Az Európai Parlament,

–   tekintettel az euro-mediterrán partnerséget részletes munkaprogrammal együtt létrehozó barcelonai nyilatkozatra, amelyet az 1995. november 28-i euro-mediterrán konferencián fogadtak el,

–   tekintettel "Az euro-mediterrán kapcsolatok tizedik évfordulója: munkaprogram a következő öt év kihívásaira" című, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett bizottsági közleményre (COM(2005)0139), valamint annak (SEC(2005)0482) és (SEC(2005)0483) számú mellékleteire,

–   tekintettel Bizottság által kiadott "A kibővült Európa – szomszédság: a keleti és déli szomszédainkkal folytatott kapcsolatok új keretei" című, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez címzett közleményre (COM(2003)0104), az európai szomszédsági politikáról (ESZP) szóló stratégiai dokumentumra (COM(2004)0373), az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó javaslatra (COM(2004)0628), az ENP alá tartozó cselekvési tervekről szóló közleményre (COM(2004)0795), valamint az Izrael, Jordánia, Marokkó, a Palesztin Autonóm Hatóság és Tunézia számára kidolgozott cselekvési tervekre,

–   tekintettel a barcelonai folyamat elindítása óta megtartott összes euro-mediterrán miniszteri konferencia és szakminiszteri konferencia következtetéseire, különös tekintettel a 2005. május 30–31. között Luxembourgban tartott VII. euro-mediterrán külügyminiszteri konferencia következtetéseire,

–   tekintettel a mediterrán térséggel és a Közel-Kelettel kialakítandó stratégiai partnerségre, amelyről az Európai Tanács 2004 júniusában határozott,

–   tekintettel az euro-mediterrán parlamenti fórum 1998. novemberi létrehozása és a 2003. december 2–3-i VI. nápolyi miniszteri konferencia alkalmával történő euro-mediterrán parlamenti közgyűléssé (EMPA) való átalakulása között megtartott öt plenáris ülés nyilatkozataira,

–   tekintettel az euro-mediterrán parlamenti közgyűlés (EMPA) Európai Parlament által betöltött elnökségének (2005. április 21-én kihirdetett) politikai prioritásaira, amely szerint fokozni kell a a partnerországokkal folytatott párbeszédet az emberi jogok tárgyában,

–   tekintettel az első euro-mediterrán parlamenti közgyűlés által Kairóban elfogadott 2005. március 15-i állásfoglalásra,

–   tekintettel, "Az EU emberi jogokat és demokratizálódást elősegítő intézkedéseinek felélesztése a mediterrán térségi partnerekkel"(1) című 2004. február 12-i állásfoglalására,

–   tekintettel "A kibővült Európa – szomszédság: a keleti és déli szomszédainkkal folytatott kapcsolatok új keretei" című közleménnyel kapcsolatban elfogadott 2003. november 20-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel az Európai Unió mediterrán politikájáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) keretében elfogadott 2002., 2003. és 2004. évi arab humánerőforrás-fejlesztési jelentésekre,

–   tekintettel az Euro-mediterrán Kutató Bizottság által kidolgozott "Barcelona Plusz: a demokratikus államok euro-mediterrán közössége felé" című 2005. áprilisi jelentésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0280/2005),

A.   mivel a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság és az alapvető szabadságok támogatása és tiszteletben tartása az Európai Unió központi elve és prioritása, és a mediterrán régió fejlődésének lényeges alapja,

B.   tekintettel az euro-mediterrán társulási megállapodások tartalmára, különösen a 2. cikkre, amely kiköti, hogy a szerződő felek bel- és külpolitikáját a demokratikus alapelvek és alapvető jogok tiszteletben tartása vezérli, és az a megállapodás lényegi elemét képezi,

C.   mivel az euro-mediterrán partnerségről szóló 2005. február 23-i állásfoglalásában(3) a Parlament felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy újítsák meg a mediterrán országokban a demokrácia fokozására irányuló erőfeszítéseiket, valamint járuljanak hozzá a szükséges politikai, gazdasági és társadalmi reformokhoz és mozdítsák elő őket,

D.   mivel a mediterrán politika az EU külpolitikájának egyik legfőbb prioritása; mivel a barcelonai folyamat csak az Európai Unió következetes közös kül- és biztonságpolitikáján keresztül válhat igazán hatékonnyá, amely ezáltal a hitelességét is fokozná,

E.   mivel a kibővített Európának elsőrendű érdeke, hogy a fent említett elvek és értékek, valamint a kultúrák és vallások közötti párbeszéd alapján olyan koherens kapcsolatrendszert alakítson ki a mediterrán térség és a Közel-Kelet szomszédos országaival, amelynek célja egy politikai és gazdasági liberalizációt, fenntartható gazdasági növekedést és közös jólétet is magában foglaló átfogó partnerség létrehozása,

F.   mivel az euro-mediterrán partnerség demokratikus és sikeres fejlődése különösen függ a partnerországok és népeik arra való hajlandóságától, hogy a kiegyensúlyozott együttműködés, az egyenlőség, az együttes részvétel és közösségvállalás, valamint a közös felelősségvállalás igaz szellemiségében megfeleljenek a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása közös értékeinek,

G.   mivel az európai szomszédsági politika célja az ilyen partnerségi viszony javítása, amely további lehetőséget kínál a kapcsolatok elmélyítésére, a politikai párbeszéd megerősítésére és a partnerországoknak az EU-politikákba történő bevonására,

H.   mivel az 1995. november 28-i barcelonai nyilatkozat fordulópontot jelentett az Európai Unió és mediterrán térségbeli szomszédai közötti kapcsolatokban,

I.   mivel a két- és többoldalú konzultációs és döntéshozatali mechanizmusokat vegyítő euro-mediterrán partnerség átfogó jellegét és filozófiáját tekintve egyedülálló, és ezért meg kell őrizni, helyre kell állítani és tovább kell fejleszteni annak érdekében, hogy a számára eredetileg kitűzött nagyra törő célok felé közelítsen,

J.   mivel azonban csekély előrelépés történt a partnerség regionális dimenziójában, amely komoly fejlesztést és megnövelt anyagi forrásokat igényel, ahogy azt a folyamat elején eltervezték,

K.   mivel a Gázából történő izraeli kivonulás csak az "útiterv" egyik – noha igen fontos – lépése a közel-keleti konfliktus átfogó rendezése felé, amely, ha mindkét oldalon további lépések követik, új lendületet adhat a barcelonai folyamatnak,

L.   mivel a partnerség tíz év utáni felülvizsgálata vegyes eredménnyel zárult: egyrészt számos sikert könyvelhetünk el, másrészt viszont még mindig sok a tennivaló annak érdekében, hogy a barcelonai nyilatkozatban rejlő minden lehetőség kiaknázása megtörténjen,

M.   mivel a kétoldalú kapcsolatok a többoldalú keretek között is túlsúlyban maradtak, részben a partnerországok gyengesége és a dél-dél kapcsolatok fejlesztésének és megerősítésének nehézségei miatt,

N.   mivel a 2005. november 27–28-i barcelonai csúcstalálkozón a közeljövőre a múltbéli kudarcokból és kilátástalan helyzetekből levont tanulságokat felhasználva, rövid- és középtávon tényleges eredmények elérésére törekedve világos és megvalósítható prioritásokat kell meghatározni,

O.   mivel a jelek szerint az oktatási reform támogatása, a személyek mozgásával és a migrációval kapcsolatos kérdések közös kezelése, valamint az összehangolt terrorizmusellenes stratégiákkal kapcsolatos párbeszéd – az eltérő vallások között is – és segítségnyújtás felerősítése területén növelhető az euro-mediterrán partnerek közti együttműködés,

P.   mivel az euro-mediterrán parlamenti közgyűlés 2005. márciusi sikeres első ülése, valamint az euro-mediterrán partnerség egyéb intézményi fejleményei lehetővé fogják tenni a többoldalú politikai dimenzió megerősítését,

Q.   mivel e dimenzió megerősítése szintén fontos a civil társadalom és a nem kormányzati szereplők folyamatban való nagyobb mértékű részvételén keresztül,

R.   mivel 2005 mint a Földközi-tenger éve megünneplésének a barcelonai folyamat jobb megismertetését kell szolgálnia, és elő kell segítenie az állampolgárok jobb tájékozottságát a folyamat keretében végzett tevékenységeket illetően,

1.   üdvözli a Bizottság legutóbbi közleményét, amely felülvizsgálta a partnerség tíz évét és kijelölte a következő öt évben továbbfejlesztendő konkrét együttműködési területeket: az emberi jogokat és a demokráciát, a fenntartható gazdasági növekedést és a gazdasági reformokat, valamint az oktatást;

2.   osztja azt a meggyőződést, hogy még ha a partnerség egyelőre nem is hozta meg a várt hasznokat és nem járult hozzá a lehetséges mértékben a térségben tapasztalható feszültségek csökkentéséhez, lehetőség van a fejlődésre és így továbbra is a barcelonai folyamat a politikai konzultáció és a gazdasági együttműködés megfelelő kerete;

3.   rámutat, hogy a megfelelő hatékonyság biztosításához az euro-mediterrán politika céljára a törekvéseihez mért költségvetési keretet kell elkülöníteni;

4.   sajnálkozását fejezi ki, amiért – bár a munkacsoportok keretében tényleges erőfeszítések történtek a párbeszéd kezdeményezésére – az euro-mediterrán partnerségnek a mai napig nem volt közvetlen hatása a mediterrán régió megoldatlan konfliktusaira;

5.   rámutat, hogy a barcelonai folyamat egyik célkitűzése a demokrácia fejlesztése, amelyet a politikai reform előmozdításával kell megvalósítani a civil társadalom és az erőszakot elutasító minden politikai csoport és mozgalom támogatásával;

6.   úgy ítéli meg, hogy az egyik legfontosabb feladat az összes mediterrán partnerország nagyobb mértékű részvételének biztosítása a partnerség döntéshozatali folyamatában a közös kezdeményezések ösztönzése és a közös felelősségvállalás erősítése érdekében;

7.   üdvözli e tekintetben az "EuroMed nem kormányzati platform" létrehozását, amely alapító ülését 2005 áprilisában tartotta a luxembourgi civil fórum keretében; hangsúlyozza e tekintetben a szerepvállalás és a közeli együttműködés kialakításának fontosságát ezzel a platformmal, az euro-mediterrán partnerség bővítése és a közvélemény e folyamatnak szentelt figyelmének felkeltése céljából;

8.   lényegesnek tartja, hogy a politikai párbeszédet kulturális és szociális téren szorosabb együttműködés egészítse ki, azzal a céllal is, hogy nagyobb hangsúlyt kapjanak az arab és mediterrán világból származó, egyre több elemzésben megtalálható nézőpontok és prioritások, ahogy azt az UNDP legutóbbi éves jelentései is tükrözik;

9.   üdvözli az euro-mediterrán parlamenti közgyűlés létrehozását, és felszólít arra, hogy a jövőben bocsássák rendelkezésére azokat a forrásokat és közigazgatási struktúrákat, amelyekre szükség van jelenléte éreztetéséhez és hatékony működéséhez;

10.   meggyőződése, hogy a jövőbeli együttműködést nem csak az EU biztonságpolitikai követelményeinek és egyéb ahhoz kapcsolódó igényeknek kell irányítaniuk, hanem az együttműködés három területe, a béke, a kereskedelem és a civil társadalom közötti kapcsolatot is szükséges kiemelni; kiemelten elismeri itt a biztonság és a fejlődés közötti kapcsolatot, és a szociális és gazdasági kérdések fontosságát a mediterrán régió déli peremterületén élő emberek számára;

11.   sajnálatát fejezi ki, hogy soha nem került sor az eredeti Barcelonai Nyilatkozatban tett javaslat végrehajtására, amely szerint a Bizottság városi és regionális képviselők számára évente rendez egy találkozót, hogy "felmérjék a közös kihívásokat és kicseréljék tapasztalataikat", és felhívja a Bizottságot, hogy valósítsa meg ezt a kezdeményezést a felülvizsgált Euro-Mediterrán Partnerség keretében;

12.   úgy ítéli meg, hogy a barcelonai folyamat eredményeire építő, a közösségvállalás és a differenciálás elvén alapuló ESZP-nek meg kellene erősítenie az Euromed keretében már létező együttműködési formákat azzal a céllal, hogy egyetértésben elfogadott prioritások és célkitűzések alapján felajánlja a partnerországok számára az EU-programokban és politikákban való részvétel lehetőségét, a regionális és szubregionális (valamint helyi és települési) együttműködés alapelvének következetes alkalmazásával, mind az euro-mediterrán partnerek, mind a tagállamok részéről;

13.   rámutat, hogy a dél-dél regionális integráció lényeges a közös jólét stabil keretének létrehozásához, és hogy ez az EU példája és tapasztalata;

14.   emlékeztet arra, hogy az EU mediterrán politikája és az ENP egyik fő célkitűzése a politikai reformoknak (a demokratizálódás folyamatának előrehaladása, a pluralizmus és a jogállamiság megerősítése, és az emberi jogok nagyobb tisztelete) a gazdasági és társadalmi reformokkal együtt történő támogatása és előmozdítása;

15.   üdvözli a hatályos társulási megállapodások keretén belül az emberi jogi albizottság felállítását Jordániával és Marokkóval, és felszólít arra, hogy az emberi jogi albizottságot más társulási megállapodások keretén belül is állítsák fel az emberi jogokról és a demokráciáról folytatott strukturált párbeszéd kialakításához; úgy véli, hogy az ilyen albizottságok a cselekvési tervek kulcstényezői; hangsúlyozza a civil társadalommal folytatott konzultáció fontosságát, illetve a civil társadalom ezeknek az albizottságoknak a munkájába történő bevonását az emberi jogi helyzet jobb nyomon követése céljából; szintén hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Parlament folyamatos szerepet vállaljon ezen albizottságok munkájában és nyomon követésében;

16.   megerősíti, hogy támogatja az emberi jogok védelmezőit, és üdvözli az emberi jogok védelmezőiről szóló iránymutatás elfogadását; felhívja a Tanácsot e tekintetben, hogy fejtse ki a szükséges nyomást a mediterrán partnerekre, hogy tegyenek eleget az emberi jogok védelmezői jogainak tiszteletben tartására és védelmük biztosítására irányuló kötelezettségüknek;

17.   emlékeztet arra, hogy egy közös jóléti térség kialakítása az euro-mediterrán partnerség egyik központi célkitűzése, és hogy ez a célkitűzés megköveteli, hogy a régióban előrelépés történjen a szegénység visszaszorításában, és az észak és dél közötti társadalmi és gazdasági szakadék áthidalásában; megállapítja, hogy a partnerországok fontos előrelépést tettek a makrogazdasági stabilitás elérése irányában, illetve hogy az árukereskedelem liberalizálása nagymértékben javul;

18.   üdvözli ezzel kapcsolatban az euro-mediterrán befektetési és partnerségi eszköz 2002-ben történt megalapítását az Európai Beruházási Bank keretében, de további eszmecserére hív fel az Unió tagállamai és az euro-mediterrán partnerek között abból a célból, hogy ezt a kezdeményezést az érintett euro-mediterrán térség országainak részvételére nyitott együttműködés tényleges pénzügyi eszközévé tegyék;

19.   hangsúlyozza egy szabadkereskedelmi övezet létrehozásának fontosságát 2010-ig, és bízik abban, hogy a származáskumuláció elvét hamar alkalmazni fogják; ez a rendszer a több mediterrán országból származó alapanyagokból gyártott termékek számára szabad bejutást biztosít majd a közösségi piacra, ezáltal előmozdítva a dél-dél integráció elmélyítését;

20.   tudomásul veszi a szabadkereskedelmi övezet 2010-re történő megteremtésére irányuló lépéseket és a mezőgazdaságban a kereskedelem liberalizációjára irányuló stratégia kezdetét; felszólít arra, hogy a fenntartható fejlődés kritériumát foglalják bele a folyamatba, és hogy minden szakaszban végezzenek megfelelő és mélyreható környezetvédelmi szempontú értékelést; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a mezőgazdasági és halászati termékek kereskedelme liberalizációjának hatásáról az euro-mediterrán régióban;

21.   megjegyzi, hogy miközben jelentős előrelépés történt a termékpiac liberalizálásában, az Európai Unió mediterrán partnereinek kereskedelmi hiánya növekszik;

22.   megállapítja, hogy a folyamat kezdetén táplált remények ellenére a partner országok számára nem hozott gazdasági jólétet a kereskedelmi lehetőségek megnyílása, továbbra is nehéz gazdasági helyzetben vannak, igen magas munkanélküliséggel és alacsony beruházási szinttel, ami az említett országokra jellemző alacsony átlagéletkor miatt hatással van az elvándorlásra;

23.   úgy véli, hogy a partnerség gazdasági fejezetét a szociális kohézióra és a fenntartható gazdasági fejlődésre kell összpontosítani, mivel a gazdasági kapcsolatok liberalizálása nem lehet egyedüli célkitűzés, és megfelelő jogszabályi kerettel kell rendelkeznie;

24.   elvárja a Bizottság és a tagállamok részéről annak biztosítását, hogy a következő pénzügyi terv kellően finanszírozza a gazdasági átmenet támogatását az euro-mediterrán országokban, és hogy az új szomszédsági és partnerségi pénzügyi eszköz számára előirányzott összeg tegye lehetővé, hogy az Európai Unió biztosan és folyamatosan tudja segíteni a mediterrán térséget (vö. ex-MEDA program);

25.   szükségesnek ítéli, hogy a Bizottság munkaprogramja a dél-mediterrán országok átalakulásának társadalmi következményeire is összpontosítson, és azokkal foglalkozzon, tekintetbe véve a partnerországok eltérő szükségleteit és prioritásait;

26.   úgy véli, hogy a mediterrán partnerországok gazdasági helyzetük miatt jelentős támogatásra szorulnak az infrastrukturális beruházások terén, különösen a szállítás, az ivóvíz-ellátás és a lakáshelyzet terén;

27.   azon az állásponton van, hogy ebben a régióban az olaj- és földgázlelőhelyekből származó bevételeket nagyobb mértékben kell a régió gazdasági és társadalmi fejlesztésére fordítani, és teljesen átlátható módon a népesség egésze érdekében kell felhasználni;

28.   felszólít a teher- és személyszállítási infrastruktúrák javítására az euro-mediterrán régióban, különös tekintettel a kikötőkre;

29.   emlékeztet a konkrét kisebb partnerségi projektek támogatásának fontosságára a területen; úgy véli, hogy a kis- és középvállalkozások jelentős mértékben hozzá tudnak járulni a jólét fokozásához a partner országokban, ezért javasolja a gazdasági növekedés és fogyasztás növelésére irányuló intézkedések elfogadását, különösen hitelek és mikrohitel-konstrukciók alkalmazása révén;

30.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a textilipar problémáira az euro-mediterrán partnerség keretében szülessen megoldás; a partnerség a képzés, a kutatás-fejlesztés, a technológiai innováció, a bevált módszerek terjesztése és piaci információk cseréje támogatásának voluntarista politikájával segíti az ágazat együttműködését és versenyképességét; javasolja, hogy hozzanak létre egy euro-mediterrán hálózatot iskolák és képzési intézmények, valamint specializált szakmai központok között, amelyek célja a technológiai együttműködés, a képzés és közös kutatási projektek előmozdítása a textil/ruházati ágazatban;

31.   úgy ítéli meg, hogy a helyi és regionális hatóságok közötti decentralizált együttműködés hozzájárulhat a helyi intézmény- és kapacitásépítéshez csakúgy, mint a partnerség jobb megismertetéséhez és kézben tartásához; rámutat, hogy a városok közötti konkrét kisebb együttműködési projektek, legyenek azok kétoldalúak vagy regionális, illetve transzregionális hálózatok részei, a fenntartható városi fejlődéshez kapcsolódó számos kérdésben (pl. hulladék- és vízgazdálkodás, ivóvíz-szolgáltatás) a polgárok számára érzékelhető eredményekkel és életminőségük azonnali javulásával járhatnak;

32.   megállapítja, hogy az utóbbi években jelentős előrelépés történt a MEDA program alá tartozó projektek és programok megvalósításának felgyorsításában, ami köszönhető különösen annak, hogy radikálisan átalakult a Bizottság segítségnyújtási programozása, és a helyi résztvevők nagyobb szerephez jutottak; sajnálatát fejezi ki azonban, hogy a Tanács a 2006. évi költségvetés-tervezetben csökkentette a MEDA programra előirányzott összeget, különösen az intézményes reformra, demokratikus fejlődésre, emberi jogokra, gazdasági és társadalmi reformra, valamint a szubregionális együttműködésre szánt költségvetési tételt; úgy ítéli meg, hogy ez a csökkentés nem állna összhangban a barcelonai folyamat által megkövetelt lendülettel;

33.   úgy ítéli meg, hogy itt a megfelelő pillanat az euro-mediterrán partnerség tevékenységének átalakítására és az ESZP által nyújtott lehetőségek számba vételére annak érdekében, hogy közelebb hozzák azt az emberekhez;

34.   ajánlja, hogy a jövőben fordítsanak különös figyelmet meghatározott számú, többoldalú és kétoldalú szinten közösen kiválasztott tevékenységre, amelyek ütemét fel kell gyorsítani, és amelyeknél a fellépésnek eredményorientáltabbnak kell lennie;

35.   úgy véli, hogy a régióban kulcsfontosságú Európa számára a demokrácia növekedése, és a mediterrán partnerség nemcsak a partnerországokkal, de a nem állami szereplőkkel és a civil társadalommal is fennáll; ajánlja tehát, hogy jobban használják ki például a demokráciára és az emberi jogokra vonatkozó európai kezdeményezést (EIDHR) – a különböző projekteket finanszírozó közösségi programot – számos, a demokráciára vonatkozó projekt beindításához;

36.   úgy véli, hogy a polgári és környezetvédelmi együttműködésnek és a környezeti katasztrófákkal való megbirkózásnak az alapvető prioritások egyikének kell lennie; úgy véli, hogy ennek keretében fel kell gyorsítani az eljárásokat a mediterrán medencében egy korai előrejelző rendszer kialakítása érdekében az ilyen katasztrófák megakadályozása céljából;

37.   rámutat, hogy az elmúlt években a mediterrán medencének és számos tagállamnak romlott a környezeti egyensúlya, növekedett a szennyezés és a vízhiány, és ellenőrizhetetlenné vált a városi növekedés és a spekuláció, különösen a partvidéki területeken; és úgy ítéli meg, hogy a környezetvédelem területén a politikák kialakításához nagyobb lendületre van szükség szerte a mediterrán térségben, különösen mivel ez döntő fontosságúnak bizonyul bármilyen, a fenntartható fejlődést szolgáló politikához;

38.   úgy ítéli meg, hogy a mediterrán országok gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bíró oktatás és szakképzés fejlesztése az egyik fő prioritás; felszólít arra, hogy különös figyelmet szenteljenek a nőknek, a hátrányos helyzetű csoportoknak, mint például az írástudatlanoknak, a tanuló lányoknak, a menekülteknek, a lakóhelyüket elhagyni kényszerülőknek és a vidéki vagy külvárosi népességnek; azon az állásponton van, hogy stratégiaibb jellegű megközelítés kívánatos a mediterrán partnerek az oktatás reformjára és a terület intézményi modernizációjára irányuló törekvéseinek támogatásában; külön felhívja a Tanácsot, a tagállamokat és a Bizottságot, hogy teremtsék meg és támogassák a diákok, a hallgatók és a tudósok csereprogramjait és a városok és földrajzi területek közötti partnerségeket, és hogy parlamentáris szinten fokozzák az információcserét; hangsúlyozza e tekintetben az "Erasmus Mundus" kezdeményezés, valamint a 2007-2013-ig tartó Cselekvő Ifjúság program továbbfejlesztésének fontosságát a mediterrán országokban a kultúrák közötti információcsere megerősítésének céljából;

39.   üdvözli az "Anna Lindh Euro-mediterrán Alapítvány a kultúrák közötti párbeszédért" megalapítását és elindítását; meggyőződése, hogy tevékenysége döntően hozzájárulhat a kölcsönös megértés növeléséhez, és kamatoztatni fogja közös kulturális örökségünket;

40.   felkéri a Bizottságot, a tagállamokat és az euro-mediterrán partnerországokat, hogy mind a 35 partnerországban tárják fel az Anna Lindh Alapítvány nemzeti hálózatainak létrehozását, megerősítését és fejlesztését támogató megoldásokat és mechanizmusokat; felkéri az alapítványt, hogy járuljon hozzá a barcelonai folyamat megismertetéséhez és közös kézbentartásához, hogy az euro-mediterrán partnerség mind nemzeti, mind regionális szinten testet öltsön;

41.   felszólít arra, hogy a mediterrán régióban védjék és ösztönözzék a sajtószaadságot és a véleménynyilvánítási szabadságot, hogy a médiában dolgozó szakértők számára lehetővé váljon hivatásuk szabad gyakorlása, és hogy garantáljanak bizonyos mértékű demokratikus fejlődést, ami a régióban ez ideig elégtelennek bizonyult;

42.   meggyőződése, hogy a világ mai helyzetére való tekintettel a partnereknek komoly interkulturális párbeszédet kell folytatniuk, és ennek magában kell foglalnia olyan intézkedéseket, mint amilyeneket a Romano Prodi által 2003-ban létrehozott, a népek és kultúrák közötti párbeszéddel foglalkozó magas szintű tanácsadó csoport ajánl a jelentésében;

43.   úgy ítéli meg, hogy a közös felelősségen alapuló euro-mediterrán partnerségnek elő kell mozdítania a vallási párbeszédet a kereszténység, az iszlám és a zsidó vallás között, nemcsak az oktatás és az ismeretterjesztés céljából, hanem a terrorizmus elleni küzdelem részeként is, amely ma a válaszra váró globális kihívások egyike;

44.   ajánlja, hogy tudományos tevékenységükben a szakértők és szakemberek működjenek együtt, amikor az iszlámnak a demokratikus és nyitott társadalmakban játszott szerepét tanulmányozzák, vagy annak okait, hogy mi késztetheti néha egy kulturális és vallási közösség tagjait arra, hogy erőszakos cselekményt kövessenek el;

45.   hangsúlyozza, hogy a migráció és a migránsok társadalmi beilleszkedése az euro-mediterrán partnerség másik kulcsfontosságú kérdése; azon az állásponton van, hogy a társulási megállapodások és a szomszédsági politika keretén belüli cselekvési tervek megfelelően használhatóak a népmozgások és bevándorlási hullámok közös kezelésének ösztönzésére; ezzel kapcsolatosan javasolja, hogy az új Európai Szomszédsági Politikai Eszközt használják fel a partnerekkel való, határokon átnyúló együttműködés támogatására; hangsúlyozza az illegális bevándorlás problémája és komoly negatív hatásai kezelésének szükségességét, külön ideértve a visszafogadási megállapodásokról szóló tárgyalást vagy a számos halálesettel és hatalmas szenvedésekkel járó emberkereskedelemmel való erőteljes szembeszállás szükségességét is; emlékeztet a helyi és regionális hatóságokkal folytatott konzultáció szükségességére ezen a területen, tekintettel a bevándorlók társadalmi beilleszkedésében szerzett tapasztalatukra és ezzel kapcsolatos felelősségükre, a menedéket kérők fogadásában és az okmányokkal nem rendelkező lakosok és visszautasított menedékkérők érzékeny kérdésének kezelésében;

46.   emlékeztet arra, hogy a migrációra vonatkozó minden együttműködésnek összhangban kell állnia a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogszabályokkal; ragaszkodik ahhoz, hogy a visszafogadási megállapodások nyilvánosak legyenek, és hogy a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi genfi egyezmény 33. cikke értelmében tiszteletben tartsák a visszaküldés tilalmát; visszautasítja azt az elvet, hogy migrációs "kapukat" és/vagy táborokat hozzanak létre az EU-val szomszédos országokban;

47.   hangsúlyozza, hogy a demokrácia megszilárdítására és a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés kezelésére mindegyik országban alapvető mechanizmusként kell, hogy működjön a nők gazdasági, társadalmi és kulturális területen való részvételének ösztönzése; felszólít továbbá, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját minden szinten fel kell venni az euro-mediterrán partnerség fő tevékenységei közé;

48.   felkéri a partnerországok kormányait, hogy a nemzetközi szerződésekben lefektetett módon ismerjék el, tartsák tiszteletben és védelmezzék a nők alapvető jogait és jogállását, és felhívást intéz a partnerországok kormányaihoz, hogy gyorsítsák fel jogalkotási, közigazgatási és egyéb reformjaikat, hogy megvalósuljon a nők és férfiak közötti jogegyenlőség a családi és a közéletben egyaránt, illetve hogy a nemek közötti egyenlőséget építsék be minden politikájukba rövid és hosszú távú célkitűzéssel;

49.   kéri a Bizottságot, hogy szolgáltasson minőségi és mennyiségi adatokat a kétoldalú együttműködés (társulási megállapodások), illetve a nők politikai, gazdasági és társadalmi életben való aktív részvétele céljából a MEDA II regionális együttműködés (jelenlegi fázisa) keretében vállalt pénzügyi kötelezettségvállalások konkrét megvalósításáról és végrehajtásáról;

50.   örömmel nyugtázza a nők gazdasági és társadalmi életben és fejlődésben való részvételét támogató első regionális program elindulását (amelynek bevezetését már 2001-ben elhatározták) és kéri a Bizottságot, hogy bővítse ki a program területét és tematikáját a nőkről alkotott képre és a demokratizálódási folyamatban betöltött szerepének fontosságára vonatkozó információs és a tájékozottságot erősítő tevékenységekre;

51.   aggodalmát fejezi ki a munkaerőpiacon, az oktatásban és a szakképzésben, valamint a politikai részvételben és a civil társadalomban való részvételben a nőket érő súlyos hátrányos megkülönböztetések miatt, valamint azon súlyos problémák miatt, amelyekkel a nőknek meg kell küzdeniük, mint például az erőszak; valódi politikai akaratot és működési hatékonyságot kér a partnerországoktól a mentalitás alakítása és a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdítása érdekében;

52.   kiemeli annak szükségességét, hogy az euro-mediterrán partnerek új programokat hozzanak létre annak érdekében, hogy ösztönözzék mind a rendőri szervek, mind az igazságügyi szervek közötti együttműködést, és biztosítsák a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelemhez való együttes hozzáállást; felszólít minden országot az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményének, és az emberkereskedelem valamint a bevándorlók csempészete elleni további jegyzőkönyveinek megerősítésére; hangsúlyozza azt a tényt, hogy az euro-mediterrán partnerek egyaránt elkötelezettek az emberi jogok és az alapvető szabadságok mellett, felhívja tehát a Tanácsot, a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tevőlegesen támogassák az euro-mediterrán megállapodás azon célját, hogy a partnerországokkal folytatott folyamatos politikai párbeszéd révén biztosítsa az emberi jogok betartását; szintén hangsúlyozza, hogy közös tapasztalatokkal rendelkeznek a terrorizmussal kapcsolatban, aminek lehetővé kellene tennie számukra, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben a terrorizmus elhárítását és az emberi jogok védelmét célzó állami kapacitások kialakításával közösen dolgozzanak az elégedetlen csoportoknak a terrorista módszerek használatától és az erőszakos támadásoktól való elrettentésén; rámutat, hogy a terrorista cselekmények, bármilyen fajtájúak legyenek is, lényegében közvetlen támadást jelentenek az polgári jogok és szabadságok ellen – ahogy azt az Emberi Jogi Egyetemes Nyilatkozat megállapítja –, valamint a demokrácia és a jogállamiság ellen;

53.   még egyszer hangsúlyozza e tekintetben, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet semmi esetre sem szabad a polgári szabadságjogok és az emberi jogok rovására folytatni; üdvözli a növekvő együttműködést ezen a területen, de felszólít arra, hogy az eljárások legyenek még nyitottabbak és átláthatóbbak; támogatja e tekintetben a magatartási kódexre vonatkozó javaslatot ezen a területen;

54.   sajnálatát fejezi ki, hogy a demokrácia és az emberi jogok területén nem történt lényegi előrelépés, és hangsúlyozza e tekintetben az ESZP cselekvési terveinek fontosságát, amelyek célja a partnerországok számára világos cselekvési kötelezettségvállalások meghatározása a demokratizálódási folyamat, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának javítása céljából; kiemeli, hogy az ezekben a cselekvési tervekben meghatározott prioritások viszonyítási pontok alapjául fognak szolgálni, amelyeket rendszeres időközönként ellenőrizni és értékelni kell;

55.   felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy teljes mértékben vonja be a Parlamentet az ESZP cselekvési terveinek végrehajtásának értékelésébe, amelyeknek világos felfüggesztési záradékokról kell rendelkezniük arra az esetre, ha a demokratizálódás és az emberi jogok tiszteletben tartására szolgáló lényegi pontokat nem tartják tiszteletben;

56.   felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Unió és a partnerországok közötti megállapodások betartásának értékelése során az emberi jogi kérdéseket vegye fel az értékelési kritériumok közé, és reméli, hogy a Bizottság az euro-mediterrán partnerség keretén belül éves jelentést tesz közzé az eredményekről;

57.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az emberi jogok és a demokratikus szabadságjogok megsértése esetén léptesse életbe az euro-mediterrán társulási megállapodásokat felfüggesztő záradékokat;

58.   felhívja az euro-mediterrán társulási megállapodások minden szerződő felét, hogy az emberi jogokról és a demokráciáról szóló záradékot alakítsák át az emberi jogok javítását és előmozdítását szolgáló cselekvési programokká, és hozzanak létre mechanizmusokat a társulási megállapodás 2. cikkének való megfelelés rendszeres értékelésére; felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy hozzon létre emberi jogi albizottságokat, amelyek szerepe az lenne, hogy nyomon kövessék az emberi jogokról szóló záradék végrehajtását, és hogy az Európai Parlamentet és a civil társadalmat teljes mértékben vonja be ezekbe az albizottságokba; felhívja a Bizottságot, hogy a barcelonai folyamat 10. évfordulójára tekintettel készítsen nyilvános jelentést a mediterrán országokban az emberi jogokat és a demokráciát szolgáló politika végrehajtásáról, amely alapján a partnerséget tovább lehetne fejleszteni;

59.   javasolja az Európai Unió és a mediterrán országok közötti biztonságpolitikai együttműködés folytatását és megszilárdítását; üdvözli a tömegpusztító fegyverek terjedése elleni küzdelmet szolgáló záradékok felvételét a legutóbbi megállapodásokba és cselekvési tervekbe; rámutat, hogy ezeket az intézkedéseket kivétel nélkül minden partnerországnak végre kell hajtania abból a célból, hogy a mediterrán régiót tömegpusztító fegyverektől mentessé lehessen nyilvánítani; felszólít arra, hogy a partnerországokat még jobban vonják be az európai védelmi és biztonságpolitikába; ennek érdekében felhívja a Tanácsot annak a lehetőségnek a megvizsgálására, hogy a mediterrán partnereinkkel konzultáljon, ha őket érintő közös kül- és biztonságpolitikai kérdések kerülnek napirendre, és szükség esetén vonja be őket az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának üléseibe;

60.   azon az állásponton van, hogy a barcelonai folyamat múltbeli hiányosságai miatt a politikai szándék és a gyakorlatias látásmód soha nem látott fontossággal bíró feltétel a partnerség eredményességéhez;

61.   rámutat, hogy az euro-mediterrán parlamenti közgyűlés (EMPA) az euro-mediterrán politikai párbeszéd lényegi eleme, és hogy a közgyűlés tevékenységének szerepét az euro-mediterrán folyamatban a jövőben tovább kell erősíteni;

62.   emlékezteti a 2005. november 27–28-án Barcelonában megrendezésre kerülő magas szintű rendkívüli ülés résztvevőit, hogy az euro-mediterrán partnerség tizedik évfordulójának megünneplését a jövőre vonatkozó világos és elkötelezett prioritás- és intézkedéscsomag meghatározásának kell követnie; úgy ítéli meg egyúttal, hogy ennek újból meg kell erősítenie a barcelonai nyilatkozatot alkotó alapelveket és a tagállamoknak a demokratikus államok közösségének megteremtésére irányuló szándékát, amely lendületet fog adni a mediterrán országok közötti kapcsolatoknak, és különösen felhívja az európai tagállamokat, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a jövőben új lendületet adjanak a barcelonai folyamatnak;

63.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a közeljövőben megrendezésre kerülő magas szintű rendkívüli üléshez, a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok, illetve a barcelonai folyamatban valamint az euro-mediterrán parlamenti közgyűlésben részt vevő partnerországok kormányaihoz és nemzeti parlamentjeihez.

(1) HL C 97. E, 2004.4.22., 656. o. (2) HL C 87. E, 2004.4.7., 506. o. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0046