák megvalósításában az országban;

42.   álláspontja szerint az ICC az Európai Unió és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti együttműködés alapvető eleme; rámutat arra, hogy e tekintetben – Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság uniós tagsági kérelme fényében – a Macedónia és az Egyesült Államok között 2003-ban aláírt ún. "mentességi szerződést" semmissé kellene nyilvánítani;

43.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a helyi választásokkal kapcsolatban készült EBESZ-jelentések szerint több választókörben szabálytalanságokat figyeltek meg; felhívást intéz ezért arra vonatkozólag, hogy a jövőben további erőfeszítéseket kell tenni a választási eljárások megerősítése érdekében, különösen helyi szinten;

Horvátország

44.   üdvözli a 2004. június 18-i határozatot(3), amely Horvátországnak tagjelölt státuszt biztosít;

45.   tudomásul veszi a Horvátország csatlakozási tárgyalásainak elhalasztásáról szóló tanácsi határozatot az ország ICTY-vel való teljes körű együttműködésével kapcsolatos közös megállapodás hiánya miatt;

46.   üdvözli e tekintetben a Tanácsnak a Horvátországra vonatkozó tárgyalási keret elfogadására irányuló határozatát, és felhívja a horvát kormányt, hogy tegyen meg mindent annak bizonyítására, hogy teljes mértékben együttműködik az ICTY-vel; azon az állásponton van, hogy ez alapvető próbát jelent a térség valamennyi országa számára és teljes támogatásának ad hangot az ICTY által végzett nehéz munka tekintetében;

47.   felhívja Horvátországot, hogy a Szlovéniával folytatott dialógus által rendezze a még meglévő határvitákat; kerülje el az olyan egyoldalú lépéseket, amelyek konszenzus nélkül, hátrányosan befolyásolnák a szlovén-horvát határok meghatározását és a határ demarkációját; és tegyen meg mindent a menekültek hazatérésének ösztönzésére és megkönnyítésére;

48.   tudomásul veszi Sanader horvát miniszterelnök, 2004. novemberi belgrádi látogatását, amely az első hivatalos látogatás volt az egykori Jugoszlávia összeomlása óta, megjegyzi, hogy Sanader miniszterelnök és Szerbia és Montenegró miniszterelnöke, Marovic úr egyezményeket írtak alá a nemzeti kisebbségekkel és a technikai és tudományos együttműködéssel kapcsolatban és hogy egyetértettek abban, hogy Horvátország és Szerbia és Montenegró jövőjében egyaránt szerepelnie kell az Európai Uniós tagságnak;

49.   felszólítja a hatóságokat, hogy tegyenek érdemi lépéseket a menekültek visszatérésének megkönnyítése érdekében és biztosítsák a háborús bűnök tisztességes és hatékony hazai tárgyalását;

50.   sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy minél előbb küldjenek ellenőrzési munkacsoportot Horvátországba, hogy a Tanács következő ülése számára biztosítson a döntések alapját képező megbízható eredményeket;

Általános ügyek

51.   felhív arra, hogy a nemzetközi fellépéseket jobban hangolják össze a térségben; megjegyzi, hogy mivel számos szereplő van jelen a régióban, ezért szükség van a hatáskörök közöttük történő meghatározására/ újrafelosztására, különös figyelmet fordít az Európai Újjáépítési Ügynökség és az Európai Bizottság régióban lévő "dekoncentrált" delegációi közötti hatáskörök/illetékességek egyértelmű újrafelosztásának szükségességére;

52.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az elkövetkező évekre vonatkozóan készítsenek egyértelmű útitervet és csatlakozási stratégiát a Nyugat-Balkán országai számára, és – különös tekintettel a Horvátországgal folytatandó tárgyalások megkezdésére – kéri, hogy az EU küldjön egyértelmű üzenetet a többi délkelet-európai ország számára;

53.   rámutat, hogy a SAP a Nyugat-Balkánon lényeges keretet képez az országok EU felé történő haladásához;

54.   rámutat, hogy a SAP és a SAA szerepét meg kellene erősíteni, és hogy az EU-nak egy egyértelmű, lépésről lépésre meghatározott integrációs napirendet kellene megállapítania;

55.   felhívja az Uniót, hogy ösztönözze és támogassa a térség valamennyi kormányát a Törökország által kidolgozotthoz hasonló, EU-kompatibilis ideiglenes nemzeti fejlesztési tervek elkészítésében a jövőbeli uniós támogatások intézményi fogadására irányuló képességek kialakítása érdekében, különös tekintettel a vidékfejlesztés, az infrastrukturális fejlesztés, valamint a humánerőforrás-fejlesztés területeire;

56.   rámutat, hogy a délkelet-európai országok és az EU piaca közötti szabad kereskedelmet a származási szabályok kérdése akadályozza, ugyanis az esetek többségében ezek az országok nem írták alá a származási szabályokról szóló páneurópai egyezményt; felhívja az Európai Bizottságot, hogy kezelje elsőrendű prioritásként az említett országok támogatását a tárgyalásokon és a szükséges eljárások során;

57.   megjegyzi, hogy a Nyugat-Balkánnal kapcsolatos költségvetési hozzájárulások összege 2002 óta folyamatosan és jelentős mértékben csökken minden évben; szándéka, hogy a következő pénzügyi tervben a kulcsfontosságú kihívások, a fizikai újjáépítésről az intézményi fejlesztés és az előcsatlakozási támogatások irányába történő elmozdulás, valamint a régió az Európai Unió számára betöltött stratégiai szerepének figyelembe vételével megfelelő anyagi forrásokat biztosítson a régió számára;

58.  A társadalom egésze, de különösen a véleményformálók felölelése szükségességének fényében – a régió EU felé tartó haladásának folyamatán belül –felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy sürgősen intézkedjék a határellenőrzésekkel kapcsolatos együttműködés erősítése érdekében egy, a régió számára megvalósítandó szélesebb bel- és igazságügyi (IB) stratégia részeként, amelybe bele kell foglalni egy, a Bizottság által készített tanulmányt a régió országai számára a vízumkövetelmények progresszív megkönnyítéséről, eredményeit pedig 2005 végéig kell bemutatni; a tanulmánynak különleges hangsúlyt kell fektetnie arra, hogy miként lehet a diákok, valamint a nem kormányzati szervezetek, a gazdasági szereplők és a politikai intézmények képviselőinek és az üzletemberek mozgását elősegíteni;

59.  59 felhívja a régió országainak hatóságait, hogy a tisztességes képviselői eljárás nemzetközileg elfogadott normái szerint, és a ICTY-nal együttműködve fokozzák erőfeszítéseiket a háborús bűnök elkövetőinek helyi bíróság elé állítása érdekében, az áldozatok és az elkövetők etnikai hovatartozástól függetlenül;

60.   hangsúlyozza, hogy a régió országai sokat tehetnek azért, hogy önmagukon segítsenek az EU-integráció felé vezető úton való további előrelépések elérésében a következő feltételek teljesítésével:

61.   üdvözli a romák beilleszkedését elindító Szófiai Nyilatkozatot és felkéri a Bizottságot a régió országai által a roma népesség helyzetének számottevő javítására tett erőfeszítések támogatására;

62.  Megjegyzi, hogy az EU politikájának egyik legfontosabb célkitűzésének az EU által nyújtott segítség kezelésével és megvalósításával kapcsolatos feladatok szisztematikus és progresszív átruházásának kell lennie, növelvén a helyi és nemzeti hatóságok szerepét, valamint a civiltársadalom és a demokratikus erők stabilan növekvő elkötelezettségét ahogy és amikor a kérdéses országok rendelkeznek az ehhez szükséges megfelelő kapacitással;

63.   felkéri a Bizottságot, hogy a CARDS-ban tervezett módon ezután az országok intézményeit közvetlenül az EU pénzügyi irányítási rendszerébe foglalja bele;

64.   felhívja a régió többi országát, hogy működjenek együtt a regionális infrastruktúra koordinálásában, mivel ennek az ágazatnak a fejlesztése elengedhetetlen, ha a régió gazdaságilag integrálódni akar;

65.   sajnálja, hogy a menekültek és az IDP-k hazatérését a régióban még teljesen végre kell hajtani;

66.   továbbra is komoly aggodalommal tölti el a fiataloknak a régióból történő tömeges kivándorlása és az ettől nem független szegénységi és munkanélküliségi szint, valamint a hazatérő menekültek újbóli beilleszkedésének kérdése;

67.   megjegyzi, hogy az aknamezők a Balkánon még mindig az egyik fő akadályai a délkelet-európai régiók fejlődésének és integrációjának, és hogy az elmúlt években ugyan jelentős mértékű eredményes munkát végeztek, de az EU aknaprogram-tevékenységeit tovább kell folytatni a régió országaiban annak érdekében, hogy 2010-re elérjék az ottawai egyezmény aknamentes területeket meghatározó célkitűzését;

68.   az a véleménye, hogy a fejlődés és egy valódi polgári társadalom támogatása nélkülözhetetlen tényezője a demokratikus intézmények megerősítésének és a felek közötti teljes megbékélés ösvényét egyengeti;

69.   felhívja a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket a régió országainak támogatására többnemzetiségű örökségük oktatási rendszerükben történő megjelenítésében és annak biztosításában, hogy az ország részt vehessen az Európai Unió oktatási csereprogramjaiban;

70.   sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen egy konkrét, a szomszédos régiók közötti megkönnyített mozgásszabadsággal felruházott területek létrehozására irányuló projektet, amely így növeli a határokon átívelő és regionális együttműködés fejlődését;

71.   sürgeti a Bizottságot, hogy segítse elő és támogassa a városi szintű ikerintézményi együttműködési programok (twinning) létrehozását és támogasson minden olyan tevékenységet, ami megkönnyíti az EU és a SAP-országok különböző szereplői közötti hálózatok kialakítását;

72.   javasolja, hogy az EU az ENSZ-szel együttműködve játsszon meghatározó szerepet az összes illetékes politikai szereplő részvételével zajló azonnali párbeszéd kialakításában Koszovó státuszáról, és reméli, hogy a megbeszélések hatékony eredménnyel zárulnak;

73.   sürgeti a Nyugat-Balkánt, hogy fogadja el és hajtsa végre az EU fegyverexporttal kapcsolatos magatartási kódexét;

74.   felhívja a Bizottságot és az Újjáépítési Ügynökséget, hogy a bírósági eljárások kiegészítéseként tovább bátorítsák és támogassák a széles körű tényfeltáró és megbékélési folyamatot, melyben a civil társadalomnak, a politikai szereplőknek és a kulturális élet képviselőinek is részt kell venniük, és melynek alapot kell teremtenie a tartós béke és stabilitás számára a térségben; e megbékélési folyamatnak különösen a fiatalokat kell megcéloznia, és ki kell terjednie az iskolai tankönyvek, valamint a történelemoktatás tantervének felülvizsgálatára;

o
o   o

75.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácshoz, a Bizottsághoz, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányaihoz és parlamentjeihez, a térség valamennyi kormányához és parlamentjéhez, a stabilitási egyezmény EU koordinátorához, az EU különleges képviselőihez a régióban, az ENSZ különleges képviselőjéhez Koszovóban (UNMIK), az OSCE-hez és az Európa Tanácshoz.

(1) HL C 87. E, 2004.4.7., 521. o. (2) P6_TA(2004)0056 (3) lásd: a Tanács következtetései, 2004. június 17-18. (10679/2/04 REV 2)

Az Európai Parlament állásfoglalása a KKBP főbb vonatkozásai és alapvető választási lehetőségei tárgyában a Tanács által az Európai Parlamentnek tett éves jelentésről, beleértve az Európai Közösségek általános költségvetését érintő pénzügyi hatásokat - 2003 (8412/2004 – 2004/2172(INI))

P6_TA(2005)0132 A6-0062/2005

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az európai alkotmány létrehozásáról szóló, 2004. október 29-én Rómában aláírt szerződésre,

–   tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott európai biztonsági stratégiára,

–   tekintettel a Tanácsnak az Európai Parlamentnek címzett, a "KKBP főbb jellemzői és alapvető választási lehetőségei, ideértve az Európai Közösségek általános költségvetésének pénzügyi hatásait" című 2003-as éves jelentésére (8412/04),

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 1999. május 6-i, a költségvetési fegyelemről és a költségvetési eljárás javításáról szóló intézményközi megállapodás(1) (40) bekezdésére,

–   tekintettel az EU-Szerződés 21. cikkére,

–   tekintettel az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződésről elfogadott, 2005. január 12-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika bevezetése terén elért haladásról szóló, 2003. október 23-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek Szervezete közötti kapcsolatokról szóló, 2004. január 29-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel a "Tágabb Európa – szomszédság: új keret a keleti és déli szomszédainkkal folytatott kapcsolatokra" című, 2003. november 20-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel az "Új európai biztonsági és védelmi felépítmény – prioritások és hiányosságok" című, 2003. április 10-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel az Európai Unió és Oroszország kapcsolatairól a Tanács számára tett, 2004. február 26-i ajánlására(7),

–   tekintettel a transzatlanti partnerség 2004. június 25-26-i dublini EU-USA csúcstalálkozó előtti helyzetéről szóló, 2004. április 22-i állásfoglalására(8), valamint a transzatlanti kapcsolatokról szóló, 2005. január 13-i állásfoglalására(9),

–   tekintettel a közel-keleti békéről és méltóságról szóló, 2003. október 23-i állásfoglalására(10),

–   tekintettel az iraki helyzetről a Tanács számára tett, 2003. szeptember 24-i ajánlására(11),

–   tekintettel az "Afganisztán: kihívások és kilátások a jövőre vonatkozóan" című, 2004. február 12-i állásfoglalására(12),

–   tekintettel a globális partnerségről és az Európai Unió és Latin Amerika közötti kapcsolatokra vonatkozó közös stratégiáról szóló, 2001. november 15-i állásfoglalására(13),

–   tekintettel az Indiai-óceánnál nemrégiben bekövetkezett özönvíz-katasztrófáról szóló, 2005. január 13-i állásfoglalására(14),

–   tekintettel az Európai Tanács 2004. december 16-17-i brüsszeli ülésének elnökségi következtetéseire, különös tekintettel a terrorizmusról és a külügyekről szóló határozatokra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 112. cikkének (1) bekezdésére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A6-0062/2005),

A.   mivel az Európai Parlament úgy véli, hogy nem konzultáltak vele az EU-Szerződés 21. cikkében előírtaknak megfelelő módon, hanem a Tanács jelenlegi gyakorlata szerint egyszerűen átadta az előző évre vonatkozó intézkedéseket leíró listáját, ahelyett, hogy konzultált volna a Parlamenttel a következő év főbb vonatkozásaival és alapvető választási lehetőségeivel kapcsolatban,

B.   mivel a jelenlegi gyakorlatot ezért meg kell szüntetni és helyette egy újat kell bevezetni, mely tényleges konzultációt biztosít a Parlamenttel a fentebb említett módon, ami a Parlament jelentősebb mértékű bevonásához vezethet,

C.   mivel az európai alkotmány létrehozásáról szóló, 2004. október 29-én Rómában aláírt szerződés szellemiségének és lényegének – még ha a ratifikációja függőben is van – már jelentős hatást kellene gyakorolnia az Unió 2005-re és az azt követő évekre szóló közös kül- és biztonságpolitikájának végrehajtására,

D.   mivel a Parlament ismételten kifejtette a bizonyos régiókkal és országokkal folytatott kapcsolatok szervezésének és kiegyensúlyozottabbá tételének módjával kapcsolatos nézeteit annak érdekében, hogy az Unió külpolitikai intézkedéseinek globális jellege erősödjön,

E.   mivel a közös kül- és biztonságpolitika és az európai biztonsági és védelmi politika jelenlegi finanszírozása egyáltalán nem elégséges sem mennyiségi, sem minőségi szempontból, sem pedig a demokratikus elszámoltathatóságot tekintve,

1.   bár elégedett azzal, ahogy a főképviselő/a Tanács főtitkára valóban folyamatosan ellátta minden információval a Parlamentet a KKBP főbb kérdéseivel kapcsolatos előrehaladásról, hangsúlyozottan elutasítja a Tanács által eddig követett a posteriori megközelítést, melynek alapján egyszerűen benyújtott egy leíró listát az előző évben elvégzett KKBP tevékenységekről, és ezt a gyakorlatot az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikke, valamint az 1999. május 6-i intézményközi megállapodás súlyos megsértésének tekinti, ami az Európai Parlamenttel való előzetes konzultálást illeti;

2.   ezért arra kéri a Tanácsot, hogy szüntesse meg ezt a gyakorlatot és vezessen be helyette egy a priori megközelítést, melynek alapján az Európai Parlamenttel minden év elején konzultációt folytatnak a Tanács által az adott évre tervezett főbb vonatkozásokról és alapvető választási lehetőségekről mind az általános, mind a horizontális kérdések tekintetében, valamint a különböző földrajzi területekre vonatkozóan tervezett prioritásokról; továbbá kéri a Tanácsot, hogy később tegyen jelentést arról, hogy az Európai Parlament hozzájárulását figyelembe vették-e, és ha igen, milyen módon;

3.   hozzájárulni szándékozik a KKBP kérdéseivel kapcsolatos demokratikus elszámoltathatóság javításához a főképviselővel/a Tanács főtitkárával és a külkapcsolatokért felelős biztossal negyedévenként tartott eszmecserék keretében, a nemzeti parlamentekkel folytatott rendszeres tárgyalások segítségével, beleértve az Európai Parlament KKBP-ről szóló éves jelentéséhez a nemzeti parlamentek által benyújtott módosítások megvitatását;

4.   felkéri a Tanácsot és a főképviselőt/a Tanács főtitkárát, hogy az Európai Parlamenttel és a nemzeti parlamentekkel együtt aktívan vegyenek részt egy, az európai biztonsági stratégiával kapcsolatos éves vitán;

5.   felkéri mind a Tanácsot, mind pedig a tagállamokat, hogy növeljék az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) parlamenti ellenőrzését, nemzeti szinten a nemzeti parlamentek szerepének növelése révén az EBVP műveletek engedélyezése terén, míg európai szinten azáltal, hogy az Európai Parlamentet nagyobb szereppel ruházzák fel a KKBP teljes költségvetésének ellenőrzése során;

6.   sürgeti a Tanácsot, hogy biztosítsa politikai eszközeinek, például a szankciós politikának, a nagyobb szigorral és politikai elkötelezettséggel történő alkalmazását;

A KKBP főbb vonatkozásai és alapvető választási lehetőségei 2005-ben, az alkotmányos szerződés aláírását követő időszakban

7.   kifejti azon nézetét, hogy az új szerződés előírásainak szellemét (és lényegét) a KKBP-re vonatkozóan azonnali hatállyal alkalmazni kell, ahogy az már megtörtént az Európai Védelmi Ügynökség létrehozása, a "hadtest" koncepció, a jelenlegi szomszédsági politikánál jóval többet jelentő, továbbfejlesztett uniós szomszédsági politika, valamint a terroristafenyegetések illetve támadások megelőzéséről szóló szolidaritási záradék alkalmazása esetében, melyek következményeit a polgári védelem jelenlegi és jövőbeli eszközeinek hatékony összehangolásával kell kezelni, és kölcsönös szolidaritási kötelezettséget kell vállalni a segítségnyújtásra és támogatásra az Európai Unió bármely tagállama ellen intézett fegyveres agresszió esetén;

8.   következésképpen kéri, hogy a Tanáccsal együtt minden olyan jövőbeni javaslatról tájékoztassák, és nagyobb mértékben vonják be, melyet a Bizottság alelnöke/az EU külügyminisztere nyújtott be a 2005-ös közös kül- és biztonságpolitika előkészítésével kapcsolatosan;

9.   kifejezi azt a kívánságát, hogy a jövőbeni Európai Külügyi Szolgálat kulcsszerepet játsszon a külügyi intézkedések területén, segítve az Unió külügyminiszterét/a Bizottság alelnökét; mindazonáltal emlékeztet a Parlament hatáskörei megőrzésének és az új szolgálat Parlament általi felelősségre vonhatóságának szükségességére, különösen ami a Bizottságnak az új szolgálatba integrált elemeit illeti (Külkapcsolati Főigazgatóság, EK-küldöttségek stb.); a kormányközi elemek terén további fejlesztések kilátásba helyezését kéri (különösen a tagállamok részéről), hogy a jövőbeni szolgálat egy integrált közösségi modellt követhessen a Bizottság részeként, miközben kormányközi kérdésekben a Tanácshoz teljes mértékben lojális marad;

10.   kéri a Tanácsot, hogy tegyen meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy valódi tartalmat adjon az alkotmányos szerződésben foglalt védelmi szolidaritási záradéknak, mihelyt a szerződés hatályba lép és hiteles és hatékony közös kül- és biztonságpolitika valósul meg;

11.   szükségesnek tartja, hogy a külkapcsolatokért felelős biztos és a KKBP főképviselője az alkotmányos szerződés aláírása után új normákat vezessen be az Európai Parlament teljes körű tájékoztatása, a vele folytatott konzultáció és az EP további bevonása révén a KKBP-vel és az EBVP-vel kapcsolatos minden kérdés terén; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy különösen az Európai Védelmi Ügynökség által végzett minden tevékenységgel kapcsolatban biztosítani kell a demokratikus felelősségre vonhatóságot és átláthatóságot;

12.   üdvözli az Európai Védelmi Ügynökség létrehozását és a Bizottságnak a biztonsági kutatások terén tett előkészítő intézkedéseit; úgy véli, hogy a civil megfontolások mellett a középtávú pénzügyi tervben évente megfelelő összeget kell előirányozni a biztonsági kutatásokra;

13.   kéri a Tanácsot, hogy rendszeresen konzultáljon is és vonja be a Parlamenttel az EBVP-vel kapcsolatos főbb vonatkozásokról és alapvető választási lehetőségekről is és tájékoztassa a Parlamentet ezek alakulásáról az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés I-41. cikkének (8) bekezdése értelmében; erre a konzultációra az előbbiekben, a KKBP esetében kért módon kerüljön sor;

Konkrét javaslatok a 2005-re vonatkozó általános és horizontális kérdésekre

14.   üdvözli az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott európai uniós biztonsági stratégiát; teljes mértékben elfogadja annak polgári-katonai, holisztikus megközelítését, valamint a megelőző kötelezettségvállalás és a hatékony többoldalúság alapelveit, amelyeknek a KKBP-t és az EBVP-is jellemezniük kell, és utal a Külügyi Bizottság által a stratégiára vonatkozóan jelenleg elkészítés alatt álló jelentésre; hangsúlyozza a humanitárius katasztrófák esetére gyors válaszadási képességek kialakításának szükségességét;

15.   hangsúlyozza ebben az összefüggésben, ahogy az a biztonsági stratégiában is megfogalmazódik, egy ennek megfelelő biztonsági kultúra kifejlesztésének szükségességét, és ennek következtében fenntartás nélkül támogatja azt a munkát, ami jelenleg folyik az EU kiképzési koncepciójának az EBVP körében történő alkalmazása érdekében; az Európai Biztonsági és Védelmi Kollégium létrehozása és fejlesztése révén a jövőben biztosítani kell, hogy jól képzett személyzet álljon az Európai Unió intézményei és a tagállamok rendelkezésére, mely képes hatékonyan fellépni az EBVP körében; ennek érdekében a Kollégiumot életképes módon kell megszervezni, és megfelelően kell támogatni;

16.   teljes mértékben támogatja a jelenleg folyó közös erőfeszítéseket a tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozását célzó EU-stratégia bevezetésére vonatkozóan, szem előtt tartva az Egyesült Nemzeteknek a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésének (atomsorompó-szerződés) 2005. évi felülvizsgálatát, valamint az EU által ebben az összefüggésben és az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1540 (2004) sz. határozatának végrehajtása során betöltendő tevékeny szerepet; hivatkozik a kézi lőfegyverekről szóló korábbi álláspontjaira, valamint a gyalogsági aknákról szóló ottawai szerződés felülvizsgálatáról szóló, 2004. április 22-i állásfoglalására(15); megismétli, hogy támogatja az EU fegyver-exportálással kapcsolatos magatartási kódexének megerősítését és annak kötelezővé tétele érdekében támogatja, hogy az EU álljon ki egy nemzetközi fegyverkereskedelmi szerződés mellett;

17.   kihangsúlyozza szilárd meggyőződését, miszerint a nukleáris leszerelés jelentősen hozzájárul majd a nemzetközi biztonsághoz és a stratégiai stabilitáshoz, továbbá csökkenti majd a nukleáris fegyverek terjedésének kockázatát; felszólítja a nukleáris fegyverekkel rendelkező tagállamokat, hogy hajtsák végre az atomsorompó-szerződés 6. cikkéből eredő kötelezettségeiket; sürgeti a tagállamokat, hogy az atomsorompó-szerződést felülvizsgáló következő konferencián nemzetközi szinten támogassák az új nukleáris veszélyekről szóló friss kezdeményezést, amit Kofi Annan ENSZ-főtitkár és Mohammed El Baradei, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség főigazgatója nyújtott be a nukleáris leszerelésről és az ENSZ leszerelési konferenciájának újjáélesztéséről;

18.   osztja az Európai Tanács azon nézetét, mely szerint a terrorizmus elleni küzdelem továbbra is az Unió prioritásai közé fog tartozni és külkapcsolati politikájának kulcsfontosságú eleme lesz, ugyanakkor ismételten hangsúlyozza, hogy ezt nem szabad az emberi jogok és a polgári szabadságjogok rovására folytatni, javasolja továbbá, hogy az Unió terrorizmusellenes politikája következetesebb és határozottabb legyen harmadik országok vonatkozásában a következők által:

19.   rendkívüli fontosságot tulajdonít a terrorizmus elleni küzdelemhez való saját hozzájárulásának, ezért sürgeti a Külügyi és az Állampolgári Jogi Bizottságait, hogy találjanak megfelelő eljárást a kérdésben a Tanácshoz és a Bizottsághoz benyújtandó ajánlások előkészítésére, és ennek tükrében felkéri a Tanácsot, hogy teljes mértékben tájékoztassa a Külügyi Bizottságot és az Állampolgári Jogi Bel- és Igazságügyi Bizottságot, és egyeztessen velük az EU által a terrorista szervezetekről összeállított listát illetően; e tekintetben üdvözli a luxemburgi elnökség pozitív reakcióját;

20.   alapvető fontosságúnak tartja, hogy természeti katasztrófák esetén igénybe lehessen venni a Tanács és a Bizottság által kifejlesztett polgári és katonai képességeket, ideértve a polgári-katonai tervezési egységet, és az olyan eszközöket, mint a GALILEO és a GMES;

A Parlament prioritásai a különböző földrajzi területeken 2005-ben

21.   kéri a Tanácsot, hogy azonnal tegyen lépéseket az elmúlt tíz évben elfogadott KKBP intézkedések terén földrajzi értelemben fennálló kiegyensúlyozatlanságok helyrehozatala érdekében, hogy a különböző régiók között igazságosabb egyensúlyt lehessen elérni az Unió globális törekvéseinek megfelelően; különösen kéri a Tanácsot, hogy teremtsen földrajzi egyensúlyt a bővítés miatt eddig keleti irányban tett erőfeszítések és a Földközi-tenger déli része felé irányuló megújult erőfeszítések között; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy el kell kerülni minden olyan távolságtartó gesztust, ami arra utalna, hogy az EU részéről csökkent volna az érdeklődés, legalább a Nyugat-Balkán, Ukrajna és Dél-Kaukázus fejlődése iránt;

22.   ezért javasolja, hogy a Tanács tegye meg a szükséges lépéseket ahhoz, hogy az Unió élvezhesse a bizonyos földrajzi régiókkal ápolt kiemelt kapcsolatok előnyeit (két régió közötti, többoldalú vagy kétoldalú társulási megállapodások stb. révén), annak érdekében, hogy megerősítse multilaterális erejét az egyéb olyan felemelkedő országokkal és régiókkal folytatott kapcsolatok terén, melyekkel még nincsenek kiépítve ilyen kiváltságos kapcsolatai; hangsúlyozza továbbá, hogy nem szabad oly módon kiemelt prioritásként kezelni az EU szomszédos államait, hogy az a világ fejlődő országai és az Unió közötti alapvető fontosságú kapcsolatok és szolidaritás rovására történjék;

23.   mindazonáltal rendkívüli fontosságot tulajdonít elsősorban az Európai Tanács 2004. december 16-17-i döntése érelmében létrejövő következő uniós bővítéseknek, és másodsorban az európai szomszédsági politika fejlesztésének, melyek az Unió legfontosabb prioritásai a 2005-ös politikai programjában, amely egy európai gazdasági térséget is magában foglal az európai országok számára; ragaszkodik annak alapvető fontosságához, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a közel-keleti konfliktus békés és méltóságteljes megoldása érdekében a "négyek útiterve" és az Európai Tanács 2004. júniusi határozata értelmében a mediterrán térséggel és a Közel-Kelettel kiépítendő stratégiai partnerség alkalmazása alapján; ennek érdekében üdvözli az Ariel Sharon és Abu Mazen közötti legutóbbi Sharm el-Sheik-i csúcstalálkozót; ugyanígy ragaszkodik ahhoz, hogy fokozott erőfeszítéseket kell tenni az egyéb meglévő vagy előrelátható konfliktusok és válságok, mint például a koszovói, csecsenföldi, darfuri, szomáliai, a Nagy-Tavak régiójabeli, iráni és észak-koreai (KNDK) helyzetek megoldására, és a szociális fejlődésre szerte a világban, összhangban az ENSZ millenniumi fejlesztési célkitűzéseivel;

24.   szintén rendkívüli fontosságot tulajdonít a nyugat-balkáni európai stratégia folytatásának és továbbfejlesztésének, tekintettel a régió országainak az európai intézményekbe történő fokozatos integrálódására, különösképpen a Koszovó végleges státusával kapcsolatosan 2005. második felében meghozandó alapvető fontosságú döntések fényében;

25.   kész a Tanáccsal és a Bizottsággal együtt dolgozni Szerbia és Montenegró (beleértve Koszovót is) hosszútávú stratégiai újjászervezésén, azzal a céllal, hogy a régió valamennyi népe számára lehetővé tegye az Európai Unión belüli közös békés jövőt;

26.   szoros együttműködést vár a Tanáccsal és a Bizottsággal a jelenleg is tartó közel-keleti békefolyamat politikai és gazdasági támogatásában;

27.   fontosnak tartja, hogy az EU és az USA közötti kapcsolatok építő jellegűek legyenek, a NATO pedig megerősödve ismét az egyenjogú politikai viták helyszíne legyen, amelyen belül ésszerű egyensúlyt kell teremteni a megelőzés, a válságkezelés és a katonai képességek eszközei között; létfontosságúnak tartja közös (EP - USA-kongresszus) álláspont kialakítását bizonyos globális kérdésekben, melyekhez közös érdekek fűződnek (a terrorizmus elleni küzdelem, regionális konfliktusok, tömegpusztító fegyverek terjedése, leszerelés, nemzetközi jog, hatékony multilateralizmus, energiaügyi együttműködés, klímaváltozás, stb.), és úgy véli, hogy 2005-ben, a madridi nyilatkozat tizedik évfordulóján, új lendületet kell adni a transzatlanti kapcsolatoknak - a transzatlanti piac kialakítása 2015-re, az új transzatlanti cselekvési program kiegészítése egy transzatlanti partnerségi megállapodással, melynek mihamarabb, de legkésőbb két éven belül hatályba kell lépnie;

28.   hangsúlyozza az EU és az USA közötti szoros együttműködés szükségességét a globális gazdasági, politikai és biztonsági problémák kezelésében; új transzatlanti program megfogalmazását kéri a globális kérdésekben folytatott párbeszéd strukturálása végett;

29.   sürgeti a Tanácsot, hogy vitassa meg az Európai Parlamenttel a harmadik országokkal kialakított "stratégiai partnerség" koncepcióját, melynek a közösen vallott és képviselt értékeken kell alapulnia; e tekintetben kéri az Orosz Föderációval és a Kínával fennálló stratégiai partnerség összefoglaló értékelését;

30.   kéri a Tanácsot és Bizottságot, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést az Oroszországgal folytatott szoros kapcsolatok biztosítására, amelyek közös érdekeinket és értékeinket tükrözik, és az emberi jogok, a jogállamiság és a demokrácia teljes körű tiszteletben tartásán alapulnak;

31.   támogatja ezzel kapcsolatosan a Tanács javaslatát a közös EU/Oroszország válságkezelésről a transznisztriai és dél-kaukázusi konfliktusok kezelésében; kiemeli, hogy a csecsenföldi háború megnehezíti a valódi partnerség kialakítását, és ismételten kiáll a konfliktus politikai rendezése mellett, a csecsen társadalom valamennyi demokratikus alkotóelemének bevonásával;

32.  sajnálatát fejezi ki, amiért a Kínával fenntartott kapcsolatok csak kereskedelmi és gazdasági téren fejlődtek, anélkül, hogy bármilyen előrelépés történt volna az emberi jogok és a demokrácia ügyében; erre való tekintettel felkéri a Tanácsot, hogy ne szüntesse meg a fegyverekre vonatkozó embargót és találjon módot a párbeszéd elmélyítésére, a feszültségek enyhítésére és a leszerelés előmozdítására a Tajvannal való kapcsolatokban, támogassa Taiwant, mit az egész Kínára érvényes demokrácia mintaképét;

33.   kifejezi legmélyebb aggodalmát a Dél-Kínából a Tajvani-öböl túlsó partjára irányított rakéták nagy száma és a Kínai Népköztársaság ún. "elszakadás elleni törvénye" miatt, mely kifogásolható módon súlyosbítja a helyzetet a szoros két országa között; felszólítja a Kínai Népköztársaságot és Tajvant, hogy újítsák fel a politikai tárgyalásokat a kölcsönös megértés és elismerés jegyében, a stabilitás, a demokrácia, az emberi jogok és a törvényesség kelet-ázsiai előmozdítása érdekében;

34.   támogatja a Nagy-Britannia, Franciaország és Németország, valamint a Tanács és a Bizottság azirányú erőfeszítéseit, hogy Irán tevékeny és jó szándékú szereplővé váljon a térségben, teljes mértékben tartsa tiszteletben az emberi jogokat, és biztosítsa, hogy nem fejleszt nukleáris fegyvereket; ismételten rámutat arra, hogy ha bebizonyosodna, hogy a tömegpusztító fegyverek további fejlesztésére irányuló tevékenység zajlik Iránban, az a legkomolyabb következményekkel járna az EU és Irán közötti minden kapcsolatra nézve;

35.   támogatja az Afganisztán ügyében tanúsított európai elkötelezettség további megerősítését, valamint megbízható és életképes közép-távú finanszírozást szorgalmaz e feladat számára; kiáll a nemzetközi közösség újjáépítése érdekében tett erőfeszítések növelése mellett; ennek kapcsán különös jelentőséget tulajdonít az oktatási rendszer fejlesztésének, a nők és gyermekek helyzete javításának, a leszerelésnek és a reintegrációs intézkedéseknek, valamint az ópiumtermesztést felváltó gazdasági alternatívák fejlesztésének és alkalmazásának;

36.   felszólítja a Tanácsot, hogy a lehető leggyorsabban indítson eljárást egy Irakkal kapcsolatos KKBP közös álláspont elfogadására;

37.  kifejezi ezzel összefüggésben legmélyebb aggodalmát a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 2005. február 10-i nyilatkozatával kapcsolatosan, melyben a nukleáris programjukkal kapcsolatos multilaterális tárgyalásokon történő részvételük határozatlan idejű felfüggesztését helyezték kilátásba;

38.   utal a különböző földrajzi területekről elfogadott számos állásfoglalására és jelentésére, melyek értékes hozzájárulást jelentenek ezen földrajzi területekkel kapcsolatos uniós politika alakításának módszeréről folytatott vitához, tekintettel a fent említett igazságos egyensúly elérésére;

39.   ismételten hangsúlyozza, hogy az Uniónak harmadik országokkal folytatott kapcsolatai során tevékeny szerepet kell játszania az emberi jogok védelmében és a millenniumi fejlesztési célkitűzések elérésének biztosításában, amelyek mind a KKBP, mind az EVBP fontos alkotórészei;

40.   utal a legutóbbi ukrajnai választások alkalmával az EU összehangolt fellépésére, mint annak jó példájára, hogy miként kell reagálniuk és vezető szerepet vállalniuk a különböző európai intézményeknek a tagállamokkal együtt, ha a közös európai érdekek és értékek forognak kockán; vállalja, hogy támogatja az Ukrajnával kapcsolatos további lépéseket, mivel a legújabb fejlemények egyértelműen nagy kihívást jelentenek az Unió számára is;

41.  Felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondolják át az Ukrajnával az európai szomszédsági politika keretében megvalósuló cselekvési terven kívül megvalósítható társulási formákat, világos európai perspektívát adva az ország számára, és válaszolva az ukrán nép döntő többsége által kifejezett törekvésekre, melyek végül az ország esetleges uniós csatlakozásához vezethetnek;

Az Európai Parlament véleménye az Unió szerepéről egyes multilaterális szervezetekben

42.   az új alkotmányos szerződés hatályba lépéséig, mely egyértelműen jogi személyiséggel ruházza fel az Uniót, javasolja a szükséges lépések megtételét az Unió egésze képviseletének növelése érdekében a különböző nemzetközi multilaterális szervezetekben, beleértve különösképpen az Egyesült Nemzetek Szervezetét, a Nemzetközi Büntetőbíróságot (ICC), az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet (EBESZ), az Európa Tanácsot és az összes többi lényeges fórumot; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ahol lehetséges, vonja be az Európai Parlament tagjait e célok megvalósításába; hangsúlyozza különösen az EBESZ-szel és az Európa Tanáccsal, valamint az ENSZ-szel folytatott kapcsolatok erősítésének szükségességét; kéri, hogy a magas szintű parlamenti diplomáciával összhangban a Parlament kapjon olyan szerepet, amellyel hozzájárulhat a KKBP alakításához;

43.   kifejti azon nézetét, hogy az Unió egészének, különösen az Egyesült Nemzetek Szervezete rendszerén belül kell fontos szerepet játszania, hogy az EUnak a jövőben tagsággal kell rendelkeznie az ENSZ Biztonsági Tanácsában, amely a leghitelesebb kifejezése egy igaz és hatékony közös külpolitikának, és hogy támogatnia kell az Egyesült Nemzetek reformját a fenyegetésekkel, kihívásokkal és változással foglalkozó magas szintű szakértői bizottság jelentésében foglalt ajánlásoknak megfelelően;

44.   üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsának történelmi határozatát, miszerint a Darfurban elkövetett bűncselekményeket az ICC ügyésze elé kell utalni egyes EU-tagállamok kezdeményezésére; azt az álláspontot képviseli, hogy ez döntő lépés abban az irányban, hogy a háborús és az emberiségellenes bűncselekmények áldozatai pártatlan igazságszolgáltatásban részesüljenek; sajnálattal tölti el azonban az az ICC joghatósága alól azon államokból származó állampolgároknak nyújottt mentesség, amelyek nem tagjai a Római Alapokmánynak.

Az Európai Parlament véleménye a KKBP 2005-ös finanszírozásáról

45.   ismételten hangsúlyozza, hogy az európai biztonságot fenyegető, az európai biztonsági stratégiában megfogalmazott öt fő veszély (terrorizmus, tömegpusztító fegyverek elterjedése, regionális konfliktusok, kormányválságok, szervezett bűnözés), leküzdése hosszú távú külső kötelezettségvállalást fog megkívánni az összes lehetséges eszköz felhasználásával, beleértve a biztonsági kutatásba és a konfliktusok megelőzésére irányuló komoly befektetéseket, ami a jövőbeni 2007-2013-as időszakra szóló pénzügyi tervben egyértelműen előirányzandó, konkrét, hosszú távú költségvetési kötelezettségek meghatározását is magában foglalja;

46.   ragaszkodik ahhoz, hogy a továbbiakban ne lehessen különbséget tenni a polgári vagy katonai költségek finanszírozása között, különösen az EBVP műveletek, azon belül is a kizárólag az Unió által folytatott és annak polgári/katonai sejtje által tervezett és levezetett tevékenységek esetében;

47.   ezért ismételten hangsúlyozza, hogy a katonai műveletek közös költségét az EBVP keretén belül a közösségi költségvetésből kellene finanszírozni (ez a civil szférában már így történik a rendőrségi műveletek esetében) és nem kiegészítő költségvetésből vagy a tagállamok által felállított induló alapból, ahogy az jelenleg történik;

48.   ebből a célból emlékeztet a tervezett "humanitárius hadtest" természeti katasztrófák esetében történő jövőbeli beavatkozásainak finanszírozása által kínált új lehetőségekre, amelyeknél lényeges a katonai és civil segítségnyújtási eszközök ötvözése, mint például nemrégiben a dél-ázsiai özönvíz-katasztrófa esetében; ezek alapján felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy egy új javaslatot fogalmazzon meg , mely tekintetbe veszi az Európai Parlamentnek az Európai Civil Békehadtestre vonatkozó javaslatát, valamint az Európai Önkéntes Hadtestnek az Alkotmány III-321. cikke által előrt létrehozását;

49.   kéri a Tanácsot, hogy a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos minden jövőbeni EBVP művelet esetén és a fennálló olyan jellegű szabályokkal szemben, mint "a költségek ott fedezendők, ahol felmerülnek" vagy bármely más ad hoc megoldással szemben, mint az ún. "ALTHEA mechanizmus", vegye fontolóra az ilyen műveletek közös költségének közösségi költségvetésből történő fedezését;

o
o   o

50.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, a NATO főtitkárának és az Európa Tanács főtitkárának.

(1) HL C 172., 1999. 6.18., 1.o. (2) P6_TA(2005)0004. (3) HL C 82. E, 2004.4.1., 599. o. (4) HL C 96. E, 2004.4.21., 79. o. (5) HL C 87. E, 2004.4.7., 506. o. (6) HL C 64. E, 2004.3.12., 599. o. (7) HL C 98. E, 2004.4.23., 182. o. (8) HL C 104. E, 2004.4.30., 1043. o. (9) P6_TA(2005)0007. (10) HL C 82. E, 2004.4.1., 610. o. (11) HL C 77. E, 2004.3.26., 226. o. (12) HL C 97. E, 2004.4.22., 647. o. (13) HL C 140. E, 2002.6.13., 569.o. (14) P6_TA(2005)0006. (15) HL C 104. E, 2004.4.30., 1075. o.

Az Európai Parlament állásfoglalása az európai biztonsági stratégiáról (2004/2167(INI))

P6_TA(2005)0133 A6-0072/2005

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a 2004. október 29-én Rómában aláírt, az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződésre,

–   tekintettel a görög elnökség vonatkozó kezdeményezése, a Külügyminiszterek Tanácsának informális találkozója (Kastellorizon, 2003. május) és a thesszaloniki Európai Tanács következtetései (2003. június 19–20.) nyomán az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott európai biztonsági stratégiára,

–   tekintettel a Köln és Helsinki után bevezetendő közös európai biztonsági és védelmi politikáról szóló, 2000. november 30-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az új európai biztonsági és védelmi struktúra prioritásairól és hiányosságairól szóló, 2003. április 10-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel 2005. március 10-i, az atomsorompó szerződés felülvizsgálatával foglalkozó konferenciáról és az Észak-Koreában és Iránban található nukleáris fegyverekről szóló állásfoglalására(3),

–   tekintettel az európai védelemről szóló fehér könyvre vonatkozó, az EU Biztonságpolitikai Kutatóintézete által 2004. májusában beterjesztett javaslatra,

–   tekintettel az európai emberi biztonsági doktrínáról készült, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének 2004. szeptember 15-én beterjesztett jelentésre,(4)

–   tekintettel az összes európai intézmény által nyilvánosságra hozott, a konfliktusok megelőzéséről szóló különböző programokra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A6–0072/2005),

A.   figyelembe véve az 1998. december 3–4-i francia–angol Szt. Malo-i Nyilatkozat által meghatározott európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) fejlődésének alakulásában elért áttörést,

B.   figyelembe véve az ezt követő EBVP fejlesztési menetrendet, amelyet az Európai Tanács kölni (1999. június 3–4.), helsinki (1999. december 10–11.) és göteborgi (2001. június 15–16.) csúcstalálkozóján fejtettek ki,

C.   figyelembe véve az EU-n belüli, az EU-ból kifelé irányuló, valamint a globális szintű fegyverzetexport ellenőrzése megerősítésének szükségességét,

D.   elismerve a különböző uniós segítségnyújtási programok által betöltött fontos szerepet, valamint ezeknek a gazdasági fejlődéshez, a demokratikus intézmények fejlődésének támogatásához, az újjáépítési intézkedések végrehajtásához, a makrogazdasági programok kidolgozásához és az emberi jogok elősegítéséhez való nélkülözhetetlen hozzájárulását,

E.   elismerve, hogy az európai biztonsági stratégiában javasolt átfogó megközelítést már aktívan alkalmazzák a Balkánon, amint azt a régió stabilitásának megteremtése céljából jelenleg alkalmazott uniós eszközök széles skálája bizonyítja: a CARDS segítségnyújtási program; a PROXIMA és EUPM polgári missziók; és az ALTHEA katonai misszió,

F.   elismerve azt a következetes támogatási szintet, amelyet tíz év közvéleménykutatásai támasztanak alá, és amelyek kimutatták, hogy az EU állampolgárainak több mint 60%-a helyesli egy EU közös külpolitikát, és több mint 70%-uk a közös védelmi politika híve; de annak tudatában, hogy más közvéleménykutatások szerint a katonai kiadások növelése nem talál támogatásra,

G.   sajnálattal tudomásul véve, hogy nem növekedett jelentősen annak szintje, hogy az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés III-304. cikkével összhangban a közös kül- és biztonságpolitikáról (KKBP) milyen mértékben kell számot adni az Európai Parlament előtt, illetve hogy a Tanács számos döntésével és lépésével kapcsolatban a Parlamenttel soha nem konzultálnak, és soha nem is konzultáltak; elismerve mindazonáltal azt a jóindulatot, mellyel a főképviselő és szolgálatai folyamatosan tájékoztatták a Parlamentet, és párbeszédet folytattak vele; sürgetve a főképviselőt és szolgálatait, hogy folytassa és erősítse ezt az átlátható párbeszédet a Parlamenttel,

H.   megállapítva, az előző pontban foglaltak sérelme nélkül az Unió KKBP keretén belül hozott intézkedések tekintetében a nemzeti parlamentek felé folyamatosan fennálló elszámolási kötelezettséget, különösen azon tagállamok esetében, ahol parlamenti jóváhagyás szükséges bármilyen katonai akció indításához,

I.   elismerve, hogy az Unió KKBP keretében vállalt valamennyi akciót és intézkedést a nemzetközi jog és az ENSZ Alapokmánya szigorú betartása mellett kell végrehajtani, ahogy ezt világosan kimondja az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés I-3. és III-292. cikke,

J.   mivel sok EU-tagállamnak (beleértve az Egyesült Királyságot, Németországot, Spanyolországot, Olaszországot és Görögországot) volt, illetve néhánynak még mindig van saját tapasztalata a terrorizmus különböző formáiról, és az azok alapjául szolgáló filozófiákról,

K.   mivel a belátható jövőben az iszlám terrorizmus jelenti a legnagyobb kihívást az EU számára más régiókhoz hasonlóan, különösen akkor, ha a terroristáknak sikerül tömegpusztító fegyverek felett ellenőrzést szerezniük,

L.   mivel az európai biztonsági stratégia az átfogó KKBP és EBVP részét képezi, amelyekben az EU rendelkezésére álló politikai tevékenységek egész sora jöhet számításba, beleértve diplomáciai, gazdasági, illetve fejlesztési természetűeket is,

Az európai biztonsági környezet

1.   hangsúlyozza, hogy csak a "biztonság" fogalmának átfogó értelmezése képes megfelelően figyelembe venni, hogy a demokrácia szempontjából kiemelkedő politikai problémák (mint például az emberi jogok megsértése, bizonyos állampolgári csoportok szándékos diszkriminációja, elnyomó rezsimek) és a társadalmi, gazdasági és környezeti tényezők széles köre (mint például a szegénység, éhínség, betegség, írástudatlanság, természeti erőforrások hiánya, a környezet pusztulása és tisztességtelen kereskedelmi kapcsolatok) milyen mértékben járulnak hozzá a jelenlegi regionális konfliktusokhoz, államcsődökhöz, bűnügyi és terrorista hálózatok létrejöttéhez, melyek tevékenységére azonban a fenti tényezők semmi esetre sem szolgálhatnak magyarázattal;

2.   üdvözli ezért a "biztonság" fogalmának az európai biztonsági stratégia (EBS) szerinti átfogó értelmezését; osztja azt az EBS-ben kifejtett nézetet, mely szerint a globális biztonság számára jelenleg a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek elterjedése, a megoldatlan regionális konfliktusok, a csődbe jutott, illetve az összeomlás szélén álló államok és a szervezett bűnözés jelentik a legfőbb veszélyt; kiemeli, hogy ezeket a veszélyeket nem lehet elsősorban vagy kizárólag katonai módszerekkel megoldani;

3.   ezért egyetért az EBS azon következtetésével, hogy a különféle segítségnyújtási programok és eszközök, beleértve a fejlesztési politikához tartozókat, európai uniós és tagállami szinten együttesen alkalmazva, diplomáciai, civil és katonai képességekkel és szakértelemmel párosulva, leginkább együttesen járulhatnak hozzá a biztonságos világrend eléréséhez;

4.   ezért hangsúlyozza, hogy az Unió meglévő struktúráin belül minél hamarabb megvalósítsák a biztonsági környezet ezen koncepciójának gyakorlati átültetését, hogy az Unió képes legyen a válságokat idejében felismerni, és proaktív módon cselekedni; ezzel összefüggésben javasolja, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket egy, a fenyegetésekre idejekorán figyelmeztető rendszer létrehozására, vonják be a civil innovatív információs technológiákat a hírelemzésbe és -értékelésbe; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy a "feszültségfelderítő központok" létrehozása, melyeket a jövőbeni Európai Külügyi Cselekvési Szolgálaton és az Európai Unión kívüli szolgálatokon, például az Afrikai Unió szolgálatain belül lehetne létrehozni, a különösen veszélyeztetett régiókban egyike azon hatékony módszereknek, melyek révén a konfliktusok gyökereit fel lehet ismerni, azokról tudósítani lehet és a felszámolásában segíteni lehet, és ily módon elkerülhető, hogy a helyzet erőszakos cselekménybe torkolljon; kiemeli ebben az összefüggésben annak fontosságát , hogy a terrorizmus elleni harc és a konfliktusmegelőzés részét képezze valamennyi uniós politikai területnek;

Az EU stratégiai célkitűzései

5.   teljes mértékben egyetért az Uniónak az alábbi, az EBS-ben kifejtett stratégiai célkitűzéseivel: a fenyegetések kezelése, a biztonság kiépítése az Unió szomszédságában, és a nemzetközi rend megerősítése eredményes multilaterális szervezetek eredményes intézkedései révén; hangsúlyozza, hogy az EBS célkitűzései messze meghaladják az EBVP katonai vonatkozásait;

6.   megjegyzi, hogy a fenyegetések kezelésekor meg kell határozni a regionális és/vagy globális jellegűeket annak érdekében, hogy az Unió hatékonyan legyen képes mozgósítani rendelkezésre álló eszközeit és forrásait a probléma leküzdésére; megjegyzi, hogy a biztonság kiépítése az Unió szomszédságában elsődlegesen a regionális jellegű fenyegetések elleni küzdelemre irányul, míg a globális jellegűeket azokkal a hatékony multilaterális nemzetközi szervezetekkel kell leküzdeni, melyeknek az EU a hajtóereje; megjegyzi azonban, hogy emellett a multilaterális szervezeteket és struktúrákat fel lehet használni a regionális fenyegetések leküzdésére is;

7.   teljes mértékben osztja az Unió új szomszédsági politikájának és az EBS-nek azt a nézetét, hogy az Unió szomszédságát szélesebb körben kell értelmezni, és alatta nem csupán az EU-val határos kelet-európai országokat kell érteni, hanem a távolabb eső keleti és déli régiókat is, így a Kaukázust, a Közel-Keletet és Észak-Afrikát; figyelemre méltónak tartja ennek a politikának az egybeesését az Uniónak azzal a folyamatos tevékenységével, amellyel a barcelonai folyamat révén is megoldást keres az arab-izraeli konfliktusra; hangsúlyozza, hogy a népek békés együttélésének legfontosabb előfeltételei a demokrácia és a jogállamiság;

8.   hangúlyozza az ENSZ elsőbbségét a multilaterális intézményi keretek között és annak szükségességét, hogy az EU vezető szerepet játsszon e nélkülözhetetlen intézmény struktúráinak és kapacitásainak újbóli megerősítésében; tudomásul veszi ebben a vonatkozásban az ENSZ főtitkára által 2005. március 21-jén benyújott "Nagyobb szabadságban: a mindenki számára megvalósuló fejlődés, biztonság és emberi jogok" című jelentését; ezt a jelentést – a Parlament majdani részletes értékelésének sérelme nélkül – a XXI. század kihívásainak megfelelendő ENSZ-reformról szóló nyílt vita kiinduló pontjaként üdvözli; sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy hangolják össze álláspontjukat e viták keretén belül annak ismeretében, hogy a közvéleménykutatások a KKBP/EBVP-nek az EU-ban a meglevőnél erőteljesebb képviselete következetes támogatottságát mutatják ki;

9.   kiemeli továbbá annak szükségességét, hogy az EU vezető szerepet játsszon a világ békéjét és biztonságát szolgáló más nemzetközi és regionális szervezetekkel való együttműködésben; kiemeli különösen az EBESZ-szel való teljes körű együttműködés szükségességét;

10.   kiemeli annak fontosságát, hogy az EU szilárd és igazságos fejlesztési politikát folytasson, ezáltal hatékonyan hozzájárulva az egyetemesen elfogadott millenniumi fejlesztési célokhoz;

Az EBVP közelmúltbeli kiemelkedő szakaszai

11.   tudomásul veszi azt az értékes tapasztalatot, amelyet az elmúlt két évben a polgári és rendőri missziók szereztek, köztük: a Nemzetközi Rendőri Munkacsoport (most EUPM), amely 2003 óta gyakorol ellenőrzést Bosznia-Hercegovinában; a PROXIMA a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban (FYROM) és az EUJUST THEMIS Grúziában; ugyancsak üdvözli az Európai Unió rendőri erőinek a Kongói Demokratikus Köztársaságban történő közeljövőbeli telepítését (EUROPOL Kinshasa);

12.   elismeri azt a jelentős haladást, melyet az Unió katonai képességeinek bővítésében értek el; ugyanakkor elismeri a NATO-val megegyezésben elfogadott Berlin plusz keret fontosságát is, amely lehetővé tette a CONCORDIA elnevezésű első uniós katonai missziót a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban (FYROM), valamint az ALTHEA missziót Bosznia-Hercegovinában; méltányolja az Unió EBVP keretének kiváló rugalmasságát, amellyel lehetővé teszi az ARTEMIS művelet végrehajtásának folytatását a Kongói Demokratikus Köztársaságban;

13.   hangsúlyozza azt a pozitív hozzájárulást, amelyet az EU Helyzetelemző Központja (SITCEN) már eddig is nyújtott az összes rendelkezésre álló polgári, katonai és diplomáciai felderítési lehetőség kombinálásával, melynek révén meggyőző háttérelemzéseket állított össze minden adott helyzetről; sürgeti a tagállamokat, hogy még több információt küldjenek a SITCEN részére, nehogy szükségtelenül akadályozzák az EBS-en belül kitűzött célok elérését;

14.   hangsúlyozza, hogy az EBVP különleges jellege és többletértéke a polgári és katonai összetevők kombinációjában van, és megállapítja a fenti teljesítmények fényében, hogy az EU a jövőben egyre nagyobb kihívásokkal kerül szembe, hogy az EBS célkitűzéseinek és szellemének megvalósítása érdekében megtalálja a jó és helyes egyensúlyt a katonai és polgári komponensek között; az a véleménye, hogy a bosznia-hercegovinai ALTHEA misszió értékes tapasztalatokkal fog szolgálni e tekintetben, amennyiben az Unió képes lesz katonai erőfeszítéseit koordinálni a jelenleg folyó polgári műveletekkel és programokkal;

Előrelépés a 2010-ig szóló általános célkitűzés és a 2008-ig szóló általános polgári célkitűzés irányába

15.   egyetért az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa (GAERC) által 2004. május 17-én hivatalosan elfogadott 2010-es általános célkitűzésben lefektetett célokkal, valamint a GAERC által 2004. december 13-án elfogadott, a 2008-as általános polgári célkitűzés kidolgozására irányuló megállapodással, melyek célja, hogy az EU-t az EBS stratégiai célkitűzéseinek megvalósításához szükséges képességekkel ruházzák fel; indítványozza, hogy ezeket a lényeges és meghatározott időpontban végrehajtandó célkitűzéseket egy fehér könyvben foglalják össze;

16.   elismeri ebben a vonatkozásban a GAERC 2004. november 22-i ülésén elért előrelépést a nagy erejű katonai műveletek céljaira szolgáló "gyorshadtest" koncepció továbbfejlesztésében; tudomásul veszi, hogy ezeket a gyorshadtesteket elsősorban az EU-n belül már meglevő kétnemzetiségű és multinacionális erőkből kell összeállítani; tudomásul veszi a 2008-as általános polgári célkitűzés kidolgozásáról szóló, a GAERC által jóváhagyott megállapodást, és üdvözli az abban kinyilvánított szándékot, amely szerint a meglévő polgári eszközöket átfogóbbakká és hatékonyabbakká kell tenni, hogy a különböző integrált kontingensek kombinálására a terepen felmerülő konkrét igények alapján kerülhessen sor; ezért elismeri, hogy az EBVP keretében történő jövőbeli polgári válságkezelés valójában túl fog lépni a Feirában meghatározott négy prioritási területen (rendőrség, jogállamiság, polgári közigazgatás és polgári védelem);

17.   kiemeli a telepíthetőséggel kapcsolatos globális megközelítés jelentőségét, különös tekintettel a gyorshadtestek teljes működési mobilitásának 2007-re történő elérésére, és ezzel kapcsolatosan üdvözli az athéni és az eindhoveni koordináló központok hozzájárulását a katonai szállítási szektor terén;

18.   üdvözli továbbá azt, hogy az Európai Tanács formálisan elfogadta a polgári/katonai sejt létrehozására irányuló javaslatot az Európai Unió Katonai Törzsén belül; tudomásul veszi, hogy a polgári/katonai sejt különösen kulcsfontosságú szerepet fog játszani valamennyi (azaz a polgári, katonai és a közös polgári/katonai) művelet stratégiai tervezésében és egy operatív központ – 2006-tól – történő felállításában az olyan autonóm EU-missziók számára, amelyek esetében nem jelölnek ki nemzeti főhadiszállást; hangsúlyozza továbbá a polgári/katonai sejt fontosságát a polgári/katonai interfész irányítási alapelveinek és modelljeinek kifejlesztésében; elismeri mindazonáltal, hogy számos ilyen alapelv és modell a jelenleg folyó és jövőbeni műveletek eredményeiből lesz leszűrve;

19.   a jövőbeni európai uniós vegyes, polgári/katonai missziók tervezésével kapcsolatban felhívja a figyelmet "Az emberi biztonsági doktrína Európa számára" című jelentésben lévő javaslatokra és elképzelésekre; ezzel kapcsolatosan nemcsak az EBVP területén zajló jelenlegi változásokat (mint a polgári/katonai sejt létrehozását) tartja örvendetesnek, melyek összhangban vannak a jelentés általános nézeteivel, hanem üdvözli az európai önkéntes humanitárius segélyhadtest felállítását, melyet az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés III-321. cikk (5) bekezdése alapján állítanak majd fel; másrészt megjegyzi, hogy az európai önkéntes humanitárius segélyhadtestnek a fenti cikk szerint "az európai fiatalok együttes hozzájárulásának keretéül" kell szolgálnia; ezért azt szorgalmazza, hogy – amint azt a Parlament már többször javasolta – ezt a keretet bővítsék vagy egészítsék ki egy olyan kiegészítő "haderő" létrehozásával, mely egyaránt támaszkodik az aktív és a nyugállományú tisztek tapasztalataira és szakértelmére, annak érdekében, hogy létrehozzanak egy olyan hadtestet, mely működését illetően inkább az európai civil békehadtestnek felel meg;

20.   megjegyzi, hogy – részben a külügyi biztos ideiglenes javaslatai alapján – 2005. január 7-én a GEARC ugyancsak felhívta illetékes kisegítő testületeit és a Bizottságot arra, hogy értékeljék, milyen módon lehet fokozni az EU válságokra reagáló képességeit a katasztrófasegélyekkel kapcsolatban;

21.   sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy garantálják a meglévő eszközök és képességek komplementaritását és kohézióját, és nyújtsanak be új javaslatokat különösképpen a konfliktusok elleni védelem és a válságkezelés közötti szoros kapcsolat vonatkozásában; úgy ítéli meg, hogy a mérhető sikert ezzel a még nem fejezett feladattal kapcsolatban előrelépésnek lehet tekinteni az Európai Külügyi Szolgálat jövőbeli létrehozatala szempontjából;

22.   üdvözli egyes tagállamoknak az Európai Csendőrség felállítására irányuló kezdeményezését, valamint arra irányuló készségüket, hogy ezt az EBVP céljaira rendelkezésre bocsássák; kiemeli ennek az erőnek a különleges hasznosságát a műveletek alapvetően tisztán katonai fázisából a vegyes, vagy a tisztán polgári fázisba történő átmenet biztosítása tekintetében;

23.   hangsúlyozza, hogy az EU képzési koncepciójának az EBVP-ben történő hatékony végrehajtása révén egy olyan európai biztonsági kultúrát kell kiépíteni, amely fokozza az EU válságkezelésben részt vevő valamennyi szereplője közötti interoperabilitást; ebben az összefüggésben kiemeli a fontosságát egy olyan Európai Biztonsági és Védelmi Akadémia létrehozásának, amely olyan hozzáértő személyzettel látja majd el az EU-t és a tagállamokat, amely valamennyi EBVP területen hatékonyan képes működni; úgy véli, hogy ennek az Akadémiának szilárd szervezeti és pénzügyi alapokon kell nyugodnia;

24.   megelégedettséggel tekint arra a gyors lépésre, amellyel még az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés hivatalos elfogadása előtt felállították az Európai Védelmi Ügynökséget (ADA); tudomásul veszi, hogy az Ügynökség tevékenysége hasznos az Unió számára, nemcsak a válságkezelés terén a védelmi képességek további kifejlesztésében, hanem a tagállamokon belüli kutatási és fejlesztési költségek racionalizálásában is, és hosszú távon hozzájárul egy európai fegyverzetpiac létrehozásához; úgy ítéli meg, hogy a Fegyverkezési Ügynökségnek különös figyelmet kell fordítania a harcoló csoportok felfegyverzésére és felszerelésére, és biztosítani kell kompatibilitásukat; arra hív fel, hogy a harcoló csoportok új, közös felszerelésekkel történő ellátása az első számú prioritás; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy az Európai Védelmi Ügynökség mindennemű jövőbeni eredménye nagymértékben a tagállamok (politikai) jóindulatától függ, felhív arra, hogy elegendő költségvetési eszköz álljon rendelkezésre az Európai Védelmi Ügynökség vezette fegyverkezési kezdeményezések megvalósításához; megjegyzi továbbá, hogy ebben a vonatkozásban az Európai Védelmi Ügynökséget nem szabad akadályozni abban, hogy hosszabb távú – a 2010-es általános célkitűzésen túlmutató – képességeket építsen ki annak érdekében, hogy az Unió hasznára válhasson az EBS célkitűzések megvalósítása;

25.   az Európai Űrkutatási Politikát az EU előtt a XXI. században álló egyik legfontosabb stratégiai kihívásnak tekinti; megjegyzi, hogy a távközlés és a hírszerzés területén sok projektet párhuzamosan dolgoztak ki, csökkentve ezáltal a hatékonyságot és növelve a költségeket; arra hív fel, hogy az olyan projekteket, mint például a francia Helios műholdrendszer és a német Sar Lupe rendszer, az európai biztonsági kutatás keretei közé kell illeszteni;

26.   üdvözli a Bizottságnak az EU-n belüli biztonsági kutatás közeljövőbeni előmozdítására tett erőfeszítéseit; ezért a következő kutatási keretprogramon belül támogatja egy, személyek csoportjának ajánlásain alapuló önálló európai biztonsági kutatási program felállítását, biztonsági kérdések kezelésére alkalmas eszközökkel, szabályozásokkal és finanszírozási modellekkel; rámutat azonban arra a kockázatra, amely az Európai Védelmi Ügynökség kutatási kezdeményezéseinek megkettőzésében rejlik; felhívja ezért a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat arra, hogy ennek a kockázatnak az elkerülésére tartsanak fenn szoros munkakapcsolatokat; ezzel összefüggésben - a technológiai jellegű kutatásokkal párhuzamosan - javasolja a közös modellalkotás és a szimuláció, valamint a fenyegetettségi elemzések és a biztonsági terv-elemzések fejlesztésének középpontba állítását, a mindenkori komparatív előnyök kihasználásával;

Kapacitáshiány

27.   tudomásul veszi a tárgyi jellegű hiányosságok alábbi három kategóriáját, amelyek súlyosan hátráltathatják az Unió képességét mind polgári válságkezelési műveletek, mind pedig a nagy intenzitású és főleg katonai eszközöket igénybe vevő – például a ruandaihoz hasonló méretű humanitárius katasztrófák feltartóztatására irányuló – humanitárius beavatkozási műveleteinek lebonyolítására:

28.   megjegyzi, hogy a harcoló csoportok folyamatos fejlesztése nagyrészt megoldja az első kapacitáshiányt; megjegyzi azonban, hogy az A400M teherszállító repülőgépek tervezett gyártása nem fogja teljesen megoldani a második kapacitáshiányt, ezért további intézkedések meghozatalát sürgeti annak kezelése céljából; továbbá sürgeti annak megfontolását, hogy vezessenek be rotációs rendszert a haderők bevetésénél; egy ilyen jellegű rotációs rendszerrel kapcsolatosan egységes képzési normákat követel (pl. a helikopterek esetében); úgy véli, hogy egy közös szakképzési rendszer létrehozásával csökkenthetők lennének a költségek és fokozható lenne a haderő műveleti képessége; a legutolsó kapacitáshiánnyal kapcsolatban erősen szorgalmazza, hogy hozzanak olyan intézkedéseket, melyek lehetővé teszik, hogy az EU a NATO vagy valamely tagállam erőforrásainak igénybevétele nélkül hajthasson végre katonai részvételt igénylő missziókat; rámutat arra, hogy ezek az intézkedések együtt járhatnak a tagállamok meglévő forrásainak és kapacitásainak összevonásával, hogy ily módon az EBVP céljaira kettős felhasználású kommunikációs bázist vagy hálózatot hozzanak létre;

29.   hangsúlyozza továbbá, hogy a 2010-es általános célkitűzésben kifejtett célok és célkitűzések nem lesznek elegendőek intenzívebb jellegű, vagy egy évnél hosszabb ideig tartó missziók vállalásához; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a Tanáccsal szoros együttműködésben nyújtsanak be egy fehér könyvet az EBVP és az EBS fejlesztésével kapcsolatos gyakorlati követelményekről, hogy a jövőbeni európai védelmi stratégia fejlesztéséről szóló vitát is elő lehessen mozdítani;

A fegyverexport ellenőrzése, valamint a tömegpusztító és a könnyűfegyverek betiltása

30.   elismeri, hogy az Unió közös kül- és biztonságpolitikája keretében a tömegpusztító fegyverek terjedése elleni, az Európai Tanács által 2003 decemberében formálisan elfogadott európai stratégia általánosan összhangban van az európai biztonsági stratégia stratégiai célkitűzéseivel; megelégedettséggel veszi tudomásul a főképviselő személyes képviselője által ezen stratégia III. fejezetének végrehajtása során elvégzett munkát, különösen, ami megjelent az Európai Tanács által 2004 decemberében elfogadott prioritási listában is;

31.   egyetért az európai biztonsági stratégia azon megállapításával, hogy a tömegpusztító fegyverek elterjedése jelenti potenciálisan a legnagyobb veszélyt biztonságunkra, és az európai biztonsági stratégia rendelkezéseivel összhangban sürgeti, hogy az EU a rendelkezésére álló eszközök teljes arzenálját vesse be a tömegpusztító fegyverek által jelentett fenyegetés legyőzésére, megjegyezve ezzel kapcsolatban azt, hogy a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek esetleges kombinálása azonnali és megfelelő reagálást tesz szükségessé;

32.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Unió átvegye a nemzetközi fegyverzetellenőrzési rendszer megerősítésére irányuló kezdeményezést, és ezáltal hozzájáruljon ahhoz, hogy nagyobb nyomatékot kapjon a nemzetközi renden belül a tényleges multilateralizmus; megjegyzi továbbá, hogy az EU szomszédsági politikáján belül a fegyverek betiltása vonatkozásainak az integrálására irányuló erőfeszítések egybeesnek az Unió szomszédságában a biztonság kiépítésének átfogó stratégiai célkitűzésével;

33.   üdvözli a tömegpusztító fegyvereket betiltó záradék tervezett beépítését az EU és harmadik országok közötti valamennyi, a jövőben megkötendő partnerségi és együttműködési megállapodásba, amint ezt a Tadzsikisztánnal 2004. október 11-én megkötött partnerségi és együttműködési megállapodás(5), valamint a Szíriával készülő, jelenleg jóváhagyásra váró társulási megállapodástervezet példázza;

34.   üdvözli a tényt, hogy az EU Iránnal mint regionális hatalommal folytatott, a nukleáris fegyverek elterjedésének megelőzését szolgáló tárgyalásait indokolt gazdasági és regionális biztonsági érdekekkel kapcsolatban folytatták le; megjegyzi, hogy ez a politika annak a kül- és biztonságpolitikának a kifejeződése, amely a nemzetközi közösség jól felfogott érdekében a nemzetközi jogon és a multilateralizmuson alapul; üdvözli, hogy az EU és az USA Iránnal kapcsolatos álláspontja jelentős mértékben közeledett egymáshoz;

35.   tudomásul veszi, hogy az uniós exportellenőrzési rendszerről jelenleg szakértői jelentés készül; megjegyzi, hogy e vizsgálatnak a 2004 tavaszán elkészített első szakaszából leszűrhető fő megállapítása annak szükségessége volt, hogy a tagállamok kollektíven (azaz az EU) és egyénileg sokkal proaktívabb megközelítést alkalmazzanak a kettős felhasználású tételek exportjának ellenőrzése terén; sürgeti a tagállamokat, hogy haladéktalanul ellenőrizzék az erre a megállapításra alapozott ajánlásokat, és jobban támaszkodjanak az EU Helyzetelemző Központra e tekintetben, illetve általában is mint az információcsere bázisára; üdvözli az EU erőfeszítéseit a közös EU-álláspontnak a számos exportellenőrzési rendszeren belül a lehetőségek szerinti legjobb összehangolására és megszervezésére, üdvözli továbbá az EU erőfeszítéseit az új tagállamoknak a különböző exportellenőrzési rendszerekbe történő bevonására;

36.   tudomásul veszi a tömegpusztító fegyverek terjedése elleni stratégia végrehajtásának jelenlegi gyakorlati nehézségeit, melyek oka elsősorban az, hogy számos forrásból és eljárásból kell ehhez a költségvetési forrásokat mozgósítani; sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Parlamenttel együtt kezdjenek párbeszédet ezen eljárások racionalizálása és egyszerűsítése érdekében, hogy a 2007–2013 költségvetési időszakra a vonatkozó új pénzügyi eszköz keretében ilyen irányú változtatásokat lehessen elfogadni;

37.   kiemeli annak szükségességét, hogy tovább kell erősíteni az EU fegyverexporttal kapcsolatos magatartási kódexét, illetve maximalizálni kell az EU hozzájárulását a kézi lőfegyverek és a könnyűfegyverek elterjedésének megakadályozásához, konkrétan egy nemzetközi fegyverzetkereskedelmi szerződés létrehozásával;

38.   felszólítja az atomsorompó-szerződésben meghatározott nukleáris fegyverekkel bíró államokat, különösen az USA-t, Kínát és Oroszországot, hogy tekintettel a terrorizmus egyre nagyobb méreteket öltő veszélyére és a tömegpusztító fegyverek elterjedésére, vizsgálják felül nukleáris politikájukat az atomsorompó-szerződés szellemében; ennélfogva sajnálattal szemléli az utóbbi négy évben az amerikai kormány új nukleáris fegyverek kifejlesztését és kutatását szorgalmazó erőfeszítéseit, valamint a nukleáris fegyverkísérletek átfogó tilalmáról szóló szerződés (CTBT) ratifikálásával szembeni elutasító magatartását; aggodalommal szemléli Oroszország atomkészletének biztosításával kapcsolatos hiányos intézkedéseit; nyugtalanítónak találja Kína jelentősen, 12,6 százalékkal megemelt katonai kiadásait, nukleáris haderejének széleskörű modernizálását, valamint modern fegyverkezési technológiákra irányuló importjának megnövekedését;

Költségvetési kihívások

39.   tudomásul veszi, hogy a legnagyobb veszélyt az EBS következetességére és sikerére változatlanul az európai uniós politikák és eszközök teljes spektrumán keresztül rendelkezésre bocsátott költségvetési források szűkössége jelenti; ebben a vonatkozásban felhívja a figyelmet az EU segítségnyújtási programok rendkívüli fontosságára és jelentős közreműködésére az EBS-en belül kifejezett átfogó proaktív megközelítés érdekében; kéri, hogy erről a pontról ne feledkezzenek meg a 2007–2013-as jövőbeni pénzügyi tervről jelenleg folytatott tárgyalások folyamán;

40.   tudomásul veszi továbbá, hogy az EBS hatékonysága, és különösen az EBVP hatékonysága nagymértékben a tagállamok EU-kereteken kívüli ráfordításától függ; ebben az összefüggésben először a védelmi terület nemzeti kiadásainak ésszerűbb és hatékonyabb felhasználását javasolja, amelyet egyes tagállamokban például fegyveres erőik gyorsabb modernizálásával és átszervezésével lehet elérni, másodszor pedig javasolja egy olyan mechanizmus létrehozását, amellyel fel lehet becsülni a tagállam GDP-jéből a védelemre szánt kiadások arányát; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy ezzel kapcsolatban működjenek együtt az Európai Védelmi Ügynökséggel;

41.   sajnálja, hogy az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés III-313. cikke fenntartotta a KKBP-műveletek kettős költségvetés-tervezési status quo-ját; tudomásul veszi a Tanács erőfeszítéseit azon mechanizmus (ATHENA) nagyobb átláthatóságának biztosítása érdekében, melynek révén a katonai vagy védelmi természetű műveletek közös költségeit az uniós költségvetésen kívül álló forrásokból fedezik(6); mindamellett hangsúlyozza szilárd véleményét, hogy a polgári műveletekhez kapcsolódó közös költségek uniós költségvetésből történő finanszírozásának folyamatos elválasztása a katonai vagy védelmi jellegűektől, melyeket az Unió költségvetésén kívülről finanszíroznak, egyre inkább tarthatatlanná válik, tekintettel arra, hogy a KKBP keretén belül vezetett missziók egyre inkább kevert jellegűek lesznek, ahogyan azt a polgári/katonai sejt létrehozása is bizonyítja;

42.   ezzel kapcsolatosan rámutat azokra a jelentős problémákra, amelyeket a jelenlegi versenytárgyalásos eljárások okoznak az EBVP-n belül a gyorsreagálású akciók szervezésében; ennélfogva sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy mielőbb fejezzék be átfogó vizsgálatukat a költségvetési rendeletben(7) az EBVP jövőbeni intézkedéseire és műveleteire vonatkozó különleges eljárásokkal, illetve kivételekkel kapcsolatban;

Transzatlanti kapcsolatok

43.   tudomásul veszi, hogy az EBS és az amerikai nemzetbiztonsági stratégia alapvetően hasonlóképpen ítéli meg a globális veszélyeket; úgy véli, hogy ez az egyezés közös nevezőként szolgálhat, melyre alapozva az EU és az USA egyenrangú félként kezdeményezhet újra párbeszédet egymással, hogy közös álláspontra jusson bizonyos fontos problémák megoldását illetően, mint pl. a katonai erő alkalmazása és annak jóváhagyása az ENSZ Alapokmánya vonatkozó rendelkezéseinek tiszteletben tartása mellett, és elfogadva annak legitimációs szerepét, illetve hogy általánosságban megújítsák a transzatlanti biztonsági együttműködést;

44.   kiemeli, hogy a transzatlanti biztonsági párbeszéd egyik fő elemét arra kell koncentrálni, hogy más nemzetközi szervezeteket – mint pl. az EBESZ-t és különösen az Afrikai Uniót – is fel kell hatalmazni arra, hogy a maguk részéről hozzájárulhassanak a globális biztonsághoz; ebben a vonatkozásban kiemeli az olyan informális multilaterális formációk hasznosságát, mint a Kvartett, amely tartós megoldást ért el az izraeli-palesztin konfliktusban;

45.   kívánatosnak tartja az Egyesült Államok és az EU közötti szorosabb együttműködést a tömegpusztító fegyverek betiltása és a terrorizmus elleni harc területén; szorgalmazza a két fél közötti építő jellegű párbeszéd folytatását ezeken a területeken, és további együttműködésük érdekében egy olyan cselekvési terv megvalósítását, mely megfelel a terrorizmus elleni harcról és a tömegpusztító fegyverek betiltásáról szóló EU–USA nyilatkozatnak, melyet 2004. június 26-án, az EU–USA csúcstalálkozón fogadtak el; úgy véli, hogy ezekre a kérdésekre az EU és az USA biztonságpolitikával kapcsolatos valamennyi találkozóján ki kell térni;

NATO

46.   megjegyzi, hogy a tagállamok többsége továbbra is kulcsszerepet tulajdonít a NATO-nak a katonai agresszió elleni védelmüket illetően; úgy véli, hogy az EU és a NATO kapcsolatának az együttműködésen és a komplementaritáson kell alapulnia, ezért a két fél között olyan tárgyalásokra van szükség, melyek figyelembe veszik a két szervezet különböző jellegét, és javítják a NATO készenléti erői és az EU általános célkitűzéseihez kapcsolódó készenléti erők számára biztosított nemzeti hozzájárulások összehangolását, hogy ily módon elkerülhető legyen a fölösleges duplikáció; emellett sürgeti a tagállamokat, hogy folytassák fegyveres erőik reformját, hogy azok hatékonyabban bevethetőek, könnyebben szállíthatóak és fenntarthatóak legyenek; megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy a belátható jövőn belül a legtöbb tagállam továbbra is ugyanazokat az egységeket ajánlja majd fel mind a NATO-nak, mind az EU-nak, mivel nem áll rendelkezésre elegendő megfelelő jártassággal és képességgel rendelkező egység; sürgeti a tagállamokat, hogy folyamatosan bővítsék készenléti csapataik számát, hogy a jövőben mind az EU, mind pedig a NATO műveleti igényeit azonnal ki lehessen elégíteni;

47.   megjegyzi, hogy azokat a jelenlegi problémákat, amelyek sajnálatosan gátolják az EU Katonai Bizottsága és a NATO között a szükséges együttműködést, a résztvevő döntéshozók részéről mutatott politikai jó szándékkal nagyon gyorsan meg lehet oldani;

48.   felhívja Törökországot – a NATO-val összefüggésben –, hogy teremtse meg az EU Katonai Bizottsága és a releváns NATO-szervek közötti, sürgősen szükséges jobb együttműködés előmozdításának feltételeit;

49.   az új Európai Védelmi Ügynökséget arra ösztönzi, hogy vizsgálja meg a fegyverzetek területén a NATO-val való együttműködés lehetőségeit, és a két fél között hamarosan aláírásra kerülő adminisztratív megállapodás keretei között, az Európai Védelmi Ügynökség felállításáról szóló, 2004/551/KKBP együttes fellépés(8) 25. cikkének megfelelően, teremtse meg egyértelműen ennek az együttműködésnek a lehetőségét;

50.   tudomásul veszi, hogy a NATO (partnerség a békéért, isztambuli együttműködési kezdeményezés és mediterrán párbeszéd) és az EU (szomszédsági politika és barcelonai folyamat) egyes politikái és programjai egymást kiegészítő jellegűek; mindkét felet ösztönzi annak megvizsgálására, hogy ezek a programok milyen módon szolgálhatják hatékonyabban egymás kölcsönös erősítését;

Nemzetbiztonság és a terrorizmus elleni harc

51.   megállapítja, hogy az EBS jelentős figyelmet fordít a külső és belső biztonság közötti, a hagyományos felfogás szerinti korábban merev határok feloldására; megjegyzi mindazonáltal, hogy csekély a két koncepció összekapcsolásával foglalkozó tartalom az EBS-en belül ahhoz, hogy következetesen lehessen kezelni a fenyegetéseket; e koncepcionális hiányosság ellenére is tudatában van azonban annak a számos különböző erőfeszítésnek, amelyeket a Tanács, a Bizottság és a tagállamok tettek a belügyek és a külügyek területén;

52.   tudomásul veszi a Bizottságnak a terrorizmus megelőzése, a következmények kezelése és a kritikus infrastruktúrák megvédése területén az ARGUS rendszert illetően tett javaslatait, amely rendszer képes lenne az információk terjesztésére és a csapásmérő akciók összehangolására, valamint tudomásul veszi ennek a rendszernek az esetleges összekapcsolását mind egy válságközponttal, mind pedig egy riasztóhálózattal (CIWIN) az EU-n belüli kritikus infrastruktúrák védelmére;

53.   ugyanebben az összefüggésben tudomásul veszi az Európai Tanács 2004. november 4-5-i "hágai programjában" foglalt felhívását, amely arra szólítja fel a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a nemzeti kompetenciák teljes körű tiszteletben tartásával állítsanak fel integrált és összehangolt uniós válságkezelő rendszert az EU-n belüli, határokon átnyúló hatású válságok kezelésére legkésőbb 2006. július 1-jéig történő végrehajtással;

54.   üdvözli a fent említett javaslatok és felhívások alapján eddig elvégzett vagy kezdeményett munkát, valamint azt a számos egyéb intézkedést és javaslatot is, amelyek hagyományosan a nemzeti belső politika részét képezik; ezzel kapcsolatban ugyancsak üdvözli azt a speciális szerepet, amit a SITCEN fog betölteni a potenciális terrorista célpontokkal kapcsolatban végzett kockázatértékelések és elemzések létrehozásában; ezzel kapcsolatban korlátozás nélküli együttműködésre hív fel a nemzeti védelmi minisztériumok hírszerzési szervezeti egységei között, hogy hasonló képességet lehessen létrehozni a SITCEN-en belül;

55.   különösen üdvözli azt a célkitűzést, amely a hírszerzési és biztonsági szolgálati információk határok közötti cseréjére irányul, összhangban a hágai programban az információhoz való hozzáféréssel kapcsolatos alapelvvel – annyiban, amennyiben ez a bűnüldözési információk jövőbeli cseréjére vonatkozik –, amely alapelvnek megfelelően, figyelembe véve e szolgálatok módszereinek speciális jellegét (pl. az információgyűjtési eljárás, az információs források védelmének szükségességét, valamint a cserét követően az adatok titkosságának folyamatos biztosítását), az egyik tagállamban egy szolgálat rendelkezésére álló információk egy másik tagállam megfelelő szolgálatai számára is rendelkezésre bocsátandók;

56.   komolyan aggódik a belső biztonsági politika tekintetében a 2001 októberében elfogadott eredeti terrorizmusellenes tervben szereplő valamennyi intézkedésnek és eszköznek a tagállamok által történő nem megfelelő végrehajtása miatt;

57.   tudomásul veszi az EU főképviselőjének az Európai Tanácshoz intézett, 2004. december 16–17-i jelentését a terrorizmus elleni harcnak az EU külkapcsolati politikájába történő integrálásáról; megjegyzi hogy a jelentés végkövetkeztetése, hogy a 2010-es általános célkitűzéssel és a 2008-as általános polgári célkitűzéssel összefüggő képességeket a különböző lehetséges terrorista fenyegetések és forgatókönyvek követelményeihez kell igazítani – beleértve a szolidaritási záradék (az Alkotmány I-43. cikke) alapján történő lehetséges beavatkozást is;

58.   az új szomszédsági politikával és általában az EU külkapcsolataival összefüggésben felhívja a figyelmet arra, hogy fokozott politikai párbeszédet kell folytatni a harmadik országokkal a terrorizmus témájában, mely nem csupán ezen országoknak a nemzetközi és regionális szervezetekkel való korlátlan együttműködése szükségességét érintik, hanem a harmadik országokkal kötött megállapodások terrorizmus elleni harcra vonatkozó záradékának szigorú alkalmazását olyan esetekben, amikor bizonyítható a terrorista fenyegetés vagy tevékenység;

59.   bár tisztelettel tekint a belügy és külügy szétválasztása érdekében eddig végzett munkára, kétségei vannak ezen munka egységességét és összehangolását, különösen a demokratikus szabadságjogok és a jogállamiság figyelembevételének mértékét illetően; ezért sürgeti a Külügyi Bizottságot és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy dolgozzon ki megfelelő eljárást a szóban forgó kérdéssel kapcsolatos, a Tanácsnak és a Bizottságnak szóló ajánlások előkészítéséhez, egyrészt, hogy a munka egységességét és összehangolását ellenőrizzék, másrészt, hogy gondoskodjanak a polgárok és szervezetek polgári és politikai jogainak védelméről, és szükség esetén a Parlament megfelelő bizottsága számára ajánlásokat készítsenek, melyeket ezután a Tanácsnak és a Bizottságnak is továbbítanak;

Külügyi Szolgálat

60.   üdvözli az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződést, mint az EBS megvalósítása és annak folyamatos továbbfejlesztése fontos alapját; úgy ítéli meg, hogy az új külügyi szolgálat létrehozása alapvetően fontos eszköz lesz a KKBP keretében végrehajtott külpolitikai intézkedések, és így az EBS szempontjából is; hangsúlyozza, hogy a hatékony EBS-nek teljes mértékben ki kell használnia a rendelkezésre álló diplomáciai kapacitásokat (pl. uniós külügyminiszter és Európai Külügyi Szolgálat (I-28. cikk és III-296. cikk (3) bekezdés)) és, amennyiben szükséges, a katonai kapacitásokat (azaz az állandó strukturált együttműködést a tagállamok között a nagyobb katonai kapacitásokat igénylő nagy intenzitású missziók teljesítésére (I–41. cikk (6) bekezdés, III-312. cikk és a Különleges Jegyzőkönyv));

61.   sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy azonnal tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az együttműködés szellemében egyesítsék erőfeszítéseiket még az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés végső ratifikálása előtt; hangsúlyozza, hogy a Parlament ezeket az erőfeszítéseket pozitív és konstruktív módon fogja értékelni, és az átmeneti időszakban valamennyi javasolt akciót és intézkedést azok minősége, nem pedig eredete alapján fogja megítélni annak érdekében, hogy egy működőképes és eredményes Európai Külügyi Szolgálatot hozzanak létre; hangsúlyozza, hogy a Parlament ezeket az erőfeszítéseket annak fényében fogja továbbá értékelni, hogy azok tiszteletben tartják-e az Alkotmányban kifejezett azon politikai akaratot, hogy Európa egységes hangon képviseltesse magát a világban;

o
o   o

62.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, az ENSZ, a NATO, az EBESZ főtitkárának és az Európa Tanács főtitkárának.

(1) HL C 228., 2001.8.13., 173. o. (2) HL C 64. E, 2004.3.12., 599. o. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0075. (4) Az Európa biztonsági képességeivel foglalkozó kutatócsoport Barcelona-jelentése. (5) HL L 340., 2004.11.16., 21. o. (6) A Tanács 2004/197/KKBP határozata (2004. február 23.) az Európai Unió katonai vagy védelmi vonatkozású műveletei közös költségei finanszírozása igazgatási mechanizmusának létrehozásáról (HL L 63., 2004.2.28., 68. o.). (7) A Tanács 1605/2002/EK, Euratom rendelete (2002. június 25.) az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről (HL L 248., 2002.9.16., 1. o.) (8) HL L 245., 2004.7.17., 17. o.

Az Európai Parlament állásfoglalása a sportban való doppingolás elleni küzdelemről

P6_TA(2005)0134 B6-0215/2005

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Amszterdami Szerződéshez csatolt 29. sz. sportról szóló nyilatkozatra és az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés III-282. cikkére,

–   tekintettel a sportban való doppingolás elleni küzdelemben nyújtott közösségi támogatásról szóló bizottsági közleménnyel kapcsolatos 2000. szeptember 7-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányai képviselőinek 2000. december 4-i, a doppingolás elleni küzdelemmel foglalkozó találkozóján megfogalmazott következtetésekre(2),

–   tekintettel az Európai Tanács részére a meglévő sportstruktúrák védelmezése és a sport szociális funkciójának a Közösség keretein belül történő fenntartása tekintetében készült bizottsági jelentéssel kapcsolatos 2000. szeptember 7-i állásfoglalására, és a sportról szóló helsinki jelentésre(3),

–   tekintettel a 2003. március 5-én Koppenhágában elfogadott Nemzetközi Doppingellenes Szabályzatra,

–   tekintettel a 2004. november 29-i "Dopping a sportban- a sport eszméjének akadálya" című bizottsági meghallgatásra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel a 2004-es athéni olimpián előfordult doppingincidensek újfent bebizonyították, hogy a doppingszerek használata a sportban sajnos még realitás, amely ellen harcolni kell,

B.  mivel a közegészség és a kiskorúak védelme az Európai Unió prioritásai közé tartozik,

C.  mivel a doppingszerek használata valódi közegészségügyi probléma, amely mindenkit érint, aki a sporttal bármilyen kapcsolatban van, beleértve a fiatalokat és az amatőröket is, akik többek között fitness központokban, és egyre gyakrabban az Interneten keresztül jutnak az illegális szerekhez,

D.  mivel a sport általi nevelés európai évének sikerét az Európai Uniónak folytatnia kellene oly módon, hogy lépéseket tesz a sportban való doppingolás összes aspektusának kezelésére,

E.  mivel az európai alkotmányról szóló szerződés megfelelő jogalapot biztosít a Közösség sporttal kapcsolatos intézkedéseinek megtervezéséhez és végrehajtásához,

F.  mivel egyre növekvő nyomás nehezedik azokra az atlétákra, akik kimerítő követelményekkel, gazdasági, és a média által gyakorolt nyomással kell szembenézniük,

1.   hangsúlyozza, hogy a teljesítményfokozó szerek használata ellentétes a sport által képviselt társadalmi, kulturális és oktatási értékekkel;

2.   megjegyzi, hogy noha a droghasználat mindig jelen volt a sport története során, a dopping mostanában új, még veszélyesebb fordulatot vesz a növekedési hormonok és az eritropoietin alkalmazása, és az olyan gyakorlatok bevezetése következtében, mint a vértranszfúzió;

3.   aggodalmát fejezi ki a hivatásos és amatőr sportolók fizikai és lelki egészségéért;

4.   aláhúzza a független longitudinális orvosi ellenőrzés megvalósításának fontosságát;

5.   felhívást intéz a Bizottsághoz, hogy tegyen lépéseket az Európai Unió külső határainak hatékony ellenőrzése, valamint a tiltott szerek csempészete elleni küzdelem érdekében;

6.   felhívja a Bizottságot hatékony, integrált politika megvalósítására az érintett területeken, nevezetesen a közegészségügyben, a megelőzésben, az oktatásban és a gyógyszerészeti kutatásban;

7.   felhívja a Bizottságot egy folyamatos információs kampány támogatására a hatékony megelőzési politika kialakításának érdekében;

8.   felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a Doppingellenes Világügynökség (WADA), az Európa Tanács és a Egészségügyi Világszervezet (WHO) égisze alatt oly módon erősítsék meg együttműködésüket, hogy az Európai Unió képes legyen hatékonyan fellépni a dopping megelőzése és ellenőrzése érdekében;

9.   felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtse össze a sport területén vagy a doppingolással kapcsolatos döntéshozatali folyamatban érdekelt felek mindegyikét a probléma hatékony megoldása, valamint a sport és a fizikai testedzés tiszta arculatának népszerűsítése érdekében;

10.   felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamok közötti koordinációt a vegyi anyagok és vegyületek különösen fiatalok által látogatott tornatermekben és sportközpontokban történő használatának hatékony ellenőrzésével és minősítésével kapcsolatos közös eljárások kidolgozásában;

11.   felhívja a Bizottságot, hogy a Hetedik Keretprogramban tegyen javaslatot további kutatásokra a doppingolás felderítésének és ellenőrzésének különböző módszereit illetően;

12.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a csatlakozni kívánó országokhoz, a nemzeti és nemzetközi sportszervezeteknek, az FEI-nek (Nemzetközi Lovassport Szövetség) az Európa Tanácsnak, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak és a WADA-nak.

(1) HL C 135., 2001.5.7., 270. o. (2) HL C 356., 2000.12.12., 1. o. (3) HL C 135., 2001.5.7., 274. o

Az Európai Parlament állásfoglalása a kulturális tartalmak és művészi kifejezések sokszínűségének védelmével kapcsolatos egyezményre irányuló munkáról

P6_TA(2005)0135 B6-0216/2005

Az Európai Parlament,

-   tekintettel a kulturális sokszínűség megőrzéséről és támogatásáról: az európai régiók és nemzetközi szervezetek, mint az UNESCO és az Európa Tanács szerepéről szóló 2004. január 14-i állásfoglalására(1),

-   tekintettel a Bizottság "A kulturális sokszínűségről szóló nemzetközi egyezmény felé" (COM(2003)0520) című kommunikációjára,

-   tekintettel a WTO-n keretében létrejött Általános Egyezmény a Szolgáltatások Kereskedelméről (GATS) elnevezésű egyezményről szóló 2003 március 12-i állásfoglalására, amely magában foglalja a kulturális sokszínűség témáját is(2),

-   tekintettel az UNESCO kulturális sokszínűségről szóló 2001. november 2-i nyilatkozatára,

-   tekintettel az EK-Szerződés 149 cikke (1) bekezdésére és 151. cikkére,

-   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartája preambulumára és 22. cikkére,

-   tekintettel az európai alkotmányt létrehozó szerződés I-3 cikke (3) bekezdése 4. albekezdésére, amely megerősíti, hogy az Unió tiszteletben tartja gazdag kulturális és nyelvi sokszínűségét, valamint biztosítja, hogy Európa kulturális öröksége megmarad és gazdagszik; a III – 315 cikke (4) bekezdése 3. albekezdésére, amely megerősíti, hogy a Tanács a kulturális és audiovizuális szolgáltatások forgalmazásáról szóló megállapodások tárgyalása és megkötése során egyhangúlag hoz döntést, amikor az Unió kulturális és nyelvi sokszínűségének fenntartása forog kockán,

-   tekintettel az UNESCO 2003. október 17-i általános értekezletén hozott, a kulturális sokszínűségről szóló a 2005-ös általános értekezlet következő ülésére esedékes egyezménytervezet kidolgozására vonatkozó határozatra irányuló munka indításáról,

-   tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel 2003 decembere és 2004 májusa között független szakértői ülésekre került sor, szem előtt tartva az első, előzetes egyezménytervezet összeállítását,

B.   mivel a 2004 szeptemberében kezdődő kormányközi tárgyalássorozat célja az előzetes egyezménytervezet és jelentés véglegesítése,

C.   mivel az UNESCO 2001 novemberében elfogadott kulturális sokszínűségről szóló egyezménytervezete üdvözölt lépés volt a nemzetközi együttműködés felé, de nem bizonyult elégséges válasznak a kulturális sokszínűséget fenyegető veszélyekre a globalizálódó világban,

D.   mivel, az UNESCO egyezménytervezetének célkitűzése a nemzeti kulturális tartalmak és művészi kifejezések sokszínűsége biztosítása és védelme és mivel törekvése a kulturális tartalmak és művészi kifejezések sokszínűsége védelmére és elősegítésére irányuló megfelelő intézkedések és kulturális politikák kialakításának és elfogadásának megkönnyítése, valamint szélesebb körű nemzetközi kultúracsere ösztönzése,

E.   mivel míg az egyezmény céljai kulturális témákra vonatkoznak – ez olyan terület, ahol az Szerződés 151. cikke szerint a Közösségnek nincs harmonizációs hatásköre, a célkitűzések megvalósítására irányuló intézkedések a közösségi vívmányokat befolyásoló kikötéseket tartalmazhatnak; más szóval, az UNESCO egyezménytervezete vegyes megállapodás és számos olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek a Közösség kompetenciájába tartoznak,

F.   mivel a Tanács ezért 2004. november 16-án egyetértett azzal, hogy a Bizottság felhatalmazást kapjon a Közösség nevében az UNESCO szövegtervezet azon részeinek megtárgyalására, amelyek a Közösség kompetenciájába tartoznak,

G.   mivel a tagországok kötelesek szorosan együttműködni a Közösséggel az egység biztosításában a tárgyalások és szövegezések tekintetében,

H.   mivel, a Szerződés 300. cikke rögzíti a közösségi megállapodásokra vonatkozó eljárási szabályokat, valamint hogy az Európa Parlamenttel konzultációt kell folytatni az ilyen megállapodás megkötéséről szóló javaslattal kapcsolatban,

I.   mivel, tekintettel a vegyes megállapodásra, fontos a szoros együttműködés a tagországok és valamennyi közösségi intézmény között,

1.   emlékeztet arra, hogy az egyezmény a kulturális fejlődés érdekében kifejtett nemzetközi együttműködés egyik eszköze kell hogy legyen, és úgy véli, hogy a megállapodástervezet valóban megkísérli feltárni azokat a veszélyeket, amelyeket a globalizáció és a nemzetközi kereskedelmi politika a kulturális sokszínűségre jelent, és üdvözli a folyamatot, amelynek célja egy, a kulturális sokszínűség védelmére szolgáló normatív eszköz kialakítása;

2.   meggyőződése, hogy a tagországoknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük álláspontjaiknak egymás közötti és a Közösséggel történő koordinálása érdekében;

3.   aggodalmát kifejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az egység hiánya alááshatja a Közösség álláspontját és hitelességét a tárgyalások folyamatában, és hangsúlyozza az EU egységének fontosságát, valamint azt, hogy az Európa Parlamentnek teljes mértékben részt kell vennie a világos célok meghatározásában, valamint figyelembe kell vennie a civil társadalom nézeteit;

4.   ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság ne csak a Tanács rendelkezésére bocsásson aktuális információkat az UNESCO keretein belül zajló tárgyalásokról, hanem részletesen tájékoztassa az Európai Parlamentet is;

5.   meggyőződése, hogy a javasolt UNESCO egyezményben egyértelműen ki kell hangsúlyozni a részes államok arra vonatkozó jogát, hogy fejlesszék, fenntartsák és megvalósítsák az olyan politikákat és jogszabályokat , amelyek elősegíteni és védeni hívatottak a kulturális különbözőségeket és a média pluralizmusát; úgy ítéli meg, hogy alapvető fontosságú, hogy az egyezményben foglalt jogok megerősödjenek és hogy visszaszoruljanak mindazon törekvések, amelyek az ilyen jogok ezen egyezményen keresztül történő gyengítésére irányulnak;

6.  6 meggyőződése, hogy az egyezményben el kell ismerni a közszolgáltatások, nevezetesen a közszolgálati média fontos szerepét a kulturális sokféleség és identitás, az állampolgárok minőségi tartalomhoz és tudáshoz való hozzáférésének megőrzésében, támogatásában és fejlesztésében;

7.   hangsúlyozza, hogy ha a kulturális szolgáltatások és termékek kettős természetűek is, nem sorolhatók be az egyszerű áruk kategóriájába, még akkor sem, ha egyszerre gazdasági és kulturális értéket is képviselnek;

8.   hangsúlyozza azt is, hogy a nemzeti kulturális és a világ összes régiójából származó tartalmak változatos kínálatához való hozzáférés alapvető jog;

9.   ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Unió és tagországai az egyezmény tárgyalása és elfogadása során ne tegyenek semmi olyat, ami amivel feláldoznák a kulturális sokféleséget, vagy ami aláásná a kormányok képességét a kulturális sokféleség és identitás támogatására;

10.   felhívja az UNESCO általános értekezletét és a tárgyaló feleket, hogy biztosítsák azt, hogy az egyezmény a kulturális kifejezés minden formájára vonatkozzon;

11.   felhívja az összes tárgyaló felet, hogy tegyenek meg mindent a tervezet véglegesítése érdekében, hogy azt az UNESCO általános értekezlete 2005 októberében Párizsban elfogadhassa;

12.   meggyőződése, hogy a média-pluralizmus az egyezmény alapvető elve kell, hogy legyen;

13.   kitart amellett, hogy az egyezmény garantálja az átláthatóságot, az arányosság elvét, valamint a demokratikusság alapelvét;

14.   kitart amellett, hogy az egyezménynek a nemzetközi eszközökben lefektetett egyéni emberi jogokon kell alapulnia, ide értve az információ és vélemény valamint a szellemi tulajdon szabadságához való jogot;

15.   meggyőződése, hogy a nemzetközi kereskedelmi jog és a jövőbeni UNESCO egyezmény közötti kapcsolat központi kérdés, amelyet oly módon kell megközelíteni, hogy a kulturális sokféleség legalább akkora hangsúlyt kapjon, mint a többi politikák, de semmiféleképpen sem kevesebbet;

16.   úgy véli, hogy az egyezménynek egy egyszerű, egységes és kötelező konfliktusrendezési mechanizmust kell létrehoznia, hogy a kulturális sokszínűség számára ítélkezési gyakorlatot alakítson ki a nemzetközi jogban;

17.   meggyőződése, hogy az egyezményben a kulturális ipar meghatározásába bele kell foglalni a kulturális javaknak és szolgáltatásoknak nem csak az előállítását, de a megteremtését, publikálását, népszerűsítését, elosztását, kiállítását, ellátását, eladását, gyűjtését, tárolását és megőrzését is;

18.   meggyőződése, hogy az egyezményben el kell ismerni mind a közvetlen, mind a közvetett, államtól származó anyagi támogatás fontosságát, és, hogy a részes államok meghatározhatják az ilyen segítség természetét, összegét és kedvezményezettjeit;

19.   meggyőződése, hogy az államoknak meg kell tartaniuk a kulturális sokszínűség és a médiapluralizmus megőrzésének szentelt közszolgáltatás, különösen a közszolgálati elektronikus média megszervezésének, finanszírozásának és hatásköre meghatározásának jogát a demokratikus és szociális relevancia társadalmaik számára történő biztosítása érdekében, és hogy ennek a digitális tudás korában is érvényesnek kell lennie;

20.   meggyőződése, hogy az egyezmény köteles megvédeni a részes államok arra vonatkozó jogait, hogy kulturális politikájukat az új média tartalomra és az elosztás új eszközeire is kiterjesszék, valamint, hogy az egyezményben kifejezetten meg kell említeni a technológiai semlegesség elvét;

21.   üdvözli a kulturális sokszínűség megfigyelőközpontjának az UNESCO keretein belül történő létrehozására irányuló javaslatot, amely központnak a szakmai szervezetekkel együtt kell működnie;

22.   utasítja Elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagországoknak, a csatlakozásra váró országok kormányainak, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, az Európa Tanácsnak és az UNESCO-nak.

(1) HL C 92. E, 2004.4.16., 322. o. (2) HL C 61. E, 2004.3.10., 289. o.

Az Európai Parlament állásfoglalása Bangladesről

P6_TA(2005)0136 RC-B6-0252/2005

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Közösség és a Bangladesi Népi Köztársaság között 2001-ben létrejött partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra(1),

–   tekintettel az emberi jogok állami rendfenntartó erők és fundamentalista vallási szervezetek által elkövetett számos és egyre súlyosabb megsértésének fokozódó kritikájára, amelyet az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa 2005 februárjában (E/CN.4/2005/NGO/32), az Egyesült Államok külügyminisztériuma szintén 2005 februárjában (2004. évi országjelentés a bangladesi emberi jogi gyakorlatról) és az Amnesty International (például a 061/2005 sürgős intézkedés) juttatott kifejezésre,

–   tekintettel a soros elnökségnek a bangladesi Habiganjban 2005. január 29-én elkövetett támadásra vonatkozóan az EU nevében tett nyilatkozatára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkére,

A.   aggodalmát fejezi ki a vezető ellenzéki politikusok, kisebbségi vallási csoportok, újságírók és nem kormányzati szervezetek képviselői elleni ismétlődő bombatámadások miatt, és különösen a két közelmúltbeli kézigránáttal elkövetett támadás miatt, amelyeknek kiemelkedő ellenzéki politikusok voltak a célpontjai – Sheikh Hasina, az Awami liga vezetője és korábbi miniszterelnök 2004. augusztus 21-én, 2005. január 27-én pedig Shah Mohammad Kibria, a korábbi pénzügyminiszter, akit meggyilkoltak,

B.   aggodalmát fejezi ki a közelmúltbeli bangladesi politikai fejlemények miatt, ahol a fundamentalizmus veszélye fokozódni látszik, és ahol a rossz kormányzás, a korrupció és a nepotizmus súlyosan aláássa a jogállamiságot, beleértve az alapvető jogok Bangladesben történő védelmének alkotmányos biztosítékait is,

C.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a bangladesi kormány korlátozott sikereket ért el az erőszakhullámok megfékezése terén, és hogy a szélsőséges csoportok fenyegetései folytatódnak; megállapítja, hogy félkatonai szervezetek a vidéki területeken – egyes esetekben a helyi hatóságok támogatásával továbbra is működnek,

D.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a vallási kisebbségek, beleértve a hindukat, de a mérsékelt muzulmán csoportokat, valamint nőjogi szervezeteket is, számos erőszakos támadás és megfélemlítés áldozatául estek az utóbbi években,

E.   elismeri, hogy a kormányon lévő muzulmán fundamentalista pártok hatalommal való visszaélése a félelem légkörét teremtette meg,

F.   mivel noha Banglades tett némi előrelépést az olyan társadalmi-gazdasági ágazatokban, mint az egészségügy, a higiénia, az oktatás, a nők jogainak erősítése, a családtervezés és az élelmiszer-önellátás, addig lemaradt az átfogó kormányzati kérdések javításában és az emberi jogok előmozdításában, amelyek végrehajtásuk esetén tovább gyorsíthatnák a társadalmi-gazdasági fejlődést a polgárai számára,

G.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a bangladesi kormány eddig nem tudta bíróság elé állítani ezen támadások elkövetőit, valamint a bangladesi jog- és közrend elmúlt évben végbement általános romlása miatt; megjegyezi, hogy 2005. február 22-én Banglades kormánya betiltotta két muzulmán bűnöző szervezet tevékenységét és befagyasztotta a vagyonukat,

H.   hangsúlyozza, hogy az EK-Banglades együttműködési megállapodás az emberi jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartásán alapul, és hogy az 1. cikk megszegése olyan jogsértés, amely veszélyezteti a megállapodás folytatását,

I.   mivel a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a bangladesi emberi jogi helyzetet figyelemmel kísérik, és hogy a Parlamentet erről folyamatosan tájékoztatják,

J.   hangsúlyozza, hogy Bangladesnek a Polgári és Politikai Jogokról szóló Nemzetközi Egyezményben és az ENSZ Kínzás és más Kegyetlen, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód és Büntetések Elleni Egyezményében részes államként nemzetközi jogi kötelezettségei vannak, amelyeket eddig nemzeti jogába nem ültetett át,

1.   elítéli a sorozatos bombatámadásokat és sürgeti a bangladesi kormányt, hogy biztosítsa, hogy a bangladesi hírszerzést segítő nemzetközi nyomozók teljes körűen hozzáférhessenek a támadásokkal kapcsolatos valamennyi bizonyítékhoz a kormány ígéreteinek megfelelően, valamint sürgeti a bangladesi kormányt, hogy teljes terjedelmében tegye közzé a nyomozati jelentést;

2.   sürgeti a bangladesi kormányt, hogy az ellenzéki tüntetők letartóztatása során a jogi eszközökkel történő visszaélés elkerülése érdekében tartsa tiszteletben a Legfelsőbb Bíróság utasításait és tartózkodjon a békés politikai tiltakozások letartóztatás és kínzás révén történő elfojtásától;

3.   különös tekintettel sürgeti a bangladesi kormányt, hogy vessen véget a RAB (gyors műveleti zászlóalj) félkatonai erők bűnözés elleni akcióinak, amelyek törvénytelen gyilkosságokért felelősek; rámutat arra, hogy a neves emberjogi szervezet, az ODHIKAR szerint 2004-ben 90 ember esetében jelentették be, hogy fogva tartásuk alatt kínzás következtében vesztették életüket;

4.   arra buzdítja a bangladesi kormányt, hogy tegye lehetővé a lakosság számára a hagyományos kulturális eseményeken történő részvételt és hozzon biztonsági intézkedéseket annak érdekében, hogy ezen eseményekre, amelyek a tolerancia és a világi eszmék hagyományát tükrözik, biztonságos körülmények között kerülhessen sor;

5.   sürgeti a bangladesi kormányt, hogy tegyen megelőző lépéseket az iszlám félkatonai csoportok ellen, amelyek erőszakot és félelmet keltenek Banglades vidéki területein;

6.   ismételten támogatásának ad hangot azon követeléseknek, amelyek az 1971-es bangladesi szabadságharcban bangladesi polgárok lemészárlásában és más háborús bűnökben köztudottan résztvevők bíróság elé állítását szorgalmazzák;

7.   úgy véli, hogy tekintettel a 2006 végére/2007 elejére tervezett parlamenti választásokra, a rendszer alapjait érintő reformokra van szükség a helyes kormányzás helyreállítása érdekében azért, hogy a választási bizottság és az ügyvivő kormány függetlenül működhessen;

8.   úgy véli, hogy ezen reformok támogatásához a világszerte megtalálható adományozók összehangolt fellépésére lesz szükség;

9.   felhív minden felet arra, hogy tartózkodjon a demokráciával ellentétes gyakorlatoktól és a parlamentben zajló demokratikus folyamatban történő részvétellel kapcsolódjon be egy valamennyi felet magába foglaló párbeszédbe, továbbá felhívja elsősorban az ellenzéki pártokat, hogy vessenek véget a parlamenti tevékenység bojkottjának, mivel az uszítás és az erőszak szenvedéseket okoz a bangladesi népnek;

10.   támogatását fejezi ki az EU képviselői által az elmúlt év során tett, elvi alapon nyugvó lépések iránt, amelyek a bangladesi vallási kisebbségek jogainak védelmét célozták; ilyen volt tavaly októberben az Ahmadiyya muzulmán komplexumban lévő fizikai jelenlétük, amikor a fundamentalisták az említett komplexum elleni tömeges támadásra készültek;

11.   felhívja a Tanácsot, hogy vizsgálja felül az EK–Banglades együttműködési megállapodás emberi jogokról és demokráciáról szóló záradékának alkalmazását és bizonyosodjon meg arról, hogy a bangladesi kormány kielégítő erőfeszítéseket tesz-e az emberi jogok helyzetének alapvető javítása érdekében;

12.   tudomásul veszi a bangladesi kormány által az országban uralkodó politikai helyzet javítására a közelmúltban tett szerény lépéseket; bátorítani fogja a bangladesi kormányt a törvényes rendet tiszteletben tartó helyzet kialakítására és támogatni fog minden jelentős előrelépést olyan kérdésekben, mint a helyes kormányzás, a sajtószabadság, a korrupció elleni küzdelem és az emberi jogok tiszteletben tartása;

13.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, valamint a bangladesi kormánynak.

(1) HL L 118., 2001.4.27., 48. o.

Az Európai Parlament állásfoglalása a szaharai menekülteknek nyújtott humanitárius segélyről

P6_TA(2005)0137 RC-B6-0250/2005

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Nyugat-Szaharáról szóló 2000. március 16-i állásfoglalására(1), amelyben "kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a szaharai menekülteknek nyújtott humanitárius támogatást, és arra hívja fel, hogy növelje a Szahara népének nyújtott humanitárius segítség mértékét, különösen az élelmezés, egészségügy és oktatás területén",

–   tekintettel az Európai Unió 2004-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről (III: szakasz - Bizottság) szóló 2003. október 23-i állásfoglalására(2), amelyben felhívja a Bizottságot, hogy garantáljon nagy összegű, folyamatosan nyújtott humanitárius segélyeket a szaharai menekülteknek,

–   tekintettel az ENSZ Főtitkárának a MINURSO-személyzet - beleértve a civil és adminisztratív személyzetet is - lehetséges csökkentéséről szóló, 2004. október 20-i jelentésére (S/2004/827) és a nyugat-szaharai helyzetről szóló 2005. január 27-i jelentésére (S/2005/49), amelyben arra szólítja fel a nemzetközi közösséget, hogy folytassák a szaharai menekülteknek szánt humanitárius segélyek nyújtását, egészen a nyugat-szaharai konfliktus megoldódásáig,

–   tekintettel a nyugat-szaharai menekülteknek nyújtott humanitárius segélyről szóló 2004. május 5-i ENSZ Világélelmezési Program (UNWFP) javaslatra (WFP/EB.2/2004/4-B/4), amely megállapítja, hogy a szaharai menekültek életfeltételeinek romlása (fejlődésben visszamaradt gyermekek, alultápláltság, anémia, stb.) a segélyek csökkenésének következménye,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   figyelembe véve, hogy a szaharai népesség egy befejezetlen dekolonizáció következtében algériai menekülttáborokba kényszerült, és hogy e népesség túlélése teljes mértékben a nemzetközi humanitárius segélyektől függ,

B.   tekintettel a humanitárius helyzet rosszabbodására, amit, a képviselők egy csoportja állapított meg a 2005. március 3-6. között a (Dél-Kelet Algériában, Tindouf közelében található) szaharai menekülttáborokba tett látogatásuk során,

C.   mivel a UNWFP által 2005. február 26-án, az adományozó országok számára kibocsátott felhívás hangsúlyozza, hogy 2005 májusától kezdve a UNWFP-nek nem áll módjában tovább biztosítani a 158 000 szaharai menekült számára az 2100 kcal-át tartalmazó fejadagot, a nagylelkű felajánlások és a külső segítség hiánya miatt, kockáztatva ezzel a súlyos élelmezési és egészségügyi problémák megjelenését a menekültek, elsődlegesen a nők és gyermekek körében,

D.   aggódva az élelmiszerkészletek 2005. májusi kimerülése miatt, ami a már amúgy is bizonytalan helyzetben élő menekülteket súlyos humanitárius válságba sodorhatja, hacsak nem születnek azonnali intézkedések a fontos és gyors segítség megadására, amivel átmenetileg enyhíteni lehetne ezen a súlyos helyzeten,

E.   figyelembe véve a drámai következményeket, amelyek abból fakadnak, hogy a Humanitárius Segélyek Hivatalán (ECHO) keresztül, a szaharai menekültek részére szánt bizottsági segélyek tovább csökkentek (az élelmezési kosár kiürülése, visszaesés az egészségügy és oktatás területén, stb.),

F.   figyelembe véve 2002-ig a Bizottság által a szaharai menekülteknek, az ENSZ intézményei által feladatkörükben biztosított alapsegélyeit kipótoló sajátos és fontos kiegészítő segélyeit (élelmezés, egészségügy, oktatás, szállás, higiénia),

G.   figyelembe véve, hogy a humanitárius válság a nyugat-szaharai politikai helyzet igazságos, tartós, és minden fél számára elfogadható politikai megoldáskeresése folyamatának megtorpanása következtében jött létre,

1.   kéri a Bizottságot, hogy azonnal részesítse sürgősségi támogatásban a Szaharában jelenleg menekültként élő népességnek, hogy szembe tudjanak nézni a nehézségekkel;

2.   kéri a Bizottságot, hogy legalább a 2002-es szintre történő visszatérés érdekében növelje és tegye változatossá a segélyeket, és ezzel garantáljon egy minimális, a szaharai menekültek számára megfelelő élelmezési szintet, mindezt egyeztetve az olyan fontos szektorokkal, mint az egészségügy, az oktatás, a lakhatás és a közlekedés;

3.   megismétli az Európai Unió 2004-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetéről szóló fentebb hivatkozott 2003. október 23-i állásfoglalásának 66 cikkében megfogalmazott kérését a Bizottsághoz, miszerint a Bizottság tegye meg a megfelelő intézkedéseket a szaharai menekültek segélyezésének biztosítására, valamint arra, hogy azt semmiképpen, még átmenetileg se szakítsák meg pusztán adminisztratív okokból;

4.   kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt az európai civil szervezetekkel, amelyek már rendelkeznek tapasztalatokkal a szaharai menekültek segélyezését szolgáló ECHO programok végrehajtása terén, valamint, hogy garantálja az Európai Unió segélyszállítmányainak gyors és hatékony célbaérését;

5.   kéri a Bizottságot, hogy járuljon hozzá a humanitárius segélykapacitások kezelésének megerősítéséhez a menekülttáborokban a közvetlenül az e célra létrehozott szaharai intézményekkel együttműködve;

6.   utasítja Elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az ENSZ főtitkárának, a marokkói kormánynak, a Front Polisarionak és az Afrikai Unió elnökének.

(1) HL C 377., 2000.12.29., 354. o. (2) HL C 82. E, 2004.4.1., 457. o.

Az Európai Parlament állásfoglalása Lampedusáról

P6_TA(2005)0138 RC-B6-0251/2005

Az Európai Parlament,

-   tekintettel az emberi jogokról szóló egyetemes nyilatkozatra és annak 14. cikkére,

-   tekintettel a menekültek helyzetéről szóló 1951-es Genfi Egyezményre és annak 33. cikke (1) bekezdésére, amely megkívánja az esetek egyénenkénti vizsgálatát és megtiltja a kiutasítás és visszafordítás (refoulement) alkalmazását,

-   tekintettel az Alapvető Emberi Jogok Európai Egyezményére, különösen 4. jegyzőkönyvének 4. cikkére, amely szerint "Tilos a külföldiek kollektív kiutasítása",

-   tekintettel Földközi-tenger térségében az emberi jogok védelmének elősegítését célzó, az 1995. november 27-28-i euro-mediterrán konferencián elfogadott barcelonai nyilatkozatra, valamint munkaprogramra,

−   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára(1), és a menedékjogról szóló 18. cikkére,

−   tekintettel az EU-Szerződés 6. cikkére és az EK-Szerződés 63. cikkére,

−   tekintettel az E-2616/04 és az E-0545/05 számú írásbeli választ igénylő kérdésre,

−   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel Lampedusa egy, a Szicíliai-csatorna közepén található 20 négyzetkilométernyi kis sziget, amelynek 5 500 lakosa van és nyilvánvaló korlátai vannak a partjaihoz rendszeresen – sokszor kétségbeejtő körülmények között – érkező nagyszámú bevándorló és menedékjogért folyamodó személy befogadása tekintetében,

B.   aggódván a bevándorlók 2004 októbere és 2005 márciusa közötti az olasz hatóságok által Lampedusa szigetéről Líbiába történő kollektív kiutasítása miatt,

C.   mivel az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) elítélte, hogy 2005. március 17-én 180 személyt utasítottak ki és kijelentette, hogy "Olaszország távolról sem tette meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a menekülteket ne kelljen kiutasítania a biztonságos menedéknek nem tekinthető Líbiába"; mivel az UNHCR őszintén sajnálja az átláthatóság hiányát mind az olasz, mind pedig a líbiai hatóságok részéről,

D.  aggódván, hogy az olasz hatóságok nem engedélyezték 2005. március 15-én az UNHCR számára a lampedusai menekülttábor meglátogatását; ugyanakkor a UNHCR szerint az olasz hatóságok a líbiai tisztviselők számára megadták ezt az engedélyt,

E.   mélységesen aggódván a menedékjogért folyamodó és Líbiába visszairányított személyek százainak sorsáért, mivel az nem írta alá a Genfi Menekültügyi Egyezményt, nincs működő menekültügyi rendszere, nem szolgáltat valódi garanciát a menekültek jogai tekintetében és gyakorlata az önkényes letartóztatás, fogva tartás és kiutasítás, és mivel a kiutasított személyeket általában megbilincselik, és nem tudják mi is az úti céljuk,

F.   aggódván a líbiai táborokban tartott személyek borzalmas életkörülményei és a velük szembeni bánásmód, valamint a külföldieknek Líbiából a származási országukba történő legutóbbi tömeges, olyan körülmények közötti hazatoloncolása miatt, amelyek nem biztosítják számukra méltóságuk megőrzését, sem pedig a túlélést, aggódván továbbá a líbiai forrásokból származó információ miatt, amelyek a kiutasítások következményeként 106 halálesetről számolnak be,

G.   mivel az Olaszország és Líbia közötti kétoldalú megegyezés értelmében (amelynek tartalma jelenleg még titkos) a líbiai hatóságok feladata a bevándorlók felügyelete, és a megegyezés kötelezi őket az Olaszországból kiutasított személyek visszafogadására,

H.   aggódván a menedékjogra vonatkozó jogi szabályozás hiánya miatt Olaszországban,

I.   tekintettel arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága a kiutasított bevándorlók által benyújtott 11593/05 sz. kérelem kapcsán 2005. április 6-án felkérte Olaszországot, hogy tájékoztassa a lampedusai helyzetről,

1.   felhívja az olasz hatóságokat és valamennyi tagállamot, hogy tartózkodjon a menedékjogért folyamodók és "szabálytalan bevándorlók" Líbiába történő kollektív kiutasításától, és biztosítsák a menedékjog-kérelmek egyénenkénti vizsgálatát és a visszafordítás tilalma elvének tiszteletben tartását;

2.   úgy ítéli meg, hogy a bevándorlóknak az olasz hatóságok általi, Líbiába történő kollektív kiutasítása – beleértve a 2005. március 17-i kiutasítást is – a visszafordítás tilalma elv megsértésének minősül, és hogy az olasz hatóságok nem tettek eleget nemzetközi kötelezettségeiknek azáltal, hogy nem biztosították, hogy az általuk kiutasított személyek életét származási országukban ne fenyegesse veszély;

3.   felhívja az olasz hatóságokat, hogy az UNHCR számára engedjenek szabad bejárást a lampedusai fogolytáborokba, valamint biztosítsák a bejutást a fogva tartottakhoz és nemzetközi védelemre szorulókhoz;

4.   felhívja az Európai Bizottságot, a Szerződések őrét, hogy az Európai Unióban az EU-Szerződés 6. cikkének és az EK-Szerződés 63. cikkének megfelelően ügyeljen a menedékjog tiszteletben tartására, vessen véget a kollektív kiutasításoknak és követelje meg Olaszországtól és a többi tagállamtól, hogy tegyenek eleget az uniós jog szerinti kötelezettségeiknek;

5.   emlékeztet egy közösségi bevándorlási és menekültügyi politika szükségességére, amely a legális bevándorlási csatornák megnyitásán, valamint a bevándorlók és a menedékjogért folyamodók alapvető jogai védelmére vonatkozó, az egész Európai Unió területén közös normák meghatározásán alapul, amint azt az Európai Tanács 1999-es tamperei ülése is meghatározta és a hágai program is megerősítette;

6.   megismétli komoly fenntartásait a menekültügyi eljárásokról szóló tanácsi irányelvre irányuló tervezetben (COM(2002)0326) alkalmazott, a legkisebb közös nevezőn alapuló megközelítés kapcsán, és felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul ültessék át a menekültként vagy más védelemre jogosultként való elismerés minimum követelményeiről szóló, 2004/83/EK irányelvet(2);

7.   felhívja a Bizottságot, hogy átlátható párbeszédet folytasson e tárgyban, nyilvánosságra hozva egyúttal az illegális bevándorlással foglalkozó 2004. november–decemberi líbiai technikai misszió eredményeit is;

8.   felhívja Líbiát, hogy engedje be a nemzetközi megfigyelőket, vessen véget a bevándorlók kiutasításának és önkényes letartóztatásának, ratifikálja a menekültek helyzetéről szóló Genfi Egyezményt, valamint ismerje el a UNHCR megbízását, továbbá kéri, hogy minden, Líbiával kötött visszafogadási egyezményt hozzanak nyilvánosságra;

9.   kéri, hogy indítsanak az illetékes bizottságok tagjaiból álló küldöttséget a lampedusai és líbiai menekülttáborokba annak érdekében, hogy felmérjék a probléma kiterjedését és meggyőződjenek az olasz és líbiai hatóságok fellépésének jogszerűségéről;

10.   utasítja Elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Líbia kormányának, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának.

(1) HL C 364., 2000.12.18., 1. o. (2) HL L 304., 2004.9.30., 12. o.

Az Európai Parlament állásfoglalása a portugáliai aszályról

P6_TA(2005)0139 RC-B6-0255/2005

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 2. és 6. cikkére, amelyek szerint a környezetvédelmi követelményeket be kell illeszteni a különböző közösségi ágazati politikákba a környezetvédelmi szempontból fenntartható gazdasági fejlődés előmozdítása céljából,

–   tekintettel az EK-Szerződés 174. cikkére,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezményéhez fűzött, 1997. decemberi Kiotói Jegyzőkönyvre és a Kiotói Jegyzőkönyv EK általi, 2002. március 4-i ratifikációjára,

–   tekintettel a Bizottság éghajlatváltozásról és az európai vizek állapotáról szóló jelentésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel Dél-Európát, és különösen az Ibériai-félszigetet az utóbbi években többször is jelentős aszály sújtotta,

B.   mivel Portugáliában a 2004. október 1. és 2005 márciusának vége között tapasztalható csapadékhiány, ami azt jelentette, hogy az 1961 és 1990 közötti átlag 50%-ánál kevesebb eső esett, különösen alacsony, az ország egyes déli területein az átlag 20%-ánál alacsonyabb talajvízszinthez vezetett,

C.   mivel 2005. március 15-én Portugália szárazföldi területeinek 88%-át súlyos vagy esetenként szélsőséges aszály sújtotta és mivel a néhány napos enyhe esőzés nem volt elegendő a helyzet megfelelő mértékű változásához,

D.   mivel a vízhiány hatásai, amelyek súlyos társadalmi-gazdasági következményekkel járnak, érezhetőek a mezőgazdaságban, az állattenyésztésben, az erdészetben a növénytermelés, különösen a gabonafélék, a takarmánynövények és a természetes legelők nagyon csekély vagy teljesen leállt fejlődése révén, ezáltal veszélyeztetve a szalma- és gabonatermést és rendkívüli hiányokat okozva az állati takarmányok területén, amelyek készletei kiapadtak, az emberi fogyasztásban, a környezetben, a természetes egészségvédelemben és azáltal az idegenforgalomban is, amely Portugália jelentős iparága,

E.   mivel május és az ősz kezdete között nem várható újabb csapadék, így az állatok takarmányozását nemcsak a nyár folyamán, hanem a jövő télen is folytatni kell,

F.   mivel a legközvetlenebbül érintett emberek a legalacsonyabb jövedelmi forrásokkal rendelkezők is egyben, és mivel a közvetlen hatásokat súlyosbítják a főbb víztározókban tárolt víz alacsony szintje miatt veszélyeztetett tavaszi terményeket érintő következmények, valamint a nyári tüzek megnövekedett kockázata, amelyek már katasztrofális mértéket öltenek, ahogy azt különösen 2003-ban tapasztalni lehetett,

G.   mivel az aszály elkövetkező tizenegy hónapban várható hatásaival kapcsolatos kutatások szerint a nettó hozzáadott érték 34%-os csökkenése várható, sőt a leginkább sújtott déli területeken a veszteségek a 40%-ot is elérhetik,

H.   figyelembe véve, hogy a Portugáliában tapasztalható állandó szárazság az éghajlatváltozás kedvezőtlen következményeinek újabb bizonyítéka, és hangsúlyozva, hogy ez újabb jel arra, hogy nagyszabású, az egész világra kiterjedő intézkedésekre van szükség az éghajlatváltozás megállításához; mivel az Európai Uniónak továbbra is vezető szerepet kell játszania ebben a folyamatban és fokoznia kell a környezetvédelem, az energiaügy és a közlekedés kulcsfontosságú területein tett erőfeszítéseit,

1.   együttérzését fejezi ki az érintett lakossággal és ágazatokkal, és kifejezi a jelenleg a portugál mezőgazdasági termelőket és állattartókat, valamint a vízhiányban szenvedő régiókat érintő, az ország középső és déli részein különösen súlyos helyzet miatti aggodalmát;

2.   úgy ítéli meg, hogy szükség van a Közösség fellépésére, de nem kizárólag annak érdekében, hogy támogatást nyújtson az áldozatoknak; erőfeszítéseket kell tenni a károk mértékének korlátozására és a jövőbeli hasonló pusztító hatással járó helyzetek elkerülésére; ebben az összefüggésben és a portugál hatóságok által szolgáltatott információ alapján sürgeti a Bizottságot, hogy

3.   figyelmezteti a Bizottságot és a Tanácsot a támogatás azonnali rendelkezésre bocsátásának és a források felsorakoztatásának szükségességére annak érdekében, hogy megfelelő időben intézkedéseket lehessen tenni a következő nyáron az aszály miatt bekövetkező erdőtüzek száma jelentős növekedésének megakadályozására;

4.   üdvözli a Bizottságnak a mezőgazdasági kockázat- és válságkezelésről szóló közleményét (COM(2005)0074), és arra ösztönzi a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek sürgős válaszlépéseket egy közösségi védelmi rendszer mielőbbi létrehozására, amellyel az európai mezőgazdasági termelők megóvhatóak az olyan kockázatoktól és válságtól, mint amelyek a jelenlegi portugál aszály következtében kialakultak; úgy véli, hogy be kell vezetni egy közösségi alapokból finanszírozott, mindenki számára hozzáférhető mezőgazdasági biztosítási formát, amely minimumjövedelmet biztosítana a mezőgazdasági termelők számára olyan katasztrófák esetére, mint a szárazság és a tűz;

5.   úgy véli, hogy létre kell hozni egy olyan fejezetet, amely pénzügyi támogatást biztosít a költségek növekedésének és a mezőgazdasági termelés csökkenésének minimalizálásához, valamint átmeneti mentességet kell biztosítani a társadalombiztosítási hozzájárulások alól (a jogok elvesztése nélkül) a 12 európai méretegységnél alacsonyabb jövedelemmel rendelkező mezőgazdasági termelők számára, a betakarításhoz felvett hitel két évre történő kamatmentes meghosszabbításával együtt;

6.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fontolják meg a Szolidaritási Alap felhasználásának, és különösen annak biztosítása lehetőségét, hogy az alapot fel lehessen használni az ehhez hasonló helyzetekben, amelyek különösen gyakoriak Dél-Európában;

7.   felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezze a Kiotói Egyezményben vállalt kötelezettségek tiszteletben tartását;

8.   sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen mélyreható tanulmányt a hasonló jelenségekkel kapcsolatban annak megállapítása érdekében, hogy ezek előfordulása vajon ciklikus vagy véletlenszerű, és annak megállapítása érdekében, hogy ezek egy hosszú távú éghajlatváltozás újabb jelét képezik-e, valamint, hogy egy hosszú távú EU-stratégia kidolgozása mellett vizsgálja meg a lehetőségeket az éghajlatváltozással kapcsolatos, 2012 utáni időszakra szóló ENSZ-beli megállapodásra, 2020-ra a kibocsátások csökkentését követendő útnak tekintve a fejlett országok számára; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-nak meg kell őriznie vezető szerepét az éghajlatváltozás kezelésére irányuló nemzetközi erőfeszítések terén, és konkrét javaslatokat kell tennie a 2012 utáni időszakra szóló stratégiai lépésekre;

9.   érdeklődéssel veszi tudomásul a Bizottságnak az éghajlatváltozás globális jelenségéről és ennek a vízkészletek nagyságára és minőségére, valamint az ökoszisztémákra kifejtett közvetlen hatásáról szóló jelentését; különösen üdvözli azt a javaslatot, miszerint az EU vízügy-politikai döntéshozóinak jelentősen hozzá kell járulniuk a különböző éghajlat-változási forgatókönyvek vízügyi ágazatra (mezőgazdaságra, városközpontokra, ipari és energiaágazatokra, polgári védelemre, területrendezésre) gyakorolt hatásának vizsgálatához;

10.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a portugál parlamentnek és kormánynak, valamint az érintett területek helyi hatóságainak.