Az Európai Parlament állásfoglalása a kibővített Unió 2007 és 2013 közötti politikai kihívásairól és költségvetési eszközeiről (2004/2209(INI))

P6_TA(2005)0224 A6-0153/2005

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződésre és különösen annak 268-276. cikkeire,

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a költségvetési eljárások javításáról szóló, 1999. május 6-i intézményközi megállapodásra(1),

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett 2004. február 10-i "Közös jövőnk építése - A kibővült Unió politikai kihívásai és költségvetési eszközei a 2007-2013 közötti időszakban" közleményére (COM(2004)0101), és a 2004. július 14-i "A 2007 – 2013 közötti időszakra szóló pénzügyi terv" közleményére (COM(2004)0487), a 2004. július 14-i "Javaslat a költségvetési fegyelemről és a költségvetési eljárás javításáról szóló intézményközi megállapodás megújítására" bizottsági munkadokumentumra (COM(2004)0498), a 2004. július 14-i az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2004)501), és a 2004. július 14-i a saját források rendszerének működtetéséről szóló bizottsági jelentésre (COM(2004)505),

–   tekintettel az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződésre(2),

–   tekintettel a Tanács 2000. szeptember 29-i, az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 2000/597/EK, Euratom határozatára(3);

–   tekintettel a 2004. április 22-i, a közös jövőnk építéséről és a kibővített Unió 2007 és 2013 közötti politikai kihívásairól és költségvetési eszközeiről szóló(4) állásfoglalására,

–   tekintettel a kibővített unió 2007 és 2013 közötti Politikai Kihívásaival és Költségvetési Eszközeivel Foglalkozó Ideiglenes Bizottság felállításáról szóló 2004. szeptember 15-i határozatára(5),

–   tekintettel a Tanácshoz intézett, szóbeli választ igénylő O-0067/2004 (B6-0130/2004). számú kérdésére és a pénzügyi tervről szóló, a 2004 decemberi európai tanácsi ülést figyelembe vevő állásfoglalására(6),

–   tekintettel a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő O-0068/2004 (B6-0131/2004). számú kérdésére,

–   tekintettel eljárási szabályzatának 175. cikkére,

–   tekintettel a Kibővített Unió 2007 és 2013 közötti Politikai Kihívásaival és Költségvetési Eszközeivel Foglalkozó Ideiglenes Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Halászati Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A6-0153/2005),

A.   mivel az aktuális pénzügyi terv és a költségvetési fegyelemről és a költségvetési eljárások javításáról szóló, 1999. május 6-i intézményközi megállapodás elvileg 2006-ban lejár,

B.   mivel 2006-ban a legtöbb pénzügyi vonzatú közösségi jogszabály hatályát veszti,

C.   mivel a következő pénzügyi terv előkészítése az Unió előtt álló egyik legnagyobb kihívás a következő hónapokban, hiszen ‐ tekintettel az új és globális kihívásokra és feladatokra ‐ ez alakítja majd az új, kibővített Uniót,

D.   mivel az Európai Parlament úgy döntött, ideiglenes bizottságot állít fel az alábbi megbízatással:

E.   mivel az ideiglenes bizottságnak zárójelentést kell előterjesztenie, mielőtt az Európai Tanács kialakítja közös álláspontját,

F.   mivel az 1999. május 6-i intézményközi megállapodás (26) bekezdésének megfelelően a Bizottság 2004. február 10-én és július 14-én előterjesztett javaslatával megindította az új pénzügyi tervet és az új intézményközi megállapodást előkészítő eljárást,

G.   mivel az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés (a továbbiakban: "Alkotmány") számos jogalkotási területen megerősíti az Európai Parlament szerepét, kiszélesíti az Európai Parlament költségvetési jogosultságának körét, és (az I-55. cikkben és a III-402. cikk (5) bekezdésében) előírja, hogy a többéves pénzügyi keretet a Tanács által egyhangúlag elfogadott európai törvény határozza meg (a Tanács az Európai Parlamenttel való egyeztetést és annak egyetértését követően határoz, amely egyetértést a tagok többségének támogatása alapján kell megadni),

H.  H mivel az 1999. május 6-i intézményközi megállapodás (26) bekezdése biztosítja az aktuális pénzügyi terv meghosszabbítását, hacsak az aktuális pénzügyi tervet kifejezetten nem nyilvánítják megszűntnek,

I.   mivel intézményközi megállapodás hiányában az EK-Szerződés 272. és 273. cikkének előírásai lehetővé teszik éves költségvetések elfogadását, ha a költségvetést nem fogadták el a pénzügyi év kezdetén,

J.   mivel az új Bizottság hivatalosan támogatja a korábbi Bizottságnak az új pénzügyi terv struktúrájára, időtartamára, illetve az évenkénti és kiadási tételenkénti pénzügyi források szintjére vonatkozó javaslatait, valamint az együttesen "Prodi-csomag" néven ismert jogalkotási javaslatokat,

K.   mivel a fent említett 2004. április 22-i állásfoglalásában az Európai Parlament hangsúlyozta, hogy "nem lesz pénzügyi terv anélkül, hogy az Európai Parlament és a Tanács megegyezésre jutna a pénzügyi csomagot illetően, mivel a létező Szerződés nem teszi kötelezővé pénzügyi terv elfogadását, és csak éves költségvetéseket ír elő",

L.   mivel a HÉA és GDP források (amelyek célja létrehozásukkor az EU saját forrásainak kiegészítése volt) fokozatosan a közösségi költségvetés fő finanszírozási forrásává váltak; mivel a jelenlegi saját források rendszeréhez hozzáadott eltérési rendszerekkel együtt csak bonyolultabbá és az állampolgárok számára átláthatatlanná, valamint sokkal inkább egyenlőtlenebbé tették a rendszert és egy olyan finanszírozási rendszerhez vezettek, amely elfogadhatatlan egyenlőtlenségeket hozott létre a tagállamok között,

M.   mivel a 2004. decemberi Európai Tanács következtetései megerősítették a "Prodi-csomagot", mint a Tanács munkájának alapját, amely elfogadta, hogy az Európai Parlamenttel való rendszeres kapcsolattartás révén intézményi párbeszédet tartson fenn,

N.   mivel a 2004. decemberi Európai Tanács következtetéseiben világosan meghatározott a pénzügyi terv és a saját források problémája, illetve a helyesbítési mechanizmus közötti kapcsolat,

O.   mivel az utóbbi hat hónap során az ideiglenes bizottság:

P.   mivel az Alkotmány lehetővé teszi az uniós saját források új kategóriáinak bevezetését és egy már meglévő kategória megszüntetését,

Általános összefüggés

1.   ragaszkodik ahhoz, hogy a bővülő Európai Uniónak olyan megfelelő pénzügyi forrásokkal kell rendelkeznie, amelyek összhangban vannak növekvő politikai törekvéseivel és megfelelnek fokozódó kötelezettségeinek otthon és külföldön egyaránt; ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy az EU költségvetéséből származó összes ráfordításnak európai értéket kell hozzátennie a tagállamok állami kiadásaihoz; illetve ahhoz, hogy a szubszidiaritás elvét szigorúan figyelembe kell venni a nem kizárólagos kompetenciák területére eső kiadási döntések során - különösen azt a kritériumot, hogy méreténél vagy hatásánál fogva egy EU intézkedés jobban biztosítja az Unió célkitűzéseinek elérését;

2.   a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, az egyszerűsítés és a demokratikus felelősségre vonhatóság érdekében követeli, hogy mind az intézmények szintjén, mind pedig a tagállamokon belül javítsák és egyszerűsítsék a pénzügyi ellenőrzés mechanizmusait, hogy az EU valamennyi költésével kapcsolatban biztosítani lehessen a valódi nyilvános felelősségre vonhatóságot;

3.   emlékeztet, hogy a pénzügyi terv olyan pénzügyi keret, amelynek célja az EU prioritásainak fejlesztését biztosítani a költségvetési fegyelem összefüggésében, nem pedig hét évre szóló többéves költségvetés; rámutat, hogy a pénzügyi terv hivatkozási pont marad, ezért biztosítania kell a szükséges rugalmasságot a középtávú politikai célkitűzések tükrözése érdekében, és biztosítania kell azokat a pénzügyi forrásokat , amelyek szükségesek ahhoz, hogy lehetővé váljon a jövőbeni kihívásoknak való hatékony és méltányos megfelelés úgy, amint azt a Szerződés is meghatározza; eltökélt szándéka, hogy teljes mértékben kihasználja a Szerződés 272. cikkében számára biztosított hatáskört, amelynek értelmében éves költségvetési eljárást határoztak meg az Európai Unió kiadásainak jóváhagyása céljából;

4.   megállapítja, hogy az új Barroso-bizottság teljes mértékben támogatja a Prodi-bizottság megbízatása utolsó hónapjaiban előterjesztett javaslatait; mindazonáltal elutasítja az Európai Unió választott és végrehajtó szerveit három egymást követő megbízás során megkötő rendszert;

5.   tisztában van azzal, hogy számos tagállam nehéz politikai, gazdasági és társadalmi helyzetben van, ugyanakkor felidézi , hogy az EU költségvetése 8,2 %-kal nőtt 1996 és 2002 között, míg a nemzeti költségvetések (EU-15) növekedése átlagosan 22,9 % volt; tudomásul veszi, hogy a MacDougall-jelentés(7) szerint az európai költségvetést a tagállamok GDP-jének 2 %-áról 2,5 %-ára kellene növelni; megragadja az alkalmat, hogy rámutasson, hogy az 1993-ban a 15 tagállam számára meghatározott saját források felső határa azóta változatlan maradt: azaz az EU GNI-jének 1,31 %-a a kötelezettségvállalási előirányzatokra és az EU GNI-jének 1,24 %-a a kifizetési előirányzatokra; emlékeztet arra, hogy az EU jelenlegi költségvetése az Unióban az összes állami kiadás kevesebb mint 2,5 %-át teszi ki, szemben az EU GNI-jének átlagosan 47 százalékát kitevő teljes állami kiadással;

6.   úgy véli, hogy a bővítés költségeit – amelyekkel igazságos és jog szerinti módon kell megbirkózni – a 15 régi tagállam tökéletesen vállalni tudja, illetve, hogy e költségeket minimálisnak kell tekinteni, figyelembe véve azokat a politikai, társadalmi és gazdasági előnyöket, amelyeket Európa újraegyesítése jelent az egész Unió számára;

7.   meg van győződve arról, hogy a pénzügyi terv lehetővé teheti az Unió számára biztosított pénzügyi források kiegyensúlyozott fejlődését, amennyiben:

8.   hangsúlyozza, hogy a pénzügyi tervről folyó vita szorosan kapcsolódik a saját források problémájához, a helyesbítési mechanizmushoz és a társfinanszírozás, illetve a pénzügyi eszközök különböző formáihoz, valamint a létező rendszer módosításának szükségességéhez, amint azt az Európai Tanács is elismerte 2004. decemberi következtetéseiben; sajnálja, hogy a Bizottság az új pénzügyi tervvel párhuzamosan nem terjesztett elő ambiciózusabb javaslatokat a jelenlegi rendszer helyettesítésére;

9.   végső szavazása során figyelembe fogja venni azt, hogy a Tanács milyen módon ismeri el a jelenlegi saját forrás rendszer mindenre kiterjedő reformjának szükségességét, amelynek alapján az új kiadásokat méltányosan lehet felosztani a tagállamok között és, végső soron vissza lehet térni a közös politikák finanszírozásának eredeti elvéhez, amely szerint a közös politikákat valódi saját források révén finanszírozzák átlátható, méltányos és demokratikus rendszer révén, melynek legkésőbb a következő pénzügyi terv kezdetekor hatályba kell lépnie;

10.   tudomásul veszi, hogy az Alkotmány módosítani fog számos, együttdöntést bevezető javaslatra vonatkozó jogalkotási eljárást; tudatában van annak, hogy lehetetlen lenne az Alkotmányról jogi szempontból véleményt mondani annak ratifikációs eljárásának lezárulta előtt; sürgeti a Tanácsot, hogy kössön olyan kölcsönös bizalmon alapuló megállapodást, amely garantálja az Európai Parlament jogalkotási jogköreit, és amely felülvizsgálati záradékot vezet be azon jogalkotási aktusok esetében, amelyek eljárása megváltozik az Alkotmány hatálybalépést követően;

11.   úgy véli, hogy

12.   emlékeztet arra, hogy a jelenlegi Szerződések értelmében a pénzügyi tervnek nincs hivatalos státusza, és az csak az Európai Parlament jóváhagyásával vezethető be önkéntes alapon; emlékeztet továbbá arra, hogy ha nem születik megállapodás, az EK-Szerződést az éves költségvetések elfogadásának szabályozása céljából fogják alkalmazni; hangsúlyozza, hogy nem fogadja el a következő pénzügyi tervet, ha a Tanács nem veszi figyelembe a Parlament prioritásait;

13.   bizonyos mértékig üdvözli a Bizottságnak a következő, 2007 és 2013 közötti időszakra szóló pénzügyi keretre vonatkozó javaslatait és a kapcsolódó, a "Prodi-csomag" részét képező jogalkotási javaslatokat, melyek 2006 végétől a jelenlegi jogszabályok többségét felváltják majd, úgy véli, ezek a javaslatok esélyt biztosítanak arra, hogy a kibővült Unió továbbfejlessze új politikai napirendjét; miután ideiglenes bizottsága és 17 bizottsága mélyrehatóan elemezte a Bizottság javaslatait, és ez utóbbiak véleményt is nyilvánítottak azokkal kapcsolatban, a Parlament úgy véli, hogy a Bizottság javaslatai minősített támogatottságot élveznek, és ily módon az elemzés és a jövőbeli tárgyalások elfogadható alapját képezik; mindazonáltal a Parlament felhívja a Tanács figyelmét néhány olyan politikai prioritásra, amelyek esetében az Unió és állampolgárai számára az európai hozzáadott érték rendkívül fontos;

14.   alapvetőnek tekinti továbbá, hogy a pénzügyi tervet azonnal jóvá kell hagyni, hogy az 2007. január 1-jétől teljes körűen működésbe léphessen, megelőzve ez által, hogy az EU munkája bármilyen időre megszakadjon, különös tekintettel a Bizottság jogalkotási javaslataira;

I. rész Politikai kihívások
Versenyképesebb és összetartóbb Európa
Kohézió

15.   üdvözli a kohéziós politika javasolt reformját, amely e politikát a növekedés, a foglalkoztatás és a fenntartható fejlődés célkitűzéseinek szolgálatába állítja; úgy véli, hogy az európai regionális politika a társadalmi, gazdasági és területi kohézió előmozdításának elengedhetetlen eszköze, amely lehetővé teszi az Unió számára, hogy fellépjen a regionális egyenlőtlenségek csökkentése érdekében, az Unió, mint egész harmonikus fejlődését előmozdítva, és a szerkezeti hiányosságok leküzdése érdekében (nehéz hozzáférés, elnéptelenedés és alacsony népsűrűség, távoli helyszín stb.), valamint a régiók fenntartható fejlődésének, növekedésének, versenyképességének és foglalkoztatásának ösztönzése érdekében, aláhúzza a kohéziós politika lisszaboni célok megvalósításában játszott fontosságát, valamint az Európai Unió különböző területei közötti szakadék áthidalásához való hozzájárulást, illetve, hogy a kohéziós politikához rendelt valamennyi erőforrást erre a célra kell fordítani; meg van győződve arról, hogy az európai szintű együttes fellépés költséghatékony, mivel lehetővé teszi a méretgazdaságosságot, az eljárások racionalizálását és a források összevonását, különösen a határokon átnyúló együttműködés összefüggésében; úgy véli, hogy az Unió egymást követő bővítéseinek és regionális egyenlőtlenségei csökkentésének elengedhetetlen feltétele az erős, jól finanszírozott európai regionális politika, és hogy a folyamat során a támogatási programok rendszerének alapstruktúráját a három pillérrel fenn kell tartani a közöttük lévő összehasonlító kapcsolat tekintetében; ennélfogva úgy véli, hogy az Unió GNI-jének 0,41 %-a és az új tagállamok nemzeti GNI-jének 4 %-a szükséges, feltéve, hogy a tagállamok biztosítani tudják, hogy az intézkedésekre a nemzeti és regionális intézkedéseken felül kerül sor, illetve, hogy a megfelelő (állami és magánalapok felhasználásával megvalósított) társfinanszírozás rendelkezésre áll; eltökélt szándéka a Bizottság N+2 szabálya strukturális alapokban történő szigorú alkalmazásának felügyelete, és ezért továbbra is alkalmazni kell a kohéziós alapra vonatkozó jelen szabályokat;

Kutatás

16.   hangsúlyozza, hogy a tudásalapú gazdaság alapja a tudományos kutatás, a technológiai fejlesztés és az innováció, ezek a növekedés és a fenntartható fejlődés, a vállalati versenyképesség, a foglalkoztatás és a lisszaboni stratégia célkitűzései megvalósításának kulcsfontosságú tényezői; úgy véli, hogy a kutatási erőfeszítéseket európai szinten kell fokozni és állandósítani, kiválósági központokat hozva létre az európai egyetemeken, hozzáadott értéket biztosítva az ipar, a kis- és középvállalkozások és Európa állampolgárai számára, elősegítve az együttműködést a magán és az állami szereplők között, különösen a kutatási infrastruktúra, valamint az állami és magán partnerség (PPP) bátorítása tekintetében; hangsúlyozza, hogy ennek a pénzügyi tervnek a 2002-es barcelonai Európai Tanácson kitűzött cél eléréséhez jelentős mértékében hozzá kell járulnia, azaz ahhoz, hogy a K&F-kiadások 2010-re elérjék az EU GNI-jének 3 %-át, és ezt a jövőbeli pénzügyi terveknél mint tényezőt kell figyelembe venni; úgy véli, hogy megfelelő erőforrásokat kell előirányozni az űrprogram végrehajtására a kutatási területen belül, és hogy a jogalkotási eszközök és a pénzügyi források számára felülvizsgálati záradékot kell biztosítani az Alkotmány hatályba lépését követő időszakra; ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Kutatási Térségnek ténylegesen magában kell foglalnia mind a 25 tagállamot; az európai versenyképesség és a társadalmi kohézió szempontjából is létfontosságúnak tartja, hogy a régiók és a társadalmi csoportok közötti digitális szakadékot át kell hidalni, és hogy egyetlen európai uniós polgárnak sem szabad kiszorulnia az információs társadalomból;

Transzeurópai hálózatok

17.   üdvözli a Bizottságnak a transzeurópai távközlési hálózatok (TEN-T) prioritási projektjeire vonatkozó javaslatait; megállapítja azonban, hogy a 30 prioritási közlekedési projektre és a Marco Polo programra kiutalt források olyan minimális összegűek, hogy azoknál fontolóra kell venni a felfelé történő módosítást; hangsúlyozza a közlekedési hálózatok stratégiai fontosságát az EU egységes piacának végleges konszolidálásában , illetve az EU-nak a tagjelölt, előtagjelölt és "baráti kör" országokkal való szorosabb kapcsolatai tekintetében; megállapítja, hogy a közlekedési hálózatok összekapcsolása megerősítheti a kereskedelem és a befektetések fejlődését, és ily módon előmozdíthatja a fenntarthatóságot, a stabilitást, valamint a társadalmi, gazdasági és földrajzi kohéziót; a közlekedési kapcsolatok és az országok közös infrastruktúrájának fejlesztéséhez megfelelő finanszírozást kér; ragaszkodik ahhoz, hogy a finanszírozás feltételeként a tagállamok biztosítsák a megfelelő saját rész finanszírozását és az érintett régióknak a hálózathoz való megfelelő hozzáférését, és hajlandó megvizsgálni olyan innovatív pénzügyi eszközöket, mint az EBB eszközei vagy a hitelgaranciák, európai koncessziók, európai kölcsönök és kamatkönnyítési alap, amelyek állami és magánszektorbeli beruházásokra vonatkoznak csak a kutatás, az innováció, az űrkutatás, valamint a jelentős fizikai és nem fizikai hálózatok terén;

18.   megállapítja, hogy az új rendelet a TEN-E programba tartozó infrastruktúrafinanszírozást is lehetővé teszi, ami az előző, 2000 és 2006 közötti időszakra szóló keretben nem volt lehetséges; azon a véleményen van, hogy az e program keretében nyújtott támogatásnak elsősorban tanulmányokra kell irányulnia;

A Szociálpolitikai Menetrend

19.   úgy véli, hogy a Szociálpolitikai Menetrend végrehajtására szánt szerény pénzügyi eszközök azt a minimumot jelentik, amely még lehetővé teszi a fenntartható növekedés lisszaboni stratégiájához történő hozzájárulást több és jobb munkahely révén; úgy véli, hogy a szociálpolitika területén a megfelelő szintű közösségi kiadás továbbra is döntő fontosságú, különösen a foglalkoztatás és a szociális védelem tekintetében; hangsúlyozza azonban, hogy a szociálpolitika esetében a tagállamoké a fő felelősség és kompetencia; úgy véli, hogy a Szociálpolitikai Menetrend célkitűzéseinek eléréséhez a pénzeszközöket 200 millió EUR-val kell növelni;

Oktatás és szakképzés

20.   úgy véli, hogy az egész életen át tartó tanulás, beleértve az oktatást és a szakképzést is, a következő pénzügyi terv egyik legfőbb prioritása, illetve a növekedés, a társadalmi befogadás és a versenyképesség kulcstényezője; pénzügyi keretének javasolt növelését az EU e területen kitűzött céljai megvalósításához feltétlenül szükségesnek tekinti; úgy véli, hogy az egész életen át tartó tanulás területén, beleértve az oktatás és a szakképzés területét is, az európai programok hatékonysága nyilvánvaló, mivel hozzáadott értéket kínálnak és az egyébként nemzeti határokon belülre korlátozódó innováció és bevált gyakorlatok terjesztésének eszközéül szolgálnak; hangsúlyozza, hogy a hallgatók és a munkavállalók mobilitását Unió-szerte erősíteni kell, mert ezáltal használhatják ki az új lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy több hallgatót kell bevonni a közös oktatási tevékenységekbe; üdvözli az egyetlen eszközzé történő összevonást, úgy véli, hogy célkitűzéseinek eléréséhez a pénzeszközöket 670 millió EUR-val kell növelni;

Jobb életminőség
Vidékfejlesztés

21.   úgy véli, hogy a közös agrárpolitika (KAP) szerkezetátalakítását a vidékfejlesztési alapok jelentős növelésének kell kísérnie a vidéki területek foglalkoztatási és versenyképességi problémáinak orvoslása érdekében, különösen az új tagállamokban; úgy véli, hogy a vidékfejlesztés terén eszközölt beruházás a vidék diverzifikációját elősegítő vállalkozások fokozott támogatását is szükségessé teszi; azon a véleményen van, hogy a Bizottságnak az új vidékfejlesztési alap költségvetésére vonatkozó javaslata rendkívül szűkös, ezért az abszolút minimumot képezi;

Környezetvédelem

22.   üdvözli a Bizottság azon megközelítését, miszerint a Natura 2000 programot be kell olvasztani a vidékfejlesztési alapba és a strukturális alapokba, amelyeknek a jelentősen megerősített Life+ program mellett a pénzügyi finanszírozás fő forrását kell jelenteniük; ebben az összefüggésben ragaszkodik egy olyan, jogilag kötelező erejű mechanizmushoz, amely biztosítja a Natura 2000 megfelelő végrehajtását és EU-finanszírozását az előirányzott teljes összeghez való becsült hozzájárulásának szintjén, ami évente megközelítőleg 6,1 milliárd EUR az EU-25 tekintetében; hangsúlyozza, hogy ennélfogva 21 milliárd EUR-nyi összeget kell a pénzügyi tervben a Natura 2000 program számára ("jól körülbástyázottan") előirányozni úgy, hogy a megfelelő részek a megfelelő alapok keretében legyenek elkülönítve; kéri a Natura 2000 végrehajtását célzó, a pénzügyi terv 2. fejezete alá tartozó intézkedések finanszírozását; kéri a Natura 2000 azon tevékenységeinek és irányításának finanszírozását, amelyek a Life+ programon belül más eszközökből nem finanszírozhatók; ezzel összefüggésben felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Natura 2000 más alapokba történő beillesztésének lehetőségét;

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség

23.   a következő pénzügyi keret időszakára a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítását tekinti egyik politikai prioritásának, és megállapítja, hogy a Bizottság az erre előirányzott alapok lényeges növelését javasolta; úgy véli, hogy az erre a területre javasolt összeg – a javasolt 3. fejezet alatt előirányzott pénzeszközök nagyjából kétharmada – valószínűleg nem elegendő az Európai Unió e területen az Európai Parlament és a Tanács által meghatározott szükségleteinek és célkitűzéseinek fedezésére; úgy véli, hogy céljainak eléréséhez a pénzeszközöket 1 milliárd EUR-val kell növelni; ezenfelül úgy véli, hogy a 3. fejezet alatt elegendő tartalékot kell hagyni ahhoz, hogy az előre nem látható igényekkel és az új fejleményekkel is számolni lehessen;

24.   a szervezett bűnözés elleni harc – beleértve a terrorizmust is – számára biztosított prioritásnak, valamint az igazságügyi együttműködés erősítésének figyelembe vételével, az Europol és az Eurojust számára rendelkezésre álló költségvetési erőforrások összevonását kéri; továbbá azt kéri, hogy a szóban forgó intézkedést kísérje az Europol demokratikus ellenőrzésének erősítése;

Az állampolgárokhoz közeli Európa
Az európai polgárság, kultúra és sokféleség elősegítése

25.   a "Cselekvő ifjúság" programot prioritási programnak tekinti; úgy véli, hogy a jelenlegi ifjúsági program egyértelműen megmutatta a közösségi program európai hozzáadott értékét a multilaterális ifjúsági csereprogramok, az európai önkéntes szolgálat, a projektek hálózatba szervezése és a fiatal munkavállalóknak nyújtott európai képzés megszervezése során; üdvözli a közösségi eszközök e területen javasolt ésszerűsítését; úgy véli, hogy a program célkitűzéseinek eléréséhez a 811 millió EUR-s keretösszeget 1 milliárd EUR-ra kell növelni;

26.   üdvözli a kultúra területén alkalmazott közösségi eszközöknek a Bizottság "Kultúra 2007" programra vonatkozó javaslatában (COM (2004)0469) felvázolt ésszerűsítését; helyteleníti, hogy jelenleg az EU költségvetéséből lakosonként csak 7 centet fordítanak művészeti célra; úgy véli, hogy a bizottsági javaslat finanszírozásának javításához a 360 millió EUR-t 500 millió EUR-ra kell növelni;

27.   aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az európai polgárok túlnyomó többsége, elmondása szerint, keveset, vagy éppen semmit sem tud az Európai Unióról, annak intézményeiről, politikáiról, illetve teljesítményéről; hangsúlyozza, hogy az Uniónak hozzáférhetővé kell tennie a szükséges eszközöket egy hatékony információs és kommunikációs stratégia támogatásához, amelynek segítségével elmagyarázhatja polgárainak, miként működnek az ő szolgálatukra fennálló intézmények, illetve miért is követik a szorgalmazott célokat; fokozott koherenciát szorgalmaz a pénzügyi tervek és az Alkotmány új rendelkezései között, a részvételi demokrácia és különösen a társadalmi párbeszéd fejlesztésének, valamint a polgári kezdeményezések megvalósításának vonatkozásában is; üdvözli egy jogalkotási javaslat előterjesztését a "Polgári részvételi program" utódprogramjára, amely továbbra is prioritást élvez, hogy előmozdítsa az aktív és tevékeny civil társadalmat, és Európát közelebb vigye polgáraihoz egy alulról felfelé építkező folyamat segítségével;

Erősebb Európa a nagyobb szolidaritás biztonságosabb világában

28.   kitart amellett, hogy a külső fellépésekhez olyan szintű finanszírozást kell biztosítani, amely lehetővé teszi az EU számára, hogy a világban valódi "globális partnerré" váljon, és biztosítja számára a politikai törekvései megvalósításához és nemzetközi kötelezettségvállalásai teljesítéséhez szükséges eszközöket; hangsúlyozza vonakodását a tekintetben, hogy az aktuális pénzügyi tervek keretében jelentkező 4. fejezet alá tartozó állandó nyomás adta helyzetet állandósítsák, különösen pedig a magas szintű rugalmasság és az elegendő tartalék szükségére mutat rá, hogy az előre nem látható eseményekkel számolni lehessen; rámutat annak szükségére, hogy e területen az Alkotmányban jelzett megközelítés alkalmazásának – különösen az I-57. cikkben meghatározott különleges partnerség alapján az új szomszédsági politikának – a biztosításához elegendő finanszírozás álljon rendelkezésre;

29.   hangsúlyozza, hogy szükség van az európai szomszédsági stratégia további diverzifikálására, hogy azon országok számára is vonzó alternatívát kínáljon, amelyek az Európai Unió tagjaivá válhatnának, de amelyek végül megmaradnak az Unió közeli partnereinek; kitart amellett, hogy az Európai Parlamentet a költségvetési hatóság részeként, ahogy ma, a jövőben is egyenlő partnerként kell bevonni minden olyan döntésbe, amely egy lehetséges tagjelölt ország csatlakozás előtt álló országgá válására vonatkozik, és jelentős költségvetési vonzata van; határozott meggyőződése, hogy szükség van az alapok növelésére a szomszédos országokkal kialakított kapcsolatok elmélyítéséhez, egyszersmind kellő szintű pénzek biztosítására a tagjelölt és a lehetséges tagjelölt országoknak, ami biztosítja számukra a tisztességes és egyenlő elbírálást; különösen felhívja a figyelmet arra, hogy az EU fejlődő országokkal fenntartott kapcsolatainak finanszírozására rendelkezésre álló forrásokat a szükséges minimumnak kell tekinteni azon európai kötelezettségvállalás teljesítéséhez, amely a fejlődő országok által a Millenniumi Fejlesztési Célok 2015-re történő megvalósításához nyújtott segítségre vonatkozik;

30.   kéri a koherencia biztosítását a javasolt jogalkotási aktusok és az Alkotmány valószínűsíthető rendelkezései között, minden esetben növelve az Európai Parlamentnek a döntéshozatalban való tényleges, demokratikus részvételét ide értve a többéves stratégiai keretek elfogadását és felülvizsgálatát; rámutat, hogy különösen nagy szükség van az Európai Parlament nagyobb részvételére a közös kül- és biztonságpolitikát érintő intézkedésekre vonatkozó döntésekben különösen, ha ezek költségvetési vonzattal járnak; ebben az összefüggésben elengedhetetlennek ítéli a Parlament mindenkori tájékoztatási és konzultációs gyakorlatának továbbfejlesztését a KKBP-t illetően; ebben az összefüggésben úgy ítéli meg, hogy a finanszírozás elosztása a "rendes" EU-költségvetésbe, és ezáltal az EP mentesítési hatáskörébe kell hogy tartozzon;

31.   üdvözli az Európai Külügyi Szolgálat küszöbönálló megalakítását és kitart amellett, hogy annak igazgatási költségei teljes egészében az EU költségvetésére hárulnak;

32.   üdvözli az EU és az USA vezetésének megújult eltökéltségét e közös menetrend kialakítása tekintetében, beleértve a külpolitikai problémákkal kapcsolatos közös fellépéseket is; megállapítja, hogy ezt a megközelítést a Bizottság javaslatai nem tükrözik, és kitart amellett, hogy az Európai Parlamentnek részt kell vennie az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos döntésekben, ha azoknak költségvetési vonatkozásai vannak;

II. rész A pénzügyi keret szervezése és struktúrája
Időtartam

33.   megállapítja, hogy a Bizottság 7 éves időtartamú pénzügyi keretet javasolt a demokratikus felelősségvállalás és elszámoltathatóság okán; ismételten az Európai Parlament és az Európai Bizottság ötéves megbízatásával párhuzamos időtartamú pénzügyi terv mellett foglal állást, és felidézi, hogy az Alkotmány a következő többéves pénzügyi keret számára legalább ötéves időtartamot ír elő, amely lehetővé tenné a Bizottság és a Parlament megbízatásának időtartamával való összehangolást; rámutat, hogy a jogalkotási javaslatok időtartama független maradhatna a pénzügyi terv időkeretétől; ennélfogva felkéri az intézményközi megállapodás tekintetében tárgyaló küldöttségét, ragaszkodjon ahhoz, hogy a leendő intézményközi megállapodás – különösen az olyan fontosabb politikai területeken, mint a mezőgazdasági politika, a strukturális és a kohéziós politika, valamint a kutatás – a leendő pénzügyi terv időtartamához képest hosszabb (7 éves) időtartamot garantáló rendelkezéseket írjon elő többéves programok esetén;

34.   támogatja a Bizottság 7 éves pénzügyi tervre vonatkozó javaslatát; úgy ítéli meg, hogy egy rövidebb időtartamú keret technikai és politikai szempontból nem lenne praktikus, valamint hogy a hosszabb pénzügyi terv hozzájárul majd a rendszer stabilitásához és elősegíti a kohéziós politika, valamint a közös költségvetés más pénzügyi eszközeinek programozását;

Struktúra

35.   tudomásul veszi a Bizottság az új pénzügyi keret átalakítására vonatkozó javaslatát annak célkitűzésével, hogy a szélesebb értelemben vett politikai célokat jobban tükrözze, a társadalmi és gazdasági kohéziót erősítse, egyszersmind az EU többéves kiadásainak nagyobb áttekinthetőségét biztosítsa a polgárok számára, ugyanakkor viszont úgy véli, hogy bizonyos esetekben mindez szükségtelen merevséget eredményez;

36.   úgy véli, hogy a 3. fejezet (Állampolgárság, szabadság, biztonság és a jog érvényesülése) helytállósága az előirányzatok nagysága szempontjából az összes többi fejezettel összehasonlítva megkérdőjelezhető, de politikai vonatkozásban mindazonáltal elfogadható; azt az álláspontot képviseli, hogy külön alfejezetet kellene létrehozni a fejezeten belül a szabadságnak, a biztonságnak és a jog érvényesülésének területe részére, hogy az EU ezen fontos politikai prioritása láthatóbbá váljék, ugyanakkor pedig gondoskodni kíván arról, hogy a fejezet többi részének finanszírozása ne csökkenjen;

37.   emlékeztet arra, hogy az Alkotmány hatályba lépését és a kötelező és nem kötelező kiadások közötti különbség megszűnését követően a 2. fejezet alá tartozó piaci alapú kiadásokra szánt források és a közvetlen kifizetések elkülönítése megszűnik;

Igazgatási kiadások

38.   készen áll olyan struktúrát fenntartani, amely megkönnyíti a költségvetési hatóság számára a Bizottság igazgatási kiadásainak ellenőrzését, ezért ellenzi az ilyen jellegű kiadásoknak az 5. fejezet alól történő kivonására irányuló javaslatot; mindazonáltal úgy véli, hogy a költségvetési nómenklatúrához bevezetett tevékenységalapú költségvetés-tervezési rendszert meg kell őrizni és tovább kell fejleszteni; ennélfogva támogatja, hogy a Bizottság igazgatási költségei továbbra is az egyes politikai területek alá tartozzanak, de véleménye szerint a pénzügyi tervek tábláján kívül kötelező felső határértéket kell megállapítani oly módon, hogy ezeket a felső határértékeket csak a költségvetési hatóság határozatával lehessen növelni a jövőbeli intézményközi megállapodás által kínált bármely eszközt felhasználva; hangsúlyozza, hogy a költségvetési fegyelmet az EU valamennyi intézményének be kell tartania;

Ügynökségek

39.   aggodalmát fejezi ki a különböző típusú, decentralizált végrehajtó és szabályozási ügynökségek állandó növekedése miatt, és helyteleníti, hogy a Bizottság nem tudta bemutatni az ügynökségek számára szóló, a következő pénzügyi keret időszakára vonatkozó többéves tervének részleteit; felhívja a jogalkotó hatóságokat, hogy az új ügynökségek létrehozásakor vegyék figyelembe a költségvetési kihatásokat; ugyanebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy az egyes ügynökségek munkafeladatainak növekedése is komoly költségvetési kihatással lesz az EU költségvetésére; felkéri a tagállamokat, hogy az új ügynökségek létrehozásával kapcsolatban vállalják jövőbeni finanszírozásuk szempontjából a szükséges felelősséget;

40.   hangsúlyozza, hogy az ügynökségek fejlődését a jövőben a költségvetési és a jogalkotási szerveknek is folyamatosan vizsgálnia kell, nem csak azért, mert a decentralizált szervek igazgatási költségei a költségvetést terhelik (2735 főnyi személyzet a bizottsági létszámterven felül a 2005. évi költségvetésben), hanem azért is, mert az ügynökségek igazgatóságában található tagállami képviselők jelenlétük révén kormányközi befolyást gyakorolhatnak a közös politikákra, és az ügynökségek nem tartoznak demokratikus elszámoltathatósággal az Európai Parlamentnek;

41.   a Bizottság igazgatási kiadásaihoz kért megközelítéshez hasonló megközelítésre hív fel, amelynek alapja az ügynökségek számára kötelező felső határérték bevezetése a pénzügyi terv tábláján kívül, amely csak a költségvetési szerv határozata révén növelhető a jövőbeli intézményközi megállapodás által kínált eszközök felhasználásával; szándékában áll ezen eszközök révén – a programokra káros hatást nem gyakorolva – fokozni az ügynökségek feletti ellenőrzést és átláthatóságot;

Felülvizsgálat, rugalmasság és tartalékok

42.   emlékeztet arra, hogy az aktuális pénzügyi terv időtartama alatt a pénzügyi terv felső határának emelésére biztosított valamennyi eszközt, a felülvizsgálati, a korrekciós, a rugalmassági eszközt és a Szolidaritási Alapot is igénybe vették egy közös megállapodást követően az állandó és a strukturális szükségletek, illetve a váratlanul felmerülő szükségletek finanszírozására; hangsúlyozza, hogy a rugalmasság több évet átfogó összefüggésben elengedhetetlen eszköz; emlékeztet arra, hogy 1999-ig a pénzügyi tervet számos alkalommal felülvizsgálták, és hogy – az elmúlt években és különösen a jelenlegi pénzügyi terv (2000-2006) során – a rugalmassági eszközt a hét évből hat évben igénybe vették, ami nyilvánvalóan jelzi, hogy egyes fejezeteket alulfinanszíroztak; a jövőre nézve pedig arra hív fel, hogy a rugalmassági mechanizmusokat ne az évente állandóan jelentkező igények finanszírozására használják;

43.   hangsúlyozza, hogy a rugalmasság döntő fontosságú szerepet játszik az Európai Parlament tárgyalási helyzetében; a Tanács minden olyan kísérletét elutasítja, amely a jövőbeli szükségletekhez való alkalmazkodást biztosító megfelelő mechanizmusok nélküli pénzügyi keret elfogadására irányul, és úgy véli, hogy a költségvetési hatóság egyik fő feladata ilyen mechanizmusok biztosítása; úgy véli, hogy a rugalmasság mértéke és eszközei szorosan összefüggnek a teljes összegekről szóló döntéssel, valamint a pénzügyi terv végleges struktúrájával és időtartamával;

44.   ennélfogva a következőket javasolja:

45.   hangsúlyozza, hogy a rugalmasságot szolgáló tartalékok létrehozásának elve a pénzügyi keretről szóló átfogó megállapodás nem tárgyalható része; úgy véli, hogy a rugalmasság szintjét szorosan a pénzügyi keret általános felső határához kell kötni, és az előre nem látható szükségletekre szánt összegeket:

III. rész Költségvetési eszközök és alternatívák

47.   úgy véli, hogy a Bizottság javaslata összességében elfogadható; azon a véleményen van, hogy bár néhány tételt túlbecsültek, más tételek nem tükrözik a célkitűzéseket, amelyeket a 490 millió lakost számláló, kibővített Unió állampolgárai politikai, gazdasági és szolidaritási értelemben elvárhatnak az elkövetkező években;

48.   azon a véleményen van, hogy választási lehetőségeket és alternatívákat kell feltárni, hogy megtalálható legyen a kompromisszum az európai integráció elmélyítésének célkitűzése, a költségvetési szigor, az új tagállamok jogos elvárásai és a Bizottság javaslatai között; szándékában áll a jövőben saját politikai prioritásainak megfelelően új egyensúlyt kialakítani a kiadások globális mértéke tekintetében;

49.   ennélfogva a Bizottság javaslata tekintetében az alábbiakat javasolja alternatív választási lehetőségként és a mellékletben szereplő táblázat szerint:

50.   úgy véli, hogy a tárgyalásoknak nem csak a százalékos értékekre és a számokra kell összpontosítaniuk, de olyan más elemeket is be kell vezetniük, mint az EU-ban alapvető fontossággal bíró méltányosság és a fokozatosság elve, azért, hogy olyan egyenleget érjenek el, amely a tagállamok és az állampolgárok várakozásainak egyaránt megfelel; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, tekintsék ezeket az elemeket az Európai Parlamenttel való megállapodás elengedhetetlen feltételeinek; e tekintetben kinyilvánítja, hogy

IV. rész Ajánlások a jogalkotási szempontokkal foglalkozó állandó bizottságok számára

51.   úgy véli, hogy a következő ajánlásoknak indikatív iránymutatásul kell szolgálniuk a szakbizottságok számára, a jövőbeni jogalkotási határozatok sérelme nélkül;

Versenyképesség és innováció

52.   továbbra is aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a korábbi innovációs és versenyképesség-javító programok nem biztosították a szükséges kapcsolatot az alap-, illetve alkalmazott kutatások és az ipari innováció között, részben amiatt, hogy a pénzügyi források meglehetősen korlátozottak voltak; úgy véli, hogy az európai közvélemény támogatása elengedhetetlenül szükséges a lisszaboni célok megvalósításához; úgy véli, hogy a Bizottságnak javasolnia kellene saját pénzügyi eljárásainak egyszerűsítését, hogy lehetővé váljon a kutatási politika megvalósítása; úgy véli, hogy a pénzügyi eszközöket újra át kell gondolni, azoknak összehangoltabbá és célzottabbá kell válniuk, és hogy a megfelelő pénzügyi forrásokkal rendelkező ambiciózus versenyképeség-javító és innovációs program kialakítása a "jólétet" célzó ipari politika támogatásának alapja, különösen a kis- és középvállalkozások számára, amelyek az eredmények ipari alkalmazása, például az egyetemeken és kutatóközpontokban kidolgozott technológia ipari alkalmazásra történő átadása révén hasznot kovácsolhatnak a kutatásból; úgy véli, hogy további fejlesztést igényelne az információs társadalom az Európai Bizottság javaslatának megfelelően, az információs és kommunikációs technológia, illetve a mobil távközlési technológia nemzetközi szabványainak kidolgozása és előmozdítása, valamint az elektronikus kommunikáció jogi keretrendszere bevezetésének figyelemmel kísérése, illetve az EU teljesítményértékelési tevékenységeinek támogatása az e-Európa cselekvési terv kezdeményezéseinek területén és az EU biztonságkutatásának továbbfejlesztése; egy ilyen programot lényegesnek tekint a lisszaboni stratégia új technológiák és ökotechnológiák területén kitűzött céljai megvalósítása szempontjából; úgy véli, hogy a hetedik európai uniós kutatási programon (FP7) és a versenyképességi és innovációs keretprogramon (CIP) keresztül elegendő finanszírozást kell biztosítani az EU környezetvédelmi technológiai cselekvési terve (ETAP) számára; felhív az innovatív KKV-k támogatásának, valamint a kutatásnak és a technológiai transzfernek konkrétan az Európai Befektetési Alapon keresztül történő forgalomba hozatalát segítő kezdeményezéseknek a megfelelő finanszírozására;

Űrprogram

53.   megállapítja, hogy az európai űrprogram immár az európai kutatási keretprogram része; rámutat, hogy elébe vágva az Alkotmány vonatkozó rendelkezései hatályba lépésének, amelyek szerint az űrprogram saját jogalappal rendelkezik (III-254. cikk), ezt a területet külön politikaterületként kell kezelni saját világosan definiált jogalapjával, és megfelelő finanszírozást és pénzügyi eszközöket kell biztosítani az űrrel kapcsolatos kutatási tevékenységek támogatására, csakúgy, mint a Galileo és a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés, illetve az EU űrbe való kijutásához szükséges infrastruktúrák fejlesztésének és működtetésének támogatására; úgy véli, hogy a keretprogramba külön szabályokat kell bevezetni, hogy lehetővé váljon ezen különleges tevékenységek végrehajtása;

Transzeurópai hálózatok

54.   megállapítja, hogy a projektek mérete és pénzügyi kereteik nagysága miatt nincs valós helyettesítési módja a nemzeti vagy közösségi finanszírozásnak; megállapítja, hogy a magánbefektetők részvételének gyakran remélt növekedése – néhány ritka kivételtől eltekintve – egyelőre nem valósult meg; tudomásul veszi a transzeurópai hálózatok közösségi pénzügyi segélyezését biztosító, a 2236/95/EK tanácsi rendeletet módosító, új 2004. április 21-i 807/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadását(8), amely lehetővé teszi a támogatásnak a legnagyobb szükséget élvező projektekre (prioritást élvező, határokon átnyúló projektek vagy természeti akadályokon átnyúló projektek) történő összpontosítását, és a támogatás maximális arányát 20-30%-ra növeli prioritási projektek esetében, kivételes esetekben pedig 50%-ra;

A Szociálpolitikai Menetrend

55.   tudomásul veszi az új PROGRESS programról szóló jogalkotási javaslatot és hangsúlyozza a következetes európai program fontosságát és szükségességét, beleértve a megfelelő finanszírozást is ezen a területen, amely serkenti a nemzeti szintű intézkedéseket; ennélfogva úgy véli, hogy a PROGRESS program pénzügyi keretét meg kell növelni, ha az Európai Unió valóban végre akarja hajtani a Lisszaboni Stratégiát és a Szociálpolitikai Menetrendet;

Kohézió

56.   kéri a Bizottságot, hogy a lisszaboni és a göteborgi Európai Tanács következtetéseivel összhangban állapítson meg "fejlesztési célokat" és mérhető, konkrét és pontos mutatókat gazdasági, szociális és környezeti dimenzióval, egyszerűsítse a jelenlegi igazgatási eljárásokat oly módon, hogy könnyítsen a tagállamok adminisztrációs terhein, ehhez szükség szerint vizsgálja felül a költségvetési rendelet vonatkozó rendelkezéseit; hangsúlyozza, hogy a strukturális alapok kifizetései esetében a GNI 4 %-ában meghatározott felső határ a korábbi tapasztalatokon alapul, amit azonban rugalmasabban kellene kezelni; úgy véli, hogy az EU programok EU társfinanszírozási arányaiban történő ideiglenes további differenciálást fontolóra kellene venni; kéri a tagállamokat, hogy közös irányítás révén oldják meg a problémákat és javítsák végrehajtott ellenőrzéseik megbízhatóságát, illetve előrejelzési módszereiket; ezenkívül határozott kötelezettségvállalást és pontos ütemtervet kér a tagállamok legmagasabb politikai és végrehajtó hatóságától (pénzügyminiszter) a nyilatkozattételi elv végrehajtását illetően;

57.   rámutat, hogy a regionális politikát nem lehet különválasztani a regionális támogatások jogától, és kéri, hogy a javaslatok legyenek koherensek, illetve kéri, hogy a szomszédos régiók között a támogatásban mutatkozó túlzott egyenlőtlenséget kerüljék el, ez ugyanis a verseny kirívó torzulásaihoz vezethet; kiemeli a legkülső régiók különleges helyzetét (EK-Szerződés 299. cikkének (2) bekezdése), amelyek a kohéziós politika paramétereit illetően differenciált kezelést igényelnek; javasolja egy átmeneti mechanizmus bevezetését, amely a statisztikai hatás által érintett régióknak lehetővé teszi, hogy az EU részéről továbbra is megfelelő támogatásban részesüljenek, ugyanis egyetlen régió sem érezheti úgy, hogy a bővítés következtében sérelmet szenvedett; rámutat továbbá, hogy a statisztikai hatás által érintett régiókban a regionális politika és a versenypolitika közötti interakciót el kell ismerni, és részévé kell tenni azon hatások elemzésének, amelyeket az állami támogatással kapcsolatos jelenlegi és jövőbeni szabályok gyakorolnak (illetve fognak gyakorolni) az ilyen régiókra, az átmeneti régiók pedig, különösen azok, amelyek technikailag az 1. célkitűzés alá tartoznak, de azok is, amelyek a 2. célkitűzés alá tartoznak megfelelő támogatásban és előnyben kell részesülniük az állami segélyekkel kapcsolatos szabályok alkalmazásakor;

58.   üdvözli a Bizottság által közzétett szövegtervezetet, amely a közlekedési ágazatban a TEN projektekhez be kíván vezetni egy európai uniós hitelgarancia-eszközt; azon a véleményen van, hogy egy ilyen intézkedés kiterjeszthető lenne más területek fedezésére is, hogy előmozdítsa a lisszaboni célkitűzések megvalósításához szükséges befektetést;

Mezőgazdaság

59.   úgy véli, hogy a KAP egyik fő célkitűzése az európai mezőgazdasági szektor többfunkciós modelljének garantálása, a mezőgazdasági termékek belső piaca működésének és a gazdálkodók megfelelő szintű jövedelmének biztosítása, a hazai gyártású, jó minőségű mezőgazdasági termékek rendelkezésre állásának szavatolása, beleértve a magas szintű állategészségügyi és állatjóléti rendelkezéseket is, a városi területek mögött jövedelem, infrastruktúra és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében lemaradó vidéki területeknek további támogatás nyújtása, a fenntartható és környezetbarát gazdálkodói gyakorlatok előmozdítása a környezet megőrzése érdekében, valamint a lisszaboni stratégia alapján az európai gazdálkodói ágazat versenyképességének megerősítése, hogy hozzájárulhasson a mezőgazdasági ágazatban a munkahelyteremtéshez;

60.   tudomásul veszi azokat a jelentős reformokat, amelyeket az Európai Unió 1999 óta véghezvitt a KAP és a közös piaci szervezetek területén; ezen az alapon felhívja a Bizottságot, tegye világossá az EU partnerei számára, milyen nagy áldozatokat hoztak már a közösségi termelők e reformok eredményeképpen, és a dohai fejlesztési menetrend kereskedelemről szóló tárgyalásai során védje meg az európai mezőgazdaság többfunkciós modelljét; hangsúlyozza továbbá, hogy meg kell védeni a Közösség preferenciarendszerét, oly módon, hogy igazságos és méltányos egyensúlyt teremtenek a fejlődő országok piachoz való hozzáférés iránti igénye és a közösségi piacok stabilitása és életképessége között, hogy a piacokat hatékonyan lehessen kezelni, és a válságok, amelyek további pénzügyi terheket rónának az Európai Unióra, és ily módon új költségvetési problémákat okoznak, elkerülhetők legyenek;

61.   felidézi, hogy a mezőgazdasági politika 2003-as alapvető reformja, beleértve majdnem minden közös piaci szervezet reformját, az Európai Tanács 2002. októberi határozatában lefektetett pénzügyi keret érvényességén alapult; emlékeztet továbbá arra, hogy az Európai Parlament elfogadta a 10 új tagállam felvételének feltételeiről szóló szerződést és határozatot, amelynek a mezőgazdaságot érintő pénzügyi szempontjai az Európai Tanács megállapodásán nyugszanak;

Halászat

62.   úgy véli, hogy többek között a közös halászati politika az EU a számos faj tekintetében túlhalászott tengeri ökoszisztéma újbóli egyensúlyba állítására tett környezetvédelmi erőfeszítéseinek lényeges eleme; úgy véli, hogy a Bizottság által az állományok megőrzésére és a közös halászati politika 2002-es reformjakor elfogadott, fenntartható fejlesztésen alapuló célkitűzések megvalósítására szánt pénzeszközök a szükséges minimumot jelentik; úgy véli, hogy a közös halászati politikának jobban figyelembe kell vennie a halászok helyzetét, és kiemelt figyelmet kell fordítania a különösen távoli régiók különleges esetére;

Környezetvédelem

63.   azon a véleményen van, hogy az EU környezetvédelmi politikája bizonyítottan fontos eszköz, amely hozzájárul az éghajlatváltozás hatásainak csillapításához, a természetes élőhelyek állapota hanyatlásának és a biodiverzitás csökkenésének megállításához, a környezet, az emberi egészség és az életminőség javításához, a vízkészletek megóvásához, a természeti erőforrások és a hulladékok fenntartható használatának és kezelésének előmozdításához, és stratégiai megközelítések kifejlesztéséhez a politika-alakításhoz, végrehajtáshoz és információs kampányokhoz, valamint a tudatosság fejlesztéséhez, ahogy a fenntartható gazdasági növekedéshez, a foglalkoztatáshoz és az ökológiai kohézióhoz is;

64.   rámutat, hogy a környezetvédelmi politika területei hozzájárulnak a lisszaboni és a göteborgi célkitűzések megvalósításához; határozottan amellett van, hogy a környezetvédelmi politika területeit mintegy állítsák más politikai területekkel együtt a középpontba; hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi vonatkozásokat és hatásokat – például környezetvédelmi technológiák, környezetvédelmi kutatás és természetvédelem – maradéktalanul figyelembe kell venni az 1. és a 2. címszó alá tartozó finanszírozási politikáknál;

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség

65.   üdvözli a területen mutatkozó jelenlegi helyzet három keretprogram ("Szolidaritás", "Biztonság" és a "Jog érvényesülése") definiálása révén történő, egyszerűsítésre és racionalizálásra tett erőfeszítéseket, amelyek nagyobb rugalmasságot tesznek lehetővé a különböző intézkedések közötti prioritások felosztása területén, de hangsúlyozza, hogy ennek a megközelítésnek nem szabad csökkentenie az Európai Parlament politikai és költségvetési ellenőrzését; figyelmeztet, hogy a területhez tartozó programok végrehajtása területén a "tagállamokkal közös irányítás" bevezetése csak megfelelő ellenőrző mechanizmusok kíséretében történhet;

66.   amíg a Bizottság elő nem terjeszti jogalkotási javaslatait, fenntartja végső véleményét a programok sajátos tartalmával kapcsolatban és azzal kapcsolatban, hogy a globális pénzeszközök a Bizottság által az egyes programokra javasolt hányada elegendő-e az Európai Parlament e területen létező fő prioritásai szükséges láthatóságának biztosításához. Ezek a fő prioritások a következők: az alapvető jogok előmozdítása, az állampolgárok biztonságának megerősítése és a közös bevándorlási és menekültpolitikák hatékony végrehajtása (különös tekintettel a Menekültügyi Alapra);

Fogyasztóvédelem és közegészségügy

67.   felhívja a Bizottságot, haladéktalanul nyújtsa be az új fogyasztóvédelmi politikára és közegészségügyi programra vonatkozó jogalkotási javaslatait, hogy az Európai Parlament és a Tanács időben megkezdhesse a jogalkotási munkát, és a programok 2007 elején hatályba léphessenek; kitart azon meggyőződése mellett, hogy egy új fogyasztóvédelmi politikára és egy új közegészségügyi programra való bontás biztosítja a legjobb megoldást az EU prioritásai számára. Hangsúlyozza, hogy az új program számára biztosított forrásokat jelentősen meg kell növelni a jelenlegi helyzethez képest; megjegyzi, hogy az előző bővítési kör és a jövőbeli bővítés a közegészségügy és a fogyasztóvédelem területén hiányosságokat mutató országokra gyakorolt hatását, valamint a program hatókörének javasolt kibővítését figyelembe kell venni;

Oktatás és képzés

68.   úgy véli, hogy szükség van az átlagos Erasmus-hallgató mobilitási támogatásának növelésére; úgy véli, hogy – a program élettartama alatt – a Comenius alprogramnak több tanulót kell bevonnia a közös oktatási tevékenységekbe; úgy véli, hogy a program e tökéletesítései a Bizottság által javasolt referenciaösszeg lényeges növelését követelik meg;

Az európai kultúra és sokféleség támogatása

69.   hangsúlyozza, hogy az audiovizuális szektornak a technológiai változásokat és az innovatív gazdasági folyamatokat érintő jelentőségét és hangsúlyozza annak lehetséges hozzájárulását a lisszaboni folyamat által tervezett tudásalapú gazdaság létrehozásához; aláhúzza, hogy az audiovizuális ágazat fejlődése elsősorban a tagállamok versenyszférájától, független médiájától és állami finanszírozásától függ; hangsúlyozza a jelenlegi MEDIA programok pozitív eredményeit; hangsúlyozza, hogy a MEDIA programok nagyon hatékonynak bizonyultak és bizonyították jelentős európai hozzáadott értéküket az ágazat fejlődésének támogatása tekintetében; hangsúlyozza a MEDIA 2007 program megfelelő szintű finanszírozásának fontosságát, valamint azt, hogy a Bizottság által javasolt összeg a program célkitűzéseinek eléréséhez szükséges minimum;

70.   üdvözli, hogy számos, igen alacsony pénzügyi kerettel rendelkező tevékenység beolvad az új CULTURE 2000 programba, és hangsúlyozza, hogy a terület megfelelő szintű finanszírozása döntő fontosságú, felhívja a figyelmet arra, hogy az új többéves keretbe fel kell venni a 2004 és 2006 közötti időszakra szóló cselekvési program fő intézkedéseit is; felkéri a Bizottságot az Európai Tanácsban a 2005. március 22-23-án elfogadott Európai Ifjúsági Egyezmény alá tartozó tevékenységek előmozdítására; osztja a kulturális miniszterek 2004. júliusi rotterdami találkozóján kifejtett véleményt, miszerint a kultúra számára elégséges költségvetéshez jelentős növelésre van szükség;

Külpolitikák

71.   elvben üdvözli a 4. fejezet alá tartozó pénzügyi eszközök egyszerűsítését, de kétségbe vonja a Bizottság által javasolt szám és lebontás helyességét a pénzeszköz-felhasználás átláthatósága, láthatósága és demokratikus ellenőrzése tekintetében; úgy véli, hogy

o
o   o

72.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a többi érintett intézménynek és szervnek, valamint a tagállamok kormányainak és az parlamentjeinek.

*****

Pénzügyi keret 2007-2013

(1) HL C 172., 1999.6.18., 1. o. (2) HL C 310., 2004.12.16., 1. o. (3) HL L 253., 2000.10.7., 42. o. (4) HL C 104. E, 2004.4.30., 991. o. (5) Aznapi elfogadott szövegek, P6_TA-PROV(2004)0005. (6) Elfogadott szövegek, P6_TA-PROV(2004)0075. (7) A Bizottság kérésére 1977-ben egy szakértői csoport által elkészített jelentés. (8) HL L 143., 2004.4.30. 46. o.

Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása a Közösség területére belépő, illetve azt elhagyó készpénz ellenőrzéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására irányuló tanácsi közös álláspontról (14843/1/2004 – C6-0038/2005 – 2002/0132(COD))

P6_TA(2005)0225 A6-0167/2005

(Együttdöntési eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanács közös álláspontjára (14843/1/2004 – C6-0038/2005),

–   tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz az első olvasat(1) során intézett javaslatára (COM(2002)0328)(2) vonatkozó álláspontjára,

–   tekintettel a Bizottság javaslatához fűzött módosításokra (COM(2003)0371)(3),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 62. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6–0167/2005),

1.   jóváhagyja a közös álláspontot, annak módosított formájában;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2005. június 8-án került elfogadásra a Közösség területére belépő, illetve a Közösség területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről szóló .../2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 95. és 135. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára(4),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(5),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(6),

mivel:

(1)  A Közösség egyik feladata, hogy a közös piac és a gazdasági és monetáris unió létrehozásával a Közösség egész területén előmozdítsa a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődését. E célból a belső piac egy olyan belső határok nélküli térség, ahol biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.

(2)  A jogellenes tevékenységekből származó jövedelmeknek a pénzügyi rendszerbe történő bevezetése, valamint azok pénzmosást követő befektetése károsítja a megbízható és fenntartható gazdasági fejlődést. Ennek megfelelően a pénzügyi rendszerek pénzmosás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 1991. június 10-i 91/308/EGK tanácsi irányelv(7) a pénzmosás ‐ a hitelintézeteken és a pénzügyi szervezeteken keresztül folytatott ügyletek, valamint egyes szakmai formák felügyelete révén történő ‐ megelőzését célzó közösségi mechanizmust vezetett be. Mivel fennáll annak a veszélye, hogy e mechanizmus alkalmazása a tiltott célú készpénzforgalom megnövekedéséhez vezet, a 91/308/EK irányelvet ki kell egészíteni a Közösség területére belépő, illetve a Közösség területét elhagyó készpénzre vonatkozó ellenőrzési rendszerrel.

(3)  Jelenleg ilyen ellenőrzési rendszert csak néhány tagállam működtet saját nemzeti joga alapján. A jogszabályok közötti különbségek hátrányosan befolyásolják a belső piac megfelelő működését. Ezért közösségi szinten harmonizálni kell az alapelemeket a Közösség határait átlépő készpénzforgalom egyenértékű ellenőrzésének biztosítása érdekében. Az ilyen harmonizálás azonban nem érintheti a tagállamok tekintetében a Szerződés hatályos rendelkezéseivel összhangban a Közösségen belüli készpénzforgalomra vonatkozó nemzeti ellenőrzés alkalmazásának lehetőségét.

(4)  Figyelembe kell továbbá venni az egyéb nemzetközi fórumokon végzett kiegészítő tevékenységeket, különös tekintettel a Pénzmosás Elleni Pénzügyi Akció Munkacsoportra (FATF), amelyet a G-7 1989-es párizsi csúcstalálkozója hozott létre. A FATF 2004. október 22-i IX. külön ajánlása a kormányokat arra szólítja fel, hogy hozzanak intézkedéseket a fizikai készpénzforgalom feltárására, beleértve egy nyilatkozati rendszert vagy egyéb adatszolgáltatási kötelezettséget.

(5)  Ennek megfelelően a kötelező nyilatkozattétel elvének a Közösségbe belépő vagy az azt elhagyó, bármely természetes személynél lévő készpénzre vonatkoznia kell. Ez az elv lehetővé tenné a vámhatóságok számára, hogy az ilyen készpénzforgalomról információt gyűjtsenek és adott esetben az információt más hatóságokhoz is továbbítsák. A vámhatóságok a Közösség határain vannak jelen ‐ ahol az ellenőrzések a leghatékonyabbak ‐, és néhányan közülük már gyakorlati tapasztalatot is szereztek ezen a területen. A tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtásról, valamint a vám- és mezőgazdasági szabályozás helyes alkalmazásának biztosítása érdekében e hatóságok és a Bizottság együttműködéséről szóló, 1997. március 13-i 515/97/EK tanácsi rendeletet(8) alkalmazni kell. E kölcsönös segítségnyújtásnak biztosítania kell a készpénzellenőrzés helyes alkalmazását, valamint az információ átadását, amely segíthet a 91/308/EGK irányelv céljainak megvalósításában.

(6)  Figyelemmel a nyilatkozat-tételi kötelezettség megelőzésre irányuló céljára és visszatartó jellegére, annak a Közösségbe való belépéskor és a Közösség elhagyásakor kell eleget tenni. A hatóságok fellépésének a jelentős készpénzforgalomra történő összpontosítása érdekében azonban kizárólag a 10 000 EUR küszöbértéket elérő vagy azt meghaladó értékű forgalom esik e kötelezettség hatálya alá. Továbbá azt is elő kell írni, hogy a nyilatkozat-tételi kötelezettség a készpénzt magánál tartó természetes személyre vonatkozik függetlenül attól, hogy az adott személy-e a tulajdonos.

(7)  A nyújtandó információra vonatkozóan közös előírást kell alkalmazni. Ez megkönnyíti a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti információcserét.

(8)  Kívánatos az e rendelet egységes értelmezéséhez szükséges fogalommeghatározások kidolgozása.

(9)  A hatáskörrel rendelkező hatóságok által, az e rendelet értelmében összegyűjtött információt a 91/308/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében említett hatóságok részére kell továbbítani.

(10)  A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(9) és a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001 EK parlamenti és tanácsi rendelet(10) alkalmazandó e rendelet értelmében a személyes adatoknak a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai általi feldolgozására.

(11)  Arra utaló jelek esetén, hogy a készpénzösszegek a 91/308/EGK irányelvben foglaltak szerint bármilyen jogellenes tevékenységhez kapcsolódnak, az e rendelet értelmében a hatáskörrel rendelkező hatóságok által összegyűjtött információkat egy másik tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai és/vagy a Bizottság részére továbbítani lehet. Hasonlóképpen rendelkezni kell arról is, hogy egyes információkat továbbítani kell az e rendeletben meghatározott küszöbértéknél alacsonyabb összegű készpénzforgalomra utaló jelek esetén is.

(12)  A hatáskörrel rendelkező hatóságokat a készpénzforgalom hatékony ellenőrzésének gyakorlásához szükséges jogkörrel kell felruházni.

(13)  A hatáskörrel rendelkező hatóságok hatáskörét ki kell egészíteni a tagállamok szankciók megállapítására vonatkozó kötelezettségével. Szankciókat azonban csak az e rendeletnek megfelelő nyilatkozattétel elmulasztása esetén lehet kiszabni.

(14)  Mivel e rendelet célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és így a belső piacon történő pénzmosás több államot érintő hatása miatt a rendelet célja közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az ugyanezen cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően, ez a rendelet nem haladja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(15)  Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja az Európai Unióról szóló Szerződés 6. cikkének (2) bekezdésében elismert, illetve az Európai Unió alapjogi chartájában, különösen 8. cikkében ismét átvett elveket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Cél

(1)  Ez a rendelet kiegészíti a hitelintézeteken és pénzügyi szervezeteken keresztül folytatott ügyletek, valamint egyes szakmai formák tekintetében a 91/308/EGK irányelv rendelkezéseit azáltal, hogy harmonizált szabályokat állapít meg a Közösség területére belépő, illetve az azt elhagyó készpénz hatáskörrel rendelkező hatóságok általi ellenőrzésére.

(2)  Ez a rendelet nem érinti a Közösségen belüli készpénzforgalom ellenőrzését célzó nemzeti intézkedéseket, amennyiben az ilyen intézkedéseket a Szerződés 58. cikkével összhangban hozták.

2. cikk

Fogalommeghatározások

3. cikk

Nyilatkozat-tételi kötelezettség

(1)  Az a Közösségbe belépő, vagy a Közösséget elhagyó természetes személy, aki 10 000 EUR vagy azt meghaladó értékű készpénzt tart magánál, köteles erről az összegről e rendelettel összhangban azon tagállam hatóságának nyilatkozni, amelyen keresztül a Közösségbe belép vagy elhagyja azt. A nyilatkozat-tételi kötelezettséget nem teljesül, amennyiben a közölt információ téves vagy hiányos.

(2)  Az (1) bekezdésben tett nyilatkozat a következőket tartalmazza:

(3)  Az információt ‐ az (1) bekezdésben említett tagállam rendelkezésének megfelelően ‐ írásban, szóban vagy elektronikus formában kell közölni. A nyilatkozattevőnek azonban kérésére jogában áll az információt írásban benyújtani. Írásos nyilatkozat benyújtása esetén a nyilatkozattevő részére kérésre záradékkal ellátott másolatot kell kiállítani.

4. cikk

A hatáskörrel rendelkező hatóságok jogköre

(1)  A 3. cikk szerinti nyilatkozat-tételi kötelezettség teljesítésének ellenőrzése céljából a hatáskörrel rendelkező hatóságok tisztviselőit a nemzeti jogszabályokban meghatározott feltételeknek megfelelően fel kell hatalmazni a természetes személyek, poggyászuk és szállítóeszközük ellenőrzésére.

(2)  A 3. cikk szerinti nyilatkozat-tételi kötelezettség elmulasztása esetén a nemzeti jogszabályokban meghatározott feltételekkel összhangban a készpénz közigazgatási határozattal lefoglalható.

5. cikk

Az információ rögzítése és feldolgozása

(1)  A 3. és/vagy a 4. cikknek megfelelően kapott információt a tagállamnak a 3. cikk (1) bekezdésében említett hatáskörrel rendelkező hatóságai rögzítik és dolgozzák fel, valamint azt az adott tagállamnak a 91/308/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében említett hatóságai számára hozzáférhetővé teszik.

(2)  Amennyiben a 4. cikkben meghatározott ellenőrzésekből úgy tűnik, hogy valamely természetes személy a 3. cikkben megállapított küszöbértéknél alacsonyabb összegű készpénzzel lép be a Közösségbe vagy hagyja el azt, és amennyiben jelek utalnak a készpénzforgalommal összefüggő, a 91/308/EGK irányelvben említett jogellenes tevékenységekre, úgy ezt az információt, az adott személy teljes nevét, születési idejét és helyét, állampolgárságát, valamint a használt szállítóeszköz jellemzőit a 3. cikk (1) bekezdésében említett tagállam hatóságai rögzíthetik és feldolgozhatják, majd hozzáférhetővé tehetik az adott tagállam 91/308/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében említett hatóságai számára.

6. cikk

Információcsere

(1)  Arra utaló jelek esetén, hogy a készpénzösszegek a 91/308/EGK irányelvben említett bármilyen jogellenes tevékenységhez kapcsolódnak, a 3. cikkben meghatározott nyilatkozat vagy a 4. cikkben meghatározott ellenőrzések révén kapott információt más tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai részére továbbítani lehet.

Az 515/97/EK rendeletet értelemszerűen alkalmazni kell.

(2)  Arra utaló jelek esetén, hogy a készpénzösszegek csalásból származó jövedelmek vagy bármely egyéb, a Közösség pénzügyi érdekeit sértő jogellenes tevékenységhez kapcsolódnak, az erre vonatkozó információt is továbbítani kell a Bizottság felé.

7. cikk

Harmadik országokkal folytatott információcsere

A kölcsönös igazgatási segítségnyújtás keretében az e rendelet értelmében kapott információt a tagállamok vagy a Bizottság harmadik országgal közölhetik, azon hatáskörrel rendelkező hatóságok hozzájárulásával, amelyek az információt a 3. és/vagy a 4. cikk szerint szerezték meg, valamint a személyes adatok harmadik országok részére történő továbbításáról szóló, vonatkozó nemzeti és közösségi rendelkezések betartása mellett. A tagállamok az információcseréről értesítik a Bizottságot, amennyiben ez különösen lényeges e rendelet végrehajtása szempontjából.

8. cikk

Szakmai titoktartási kötelezettség

Minden információ, amely jellegénél fogva bizalmas, vagy amelyet bizalmas módon adnak meg, szakmai titoktartás alá tartozik. Ezeket az információkat a hatáskörrel rendelkező hatóságok nem hozhatják nyilvánosságra az információt szolgáltató személy vagy hatóság kifejezett engedélye nélkül. Az információ közlése megengedett, ha arra a hatáskörrel rendelkező hatóság a hatályban levő rendelkezések értelmében köteles, különösen bírósági eljárással kapcsolatban. Az információk nyilvánosságra hozatalának vagy közlésének teljesen meg kell felelnie a hatályos adatvédelmi rendelkezéseknek, vagyis a 95/46/EK irányelvnek és a 45/2001/EK rendeletnek.

9. cikk

Szankciók

(1)  Minden tagállam köteles a 3. cikk szerinti nyilatkozat-tételi kötelezettség elmulasztásának esetén alkalmazandó szankciókat bevezetni. E szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(2)  A tagállamok legkésőbb …(11) értesítik a Bizottságot a 3. cikk szerinti nyilatkozat-tételi kötelezettség elmulasztása esetén alkalmazandó szankciókról.

10. cikk

Értékelés

Négy évvel a hatálybalépést követően a Bizottság jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé e rendelet alkalmazásáról.

11. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet …(12)-tól kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 67. E, 2004.3.17., 259. o. (2) HL C 227. E, 2002.9.24., 574. o. (3) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé. (4) HL C 227. E, 2002.9.24., 574. o. (5) HL (6) Az Európai Parlament 2003. május 15-i álláspontja (HL C 67. E, 2004.3.17., 259. o.), a Tanács 2005. február 17-i közös álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), az Európai Parlament 2005. június 8-i álláspontja. (7) HL L 166., 1991.6.28., 77. o. A 2001/97/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 344., 2001.12.28., 76. o.) módosított irányelv. (8) HL L 82., 1997.3.22., 1. o. A 807/2003/EK rendelettel (HL L 122., 2003.5.16., 36. o.) módosított rendelet. (9) HL L 281., 1995.11.23., 31. o. Az 1882/2003/EK rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv. (10) HL L 8., 2001.1.12., 1. o. (11) * 18 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően. (12) * 18 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően.

Az Európai Parlament állásfoglalása a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló 92/12/EGK irányelvet módosító tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2004)0227 – C6-0039/2004 – 2004/0072(CNS))

P6_TA(2005)0226 A6-0138/2005

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2004)0227)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 93. cikkére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0039/2004),

–   tekintettel a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25-i 92/12/EGK tanácsi irányelv(2) 27. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A6-0138/2005),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.   felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát, az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése alapján;

3.   felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való ismételt konzultációra, ha érdemben módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   A Parlament módosításai Módosítás: 1 (-1) PREAMBULUMBEKEZDÉS (új) (-1) Tizenhárom évvel az EK-Szerződés 14. cikkében meghatározott időszak lejárta után, annak célkitűzése még mindig nem teljesült a dohány, az alkoholtartalmú italok és az ásványolajok tekintetében. A jövedéki adózás alá tartozó termékek szabad mozgásának megkönnyítése és ezek belső piacának kialakítása érdekében újabb erőfeszítésekre van szükség. Módosítás: 2 (2) PREAMBULUMBEKEZDÉS Azóta, bár továbbra is viszonylag kisszámú azoknak az áruknak a mozgása, amelyekre az adót kifizették, a gazdasági szereplők vagy magánszemélyek egyre jelentősebb része kísérli meg úgy értelmezni a 92/12/EGK irányelv 7–10. cikkeinek rendelkezéseit, ami lehetővé teszi számukra olyan kereskedelmi módszereknek a legitimizálását, amelyek szerint a jövedéki adót a termékek beszerzése szerinti tagállamban fizetik be. Ezenkívül az Interneten történő kereskedelmi tranzakciók fejlődése, továbbá az adómentes értékesítések megszüntetése a közösségen belüli utasok számára, megnövelték az előbb említett rendelkezések alkalmazásának a gyakoriságát. A 2002. januárban indított újabb vizsgálat eredményeinek alapján, melyet úgy a nemzeti közigazgatási szervek, mint az érintett gazdasági szereplők körében végeztek, a Bizottság jelentést készített a 92/12/EGK irányelv 7–10. cikkeinek az alkalmazásáról. Azóta, bár továbbra is viszonylag kisszámú azoknak az áruknak a mozgása, amelyekre az adót kifizették, a gazdasági szereplők egyre jelentősebb része értelmezte úgy a 92/12/EGK irányelv 7–10. cikkeinek rendelkezéseit, ami lehetővé teszi számukra olyan kereskedelmi módszereknek a jogszerűvé tételét, amelyek szerint a jövedéki adót a termékek beszerzése szerinti tagállamban fizetik be, valamint egyre több magánszemély vásárol más tagállamban saját használatra termékeket, és legálisan a beszerzés helyén fizetik a jövedéki adót. Ezenkívül az Interneten történő kereskedelmi tranzakciók fejlődése, továbbá az adómentes értékesítések megszüntetése a közösségen belüli utasok számára, megnövelték az előbb említett rendelkezések alkalmazásának a gyakoriságát. A 2002. januárban indított újabb vizsgálat eredményeinek alapján, melyet úgy a nemzeti közigazgatási szervek, mint az érintett gazdasági szereplők körében végeztek, a Bizottság jelentést készített a 92/12/EGK irányelv 7–10. cikkeinek az alkalmazásáról. Módosítás: 3 (6) PREAMBULUMBEKEZDÉS (6)  A 7. cikk eltérő helyzeteket különböztet meg arra vonatkozóan, amikor valamely tagállamban a szabad forgalom számára már felszabadított jövedékiadó-köteles árukat egy másik tagállamban kereskedelmi céllal tartanak birtokban, de nem állapítja meg egyértelműen, hogy mindezekben a helyzetekben, a rendeltetési hely szerinti tagállamban, ki a jövedéki adó megfizetésére kötelezett személy. Ezért minden ilyen helyzet vonatkozásában indokolt kétséget kizáróan meghatározni a rendeltetési hely szerinti tagállamban a jövedéki adó megfizetésére kötelezett személyt, továbbá a rendeltetési hely szerinti tagállamban betartandó kötelezettségeket. (6)  A 7. cikk eltérő helyzeteket különböztet meg arra vonatkozóan, amikor valamely tagállamban a szabad forgalom számára már felszabadított jövedékiadó-köteles árukat egy másik tagállamban kereskedelmi céllal tartanak birtokban, de nem állapítja meg egyértelműen, hogy mindezekben a helyzetekben, a rendeltetési hely szerinti tagállamban, ki a jövedéki adó megfizetésére kötelezett személy. Ezért minden ilyen helyzet vonatkozásában indokolt kétséget kizáróan meghatározni a rendeltetési hely szerinti tagállamban a jövedéki adó megfizetésére kötelezett személyt, továbbá a rendeltetési hely szerinti tagállamban betartandó kötelezettségeket, a különböző tagállamok vonatkozó hatályos nemzeti jogszabályainak harmonizációja érdekében Módosítás: 4 (7) PREAMBULUMBEKEZDÉS (7)  Ezen esetekben szükséges a tárolás helye szerinti tagállamban nem letelepedett, de jövedéki adó fizetésére ott kötelezett személyekre vonatkozó kötelezettségek egyszerűsítése, és ugyanakkor olyan rendelkezéseket kell hozni, amelyek az érintett tagállamok számára lehetővé teszik az áruk mozgásának hatásosabb ellenőrzését. (7)  E helyzetekben ugyancsak indokolt leegyszerűsíteni az azokra a személyekre vonatkozó kötelezettségeket, akik nem telepednek le abban a tagállamban, ahol az árut birtokban tartják, de akik ott a jövedéki adó megfizetésére kötelezettek, lehetővé téve az érintett tagállamok közigazgatásainak, hogy jobban ellenőrizhessék a tényleges árumozgásokat, azzal a céllal, hogy a jövedékiadó-köteles termékek területén belső piac alakuljon ki. Módosítás 5 (13) PREAMBULUMBEKEZDÉS (13)  A tagállamok számára meg kell szüntetni azt a lehetőséget, hogy irányadó szinteket írjanak elő annak megállapítására, hogy a termékeket kereskedelmi célra, vagy a magánszemélyek saját szükségleteire tartják-e birtokban. Mindenesetre a hatóságok sosem alkalmazhatják önmagukban ezeket az irányadó szinteket annak bizonyítására, hogy a jövedékiadó-köteles termékek birtokban tartása kereskedelmi célból történik-e. A hatóságok ilyen megállapításra tehát csak az általuk elrendelt és megbízottaik által elvégzett ellenőrzések eredményeképpen juthatnak. (13)  A tagállamok számára meg kell szüntetni azt a lehetőséget, hogy irányadó szinteket írjanak elő annak megállapítására, hogy a termékeket kereskedelmi célra, vagy a magánszemélyek saját szükségleteire tartják-e birtokban. Egyes tagállamokban túlságosan gyakran használják ezeket az irányadó szinteket kötelező határértékként, és ez a gyakorlatban olyan megkülönböztetésekhez vezetett, amelyek ellentétesek a belső piac elveivel. Ezért e szinteket csupán olyan, az ellenőrzésre vonatkozó utasításokba kell belefoglalni, amelyekkel a nemzeti hatóságok ellátják tisztviselőiket, és nem tekinthetők az egyetlen szempontnak annak meghatározásában, hogy a jövedékiadó-köteles termék birtokban tartása kereskedelmi célból vagy magánszemélyek által saját használatra történik-e. Módosítás: 6 (14) PREAMBULUMBEKEZDÉS (14)  A 9. cikk (3) bekezdését el kell hagyni, mivel nem indokolt fenntartani egy olyan adóügyi rendelkezést, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az ásványi olajok szállításával kapcsolatos biztonsági okok miatt eltérjenek a 8. cikkben meghirdetett elvtől.. törölve Módosítás: 7 1. CIKK, (3) BEKEZDÉS, B. PONT 9. cikk (2) bekezdés, bevezető rendelkezés (92/12/ΕGK irányelv) 2.   Annak megállapítására, hogy a 8. cikkben említett termékeket kereskedelmi célra szánták-e, a tagállamok a következőket veszik számba: (2)   A 8. cikkben említett termékek magánszemélyek által saját használatra beszerzettnek tekintendők, hacsak nem bizonyítható, hogy azokat kereskedelmi célra szánták a következőket számba véve:

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé (2) HL L 76., 1992.3.23., 1. o. A legutóbb a 2004/106/EK irányelvvel (HL L 359., 2004.12.4., 30. o.) módosított irányelv.

Az Európai Parlament állásfoglalása a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség (SZBJT) létrehozása terén 2004-ben elért eredményekről (EU-Szerződés 2. és 39. cikk)

P6_TA(2005)0227 B6-0327/2005

Az Európai Parlament,

–   tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.   tekintettel 2004. március 11-i(1) és 2004. október 14-i(2) állásfoglalásaira, melyekben összegezte a tamperei program megvalósítását, és megfogalmazta előzetes ajánlásait az Európai Tanács számára, amely 2004. november 5-én elfogadta a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel (SZBJT) kapcsolatosan a következő öt évre vonatkozó iránymutatásokat meghatározó hágai programot,

B.   tekintettel a 2005. április 11-i vitára, valamint a Tanács és a Bizottság által a (B6-0164/2005 és B6-0165/2005) szóbeli kérdésekre adott válaszokra,

C.   mivel a tavalyi év során, az illegális bevándorlással kapcsolatos intézkedések egy részének az együttdöntési eljárás körébe történő bevonásán kívül nem történt meg a kívánt előrelépés az SZBJT megvalósítása terén, annak ellenére sem, hogy a védelem- és biztonságpolitika terén jelentős fejlődés volt tapasztalható a közösségi tevékenységet és a kormányközi együttműködést illetően is;

D.   mivel a fejlődés megakasztásával járó helyzet az Európai Tanácsban is előfordult, amely a 2004. év során három alkalommal is kénytelen volt elismerni az Unió döntéseinek megvalósításával járó nehézségeket a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés, valamint pontosabban a nemzetközi terrorizmus és bűnözés elleni küzdelem terén,

E.   aggodalommal figyelve azt a tényt, hogy az ismételt felszólítások ellenére kilenc régi és hat új tagállam mindmáig nem ratifikálta az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló 2000. május 29-i egyezményt, tizenegy ország pedig nem ratifikálta az Europol Egyezmény 2003. november 27-i jegyzőkönyvét,

F.   aggodalommal figyelve, hogy a tagállamok késve és nehézségek árán ültetik át a gyakorlatba az európai elfogatóparancsot, valamint hogy milyen félelmek tapasztalhatók a jogsegélynyújtás és a polgári ügyekben történő közvetítéssel kapcsolatosan, amelyeket egyesek csak a határon átnyúló esetekre korlátoznának; mindezen elemek bizonyítják a tagállamok közötti csekély bizalmat,

G.   tudatában annak, hogy a holtpontról való elmozdulás érdekében egyes tagállamok a szerződés keretein kívül fejlesztettek ki együttműködési formákat, mint például a "G5" csoport, vagy "majdnem döntési hatáskörrel bíró" intézményeket, például a FATF-ot a pénzmosás ellen, a dublini csoportot a kábítószer elleni küzdelem céljára, a berni csoportot az információcserére, csupa olyan intézményt, melyek kikerülnek a demokratikus ellenőrzés alól; abban a meggyőződésben, hogy a kívánatos és célszerű előrelépéseket megerősített együttműködés keretében kell megvalósítani (amint az az úgynevezett Schengen + esetében is történt),

H.   abban a meggyőződésben, hogy mindezek az Unió hitelességét és tevékenységének legitimitását kezdik ki, egy olyan időszakban, amikor nagyszabású kihívásoknak kell megfelelnie akár a migrációs politika, a határőrizet, a szabadságjogok kiterjesztése, vagy a határokon átnyúló bűnözés illetve terrorizmus elleni küzdelem terén, valamint hogy mindenképpen sürgősen újra kell indítani a közös térség felépítését, és meg kell erősíteni a 25 tagállam közötti kölcsönös bizalmat, előkészítve a csatlakozást és a tagjelölt országok csatlakozását,

A demokratikus deficit sürgős megszüntetése és az egységes jogi keret előmozdítása az SZBJT-ben

1.   ismételten felkéri a Tanácsot, hogy hozzon létre egységes jogi keretet az SZBJT-hez kapcsolódó politikák számára, és az EU-Szerződés 42. cikkének értelmében sürgősen helyezze át az igazságszolgáltatási és rendőri együttműködést a Közösség hatáskörébe, továbbá az EK-Szerződés 67. cikkének megfelelően tegye általánossá a minősített többségi szavazást a Tanácsban és az együttdöntési eljárást a SZBJT-hez kapcsolódó politikák terén;

2.   felhívja a Tanács figyelmét arra, hogy a jelenlegi helyzetnek az alkotmány létrehozásáról szóló szerződés ratifikálásáig történő fenntartása nem csak tovább súlyosbítja a jelenlegi demokratikus deficitet, hanem lehetetlenné teszi a 25 tagállam közötti döntéshozatalt, és a döntések alkalmazásának ellenőrzését (amint az az Európai Tanács értékeléseiből is következik);

3.   ebből következően felhívja a Bizottságot, hogy az EU-Szerződés 42. cikke alapján 2005. szeptembere előtt dolgozzon ki egy határozatra irányuló javaslatot, melynek értelmében a 29. cikkben említett területeken az intézkedések az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címe alá tartoznak, meghatározva ugyanakkor, hogy ezek elfogadásához minősített többségre van szükség; felhívja a Tanácsot, hogy az EK-Szerződés 67. cikke alapján hozzon új határozatot a IV. cím által bevezetett közösségi intézkedéseknek az együttdöntési eljárás körébe történő felvételéről, valamint a Bíróság jogköre korlátozásainak feloldásáról;

4.   felkéri a Tanácsot, hogy a lehető legrövidebb időn belül módosítsa eljárási szabályzatát oly módon, hogy, elérhetőek legyenek számára az előkészítés alatt álló jogalkotási aktusok szövegei, beleértve az e kérdéskörben megfogalmazott jogi véleményeket, amint azt a Parlament több alkalommal is kérte többek között a C-52/05P és C-39/05P ügyekben, csakúgy mint a tagállamok állásfoglalásai, és hogy nyilvános vitát és tanácskozást folytasson, különösen az SZBJT-vel kapcsolatos ügyekben; felkéri illetékes bizottságát, hogy ellenőrizze, hasznos lehet-e az említett ügyekben történő közbenjárás annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az európai állampolgárokat érintő intézkedések átláthatóságát;

5.   felhívja a Tanács figyelmét annak szükségességére, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása terén elérendő eredményeket az Európai Parlamenttel történő jóhiszemű együttműködés és a demokratikus elvek fényében kell megvalósítani, melyek értelmében az Európai Parlamentet már a kezdetektől fogva be kell vonni az európai jogalkotás előkészítésébe, nem csak a folyamat végén, amikor már megszületett a politikai egyezség;

6.   javasolja a Bizottságnak, hogy vezessen be olyan eljárást, mely lehetővé teszi az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság rendszeres tájékoztatását az SZBJT külső szempontjairól, nevezetesen az egyezményekről szóló tárgyalásokról, a harmadik országokkal és a nemzetközi szervezetekkel folytatott párbeszédről; kéri a Bizottságot, hogy véglegesítse a "TRANS-JHA" elnevezésű kísérleti projektet, mely lehető tenné az SZBJT-vel kapcsolatos jogalkotási folyamatokra vonatkozó események és dokumentumok naprakész nyomon követését, amennyiben ezek az információk és dokumentumok elérhetők az intézmények nyilvántartásában; felhívja a nemzeti parlamenteket, hogy csatlakozzanak ehhez a kísérleti projekthez azáltal, hogy on-line elérhetővé teszik az EU SZBJT-vel kapcsolatos intézkedéseinek elfogadásáról vagy átültetéséről szóló jogalkotási folyamatok előkészítő munkálatait;

7.   felhívja a tagállamokat, hogy ne ítéljék meg előzetesen az Európai Közösség és az Európai Unió hatásköreit a nemzetközi megállapodások tekintetében, és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a nemzetközi egyezményekben szerepeljenek "összekötő záradékok", melyek révén az Unió és a Közösség csatlakozhat az egyezményekhez, vagy legalább olyan "elválasztó záradékok", melyekkel az adott egyezmény által érintett területen megőrizhetők az Unió vívmányai a tagállamok közötti viszonylatban;

8.   bátorítja az Unió valamennyi intézményét, hogy folytassanak nyílt, nyilvános és rendszeres párbeszédet a reprezentatív szervezetekkel és a civil társadalommal, és könnyítsék meg az állampolgárok részvételét a közéletben; kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tűzzön napirendre olyan javaslatot, mely konkrét lépéseket tartalmaz ennek érdekében;

Szabadság, biztonság, jog és szolidaritás

9.   úgy véli, hogy az SZBJT fejlesztésével kapcsolatos intézkedéseket integrálni kell a közösségi keretekben, nem csak jogi szempontokból, hanem a tagállamok és az állampolgárok közötti szolidaritás szellemében megvalósítandó politikai célkitűzések szempontjából is. Ennek érdekében a Bel-és Igazságügyi Tanácsnak nyitottabbá kell tennie tevékenységét, együttműködve az alábbi szervekkel:

Az alapvető jogok előmozdításának integrálása

10.   ismételten kifejezi meggyőződését, hogy az SZBJT megvalósítása még erőteljesebb elkötelezettséget kíván meg az európai és nemzeti intézmények részéről annak érdekében, hogy a lehető legmagasabb szintre lehessen eljutni az alapvető jogok védelme terén, egyrészt a személyek érdekében, másrészt pedig hogy elkerülhető legyen az elfogadott intézkedések átültetésének késése vagy visszautasítása. Azt javasolja ennek érdekében, hogy

11.   úgy véli, hogy az alábbi intézkedéseket sürgősen meg kell tenni az alapvető jogok előmozdítása érdekében:

Világos célkitűzések meghatározása az Unió és a tagállamok számára

12.   felhívja a Bizottságot, hogy a következő Európai Tanácson terjesszen be a hágai program végrehajtására vonatkozó programot, mely:

Igazságszolgáltatás

13.   emlékeztet rá, hogy a büntetőjogi együttműködés a bírói hatóságok és az állampolgárok közötti, valamint a bírói hatóságok egymás közötti kölcsönös bizalmán és elismerésén alapul; úgy ítéli meg, hogy ez a cél a közös szabályok kidolgozása és az érintett felek közötti információcsere révén teljesül majd, valamint a bírósági tisztviselők európai kérdésekkel kapcsolatos képzése segítségével; e tekintetben nélkülözhetetlen az Eurojust megerősítése egy európai ügyészség létrehozásának céljával;

14.   előrelépést kíván elérni a polgári jogi együttműködés terén, nevezetesen a családjogban és a kereskedelmi jogban;

Migrációs, menekültügyi és határátlépési politikák

15.   felkéri a Bizottságot, hogy terjessze be 2006 végére a létező schengeni, értékelési mechanizmust kiegészítő felügyeleti rendszerről szóló javaslatát;

16.   kéri egy valódi, igazságos, méltányos és a migránsok alapvető jogait tiszteletben tartó európai menekültügyi és bevándorlási politika kidolgozását;

17.   elutasítja a menekültügyi és bevándorlási politika külföldre helyezését és a bevándorlóknak szánt táborok vagy kapuk Európai Unión kívüli létrehozását;

18.  Kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Bel- és Igazságügyi Tanács által nemrégiben elfogadott, az EU és Líbia között létrejött megerősített menekültügyi együttműködési egyezmény ne rendelkezzen kollektív kiutasításról vagy olyan helyeken való adminisztratív célú fogva tartásról, ahol nyíltan megsértik az alapvető jogokat és ismerje el Líbiában is a menedékkérők jogait a Genfi egyezménynek megfelelően;

19.   emlékeztet annak szükségességére, hogy létrejöjjön egy olyan közös bevándorlási politika, mely nem korlátozódik pusztán a jogszerűtlen bevándorlás elleni küzdelemre; egy, a jogszerű bevándorlással kapcsolatos politika azonnali kidolgozására szólít fel;

20.   emlékeztet rá, hogy az európai migrációs politikát ki kell egészíteni egy olyan európai bevándorlási politikával, mely lehetővé teszi a bevándorlók számára többek között a szabályszerű munkaerőpiaci beilleszkedést, az oktatáshoz és képzéshez való jogot, a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutást, a társadalmi, kulturális és politikai életben való részvételt;

21.   tudomásul veszi a Bizottság gazdasági migráció kezelésének európai uniós megközelítéséről szóló zöld könyvének (COM(2004) 811) tartalmát; emlékeztet rá, hogy az európai gazdasági bevándorlásnak nem szabad pusztán az európai munkaerőpiaci igényekre korlátozódnia, hanem tekintettel kell lennie a migráció valamennyi típusára, beleértve a családegyesítést is; sürgeti, hogy az európai gazdasági bevándorlást támogassa a migránsok befogadásáról szóló európai szabályok jelentős összehangolása, és hogy mindez a munkaerőpiaci diszkrimináció elleni küzdelem részévé váljon;

22.   felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy ratifikálják a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt, melyet az ENSZ közgyűlése 1990. december 18-án fogadott el, valamint az ILO migráns munkavállalókról szóló 97. és 143. egyezményeit; felkéri a Bizottságot, hogy határozataiban és kerethatározataiban vegye át azokat a rendelkezéseket, amelyek az ENSZ egyezményben szerepelnek;

23.   aggodalommal figyeli az Európai Unió hazatelepítési politikáját, különösen a közös járatokat a bevándorlók eltávolítására; emlékeztet rá, hogy a harmadik államokkal megkötött visszafogadási egyezményeknek a valódi párbeszéden kell alapulniuk, és tekintetbe kell venniük ezen államok igényeit; a párbeszédnek lehetővé kell tennie a politikai együttműködést és a közös fejlődést annak érdekében, hogy fel lehessen számolni a migráció okait;

24.   sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a védelemre szorulók biztonságos bejutását az Európai Unióba, és kérelmük megfelelő elbírálását, valamint a nemzetközi emberi jogi normák és menekültügyi szabályok, különösen a visszatoloncolás tiltását kimondó elv szigorú betartását;

25.   emlékezteti a Bizottságot, mint a szerződések őrét arra, hogy az EU-Szerződés 6. cikke és az EK-Szerződés 63. cikke értelmében feladatai közé tartozik a menekültjog tiszteletben tartásának ellenőrzése az Európai Unióban, és hogy a bizonyos tagállamok által az utóbbi időben végrehajtott kollektív kitoloncolások megkérdőjelezik, hogy e tagállamok tiszteletben tartják-e az Unió jogrendjéből eredő kötelezettségeiket;

26.   emlékeztet egy olyan közösségi bevándorlási és menekültügyi politika szükségességére, mely a legális bevándorlási csatornák megnyitásán és a bevándorlók és menekültek alapvető jogainak közös védelméről szóló normákon alapul az egész Unióban, amint azt az 1999. évi tamperei Európai Tanács is kimondta, és a hágai program révén megerősítette;

27.   ismételten kifejezi fenntartásait a legkisebb közös nevezőn alapuló megközelítéssel szemben, ami a Tanács menekültügyi eljárásairól szóló irányelvtervezetét jellemzi, és felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a 2004/83/EK irányelv(7) gyors átültetését;

A szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem

28.   ismételten kifejezi meggyőződését, hogy az Unión belüli valamennyi biztonsági politika megköveteli nem csak a kölcsönös bizalmat, hanem a közös célok kitűzését, a megfelelő források biztosítását, és a polgárok számára biztosított jogi keretet és garanciákat is. Ebből a szempontból sajnálatos:

29.   úgy határoz, hogy a Tanács által az e témában rendelkezésre bocsátott információk hiányában, megbízza illetékes parlamenti bizottságát azzal, hogy ellenőrizze, milyen stratégiai és operatív intézkedések születnek jelenleg a terrorizmus és a szervezett bűnözés megfékezésére; ennek érdekében az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság 2005. végéig meghallgatja az alábbiakat:

30.   felkéri továbbá a Bizottságot:

Az általános ellenőrzési politika, az arányosság igénye és az adatvédelem

31.   osztja az Európai Tanács azon megközelítését, hogy racionális módon kell kezelni azokat az adatokat, amelyekkel az Unió és a tagállamok rendelkeznek; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy az összes információtechnológiai rendszert, amelyek az Unió biztonsági politikájáról szóló, adott esetben jelentős információkat továbbítják, meghatározott célokkal és az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett hozták létre, ami a demokratikus társadalmakban indokolhatja használatuk korlátozását adatvédelmi szempontokból;

32.   emlékeztet arra, hogy ezek a korlátok nem söpörhetők félre a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem új igényeire hivatkozva, hanem előzetesen egyetértésre kell jutni az elérendő célokat illetően, és meg kell határozni, hogy milyen információk nélkülözhetetlenek a kitűzött célok eléréséhez, valamint hogy megfelelő időre az illetékes hatóságok rendelkezésére kell bocsátani ezeket az adatokat; ismételten kéri, hogy az amerikai hatóságok számára átadott adatok esetében történjen meg a "pull" jellegű rendszerről a "push" jellegű rendszerre történő áttérés, és, hogy továbbra is a leghatározottabb fenntartásokkal viseltetik egy, az Europol felelőssége alá tartozó európai PNR rendszer létrehozásával szemben, amint az "A légiutasok nyilvántartási adatállományának (PNR) továbbításáról: átfogó EU megközelítés" című bizottsági közleményben (COM(2003) 826) szerepel; kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vegyék figyelembe a PNR-ről szóló, 2004. március 31-i állásfoglalását(8) a harmadik államokkal vagy a nemzetközi szervezetekkel, különösen a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezettel (ICAO) folytatott tárgyalásokkal összefüggésben;

33.   figyelmezteti a Tanácsot az informatikai rendszerek interoperabilitásából adódó veszélyekre;

34.   megismétli arra vonatkozó kérését, hogy közös kritériumok kerüljenek meghatározásra az adatvédelemnek a biztonság terültén felmerülő kérdéseivel kapcsolatosan, alapul véve az Európai Tanács és az Európai Adatvédelmi Hatóságok Értekezlete által kimondott elveket(9), és megismétli felkérését, hogy az EUROPOL, az EUROJUST, az SIS és a SID melletti nemzeti és európai hatóságok bevonásával jöjjön létre egy közös hatóság a személyes adatoknak az igazságszolgáltatási és rendőrségi együttműködés keretében történő védelmére; véleménye szerint ez a hatóság lenne felelős azért, hogy ellenőrizze az adatvédelmi normák európai hatóságok általi betartását, és támogassa e hatóságokat a jogalkotás terén;

35.   emlékeztet az útiokmányok biztonsága megerősítésének szükségességére; ugyanakkor igen fontos a választott technikai megoldás, hiszen csak így garantálható a biometria használatának hatékonysága és az adatok fizikai védelme a nem engedélyezett hozzáférés ellen; alapvető fontosságú, hogy a technikai specifikációkat egyszerre rögzítsék olyan eszközökkel, melyek ár-hatékonyság aránya kedvező, és biztonságosak az adatrögzítés, a kezelés, a tárolás és a felhasználás során; jelzi, hogy az Európai Uniónak felesleges túl gyors megoldást keresnie, mely később alkalmatlannak bizonyulhat;

36.   emlékeztet arra, hogy a 29. cikk szerinti munkacsoport és az Európai Adatvédelmi Biztos úgy vélekednek, hogy az adatok visszatartásáról szóló 2004. áprilisi nemzeti kezdeményezések nem egyeztethetők össze az emberi jogokról szóló európai egyezménnyel és az Európai Unió alapjogi chartájával;

37.   hangsúlyozza, hogy az összegyűjtött adatok elemzésének költségeit az adatot igénylő testületnek kell fedeznie, hogy így elkerülhető legyen a kérések aránytalan száma;

38.   ismételten nehezményezi az átláthatóság és a nyilvános vita hiányát az ilyen jellegű technológiák bevezetését illetően, különösen az ICAO műszaki csoportjaival és az USA közigazgatásával folytatott tárgyalások során; emlékeztet arra, hogy ellenzi az RFID chipek használatát az európai állampolgárok útleveleiben, és felkéri a Bizottságot, hogy végezze el e technológiák mélyreható ellenőrzését, mielőtt kötelezővé tenné ezek használatát több százmillió dokumentumon.

39.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 102. E, 2004.4.28., 819. o. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2004)0022. (3) Elfogadott szövegek, P6 TA(2005) 208. (4) Elfogadott szövegek, P6 TA(2005) 30. (5) Az Európai Unió Tanácsa, a Tanács következtetés-tervezetei a nemzetközi rendőrségi együttműködés szakmai szabályairól, Brüsszel, 2001. október 28. 11977/2/04. (6) Európai Rendőrségi Etikai Kódex, REC (2001) 10 ajánlás, amelyet az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2001. szeptember 19-én fogadott ell (7) HL L 304., 2004.9.30., 12. o. (8) HL 103. E, 2004.4.29., 665. o. (9) Ld. Elfogadott szövegek, 2005.6.7., P6_TA(2005) 223.

Az Európai Parlament állásfoglalása a kisebbségek védelméről és a megkülönböztetés elleni politikákról a bővítés utáni Európában (2005/2008(INI))

P6_TA(2005)0228 A6-0140/2005

Az Európai Parlament,

-   tekintettel az EU-Szerződés 6. és 7. cikkére, melyek lefektették a célokat, hogy az Unió a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggé váljon; érvényesüljenek a szabadságjogok, a demokrácia, valamint az alapvető emberi jogok védelme és a jogállamiság,

-   különös tekintettel az EK-Szerződés 13. cikkére, amely meghatározza a Közösség feladatait a nemi, faji, etnikai, vallási, valamint fogyatékosság, kor és szexuális beállítottság alapján történő megkülönböztetés elleni küzdelemhez, az EK-szerződés 63. cikkére, amely meghatározza a harmadik ország állampolgárai integrálását is támogató menekültügyi és bevándorlási politika kereteit, valamint az Unió további jogalapjaira ezen a területen,

-   tekintettel az európai alkotmányt létrehozó szerződésre, ami a jelenlegi közösségi vívmányoknak különösen az alapvető jogok chartája általi továbbfejlesztése, és ezáltal az alapvető jogok jelentőségének erősítése(1),

-   tekintettel az alkotmányszerződésnek a megosztott hatáskörök területeire hivatkozó I-14. cikkére, amely hatáskört biztosít az EU-nak a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség területén, beleértve az emberi jogokat, és szem előtt tartva, hogy a kisebbségi jogok az általános emberi jogok kulcsfontosságú elemét képezik;

-   tekintettel a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(2), a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(3), továbbá a 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4) a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról,

-   különös tekintettel a Bizottság által kiadott egyenlő elbánással és megkülönböztetés-ellenességgel foglalkozó zöld könyvre a bővítés utáni Európai Unióban (COM(2004)0379), valamint a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja által elfogadott éves és tematikus jelentésekre.

-   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

-   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Foglakoztatási és Szociális Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0140/2005),

A.   szem előtt tartja, hogy különbség van a kisebbségvédelem és megkülönböztetés-ellenes politikák között; megállapítja, hogy az egyenlő elbánás valamennyi polgár alapjoga és nem kiváltsága, a toleranciának pedig általános viselkedésnek kell lennie, nem pedig olyan kedvezménynek, amit egyeseknek megadnak, másoknak pedig nem; úgy ítéli meg, hogy a megkülönböztetés összes formája ellen egyforma erővel kell küzdeni; emlékeztet arra, hogy a nemzeti kisebbségek hozzájárulnak Európa gazdagságához,

B.   mivel az Európai Unióban minden egyénnek egyenlő módon joga és kötelezettsége a társadalom teljes, aktív és beilleszkedett, a törvény előtt egyenlő tagjának lenni; mivel minden személy mindenekelőtt egyén és egyedi személy, és sem a kirekesztés, sem a hátrányos megkülönböztetés, sem pedig a közösségtől való visszavonulás nem magyarázható vagy indokolható kisebbséghez tartozással;

A politika és a megkülönböztetés elleni politikák és a kisebbségek védelmének sürgető szükségessége

1.   a 25 tagúvá bővült Unió és 450 millió lakosa szempontjából alapvető fontosságúnak ítéli:

2.   emlékeztet arra, hogy az EK-Szerződés 191. cikke értelmében az európai szintű politikai pártok fontos integrációs tényezők az Unión belül; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nyilvánosság egyre inkább elfogadja egyes vezető politikusok és kormánytagok mélyen fajgyűlölő, antiszemita, iszlámellenes és homofób kijelentéseit és cselekedeteit; felszólítja az összes politikai pártot, hogy újítsák meg elkötelezettségüket az 1997. december 5-én elfogadott európai politikai pártok chartája a rasszizmus nélküli társadalomért iránt, és ezért hangsúlyozza, hogy a pártok alapvető előfeltételei egy nem kirekesztő kisebbségi politika eléréséhez a következők:

3.   tudomásul veszi azt a tényt, hogy az uniós kisebbségi ügyek eddig még nem kaptak elég nagy figyelmet az Unióban, és ezért most magasabb fokú odafigyelést igényelnek. Ez szükséges ahhoz, hogy növelni lehessen a közhatóságok intézkedéseinek hatékonyságát ezen a téren; úgy véli, hogy az Alapvető Jogok Ügynöksége a jövőben kulcsfontosságú szerepet fog betölteni ezen a területen;

4.   rámutat, hogy a közelmúltbeli és jövőbeli bővítések nyomán egyre több lett, illetve lesz az olyan tagállam, amelyet a kulturális és a nyelvi sokszínűség jellemez; ezért úgy gondolja, hogy az EU-nak különleges felelőssége van a kisebbségek jogainak biztosításában;

5.   hangsúlyozza azt a tényt, hogy a kisebbségi jogok szerves részét képezik az alapvető emberi jogoknak, és szükségesnek tartja a (nemzeti) kisebbségek, a bevándorlók és a menedékért folyamodók közötti világos különbségtételt;

6.   sürgeti a Bizottságot, hogy határozzon meg keretet a nemzeti kisebbségek védelmére szolgáló politikai szabályra vonatkozóan, tekintettel a nemzeti kisebbségek védelmét szolgáló európai keretegyezmény 4. cikkének (2) bekezdésében foglaltakra: "A Felek vállalják, hogy ‐ amennyiben szükséges ‐ megfelelő intézkedéseket fogadnak el annak érdekében, hogy a gazdasági, a társadalmi, a politikai és a kulturális élet valamennyi területén előmozdítsák a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek, illetve a többséghez tartozók közötti teljes és valós egyenlő bánásmódot. Ebből a szempontból megfelelőképpen figyelembe veszik a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek speciális körülményeit";

7.   rámutat a kisebbségekkel kapcsolatos politika következetlenségére: noha a kisebbségek védelme része a koppenhágai kritériumoknak, a közösségi politikában nincsen szabály a kisebbségi jogokra vonatkozóan és nem létezik közösségi definíció arra vonatkozóan, hogy kit tekintenek kisebbséghez tartozónak; megállapítja, hogy nem szerepel meghatározás a kisebbségekről az Egyesült Nemzetek nemzeti, vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatában, illetve a nemzeti kisebbségek védelmét szolgáló európai keretegyezményben sem; javasolja, hogy egy ilyen meghatározásnak az Európa Tanács 1201(1993) számú ajánlásában található "nemzeti kisebbség" meghatározásán alapuljon, amely szerint a nemzeti kisebbség egy államban élő személyek olyan csoportja, amely:

8.   úgy ítéli meg, hogy a fent vázolt helyzetből világosan megállapítható, hogy:

9.   megállapítja, hogy a Bizottság már számításba vette ezeket a rendelkezéseket a koppenhágai kritériumok keretében(6)a közép és kelet európai országokkal, Ciprussal, Máltával és a jelenlegi tagjelölt országokkal folytatott csatlakozási tárgyalások idején;

10.   rámutat arra a tényre, hogy a kisebbségek védelmét és a megkülönböztetés-ellenességet szorgalmazó politikák megvalósítása során az Unió nem kérdőjelezheti meg a tagállamok jogi és alkotmányos rendszerét és annak az alapelvnek a betartását sem, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő;

Az EK-Szerződés 13. cikkében előírt intézkedések és a tagállami válaszok hiányosságai

11.   sajnálatosnak tartja a megkülönböztetés-ellenes politikák megvalósításának elégtelen állapotát; sürgeti mindenekelőtt a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a megkülönböztetés-ellenes politikák átültetését, különös tekintettel a 2000/43/EK irányelv és a 2000/78/EK irányelv átültetését illetően, és sürgeti a Bizottságot, hogy a "2007 az esélyegyenlőség európai éve" keretében megfogalmazott célok egyike továbbra is a megfelelő megoldás megtalálása legyen az alábbi problémákra:

12.   megállapítja az olyan mechanizmusok létrehozásának fontosságát, amelyek az adatvédelmi jogszabályokkal összhangban adatokat gyűjtenek a faji megkülönböztetéssel kapcsolatban, és amelyek hatékony eszközként szolgálnak a faji alapon történő megkülönböztetés elleni harc és a fajok közötti egyenlőség előmozdításának politikái és gyakorlata meghatározása, ellenőrzése és felülvizsgálata során;

13.   megállapítja, hogy sok esetben a Közösségi jog csak korlátozott mértékben kerül átvételre, ennek oka pedig legtöbbször a társadalmi struktúrák figyelmen kívül hagyása és a polgárok részéről tapasztalható bizalmatlanság és kételkedés; úgy ítéli meg, hogy a tagállamoknak jogalkotásukkal, kollektív szerződésekkel vagy gyakorlatukkal bátorítaniuk kell az állami és a magánszektor alkalmazottait az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód alapelvének a munkahelyen, a munkafeltételekben, a foglalkoztatáshoz való hozzáférésben, a karrierfejlődésben, a fizetésben és a szakmai képzésben megnyilvánuló programszerű és módszeres támogatására;

14.   az egyenlő elbánás és a megkülönböztetés-ellenesség tekintetében egy integrált megközelítést, illetve ezeknek az elképzeléseknek a vonatkozó EU politikákba történő beemelését szorgalmazza; alapvető célnak tartja annak biztosítását, hogy a tagállamok hatékonyan és megfelelően kezeljék a társadalmukban jelentkező növekvő sokszínűséget;

15.   üdvözli a fent említett zöld könyvben javasolt megvalósíthatósági tanulmányt, amely fontos lépés az EU közös kisebbségvédelmi szabványai felé tett úton, és támogatja a további olyan EU jogszabályokat, amely megtiltják a fogyatékosság, a vallás, a szexuális beállítottság és a kor alapján történő diszkriminációt, és támogatják az egyenlő elbánást az áruk és szolgáltatások biztosítása terén;

16.   úgy ítéli meg, hogy a globalizáció során, ahol a gazdasági tevékenység földrajzilag nincs kötve és a töke- és munkaerő vándorlás eddig nem látott méreteket öltött, az egyenlőség elérése és a diszkrimináció megszüntetése nem valósítható meg pusztán "európai nézőpontból"; felhívja a figyelmet arra, hogy a világ piacain tapasztalható árubőség sokszor a munkaerő kihasználása révén jön létre (amely gyakorlat illegális bevándorláshoz vezet) és hogy a fejlettebb régiók (USA, EU) a kevésbé fejlett déli területekről "importálják" az emberi tudományos erőforrást, ezzel lehetetlenné téve az "alulfejlettség" legyőzését;

17.   úgy ítéli meg, hogy prioritásként az Uniónak a tagállamokkal egyetértésben és a már meglévő jogi alapokat felhasználva egy koherens integrációs politikát kellene előnyben részesítenie jogalkotási intézkedések elfogadása és pénzügyi támogatás biztosítása révén;

18.   megállapítja, hogy amint azt a hágai program is kijelenti, le kell bontani harmadik országok állampolgárainak beilleszkedésével kapcsolatos akadályokat, és a nemzeti integrációs politikák és EU kezdeményezések jobb összehangolására hív fel ezen a területen; az integrációval kapcsolatos koherens európai keretre vonatkozó közös elveknek tartalmazniuk kell azt a tényt, hogy az integráció:

Többféle alapon megkülönböztetett kisebbségek, beleértve a fajon, etnikai származáson, szexuális beállítottságon, valláson, fogyatékosságon és életkoron alapuló megkülönböztetést

19.   üdvözli a Bizottság fogyatékosokkal szembeni egyenlő bánásmódról szóló közleményében vállalt kötelezettségeket: az európai cselekvési tervet (COM(2003)0650), amely folytatása a 2003-as fogyatékosok európai évének, és kiemelten üdvözli, hogy a Bizottság elfogadta a fogyatékosok számára vázolt európai cselekvési tervet; felhív a cselekvési terv céljainak és eszközeinek megerősítésére azzal a céllal, hogy a fogyatékossággal, a diszkrimináció-mentességgel és hozzáférhetőséggel kapcsolatos alapelvek beépüljenek az EU kezdeményezéseibe, különösen a törvényhozási kezdeményezésekbe;

20.   felhívja a figyelmet a bűnözés és a terrorizmus elleni intézkedések esetleges diszkriminációs mellékhatásaira, ugyanis bizonyítékok vannak arra, hogy az etnikai kisebbségek ötször-hatszor nagyobb valószínűséggel vannak kitéve rendőri intézkedésnek, a személyazonosság igazolásának stb.

21.   felszólítja az Európai Unió intézményeit, a tagállamokat, az összes európai demokratikus pártot, a civil társadalmat, valamint ennek egyesületeit, hogy:

22.   megismétli a vallási alapon történő megkülönböztetés tilalmát; felhívja a tagállamokat és a tagjelölt országokat arra, hogy biztosítsák a teljes vallásszabadságot és biztosítsanak egyenlő jogokat valamennyi vallás számára; megismétli azonban, hogy a vallásszabadság nem igazolja a megkülönböztetést, például az oktatás területén;

23.   észrevételezi azt a folyamatos előítéletet és homofóbiát, amely továbbra is beszivárog a nyilvánosság köreibe, és felhívja az Uniót arra, hogy gyakoroljon nyomást a tagállamokra a nemzetközi és európai emberi jogi rendelkezések betartatása érdekében;

24.   úgy véli, hogy fellépésre van szükség a fokozódó homofóbia ellen; aggodalommal tölti el a homoszexuálisok elleni fokozódó erőszak, például az iskolában és a munkahelyen egyaránt megnyilvánuló megfélemlítés, a vallási és politikai vezetők által tett gyűlölettel teli megjegyzések, az egészségügyi szolgáltatásokhoz történő korlátozott hozzáférés (például a biztosításból történő kizárás, az átültetésre váró szervek korlátozott hozzáférhetősége), valamint a munkaerőpiachoz történő korlátozott hozzáférés; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen közleményt a házas, vagy törvényesen elismert egynemű pároknak az EU-n belüli szabad mozgásának útjában álló akadályokról;

25.   megállapítja, hogy az elmúlt években az európai társadalmak szívében tapasztalt burjánzó munkanélküliség és szegénység különleges, egyenlőtlenség és diszkrimináció által meghatározott helyzetet idézett elő;

26.   megállapítja, hogy az idősek körében magas a munkanélküliek aránya, melynek oka, hogy nehezebben férnek hozzá képzési programokhoz és új munkalehetőségekhez;

27.   felhívja a társadalmi partnereket arra, hogy tegyenek jelentős erőfeszítést a fogyatékosság és az életkor alapján történő megkülönböztetés kiküszöbölésére, és biztosítsák a munkaerőpiachoz történő radikálisan jobb hozzáférést;

28.   meggyőződése, hogy ennek a törekvésnek támogatnia kell a társadalom különféle rétegei közti párbeszédet és együttműködést helyi és országos szinten is, beleértve a különböző kulturális, etnikai és vallási csoportok közötti párbeszédet és együttműködést; felhívja a tagállamokat, hogy vonják be az érintett feleket és konzultáljanak velük;

29.   sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, valamint a tagállamok helyi, regionális és nemzeti végrehajtó szerveit, hogy működjenek együtt a diszkrimináció minden formája ellen, beleértve az antiszemitizmust, az iszlamofób, muszlimellenes és romaellenes viselkedést, a romafóbiát és iszlamofóbiát és a kisebbségi csoportok ellen elkövetett erőszakos cselekedeteket (beleértve a romákat és a harmadik ország népeit), hogy érvényesülhessenek a tolerancia és a diszkrimináció-mentesség alapelvei, és mélyülhessen a társadalmi, gazdasági és politikai integráció az Unió minden lakosa között;

30.   sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a menekültek, a menedékért folyamodók, és a bevándorlók gyermekei megfelelően be tudjanak illeszkedni az oktatási rendszerbe;

Nemi alapon történő megkülönböztetés

31.   rámutat, hogy a megkülönböztetés-ellenes hatályos jogszabályok ellenére a nők a mindennapi élet több területén továbbra is diszkrimináció áldozatai;

32.   mély csalódottsággal jegyzi meg az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos politikák negyedszázados fennállását követően, hogy a nemek között a fizetésben mutatkozó eltérés még alig csökkent; felhívja a Bizottságot, hogy 2005 vége előtt készítsen jelentést a nemek között a fizetésben mutatkozó eltérés helyzetéről az egyes tagállamokban;

33.   rámutat, hogy bár történt előrelépés a nők foglalkoztatása terén, és annak ellenére, hogy magasan képzettek, ugyanazért a munkáért még mindig kevesebb fizetést kapnak, mint a férfiak, és a munkáltatók továbbra is gyanakvással kezelik őket a terhesség és az anyaság miatt; szintén rámutat a szexuális zaklatás eseteire, amikor a nők a nyilvános megszégyenítéstől vagy az elbocsátástól félve nem mernek panaszt tenni;

34.   kiemeli a nemek kérdésére történő összpontosítás jelentőségét minden hátrányos megkülönböztetésben részesülő csoport vonatkozásában, mivel ezen csoportok női tagjainak gyakran sajátos problémákkal kell szembenézniük;

35.   felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki módszereket az etnikai hovatartozás és a nemek közötti összefüggés vizsgálatára, valamint a nőkkel és lányokkal szembeni megkülönböztetés számos formájának és a rájuk gyakorolt hatásainak megállapítására annak érdekében, hogy e módszerek alapján jogi eszközöket, politikákat és programokat lehessen kialakítani és végrehajtani;

36.   felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy azok a nők, akik valamilyen nemzeti kisebbséghez (különösen a roma/szinto kisebbséghez) tartoznak vagy bevándorlók a megkülönböztetés több hátrányos formájában részesülnek, ezért ilyen esetekben koherens politikai megközelítésre van szükség;

37.   felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tulajdonítsanak kiemelt jelentőséget a nemzeti és vallási kisebbségek női tagjainak, mivel gyakorta éri őket hátrányos megkülönböztetés nemcsak a többség, de saját kisebbségük tagjai részéről is; a tagállamoknak lépéseket és intézkedéseket kellene tenni az ilyen helyzetben lévő nők jogainak védelme érdekében; ezen intézkedések között szerepelhet a közösségi és nemzeti szinten mindenki, és különösen a nők számára garantált jogokkal kapcsolatos folyamatos információnyújtás a kisebbségek női tagjai részére;

A roma közösség

38.   úgy ítéli meg, hogy ez a közösség különleges védelmet igényel, hiszen az Unió bővítésével az egyik legnagyobb kisebbség lett az EU-ban és mint közösség a történelem folyamán erősen marginalizálódott és néhány kulcsfontosságú területen nem tudott fejlődni és megjegyzi, hogy gyakran semmibe veszik és rossz hírbe hozzák a roma kultúrát, történelmet és nyelveket;

39.   megállapítja, hogy a romák gyakran szembesülnek faji alapú elkülönítéssel és azzal a kockázattal, hogy gyakran tévesen helyezik el őket a szellemileg fogyatékosok számára fenntartott iskolákban, megkülönböztetést szenvednek el a lakhatás, az egészségügy és a közszolgáltatások területén, magas munkanélküliségi arányoktól szenvednek, és jogaikat a hatóságok is gyakran megtagadják tőlök és politikailag is alulképviseltek;

40.   örömmel fogadja a fent említett zöld könyv megjelenését, mely a bővítés utáni EU-ban élő romák problémáinak kezelésével foglalkozik, valamint a nemzeti hatóságok részére a romákat és más hátrányos helyzetű csoportok megsegítését szolgáló strukturális alapok felhasználásáról szóló munkaértekezlet megszervezéséről és a romák részére egy speciális bizottsági szakmai gyakorlat-tervezet bevezetéséről is említést tesz; bár úgy véli, hogy a legszembetűnőbb hátrányokat más módon is lehet kezelni, mint például:

Új és letelepedett bevándorlók

41.   úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi bevándorlók speciális diszkriminációt tapasztalhatnak, amely néhány tekintetben különbözik attól a diszkriminációtól, amivel az Európai Unióba letelepedő bevándorlók második, harmadik és negyedik generációjával érkező etnikai kisebbséghez tartozó EU állampolgárok szembesülnek;

42.   fontosnak tartja különbséget tenni a frissen bevándorolt kisebbségek, illetve azon hagyományos nemzeti és etnikai kisebbségek között, akik azon a terület bennszülöttei, ahol élnek;

43.   úgy ítéli meg, hogy a bevándorolt kisebbségeknek leginkább a mielőbbi társadalmi integrációra van szüksége, többek között azáltal, hogy a tagállamok a honosítás folyamatát tovább egyszerűsítik, biztosítva azonban, hogy a beilleszkedés ne járjon nemkívánatos asszimilációval vagy káros következményekkel a területükön élő személyek kollektív identitástudatára nézve; úgy ítéli meg, hogy hasonlóan fontos minden uniós tagállamban született és élő személy állampolgársághoz való jogának elismerése;

Nyelvi kisebbségek

44.   úgy ítéli meg, hogy különös figyelmet kell fordítani a nyelvi kisebbségekhez tartozó emberek csoportjaira, és felszólítja a Bizottságot, valamint a tagállamokat arra, hogy őket a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában, a nemzeti kisebbségek védelmét szolgáló európai keretegyezményben és a fent említett hágai és lundi ajánlásokban lefektetett elvekkel összhangban kezelje;

Az egyes tagállamok területein élő hagyományos vagy etnikai kisebbségek

45.   úgy ítéli meg, hogy a hagyományos nemzeti kisebbségek problémái kezelésének a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvein alapuló döntéshozatalban történő hatékony részvétel az egyik leghatékonyabb módja, az Unión belüli legjobb gyakorlatot követve;ösztönzi azokat a tagállamokat, melyek még nem ratifikálták a nemzeti kisebbségek védelmét szolgáló európai keretegyezményt, hogy ezt késedelem nélkül tegyék meg;

46.   úgy ítéli meg, hogy ezeknek a hagyományos nemzeti kisebbségi közösségeknek olyan különleges szükségleteik vannak, amelyek eltérnek az egyéb nemzetiségi csoportokéitól, illetve, hogy magának az Uniónak megfelelőbb módon kell ezeket a szükségleteket figyelembe vennie, hiszen ezeknek a száma a bővítést követően jelentőssé vált;

A tagállamok területén tartósan letelepedett hontalan személyek

47.   úgy ítéli meg, hogy azok a személyek, akik egyetlen államnak sem állampolgárai és állandó jelleggel laknak a tagállamokban, különleges helyzetben vannak az Unión belül, és kéri az érintett tagállamokat, hogy minden tőlük tehetőt megtéve arra ösztönözzék ezeket a személyeket, hogy vegyék fel országuk állampolgárságát annak érdekében, hogy az EU állampolgárok teljes körű jogait élvezhessék;

48.   felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzák a nemzeti kisebbségek közéletben történő hatékony részvételével kapcsolatos azon elvet, amelyet a nemzeti kisebbségek védelmét szolgáló európai keretegyezmény 15. cikke, valamint az EBESZ lundi ajánlásai tartalmaznak a tagállamok területén élő hontalan személyekkel kapcsolatban és amely kulcsfontosságú integrációjukhoz, és felhívja őket arra hogy a lehető leggyorsabban egyszerűsítsék le és gyorsítsák fel a honosítási folyamatot, hogy minél előbb kiterjeszthessék az EU állampolgárságot azon személyek többségére, akik azt még nem birtokolják;

Jogalkotási intézkedések, melyeket az alkotmányszerződés hatályba lépése előtt kell megtenni

49.   gratulál a Bizottság munkájához a 13. cikket illetően, és ösztönzi egy általános stratégia kidolgozásának folytatására az Unión belüli kisebbségeket érintő problémákkal kapcsolatosan a már meglévő diszkriminációellenes jogalkotás erősítésének folytatásával, és előre jelezve a további lehetséges intézkedéseket az alábbi szerződési cikkekre építve:

50.   felhívja a Tanácsot, hogy jusson egyezségre a Bizottságnak a fajgyűlölet és az idegengyűlölet elleni harcról szóló tanácsi kerethatározatára vonatkozó javaslatáról(10); úgy ítéli meg, hogy a kerethatározat fontos lépés lesz az EU-ban bűncselekménynek tekintett fajgyűlölő/idegengyűlölő erőszak büntetőjogi elítélésében, és a fajgyűlölő/idegengyűlölő indíttatást súlyosbító körülményként ismeri el, mely hosszabb büntetés kiszabásához vezet; emlékeztet 2002. július 4-ei(11) állásfoglalására, amely kedvezően nyilatkozott a javaslatról és üdvözli a Bel- és Igazságügyi Tanács 2005. február 24-i döntését, amely a korábban halogatott kerethatározat újratárgyalásáról szól;

Jövőbeni gazdasági és pénzügyi intézkedések

51.   figyelembe veszi, hogy az Európai Uniónak a tagállamok intézkedéseit helyi, regionális és nemzeti szinten is megfelelő finanszírozással kell támogatnia:

Intézkedések alkalmazása és a visszacsatolási mechanizmus

52.   üdvözli a Bizottság ezen területen tett legutóbbi kezdeményezéseit, melyek szerint:

53.   felhív a közvetlen és közvetett megkülönböztetéssel kapcsolatos adatok gyűjtésére (vagyis a szegénység kockázata mellett élők, a foglalkoztatottak és a munkanélküliek, valamint az iskolázottság szintjének aránya a nemzeti kisebbségekhez tartozó emberek között), hogy biztosítani lehessen a tagállamok diszkriminációellenes és kisebbségvédelmi politikáinak hatékonyságáról szóló megfelelő visszajelzést;

54.   felhívja a tagállamokat, hogy illesszék be a nemekkel kapcsolatos kérdést a fajgyűlölet, a faji alapon történő megkülönböztetés, az idegengyűlölet és ezekhez kapcsolódó intoleranciák megszüntetésére kialakított cselekvési tervükbe és különösen, hogy alakítsanak ki egy a nemek közti különbségeket figyelembe vevő és nemekre jellemző irányelveket és jelzőket dolgozzanak ki és használjanak nemektől független adatokat minden szinten;

55.   sürgeti speciális egységek felállítását a tagállamok és a csatlakozó, valamint a tagjelölt országok bűnüldöző szervein belül a fajgyűlölet által motivált szabálysértések és a fajgyűlölő csoportok tevékenységének visszaszorítására; ezeknek az egységeknek olyan rendszereket kell felállítaniuk, amelyek monitorozzák, osztályozzák, nyilvántartják, és figyelemmel kísérik a tudomásukra hozott rasszista incidenseket; javasolja, hogy az adatvédelmi biztosítékokkal összhangban, valamint a bűnüldöző szervekkel (mint például a rendőrséggel és az állami büntetőeljárási szolgálatokkal) karöltve az EUMC fejlessze tovább a rasszista incidensekkel kapcsolatos adatok gyűjtésére vonatkozó iránymutatásokat; bátorítja a rasszista bűncselekményekkel/áldozatvizsgálatokkal kapcsolatos adatok összegyűjtésére szolgáló alternatív mechanizmusok kidolgozását;

56.   felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a közszolgáltatásban és a tanácsadásban dolgozó alkalmazottak ismerjék az etnikai kisebbségekhez tartozó nőket és a női bevándorlókat érintő sajátos kérdéseket, valamint hogy ezen alkalmazottak részesüljenek a nemi vonatkozásokat figyelembe vevő rasszizmus elleni képzésben;

57.   megerősíti azon meggyőződését, hogy az emlékeztetés és felvilágosítás nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy az intolerancia, a diszkrimináció és a rasszizmus eltűnhessen, valamint sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erőteljesebben harcoljanak az antiszemitizmus és a fajgyűlölet ellen a felvilágosítás támogatásával, és azáltal, hogy:

58.   felkéri a tagállamokat, hogy vezessenek be diszkrimináció-ellenes jogszabályokat, beleértve az EK-Szerződés 13. cikkén alapuló pozitív intézkedéseket, melyek figyelembe veszi a nemekkel kapcsolatos vonatkozásokat;

59.   meggyőződése, hogy a másodlagos elvekkel összhangban szoros együttműködés szükséges a kisebbségi csoportok és a helyi, regionális, nemzeti és európai intézmények képviselői között a következőket figyelembe véve:

60.   figyelembe véve az EK-Szerződés 262. és 265. cikkét, felkéri a Régiók Bizottságát és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy mondjanak véleményt a jelen állásfoglalásban felvetett kisebbségvédelmi és a megkülönböztetés elleni politikákról; arra bíztatja a két bizottságot, hogy 2006 közepéig készítsék el ezt a véleményt, és koncentráljanak arra a speciális szerepkörre, amelyet a regionális és a helyi hatóságok, valamint a szervezett civil társadalom különböző gazdasági és társadalmi összetevői játszhatnának;

61.   kiemelkedően fontosnak tekinti, hogy az Alapvető Jogok Ügynöksége az európai intézményekkel való együttműködés hasznos eszközévé váljon, szoros összhangban maradva az alapvető jogokkal foglalkozó nemzeti intézményekkel; az Alapvető Jogok Ügynökségének szintén figyelemmel kellene kísérnie a határozatban kiemelt politikák hatásait, és rendszeresen jelentenie azt az Európai Parlamentnek valamint a nemzeti parlamenteknek;

62.   felkéri a Bizottságot arra, hogy kezdje meg a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelv bevezetésének áttekintését azzal a céllal, hogy az Európai Unió hátrányos megkülönböztetés-ellenes intézkedéseit erősítse, és hogy szervezzen egy nagyszabású konferenciát az érintett szereplők részvételével, különösen a politikai képviselőket és a nemzeti, regionális és helyi közintézmények, nem kormányzati szervezetek és szövetségek képviselőit beleértve, akik ezen a területen folytatják tevékenységüket;

o
o   o

63.   utasítja az elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok, valamint a csatlakozó és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, és a Régiók Bizottságának.

(1) Amint az alkotmányszerződés életbe lép, először fog megjelenni a "kisebbség" kifejezés az elsődleges jogban, két rendelkezésben: a charta 21. cikkében (az Alkotmány II-81. cikke), mely tilt mindenféle "nemzeti kisebbséghez tartozáson" alapuló megkülönböztetést; az Alkotmány I-2. cikkében, mely a "kisebbségek személyek jogait is tartalmazó emberi jogokat" olyan értéknek tekinti, amin maga "az Unió alapul". Az Alkotmány kimondja, hogy az Unió "küzd a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és a férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást, valamint a gyermekek jogainak védelmét" (I-3. cikk (3) bekezdés, 2. albekezdés). (2) HL L 180., 2000.7.19., 22. o. (3) HL L 303., 2000.12.2., 16. o. (4) HL L 269., 2002.10.5., 15. o. (5) HL C 104. E, 2004.4.30., 408. o. (6) A három koppenhágai kritérium egyike alapján érvényesülnie kell a stabil demokráciának, a jogállamiságnak, az emberi jogoknak, valamint a kisebbségek elismerésének és védelmének. (7) A Bizottság a 2000/43/EK és a 2000/78/E irányelv átvételére vonatkozó nemzeti lépések elégtelen közlése miatt már szabálysértési eljárást indított néhány tagállam ellen. A közeljövőben további szabálysértési eljárásokra lehet számítani "megfelelőség hiánya" (hiányos vagy helytelen átvétel) miatt. (8) A Bizottság súlyos kételyeket fogalmazott meg a 2000/43/EK irányelvben előírt egyenlő elbánással foglalkozó testületek működésével kapcsolatban. Ahol már léteznek ilyen testületek, ott kételyek merülnek fel függetlenségükkel és megfelelő működésükkel kapcsolatban. (9) 1 A homofób gyűlölet szította bűncselekményekre példa a londoni szögbomba (1999), a lengyelországi és a boszniai "LGBT Pride Marches" melegfelvonulások elleni támadások (2004), valamint a Sebastien Nouchet ellen elkövetett brutális támadás, akit Franciaországban elevenen gyújtottak fel saját szülővárosában (2004). (10) HL C 75. E, 2002.03.26., 269. o. (11) HL C 271. E, 2003.11.12., 558. o.