Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló 1965. április 8-i jegyzőkönyv 10. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának 1964. május 12-i és 1986. július 10-i határozataira(1),

–   tekintettel a Jean-Charles Marchiani által benyújtott kérelemre mentelmi jogának fenntartása iránt a francia igazságszolgáltatási szervek előtt,

–   tekintettel a 2005. július 5-i határozatára(2), amelyben határozott Jean-Charles Marchiani mentelmi jogának fenntartásáról,

–   tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0316/2005),

A.   mivel – a 1784 sz., 2005. március 16-i határozata szerint egyetlen jogi vagy egyezményi szöveg, és egyetlen alkotmányos elv sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a francia büntető törvénykönyv 100-7. cikk első albekezdését az Európai Parlament képviselőire is alkalmazzák – a francia Semmítőszék nem alkalmazta a fent említett jegyzőkönyv 10. cikkét, így nem ismerte el egy francia állampolgárságú európai parlamenti képviselő számára a francia büntető törvénykönyv 100-7. cikke első albekezdéséből adódó előnyt, amelyben a nemzeti képviselők részesülnek,

B.   mivel az Európai Parlament 2005. július 5-i, fent említett határozatában kérte, hogy a 2005. március 16-i határozatot helyezzék hatályon kívül, vagy vonják vissza, és minden körülmények között szűnjön meg valamennyi ténybeli hatása és joghatása,

C.   mivel az Európai Parlament nyilatkozatait követően – amelyben felhívta a figyelmet a 2005. július 5-i, fent említett határozatára – a francia igazságügyminiszter kijelentette, hogy a Semmítőszék határozata jogerőre emelkedett, így semmilyen bírósági eljárás nem teszi lehetővé, hogy hatályon kívül helyezzék vagy visszavonják, mint azt az említett határozat kérte,

D.   mivel az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv az elsődleges közösségi jog része,

E.   mivel az illetékes francia bíróság, visszautasítva a francia büntető törvénykönyv 100-7. cikke első bekezdésének alkalmazását egy francia állampolgárságú európai parlamenti képviselő tekintetében, megsértette az elsődleges közösségi jogot,

F.   mivel a Bíróság joggyakorlatából az következik, hogy a tagállamnak felelősséget kell vállalnia nemzeti bírósága döntéséért(3),

G.   mivel a Bizottságnak, mint a Szerződések őrének feladata, hogy az EK-Szerződés 226. cikkében előírt eljárást megindítsa,

1.   úgy határoz, hogy felkéri a Bizottságot az EK-Szerződés 226. cikkében előírt eljárás megindítására a Francia Köztársaság ellen az elsődleges közösségi jog megsértése miatt;

2.   utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Francia Köztársaság illetékes hatóságainak.

(1) 101/63 sz. Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy (EBHT 1964., 383. o.), illetve 149/85. sz. Wybot kontra Faure és társai ügy (EBHT 1986., 2391.o.). (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0269. (3) C-224/01 sz. Köbler ügy, EBHT 2003., I-10239. o.