Index 
Elfogadott szövegek
2005. szeptember 8., Csütörtök - Strasbourg
Természeti katasztrófák (tüzek és áradások)
 Alapvető iránymutatások a fenntartható európai idegenforgalomról
 Európai Iskolák
 Turizmus és fejlődés
 Éhínség Nigerben
 Az emberi jogok megsértése Kínában, különös tekintettel a vallásszabadságra
 Politikai foglyok Szíriában
 Súlyos és elhanyagolt betegségek a fejlődő országokban

Természeti katasztrófák (tüzek és áradások)
PDF 141kWORD 72k
Az Európai Parlament állásfoglalása az idei nyár európai természeti katasztrófáiról
P6_TA(2005)0334RC-B6-0458/2005

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 2., 6. és 174. cikkére,

–   tekintettel az európai áradásokról szóló 2002. szeptember 5-i állásfoglalására(1), az éghajlatváltozásról szóló Buenos Aires-i konferencia eredményéről szóló 2005. január 13-i állásfoglalására(2), a portugáliai aszályról szóló 2005. április 14-i állásfoglalására(3), és a Spanyolországot sújtó aszályról szóló 2005. május 12-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezményéhez fűzött 1997. december 11-i Kyotói Jegyzőkönyvre, és a Kyotói Jegyzőkönyv EK általi, 2002. május 31-i megerősítésére,

–   tekintettel a Bizottság Közös Kutatóközpontjának fenntarthatósággal és kutatással foglalkozó intézete (Institute for Sustainability and Research) által kiadott, éghajlatváltozásról és az európai vizek állapotáról szóló jelentésre(5),

–   tekintettel a "Forest Focus" rendeletre(6),

–   tekintettel a Bizottságnak az európai erdészeti stratégiáról szóló 1998. november 3-i közleményére (COM(1998)0649),

–   tekintettel a Bizottságnak a jövőbeli LIFE+ programról szóló 2004. szeptember 29-i javaslatára (COM(2004)0621),

–   tekintettel az új Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra (EMVA),

–   tekintettel a Bizottságnak az EU katasztrófákra és válságokra való reagálási képességéről szóló 2005. április 20-i közleményére (COM(2005)0153),

–   tekintettel a Bizottságnak a polgári védelmi intézkedések javításáról szóló 2005. április 20-i közleményére (COM(2005)0137),

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   tekintettel az európai éghajlat változékonyságára, valamint a pusztító tüzekre és hatalmas áradásokra, amelyek az európai kontinensen, többek között az Európai Unió tagállamaiban, a tagjelölt országokban és a közvetlen szomszédos országokban pusztítottak 2005 nyarán; mivel a Katrina hurrikán az Egyesült Államok Louisiana, Mississippi és Alabama államaiban példátlan pusztítást végzett,

B.   tekintettel arra, hogy az érintett országokban emberek tucatjai – tűzoltók, a fegyveres erők tagjai, civilek és önkéntesek – vesztették életüket a különösen ádáz tüzek és óriási áradások elleni küzdelemben,

C.   tekintettel arra, hogy ezek a katasztrófák hatalmas károkat okoztak Európában, beleértve több százezer hektárnyi erdő és vegyes növényzet, szőlő, olaj- és gyümölcsöskertek, házak és mezőgazdasági infrastruktúra pusztulását Portugáliában, Spanyolországban Franciaországban és Görögországban,

D.   mivel néhány tűz az idei nyárra jellemző aszályra és a magas hőmérsékletre vezethető vissza, azonban a vidéki területek elhanyagolása, az elégtelen erdőgondozás, a nem megfelelő fafajták egymás mellé telepítése, és jelentős százalékban a bűnözés is hozzájárult a helyzet alakulásához,

E.   mivel a Dél-Európában kialakult szélsőséges és súlyos aszály hozzájárult a föld nedvességtartalmának csökkenéséhez, és így az erdőtüzek veszélye és ereje megnövekedett; mivel az elmúlt néhány év során több alkalommal fordult elő aszály és az erdőtüzek száma is emelkedett a dél-európai térségben, fokozva a sok térséget érintő sivatagosodási folyamatot és hatást gyakorolva a mezőgazdasági, állattenyésztési és erdészeti erőforrásokra,

F.   mivel az éghajlatváltozás a XXI. század egyik legnagyobb kihívása, amely jelentős globálisan káros környezeti, gazdasági és társadalmi következményekkel jár, ideértve a Föld egészén tapasztalható szélsőséges időjárási események előfordulásának és intenzitásának növekedését is; mivel a Kyotói Jegyzőkönyvben foglalt célok alapvető fontosságú feltételei egy globális éghajlatváltozási stratégia létrehozásának, de további célokat kell felállítani a 2012 utáni időszakra,

G.   tekintettel az ezen tüzek és áradások okozta, a helyi gazdaságokban, a termelőtevékenységben és idegenforgalomban jelentkező károkra,

H.   mivel e tüzek a dél-európai országok közös és visszatérő problémájának minősülnek, és mivel Európa ezen részében az erdők jellege, valamint éghajlata következtében az Unió egyik legveszélyeztetettebb területeiről van szó,

I.   mivel négy éven belül másodszorra fordul elő, hogy Európa középső, keleti és északi területeit súlyos áradás sújtja, közvetlenül érintve több ezer családot, házaikat és egyéb jellegű magántulajdont, csakúgy, mint a közérdekű infrastruktúrát és mezőgazdaságot,

J.   mivel a tagállamok, különösen pedig a kohéziós országok, a csatlakozásra váró, valamint a szomszédos országok számára nehézséget okoz egy ilyen hatalmas természeti katasztrófával segítség nélkül megbirkózni, és világos, hogy szolidaritásra és támogatásra van szükségük,

K.   mivel a tüzek és az áradások okozta károk sok esetben átnyúlnak a belső határokon, és ezáltal szükségessé teszik a közösségi polgári védelmi mechanizmusok és a természeti katasztrófák elleni védekezéshez használt közös erőforrások erősítését,

L.   mivel a vidékfejlesztési politika nem elégséges e probléma leküzdéséhez; mivel meglepő módon az új Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) nem nyújt pénzügyi támogatást a gazdáknak tűzgátak emeléséhez,

M.   mivel a Bizottság európai erdészeti stratégiáról szóló közleménye nem tartalmaz javaslatokat a tüzek megfékezésére, annak ellenére, hogy a tüzek játsszák a főszerepet az európai erdők pusztulásában,

N.   utalva a Bizottság mezőgazdasági kockázat- és válságkezelésről szóló közleményére, valamint a az EU katasztrófákra és válsághelyzetekre történő reagálási képességéről és a polgári védelmi műveletek javításáról szóló közleményére,

1.   szolidaritását és őszinte együttérzését fejezi ki az elhunytak családjainak és a nyár során bekövetkezett katasztrófák által érintett területek lakosainak; tisztelettel adózik a tűz ellen életük kockáztatásával küzdő tűzoltók és civilek áldozatvállalása előtt;

2.   úgy véli, hogy e csapások következményei nem pusztán nemzeti szintűek, hanem valódi európai elkötelezettséget is szükségessé tesznek;

3.   üdvözli az EU és tagállamai által a tagállamok és a tagjelölt államok érintett régiói iránt tanúsított szolidaritást, valamint a hatóságaiknak és mentőszolgálataiknak nyújtott jelentős segítséget;

4.   aggodalmát fejezi ki a természeti katasztrófák egyre növekvő száma miatt, amely a szakértők szerint főként az éghajlatváltozás következménye, az egyre súlyosabb események miatt;

5.   megismétli azon álláspontját, miszerint a Kyotói Jegyzőkönyv továbbra is központi eleme az éghajlatváltozás megállításáért folytatott világméretű stratégiának; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a Kyotóban és annak folytatásaként vállalt kötelezettségek teljesítésére; úgy véli, hogy az említett szélsőséges időjárási viszonyok szintén felhívják a figyelmet az éghajlatváltozás elleni ambiciózus, világméretű fellépés szükségességére;

6.   egyetért azzal, hogy a Szolidaritási Alap szabályait sürgősen módosítani kell annak érdekében, hogy egyértelműen kiterjedjenek a katasztrófák, például az aszályok és az erdőtüzek által sújtott lakosságnak nyújtott támogatásra is, és kötelezzék a nemzeti hatóságokat arra, hogy tájékoztassák a polgárokat a közösségi pénzügyi támogatásról, és hogy e támogatást tegyék láthatóvá az egyes projektekben; ragaszkodik továbbá e támogatás azonnali nyújtásához az érintett területeken és országokban;

7.   kéri a Szolidaritási Alap visszaillesztését az EU költségvetésébe, és reméli, hogy a Bizottság gyorsan rendelkezésre bocsátja a szükséges összegeket miután az érintett tagállamok beterjesztik a támogatásra irányuló kéréseiket, ideértve az előcsatlakozási támogatásokat is, annak érdekében, hogy a tagjelölt és harmadik államok gyorsan meg tudjanak küzdeni az áradások következményeivel;

8.   kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa együttműködését a nemzeti hatóságokkal az érintett lakosság támogatása érdekében, valamint annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a tűzesetek és áradások környezeti hatásait, biztosított legyen az állami támogatás az érintett területek termelési képességének helyreállításához, a munkahelyteremtéshez, és hozzon megfelelő intézkedéseket a munkahelyek és egyéb bevételi források elvesztéséből adódó szociális költségek ellentételezésére; szintén sürgeti a Bizottságot, hogy sürgesse meg a szükséges közösségi adminisztratív eljárásokat, nevezetesen azokat, amelyek a strukturális alapok és a Kohéziós Alap újraprogramozásával kapcsolatosak, és tegye az alapok rendkívül merev elosztási folyamatát rugalmasabbá;

9.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy munkálkodjanak a természeti katasztrófák esetén szükséges polgári védelmi intézkedések nagyobb koordinálásán, hogy meg lehessen előzni és csökkenteni lehessen a pusztítás következményeit, biztosítva az azonnali riasztás összehangolásához és a logisztikai eszközök bevethetőségéhez szükséges forrásokat, főként a polgári védelem számára vészhelyzetben juttatható kiegészítő eszközök előirányzása és egy európai polgári védelmi alakulat létrehozása révén, figyelembe véve a határmenti térségek különös veszélyeztetettségét;

10.   felhívja a Tanácsot, hogy ne tévessze szem elől annak szükségességét, hogy az ilyen katasztrófák megelőzését, illetve az általuk okozott károk korlátozását szolgáló politikákba hosszú távon be kell fektetni, és ennélfogva hagyjon fel azon stratégiájával, hogy a következő pénzügyi tervet az európai uniós GNI 1%-ára korlátozza;

11.   felhívja az Európai Bizottságot, hogy részletesen – különösen az európai erdők szempontjából – vizsgálja meg az e nyáron történt tűzesetek okait, következményeit és utóhatásait, tegyen javaslatot az erdőtüzek ellenőrzésére közösségi politika kialakítására vonatkozóan, és fogalmazzon meg egy közös tűzvédelmi jegyzőkönyvet; kéri, hogy az érintett területek újraerdősítésére a biológiai-éghajlati és környezeti adottságok tiszteletben tartásával kerüljön sor, olyan fajok telepítésével, amelyek ellenállóbbak a tűzzel és a szárazsággal szemben, és képesek alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz; hangsúlyozza a közösségi támogatás szükségességét az erdők újratelepítéshez;

12.   felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a víz, a termőföld és a biológiai erőforrások fenntarthatóbb felhasználását előmozdító intézkedéseket, különösen Dél-Európában, ideértve a lakossági tudatosság növelését is;

13.   sajnálatát fejezi ki a Tanács azon döntése miatt, hogy a továbbiakban nem nyújtanak támogatást a gazdáknak az tűzgátak építésére, és kéri e támogatás visszaállítását; ismételten hangsúlyozza, hogy ki kell dolgozni az erdőtüzek hatékony megelőzésének politikáját, megerősíti, hogy a Bizottságnak bátorítania kell az ellenőrző és megelőző intézkedéseket, különösen a "Forest Focus" rendelet és az Európai Unió erdészeti stratégiája keretében, hogy megvédje a közösség erdeit a tüzektől, és különösen hogy megfelelően finanszírozza az erdőtűz-megelőzésre irányuló intézkedéseket, például a tűzelválasztókat, tűzvédő ösvényeket, tűzoltási útvonalakat, kutakat és erdőgazdálkodási programokat;

14.   javaslatot tesz egy, az aszályok, az elsivatagosodás, az árvizek és az éghajlatváltozás egyéb hatásai elleni európai megfigyelőközpont létrehozására az információgyűjtés és a hatékonyabb védekezés érdekében;

15.   úgy véli, hogy a legutóbbi események során keletkezett károk tovább hangsúlyozzák, hogy a megelőzés költségei sokkal alacsonyabbak, mint a globális felmelegedés következményei által okozott veszteségek; elismeri továbbá, hogy a veszélyes éghajlatváltozás megállításához szükséges politikák többszörös nyereséget hoznak a kőolajfüggőség csökkentése, a levegő minőségének javítása és a megtakarítások szempontjából;

16.   kéri az erdészeti politika uniós szintű megerősítését, nagyobb súlyt biztosítva számára az európai mezőgazdaság multifunkcionális szerepében kettős céllal: egyrészt a falusi lakosság megtartása és foglalkoztatása céljából, másrészt pedig az erdőterületek jelentős növelése végett;

17.   kéri a Bizottságot, hogy a megfelelő pénzügyi eszközökben támogatható kiadásként szerepeltesse az erdőtüzek megelőzésére és leküzdésére szolgáló műszaki felszerelések tárfinanszírozásának lehetőségét, ideértve a légi járműveket is;

18.   kéri a környezetet károsító bűncselekmények elleni büntetőjogi intézkedések megerősítését, különösen az erdőtüzeket okozó cselekmények esetében;

19.   kéri, hogy – az erdőtüzek következtében leégett területekkel kapcsolatos spekulációkat megakadályozó várostervezési szabályozástól függetlenül – szülessenek egyéb olyan intézkedések is, amelyek kötelezően előírják a tulajdonosok számára az érintett területek újratelepítését és az erdő megfelelő gondozását;

20.   kéri a Bizottságot, hogy növelje az áradások megelőzésére irányuló kutatások forrásait és hangolja össze a különböző tagállamok által e téren végzett kutatómunkát, hogy mihamarabb koherens energetikai és közlekedési szállítási politika jöhessen létre a kockázatok megelőzése terén;

21.   a maga részéről vállalja, hogy megteszi a szükséges lépéseket egy olyan stratégia elfogadására közösségi szinten, amely közép- és hosszú távon a jövőre tekintettel lehetővé teszi az erdőtüzek megakadályozását;

22.   felkéri az Elnökök Értekezletét,

   hogy engedélyezze egy, az erőtüzekről, aszályokról és áradásokról szóló saját kezdeményezésű jelentés elkészítését a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság közötti együttműködési eljárás keretében;
   hogy szervezzen közös meghallgatást az erdőtüzekről, aszályokról és áradásokról;
   hogy engedélyezzen hivatalos látogatást Közép- és Dél-Európa azon területeire, amelyeket idén nyáron természeti katasztrófa sújtott;

23.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalását, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az erdőtüzek által érintett tagállamok kormányainak és az érintett területek helyi hatóságainak.

(1) HL C 272. E, 2003.11.13., 471. o.
(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0005.
(3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0139.
(4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0187.
(5)http://ies.jrc.cec.eu.int/fileadmin/Documentation/Reports/Inland_and_Marine_Waters/Climate_Change_and_the_European_Water_Dimension_2005.pdf..
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2003. november 17-i 2152/2003/EK rendelete a Közösségen belüli erdők és környezeti kölcsönhatások megfigyeléséről (Forest Focus) (HL L 324., 2003.12.11., 1. o.). A 788/2004/EK rendelettel (HL L 138. E, 2004.4.30., 17. o.) módosított rendelet.


Alapvető iránymutatások a fenntartható európai idegenforgalomról
PDF 406kWORD 108k
Az Európai Parlament állásfoglalása a fenntartható európai idegenforgalom új távlatairól és új kihívásairól (2004/2229(INI))
P6_TA(2005)0335A6-0235/2005

Az Európai Parlament,

—  ‐ tekintettel a Bizottság "Irányvonalak az európai idegenforgalom fenntarthatósága érdekében" című 2003. november 21-i közleményére (COM(2003)0716),

—  ‐ tekintettel a Tanács 2002. május 21-i állásfoglalására az európai idegenforgalom jövőjéről(1),

—  ‐ tekintettel 2002. május 14-i állásfoglalására az európai idegenforgalom jövőjéért való közös munkáról(2),

—  ‐ tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—  ‐ tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Kulturális és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0235/2005),

A.   mivel Európa a világ első számú idegenforgalmi célpontja; mivel az idegenforgalmi és utaztatási szolgáltatások legalább 4 %-os arányban közvetlenül hozzájárulnak az EU GDP-jéhez és több mint 7 millió közvetlen munkahelyet jelentenek; mivel több mint 2 millió vállalkozás ‐ legnagyobb arányban kis- és középvállalkozás ‐ vesz részt közvetlenül az idegenforgalmi szolgáltatások nyújtásában,

B.   mivel az Unió bővítése újabb, széles idegenforgalmi lehetőségekkel rendelkező tagállamokkal még inkább erősíti majd az ágazat gazdasági súlyát és jelentőségét az európai növekedés számára; mivel a idegenforgalom fejlődése az új tagállamokban a növekedéshez a GDP 3%-os arányában fog hozzájárulni, illetve 3 millió új munkahely megjelenését fogja eredményezni,

C.   mivel az EU népmozgalmi folyamatai a lakosság fokozatos öregedésének irányába mutatnak, és ez a körülmény egy sokkal átfogóbb idegenforgalmi piac kialakulását vetíti előre a 60 év feletti személyek arányának növekedésével, akiknek utazási célja elsősorban egy déli ország, ahol hosszabb időt kívánnak eltölteni elő- vagy utószezonban, amely a szociális és egészségügyi szolgáltatásaira és az ingatlanpiacra is hatással lesz,

D.   mivel az Európán belüli idegenforgalom ezenkívül hozzájárul Európa kultúrájának és örökségének megismertetéséhez, s ezzel erősíti a közös azonosságtudatot és a sorsközösség érzését az Unió polgáraiban,

E.   mivel a idegenforgalom kérdésében jelenleg nem érvényesül közösségi politika, és a szubszidiaritás elvének alapján elsősorban a tagállamok hatáskörébe tartozik,

F.   mivel ugyanakkor a idegenforgalomra számos, közösségi hatáskörbe tartozó politika hatással van, és ez azt jelenti, hogy uniós szinten jobban figyelembe kellene venni, ám ‐ a különböző eddigi intézkedések ellenére ‐ az idegenforgalmi ágazat uniós szinten nem kapja meg a neki járó figyelmet,

G.   mivel a idegenforgalom azon túl, hogy közvetlenül hozzájárul a területfejlesztéshez, a területek közti kohézióra és egyensúlyra is hatással van, és ez azt jelenti, hogy az uniós politikákat összefüggő és rendezett programok révén össze kell hangolni,

H.   mivel a idegenforgalom elősegíti a minőségi szolgáltatások iránti belső piaci kereslet kialakulását, amely hozzájárulhat az európai gazdaság fellendüléséhez; mivel az európai szintű idegenforgalomnak és az európai idegenforgalmi szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásoknak minőségi, biztonsági, szórakoztatási és fogyasztói jogi szempontból globális mércét kell jelenteniük, ezáltal növelve az ágazat versenyképességét,

I.   mivel a fenntartható idegenforgalom célja az erőforrásokra gyakorolt hatás csökkentése és anyagi vagy szellemi haszon létrehozása Közösségben, és ezzel egyidejűleg annak a folyamatnak az ösztönzése, amelynek keretében fejlődnek az érintett területek és mindaz az infrastruktúra, amelyen az idegenforgalmi hasznosítás történik,

A szolgáltatások versenyképessége és minősége

1.   megállapítja, hogy a idegenforgalom alapvetően hozzájárul a növekedéshez, a foglalkoztatottsághoz és az új kommunikációs és információs technológiákhoz; s így a lisszaboni folyamat középpontjában áll;

2.   emlékeztet arra, hogy az idegenforgalom az egyik legnagyobb növekedési és munkahely-teremtési lehetőséggel rendelkező gazdasági ágazat, különösen a fiatalok és a nők szempontjából; emlékeztet arra is, hogy olyan gazdasági ágazatról van szó, amely számos, különböző termelési jellemzővel és jelentős munkaintenzitással rendelkező tevékenységi körből áll, számos szakmai területen, amelyek mind a tevékenységi kör, mind pedig a szakosodás foka tekintetében rendkívül eltérőek lehetnek,

3.   megjegyzi, hogy egyrészt egyes régiókban idegenforgalmi túlkínálat alakult ki, amely aránytalanul megterheli a környezetet és az ott élő lakosságot, másrészt pedig vannak olyan régiók, amelyek idegenforgalmi régióként jelentős fejlődési lehetőséggel rendelkeznének,

4.   emlékeztet rá, hogy a idegenforgalom nemzetközi szinten igen kompetitív környezetben működik, az európai idegenforgalmi szereplők által birtokolt piaci részesedés aránya egyre csökken, s félő, hogy Európa pozíciója is meggyengül a világban;

5.   figyelmeztet arra, hogy más piacok, például Brazília, Kína, India és Oroszország gazdasági növekedése és fejlődése a kereslet további jelentős növekedéséhez fog vezetni, és az európai idegenforgalmi ágazatnak és az utazásszervezőknek olyan helyzetben kell lenniük, hogy eleget tudjanak tenni ennek a keresletnek;

6.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai szabályozás egyrészt védje a fogyasztókat, másrészt ‐ főként a minőségi idegenforgalmi szolgáltatások támogatásával ‐ segítse elő kedvező környezet kialakulását az európai idegenforgalmi ágazat számára;

7.   alapvető jelentőséget tulajdonít az idegenforgalmi szolgáltatások belső piaca kiteljesítésének és az utazásszervezők közötti tényleges egyenlő elbánásnak; ezzel kapcsolatban javasolja az idegenforgalmi szolgáltatások – az ágazat együttműködésével történő – közösségi szintű osztályozását amelyet különösen a szállodai szolgáltatások osztályozása során lehetne alkalmazni; továbbá célszerűnek tartja, hogy intézkedéseket tegyenek az idegenforgalmi szakmai profilok pontos meghatározására és harmonizálására, többek között azzal a céllal, hogy elkerüljék az értelmetlen átfedéseket, és olyan átlátható szolgáltatásokat biztosítsanak, amelyek nem zavarják össze a felhasználókat;

8.   felszólítja a Tanácsot, hogy adjon újra szabad utat a 77/388/EGK tanácsi irányelv javasolt felülvizsgálatára vonatkozó munkának az utazási irodák sajátos rendszere tekintetében (COM(2002)0064); megerősíti, hogy támogatja a külön hozzáadottérték-adó szabályozás egyszerűsítésére és az Európai Unióba települt utazásszervezők versenyhelyzetének harmadik országok utazásszervezőivel szembeni megóvására vonatkozó célokat; felszólítja a Tanácsot, hogy soron kívül zárja le a 77/388/EGK irányelvet a kedvezményes hozzáadottérték-adók tekintetében módosító tanácsi irányelvre irányuló javaslattal (COM(2003)0397) kapcsolatos döntéshozatalt, hogy a tagállamok a idegenforgalommal összefüggő tevékenységekre ‐ például a szálláshelyekre, a kempingek területegységeinek bérbeadására és az éttermi szolgáltatásokra, szállodákra, szórakoztató parkokra ‐ kedvezményes hozzáadottérték-adót alkalmazhassanak;

9.   kötelezettséget vállal minden, a kézműves kis- és középvállalkozások fejlesztését célzó bizottsági javaslat támogatására, így például a nem élelmiszeripari kézműves termékek ellenőrzött származását igazoló eredetcímkére vonatkozóan;

10.   emlékeztet arra, hogy amikor a mezőgazdasági termelők vendégeket kívánnak fogadni és szállást akarnak adni ‐ annak érdekében, hogy javítsák üzemi bevételeiket, biztosítsák a gazdák vidéki térségekben való maradását, óvják a tájképet, és a helyi hagyományok és a helyi bor- és gasztronómiai különlegességek támogatásán keresztül tartsák fenn a parasztvilág kulturális identitását ‐ a mezőgazdasági idegenforgalom fejlesztése alapvető feltétel a közös mezőgazdasági politika reform céljainak megvalósításához;

11.   megismétli korábbi állásfoglalásait, amelyekben hangsúlyozta az Európai Szakképzés-fejlesztési Központtal (CEDEFOP) történő közös fellépés szükségességét a foglalkoztatottság, a képzés és a szakképzettségek fejlesztése érdekében az idegenforgalmi ágazatban, a valódi szakmai előmenetel lehetőségeinek, valamint az új folyamatokhoz és a növekvő keresleti igényekhez igazodó minőségi szolgáltatásoknak a megteremtése céljából; enyhítik a szezonális munkavállalókat a bizonytalanság miatt érő hátrányos következményeket, valamint hogy az új tendenciákhoz és a növekvő keresleti igényekhez igazodó minőségi szolgáltatásokat teremtsenek meg; emlékeztet továbbá annak célszerűségére, hogy diákok és a tanárok mobilitását támogató európai programok, valamint a szakmai és egyetemi továbbképzések kialakításakor fokozottabban figyelembe kell venni az idegenforgalmi ágazatot, és különösen az egész életen át tartó tanulást ösztönző különleges programok támogatására kell helyezni a hangsúlyt, amelyek igazodnak a munkavállalók körülményeihez;

12.   ezért ‐ az idegenforgalmi képzés fontosságának hangsúlyozása mellett ‐ emlékeztet arra a követelményre, hogy az idegenforgalom kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődésének támogatása érdekében segíteni kell az idegenforgalmi ágazat munkavállalóinak szakképzését, továbbképzését és szakképesítését, és tovább kell javítani az ilyen jellegű kínálatot;

13.   felszólítja a Bizottságot annak vizsgálatára, hogy lehetséges-e a már futó közösségi programok (Erasmus) keretében egy különleges képzési hálózatot kialakítani az idegenforgalmi szakismeretek számára, amely együtt működtethető a foglalkoztatást ösztönző intézkedésekkel és a képzési intézmények összekapcsolásával;

14.   véleménye szerint az idegenforgalmi ágazatban meg kell határozni és erősíteni a fogyasztók jogainak védelmét a védelem új lehetőségeinek meghatározásával, többek között a turisták számára létrehozott békítő kamarák megerősítésével; felhívja a Bizottságot és az érintett csoportosulásokat, hogy törekedjenek a turistákat mint fogyasztókat képviselő szervezetek európai szintű reprezentativitásának fejlesztésére; ezen túlmenően felszólítja a Bizottságot, hogy mérlegelje egy "idegenforgalmi intézkedéscsomag" kidolgozását, amely magában foglalja egyrészt a meglévő irányelvek átdolgozását az idegenforgalmi ágazat fogyasztóinak jogai tekintetében(3), másrészt pedig azokat az új intézkedéseket, amelyeken keresztül az idegenforgalmi szolgáltatások körében javíthatók a minőségügyi szabványok és a fogyasztóvédelem (különösen a szálloda- és vendéglátóiparban, valamint a körutazások szervezésében), miközben folyamatosan figyelembe kell venni a kínálati oldal változásait is (értékesítés az elektronikus médián keresztül);

15.   hangsúlyozza a tagállamok közötti jobb együttműködés szükségességét a harmadik országok polgárainak az EU területére történő lépésének feltételei, valamint a turisták beáramlása és unión belüli mozgása irányába mutató konvergens megközelítés biztosítása tekintetében;

A idegenforgalom biztonsága

16.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre európai szintű, a tagállamokat és az idegenforgalmi ágazat szereplőit tömörítő kapcsolattartó csoportot annak érdekében, hogy összehangolhassák az egészségügyi válsághelyzetek, a természeti katasztrófák vagy a terrorista cselekmények valamint a személyes, jogi és büntetőjogi biztonság hiányának (letartóztatás, emberrablás stb.) kezelésével kapcsolatos információkat, valamint hogy ‐ a válságokból levonható tanulságok nyomán ‐ tegyenek javaslatokat olyan intézkedésekre, amelyek lehetővé teszik a gyors és összehangolt válaszadást az európai turisták védelmének biztosítása és az említett események által érintett utazásszervezők támogatása érdekében;

17.   felszólítja a Bizottságot annak felülvizsgálatára, hogy mennyire hatékonyak a szállodák tűzbiztonságára vonatkozó európai ajánlások(4) (a Bizottság jelentése a szállodák tűzbiztonságáról szóló 1986. december 22-i 86/666/EGK tanácsi ajánlás alkalmazásáról) (COM(2001)0348), hogy szükség van-e intézkedésekre az európai kempingek biztonságának javítása céljából, továbbá hogy szükség van-e az idegenforgalmi szolgáltatások biztonsági szempontjainak további szabványosítására, beleértve a kalandtúrák és veszélyes utazások és tevékenységek idegenvezetőit és vezetőit is; felhívja a Bizottságot, hogy szükség esetén terjesszen elő egy új javaslatot;

18.   emlékeztetve arra, hogy az idegenforgalomban foglalkoztatottak között kiemelkedően magas a nők aránya, hangsúlyozza, hogy olyan stratégiákat kell támogatni, amelyek a női munkavállalók képzését, szakmai továbbképzésekhez való hozzáférését és megfelelő munkakörülményeit szolgálják, továbbá kedvező intézkedéseket vezetnek be a női vállalkozók támogatására ebben az ágazatban;

19.   felszólítja a Bizottságot, hogy fogja össze a bevált tapasztalatok cseréjét célzó hálózat kiépítését a kockázatos sportokat és szabadidős tevékenységeket szervező szervezetek számára, illetve ‐ különösen a fiatalok érdekében ‐ hangolja össze a kockázatok megelőzésével és kezelésével kapcsolatos információkat; ezért felhívja a Bizottságot annak vizsgálatára, hogy célszerű-e az ilyen jellegű veszélyes szabadidős tevékenységeket kínáló cégek számára kötelezővé tenni a lehető legmagasabb szintű átláthatóságot és szakmai színvonalat, valamint kötelező biztosítás megkötését;

20.   felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve valamennyi polgár, de elsősorban a turisták érdekében javítson a 112-es európai segélyhívószám működésén és ismertségén, különös tekintettel a 112-es segélyhívó szolgáltatás biztosításával kapcsolatos nyelvi és műszaki kérdésekre és a gyors reakcióra;

A fenntartható idegenforgalommal kapcsolatos újabb kezdeményezések

21.   üdvözli a fenntartható idegenforgalomra vonatkozó, "Irányvonalak az európai idegenforgalom fenntarthatósága érdekében" című bizottsági közleményben (COM (2003)0716) foglalt javaslatokat;

22.   a idegenforgalmon belül megkülönbözteti a környezeti örökség értékelésének valamennyi formáját, amely az örökség megőrzésére és védelmére alkalmas;

23.   hangsúlyozza a tömeges idegenforgalom veszélyeit, amely a közlekedési hálózat és a fogadóképesség alig kezelhető bővítése, valamint a látogatók szezonális koncentrációja folytán fenyegetést jelent a helyi környezet természeti és társadalmi-gazdasági egyensúlyára; ezért felhívja a Bizottságot, hogy térképezze fel és igazolja a már alkalmazott intézkedések (öko-adók, moratóriumok stb.), illetve a további új intézkedések hatékonyságát, hogy kezelni és kompenzálni tudja ezeket az egyensúlytalanságokat; felhívja a Bizottságot olyan kezdeményezések kialakítására, amelyek alkalmasak arra, hogy megszüntessék az egyensúlytalanságot azok között a területek között, amelyek kedvelt utazási célként lassan túlterheltté válnak, és azok között, amelyek bár ugyanazon az idegenforgalmi területen fekszenek, de alig vannak kihasználva, viszont kiemelkedő történelmi vagy művészeti jelentőséggel bírnak;

24.   megállapítja, hogy azokban a régiókban, ahol a fő idegenforgalmi idény rövid és intenzív, a közbeeső időszakban pedig csekély a idegenforgalmi kínálat, igen erős munkaerő-vándorlás jellemzi az idegenforgalmi ágazatot, és így aligha biztosítható a szolgáltatások állandó színvonala; hangsúlyozza, hogy emiatt erőfeszítésekre van szükség a tartós és kiegyensúlyozott kínálat megteremtése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a munkaerő, a tőke és a szolgáltatások az ágazat szezonális jellegéből eredő alacsony kihasználtságának ellensúlyozására alkalmas eszközöket;

25.   felszólítja a Bizottságot, hogy lépjen fel a nemzeti szabadságolások összehangolása érdekében, hogy megvalósítható legyen a megközelítési útvonalak és az idegenforgalmi infrastruktúra arányos kihasználtsága és a szezonális foglalkoztatási ingadozások mérséklésén keresztül az emberi erőforrások hatékonyabb és fenntarthatóbb alkalmazása;

26.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az ágazat valamennyi szereplője tegyen lépéseket a főszezonon kívüli kereslet megszerzésére, hogy a látogatások az év minden szakára kiterjedjenek, valamint a szállodák és a szállásadáshoz kapcsolódó szolgáltatások kihasználtságának javítása érdekében; ezért rámutat a konferencia- és üzleti idegenforgalom, gyógyászati célú idegenforgalom és vízi idegenforgalom, megemlékezések látogatása, kulturális idegenforgalom ‐ és ezek valamennyi változata és formája, legyen az gasztronómiai, természeti, sporthoz kötődő, szellemi vagy történelmi-, nyelvtanulási célú, vallási, szociális idegenforgalom stb. ‐ kedvező következményeire;

27.   hangsúlyosan követeli olyan szolgálatok létrehozását, amelyek térben és időben irányítják és elosztják a forgalmat, akár azáltal is, hogy megszervezik a turisták mobilitását a túlterhelt vagy éppen a túlterheltség határán álló célterületeken;

28.   véleménye szerint a népesség fokozatos öregedése a szezonon kívüli turisták számának növekedéséhez fog vezetni; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az idős polgárok idegenforgalmát az Európai Unión belül, továbbá a tagállamok közötti együttműködést ezen a területen, aminek során elsőbbséget élveznek az idősek csoportjainak tagállamok közötti cserekapcsolatai és fogadása a fő szezonon kívül; ezt a körülményt egy olyan lehetőségnek kell tekinteni, amely egy erősebb észak‐déli együttműködés kialakításához vezethet; felhívja a Bizottságot, hogy indítson egy időseknek szóló idegenforgalmi programot is, amely hozzájárul az idősebb emberek életminőségének javításához, a munkahelyteremtéshez, a kereslet megteremtéséhez és az európai gazdaság növekedéséhez; a program neve lehetne "Ulysses";

29.   megjegyzi, hogy a idegenforgalom valamennyi európai polgár joga, és megfelelő lépéseket kell tenni annak biztosítására, hogy a sajátos igényeket támasztó fogyasztók csoportja is gyakorolhassa ezt a jogát; ebben az összefüggésben felhívja a Bizottságot egy hasonló kezdeményezés előterjesztésére, amelynek keretében hozzáférhetővé teszik a mozgáskorlátozottak számára az idegenforgalmi és szabadidős létesítményeket, berendezéseket, szolgáltatásokat és útvonalakat, és erről a kezdeményezésről megfelelően tájékoztatják a nyilvánosságot; hangsúlyozza a megfelelő lépések fontosságát is az idős és csökkent képességű turisták fogadását és ellátását végző személyzet képzése terén, valamint annak szükségességét, hogy segítsék a turistáknak szóló reklámok elkészítését és terjesztését oly módon, hogy ahhoz a turisták e csoportjaihoz tartozó személyek is hozzáférhessenek;

30.   elismeri a vándor-idegenforgalom, úgymint lakókocsival megvalósított körút jótékony szerepét a tömeges idegenforgalom kedvezőtlen hatásainak mérséklésében, a turistaforgalom arányosabb eloszlása által; hangsúlyozza azon kezdeményezések támogatásának szükségességét, amelyek hozzájárulnak a fejlesztéshez azáltal, hogy segítenek megszüntetni a parkolóhelyek hiányát, valamint a lakókocsik és lakóautók számára gondoskodnak multifunkcionális helyekről és tárolási lehetőségről a Közösség egész területén;

31.   üdvözli a Bizottság által bejelentett, az európai idegenforgalom számára kidolgozandó Agenda 21-et; ajánlja, hogy ez a program mindenekelőtt a helyi Agenda 21-ek kidolgozásának ‐ a fenntartható idegenforgalom mutatóinak segítségével történő ‐ irányítását és támogatását célozza meg, valamint törekedjen a tagállamok tevékenységének összehangolására a fenntartható idegenforgalomra vonatkozó bevált tapasztalatok cseréje érdekében;

32.   üdvözli a közszféra/magánszféra közötti partnerségnek a "Fenntartható idegenforgalom" munkacsoport által támogatott kialakítását, kéri, hogy részt vehessen a csoport munkájában és kapjon tájékoztatást annak tevékenységéről és eredményeiről a fenntartható európai idegenforgalmat támogató Agenda 21 kidolgozása érdekében; véleménye szerint az ágazat szereplőinek részvétele a különböző területek idegenforgalommal kapcsolatos politikai intézkedéseinek elemzésében, tervezésében, felügyeletében és végrehajtásában szerves részét képezi az említett intézkedéseknek, és kötelezően alkalmazandó alapelvként kell szolgálnia;

33.   hangsúlyozza az oktatás alapvető szerepét a felelősségteljes idegenforgalom népszerűsítésében; felhívja a Bizottságot, hogy 2006 utáni programjaiban az eddiginél jobban összpontosítson az oktatási cserekapcsolatokra, a tanulásra és az önkéntességre annak érdekében, hogy a fiatalok figyelmét ráirányítsa a vakáció helyszínéül szolgáló régiók kultúrájára és kulturális értékeire, hogy ösztönözzék a polgárok öntudatos, a helyi lakosságot és környezetet tiszteletben tartó idegenforgalmát; ajánlja a Bizottságnak a tanulás, a tudásátadás és az innováció idegenforgalmi vállalkozások közötti folyamatainak támogatását;

34.   a felelősségteljes idegenforgalom szükségessége értelmében megismétli a Bizottsághoz és a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy alkalmazzanak olyan szankciókat, amelyek elriasztják az utazási irodákat, légitársaságokat vagy szállodaláncokat a szexuális idegenforgalom támogatásától és a gyermekek kizsákmányolásától;

35.   véleménye szerint az idegenforgalmi iparág kiemelkedő szerepet játszik a mediterrán térség országainak gazdasági fejlődésében, és a kulturális párbeszéd keretében történő közeledés eszközét képezi; kéri annak a lehetőségnek a mérlegelését, hogy a barcelonai folyamat keretében továbbképzési csereprogramot hozzanak létre a két régió idegenforgalomban foglalkoztatott munkavállalói számára;

36.   a fenntartható idegenforgalom területén hangsúlyozza annak szükségességét, hogy egy kiegyensúlyozott szabványt kell kialakítani a környezetvédelmi címke odaítélésével kapcsolatban, és támogatja azokat a további kezdeményezéseket, amelyek hozzájárulnak a helyi szociális és gazdasági érdekeknek, az éghajlat védelmének, a helyi természeti környezet védelmének, az energiatakarékosságnak, a víz- és hulladékgazdálkodásnak, a fenntartható kombinált közlekedési láncolatoknak stb. bevonásához és átvételéhez;

37.   felszólítja a Bizottságot olyan programok támogatására, amelyek segítségével a fenntarthatósággal kapcsolatos konkrét ismereteket beépítik a idegenforgalmi képzési és továbbképzési tanfolyamok anyagába; támogatja a "hogyan teremtsük meg a idegenforgalmi oktatási térséget?" elnevezésű kezdeményezést, és ösztönzi annak kiterjesztését;

38.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak kiemelt helyet a foglalkoztatási stratégiájukban és a szociális hátrány megszüntetésére irányuló intézkedéseik között a idegenforgalomnak mint Európa vezető gazdasági és munkaerő-piaci tényezőjének;

Az európai idegenforgalom megismertetése és fejlesztése

39.   üdvözli a Bizottság kezdeményezését a megbízható és harmonizált makrogazdasági adatok kialakítása érdekében (idegenforgalmi kísérőadatok) amelyek szükségesek bizonyulnak a közösségi idegenforgalom identitásának erősítése érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy folytassák ezen a téren erőfeszítéseiket, a Bizottság pedig tegyen javaslatot a Tanács 1995. november 23-i, a idegenforgalmi statisztikai információk begyűjtésére vonatkozó 95/57/EK irányelvének(5) módosítására, egy idegenforgalmi kísérő adat nyilvántartás kereteinek felállítása érdekében;

40.   hangsúlyozza, hogy igen sürgősen szükség van az új tagállamok idegenforgalmi szervezőinek és köztestületeinek a létező európai hálózatokba és szervezetekbe történő bevonására, nevezetesen annak érdekében, hogy teljes mértékben bevonják őket ‐ a tapasztalatok és a bevált módszerek cseréje révén ‐ az Unió régebbi tagállamainak idegenforgalmi célpontrendszerébe;

41.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szakértői szinten vizsgálják meg ‐ az "Európa kulturális fővárosai" modell mintájára ‐ a kiváló európai idegenforgalmi célpontok kijelölésének lehetőségét, amelynek köszönhetően ‐ a kulturális és természeti örökség megóvásához és értékközpontú hasznosításához, illetve a fenntartható idegenforgalmi szolgáltatások fejlesztéséhez kötődő minőségi mutatók alapján ‐ minden évben ki lehetne választani egy vagy több régiót vagy mikrorégiót; e célból felhívja a Bizottságot és tagállamokat annak vizsgálatára, hogy célszerű-e egy idegenforgalmi EU-jelet javasolni azon utazási célpontok számára, amelyeket kiemelkedő sokszínűség, kiváló társadalmi minőség és fenntarthatóság jellemez, és ezt az EU-n belül és kívül is megfelelő médiakampánnyal támogatni;

42.   hangsúlyozza, hogy a kulturális örökség védelme (elsősorban azon örökségé, amelyet az UNESCO a világörökség részének nyilvánít) rendkívül fontos az idegenforgalom fenntartható fejődése szempontjából az Európai Unióban; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítson több pénzt a kulturális örökség védelmére;

43.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre az amerikai függetlenségi háború emlékére létrejött "Boston Freedom Trail", vagy a Berlini Fal felépítése és leomlása emlékére létrejött "Berliner Mauerweg" kezdeményezésekhez hasonló "Iron Curtain Trail" (Vasfüggöny útvonal) kezdeményezést, az európai azonosság fejlesztése érdekében;

44.   üdvözli az innovatív régiók Európában (IRE) kezdeményezést, amely elősegíti a bevált módszerek cseréjét lehetővé tevő hálózat kialakítását az innovatív regionális kezdeményezések területén; kéri a Bizottságot, hogy az IRE hálózat keretében külön is támogassa a idegenforgalmat és a fenntartható idegenforgalommal kapcsolatos, az Európai Unió támogatását élvező kísérleti programok kifejlesztését;

45.   felhívja a Bizottságot, hogy az európai idegenforgalom fenntarthatóságára irányuló közösségi hozzájárulás növelése érdekében működjön közre az olyan kísérleti programok támogatásában, mint például a Baleár-szigeteken a "zöld kártya" néven megvalósított terv, hiszen ezek olyan példaértékű gyakorlatot mutatnak be, amely alátámasztja, hogy lehetséges az olyan új idegenforgalmi formák megteremtése, amelyek helyreállítják az idegenforgalmi iparág és a környezet védelme közötti egyensúlyt;

46.   támogatja az Európa mint idegenforgalmi célpont világméretű népszerűsítését célzó tevékenységeket az európai turisztikai portál közvetítésével, amely mind az európai, mind a nagy Európán kívüli országokból érkező turisták rendelkezésére áll; ösztönzi a Bizottságot, a CET-et (Európai Turisztikai Bizottság) és a program más résztvevőit az általános jellegű információk ("Utazás Európában" gyakorlati útmutató), illetve a idegenforgalmi forrásokkal és témákkal (gasztronómia, hegyvidéki és szigetekre irányuló idegenforgalom, gyógyászati kúrák, egyházi/kulturális idegenforgalom, konferencia és üzleti idegenforgalom stb.) kapcsolatos adatok internetes közzétételére; javasolja azt is, hogy az európai portáltól a nemzeti portálokig történő eljutás harmonizált tematikus kapcsolatokon keresztül valósuljon meg;

47.   megítélése szerint az idegenforgalom és a kibővült Európa kihívásainak elemzésére szolgáló új keret hatékony és megfelelő egyeztetést és együttműködést tesz szükségessé a köz- és magánszféra között, mégpedig nem csak helyi és nemzeti, hanem európai szinten is, annak érdekében, hogy a fenntartható stratégiák és intézkedések elemeként, valamint a beruházások és versenyképesség növelése értelmében a tagállamok közötti együttműködés nagyobb teret kapjon;

48.   üdvözöl minden olyan kezdeményezést, amely közelebb hozza egymáshoz Európa népeit az idegenforgalmon keresztül, például a vidéki, szociális és kulturális idegenforgalom európai útvonalai és hálózatai, és kéri ezek jobb megismertetését az európai média által;

Idegenforgalom és közlekedés

49.   emlékeztet rá, hogy a közlekedés alapvető jelentőségű ágazat a idegenforgalom számára, különösen a legkülső régiók és általában a szigetlátogató idegenforgalom esetében, mivel egyrészt hozzájárul a idegenforgalmi szolgáltatási lánc minőségéhez, másrészt a célpontok megközelíthetőségéhez;

50.   hangsúlyozza a kombinált vasúti és kerékpáros utazások támogatásának szükségességét, és az "Eurovelo" elnevezésű hálózatot jó kiindulási alapnak tekinti ehhez; azt is kérelmezi, hogy a vasúttársaságok engedélyezzék a vonatokon kerékpár szállítását a távoli és határon túli célállomásokig közlekedő járatokat is beleértve, ahogyan ez a francia TGV gyorsvasút tekintetében már megtörtént;

51.   sürgeti a nemzeti és regionális hatóságokat, hogy ösztönözzék a belső vízi utakon zajló idegenforgalmat úgy, hogy nemzetközileg elfogadott besorolások alapján gondoskodnak a rekreációs célú európai vízi úthálózat kialakításáról és karbantartásáról;

52.   üdvözli a Bizottság kezdeményezését, mely irányvonalakat kíván megállapítani a regionális repülőterek és az alacsony költségű légitársaságok állami támogatásának területén a jogbiztonság növelése és olyan méltányos versenyfeltételek kialakítása érdekében, amelyeknek haszonélvezői a turisták és a területfejlesztés lesznek; ugyanakkor emlékeztet arra is, hogy a fenntarthatóság céljának elérése érdekében tett erőfeszítések során ügyelni kell az alacsony költségű légitársaságok fejlődésének kezelhetőségére is, mivel nem szabad törekedni ugyanazon vagy egymáshoz közeli régiók légi elérhetőségének növelésére, hanem inkább a lehetőségekhez képest fejleszteni szükséges a légi közlekedés és a szárazföldi tömegközlekedési eszközök egymásba kapcsolhatóságát;

53.   üdvözli a Bizottság kezdeményezését a légi közlekedési szolgáltatók azonosítására és az utazók légi közlekedési célokon túlmenő tájékoztatását szolgáló rendszerek bővítésére; sürgeti továbbá, hogy a Bizottság kezdeményezze a biztonsági előírások és ellenőrzési eljárások meghatározását kis repülőgépek, kisebb légitársaságok és periférikus repülőterek esetében is; szükségesnek tartja ezért az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség tevékenységének erősítését és a tagállamok nemzeti hatóságaival való együttműködés javítását;

54.   hangsúlyozza tovább az integrált jegykiadó rendszerek támogatásának jelentőségét az idegenforgalmi szolgáltatások vonzóbbá tétele érdekében;

55.   ugyancsak üdvözli a Bizottság kezdeményezését a légi közlekedésnek a mozgáskorlátozottak számára történő elérhetővé tételére, hiszen az ilyen típusú idegenforgalmi igények növekednek; hangsúlyozza, hogy az ilyen típusú intézkedéseket a jövőben ki kell terjeszteni a szárazföldi utasforgalomra is;

A közösségi társfinanszírozásban részesülő strukturális tevékenységek

56.   emlékeztet rá, hogy a idegenforgalom ‐ különösen vidéken és a szigeteken ‐ a területfejlesztés és a változatossá tétel valós eszköze, s az integrált megközelítés alapján szükség van a programok társfinanszírozására, amelybe bevonandók mindazon források, amelyek hozzájárulnak a felhasználónak juttatott szolgáltatások minőségének javításához és a célpontok sikerességéhez, a programok gazdasági életrevalóságának ‐ nevezetesen a köz- és magánszféra partnersége keretében megvalósuló ‐ biztosítása érdekében;

57.   üdvözli, hogy a idegenforgalom támogatása a konvergencia cél, valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alapról (ERFA) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre tett új javaslatban (COM(2004)0495) található vidékfejlesztési intézkedések révén kifejezést nyert; azt is kéri, hogy a javaslat regionális versenyképességi céljának kedvezményezettjei között ott legyenek a idegenforgalmi kis- és középvállalkozások is; üdvözli, hogy a vidékfejlesztés támogatását az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) megoldó tanácsi rendeletre tett javaslat (COM(2004)0490) céljai közé bekerült ‐ a vidéki gazdaság változatossá tételének szándéka révén ‐ a idegenforgalmi tevékenységek ösztönzése is;

58.   felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a 2007‐2013-as időszakra vonatkozó strukturális politika új eszközeinek együttes elfogadása során a stratégiai célok közé vegyék fel a idegenforgalom integrált megközelítését is, amely lehetővé tenné ‐ a LEADER programhoz, valamint az Interreg és az Urban programokhoz hasonló szellemben ‐ az EMVA és az ERFA intézkedéseinek összehangolását; ez a megközelítés lehetővé tenné a fenntartható idegenforgalom igazi stratégiájának megvalósítását;

59.   felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti stratégiai terveikben és működési programjaikban olyan célokat jelöljenek meg, amelyeknek köszönhetően a régiók összefüggő terveket dolgozhatnak ki és finanszírozhatnak a fenntartható és a helyi feltételekhez és lehetőségekhez alkalmazkodó idegenforgalom fejlesztése érdekében;

60.   kéri a tagállamoktól azt is, hogy a idegenforgalmi témák esetében végezzék el a közösségi alapokból finanszírozott programok előzetes, közbenső és utólagos elemzését, s ezeknek az elemzéseknek az elvégzését bízzák nemzeti idegenforgalmi munkacsoportokra, olyan kritériumok és mutatók igénybe vételével, amelyek tükrözik a szóban forgó programok gazdasági életképességét és fenntarthatóságát;

61.   felszólítja a Bizottságot, hogy félidőben készítsen átfogó értékelési jelentést a idegenforgalommal kapcsolatos közösségi programok költségéről, illetve a idegenforgalmi kínálat minőségére és az európai célpontok fenntartható fejlődésére gyakorolt hatásáról;

62.   ösztönzi mind a nagyközönség számára általában, mind a kis- és középvállalkozások és a helyi önkormányzatok számára olyan támogatási mechanizmusok létrehozását, melyek bemutatják és elemzik a strukturális alapok programjai és más olyan közösségi programok (kultúra, környezetvédelem stb.) megvalósításának és felhasználásának feltételeit, amelyek hozzájárulnak az idegenforgalom minőségéhez;

63.   emlékeztet arra, hogy az idegenforgalmi politika ugyan a tagállamok hatáskörébe tartozik, azonban az olyan határokon átnyúló kezdeményezések esetében, amelyek társadalmi együttműködést tesznek szükségessé, és régiókat kapcsolnak össze (vallási és kulturális idegenforgalom, zarándokutak, gyógyvízi idegenforgalom stb.), szükség van az Interreg-program támogatására;

64.   felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy megfelelő költségvetési tételt, amely figyelembe veszi az idegenforgalmi ágazat jelentőségét az európai gazdaságban;

Idegenforgalom és az uniós jogalkotás összehangolása

65.   kéri, hogy minden olyan másodlagos jogalkotási tervezetet, amelynek köze van a idegenforgalomhoz, már a bizottsági munkaprogram megvalósításának szakaszában jelöljenek meg és vessenek alá olyan hatáselemzésnek, amelyben az ipar képviselői mellett a munkavállalók és a fogyasztók is részt vesznek; kéri azt is, hogy az intézkedések idegenforgalmi alkalmazásáról készüljön mérleg; kéri, hogy ezeket az előzetes és utólagos elemzéseket rendszeresen juttassák el a Parlamenthez;

66.   azt is kívánatosnak tartja, hogy a Bizottság szolgálatok közti egyeztetésének keretében az ágazati érdekeket és a fenntartható idegenforgalom bizottsági közleményekben kifejtett céljait vegyék kellőképpen figyelembe;

67.   felszólítja a Bizottságot, hogy a Bizottság minden egyes olyan főigazgatóságára kiterjedően szervezze meg a idegenforgalmi felelősök/koordinátorok hálózatát, amelynek hatásköre érinti az ágazatban folyó tevékenységeket (Vállalkozások és Ipar, Régiós, Környezetvédelmi, Mezőgazdasági, Közlekedési, Belső Piaci stb. Főigazgatóság). A hálózat koordinálását a Vállalkozások és Ipar Főigazgatóság turisztikával foglalkozó szervezeti egysége végezhetné;

Az idegenforgalom helye az európai alkotmányt létrehozó szerződésben

68.   üdvözli a idegenforgalomról szóló külön szakasz beillesztését (4. szakasz, III-281. cikk) az európai alkotmányt létrehozó szerződésbe; úgy véli, hogy ezen a jogi alapon lehetővé válik a idegenforgalom összefüggőbb támogatása, amelynek elfogadását megkönnyíti, hogy ehhez a Tanácsban elégséges lesz a minősített többség, illetve az, hogy az Európai Parlament teljes mértékben és hiánytalanul részt vesz a jogalkotási intézkedések meghozatalában;

69.   felszólítja a Bizottságot, hogy ‐ a fő intézményi partnerekkel és az ágazat reprezentatív szervezeteivel karöltve ‐ szakértőkkel véleményeztesse azokat a különböző cselekvési lehetőségeket, amelyek alkalmasak a vállalkozások versenyképessége és a tagállamok közötti koordináció számára kedvezőbb környezet kialakításának ösztönzésére; felhívja a Bizottságot, hogy már 2007-ben tegyen javaslatot egy olyan többéves programra ("Idegenforgalom" csomag), amely ‐ a tagállamok, illetve a regionális és helyhatóságok bevonásával, a jó kormányzás elveinek betartásával ‐ erősíti majd az Unió idegenforgalmi tevékenységében a kohéziót;

70.   felszólítja a Bizottságot, hogy az európai szomszédsági politika támogatása ‐ például az euro-mediterrán partnerség keretében ‐ keretében az idegenforgalmat is vegye fel a partnerországokkal folytatott együttműködés kiemelt területei közé;

o
o   o

71.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 135., 2002.6.6., 1. o.
(2) HL C 180. E 2003.7.31., 138. o.
(3) A szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK irányelv (HL L 158., 1990.6.23., 59. o.) és az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződések egyes szempontjai vonatkozásában a fogyasztók védelméről szóló 94/47/EK irányelv (HL L 280., 1994.10.29., 83. o.).
(4) HL L 384., 1986.12.31., 60. o.
(5) HL L 291., 1995.12.6., 32. o.


Európai Iskolák
PDF 308kWORD 78k
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Iskolák rendszerének fejlesztési lehetőségeiről (2004/2237(INI))
P6_TA(2005)0336A6-0200/2005

Az Európai Parlament,

—  ‐ tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, az Európai Iskolák rendszerének fejlesztési lehetőségeiről szóló közleményére (COM(2004)0519),

—  ‐ tekintettel az Európai Iskolák alapszabályáról szóló egyezményre(1),

—  ‐ tekintettel az Európai Iskolák finanszírozásáról szóló, 2002. december 17-i állásfoglalására(2),

—  ‐ tekintettel az Európai Iskolák főtitkárának az igazgatótanács 2005. február 1‐2-i brüsszeli ülésére készített éves jelentésére(3),

—  ‐ tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—  ‐ tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A6-0200/2005),

A.   mivel az Iskolák célja, hogy közös oktatást biztosítson az Európai Közösségek alkalmazásában álló személyek gyermekeinek; mivel az Európai Iskolák alapszabályának 28. és 29. cikke szerinti megállapodás alá eső gyermekeken kívül, az igazgatótanács által meghatározott kereteken belül más gyermekek is tanulhatnak ezekben az iskolákban; mivel az európai intézmények zökkenőmentes üzemeltetéséhez megfelelő végzettséggel rendelkező tisztviselők toborzására és megtartására van szükség, melyet elősegít az e tisztviselők gyermekei részére biztosított anyanyelvi oktatás, továbbá az egyes Európai Iskolákban és a tagállamokban elvégzett iskolaévek egyenértékűségének elismerése, valamint az európai érettségi,

B.   mivel az Európai Iskolák megalapítására a fentiek figyelembevételével került sor,

C.   mivel az Európai Iskolák rendszere az uniós polgárság koncepcióját támogatja, ezért mind a meglévő iskolák megtartása, mind az új iskolák létrehozása, és a rendszer bővítésének egyéb formái az európai integráció szempontjából előnyös intézkedéseket jelentenek,

D.   mivel ma 13 Európai Iskola létezik, melyeknek több mint 19 000 beiratkozott diákja van, és mivel 2010-ig valószínűleg egy újabb iskola létrehozására kerül sor,

E.   tekintettel az egyes iskolákban ‐ különösen Brüsszelben ‐ jelenleg tapasztalható tarthatatlan zsúfoltságra, ami az oktatás színvonalának csökkenéséhez vezet,

F.   mivel az Európai Iskolák tanulónkénti átlagos költsége más, hasonló intézményekben dolgozó tisztviselők gyermekeinek oktatását végző iskolák átlagos költségeivel összehasonlítva is megállja a helyét; ugyanakkor mivel az egyes iskolák tanulónkénti költsége jelentős mértékben különbözik egymástól, és nagyban függ az iskola méretétől,

G.   mivel, noha az Európai Iskolák működési költségeinek több mint felét az Európai Közösség finanszírozza, a Bizottság az egyetlen európai intézmény, amely képviselettel rendelkezik az Európai Iskolák igazgatótanácsában; és mivel a Bizottság az igazgatótanács egyetlen olyan tagja, mely mind az igazgatótanácsban, mind az egyes iskolák irányító testületeiben teljes szavazati joggal rendelkezik,

H.   mivel az Európai Iskolák irányítási rendszerének a stratégiai tervezés és áttekintés képességét ötvöznie kell az egyes iskolák jelentős mértékű önállóságával,

I.   mivel az Európai Iskolák igazgatásának ‐ beleértve a tanulók felvételével és a díjak megállapításával kapcsolatos döntéseket ‐ a lehető legegyértelműbbnek, legkövetkezetesebbnek és legátláthatóbbnak kell lennie az iskolák mindegyikében,

J.   mivel az európai érettségi vizsgához vezető tanterv tudományos tekintetben magas szintűnek mondható, és a gyengébb képességű tanulók számára nem feltétlenül megfelelő; mivel az Iskolák pillanatnyilag nem kínálnak lehetőséget másféle záróbizonyítvány megszerzésére,

K.   mivel jelenleg az igazoltan speciális oktatást igénylő tanulók oktatása iskolánként eltérő képet mutat,

L.   mivel az osztályok maximális mérete (32 tanuló) nagyobb, mint az a tagállamok vonatkozó jogszabályai alapján megengedhető lenne; mivel ezen kívül számos osztályban olyan tanulók is vannak, akiknek anyanyelve eltér annak a szekciónak a nyelvétől, amelybe felvételt nyertek, valamint olyan tanulók is, akik tanulási nehézségekkel küzdenek, illetve speciális oktatást igényelnek,

M.   mivel ‐ a brüsszeli I. iskola kivételével ‐ a brüsszeli és luxemburgi iskolák túlzsúfoltak, és bár döntés született további két iskola létrehozásáról, az épületeket azonban csak 2010-re lehet majd használatba venni, és ezért ez a helyzet az iskolák által nyújtott képzésre nézve komoly következményekkel jár,

N.   mivel az Európai Iskolák oktatási filozófiája és az európai érettségi vizsgával végződő tanterv modellként szolgálnak a többnyelvű és multikulturális oktatás területén, melyet a tagállamok esetlegesen követni kívánnak,

O.   mivel az EK-Szerződésben (149. cikk) Európa népei abban állapodtak meg, hogy a közösségi intézkedések célja az oktatás európai oldalának fejlesztése ‐ elsősorban a tagállamok nyelveinek tanításán és terjesztésén keresztül,

Az Európai Iskolák alapszabályáról szóló egyezmény és a Bizottság közleménye

1.   üdvözli a Bizottságnak az Európai Iskolák rendszerének jövőbeli fejlesztéséről szóló konzultációs gyakorlatra irányuló említett kezdeményezését, mely figyelembe veszi az Európai Unió bővítését, valamint az új tagállamok érdekeit, további EU intézmények létrehozását Brüsszelen és Luxemburgon kívül, valamint az 50 évvel ezelőtt, eredetileg mindössze négy nyelvre megalkotott rendszer sürgős reformjának szükségességét;

2.   emlékeztet arra, hogy az Európai Iskolák alapszabályáról szóló egyezmény szerint az Európai Iskolák feladata az, hogy a közösségi intézmények megfelelő működése érdekében közös oktatást biztosítson az Európai Közösségek alkalmazásában álló személyek gyermekeinek; kimondja továbbá, hogy az igazgatótanács által meghatározott kereteken belül más gyermekek is tanulhatnak ezekben az iskolákban;

A decentralizált ügynökségek és az új tagállamok

3.   úgy véli, hogy sürgősen megoldást kell találni a decentralizált ügynökségek valamennyi működési helyének kérdésére; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem sikerült akkor megoldást találni, amikor az ügynökségek működési helyszínéről döntés született, a pármai székhelyű Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság kivételével;

4.   úgy véli, hogy az új decentralizált ügynökségek valamelyikét befogadó tagállamoknak nagyobb pénzügyi felelősséget kell vállalniuk az alkalmazottak gyermekeiért és megfelelő megoldást kell találni valamennyi új működési hely tekintetében; úgy véli, hogy ilyen esetekben az Európai Iskolák és az adott országban európai érettségit nyújtó regionális vagy helyi iskolák közötti együttműködés reális lehetőség, melynek elő kell segítenie az oktatás minőségét, az európai integrációt, a nyelvi sokszínűséget és a munkaerő mobilitását;

5.   ragaszkodik ahhoz, hogy amennyiben a szükséges feltételek teljesülnek, sürgősen hozzák létre az új tagállamok nyelvi részlegeit, továbbá ahhoz, hogy minden diák anyanyelvi oktatásban kell részesüljön;

6.   felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az Európai Iskolák új tagállamokban történő felállításának lehetőségét;

Az Európai Iskolák rendszerének jövőbeni finanszírozása, a III. kategória tanulói és a kisebb iskolák

7.   úgy véli, hogy a közösségek egyensúlyteremtő hozzájárulásának nem szabad nyitott végű elkötelezettséggé válnia; magától értetődőnek tartja, hogy az Európai Iskolák rendszerét hatékony költségvetési tervezéssel és ellenőrzéssel kell működtetni, valamint kimutatható és megfelelő költség-haszon arányt kell kínálnia; helyesli azt a nézetet, mely szerint az egyes iskolák tervezett éves költségvetési előirányzatának meghatározásakor figyelembe kell venni az iskolák méretét és igényeit, valamint a költségvetési források minél hatékonyabb felhasználására tett erőfeszítéseket;

8.   kiemeli ugyanakkor, hogy az iskolák költségvetése számára folyósított közösségi támogatások jellegét az Európai Iskolák alapszabályáról szóló egyezmény 25.2. cikke egyértelműen meghatározza; elutasítja ezért a Bizottság javaslatát, mely szerint plafonértéket állapítsanak meg az Európai Iskolák költségvetése számára folyósított közösségi támogatások tekintetében azelőtt, hogy az igazgatótanács közzétenné a következő pénzügyi évre vonatkozó, az iskolák bevételeivel és kiadásaival kapcsolatos tervezetét;

9.   úgy ítéli meg, hogy nem méltányos az a jelenlegi rendszer, mely szerint a tagállamok hozzájárulásai közvetlenül kapcsolódnak az Európai Iskolákhoz kihelyezett oktatóik számához és az általuk az Európai Iskolák rendelkezésére bocsátott épületekhez, és alternatív finanszírozási módszereket kell keresni;

10.   úgy véli mindazonáltal, hogy a jelenlegi rendszer, mely szerint a tagállamok jelölik ki a tanárokat, és fizetik azok saját országuk szerinti bérét, biztosítja az Európai Iskolák számára, hogy hozzájussanak ezen országok pedagógiai tapasztalatához, és segítségével biztosítható a tagállamok pénzügyi hozzájárulása;

11.   megjegyzi, hogy a III. kategóriába sorolt gyermekek szülei által fizetendő díjak mértéke 2002 óta reálértéken jelentős mértékben emelkedett, melynek következtében az iskolák bevételei emelkedtek, és melynek következtében a közösségi költségvetésből származó támogatások a vártnál kisebb mértékben nőttek; valamint megjegyzi, hogy az ilyen díjak nem fedezik teljes mértékben az érintett tanulók oktatásának költségeit; ugyanakkor úgy véli, hogy a III. kategóriába sorolt tanulók szüleit az Európai Iskolák rendszerében történő oktatásuk hátralévő ideje alatt nem szabad a díjak nagymértékű emelésének kitenni;

12.   felszólítja a Bizottságot, hogy az igazgatótanácsban helyet foglaló képviselőjén keresztül gyakoroljon nyomást a III. kategória tanulóinak felvételére vonatkozó egyértelmű, részletes és a nyilvánosság számára elérhető követelmények elfogadása érdekében; sürgeti a III. kategóriába tartozó tanulókat felvett iskolák igazgatási tanácsait, hogy éves jelentésükben számoljanak be az ilyen követelmények alkalmazásáról;

13.   megismétli az igazgatótanácshoz intézett felhívását, hogy alkalmazzák következetesen az egyes iskolák nyelvi részlegeinek létrehozásával, fenntartásával és megszüntetésével kapcsolatos követelményeket; és vizsgálják azt felül az Európai Unió valamely hivatalos nyelvével szembeni bármilyen hátrányos megkülönböztetés kizárása érdekében;

14.   felszólítja a Bizottságot, hogy a legrövidebb megvalósítható időn belül tegye közzé a Bergenben, Culhamban, Karlsruheban és Molban található négy iskola hosszú távú jövőjéről készült, a Bizottság által készíttetett tanulmányt;

Jobb irányítás és igazgatás

15.   úgy véli, hogy az Európai Iskolák és az általuk oktatott tanulók számának növekedésével az igazgatótanács feladatainak a stratégiai célok meghatározására, áttekintésére és felülvizsgálatára kell korlátozódnia; úgy véli, hogy az egyes iskolák igazgatásával kapcsolatos részletes kérdéseket elsősorban az érintett iskola igazgatási tanácsának kell címezni, valamint hogy működési és pénzügyi szempontból minden iskolát önálló egységnek kell tekinteni;

16.   a fentiek fényében úgy véli, hogy az igazgatótanács által megállapított stratégiai célokon belül az egyes iskolák pénzügyi és működési irányítását az igazgatási tanácsok kezébe kell adni;

17.   megjegyzi, hogy a Közösség által folyósított egyensúlyteremtő hozzájárulás jelenleg eléri az Európai Iskolák rendszere költségvetésének mintegy 57%-át, míg ahhoz a tagállamok 22%-kal járulnak hozzá; ezért úgy véli, hogy a Közösséget képviselő Bizottságnak olyan arányú szavazati joggal kellene rendelkeznie az igazgatótanácsban, mely jobban megfelel a Közösség költségvetéshez való hozzájárulásainak, és hogy a Bizottságnak minden egyes igazgatótanácsi ülést követően jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek;

18.   felszólítja a Bizottságot, hogy gyakoroljon nyomást az igazgatótanácsra a helyes igazgatási gyakorlat kódexének megalkotása, valamint a panaszbizottság hatáskörének tisztázása érdekében;

19.   megjegyzi, hogy a Bizottság javaslata szerint két új testületet kellene létrehozni, egyiket az összes iskola pénzügyi és működési irányítására, egy másikat pedig a tanterv, a vizsgarendszer és a tanárok értékelésének felügyeletére; úgy véli, hogy egyetlen irányító testületet kell fenntartani, melynek döntései az iskolarendszer egészére érvényesek, és amely vállalja a felelősséget az esetenként egymásnak ellentmondó pénzügyi és oktatási kötelezettségek közötti egyensúly megőrzésére;

20.   felhívást intéz a szülők és más érdekelt felek, például az iskolák személyzete és a tanulók megfelelő képviseletének biztosítására az igazgatótanácsban és az egyes iskolák igazgatási tanácsában egyaránt;

Tantervi és oktatási kérdések
a)Osztálylétszám

21.   úgy véli, hogy az óvodai, és az egyetlen, megfelelően képzett tanár által oktatott általános és középiskolai csoportok létszáma nem haladhatja meg a 30 főt; úgy véli továbbá, hogy 2008-tól az óvodákban és az általános iskolákban fokozatosan be kell vezetni a 25 fős maximális csoportlétszámot; felhívja az igazgatótanácsot a fenti alapelv érvényesítésére;

22.   felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze az igazoltan különleges oktatást igénylő, illetve tanulmányaik nagy részét nem az anyanyelvükön végző (I. nyelv) tanulók esetében megfelelő szorzószám kidolgozását, és biztosítsa, hogy a csoportok méretének kiszámításakor e szorzókat alkalmazzák;

23.   sürgeti a Bizottságot és vele együtt az illetékes tagállamokat, hogy sürgősen találjanak megoldást az egyes iskolákban tapasztalható túlzsúfoltságra, mely rossz hatással van az oktatás minőségére; ismételten sürgeti az igazgatótanácsot, azonnal tegyen intézkedéseket a brüsszeli és luxembourgi iskolák túlzsúfoltsága ellen; kiemeli a megfelelő és jól időzített tervezés fontosságát az Európai Iskolák működéséhez szükséges infrastruktúra és létesítmények továbbfejlesztésében;

   b) A speciális oktatási igények tervezése

24.   felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen megbízható statisztikákat arról, hogy a speciális igényekre vonatkozó követelmények milyen mértékben teljesülnek az Európai Iskolákban, és ismételten sürgeti az igazgatótanácsot, hogy végezzen felmérést speciális oktatást igénylő tanulók tanításáról ‐ beleértve a testi és/vagy szellemi fogyatékos gyermekeket ‐ az egyes Európai Iskolákban; kéri az igazgatótanácsot, hogy határozzon meg minimumkövetelményeket az oktatás minőségére vonatkozóan, és végezze el az Európai Iskolák akadálymentességi vizsgálatát annak biztosítása céljából, hogy az épületek szerkezete és tervezése testi fogyatékos gyermekek számára is megfelelő, és tegyen meg minden egyéb lépést, ami a speciális oktatást igénylő tanulók támogatása érdekében szükséges;

25.   felszólítja a Bizottságot és az Európai Iskolák igazgatótanácsát, hogy pénzügyi, személyzeti téren és a tapasztalatok terén növeljék a források kihelyezését annak érdekében, hogy a speciális oktatást igénylő gyermekek első osztályú oktatásban részesüljenek, és hogy teljes mértékben támogassák az integrált oktatás koncepcióját, mint ahogy az Európa-szerte más iskolákban már működik; továbbá felhívja az igazgatótanácsot, hogy keressen építő jellegű alternatívákat a normál osztályokba beilleszkedni nem tudó gyermekek számára;

26.   úgy véli, hogy a speciális oktatást igénylő tanulóknak is hasznára kell, hogy váljon az Európai Iskolákban való tanulás, több terület szakértőiből álló csoportot (pl. iskolapszichológusok, logopédusok és nyelvi készségfejlesztők) kell létrehozni az iskolákban, akik az érintett tanárokat, diákokat és szülőket segítik, és tanácsot adnak nekik;

27.   kéri az egyik nagyobb Európai Iskolát, hogy indítson el egy speciális oktatási központra vonatkozó kísérleti programot, mely magába foglalja a képzett, megfelelő tapasztalattal rendelkező személyzetet, a megfelelő taneszközöket (könyvek, számítógépes szoftverek), és melynek szerepe a speciális oktatást igénylő gyermekek oktatásában részt vevő pedagógusok szakértői tanácsadással és eszközökkel való segítése; kéri, hogy a 2006-os költségvetésben különítsenek el pénzeszközöket erre a programra;

   c) Az európai érettségi

28.   felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak biztosítására, hogy az igazgatótanács a 2007‐2008-as tanév kezdetére az európai érettségi vizsga mellett vezessen be alternatív bizonyítványt azon tanulók számára, akik szakmai jellegű oktatási formában kívánnak részt venni;

29.   ismételten hangot ad meggyőződésének, mely szerint az európai egyetemek közötti hallgatócsere bővülése, a világgazdaság globalizációja, valamint az európai érettségi vizsga magas színvonala igazolja az európai érettségi vizsga, valamint a vizsga a tagállamok és a harmadik országok egyetemei általi teljes elismerésének szélesebb körű elterjesztését;

30.   felhívást intéz ezért a tagállamok felelős hatóságaihoz, hogy fontolják meg az európai érettségi vizsga végbizonyítványként történő alkalmazását az Európai Iskolákon kívül is, figyelembe véve azonban, hogy az ehhez az érettségi bizonyítványhoz szükséges minőségi normák megfelelő teljesítését is biztosítani kell;

o
o   o

31.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, a Bíróságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az Európai Iskolák igazgatótanácsának és a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 212., 1994.8.17., 3. o.
(2) HL C 31. E, 2004.2.5., 91. o.
(3) document 1612-D-2004-en-1; http://www.eursc.org/SE/htmlEn/IndexEn_home.html.


Turizmus és fejlődés
PDF 334kWORD 98k
Az Európai Parlament állásfoglalása a turizmusról és a fejlődésről (2004/2212(INI))
P6_TA(2005)0337A6-0173/2005

Az Európai Parlament,

‐   tekintettel a 2000. június 23-án Cotonou-ban aláírt APCS-EU Partnerségi Megállapodás 24. cikkére,

‐   tekintettel a 2004. október 20-án, az AKCS-EU gazdasági és szociális érdekcsoportjainak 7. regionális szemináriumán az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés védnöksége alatt elfogadott fidzsi-szigeteki nyilatkozatra,

‐   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az európai turizmus fenntarthatóságának alapelveiről szóló közleményére (COM(2003)0716),

‐   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, "Az európai turizmus fenntarthatóságáról" című közleményéréről szóló, 2002. május 14-i állásfoglalására(1),

‐   tekintettel a 2002. augusztus 26. - szeptember 4. között Johannesburgban, a fenntartható fejlődésről rendezett világ-csúcstalálkozóra,

‐   tekintettel az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés által 2001 márciusában Libreville-ben elfogadott "A turizmusról és a fejlődésről az Európai Fejlesztési Alap (EFA) irányításának és ellenőrzésének keretében" című állásfoglalásra(2),

‐   tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak a fejlesztési politikáról szóló, 2000. november 10-i közös nyilatkozatára,

‐   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett "A turisztikai potenciál növelése a foglalkoztatottság érdekében - a magas szintű csoport következtetései és ajánlásai nyomán" című közleményéről szóló, 2000. február 18-i, állásfoglalására(3),

‐   tekintettel az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés által 1999. október 14-én Nassauban a turizmusról és a fejlesztésről elfogadott állásfoglalásra(4),

‐   tekintettel a Turisztikai Világszervezet Közgyűlése által Santiago de Chilében 1999. október 1-jén elfogadott globális turisztikai etikai kódexre, amelyet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 2001. december 21-i határozatában (A/RES/56/212) támogatott,

‐   tekintettel az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés által 1999. április 1-jén Strasbourgban elfogadott "A fejlesztési együttműködés kulturális dimenziójáról – különös tekintettel a kulturális örökség és a turizmus szempontjaira" című állásfoglalására(5),

‐   tekintettel a fejlesztésügyi Miniszterek Tanácsa 1998. november 30-i, a fejlődő országok fenntartható turizmusáról szóló állásfoglalására,

‐   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

‐   tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0173/2005),

A.   mivel kétségtelen, hogy a turizmus minden téren a fejlődő országok felemelkedésének ösztönzője; mivel ezért rendszeresen fel kell mérni a turizmus hatásait, továbbá, figyelembe véve hatáskörét, az Európai Parlament Fejlesztési Bizottsága erre a feladatra kiemelten alkalmas,

A turizmus mint a gazdasági fejlődés tényezője

B.   mivel a turizmus a fejlődő országokban végrehajtandó minden következetes fejlesztési politikának alapvető eleme,

C.   mivel a fejlődő országokban a turisztikai tevékenységek fellendítéséhez infrastrukturális programok szükségesek a kommunikációs és energetikai csatornák, az új kommunikációs technológiák, valamint az egészségügy és a járványügy területén,

D.   mivel alapvető fontosságú, hogy az ehhez hasonló projektek előnyeit mind a helyi lakosság, mind a turisztikai iparág élvezhesse,

E.   mivel a hatóságoknak kiemelt figyelmet kell szentelniük a turizmus azon formáira, amelyek méltányos jövedelmet biztosítanak a helyi munkavállalóknak és vállalkozóknak, különös tekintettel a "méltányos turizmusra",

F.   mivel a Turisztikai Világszervezet "A fenntartható turizmus mint a szegénység kiküszöbölésének eszköze" elnevezésű projektje hozzájárul a szegénység csökkentésének millenniumi fejlesztési célkitűzéséhez azáltal, hogy munkahelyeket igyekszik teremteni a napi egy dollárnál kevesebből élők számára,

G.   mivel tárgyalások folynak azokról a gazdasági partnerségi megállapodásokról, melyek 2008. január 1-jétől az AKCS-országok és az EU közötti kereskedelmi kapcsolatokat szabályozó egyoldalú preferenciális kereskedelmi rendszer helyébe lépnek,

H.   mivel vitathatatlan a turizmus átfogó szerepe, és – a közös turisztikai politika hiánya ellenére – a Bizottság Vállalati és Ipari Főigazgatóságának turisztikai szolgálata túlságosan kicsi,

A turizmus mint a környezet és a kulturális örökség megóvásának eszköze

I.   mivel a turizmus csak akkor képes fejlődni, ha tiszteletben tartja a környezetéül szolgáló természeti és kulturális adottságokat, valamint a helyi közösségek hagyományait,

J.   mivel a turizmust nem a környezet ellenségének, hanem éppen ellenkezőleg, szövetségesének kell tekinteni, hiszen jövedelmezőségének egyik feltétele a környezet és a kulturális örökség megóvása,

K.   mivel a hatóságoknak különleges figyelmet kell fordítaniuk az idegenforgalom környezetbarát módjaira, így az ökoturizmusra, a vidéki turizmusra és a "szolidaritási célú" turizmusra,

L.   mivel a turizmust a helyi természeti és kulturális, anyagi és nem anyagi természetű, és a történelmi építészeti örökség megóvása és fejlesztése tartja fenn,

M.   mivel a hatóságoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a turisták, illetve a turisztikai létesítmények és helyszínek biztonságára,

N.   mivel helyénvaló, hogy a kormányok – a turisztikai ágazatot képviselő szervezetekkel történő egyeztetés után – a nagy tömegeket vonzó helyszínek látogatására vonatkozóan szigorú szabályokat határozzanak meg,

O.   mivel szükség van az energetikai gyakorlatok és a közlekedéspolitikák összehangolására a környezet védelme és a Kyotói Jegyzőkönyv fenntartható fejlődést célzó célkitűzéseinek tiszteletben tartása érdekében,

P.   mivel az illetékes nemzeti hatóságoknak el kell fogadniuk, és magukévá kell tenniük azt a gondolatot, hogy a túlzott turistaforgalmat bonyolító kis szigetországokban, hegyvidéki és tengerparti övezetekben korlátokat kell szabni a turistaforgalomnak,

A turizmus mint a demokrácia és a politikai egyensúly tényezője

Q.   mivel a turizmus fejlesztése az önkényuralom, a diktatúra és a túlzottan központosított hatalom elleni küzdelem egyik eszköze lehet,

R.   mivel egyes országokban a turizmus összekapcsolódik az emberi jogok olyan megsértésével, mint a gyermekmunka, a prostitúció és a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések,

S.   mivel a demokrácia és annak védelmezői ellen irányuló globális terrorizmus, amely gyáván válogatás nélkül elkövetett véres merényleteivel számos polgári áldozatot követel, kiemelten célba veszi a turizmust és a turistákat,

T.   mivel a turizmus természeténél fogva olyan demokratikus tevékenység lehet, amely helyi, regionális és országos szinten lehetővé teszi a civil társadalmat képviselő gazdasági és társadalmi szervezetek létrejöttét,

U.   mivel a turizmus integráló szerepet tölt be és hozzájárul a területi, társadalmi és gazdasági kohézióhoz,

V.   mivel jelenleg a turisták mozgási szabadságukkal élve egyetlen út keretében számos úticélt is felkereshetnek, növelve ezáltal a regionális együttműködést és hozzájárulva az országok közötti kötelékek szorosabbra fűzéséhez,

W.   mivel a tagállamok kormányai, és főként az utazásszervezői jelentős befolyással vannak a turisztikai célpontok kiválasztására; mivel a demokratikus elveket és az emberi jogokat semmibe vevő országokkal szembeni negatív reklám egyfajta elrettentésként hat,

X.   mivel 1999-ben az etikus üzleti gyakorlat ösztönzésére hároméves projektként útjára indították "a tisztességes turizmus üzletágért" nemzetközi hálózatot, az Európai Bizottság és a brit Nemzetközi Fejlesztések Minisztériuma finanszírozásával,

A turizmus mint a közegészségügy és az oktatás tényezője

Y.   mivel egy ország közegészségügye az ország vonzóerejére is befolyással van,

Z.   mivel a turizmus befolyásolja a közegészségügyet a higiéniai szabályok és egészségügyi intézkedések, az oltási kampányok elengedhetetlenül szükséges bevezetése, és a megelőzést szolgáló ismeretek terjesztése révén,

AA.   mivel a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária világméretű csapást jelentenek,

AB.   mivel mind a turisták, mind a helyi lakosok számára fennáll az olyan, rendkívül fertőző betegségekkel való megfertőződés veszélye, mint a hasmenéses vagy légúti megbetegedések, az ismeretlen eredetű lázzal járó betegségek vagy a hepatitisz,

AC.   mivel a turizmus az oktatásban is szerepet játszik azáltal, hogy a helyi lakosság számára lehetővé teszi a nyelvtanulást, valamint az új információs és kommunikációs technológiák megismerését, amelyek révén szokásaik és hagyományaik megőrzése által elősegítik kulturális értékeik érvényesülését, miközben megköveteli a társadalmi fejlődés és a korszerű eljárások tudatosítását, sőt, az azokhoz való alkalmazkodást is,

AD.   mivel a hatóságoknak ugyanakkor azon helyi hagyományok megóvására is gondot kell fordítaniuk, amelyek tiszteletben tartják az emberi jogokat, különösen a nők és gyermekek jogait,

A turizmus mint a szabálytalanságok és különféle visszaélések tényezője

AE.   mivel mindenfajta munkahelyteremtésnek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szabályainak tiszteletben tartása mellett kell történnie,

AF.   mivel az európai és helyi hatóságoknak a nem kormányzati szervezetekkel együttműködve folyamatosan küzdeniük kell a szexturizmus ellen,

AG.   mivel csakis az összehangolt intézkedések, az információ átadása és a nemzetközi jogi normák tiszteletben tartását szolgáló szankciók foganatosítása járhatnak valóban eredménnyel,

AH.   mivel a szexturizmus elleni szankciók széleskörű nyilvánosságra hozatala növeli azok elrettentő hatását, és mivel a szexturizmushoz kapcsolódó bűncselekményeket büntetni kell, és azokat büntethetővé kell tenni mind a származási országban, mind a bűncselekmény elkövetésének helyszínén,

AI.   mivel a idegenforgalmi ágazatban működő szervezők, utazásszervezők és légitársaságok által végrehajtott politikáknak és intézkedéseknek, mint például a prospektusok szétosztása vagy videófilmek lejátszása az érzékeny úticélok felé tartó utakon – pozitív hatása van,

AJ.   mivel az ingatlanspekulációk kárt okoznak a helyi lakosságnak,

AK.   mivel fennáll a veszélye annak, hogy a külföldi beruházók és a fejlődő országok kormányai kölcsönös érdeket látnak a korrupcióban,

AL.   tekintettel a gyermekek kizsákmányolással szembeni védelemhez és a rehabilitációhoz való jogára, amelyet a Gyermeki Jogok Egyezményének 32., 34., 35. és 39. cikke határoz meg,

A turizmus mint a gazdasági növekedés tényezője

1.   kéri, hogy a turizmus hatásait, valamint a fenntartható turizmus és felelősségteljes kormányzás elvét rendszeresen és következetesen vegyék tekintetbe az EU fejlesztési politikájának kidolgozásakor;

2.   úgy véli, hogy a fenntarthatóság érdekében a turizmusnak javítania kell a helyi lakosság életkörülményeit, védenie kell környezetüket és egészségüket, valamint helyi élelmiszer és egyéb cikkek vásárlásával támogatnia kell a helyi gazdaságot;

3.   felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság turizmussal kapcsolatos technikai struktúrájának megerősítését, figyelembe véve a turizmus átfogó jellegét és az erre befolyást gyakorló és a közösségi politika egyéb szektoraiban születő egyre szélesebb körű kezdeményezéseket;

4.   kéri, hogy tulajdonítsanak nagyobb jelentőséget az Európai Bizottság Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatósága "turisztikai" szolgálatának rendelkezésre álló anyagi erőforrások növelésével oly módon, hogy ez hozzájáruljon általában a turisztikai ágazatot érintő politikai javaslatok számának növekedéséhez;

5.   kéri, hogy vitassák meg idegenforgalmi szakértők kinevezését a Fejlesztési és a Kereskedelmi Főigazgatóságokon belül;

6.   kéri, hogy ösztönözzék az olyan helyi közösségi irányítású turisztikai kezdeményezéseket, amelyek a szegénység enyhítését, a biodiverzitás megőrzését és az emberi jogok érvényesítését célozzák;

7.   javasolja, hogy a Bizottság együttműködési és fejlesztési politikái keretében, valamint fejlesztési programjaival és a vállalkozói struktúra megerősítését célzó törekvéseivel kapcsolatosan, azaz az AKCS-országokkal fenntartott kapcsolataiban helyezzen nagyobb hangsúlyt turisztikai politikáira;

8.   felhívja az AKCS-országok kormányait, hogy vizsgálják meg azokat a politikákat, amelyek célja, hogy bizonyos előnyöket garantáljanak azoknak a helyi közösségeknek, ahol turisztikai projekteket hajtanak végre;

9.   hangsúlyozza, hogy a turizmusból származó gazdasági hasznot a helyi fejlesztés javára kell visszaforgatni; felhívja az utazásszervezőket, hogy vizsgálják felül "all inclusive" utazási ajánlataikat, amelyek akadályozzák a helyi közösségek haszonszerzését, és arra ösztönzi az utazásszervezőket, hogy amennyire ez lehetséges, eszközeiket és munkavállalóikat helyben szerezzék be, illetve toborozzák, beleértve a vezetőket is;

10.  10 ösztönzi a kormányokat, hogy segítsék elő a köz- és magánszféra közötti partnerségek létrejöttét és/vagy továbbfejlődését, valamint olyan intézkedésekkel támogassák a vállalatalapításokat a turisztikai ágazatban;

11.   kéri az Európai Fejlesztési Alap (EFA) keretében finanszírozott, a fenntartható turizmust célzó projektek arányának növelését, ahol ez indokolt;

12.   javasolja, hogy a turizmussal, a fenntartható turizmussal és annak gazdasági hatásaival kapcsolatos kérdések kerüljenek napirendre a gazdasági partnerségi megállapodásokról folyó tárgyalások során, és hogy a fejlődő országok érdekeit az európai piac vonatkozásában pozitívan értékeljék, amikor ezek az országok turisztika kérdések megvitatását kérik a szolgáltatások kereskedelmét érintő általános egyezmény (GATS) keretében;

13.   megjegyzi, hogy a turisztikai ágazat sok fejlődő országban alapvetően a magánszektor része, és mint ilyen, megkívánja a Közösségtől, hogy módot találjon annak biztosítására, hogy az érdekeltek és más társadalmi partnerek teljes mértékben részesei legyenek a turisztikai ágazatot érintő fejlesztési politikáról szóló párbeszédnek;

14.   hangsúlyozza, hogy sürgősen támogatásban kell részesíteni azokat az országokat, amelyeket a turisztikai iparágat is érintő természeti katasztrófák sújtottak;

A turizmus mint a környezetvédelem és az örökség megóvásának eszköze

15.   kéri közös program elfogadását a Környezetvédelmi és a Fejlesztési Főigazgatóság számára annak érdekében, hogy sor kerülhessen az uniós hulladékkezelési és -feldolgozási technológiák exportjára, kezdetben hatásvizsgálatok, majd kísérleti programok formájában;

16.   kéri fenntartható turisztikai politikák kialakítását és szabályozás bevezetését a természeti erőforrások, a kulturális örökség, és a földhasználati rendszer hagyományos alkalmazásának védelmére és megőrzésére;

17.   ösztönzi a már létező műszaki és tudományos eszközök optimalizálását egyrészt az építészeti örökség károsításának és/vagy lerombolásának, másrészt a környezet leromlásának megakadályozása érdekében;

18.   követeli, hogy ugyanazok a szabályok vonatkozzanak valamennyi, a fejlődő országokban megvalósuló turisztikai jellegű európai beruházás közösségi támogatására, mint az Unión belül megvalósuló beruházások közösségi támogatásaira; ennek megfelelően ne kaphasson támogatást semmilyen beruházás, amely nyilvánvalóan káros a környezetre, sérti az emberi jogokat, és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által előírt minimális munkafeltételeket, valamint ártalmas az őslakosság életmódja, illetve a célország történelmi és kulturális hagyományai tekintetében;

19.   kitart amellett, hogy azok a tömeges turizmusnak kitett országok, amelyek kénytelenek idegenforgalmi helyszíneik védelmében intézkedéseket tenni, kapjanak a Közösségtől technikai támogatást; továbbá szorgalmazza, hogy az érintettek osszák meg egymással az e területen kialakult legjobb gyakorlatokat;

20.   ösztönzi a hirtelen megnövekvő turizmus hatásainak túlzottan kitett helyi hatóságokat, hogy szükség esetén vezessenek be korlátozó intézkedéseket;

A turizmus mint a demokrácia és a politikai egyensúly tényezője

21.   síkra száll amellett, hogy a bűncselekmények ellen a lehető legnagyobb átláthatóság mellett folytassák a harcot annak érdekében, hogy a potenciális elkövetőket visszatartsák az olyan bűncselekményektől, mint a pénzmosás, a szexturizmus, stb.;

22.   javasolja, hogy a bűnüldözés oly módon történjen, hogy az ne okozzon kárt az adott ország turisztikai arculatában;

23.   kéri, hogy a turizmus könnyítése, védelme és biztonságossá tétele érdekében lépjenek föl a turizmusra irányuló bűnözéssel szemben; például szakirányú rendőrségi szolgálat kialakításával;

24.   kéri a fejlődő országok kormányait, hogy a legteljesebb mértékben kapcsolják be a helyi lakosságot a turisztikai tevékenységbe, és fordítsanak gondot a belőle származó gazdasági, szociális és kulturális haszon kiegyensúlyozott elosztására;

25.   elítéli a kubai hatóságok által a közelmúltban bevezetett megkülönböztető jellegű intézkedéseket, amelyek célja, hogy megakadályozzák a turizmusban dolgozó kubai állampolgárok és a turisták közötti személyes kapcsolatok kialakulását;

26.   kéri a Bizottságot, hogy a fenntartható fejlődést támogató tevékenységei során a regionális együttműködési projektek finanszírozásakor ismerje el a célországok vagy régiók jogát arra, hogy demokratikus módon határozzák meg a saját prioritásaikat;

27.   kéri a tagállamok kormányait és az Európai Bizottságot, hogy utazásszervezőkre és tapasztalt szervezetekre támaszkodva ösztönözze etikai szabványok kialakítását a turizmusban egy hitelesített "Tisztességes Európai Turizmus" logó bevezetésével;

A turizmus, mint a közegészségügy és az oktatás tényezője

28.   kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy bocsássák tapasztalataikat és szakértelmüket a turisztikai potenciállal rendelkező fejlődő országok rendelkezésére, a helyi turisztikai képzés javára; kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa azon fejlődő országok projektjeit, amelyek ezt a fajta szakértelmet igénylik;

29.   ismételten felhívja a Bizottság figyelmét a gyermekkori oltások pénzügyi támogatásának fontosságára az alábbi betegségek elleni antigének kombinációit tartalmazó oltások iránti sürgős szükségletek kielégítése érdekében: diftéria, tetanusz, szamárköhögés, hepatitisz B, valamint a B típusú Haemophilus Influenzae által okozott agyhártyagyulladás;

30.   hangsúlyozza, hogy a malária, a tuberkulózis és a HIV/AIDS elleni harc érdekében szükség van az európai kutatási erőfeszítések fokozására;

31.   úgy véli, hogy a fejlődő országok fenntartható turizmusból származó bevételei hozzájárulhatnak a lakosság életszínvonalának és egészségi állapotának javításához, valamint a kommunikációs, energetikai és technológiai infrastruktúra fejlődéséhez;

32.   kitart amellett, hogy a Turisztikai Világszervezet ST-EP (A fenntartható turizmus, mint a szegénység leküzdésének eszköze) kezdeményezése, és minden egyéb kezdeményezés, amelynek célja a szegénység enyhítése a fejlődő országokban, kapjon uniós pénzügyi támogatást;

A turizmus mint a különböző szabálytalanságok és visszaélések tényezője

33.   kéri, hogy a fent említett globális turisztikai etikai kódex kerüljön be az egyes országok nemzeti joganyagába;

34.   ajánlja, hogy az érintett országok kormányai minden évben juttassák el egymáshoz a kizárólag a szexturizmus, emberiség elleni bűntett vagy terrorizmus miatt jogosan elutasított vízumkérelmek teljes listáját;

35.   követeli, hogy a Bizottság fogadjon el hatékony uniós programokat a szexturizmus elleni harc érdekében;

36.   a gyermekszex-turizmus elleni harc érdekében:

   kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kapjon nagyobb prioritást a gyermekeket érintő szexturizmus elleni harc, beleértve a "Gyermek szexturizmus elleni harc harmadik országokban" megnevezésű költségvetési jogcím visszaállítását, e célra elkülönített források biztosítása érdekében;
   kéri a Bizottságot, hogy ismerje el a gyermekpornográfia és a szexturizmus közötti kapcsolatot, és biztosítsa, hogy ez a kérdéskör kerüljön napirendre a harmadik országokkal folytatott politikai párbeszéd során;
   kéri a Bizottságtól és a tagállamoktól annak biztosítását, hogy a gyermekek szükségletei és jogai prioritást kapjanak a fejlesztési segélyezés során, különös tekintettel a szexturizmus áldozatául esett gyermekek rehabilitációs és beilleszkedési szükségleteire;

37.   ösztönzi az utazásszervezőket, az utazási irodákat, a légitársaságokat, amelyek ügyfeleik tájékoztatásával és az esetleges jogi következményekre való figyelmeztetésével már lépéseket tettek a szexturizmus ellen, hogy folytassák e tevékenységüket, a többieket pedig e gyakorlat követésére bíztatja; felkéri az utazásszervezőket arra is, hogy a hatóságokkal együttműködve segítsék valamennyi potenciális bűncselekmény felderítését;

38.   követeli, hogy az Európai Bizottság – az ágazatot képviselő szervezetek meghallgatása után – indítson konkrét akciókat a turizmushoz kötődő ingatlandömping ellen;

39.   kéri az európai kormányokat, gondoskodjanak arról, hogy a fejlődő országok irányába történő vállalatáthelyezések és szerződések végrehajtása során maradéktalanul tartsák be az európai vállalatokra vonatkozó szabályokat, különös tekintettel az érintett munkavállalók jogaira;

40.   elvárja, hogy az érintett országok kormányai és a turisztikai ágazat uniós szereplői tartassák tiszteletben az emberi jogokat, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által előírt minimális feltételekkel összhangban a munkavállalói jogokat védő rendelkezéseket, az európai turisták fogyasztóvédelmét és az utazásszervezőkre vonatkozó ajánlásokat;

41.   kéri a fejlődő országok kormányait, hogy a Turisztikai Világszövetség ajánlásaival összhangban alakítsanak ki átlátható és szabályozott eljárásokat a nemzeti piacok hozzáférhetőségére vonatkozóan, mivel ezek minden külföldről érkező beruházás számára alapvető feltételként merülnek fel;

o
o   o

42.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 180. E, 2003.7.31., 138. o.
(2) HL C 265., 2001.9.20., 39. o.
(3) HL C 339., 2000.11.29., 292. o.
(4) HL C 59., 2000.3.1., 41. o.
(5) HL C 271., 1999.9.24., 73. o.


Éhínség Nigerben
PDF 214kWORD 53k
Az Európai Parlament állásfoglalása a nigeri éhínségről
P6_TA(2005)0338RC-B6-0460/2005

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az ENSZ 80,9 millió dolláros segélyfelhívására a Niger számára nyújtandó élelmiszersegély érdekében;

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére

A.   mivel Niger a világ második legszegényebb országa volt már azelőtt is, hogy a szárazság és a sáskajárás elpusztította volna a tavalyi termést, ami azzal jár, hogy közel 12 milliós lakosságának hozzávetőleg a harmada komoly élelmiszerhiányban szenved, beleértve 800 000 heveny alultápláltsággal küzdő gyermeket is,

B.   mivel 1900 óta kilenc aszályos időszak és komoly éhínség, valamint nyolc sáskajárás volt Nigerben,

C.   mivel a szárazság sújtotta területekről köztudott, hogy fertőző betegségek, például malária, hepatitisz, kolera, tífusz és hasmenés melegágyai lehetnek,

D.   mivel a nigeri élelmiszerhiánynak összetett okai vannak és az időjárás-változás, az élelmiszertermelés, a piacok, a technológia, a közegészségügy, az orvosi ellátás, a gyermeknevelés, Niger hatalmas államadóssága és az általános szegénység egyaránt szerepet játszanak benne,

E.   mivel 2005 júniusáig a nigeri kormány nem volt hajlandó ingyenes élelmiszeradagokat osztani,

F.   mivel ezt a döntést arra alapozták, hogy nem akarják destabilizálni a piacot és tagadták a helyzet súlyosságát,

G.   mivel az olcsó, kormány által támogatott árú élelmiszerekből kevés volt, és a legszegényebbek számára elérhetetlennek bizonyultak,

H.   mivel abban az esetben, amikor a halálozási mutatók drámai méreteket öltenek, sokkal fontosabb az ingyenes élelmiszersegélyek azonnali szétosztása, mintsem a jövőbeni élelmezésbiztonság,

I.   mivel az ENSZ 2004 novembere óta ismételt felhívásai szinte süket fülekre találtak, miközben a helyzet válságossá vált,

J.   mivel égető szükség van humanitárius segítségre, élelmiszerre, ivóvízre, gyógyszerekre a gyermekek beoltásához a járványok megelőzése érdekében,

K.   mivel amellett, hogy a helyzet kezelése egyértelműen azonnali intézkedéseket kíván, az elszegényedés megállítása és az éhínség felszámolása Nigerben és a Szahel-övezetben hosszú távú kihívás, ami jelentős befektetéseket és kötelezettségvállalást igényel,

L.   mivel a Szahel-övezetben az elsivatagosodás és a talaj tápanyagtartalmának kimerülése a természeti erőforrások nem fenntartható használatának következménye, ideértve az erdők és bozótok kiirtását, valamint az éghajlatváltozás hatásait is,

M.   mivel az ENSZ gyorssegélyek koordinátora szerint nyolcvanszor drágább a sürgős beavatkozás, mint a megelőzés, és mivel ez igaz a szomszédos, éhínség által fenyegetett országokra (Mali, Mauritánia, Burkina Faso, Csád) is,

1.   sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy ne fordítson hátat Niger hosszú ideje tartó szenvedésének, hiszen bár az élelmiszerosztás folyamatosan zajlik az ország legsúlyosabban érintett területein, a sürgősségi beavatkozás pénzügyi tartalékai vészesen fogyatkoznak;

2.   kéri, hogy ismerjék el Nigerben az alultápláltság rendkívüli egészségügyi veszélyeit annak érdekében, hogy általános megoldási tervet lehessen kidolgozni, ami magában foglalja az öt évnél fiatalabb gyermekek orvosi ellátását, és a hatékonyságukat már bizonyított gyógyhatású élelmiszerek rendelkezésre bocsátását;

3.   sürgeti, hogy a hangsúlyt a megelőzésre helyezve csökkentsék az esőzések kiszámíthatatlanságától való függést, fejlesszék az öntözéses mezőgazdaságot (mini-duzzasztógátak), trágyázással, műtrágyával és gépesítéssel javítsák az élelmiszertermelés hatékonyságát és növeljék a helyi gabonaraktárak kapacitását;

4.   üdvözli, hogy a Bizottság 4,6 millió eurót különített el a nigeri humanitárius segítségre, valamint, hogy 2005. július 1-én bejelentette kötelezettségvállalását "további humanitárius pénzalap biztosítására a helyzet további súlyosbodása esetén";

5.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Niger kormánya lassan reagált a kialakuló válságra; sajnálja továbbá, hogy a hatóságok nem osztottak szét ingyenes élelmet a válság kezdeti időszakában;

6.   sajnálatosnak tartja, hogy az állam nem avatkozott be megfelelően a spekuláció és a válság megelőzése érdekében, és azt kéri, hogy Niger kormánya léptessen életbe olyan mechanizmusokat, melyek lehetővé teszik a hasonló jelenségek újbóli előfordulásának megakadályozását;

7.   kételkedik az IMF által szorgalmazott, a "strukturális alkalmazkodási" politika keretében megvalósított teljes agrárpiaci dereguláció indokoltságában;

8.   ugyanakkor figyelmeztet a megfontolatlan élelmiszersegélyezés veszélyeire, és arra szólítja fel a nemzetközi közösséget, hogy hagyják abba az élelmiszersegélyezést, amint úgy vélik, hogy a helyzet javult;

9.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemzetközi adományozók későn reagáltak az ENSZ támogatásra irányuló felhívására, melyet első alkalommal 9 hónappal ezelőtt tett közzé; továbbá amiatt, hogy nehéz volt elindítani a nemzetközi segélyezést annak ellenére, hogy a tehetős G8 országok épp Afrikát jelölték meg prioritásként;

10.   kéri, hogy jelentősen emeljék az ENSZ segélyalap keretében rendelkezésre álló tartalékokat annak érdekében, hogy megfelelő alapok álljanak előzetes rendelkezésre, és hogy lehetővé váljon az ENSZ segélyszervezetei számára a gyors segítségnyújtást;

11.   rendkívül sajnálja, hogy az afrikai katasztrófák kapcsán ilyen nehézkes a mozgósítás, míg a szökőár és annak áldozatai ‐ akik között nyugati turisták is voltak ‐ óriási médianyilvánosságot kaptak;

12.   üdvözli a Bizottság által irányított, hosszú távú élelmezésbiztonsági intézkedéseket tartalmazó ECHO gyorssegélyt, valamint, hogy a Nigerről szóló országos stratégiai dokumentumban egyértelmű prioritásként jelölték meg a vidékfejlesztést és az élelmezésbiztonságot;

13.   felszólítja a nemzetközi támogatókat, hogy összpontosítsanak az egészségüggyel kapcsolatos segélyekre is, mint például a tiszta vízhez való hozzáférés fejlesztése, rehidratáló tabletták szétosztása és a meglévő egészségügyi szolgáltatások támogatása és bővítése a járványok kitörésének megelőzése érdekében;

14.   felszólítja a nemzetközi támogatókat, hogy Nigerre vonatkozó stratégiáikat hangolják össze egymással, valamint az Afrikai Unióval, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségével és más regionális és helyi szereplőkkel; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ez a segítségnyújtás hosszú távú legyen, és képezze regionális stratégia részét a szegénység és éhínség ciklikus visszatérésének megakadályozása érdekében;

15.   aggodalmát fejezi ki az élelmiszerek elérhetőségének vonatkozásában a szomszédos Malit és Burkina Fasot tekintve, és a helyzet szoros nyomon követésére szólít fel a tágabb régióban;

16.   felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fejlesszék az olyan érzékeny területek figyelését szolgáló előrejelző rendszert, ahol éhínség léphet fel, hogy a katasztrófák megelőzése érdekében lehetővé tegye a gyorsabb reagálást;

17.   hangsúlyozza, hogy Nigerben a legnagyobb problémát az általános szegénység jelenti, és az, hogy az ország nem rendelkezik fedezettel ahhoz, hogy az ilyen válságok idején felmerülő szükségletekre vésztartalékokat képezzen;

18.   felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ismerje el a globális felmelegedés hatását Afrika Szahara alatti térségére, és szigorú uniós CO2-csökkentési stratégia bevezetésével tegyen azért Európában, mérséklődjenek az ilyen hatások;

19.   úgy ítéli meg, hogy az afrikai országokkal folytatott kereskedelmi tárgyalások során figyelembe kell venni a természeti erőforrások kizsákmányolásának kérdését is;

20.   sürgeti, hogy valóban lépjen érvénybe Niger külföldi adósságainak elengedése, melyet a G8 csúcstalálkozón jelentettek be;

21.   felszólítja a Bizottságot, hogy miután a szükséghelyzet megszűnik, foganatosítson átfogó politikát a válság alapvető okainak felszámolására, a mögöttes strukturális okok kezelésére, valamint a régió mezőgazdasági termelékenységének fokozására;

22.   felszólítja a régió kormányait, hogy a mezőgazdasági szektoron belül valósítsanak meg fenntartható fejlődési politikát;

23.   felszólítja, hogy az ENSZ 2005. szeptemberi közgyűlése a millenniumi fejlesztési célokkal összhangban határozza meg a szegénység és az éhínség világméretű felszámolását célzó nemzetközi segítségnyújtás módjait és eszközeit;

24.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Afrikai Uniónak, az ENSZ főtitkárának, az AKCS‐EU közös parlamenti közgyűlésnek, valamint Niger, Mali, Burkina Faso és Mauritánia kormányának.


Az emberi jogok megsértése Kínában, különös tekintettel a vallásszabadságra
PDF 208kWORD 49k
Az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogok megsértéséről Kínában, különös tekintettel a vallásszabadságra
P6_TA(2005)0339RC-B6-0457/2005

Az Európai Parlament,

—  ‐ tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és annak emberi jogi rendelkezéseire,

—  ‐ tekintettel az emberi és kisebbségi jogok, valamint a vallásszabadság Kínában történő megsértéseiről szóló korábbi állásfoglalásaira,

—  ‐ tekintettel Kína hosszú múltra visszatekintő filozófiai és vallási hagyományaira,

—  ‐ tekintettel "Az emberi jogok helyzete a világban" című 2004-es éves jelentésről és az EU emberi jogi politikájáról szóló 2005. április 28-i állásfoglalására(1),

—  ‐ tekintettel az Európai Uniónak az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 61. genfi ülésére (2005. március 14. és április 22. között) vonatkozó prioritásairól és ajánlásairól szóló 2005. február 24-i állásfoglalására(2),

—  ‐ tekintettel az EU - Kína emberi jogi párbeszédről szóló szeminárium 2005. június 20 - 21-i ülésének jelentésére és ajánlásaira,

—  ‐ tekintettel a 2005. szeptember 5-i EU‐Kína csúcsértekezlet közös nyilatkozatára,

—  ‐ tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére

A.   tudatában annak, hogy Kínában a vallásüldözés általános probléma, mely számos egyházat és vallási közösséget érint, többek között a keresztényeket, a tibeti buddhistákat és a muszlimokat,

B.   mivel az emberi jogok tisztelete az EU politikáinak egyik legfontosabb eleme és az Európai Unió egyik alapelve,

C.   mivel az emberi jogok helyzetének a Szerződésekben meghatározott előmozdítása a közös kül- és biztonságpolitika egyik célja,

D.   mivel a 2005. szeptember 5-i EU - Kína csúcsértekezlet új stratégiai párbeszédről szóló megállapodással ünnepelte az EU és Kína közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 30. évfordulóját; mivel az emberi jogok kérdése a napirend egyik kulcsfontosságú témája volt,

E.   mivel az EU - Kína emberi jogi párbeszéd során elsődleges fontosságú a vallási és a lelkiismereti szabadság,

F.   mivel, annak ellenére, hogy a Kínai Népköztársaság alkotmányának 36. cikke biztosítja a vallásszabadságot, a valóságban a hatóságok igyekeznek a vallásgyakorlást a kormány által ellenőrzött vallási szervezetekre és bejegyzett imahelyekre korlátozni és ellenőrizni a vallási csoportok tevékenységének növekedését és bővülését,

G.   mivel Kína új, 2005. március 1-jén hatályba lépett vallásügyi rendelkezése szorosabbá tette a vallási tevékenységek kormányzati ellenőrzését,

H.   mivel a többi keresztény felekezet között a katolikus egyház is hosszú ideje üldöztetésnek van kitéve a Kínai Népköztársaságban, és e gyakorlat miatt részben ma is földalatti tevékenységre kényszerül,

I.   mivel a kínai hatóságok fokozták a be nem jelentett protestáns házi gyülekezetek feletti ellenőrzést és a püspökök kinevezésébe való beavatkozást,

J.   mivel számos keresztény egyházi személy szenved embertelen elnyomástól, melyek során nemcsak a nyilvános istentiszteletek tartásában akadályozzák őket, hanem szolgálatukban is; mélységes aggodalmát fejezi ki a keresztény egyházi és világi személyeket érintő önkényes letartóztatások, kínzások, megmagyarázatlan eltűnések, büntető munkaszolgálat, valamint az internáló- és átnevelő táborok léte miatt;

1.   felszólítja a kínai kormányt, hogy szüntesse meg a vallási elnyomást és biztosítsa a nemzetközi emberi jogi normák és vallási jogok tiszteletben tartását, biztosítsa Kínában a demokráciát, a véleménynyilvánítás szabadságát, a gyülekezés szabadságát, a sajtószabadságot, a politikai és vallásszabadságot;

2.   sürgeti a kínai kormányt, hogy az ENSZ vallási és lelkiismereti szabadsággal foglalkozó különelőadója 1994 óta hangoztatott javaslataival összhangban szüntesse meg a jóváhagyott és nem jóváhagyott vallási közösségek közötti különbséget;

3.   felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegye világossá a kínai hatóságok számára: igazi partnerség csak akkor alakulhat ki, ha a közös értékeket valamennyi fél tiszteletben tartja és a gyakorlatban is megvalósítja;

4.   sürgeti a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy vessék fel külön is a kínai keresztények üldözésének ügyét, és szerezzenek a kínai kormánytól

   a) tájékoztatást az alábbi katolikus püspökök helyzetéről: Mgr Jacobus Szu Csemin (paotingi egyházmegye, Hepej tartomány), 72 éves; Mgr. Franciscus An Suhszin (a paotingi egyházmegye segédpüspöke, Hepej tartomány), 54 éves; Mgr Han Tinkhszien (jüngnien/handani egyházmegye, Hepej tartomány), 66 éves; Mgr. Cosma Si Enhsziang (jihsziani egyházmegye, Hepej tartomány), 83 éves; Mgr Philippus Csao Csentung, (hszüanhuai egyházmegye, Hepej tartomány), 84 éves; Fr. Paulus Huo Csünlung, a paotingi egyházmegye adminisztrátora, 50 éves; Mgr. Si Enhsziang (Jihszien, Hepej tartomány, 83 éves; továbbá híreket az eltűnt és letartóztatott egyházi személyekről, nevezetesen a következőkről: Csang Csencsüan és Ma Vujung (paotingi egyházmegye, Hepej tartomány); Fr. Li Venfeng, Fr. Liu Heng és Fr. Tou Senghszia (Sicsiacsuang, Hepej tartomány); Fr. Csi Hujtien (paotingi egyházmegye, Hepej tartomány); Fr. Kang Fuliang, Csen Kuocsen, Pang Kuangcsao, Jin Rosze és Li Sucsün (paotingi egyházmegye, Hepej tartomány);Fr. Lu Hsziaocsou (vencsoui egyházmegye, Csöcsiang tartomány); Fr. Lin Taoming (fucsoui egyházmegye, Fucsien tartomány); Fr. Cseng Zsujpin (fucsoui egyházmegye, Fucsien tartomány); Fr. Pang Junghszing, Fr. Ma Sunpao és Fr. Vang Limao (paotingi egyházmegye, Hepej tartomány);Fr. Li Csienpo (paotingi egyházmegye, Hepej tartomány); és Fr Liu Teli; és követeli a vallási meggyőződéséért bebörtönzött összes kínai katolikus feltétel nélküli szabadlábra helyezését és a velük szembeni erőszak minden formájának azonnali megszüntetését;
   b) tájékoztatást Csang Zsungliang (53 éves) lelkész helyzetéről, aki egyik alapítója a több, mint 10 millió keresztényt számláló Kína Krisztusért Egyháznak, és akit 2004. december 1-jén letartóztattak, és azóta is mindennemű jogi eljárás nélkül börtönben tartanak; követeli e lelkész és a vallási meggyőződéséért bebörtönzött összes kínai keresztény feltétel nélküli szabadlábra helyezését és a velük szembeni erőszak minden formájának azonnali megszüntetését;

5.   sürgeti a kínai kormányt, hogy hajtsa végre a Kínai Népköztársaság alkotmányának 36. cikkét, valamint ratifikálja és hajtsa végre a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát és a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányt;

6.   megállapítja, hogy a kínai kormány végül elfogadta a vallás és lelkiismeret szabadságát vizsgáló különelőadó, valamint a kínzásokat vizsgáló különelőadó arra vonatkozó kérését, hogy az év vége előtt ellátogathassanak Kínába; felkéri a kínai kormányt, hogy jelöljön meg minél korábbi időpontot e látogatásra; felszólítja a kínai hatóságokat, hogy engedélyezzék az ENSZ vallás és a meggyőződés szabadságát vizsgáló különelőadója számára, hogy találkozhasson a Dalai Láma által kijelölt Pancsen Lámával;

7.   üdvözli azt a tényt, hogy az EU és Kína között rendszeres párbeszéd zajlik az emberi jogokról; kifejezi csalódottságát, hogy e párbeszéd lényeges eredmények nélküli; felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a közelgő EU‐Kína emberi jogi találkozón a párbeszéd hatékonyságának átfogó elemzése részeként vesse fel ezeket az aggodalomra okot adó problémákat;

8.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok, a csatlakozó és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága tagállamainak, valamint a Kínai Népköztársaság kormányának.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0150.
(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0051.


Politikai foglyok Szíriában
PDF 116kWORD 40k
Az Európai Parlament állásfoglalása Szíriáról
P6_TA(2005)0340B6-0456/2005

Az Európai Parlament,

—  ‐ tekintettel az emberi jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

—  ‐ tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 11. cikkének (1) bekezdésére és az EK-Szerződés 177. cikkére, amelyek az emberi jogok előmozdítását közös kül- és biztonságpolitikai célként állapítják meg,

—  ‐ tekintettel az 1995. november 28-i barcelonai nyilatkozatra,

—  ‐ tekintettel az euro-mediterrán parlamenti közgyűlés által 2005. március 15-én Kairóban elfogadott állásfoglalásra,

—  ‐ tekintettel a Szíriáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—  ‐ tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel a jelenlegi elnök, Basar Al-Asszad hatalomra jutása Szíriában némi reményre adott okot, és a Baath párt által hosszú évekig uralt szíriai politikai rendszer megnyitása felé tett néhány lépést,

B.   mivel az Európai Parlament és annak elnöke már többször is beavatkozott a két parlamenti képviselő, Riad Seif és Mamun al-Humsi - akik aggasztó állapotban vannak és a börtönbüntetésük háromnegyed részét már letöltötték - szabadon bocsátásáért,

C.   mivel polgári aktivistákat - Hasan Zeinót, Yassin al-Hamwit és Muhammad Ali al-Abdullahot - katonai bíróság elé idéztek Homsban és Damaszkuszban, és "tiltott szervezet kiadványainak birtoklásával", "titkos társaság létrehozásával", "a közigazgatás becsmérlésével" stb. vádolják őket,

D.   mivel Haytham al-Hamwit, Yassin al-Hamwi fiát 2003-ban letartóztatták, bántalmazták és egy állítólag (hiteles források szerint) igazságtalan perben négy év börtönbüntetésre ítélték,

E.   mivel Riad al-Hamood kurd civil társadalmi aktivistát, arab nyelvtanárt és a civil társadalom újraélesztéséért küzdő bizottságok tevékeny tagját- akit egy, a magánzárka fogságában rejtélyes körülmények között meghalt iszlám tudós temetésén elmondott beszéd után tartóztattak le 2005. június 4-én - komolyan fenyegeti a bántalmazás veszélye,

F.   mivel 2005. júliusában az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága aggodalmát fejezte ki "a nem kormányzati emberi jogi szervezetek bejegyzése és szabad működése elé Szíriában állított akadályok" és "az emberi jogok védelmezőinek megfélemlítése és zaklatása " miatt,

G.   mivel az emberi jogok tiszteletben tartása az euro-mediterrán partnerség lényeges eleme,

1.   sürgeti a szíriai hatóságokat, hogy haladéktalanul engedjék szabadon Riad Seifet és Mamun al-Humsit;

2.   felszólítja a szíriai hatóságokat, hogy haladéktalanul ejtsék az összes vádat a katonai bírósági tárgyalásra váró Hasan Zeino, Yassin al-Hamwi és Muhammad Ali al-Abdullah ellen;

3.   felszólítja a szíriai hatóságokat az alábbiakra:

   a) biztosítsák, hogy az őrizetbe vett személyekkel megfelelően bánjanak és ne kínozzák, ne bántalmazzák őket;
   b) ratifikálják a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetések elleni egyezményt;
   c) biztosítsák, hogy az őrizetbe vett vagy börtönbe zárt személyek azonnal, rendszeresen és korlátlanul kapcsolatba léphessenek jogászaikkal, orvosaikkal és családjaikkal;

4.   rámutat, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása az EU és Szíria közötti bármilyen jövőbeni társulási megállapodás létfontosságú eleme;

5.   felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és az egyes tagállamokat, hogy tegyék egyértelművé a szíriai hatóságok számára: a megállapodás - amelyről jelenleg folynak a tárgyalások - emberi jogi záradékokat tartalmaz, amelyek az euro-mediterrán partnerség alapvető elemét képezik, és ezen a téren kézzelfogható előrelépésekre számít a szíriai hatóságok részéről;

6.   kéri, hogy az emberi jogokról és demokráciáról szóló rendszerezett párbeszéd kialakítása érdekében hozzanak létre Szíriával - Jordániához és Marokkóhoz hasonlóan - emberi jogi albizottságot a társulási megállapodás keretében; úgy véli, hogy egy ilyen albizottság kulcsfontosságú eleme lenne a cselekvési tervnek; hangsúlyozza, hogy az emberi jogi helyzet jobb figyelemmel kísérése érdekében fontos a civil társadalommal történő egyeztetés és a civil társadalom bevonása az albizottság munkájába; hangsúlyozza annak szükségességét is, hogy az Európai Parlament szorosan kapcsolódjon be az albizottság munkájába és nyomon követésébe;

7.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és Szíria kormányának és parlamentjének.


Súlyos és elhanyagolt betegségek a fejlődő országokban
PDF 255kWORD 91k
Az Európai Parlament állásfoglalása a fejlődő országokbeli legfőbb és elhanyagolt betegségekről (2005/2047(INI))
P6_TA(2005)0341A6-0215/2005

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az elhanyagolt betegségek tárgyában az illetékes bizottsága által 2004. április 27-án szervezett meghallgatásra,

–   tekintettel a Bizottságnak "A HIV/AIDS, a malária és a tuberkulózis elleni külső fellépést célzó, 2007-2001-re vonatkozó európai cselekvési programról" című 2005. április 27-i közleményére (COM(2005)0179),

–   tekintettel a Bizottságnak "HIV/AIDS, a malária és a tuberkulózis elleni külső fellépést célzó, összefüggő európai politikai programról" című 2004. október 26-i közleményére (COM(2004)0726),

–   tekintettel a HIV/AIDS-szel, a maláriával és a tuberkulózissal kapcsolatos állásfoglalásaira, különös tekintettel a szegénység felszámolásának keretében, a legfőbb fertőző betegségek elleni gyorsabb cselekvésről szóló 2001. október 4-ire(1),

–   tekintettel a fejlődő országokban a szegénységgel összefüggő betegségekre (HIV/AIDS, maláriával és tuberkulózis) adott támogatásról szóló rendeletre irányuló javaslattal kapcsolatos 2003. január 30-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) dohányzás ellenőrzéséről szóló keretegyezményére, valamint a Bizottság 2003. február 3-4. között tartott dohányzásellenes és fejlesztéspolitikai magas szintű kerekasztal megbeszélésére,

–   tekintettel a fejlődő országok egészségügyéről és a szegénység felszámolásáról szóló 2003. szeptember 4-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlése által 2004. február 19-én elfogadott, a szegénységgel összefüggő betegségekről és a reproduktív egészségről szóló állásfoglalásra (ACP-EU 3640/04),

–   tekintettel a "New York-i kötelezettségvállalás"-ra való felhívásra: Kapcsolat a HIV/AIDS és a szexuális és reproduktív egészség között (4),

–   tekintettel a "Tudomány és technológia – Iránymutatások az Európai Unió kutatástámogató politikájához" című, 2005. március 10-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel az európai és a fejlődő országok közötti klinikai kísérleti partnerségre (EDCTP), a trópusi betegségekkel kapcsolatos különleges kutatási és oktatási program (TDR), a tuberkulózis elleni gyógyszerfejlesztésre irányuló globális szövetségre (Tbc Szövetség), a nemzetközi AIDS oltóanyag kezdeményezésre (IAVI), Nemzetközi Partnerség a Mikrobicidekért (IPM), az európai malária oltóanyag kezdeményezésre (EMVI), globális szövetségre az oltóanyagokért és a védőoltásért (GAVI)/a oltóanyag alapra, a gyógyszert a malária vállalkozásért kezdeményezésre (MMV), a szorítsuk vissza a maláriát mozgalomra (RBM) és az elhanyagolt betegségek elleni gyógyszerek kezdeményezésre (DNDi), valamint mindazokra, akik az elhanyagolt betegségek elleni gyógyszerek kutatásán és fejlesztésén dolgoznak,

–   tekintettel az Európai Unió millenniumi fejlesztési célok (MDG) megvalósításában betöltött szerepéről hozott 2005. április 12-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel az ENSZ millenniumi projekt munkacsoport HIV/AIDS-ről, maláriáról, tuberkulózisról és az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférésről szóló "Recept az egészséges fejlődéshez: a gyógyszerekhez való hozzáférés növelése" című 2005-ös jelentésére,

–   tekintettel a WHO szükséglet-alapú, elhanyagolt betegségek gyógyszeripari kutatási és fejlesztési programjáról szóló 2000 októberében készült dokumentumára és a WHO "a trópusi betegségek intenzívebb ellenőrzése" című, a WHO 2005. április 18-20. közötti berlini stratégia és technikai ülésén benyújtott dokumentumára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6 0215/2005),

A.   mivel a világ egyes részei közötti szoros összeköttetés, a globális felmelegedés, a felbukkanó egészségügyi veszélyek, mint a madárinfluenza, az ebola és a marburg, a régi fertőző betegségek, mint a tuberkulózis újbóli felbukkanása, a védőoltással megelőzhető betegségek előretörése a fejlődő országokban és az egyre nagyobb problémát okozó többszörös gyógyszer-rezisztencia mind a betegségek iránti átfogó megközelítés szükségességére mutat rá,

B.   mivel az EU-n belül nem érezhető a helyzet sürgető mivolta, pedig a vándorlás és az utazások számának növekedése növeli ezen betegségek terjedésének kockázatát,

C.   mivel az AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelmet szolgáló globális alap célja a betegség és a szegénység terheinek csökkentése, és a projektek és a szereplők koordinálása döntő fontosságú, beleértve a gyógyszerek beszerzését és értékelését, valamint az összefüggést a nemzeti eljárásokkal,

D.   mivel világszinten tovább nő a HIV/AIDS-esetek száma, éspedig különösen a nők és a gyermekek körében, és 2004-ben több volt az új fertőzések száma, mint előtte bármely évben; és mivel a retrovírus elleni szerek (ARV) ára "egyre komolyabb veszélyt jelent a közegészségügyre nézve"(7) , mivel a (second-line) gyógyszerek ára a leginkább megfizethető (first-line) generikumok árának akár tizenkétszerese is lehet,

E.   mivel a HIV/AIDS, az anyasági és reproduktív betegség-egészség sok közös okra vezethető vissza, ilyen például a nemek egyenlőtlensége, a szegénység, a társadalom peremére szorulás, és mivel a szexuális úton terjedő betegségek óriási mértékben növelik a HIV-fertőzés veszélyét, ennek ellenére az elkülönült donor politika megosztott program megvalósulást eredményez,

F.   mivel a szexuális úton terjedő betegségek (STD) mint például a HIV/AIDS megfékezésének leghatékonyabb módja a megelőzés, és szoros összefüggés áll fenn a szexuális és reproduktív egészség, továbbá a HIV/AIDS elleni küzdelem között,

G.   mivel az anyasági és a reproduktív egészséggel kapcsolatos információkhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés fontos szerepet játszik a szegénység csökkentésében, és a HIV/AIDS elleni küzdelem szerves részévé kellene válnia,

H.   mivel a malária megelőzéséhez nélkülözhetetlen a rovarirtóval kezelt szúnyoghálók használata (különösen gyermekek, terhes nők és a HIV/AIDS fertőzött emberek esetében), a terhes nők részére malária elleni szerek biztosítása és a beltéri reziduális permetezés,

I.   mivel a tuberkulózis a világ népességének egyharmadát érinti, 2002-ben mintegy kétmillió ember halálát okozta, sok esetben összefüggésben a HIV/AIDS-szel, és az új diagnosztikus vizsgálatok és gyógyszerek meg tudnának birkózni ezzel a világméretű csapással,

J.   mivel a schistosomiasis kezelhető praziquantellel, ám a kemoterápia járulékos költségei komoly többlet terhet rónak az egészségügyi rendszerekre, valamint a gyógyszerekre rezisztens paraziták megjelenése aggodalomra ad okot, szükség van egyéb hatékony szerek kifejlesztésére,

K.   mivel a súlyos visceralis leishmaniasis (kala-azar) és az AIDS erősítik egymást, de az antimon(V)-kezelés komoly mellékhatásokkal jár, hosszadalmas kezelést igényel és a paraziták rezisztenciája miatt veszít hatásosságából,

L.   mivel az afrikai trypanosomiasis, más néven az álomkór diagnózisa és kezelése nehéz,

M.   mivel a Chagas-kór az akut fázisban csupán két gyógyszerrel – nifurtimox és benzinadol – kezelhető, míg a krónikus fázisban nincsen rá gyógymód,

N.   mivel a Dengue-láz világszintű egészségügyi probléma és az Aedes Albopictus szúnyog, amely a Dengue-láz másodlagos betegséghordozója Ázsiában, a nemzetközi használt gumiabroncsok kereskedelmének következtében mára meghonosodott Európában és más régiókban, és mivel nincsen rá egyedi kezelés, bár az integrált betegséghordozó kezelés terén haladás tapasztalható, ugyanakkor az oltóanyagok fejlesztése lassan halad,

O.   mivel a Buruli-fekély növekvő egészségügyi veszélyt jelent és gyógyítása csak a heget eltávolító sebészeti beavatkozással lehetséges, amely szövetveszteséget vagy maradandó testi fogyatékosságot okoz,

P.   mivel az elmebetegségek és az epilepszia egyre növekszik és ennek nem szentelnek megfelelő figyelmet,

Q.   mivel sok fejlődő országban komoly hiány tapasztalható egészségügyi dolgozókból, és a szegényebb régiókból sokan vándorolnak el, illetve a régiókon belül is nagy a vándorlás,

R.   mivel a gyógyászati eszközök újra felhasználása 2000-ben körülbelül 260 000 új HIV/AIDS, 2 millió hepatitisz C és 21 millió hepatitisz B megbetegedést eredményezett,

S.   mivel világszerte évente 5 millió halálesetet okoz a dohánytermékek használata, és ez a szám 2020-ra megduplázódhat, többségében a fejlődő országokban,

T.   mivel a szegénységgel összefüggő betegségek elleni gyógyszerek nemzetközi és regionális kutatása a befektetések krónikus hiányával küzd,

U.   mivel, becslések szerint, a világon folyó orvosbiológiai kutatási alapok kevesebb mint 10%-át fordítják a világ betegség-terhének 90%-át okozó problémák megoldására és 1999-2000-ben az elhanyagolt betegségekre való, fejlesztés alatt álló összes szerből csak 18 kutatási és fejlesztési projekt volt klinikai fejlesztési stádiumban, ezzel szemben, ugyanennyi idő alatt 2100 vegyületet fejlesztettek ki más betegségekre, ugyanakkor az elhanyagolt betegségek elleni szerek klinikai fejlesztése három és fél évvel több ideig tart, mint a többi szeré,

V.   mivel tudományos előrelépések történtek, beleértve a maláriát, a leishmaniasist és az álomkórt okozó paraziták genom szekvenciájának feltérképezését, ám mindez nem von maga után új termékeket,

W.   mivel a WHO Előminősítési projektje a létfontosságú gyógyszerek beszerzésének és értékelésének fontos hálózata,

X.   mivel évente körülbelül másfél millió öt éven aluli gyermek hal meg védőoltással megelőzhető betegségekben,

Y.   mivel mindössze egy gyógyszergyártó vállalat jegyeztetett be csökkentett áras gyógyszert az egyes alapvető gyógyszerek kereskedelmének az EU-ba történő eltérítésének elkerüléséről szóló 2003. május 26-i 953/2003/EK tanácsi rendelet szerint(8); és mivel a most szükséges, de csak drágán hozzáférhető új gyógyszerek nem szerepelnek a listán,

Z.   mivel a Világkereskedelmi Szervezet összes tagországának be kellett volna építenie a szellemi tulajdonról szóló TRIPS-egyezményt a nemzeti jogba, különös tekintettel azokra az országokra, amelyek generikus gyógyszereket állítanak elő,

1.   üdvözli a Bizottság fent említett közleményeit, de kéri a megközelítés kiterjesztését más elhanyagolt betegségekre is; kiemeli azt a tényt, hogy a Bizottság tevékenységei a HIV/AIDS-en, a malárián és a tuberkulózison túl más betegségekre is alkalmazhatók;

2.   arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a HIV/AIDS, tuberkulózis és a malária legyőzésére kidolgozott új akcióprogram javaslatait kövessék konkrét lépések, és ehhez biztosítson megfelelő programokra vonatkozó döntéseket és a költségvetésből elégséges forrásokat,

3.   hangsúlyozza a tagállamok által és az EU külpolitikai intézkedéseinek és fejlesztési segélyének forrásaiból biztosítandó megnövelt és megfelelő pénzügyi források döntő fontosságát, tekintve, hogy 2007-re előreláthatóan csupán a HIV/AIDS, malária és tuberkulózis esetében 11 500 millió EUR-ra nő a forráshiány;

4.   felkéri a Bizottságot, hogy a következő pénzügyi tervben a külső támogatási eszközök terén kiemelten kezelje a HIV/AIDS-et, a tuberkulózist, a maláriát és egyéb az betegségeket,

5.   támogatja az Európai Unió Szolidaritási Alapjának (COM(2005)0108) létrehozását annak érdekében, hogy a különböző eredetű vészhelyzetekre hatékony és koordinált közös válasz szülessen;

6.   felidézi, hogy az AKCS-országok egészségügyi szolgálatait súlyos veszteség érte a 90-es években, különösen mivel a makrogazdasági reformokra helyezett hangsúly következményeképpen a szociális szektorban, így az egészségügyben is, drasztikus költségvetési megszorításokat vezettek be;

7.   felidézi továbbá, hogy az adósság visszafizetése és kezelése évente a GDP majdnem 40%-át emészti fel a legkevésbé fejlett országokban, míg az oktatásra és az egészségügyre szánt költségvetési tételek jelentéktelenek;

8.   sürgeti az AKCS-országokat, hogy a Parlament által kitűzött célnak megfelelően egészségügyi előirányzatuk 20% legyen;

9.   hiszi, hogy a szegénység csökkentéséről szóló stratégiai dokumentum biztosítja, hogy a tájékoztatásul szolgáló szegénységelemzés befolyásolja az egészségügyi ágazat munkájának fókuszát és lehetőséget ad az egészségügyi terveknek és stratégiáknak a szegénységre várhatóan a legnagyobb hatást gyakorló egészségügyi tevékenységek irányában való újraorientálására;

10.   hangsúlyozza, hogy az ivóvízhez és az élelemhez való hozzáférés a lakosság egészségének nélkülözhetetlen feltétele; ezért fenntartja, hogy az egészségügy és az életkörülmények javítása összefügg, és mindez hozzájárul a várható élettartam növeléséhez;

11.   felkéri a fejlődő országokat, hogy állítsák vissza közszolgáltatásaikat és alapvető egészségügyi rendszereiket és az EU-t, hogy támogassa ezt a folyamatot az emberi és intézményi erőforrások és infrastruktúrák létrehozásához és megerősítéséhez szükséges segélyekkel;

12.   hiszi, hogy a vízellátás, egészségügyi eszközök és az infrastruktúra biztosításába való befektetés, valamint az egészség, a tiszta víz, az egészségi viszonyok és a higiénia közötti kapcsolat tudatosulása kulcsszerepet játszik a víz útján terjedő betegségek (ide tartozik a tüdőgyulladás, hasmenés és a malária) legyőzésében és az egészségügyi rendszerek hozzáférhetővé tételében;

13.   szükségesnek tartja, hogy egy dokumentum szülessen a Bizottság cselekvési programjában előirányzott emberi erőforrás politikáról, amely tartalmazza azokat a javaslatokat, amelyek gyorsan orvosolnák a fejlődő országokban az egészségügyi dolgozók hiányát, ide tartoznak a színvonalasabb képzések, karrier lehetőségek, díjazás, a szakmában maradásra való ösztönzés, biztonságos munkakörülmények, együttműködés a betegség-specifikus kezdeményezésekkel, társ-programok, önkéntes támogatás, továbbá a legjobb gyakorlat valamint a technikai támogatás terjesztése;

14.   hangsúlyozza az EU-n belüli, valamint az EU és más globális és helyi adományozók közötti koordináció szükségességét;

15.   üdvözli a Bizottságnak a fejlődő országok kutatási teljesítményének erősítése iránti elkötelezettségét, de szükségesnek tartja, hogy a kutatás a klinikai kísérleteken túllépve szélesebb körben folyjék, amely magában foglalja az operációs és egészségügyi rendszerekre irányuló kutatásokat, amelyek nagyon fontosak az intervenciók hatékonyabb, gazdaságos és fenntartható megvalósításának kifejlesztéséhez;

16.   hangsúlyozza, hogy a hatékony beavatkozások, a projektek és programok érdekében a tudományos kutatásban és végrehajtásban szükség van legjobb gyakorlatokra;

17.   megjegyzi, hogy gondot kell fordítani a gyógyszerek szétosztására a rezisztencia csökkentése érdekében;

18.   megjegyzi, hogy az ázsiai szökőár eredményeképpen a malária, a tuberkulózis vagy a retrovírus elleni kezelés ottani félbeszakadása sok halálos áldozattal járhat;

19.   üdvözli az Eurobarometer-eredményeket, amelyek azt mutatják, hogy az EU közvéleménye szerint az EU-támogatás igen hatékony lehet az AIDS és más betegségek elleni küzdelemben(9);

20.   hangsúlyozza annak sürgősségét, hogy a gyógyszerekhez hozzá lehessen férni, és hogy a gyógyszergyártók hozzáférhetővé és megfizethetővé tegyék a gyógyszereket az alacsony jövedelmű országokban;

21.   hangsúlyozza, mennyire fontos egy ország vezetése és elszámoltathatósága, és felkéri a Bizottságot az érintett közösségek és a civil társadalom ezen folyamatban való közreműködő részvételének biztosítására annak érdekében, hogy a cselekvési keret valóban tükrözze a perifériára szorult közösségek problémáit és tapasztalatait;

22.   felkéri a Bizottságot a 953/2003/EK rendelet alapján végrehajtott intézkedések tényleges hatásainak elemzésére valamint a gyógyszergyártókat arra, hogy termékeiket a fejlődő országokban élők számára az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférés alapján differenciált áron tegyék elérhetővé, és hogy javasoljanak az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférést elősegítendő kiegészítő intézkedéseket hiány esetére;

23.   felkéri a Bizottságot, hogy a civil társadalommal, a HIV/AIDS-szel, maláriával és tuberkulózissal fertőzöttekkel valamint a fejlődő országok helyi közösségein alapú szervezeteinek képviselőivel való szisztematikus és rendszeres konzultációra használja az "EK érdekelt felek fórumát";

24.   emlékezteti a Bizottságot a nők elsődleges egészségügyi ellátásban betöltött jelentőségére, valamint hogy a nőket, gyerekeket és a fogyatékkal élőket az egészségügyi politikák, és a kapcsolatos statisztikák és kutatások középpontjába kell állítani;

25.   örvendetesnek tartja, hogy a Bizottság cselekvési programjában támogatja az átfogó és bizonyítékon alapuló megelőzési programokat, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa a HIV/AIDS megelőzési programokat, ezekbe beleértendő a politikai vezetés, a viselkedés megváltozásához szükséges oktatás, kárcsökkentési programok, árucikkek szétosztása, önkéntes tanácsadás és vizsgálat, biztonságos vérellátás, a fertőzésnek leginkább kitett csoportok számára a veszélyeztetettség csökkentésére irányuló intézkedések valamint szociális és viselkedés kutatás;

26.   hangsúlyozza a HIV megelőzéshez szükséges új technológiák, például oltóanyagok és microbicidek kutatásába és fejlesztésébe való beruházás szükségességét, továbbá szükségesnek tartja a 2,2 millió HIV-fertőzött gyermek számára a szükségletekhez igazított és elérhető árú, a gyermekgyógyászatban alkalmazható retrovírus elleni készítmények kifejlesztését, valamint a fejlődő országokban jól alkalmazható diagnosztikus és felügyeleti eszközök kifejlesztését is;

27.   ösztönzi a bizottságot annak tudomásulvételére, hogy a különböző HIV-járványok különböző megközelítést is igényelnek, attól függően, hogy a járvány általánosan elterjedt egy országban vagy egy területre koncentrálódik; továbbá, hogy minden egyes esetben nagyobb figyelmet kell fordítani az átadási minták megértésére, és ennek megfelelően kell cselekedni;

28.   kéri az idősebbek, az árvák és más veszélyeztetett gyermekek figyelembe vételét a szegénység csökkentésére irányuló politikákban, a HIV/AIDS-szel és más betegségekkel fertőzött családok támogatását, valamint a programok megtervezésébe és végrehajtásába való bevonásukat és az azokban való részvételüket;

29.   kéri, hogy legyen szorosabb a szexuális és reproduktív egészség valamint a HIV/AIDS ellenes programok közötti kapcsolat, legyenek megfelelő, hozzáférhető és elérhető HIV/AIDS-hez valamint a szexuális és reproduktív egészséghez kötődő ellátmányok, ebbe beletartozik a férfi és női óvszer, STD diagnosztikus csomag és gyógyszerek;

30.   erős aggodalmát fejezi ki, mert jelentések szerint bizonyos afrikai kormányok kereskedelmi vagy import adóval sújtják a retrovírus elleni, illetve egyéb szereket, így ezek a szerek nem megfizethetők a szegény közösségek számára; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy indítson ez ügyben vizsgálatot, és bátorítsa a kormányokat, hogy vonják vissza az ilyen jellegű adókat;

31.   kéri a maláriával fertőzött országokat, hogy kötelezzék el magukat a leghatékonyabb gyógymódként elismert artemisinin-alapú kombinált terápia (ACT) mellett és gyorsítsák fel annak bevezetését, valamint felhívja az adományozókat az ACT finanszírozására és az artemisinin-alapú szerek vásárlásának és előminősítésének támogatására;

32.   kéri a gyártókat, hogy rovarirtóval kezelt szúnyoghálókat (ITN) gyártsanak, azon belül is tartós szúnyoghálókat, továbbá kéri az ITN-nel való ellátottság felgyorsítására, a malária tüneteivel kapcsolatos képzésre, az állóvizek forrásainak eltüntetésére és az elsődleges egészségügyi szolgáltatások gyógyszerekkel, megbízható gyors diagnosztikus tesztekkel való ellátására irányuló programok elindítását, valamint kéri az országos szintű partnerségeket a felgyorsítás koordinálására és a végrehajtásnál adódó problémák elhárítására;

33.   úgy ítéli meg, hogy olyan egyszerű, hatékony leishmaniasis diagnosztikus vizsgálatokra van szükség, amelyek megfelelnek az erőforrásokban szegény országokban lévő feltételeknek; megjegyzi, hogy az új gyógymódokra irányuló K+F alulfinanszírozott, és hogy léteznek alternatív gyógyszerek, ám azok drágák és beadásuk nehéz; kéri az ígéretes gyógyszerek, mint a paromomycin és a miltefosin, mihamarabbi regisztrációját;

34.   tudomásul veszi, hogy a DNDi és a TDR az álomkór elleni kezelésen működik és hangsúlyozza a nifurtimox biztonságossága és hatásossága elemzésének és az új, könnyen elvégezhető és pontos diagnosztikus vizsgálatok kifejlesztésének sürgető szükségességét;

35.   kéri, hogy fokozottabb erőfeszítések irányuljanak a Chagas-kór megfékezésére a célpopulációnak a betegség terjedésének megfékezésébe való bevonásával, az állatok és az emberek lakóhelyének különválasztásával és a vektorok elleni rovarirtót alkalmazó küzdelemmel;

36.   üdvözli a WHO globális programját, amelynek célja azon térségek azonosítása, ahol az elefántkór (Lymphatic Filariasis) járványos méreteket ölt és a veszélyeztetett népesség legalább öt éven át tartó évi egyszeri kezelése;

37.   hiszi, hogy komoly haszonnal jár a biztonságos és hatékony gyógyszerek biztosítása; hogy a fertőzések megfékezésének vagy felszámolásának költsége megközelítőleg 0,20 EUR/kezelt személy az adományozott gyógyszerek egy- vagy kétévenkénti beadásával;

38.   kéri az ENSZ millennium projekt 2005 jelentésében azonosított "gyors sikert hozó" kezdeményezések végrehajtását, beleértve a rendszeres éves féregtelenítést;

39.   felkéri az EU-t, hogy tegyen konkrét lépéseket a szegénység leküzdése érdekében, és biztosítsa a kereskedelmi fejlesztési, együttműködési és mezőgazdasági politikák következetességét, azzal a szándékkal, hogy a fejlődő országok gazdaságaira gyakorolt közvetett vagy közvetlen negatív hatást megelőzze;

40.   kéri, hogy az elme- és idegbetegségek és -zavarok, különösen az unipoláris depresszió és az epilepszia támogatására különösen fordítsanak hangsúlyt;

41.   hiszi, hogy az az egészségügyi rendszer, amely képes diagnosztizálni és kezelni olyan betegségeket, mint például a cukorbetegség, életet ment, csökkenti a fogyatékosságot és az amputációk számát; bővíteni kell a hozzáférést különösen az inzulinhoz és a 2. típusú gyógyszerekhez és őket elérhető áron kaphatóvá kell tenni;

42.   felkéri a Bizottságot, hogy támogasson programokat a sipoly-betegségek megelőzésére és az érintett nők és leányok gondozására;

43.   olyan kezdeményezéseket sürget, amelyek felgyorsítják a helyi hozzáférést a megfelelő diagnosztikus eszközökhöz és a biztonságos vér gyűjtésének módszereihez, a hozzá tartozó képzéssel és infrastruktúrával, valamint hozzáférést az alapvető egészségügyi paraméterek monitorozásához, továbbá hangsúlyozza, hogy minden immunizációs programnak az újra felhasználást megelőző orvosi technológiák alkalmazását kell támogatnia;

44.   felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson támogatást a nemzeti és nemzetközi dohánytermék ellenőrzési programok megerősítéséhez;

45.   hiszi, hogy a köz- és a magánszféra partnersége, így a RBM partnerség, a Tbc Szövetség, az IAVI, az IPM, az MMV, a DNDi és az Egy Világ Egészségügyi Intézet (Institute for One World Health) a TDR-rel együtt döntő fontosságú az innováció és a kapacitásépítés terén;

46.   sajnálja a kutatásnak és fejlesztésnek az életképes piacok hiánya miatti elmaradását olyan betegségekkel kapcsolatban, amelyek szinte kizárólag fejlődő országokban élő szegény népességet érintik, és hangsúlyozza, hogy ezt nemzetközi erőfeszítésekkel ellensúlyozni kell;

47.   kéri, hogy a hetedik keretprogram tartalmazzon a fejlődő országok polgárait érintő betegségek kutatására külön utalást és pénzügyi forrásokat;

48.   arra biztatja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen módon lehet a jelenlegi és a tervezett tematikus költségvetési sorokat érintő konkrét lépéseket végrehajtani, és hogyan lehet a három betegség leküzdésére irányuló közösségi politikák, szolgáltatások és programok közötti együttműködést és következetességet javító eljárásokat egyszerűsíteni;

49.   felhívja a Bizottságot, hogy a WHO-val együttműködve a trópusi betegségekkel kapcsolatos különleges kutatási és oktatási programon keresztül és az oltóanyag kutatási kezdeményezésen keresztül dolgozzon ki alapvető kutatási és fejlesztési menetrendet a fejlődő világ szükségleteinek és prioritásainak meghatározására;

50.   hiszi, hogy a gyógyszerek ellenőrzésének és bejegyzésének meg kell felelnie a betegség-járvány által sújtott ország prioritásainak, az elhanyagolt betegségek gyógyszereire vonatkozó kockázat-előny arány értékelésre külön eljárások szükségesek;

51.   kéri a fejlődő országokban dolgozó orvosi személyzet munkakörülményeinek javítását, megfelelő orvosi műszerek biztosítását, a technológia átadását; továbbá kéri az orvosi csereprogramok számának növelését Európa és a fejlődő országok között;

52.   felhívja a Bizottságot olyan integrált kutatási projektek támogatására, amelyek magukban foglalják a vegyi anyagok azonosításától egészen a leghatékonyabb forgalomba kerüléséig tartó teljes folyamatot;

53.   kéri a fejlődő országok közötti klinikai kísérleti partnerség (EDCTP) tevékenységeinek kiterjesztését más elhanyagolt betegségekre és a klinikai fejlesztés más fázisaira is (I. és IV. fázis);

54.   követeli, hogy az etikus kutatás nemzetközi szabályait, ahogyan az a Helsinki Nyilatkozatban szerepel, minden ország tartsa be;

55.   kéri a gyógyszeriparral való együttműködést a szegénységgel összefüggő betegségek terén a befektetéseket ösztönző, az ilyen betegségekkel kapcsolatos új kutatási és fejlesztési keretrendszerre tett javaslattal, amely kiterjed az eljárás támogatásra, díjak alóli mentességre, adóhitelre, támogatásokra, innovációs díjakra, előminősítési segítségre, előzetes vételi kötelezettségvállalásokra és szabadalmi jogok gyógyszerekre való részleges átruházására; valamint felhív a "szükségleten alapuló megközelítés" alkalmazására;

56.   hangsúlyozza, hogy az oktatás és a családtervezés van olyan fontos, mint a hatékony gyógyszerek biztosítása;

57.   kéri, hogy legyen a gyógyszeripar kötelessége vagy részesüljön ösztönzésben arra nézve, hogy nyereségének bizonyos százalékát, akár közvetlenül, akár állami programokon keresztül, visszaforgassa az elhanyagolt betegségekkel kapcsolatos kutatásba és fejlesztésbe;

58.   sürgeti a WHO szellemi tulajdonért, innovációért és egészségügyért felelős bizottságával összefüggésben egy új világszintű orvosi kutatási és fejlesztési szerződés kidolgozását, beleértve a kutatás és fejlesztés támogatása iránti minimális kötelezettséget, a prioritásokat megállapító mechanizmusokat és az adott projektekbe való befektetésekhez forgalomképes hitelek rendszerének átgondolását;

59.   hiszi, hogy a helyi kutatás és fejlesztés, valamint a termelési kapacitások technológiák átadásával és megosztásával történő építését fejlesztési politikákkal támogatni kell;

60.   örvendetesnek tartja, hogy cselekvési programjában a Bizottság támogatja a WHO előminősítési projektet, továbbá kéri a Bizottságot, hogy a kapacitás megnövelése céljából működjön együtt a WHO-val, a projekt céljainak megvalósítása érdekében;

61.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan támogassák a Doha Nyilatkozat végrehajtását, és helyezkedjenek szembe bármely olyan a WTO-hoz tartozó tagországgal, amely aláássa a nyilatkozat szellemi tulajdonról és a közegészségről szóló egyhangúlag elfogadott kötelezettségvállalásait, különösen a regionális szabadkereskedelmi keretmegállapodások "TRIPS-plussz" kikötéseit;

62.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Egészségügyi Világszervezetnek és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.

(1) HL C 87. E, 2002.4.11., 244. o.
(2) HL C 39. E, 2004.2.13., 58. o.
(3) HL C 76. E, 2004.3.25., 441. o.
(4) Felhívás kötelezettségvállalásra, amelyet az UNFPA, az UNAIDS és a Family Care International által szervezett magas szintű értekezleten tettek közzé (New York, 2004. június 7).
(5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0077.
(6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0115.
(7) A WHO és a UNAIDS "3 by 5" előrehaladásról szóló jelentése, 2004. december.
(8) HL L, 135., 2003.6.3., 5. o. Az 1876/2004 EK bizottsági rendelettel (HL L 326., 2004.10.29., 22. o.) módosított rendelet.
(9) Eurobarometer külön felmérés 222, A fejlesztési segélyhez való hozzáállásról, 2005. február

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat