Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Unió 2006-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről, III. szakasz - Bizottság (C6-0299/2005 – 2005/2001(BUD))

P6_TA(2005)0409 A6-0309/2005

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 272. cikkére és az Euratom Szerződés 177. cikkére,

–   tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2000. szeptember 29-i 2000/597/EK, Euratom tanácsi határozatra(1),

–   tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(2),

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a költségvetési eljárás javításáról szóló, 1999. május 6-i intézményközi megállapodásra(3),

–   tekintettel a Bizottság éves politikai stratégiai (APS) jelentéséről szóló, 2005. április 13-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel a 2006. évi, a Tanács első olvasata előtti költségvetési egyeztetési eljárással kapcsolatos megbízásról szóló, 2005. július 6-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel a Bizottság által 2005. április 27-én előterjesztett, az Európai Unió 2006-os pénzügyi évre vonatkozó előzetes általános költségvetési tervezetére (COM(2005)0300),

–   tekintettel a Tanács által 2005. július 15-én megállapított, az Európai Unió 2006-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetére (C6-0299/2005),

–   tekintettel eljárási szabályzata 69. cikkére és IV. mellékletére,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, valamint a többi érintett bizottság véleményére (A6-0309/2005),

Általános megfontolások és prioritások

1.   megismétli azon kötelezettségvállalását, hogy megfeleljen a 2006-os kulcsfontosságú politikai célkitűzéseknek, valamint, hogy egy hitelt érdemlő hidat képezhessen az új pénzügyi tervhez; e tekintetben sajnálattal töltik el a Tanács költségvetési tervezetének általános csökkentései, amelyekre minden külön megfontolás nélkül került sor;

2.   úgy határozott, hogy növeli különösen a lisszaboni és a göteborgi stratégiára, az információs politikára és a külpolitikai fellépésekre vonatkozó költségvetési kötelezettségvállalásokat a fontos EU-intézkedések védelme érdekében, összhangban a 2006-os költségvetésről szóló korábbi állásfoglalásaival, ami az uniós polgárok számára érezhető különbséget jelent majd; sürgeti a Tanácsot, hogy maradéktalanul működjön együtt a Parlamenttel egy kielégítő megoldás elérése érdekében, beleértve az 1999. május 6-i intézményközi megállapodás keretében előírt intézkedések hasznosítását;

3.   fenntartja az álláspontját a kifizetési előirányzatokat illetően, és úgy véli, hogy a Tanács által elfogadott, a bruttó nemzeti jövedelemre vonatkoztatott 111,4 milliárd EUR-s (a GNI 1,01%-a) szint nem megfelelő a már megállapodásba foglalt politikák és a szükséges új intézkedések hatékony végrehajtásához; ezért úgy határozott, hogy a kifizetéseket a költségvetésen belül 115,4 milliárd EUR-s szintre (a GNI 1,04%-ára) növeli; hangsúlyozza, hogy ez még mindig összhangban van az egyes tagállamok gazdasági problémáival összefüggő költségvetési szigorral;

4.   ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-költségvetés járuljon hozzá hatékonyabb intézkedésekhez az európai polgárok javára, elsősorban a foglalkoztatásra, a szociális, gazdasági és környezetvédelmi kohézióra, valamint az Európa versenyképességére koncentráló, javított lisszaboni stratégiához; kijelenti, hogy a fiatalok részvétele kulcsfontosságú egy érzékelhető európai stratégia számára, és osztja a Tanács politikai ambícióit, amelyek egy fiatalokkal kötött szövetségre irányulnak; alapvetően nem ért egyet az e területet érintő csökkentésekkel, és úgy határozott, hogy a hangsúlyt a lisszaboni programra helyezi, beleértve az együttdöntéssel érintett pénzügyi keretek növelését a Socrates és Youth javára, valamint a kutatási, a LIFE programmal és az intelligens energiával kapcsolatosan; sürgeti a Tanácsot, hogy egyezzen bele ezen prioritások megerősítésébe abban a formában, ahogyan azt a legutolsó programozási időszak végén tette;

1. fejezet

5.   örömmel üdvözli a Parlament és a Tanács között a 2005. július 15-i egyeztetésen létrejött megállapodást, amely az 1. fejezet részleges felső határainak felülvizsgálatára vonatkozik a KAP-reformmal kapcsolatos, megállapodás szerinti modulációs intézkedések lehetővé tétele érdekében;

6.   emlékeztet azon álláspontjára, miszerint a Bizottság költségvetési javaslatában előterjesztett összegeket a szükséges minimumnak kell tekinteni, és ezért úgy határozott, hogy elutasítja a Tanács csökkentéseit; úgy véli, hogy ezek az előirányzatok szükségesek az ágazat folyamatban lévő reformintézkedéseinek maradéktalan támogatása érdekében;

7.   hangsúlyozza az EU megreformált mezőgazdasági politikáján belüli innováció és megújítás jelentőségét, különösen a képzés és a fiatal mezőgazdasági termelőkkel kapcsolatos intézkedések területén;

8.   figyelemmel kívánja kísérni az 1b. alfejezetben (vidékfejlesztés) szereplő költségvetési összegek felhasználását, és különösen a környezetvédelem és a vidéki területek fenntartható fejlesztésének erősítésére irányuló intézkedéseket, valamint a strukturális alapokból társfinanszírozott, a vidéki és természetes élőhelyek – sajnálatos módon az utóbbi években az EU egyik fő kihívását jelentő – elsivatagosodásának és tűzvészben történő elpusztulásának megelőzésével és az ez elleni küzdelemmel kapcsolatos intézkedéseket; felhívja a Bizottságot, hogy tegye hozzáférhetővé a vidékfejlesztési források e téren történő felhasználásának áttekintését; emlékeztet továbbá a segélyek és a szolidaritás fontosságára az 1. fejezetben, ami többek között annak révén valósul meg, hogy az intervenciós készletekből élelmiszereket biztosítanak bizonyos szervezeteknek a Közösség legjobban rászoruló csoportjai részére történő kiosztás céljából;

2. fejezet

9.   tudomásul veszi a strukturális intézkedések nemrégiben tett kifizetési előrejelzéseit és a Bizottság tájékoztatását összhangban a közös nyilatkozattal, amelyről 2005-ben állapodtak meg; ugyancsak tudomásul veszi a tagállamok kifizetési előrejelzései és a Bizottság EKT-e közötti jelentős eltérést; ezért úgy határoz, hogy a kifizetési előirányzatokat 39,2 milliárd EUR-ra emeli; ugyanakkor aggódik a legtöbb, közelmúltban tagállammá vált ország általános felvevőképességének szintje miatt, ezért fel kívánja deríteni, hogy szükség lehet-e egy áthidaló megoldásra a jelenlegi és a következő tervezési időszak között annak biztosítása érdekében, hogy azok ne legyenek veszélyben;

10.   ragaszkodik ahhoz, hogy az Észak-Írországgal kapcsolatos PEACE program továbbra is támogatásban részesüljön, emlékeztet azonban arra, hogy az "innovatív intézkedések" alól átcsoportosítandó összegről a Bizottság jelenlétében a Parlament és a Tanács között közös megállapodás született a 2004. november 25-i költségvetési egyeztetésen; ezért úgy határozott, hogy visszaállítja ezt a szintet, és kéri a Tanácsot, hogy adja beleegyezését az 1999. május 6-i intézményközi megállapodásban előirányzott valamennyi eszköz keretén belül egy olyan megoldáshoz, amely a PEACE-re vonatkozó fennmaradó 12 millió EUR finanszírozása okozta probléma megoldásához vezet;

3. fejezet

11.   elutasítja a Tanács válogatás nélkül alkalmazott csökkentési gyakorlatát, amely ellentétben áll a halasztást nem tűrő politikai prioritásokkal, mindenekelőtt annak szükségességével, hogy a megújított lisszaboni stratégiára vonatkozó ambícióknak a 2005-ben már rendelkezésre álló előirányzatoknál valamivel jobban megfeleljenek;

12.   úgy véli, hogy a 2006-os költségvetés hidat képez egy új programozási időszak irányába, és éppen ezért be kell töltenie átmeneti szerepét és elő kell irányoznia a tervezett magasabb szintű finanszírozást 2007-től a kulcsfontosságú politikai területeken; ezért úgy határoz, hogy megerősíti a kutatásra és innovációra, a KKV-kra, a versenyképességre, a Socrates és Youth programokra, a belső piac fejlesztésére, a Life, az intelligens energia és a Leonardo da Vinci programra vonatkozó fontos költségvetési sorok csoportját; ezenfelül kész megegyezni a Tanáccsal a prioritások megfelelő, objektív és tartósan fennmaradó körülmények közötti finanszírozásáról az 1999. május 6-i intézményközi megállapodásban, különösen annak 33. és 34. pontjában foglalt rendelkezések, vagy az EKSz. 272. cikkének alkalmazása alapján;

13.   nagyobb hangsúlyt kíván helyezni az eljárások egyszerűsítésére az EU programok szintjén az uniós támogatásban részesülő emberek és szervezetek érdekében; ezért megszavazott több olyan egyszerűsítő módosítást, amely összhangban van a költségvetési rendelet kiigazítására irányuló jelenleg folyó munkával; gyorsabb előrelépéseket sürget azonban a belső eljárások egyszerűsítése alapján;

14.   úgy véli, hogy az EU információs politikájára előirányzott összegek nem megfelelőek, és úgy döntött, hogy növeli ezt az összeget; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükséges, hogy a Bizottság előterjessze az információs politikáról szóló fehér könyvét; ugyanakkor úgy döntött, hogy az előirányzatok egy részét tartalékba helyezi;

15.   maradéktalanul támogatja a "Munkavállalók mobilitása" elnevezésű új fellépés fontosságát és ambícióit, amelyet kísérleti projektnek javasoltak; mindazonáltal azt javasolja, hogy ezt a fellépést a Bizottság saját intézményi előjogai közé tartozó speciális éves eseményként finanszírozzák; emlékezteti ugyanakkor a Bizottságot, hogy a Parlament által támogatott valamennyi kísérleti projektet hatékonyan hajtsa végre;

16.   reméli, hogy a munkavállalók mobilitásának európai évére szánt pénzösszegeket polgárközeli decentralizált kampányokra költik el, és hogy a meglévő eszközök, mint az EURES és az EUROPASS, ismertségét fokozzák és alkalmazását bővítik, illetve felhasználhatóságuk körét kiterjesztik a harmadik országokból érkező bevándorlókra is, hiszen az öregedő népesség miatt egyre inkább folyamatos bevándorlásra lesz szükség ahhoz, hogy az uniós munkaerő-piaci igényeket ki lehessen elégíteni;

17.   hangsúlyozza a harmadik pillérbe tartozó adatvédelmi kérdések jelentőségét, és támogatja a tagállamok adatvédelmi hatóságainak képviselőit, valamint a megoldandó speciális problémáknak megfelelő egyéb szerveket bevonó ad hoc szerveződés hivatalossá alakítását;

4. fejezet

18.   megerősíti azon meggyőződését, hogy az EU külső fellépései új feladatokra terjednek ki, és ezek az utóbbi öt évben a szükséges pénzügyi források párhuzamos kiigazítása nélkül kerültek bővítésre; hangsúlyozza e tekintetben a koszovói, szerbiai, afganisztáni és iraki jelenlét, a KKBP területén jelentkező növekvő ambíciók, illetve a legutóbb a szökőár-katasztrófa áldozatai javára létrehozott szolidaritási alap finanszírozására vonatkozó kötelezettségvállalásokat;

19.   eltökélt szándéka, hogy a Tanácsnak el kell fogadnia az érveket és késznek kell lennie arra, hogy új prioritásokat finanszírozzon a folyamatban lévő intézkedések veszélyeztetése nélkül; ezért úgy határozott, hogy elutasítja a Tanács csökkentésre irányuló szándékát az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó sorban, a szomszédsági politikát magában foglaló földrajzi együttműködés és a millenniumi fejlesztési célok szempontjából fontos intézkedések területén; úgy határozott, hogy olyan szinten vesz fel előirányzatokat, amely az ilyen politikákat védelemben részesíti, miközben helyet biztosít az újaknak; a fenti okokból ezért úgy döntött, hogy a meglévő kereten túl finanszírozza az iraki és a szökőárral érintett országokban folyó újjáépítési programokat, valamint támogatást nyújt a cukorról szóló jegyzőkönyvet aláíró országoknak; felkéri a Tanácsot, hogy adja beleegyezését egy, az 1999. május 6-i intézményközi megállapodásban, különösen annak 19. és 24. pontjában előirányzott valamennyi eszköz keretében, vagy a Szerződés megfelelő rendelkezései alapján megvalósítandó pénzügyi megoldáshoz;

20.   kitart amellett, hogy a Bizottság és a Tanács továbbra is támogassa az "Európai kezdeményezést a demokráciáért és az emberi jogokért", és úgy határoz, hogy megfelelő szintű finanszírozást biztosít; megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy terjesszen elő az emberi jogokra vonatkozó külön jogi eszköz létrehozására irányuló javaslatot a 2007 és 2013 közötti programozási időszakra; hangsúlyozza továbbá, hogy jelentősen javítani kell a Parlament részvételét a 2007 és 2013 közötti időszak új programjainak végrehajtásával kapcsolatos prioritások meghatározásában (komitológiai eljárások);

21.   emlékeztet az iraki helyzetről szóló, a Tanácshoz intézett 2003. szeptember 24-i ajánlására(6) és az Európai Unió és Irak közötti kötelezettségvállalási keretről szóló 2005. július 6-i parlamenti állásfoglalásra(7), amelyek kérik, hogy az EK iraki újjáépítésre fordított forrásait az ENSZ kezelje; bírálja a Bizottságot, amiért elfogadta, hogy a közösségi hozzájárulás jelentős részét a Világbank kezelje; megjegyzi, hogy a bank a 2004. és 2005. év költségvetéseinek előirányzatait csupán elenyésző mértékben tudta igénybe venni, és ezért úgy véli, hogy 2006-ban a bank nem igényel további anyagi forrásokat; emlékezteti a Bizottságot, hogy a Világbank programjai megvalósításában az iraki hatóságokra támaszkodik; e tekintetben rámutat az iraki adminisztratív struktúra gyengeségére és az ismételten előforduló korrupciós esetekre; ezért kéri, hogy további forrásokat ne irányítsanak a Világbankhoz, és fontolják meg más európai közvetítők megbízását e források elosztására; felhívja a Bizottságot, hogy 2006-ban hajtson végre független ellenőrzést a közösségi forrásoknak az ENSZ és a Világbank általi felhasználásáról;

22.   ismételten megjegyzi, hogy a Bizottságnak minden erőfeszítést meg kell tennie annak érdekében, hogy elérje a Parlament által a fejlesztési együttműködésre vonatkozó teljes éves kötelezettségvállalások keretén belül a szociális infrastruktúrára meghatározott 35%-os, illetve az alapvető egészségügyi ellátásra és az alapoktatásra meghatározott 20%-os teljesítménymutatókat; tartalékba helyezi számos földrajzi sor 10%-nyi részét, hogy sürgesse a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a 20%-os teljesítménymutató elérése érdekében az alapvető egészségügyi ellátás és az alapoktatás terén;

23.   elutasítja a Tanács általi, az Európai Parlamenttel való kötelező konzultáció nélküli azon növelést, amely a KKBP területén két további különleges képviselővel kapcsolatos kiadások fedezésére szolgál; megjegyzi, hogy a 2002. november 25-i közös nyilatkozat alapján az ír és a holland elnökség jelentős előrelépést ért el a Parlamenttel való politikai tájékoztatási és konzultációs folyamat kialakítása terén; sajnálattal veszi tudomásul, hogy noha ilyen üléseket évente körülbelül öt ízben kellene tartani, idén (2005 szeptemberéig) csupán egy ülésre került sor; ezért a ragaszkodik hozzá, hogy e politikai párbeszéd a két intézmény közötti megállapodás értelmében folytatódjon és minőségében is fejlődjön;

24.   hangsúlyozza a magánszektornak a szegénység elleni küzdelemhez való hozzájárulása fontosságát, és felhívja a Bizottságot és az Európai Beruházási Bankot (EBB), hogy közösen vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy kamattámogatást biztosítsanak az EBB által a fejlődő országok KKV-szektorának nyújtott, saját forrásként szolgáló hitelekhez;

25.   felhívja a Bizottságot, hogy a 4. fejezetben meghatározott közösségi segítségnyújtást ne biztosítson olyan kormányzat, szervezet vagy program számára, amely emberi jogi visszaéléseket – így például kényszerabortuszt, kényszersterilizációt vagy csecsemőgyilkosságot – magával hozó programok irányításában vesz részt vagy ilyen programok irányítását támogatja, mivel ez érvényre juttatja a kairói ICPD speciális tilalmát szexuális és reproduktív egészségügyi kérdésekben az erőszak vagy kényszer alkalmazására vonatkozólag;

26.   úgy véli, hogy szükség van a "kereskedelmi segítségnyújtás" nevű új költségvetési sorra annak érdekében, hogy:

5. fejezet

27.   tudatában van a Bizottság új tagállamokból érkező tisztviselők toborzásával kapcsolatos nyilatkozatainak, és úgy véli, hogy ez egy jogos prioritás; úgy érzi, hogy elfogadhatatlanok a Tanács horizontális csökkentései, és úgy határoz, hogy a Tanács 94,4 milliós EUR-ós csökkentéséből első olvasata során a Bizottság részére visszaállít egy 90,4 millió EUR-s összeget; úgy dönt, hogy egy 16 millió EUR-s, fizetésekre szolgáló előirányzatokat jelentő összeget tartalékba helyez az alábbiakban kifejtett okokból;

28.   úgy határozott, hogy biztosítja a Bizottság által kért valamennyi álláshelyet és az álláshelyek tartalékból való felszabadítására akkor kerül sor, ha a Bizottság az alábbiakat teljesítette:

29.   felhívja a Bizottságot, hogy, vizsgálja felül a második olvasat előtt a megtakarítások lehetőségét, beleértve a költségvetési igényeinek kritikus felülvizsgálatát is;

7. fejezet

30.   ragaszkodik a nagyobb költségvetési átláthatósághoz a tagjelölt vagy előtagjelölt országoknak nyújtott közösségi támogatásokkal kapcsolatban; emlékeztet ennek fontosságára, tekintettel a különféle földrajzi és tematikus programokat egy egységes jogi aktusban egyesítő új előcsatlakozási eszköz hatályba lépésére;

Horizontális ügyek
Ügynökségek

31.   úgy véli, hogy az Ügynökségeket egyéni alapon kell kezelni és, hogy a becsléseiket, illetve a Bizottság által szorgalmazott változásokat a költségvetési hatóságnak figyelembe kell vennie; ezért általában úgy határozott, hogy visszaállítja az EKT szintjét úgy, hogy az egyes finanszírozási szükségleteket eseti alapon a szükséges indokolást követően tüntetik fel; felkéri a Bizottságot, hogy terjessze elő a tervezett előmeneteli struktúrát és az egyéb kért információkat;

Támogatások

32.   emlékeztet arra, hogy a korábbi A-30 sorok azon alapvető jogi aktusok és korlátozott pénzügyi keretek alá tartoznak, amelyek 2006-ban járnak le; hangsúlyozza ezért azt, hogy ebben az ágazatban rendkívül korlátozott a mozgástér; kiemeli a testvérvárosi kapcsolatok fontosságát és úgy határozott, hogy az előirányzatokat a 2005-ös szintjen tartja; megjegyzi egyúttal, hogy a pályáztatás elve 2006-ban valamennyi program tekintetében teljes mértékben hatályba lép, és hogy a meghatározott rendeltetésre történő elkülönítés a továbbiakban már nem lehetséges; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot bármilyen szükséges áthidaló megoldásra a kedvezményezettek finanszírozásában a két rendszer között esetlegesen előforduló hézagok elkerülése érdekében;

33.   megjegyzi, hogy az Európai Parlament évek óta számos sikeres kulturális szervezetet támogatott, többek között az Európai Unió Ifjúsági Zenekarát, az Európai Unió Barokk Zenekarát, a Nemzetközi Yehudi Menuhin Alapítványt; hangsúlyozza, hogy e szervezetek 2007-től várhatóan az új többéves pénzügyi keretben folytatják majd tevékenységüket; aggodalommal veszi tudomásul, hogy fennáll a valós veszélye annak, hogy e szervezetek 2006-ben nem folytathatják tevékenységüket átmeneti támogatás biztosítása nélkül, amelynek célja a két pénzügyi tervezési időszak áthidalása; ezért kész megállapodni a Tanáccsal e prioritást élvező tevékenységek finanszírozása számára elegendő forrás biztosításáról ezen objektív és tartósan fennmaradó körülmények között, az 1999. május 6-i intézményközi megállapodásban, különösen annak 33. és 34. pontjában foglalt rendelkezések, vagy az EKSz. 272. cikkének alkalmazása alapján;

Kísérleti projektek, előkészítő intézkedések és tanulmányok

34.   üdvözli a kísérleti projektek, előkészítő intézkedések és tanulmányok tekintetében a Bizottsággal folytatott együttműködés javulását, miközben sajnálattal tölti el, hogy bizonyos projektek továbbra is végrehajtási nehézségekkel küzdenek;

35.   úgy határozott, hogy prioritásaival összhangban számos fontos új kezdeményezést indít útjára, többek között a következőket: a természeti katasztrófák esetén folytatandó, határokon átnyúló együttműködés, amely jobban tudatosítaná a szorosabb együttműködés fontosságát a polgári védelmi intézkedések terén az ilyen katasztrófák következményeinek megelőzése vagy legalább a lehető legkisebbre való csökkentése érdekében, egyedi mobilitási programok a középiskolák felső tagozatos tanulói részére, kísérleti projekt a transzeurópai hálózat biztonságával kapcsolatosan, az európai szintű cseréket támogató mobilitási programok fiatal vállalkozók részére, a "kiválóság európai célpontjai", valamint a jobb jogalkotást és a nyilvánosság részvételét szolgáló, valamint a Natura 2000 programhoz kapcsolódó internet alapú rendszer létrehozására irányuló előkészítő intézkedések;

Tevékenység alapú költségvetés-tervezés

36.   emlékeztet arra, hogy a 2005-ös tevékenységi beszámolóknak a Parlament által az elmúlt évben készített felülvizsgálatát követően a Bizottságot felhívták arra, hogy javítsa a 2006-os költségvetési eljárással kapcsolatos beszámolóiban szereplő információk minőségét; megállapítja, hogy bár történt némi előrelépés, további javításokra van szükség az információk költségvetési relevanciájának növelése érdekében, különösen a célkitűzések és a mutatók tekintetében; megállapítja, hogy a tevékenységi beszámolóknak hasznos munkaeszközül kellene szolgálniuk a Parlament bizottságai számára és azokat kiterjedtebben kellene használni; felkéri ezért a Bizottságot, hogy tegyen újabb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy jobb és releváns tevékenységi beszámolókat készítsen a következő költségvetési eljáráshoz kapcsolódóan;

37.   hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a költségvetés végrehajtásakor figyelembe vegyék a nemek közötti esélyegyenlőséget, és hogy az intézkedéseket a férfiakra és nőkre gyakorolt hatásuk közötti különbség nézőpontjából értékeljék;

o
o   o

38.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást az általános költségvetési tervezet III. szakaszához fűzött módosításokkal és javasolt változtatásokkal együtt a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a többi érintett intézménynek és szervnek.

(1) HL L 253., 2000.10.7., 42. o. (2) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. (3) HL C 172., 1999.6.18., 1. o. A 2003/429/EK határozattal módosított megállapodás (HL L 147., 2003.6.14., 25. o.). (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0126. (5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0286. (6) HL C 77. E, 2004.3.26., 226. o. (7) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0288. (8) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0224.

Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Unió 2006-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről, I. szakasz - Európai Parlament, II. szakasz - Tanács, IV. szakasz - Bíróság, V. szakasz - Számvevőszék, VI. szakasz - Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, VII. szakasz - Régiók Bizottsága, VIII. (A) szakasz - Európai Ombudsman, VIII. (B) szakasz - Európai Adatvédelmi Biztos (C6-0300/2005 – 2005/2002(BUD))

P6_TA(2005)0410 A6-0307/2005

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 272. cikkére,

–   tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2000. szeptember 29-i 2000/597/EK, Euratom tanácsi határozatra(1),

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a költségvetési eljárás javításáról szóló, 1999. május 6-i intézményközi megállapodásra(2),

–   tekintettel a 2006-os költségvetési eljárás vonatkozásában a II., IV., V., VI., VII., VIII.(A) és VIII.(B) szakaszokra vonatkozó iránymutatásokról és az Európai Parlament előzetes költségvetési becsléseiről (I. szakasz) szóló, 2005. március 9-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a Parlament 2006-os pénzügyi évre vonatkozó bevételeinek és kiadásainak tervezéséről szóló, 2005. május 12-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel a Bizottság által 2005. április 27-én előterjesztett, az Európai Unió 2006-os pénzügyi évre vonatkozó előzetes általános költségvetési tervezetére (COM(2005)0300),

–   tekintettel a Tanács által 2005. július 15-én megállapított, az Európai Unió 2006-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetére (C6-0300/2005),

–   tekintettel eljárási szabályzata 69. cikkére és IV. mellékletére,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményére (A6-0307/2005),

A.   mivel a jelenlegi pénzügyi terv az 5. fejezet (Igazgatás) kiadásainak felső határát jelenlegi árakon számolva 6 708 millió EUR-ban határozta meg a 2006-os pénzügyi évre,

B.   mivel a 2006. évi előzetes költségvetési tervezet (EKT) a pénzügyi terv 5. fejezetének 2006-os pénzügyi évre szóló felső határa alatt meghagyott egy mintegy 10,2 millió EUR-s keretet,

C.   mivel a Tanács költségvetési tervezete (KT) a pénzügyi terv 5. fejezetének 2006-ra szóló felső határa alatt meghagyott egy mintegy 130,1 millió EUR-s keretet, így a kiadásokat 119,9 millió EUR-val csökkentette,

D.   mivel az előirányzatok összegét 1 341,6 millió EUR-ban állapították meg, ami az 5. fejezet maximális szintje 20%-ának felel meg,

E.   mivel a Parlament becsléseiről szóló, fent említett 2005. május 12-i állásfoglalás hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és a költségvetési fegyelem elveit alkalmazzák a Parlament igazgatási költségeire,

Általános keret

1.   megismétli az iránti elkötelezettségét, hogy biztosítsa az európai intézmények számára a 2004. évi bővítés utáni helyzet megszilárdításához, a következő bővítésre való felkészüléshez és az intézmények megfelelő működéséhez szükséges eszközöket;

2.   felkér minden intézményt, hogy a rendelkezésre álló előirányzatokat ésszerűen használják fel fő tevékenységeik hatékonyságának javítása és az általuk kitűzött elsődleges célok megvalósítása érdekében;

3.   úgy ítéli meg, hogy a 2004-ben csatlakozott tagállamokból való alkalmazottak felvételének biztosítására irányuló kérelmeket ki kell elégíteni; kér minden intézményt, hogy elemezzék a felvételben tapasztalható késedelem, illetve a tartósan betöltetlen állások okait és külön intézkedésekben foglalkozzanak ezekkel;

4.   csatlakozni tud a Tanács azon álláspontjához, hogy az igazgatási költségekre költségvetési fegyelmet kell alkalmazni, de azon a nézeten van, hogy a költségvetési fegyelem alkalmazása mellett egyenként kell értékelni minden egyes intézmény valós igényeit; kritikával illeti a Tanácsot az álláshelyek és előirányzatok nem differenciált átfogó csökkentése módszerének alkalmazása miatt, ezért nem ért egyet a Tanács által alkalmazott megközelítéssel;

5.   támogatja egy megfelelő keret meghagyását az 5. fejezet (Igazgatás) kiadásainak felső határa alatt; javasolja mintegy 7,7 millió EUR visszaállítását a Tanács által annak az egyéb intézmények (a Parlament és a Tanács kivételével) költségvetéseire vonatkozó első olvasatában eszközölt 15,1 millió EUR-s csökkentésből;

I. szakasz - Európai Parlament
A költségvetés szintje

6.   tudomásul veszi az Elnökség azon javaslatát, hogy a költségvetés szintje legfeljebb az 5. fejezet 20%-a legyen, ami megfelel a Parlament költségvetése 6,1%-os átfogó növekedésének, meghaladva a költségvetési tervezet 5. fejezetében az igazgatási kiadások átlagosan 4,5%-os emelkedését; megerősíti, hogy a Parlament részesedése hagyományosan az 5. fejezet 20%-a; kiemeli, hogy a Parlamentnek sikerült betartania ezt az önként vállalt korlátozást és jelentős megtakarításokat ért el az épületek ellenében történt kifizetések felgyorsítása révén;

7.   emlékeztet arra, hogy az elmúlt években rendszeresen jelentős összegű átcsoportosításokra, sőt előirányzatok törlésére került sor; úgy véli, hogy ez nem utal következetes költségvetéskészítésre; emlékeztet arra, hogy 2004-ben az átcsoportosítások összege több mint 150 millió EUR, míg a törléseké 27 millió EUR volt, illetve 2005-ben a többletet 98 millió EUR-ra becsülik;

8.   úgy határoz, hogy a 2009. jogcímben ("Előzetes előirányzat az intézmény ingatlanbefektetéseinek fedezésére") tartalékba helyez 15 millió EUR-t a folyamatos épületvásárlások céljára;

9.   egyetért azzal, hogy az épületvásárlásokhoz szükséges tőkeinjekciók céljából a Költségvetési Bizottság költségvetésmódosítások révén teljes mértékben jóvá fogja hagyni az 5. fejezet 20%-án belüli fel nem használt összegeket;

10.   emlékeztet a Parlament becsléseiről szóló, fent említett 2005. május 12-i állásfoglalás 27. bekezdésében foglalt megállapításra, amely szerint a Parlament költségvetésének átfogó szintjét indokolt és valódi igények alapján kell meghatározni, azok körültekintő vizsgálatát követően; óvatos becslés alapján úgy ítéli meg, hogy a 2006-os költségvetésben lehetőség nyílik a Parlament költségvetésének 20 millió EUR-val az 5. fejezet 20%-a alá történő csökkentésére anélkül, hogy az akadályozná a Parlament hatékony működését; ezért úgy határoz, hogy a Parlament 2006. évi költségvetését 1 321,6 millió EUR-ban határozza meg; kiemeli ugyanakkor, hogy ez nem jelent precedenst a Parlament azon jogának korlátozására, hogy az elkövetkező években az 5. fejezet 20%-át használhatja fel;

11.   úgy ítéli meg, hogy körültekintő megközelítést kell alkalmazni az új elsődleges célokról hozott döntések során a Parlament hosszú távú pénzügyi igényei fedezésének biztosítása érdekében; rámutat arra, hogy 2009 közepétől új képviselői statútum kerül bevezetésre, amely becslések szerint évente mintegy 100 millió EUR-ba fog kerülni;

Információs és kommunikációs politika

12.   úgy ítéli meg, hogy az Elnökség azon javaslata, hogy 50 millió EUR-t egy "tájékoztatási" tartalékba kell helyezni és további 17,2 millió EUR-t a rendkívüli tartalékalapban kell hagyni, nincs összhangban sem az új elsődleges politikai célok kialakításának jelenlegi szakaszával, sem a költségvetési fegyelem elvével;

13.   megismétli azon álláspontját, hogy a tájékoztatási és kommunikációs politika a Parlament egyik elsődleges célját képezi, és támogatja az EU polgárai és a Parlament közötti kommunikáció javítására irányuló befektetéseket; úgy határozott, hogy 20 millió EUR-t egy "információs és kommunikációs" tartalékba helyez, amelyet a Parlament polgárokkal folytatott kommunikációjának javítására lehet felhasználni;

14.   megjegyzi, hogy munkájának jobb közvetítése a modern (audiovizuális) média fokozottabb használatát és a plenáris üléseken folyó viták szerkezetének érthetőbbé és vonzóbbá tételét feltételezi;

15.   emlékeztet a Parlament becsléseiről szóló, fent említett 2005. május 12-i állásfoglalásának 11. és 12. bekezdésében kiemelt elsődleges célokra, főként a látogatói szolgálat tevékenységének javítására és a tájékoztatási irodák szerepének megerősítésére annak érdekében, hogy a tájékoztatási tevékenységeket decentralizálják a tagállamokhoz, különös tekintettel a képviselők állampolgárokkal való kapcsolattartásának megkönnyítésére;

16.   úgy ítéli meg, hogy minden javaslatnak egyértelmű információt kell tartalmaznia a költségekkel és a középtávú pénzügyi követelményekkel kapcsolatban; rámutat arra, hogy az információs és kommunikációs politikával kapcsolatos új projekteknek biztosítaniuk kell a megfelelő felügyeleti intézkedéseket a Parlament irányító szervei és a képviselőcsoportok bevonásával;

Bővítés

17.   támogatja a képviselőknek nyújtott nyelvi szolgáltatások további javítását; aggodalmát fejezi ki a betöltetlen állások magas szintje miatt ezen a területen, és úgy ítéli meg, hogy ennek a kérdésnek meg kell kapnia a szükséges figyelmet; elvárja, hogy az adminisztráció 2005. november 30-ig külön javaslatokat terjesszen elő ebben a tekintetben;

18.   megerősíti a bővítéssel kapcsolatos alábbi intézkedéseket:

19.   úgy határozott, hogy a becslésekben szereplő 13,8 millió EUR-n kívül további előirányzatokat bocsát rendelkezésre a román és bolgár csatlakozásra való felkészüléssel kapcsolatban, összesen 9 726 000 EUR összegben:

Átfogóbb költségvetéskészítés

20.   kéri a kölcsönökből vagy bérbeadásokból, illetve a szolgáltatásnyújtásból származó bevételek elhatárolásának jobb bemutatását, ami a Parlament költségvetésének bevételi kimutatásában való egyértelmű feltüntetésüket jelenti;

21.   javasolja, hogy a tájékoztatási irodákkal kapcsolatban külön jogcímet hozzanak létre, és kéri, hogy az ezekhez tartozó személyzet létszáma lábjegyzetben jelenjen meg a Parlament létszámtervében;

22.   kéri, hogy a képzésekkel kapcsolatos kiküldetési díjak külön költségvetési jogcím alatt szerepeljenek;

Épületekkel kapcsolatos politika

23.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Elnökség nem válaszolt arra a kérelemre, hogy mutasson be az ingatlanvásárlásokkal kapcsolatos naprakész tervet, beleértve a tájékoztatási irodák helyiségeinek megvásárlásával kapcsolatos választási lehetőségeket is; kéri, hogy ezt az információt 2005. november 30-ig kapja meg; úgy ítéli meg, hogy a Parlamentnek a megfelelő pénzügyi tervezés lehetővé tétele érdekében egyértelmű ingatlanpolitikával kell rendelkeznie;

Személyzeti politika

24.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Elnökségnek a bővítéshez nem kapcsolódó 112 új álláshely létesítésére irányuló kérelme nem vette figyelembe a meglévő személyzet átcsoportosításának a Parlament becsléseiről szóló, fent említett 2005. május 12-i állásfoglalás 6. bekezdésében kifejtett lehetőségét;

25.   megismétli egy olyan jelentés 2005. november 30-ig való elkészítésére irányuló kérését, amely részletes információt tartalmaz a szerződéses és ideiglenes alkalmazottak jelenlegi számáról, valamint az átcsoportosítás előtti és utáni állapot összehasonlításáról; úgy ítéli meg, hogy az előző jelentésben foglalt információ túl kevés és általános volt;

26.   kéri a Parlament vezetését, hogy a Parlament előzetes költségvetési becsléseibe foglalja bele a Parlament Főtitkárságánál és a képviselőcsoportoknál dolgozó szerződéses alkalmazottak számára, illetve a tájékoztatási irodák személyzetére vonatkozó részletes tájékoztatást;

27.   az alábbi, létszámtervvel kapcsolatos intézkedéseket fogadta el:

28.   kiemeli, hogy a Parlament vezetésének teljes mértékben be kell tartania a fogyatékkal élők alkalmazásának helyes gyakorlatáról szóló kódexet;

Egyéb kérdések

29.   úgy határozott, hogy p.m. bejegyzést szerepeltet az "Európa jövőjéről" folytatott vitára, amíg az Elnökök Értekezlete tanácskozásai folyamatban vannak;

30.   felkéri a Parlament vezetését, hogy vizsgálja meg olyan képzési program létrehozásának lehetőségét, amely biztosítaná, hogy bizonyos számú gyakornok tanulhasson a Parlamenten belül; felkéri a főtitkárt, hogy készítsen jelentést e kérdésről; azt javasolja, hogy a tartalékkeretben szerepeljen 5 álláshely (1 A* és 4 B*) a szakmai továbbképzési osztály számára, és hozzanak létre egy 1407. jogcímet, Képzési költségtérítés (Európai Parlament gyakornoki program) címen, p. m. bejegyzéssel;

31.   kéri, hogy az EMAS új álláshelyeit elfoglaló tisztviselők vizsgálják meg a kevésbé környezetszennyező járművek Parlament általi használatának kérdését;

32.   úgy határozott, hogy egyéb olyan területeken is kiigazításokat eszközöl, ahol a becslések elfogadása óta változások történtek:

33.  33 tudomásul veszi a "Tegyük magasabbra a mércét" nevű adminisztratív reformja kapcsán a képviselők számára a kibővült Európai Unió jogalkotási munka terén nyújtott segítségnyújtásban elért előrelépést; felhívja a főtitkárt és az Elnökséget, hogy a bizottsági titkárságok működését rendszeresen vizsgálja meg, és a bizottsági elnökök számára feladatuk ellátásához teljes körű támogatást kér; ösztönzi a főtitkárt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a képviselők és a parlamenti bizottságok megnövekedett felelősségének kezelésére a Parlament jogalkotói szerepének ellátása során;

34.   felhívja az Elnökséget, hogy tanulmányozza azokat a lehetőségeket, amelyekkel csökkenteni lehet az emelkedő energiaköltségeket, például azt a japán kezdeményezést, amely a nyakkendők viselésének elhagyására irányul, ezáltal csökkentve a légkondicionálás használatát nyáron;

35.  35 hangsúlyozza, hogy a képviselők és a személyzet egészsége szempontjából fontos a napi testmozgás; felkéri az Elnökséget, hogy készítsen értékelést a sportközpont működéséről, különösen az általa nyújtott szolgáltatásokról és a központ árpolitikájáról, figyelembe véve a nyitvatartási időt;

36.  36 felhívja az Elnökséget, hogy fejlessze tovább képzési politikáját, beleértve a képviselők nyelvi képzését;

Egyéb intézmények

37.   a következő bővítéssel kapcsolatban új álláshelyeket hozott létre az intézmények ez irányú igényei kielégítésének biztosítása érdekében; visszaállította a Tanács által csökkentett előirányzatok egy részét az intézmények megfelelő működésének lehetővé tétele érdekében;

38.   jóváhagyja az új személyzeti szabályzat rendelkezéseiből következő, az intézmények által kért és a Tanács által a költségvetési tervezetben jóváhagyott, az előmenetel miatt szükséges átsorolásokat;

II. szakasz – Tanács

39.   aggodalmát fejezi ki a KKBP-vel kapcsolatos tevékenységek kiadásainak fedezésére elkülönített előirányzatokat, valamint az EBVP-vel/KKBP-vel kapcsolatos tevékenységekre több új költségvetési jogcím bevezetését illetően; emlékeztet arra, hogy más intézmények költségvetéseinek fedezniük kell az igazgatási költségeket;

40.   tudomásul veszi 161 új álláshely (1 A*15, 4 A*12, 6 A*11, 1 A*10 T, 8 A*9, 12 A*7, 58 A*5, 2 B*7, 6 B*6, 17 B*3, 23 C*4, 23 C*1) létrehozását és 1 C*1 álláshely áthelyezését a Bizottsághoz;

IV. szakasz - Bíróság

41.   felhívja az Európai Közösségek Bíróságát, hogy 2005. november 1-jéig úgy módosítsa a 2004. március 31-én kelt közigazgatási határozatát, hogy az tiltsa meg a szolgálati gépkocsik magáncélú használatát;

42.   az alábbi, létszámtervvel kapcsolatos intézkedéseket fogadta el:

43.   rámutat arra, hogy a döntéshozatalt az új Közszolgálati Törvényszék álláshelyeinek végleges számáról előrehozták és arra 2005 folyamán sor kerül;

44.   úgy határozott, hogy a Tanács által a költségvetési tervezetben rendelkezésre bocsátott előirányzatokat 3 398 000 EUR-val megemeli, elsősorban fizetésekre, külső fordításra és informatikára;

V. szakasz - Számvevőszék

45.   felhívja a Számvevőszéket, hogy 2005. november 1-jéig úgy módosítsa a 2004. június 15-én kelt közigazgatási határozatát, hogy az tiltsa meg a szolgálati gépkocsik magáncélú használatát;

46.   az alábbi, létszámtervvel kapcsolatos intézkedéseket fogadta el:

47.   úgy határozott, hogy a Tanács által a költségvetési tervezetben rendelkezésre bocsátott előirányzatokat 1 555 000 EUR-val megemeli, elsősorban fizetésekre;

VI. szakasz ‐ Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

48.   az alábbi, létszámtervvel kapcsolatos intézkedéseket fogadta el:

49.   úgy határozott, hogy a Tanács által a költségvetési tervezetben rendelkezésre bocsátott előirányzatokat 1 190 000 EUR-val megemeli, főleg fizetésekre és az épületekkel kapcsolatos költségek kiigazítására;

VII. szakasz - Régiók Bizottsága

50.   elégedetten jegyzi meg, hogy a Belliard-épület 2004. június 15-én elkészült és méltányolja azt a tényt, hogy a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság közösen rendszeresen tájékoztatta az Európai Parlamentet az építési munkálatok előrehaladásáról; kéri, hogy a két bizottság kérjen jelentést a Sicabel tanácsadó cégtől, amely felügyelte az építési munkálatokat az átalakítás kezdetétől, annak elismerése céljából, hogy a projekt a szerződéssel és annak mellékleteivel összhangban került kivitelezésre; kéri, hogy a jelentést 2006. március 1. előtt terjesszék az Európai Parlament elé;

51.   az alábbi, létszámtervvel kapcsolatos intézkedéseket fogadta el:

52.   úgy határozott, hogy a Tanács által a költségvetési tervezetben rendelkezésre bocsátott előirányzatokat 1 259 500 EUR-val megemeli, főleg fizetésekre és az épületekkel kapcsolatos költségek kiigazítására;

VIII. (A) szakasz – Európai Ombudsman

53.   az alábbi, létszámtervvel kapcsolatos intézkedéseket fogadta el:

54.   úgy határozott, hogy a Tanács által a költségvetési tervezetben rendelkezésre bocsátott előirányzatokat 173 056 EUR-val megemeli;

VIII. (B) ‐ Európai Adatvédelmi Biztos

55.   az alábbi, létszámtervvel kapcsolatos intézkedéseket fogadta el:

56.   úgy határozott, hogy a Tanács által a költségvetési tervezetben rendelkezésre bocsátott előirányzatokat 81 600 EUR-val megemeli;

o
o   o

57.   utasítja elnökét, hogy az általános költségvetési tervezet I., II., IV., V., VI., VII., valamint VIII.(A) és VIII.(B) szakaszához fűzött módosító indítványokkal együtt továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a többi érintett intézménynek és szervnek.

(1) HL L 253., 2000.10.7., 42. o. (2) HL C 172., 1999.6.18., 1. o. A 2003/429/EK határozattal (HL L 147., 2003.6.14., 25. o.) módosított megállapodás. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0067. (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0181.

Az Európai Parlament állásfoglalása Azerbajdzsánról

P6_TA(2005)0411 RC-B6-0558/2005

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Azerbajdzsánról és a Dél-Kaukázusról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a 2005. június 9-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a "Szélesebb Európa ‐ Szomszédság: egy új keret a keleti és déli szomszédainkkal fenntartott kapcsolatokhoz" című bizottsági közleményről szóló, 2003. november 20-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel az Azerbajdzsánnal kötött partnerségi és együttműködési megállapodásra, amely 1999. július 1-jén lépett hatályba,

–   tekintettel az Azerbajdzsánnak, Örményországgal és Grúziával együttesen az európai szomszédsági politikába történő bevonásáról szóló 2004. június 14-i tanácsi határozatra,

–   tekintettel az EU‐Azerbajdzsán parlamenti együttműködési bizottság 2005. április 18‐19-i hatodik ülésének zárónyilatkozatára és ajánlásaira,

–   tekintettel az Azerbajdzsánról készült 2005. március 2-i országjelentésre,

–   tekintettel az Európai Unió Azerbajdzsánról szóló 2005. október 6-i nyilatkozatára,

–   tekintettel Azerbajdzsán Európa tanácsi tagságára, az Emberi Jogok Európai Egyezményére, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az azerbajdzsáni helyzetről elfogadott számos állásfoglalására, különösen a 2005. június 22-i állásfoglalásra,

–   tekintettel az EBESZ nemzetközi választási megfigyelő küldöttségének 2005. szeptemberi és októberi 9-i időközi jelentéseire,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel a 2005. november 6-án sorra kerülő parlamenti választások próbára teszik az azerbajdzsáni kormány demokratikus folyamatok iránti elkötelezettségét,

B.   mivel a Tanácsnak a Parlament kérésére hozott határozata, hogy kiterjessze az európai szomszédsági politikát a Dél-Kaukázus három országára, új eszközöket biztosít Azerbajdzsán részére az Európai Unióval fennálló kapcsolataiban, valamint egy olyan keretrendszert nyújt számára, amellyel a jelenlegi partnerségi és együttműködési megállapodáson túl integrálódhat az európai uniós politikákba,

C.   mivel az európai szomszédsági politika elismeri Azerbajdzsán európai törekvéseit és Azerbajdzsán mint olyan állam jelentőségét, amely az Európai Unióhoz erős történelmi, kulturális és gazdasági szálakkal kapcsolódik, és mivel valódi és kiegyensúlyozott partnerséget csak a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok, a kisebbségek és a polgári szabadságjogok tiszteletben tartásának közös értékein alapulva lehet létrehozni,

D.   mély aggodalommal töltik el a 2005. szeptember 25-i és október 1-i és 9-i események, amikor a rendőrség erőszakosan megakadályozott több ezer, az Azadlig blokkhoz tartozó ellenzéki aktivistát abban, hogy szembeszállva a kormány tiltásával nagygyűlést tartsanak Bakuban, eközben újságírókat vertek össze és számos tüntetőt letartóztattak,

E.   mivel 2005. október 17-én egy Azerbajdzsánban sikkasztás vádjával kiadott nemzetközi elfogatóparancs alapján Ukrajnában átmenetileg őrizetbe vették a választásokon jelöltként szerepelő Raszul Gulijev, vezető ellenzéki személyiséget, amikor éppen Bakuba tartott visszafelé, és mivel 2005. október 16-án és 17-én az azerbajdzsáni rendőrség őrizetbe vett körülbelül 200 ellenzéki aktivistát és Gulijev tervezett visszatérése kapcsán sokukat letartóztatták,

F.   aggodalmát kifejezve az ellenzéki média helyzete, az újságírókkal szembeni erőszak és támadások, valamint az emberi jogok védelmezőinek rágalmazása, az ellenük elkövetett nyomásgyakorlás és zaklatásuk miatt,

G.   mivel az EBESZ nemzetközi választási megfigyelő küldöttsége 2005. szeptemberi első időközi jelentésében aggodalmát fejezi ki a gyülekezés szabadságának korlátozása miatt és megerősíti, hogy a Velencei Bizottságnak a jogalkotási keretrendszer a választásokra történő javítására irányuló ajánlásait, valamint a nyilvánosság bizalmának növelése érdekében kulcsfontosságú védőintézkedések bevezetésére tett ajánlásait csak részben valósították meg,

H.   mivel az EBESZ nemzetközi választási megfigyelő küldöttsége 2005. októberi második időközi jelentése elismeri ugyan az összes párt médiához történő hozzáférése terén elért előrelépéseket, rámutat az ellenzéki jelöltek választási kampánya kapcsán a kormánybarát erők részéről továbbra is fennálló aránytalan korlátozásokra, és arra a tényre, hogy néhány választási bizottság nem tisztességesen és pártatlanul hajtja végre a választási törvényt,

I.   tekintettel a 2005. novemberi parlamenti választásokra Ilham Alijev elnök 2005. május 11-én elnöki rendeletet adott ki "A választási gyakorlat javítása az Azerbajdzsán Köztársaságban" címmel,

J.   mivel az EBESZ Minszki Csoportjának egyesült államokbeli, orosz és francia társelnökei nemrégiben találkoztak Washingtonban, hogy megvitassák a hegyi-karabahi békefolyamat jelenlegi állását, és különösen az azerbajdzsáni és örmény külügyminiszterekkel Ljubljanában tervezett találkozót,

1.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az azerbajdzsáni hatóságok nem engedélyezték az ellenzéki nagygyűlések megtartását a kért helyeken Baku belvárosában, és elítéli a rendőrség által 2005 szeptembere óta a tüntetők ellen foganatosított aránytalan és erőszakos intézkedéseket;

2.   felhív minden őrizetbe vett személy azonnali szabadon bocsátására, és kéri a fent említett események teljes körű, tisztességes kivizsgálását, beleértve a bűnüldöző egységek felelősségét, és sürgeti Azerbajdzsánt, hogy garantálja az őrizetbe vett személyek alapvető emberi jogait;

3.   felszólítja az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy ismerjék el és tartsák tiszteletben a gyülekezési szabadságot, és biztosítsák, hogy a közelgő parlamenti választások teljes mértékben megfeleljenek az elismert nemzetközi normáknak, valamint az EBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodája (ODIHR) és a Velencei Bizottság régóta fennálló ajánlásainak, és felszólítja minden pártot, hogy a közelgő választások során békés kampányt folytassanak; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi választási törvény helyes alkalmazása esetén megfelelő alapot szolgáltathat demokratikus választások megtartásához;

4.   üdvözli, hogy az ukrán igazságügyi hatóságok szabadon bocsátották a letartóztatott Raszul Gulijevet azon döntést követően, hogy az azerbajdzsáni hatóságok kiadatási kérelme nem volt elég megalapozott; hangsúlyozza a bakui kormány ellentmondásos magatartását, amely lehetővé teszi, hogy a jelöltek nyilvántartásba vetethessék magukat, ugyanakkor megakadályozza, hogy részt vegyenek a választásokon;

5.   sürgeti a hatóságokat, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet az újságírók és a sajtó biztonságára és szabadságára, és haladéktalanul hozzanak intézkedéseket az újságírók védelmére a sajtó képviselői elleni erőszakhullámra való tekintettel;

6.   sürgeti az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy igazságszolgáltatás elé állítsák azokat, akik felelősek a Monitor című ellenzéki hetilap főszerkesztőjének, Elmar Huszeinovnak a meggyilkolásáért;

7.   sajnálatát fejezi ki a Yeni Fikir (Új Ötlet) nevű ifjúsági mozgalom államcsíny előkészítésével vádolt vezetőinek letartóztatása miatt és felhív azonnali szabadon bocsátásukra;

8.   megismétli felhívását, hogy Azerbajdzsán biztosítsa az igazságszolgáltatás függetlenségét és garantálja az őrizetben lévő személyek alapvető emberi jogait; felszólítja a hatóságokat, hogy hozzanak intézkedéseket a bírósági tárgyalásokon megfigyelhető hiányosságok orvoslására és ebben a vonatkozásban sürgeti a kormányt, hogy hajtsa végre az Európa Tanács politikai foglyokkal való bánásmódról szóló ajánlásait, mivel széles körben és megbízható forrásokból kínzásokról és kegyetlen bánásmódról lehet hallani;

9.   hangsúlyozza, hogy a választások demokratikus jellegének átfogó értékelése befolyásolni fogja a valódi demokrácia kialakítására, az emberi jogok tiszteletben tartására és a jogállamiságra összpontosító új azerbajdzsáni cselekvési terv kidolgozásának megkezdéséről hozandó határozatot; felszólítja a Bizottságot, hogy ebben a tekintetben hangolja össze fellépését az Európa Tanáccsal és tegyen meg minden erőfeszítést a civil társadalom támogatására és erősítésére;

10.   üdvözli a Bizottságnak az Azerbajdzsánnal folytatott kapcsolatok jelentős erősítésére vonatkozó ajánlásait és sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa az azerbajdzsáni kormánynak az emberi jogok és a jogállamiság területén jogi és intézményi reformok megvalósításához szükséges segítségnyújtást;

11.   sürgeti az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy hatékonyan lépjenek fel a korrupció ellen az országban, különösen az oktatási programok forrásainak növelése és a szükséges jogalkotási keretrendszer bevezetése révén, ami növelné az együttműködést a kormány és a civil szféra között a korrupcióellenes erőfeszítések terén;

12.   felhívja az azerbajdzsáni kormányt, hogy a Nemzetközi Polgári Légiközlekedési Szervezet (ICAO) normáival összhangban oldja meg a Baku és Ciprus északi része közötti közvetlen légi összeköttetés problémáját az összes dél-kaukázusi országgal folytatandó európai szomszédsági politika előmozdítása érdekében;

13.   úgy véli, hogy a Minszki Csoport jelenti a legjobb megoldást a Hegyi-Karabah kérdés rendezésére, és teljes mértékben támogatja az azerbajdzsáni és az örmény kormány által az év eleje óta a párbeszéd javítására tett erőfeszítéseket;

14.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az Azerbajdzsán Köztársaság elnökének, kormányának és parlamentjének, Oroszország, Törökország, az Egyesült Államok kormányának és parlamentjének, az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének és az Európa Tanácsnak.

(1) P6_TA(2005)0243. (2) HL C 87. E, 2004.4.7., 506. o.

Az Európai Parlament állásfoglalása a megújult barcelonai folyamatról (2005/2058(INI))

P6_TA(2005)0412 A6-0280/2005

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az euro-mediterrán partnerséget részletes munkaprogrammal együtt létrehozó barcelonai nyilatkozatra, amelyet az 1995. november 28-i euro-mediterrán konferencián fogadtak el,

–   tekintettel "Az euro-mediterrán kapcsolatok tizedik évfordulója: munkaprogram a következő öt év kihívásaira" című, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett bizottsági közleményre (COM(2005)0139), valamint annak (SEC(2005)0482) és (SEC(2005)0483) számú mellékleteire,

–   tekintettel Bizottság által kiadott "A kibővült Európa – szomszédság: a keleti és déli szomszédainkkal folytatott kapcsolatok új keretei" című, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez címzett közleményre (COM(2003)0104), az európai szomszédsági politikáról (ESZP) szóló stratégiai dokumentumra (COM(2004)0373), az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó javaslatra (COM(2004)0628), az ENP alá tartozó cselekvési tervekről szóló közleményre (COM(2004)0795), valamint az Izrael, Jordánia, Marokkó, a Palesztin Autonóm Hatóság és Tunézia számára kidolgozott cselekvési tervekre,

–   tekintettel a barcelonai folyamat elindítása óta megtartott összes euro-mediterrán miniszteri konferencia és szakminiszteri konferencia következtetéseire, különös tekintettel a 2005. május 30–31. között Luxembourgban tartott VII. euro-mediterrán külügyminiszteri konferencia következtetéseire,

–   tekintettel a mediterrán térséggel és a Közel-Kelettel kialakítandó stratégiai partnerségre, amelyről az Európai Tanács 2004 júniusában határozott,

–   tekintettel az euro-mediterrán parlamenti fórum 1998. novemberi létrehozása és a 2003. december 2–3-i VI. nápolyi miniszteri konferencia alkalmával történő euro-mediterrán parlamenti közgyűléssé (EMPA) való átalakulása között megtartott öt plenáris ülés nyilatkozataira,

–   tekintettel az euro-mediterrán parlamenti közgyűlés (EMPA) Európai Parlament által betöltött elnökségének (2005. április 21-én kihirdetett) politikai prioritásaira, amely szerint fokozni kell a a partnerországokkal folytatott párbeszédet az emberi jogok tárgyában,

–   tekintettel az első euro-mediterrán parlamenti közgyűlés által Kairóban elfogadott 2005. március 15-i állásfoglalásra,

–   tekintettel, "Az EU emberi jogokat és demokratizálódást elősegítő intézkedéseinek felélesztése a mediterrán térségi partnerekkel"(1) című 2004. február 12-i állásfoglalására,

–   tekintettel "A kibővült Európa – szomszédság: a keleti és déli szomszédainkkal folytatott kapcsolatok új keretei" című közleménnyel kapcsolatban elfogadott 2003. november 20-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel az Európai Unió mediterrán politikájáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) keretében elfogadott 2002., 2003. és 2004. évi arab humánerőforrás-fejlesztési jelentésekre,

–   tekintettel az Euro-mediterrán Kutató Bizottság által kidolgozott "Barcelona Plusz: a demokratikus államok euro-mediterrán közössége felé" című 2005. áprilisi jelentésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0280/2005),

A.   mivel a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság és az alapvető szabadságok támogatása és tiszteletben tartása az Európai Unió központi elve és prioritása, és a mediterrán régió fejlődésének lényeges alapja,

B.   tekintettel az euro-mediterrán társulási megállapodások tartalmára, különösen a 2. cikkre, amely kiköti, hogy a szerződő felek bel- és külpolitikáját a demokratikus alapelvek és alapvető jogok tiszteletben tartása vezérli, és az a megállapodás lényegi elemét képezi,

C.   mivel az euro-mediterrán partnerségről szóló 2005. február 23-i állásfoglalásában(3) a Parlament felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy újítsák meg a mediterrán országokban a demokrácia fokozására irányuló erőfeszítéseiket, valamint járuljanak hozzá a szükséges politikai, gazdasági és társadalmi reformokhoz és mozdítsák elő őket,

D.   mivel a mediterrán politika az EU külpolitikájának egyik legfőbb prioritása; mivel a barcelonai folyamat csak az Európai Unió következetes közös kül- és biztonságpolitikáján keresztül válhat igazán hatékonnyá, amely ezáltal a hitelességét is fokozná,

E.   mivel a kibővített Európának elsőrendű érdeke, hogy a fent említett elvek és értékek, valamint a kultúrák és vallások közötti párbeszéd alapján olyan koherens kapcsolatrendszert alakítson ki a mediterrán térség és a Közel-Kelet szomszédos országaival, amelynek célja egy politikai és gazdasági liberalizációt, fenntartható gazdasági növekedést és közös jólétet is magában foglaló átfogó partnerség létrehozása,

F.   mivel az euro-mediterrán partnerség demokratikus és sikeres fejlődése különösen függ a partnerországok és népeik arra való hajlandóságától, hogy a kiegyensúlyozott együttműködés, az egyenlőség, az együttes részvétel és közösségvállalás, valamint a közös felelősségvállalás igaz szellemiségében megfeleljenek a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása közös értékeinek,

G.   mivel az európai szomszédsági politika célja az ilyen partnerségi viszony javítása, amely további lehetőséget kínál a kapcsolatok elmélyítésére, a politikai párbeszéd megerősítésére és a partnerországoknak az EU-politikákba történő bevonására,

H.   mivel az 1995. november 28-i barcelonai nyilatkozat fordulópontot jelentett az Európai Unió és mediterrán térségbeli szomszédai közötti kapcsolatokban,

I.   mivel a két- és többoldalú konzultációs és döntéshozatali mechanizmusokat vegyítő euro-mediterrán partnerség átfogó jellegét és filozófiáját tekintve egyedülálló, és ezért meg kell őrizni, helyre kell állítani és tovább kell fejleszteni annak érdekében, hogy a számára eredetileg kitűzött nagyra törő célok felé közelítsen,

J.   mivel azonban csekély előrelépés történt a partnerség regionális dimenziójában, amely komoly fejlesztést és megnövelt anyagi forrásokat igényel, ahogy azt a folyamat elején eltervezték,

K.   mivel a Gázából történő izraeli kivonulás csak az "útiterv" egyik – noha igen fontos – lépése a közel-keleti konfliktus átfogó rendezése felé, amely, ha mindkét oldalon további lépések követik, új lendületet adhat a barcelonai folyamatnak,

L.   mivel a partnerség tíz év utáni felülvizsgálata vegyes eredménnyel zárult: egyrészt számos sikert könyvelhetünk el, másrészt viszont még mindig sok a tennivaló annak érdekében, hogy a barcelonai nyilatkozatban rejlő minden lehetőség kiaknázása megtörténjen,

M.   mivel a kétoldalú kapcsolatok a többoldalú keretek között is túlsúlyban maradtak, részben a partnerországok gyengesége és a dél-dél kapcsolatok fejlesztésének és megerősítésének nehézségei miatt,

N.   mivel a 2005. november 27–28-i barcelonai csúcstalálkozón a közeljövőre a múltbéli kudarcokból és kilátástalan helyzetekből levont tanulságokat felhasználva, rövid- és középtávon tényleges eredmények elérésére törekedve világos és megvalósítható prioritásokat kell meghatározni,

O.   mivel a jelek szerint az oktatási reform támogatása, a személyek mozgásával és a migrációval kapcsolatos kérdések közös kezelése, valamint az összehangolt terrorizmusellenes stratégiákkal kapcsolatos párbeszéd – az eltérő vallások között is – és segítségnyújtás felerősítése területén növelhető az euro-mediterrán partnerek közti együttműködés,

P.   mivel az euro-mediterrán parlamenti közgyűlés 2005. márciusi sikeres első ülése, valamint az euro-mediterrán partnerség egyéb intézményi fejleményei lehetővé fogják tenni a többoldalú politikai dimenzió megerősítését,

Q.   mivel e dimenzió megerősítése szintén fontos a civil társadalom és a nem kormányzati szereplők folyamatban való nagyobb mértékű részvételén keresztül,

R.   mivel 2005 mint a Földközi-tenger éve megünneplésének a barcelonai folyamat jobb megismertetését kell szolgálnia, és elő kell segítenie az állampolgárok jobb tájékozottságát a folyamat keretében végzett tevékenységeket illetően,

1.   üdvözli a Bizottság legutóbbi közleményét, amely felülvizsgálta a partnerség tíz évét és kijelölte a következő öt évben továbbfejlesztendő konkrét együttműködési területeket: az emberi jogokat és a demokráciát, a fenntartható gazdasági növekedést és a gazdasági reformokat, valamint az oktatást;

2.   osztja azt a meggyőződést, hogy még ha a partnerség egyelőre nem is hozta meg a várt hasznokat és nem járult hozzá a lehetséges mértékben a térségben tapasztalható feszültségek csökkentéséhez, lehetőség van a fejlődésre és így továbbra is a barcelonai folyamat a politikai konzultáció és a gazdasági együttműködés megfelelő kerete;

3.   rámutat, hogy a megfelelő hatékonyság biztosításához az euro-mediterrán politika céljára a törekvéseihez mért költségvetési keretet kell elkülöníteni;

4.   sajnálkozását fejezi ki, amiért – bár a munkacsoportok keretében tényleges erőfeszítések történtek a párbeszéd kezdeményezésére – az euro-mediterrán partnerségnek a mai napig nem volt közvetlen hatása a mediterrán régió megoldatlan konfliktusaira;

5.   rámutat, hogy a barcelonai folyamat egyik célkitűzése a demokrácia fejlesztése, amelyet a politikai reform előmozdításával kell megvalósítani a civil társadalom és az erőszakot elutasító minden politikai csoport és mozgalom támogatásával;

6.   úgy ítéli meg, hogy az egyik legfontosabb feladat az összes mediterrán partnerország nagyobb mértékű részvételének biztosítása a partnerség döntéshozatali folyamatában a közös kezdeményezések ösztönzése és a közös felelősségvállalás erősítése érdekében;

7.   üdvözli e tekintetben az "EuroMed nem kormányzati platform" létrehozását, amely alapító ülését 2005 áprilisában tartotta a luxembourgi civil fórum keretében; hangsúlyozza e tekintetben a szerepvállalás és a közeli együttműködés kialakításának fontosságát ezzel a platformmal, az euro-mediterrán partnerség bővítése és a közvélemény e folyamatnak szentelt figyelmének felkeltése céljából;

8.   lényegesnek tartja, hogy a politikai párbeszédet kulturális és szociális téren szorosabb együttműködés egészítse ki, azzal a céllal is, hogy nagyobb hangsúlyt kapjanak az arab és mediterrán világból származó, egyre több elemzésben megtalálható nézőpontok és prioritások, ahogy azt az UNDP legutóbbi éves jelentései is tükrözik;

9.   üdvözli az euro-mediterrán parlamenti közgyűlés létrehozását, és felszólít arra, hogy a jövőben bocsássák rendelkezésére azokat a forrásokat és közigazgatási struktúrákat, amelyekre szükség van jelenléte éreztetéséhez és hatékony működéséhez;

10.   meggyőződése, hogy a jövőbeli együttműködést nem csak az EU biztonságpolitikai követelményeinek és egyéb ahhoz kapcsolódó igényeknek kell irányítaniuk, hanem az együttműködés három területe, a béke, a kereskedelem és a civil társadalom közötti kapcsolatot is szükséges kiemelni; kiemelten elismeri itt a biztonság és a fejlődés közötti kapcsolatot, és a szociális és gazdasági kérdések fontosságát a mediterrán régió déli peremterületén élő emberek számára;

11.   sajnálatát fejezi ki, hogy soha nem került sor az eredeti Barcelonai Nyilatkozatban tett javaslat végrehajtására, amely szerint a Bizottság városi és regionális képviselők számára évente rendez egy találkozót, hogy "felmérjék a közös kihívásokat és kicseréljék tapasztalataikat", és felhívja a Bizottságot, hogy valósítsa meg ezt a kezdeményezést a felülvizsgált Euro-Mediterrán Partnerség keretében;

12.   úgy ítéli meg, hogy a barcelonai folyamat eredményeire építő, a közösségvállalás és a differenciálás elvén alapuló ESZP-nek meg kellene erősítenie az Euromed keretében már létező együttműködési formákat azzal a céllal, hogy egyetértésben elfogadott prioritások és célkitűzések alapján felajánlja a partnerországok számára az EU-programokban és politikákban való részvétel lehetőségét, a regionális és szubregionális (valamint helyi és települési) együttműködés alapelvének következetes alkalmazásával, mind az euro-mediterrán partnerek, mind a tagállamok részéről;

13.   rámutat, hogy a dél-dél regionális integráció lényeges a közös jólét stabil keretének létrehozásához, és hogy ez az EU példája és tapasztalata;

14.   emlékeztet arra, hogy az EU mediterrán politikája és az ENP egyik fő célkitűzése a politikai reformoknak (a demokratizálódás folyamatának előrehaladása, a pluralizmus és a jogállamiság megerősítése, és az emberi jogok nagyobb tisztelete) a gazdasági és társadalmi reformokkal együtt történő támogatása és előmozdítása;

15.   üdvözli a hatályos társulási megállapodások keretén belül az emberi jogi albizottság felállítását Jordániával és Marokkóval, és felszólít arra, hogy az emberi jogi albizottságot más társulási megállapodások keretén belül is állítsák fel az emberi jogokról és a demokráciáról folytatott strukturált párbeszéd kialakításához; úgy véli, hogy az ilyen albizottságok a cselekvési tervek kulcstényezői; hangsúlyozza a civil társadalommal folytatott konzultáció fontosságát, illetve a civil társadalom ezeknek az albizottságoknak a munkájába történő bevonását az emberi jogi helyzet jobb nyomon követése céljából; szintén hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Parlament folyamatos szerepet vállaljon ezen albizottságok munkájában és nyomon követésében;

16.   megerősíti, hogy támogatja az emberi jogok védelmezőit, és üdvözli az emberi jogok védelmezőiről szóló iránymutatás elfogadását; felhívja a Tanácsot e tekintetben, hogy fejtse ki a szükséges nyomást a mediterrán partnerekre, hogy tegyenek eleget az emberi jogok védelmezői jogainak tiszteletben tartására és védelmük biztosítására irányuló kötelezettségüknek;

17.   emlékeztet arra, hogy egy közös jóléti térség kialakítása az euro-mediterrán partnerség egyik központi célkitűzése, és hogy ez a célkitűzés megköveteli, hogy a régióban előrelépés történjen a szegénység visszaszorításában, és az észak és dél közötti társadalmi és gazdasági szakadék áthidalásában; megállapítja, hogy a partnerországok fontos előrelépést tettek a makrogazdasági stabilitás elérése irányában, illetve hogy az árukereskedelem liberalizálása nagymértékben javul;

18.   üdvözli ezzel kapcsolatban az euro-mediterrán befektetési és partnerségi eszköz 2002-ben történt megalapítását az Európai Beruházási Bank keretében, de további eszmecserére hív fel az Unió tagállamai és az euro-mediterrán partnerek között abból a célból, hogy ezt a kezdeményezést az érintett euro-mediterrán térség országainak részvételére nyitott együttműködés tényleges pénzügyi eszközévé tegyék;

19.   hangsúlyozza egy szabadkereskedelmi övezet létrehozásának fontosságát 2010-ig, és bízik abban, hogy a származáskumuláció elvét hamar alkalmazni fogják; ez a rendszer a több mediterrán országból származó alapanyagokból gyártott termékek számára szabad bejutást biztosít majd a közösségi piacra, ezáltal előmozdítva a dél-dél integráció elmélyítését;

20.   tudomásul veszi a szabadkereskedelmi övezet 2010-re történő megteremtésére irányuló lépéseket és a mezőgazdaságban a kereskedelem liberalizációjára irányuló stratégia kezdetét; felszólít arra, hogy a fenntartható fejlődés kritériumát foglalják bele a folyamatba, és hogy minden szakaszban végezzenek megfelelő és mélyreható környezetvédelmi szempontú értékelést; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a mezőgazdasági és halászati termékek kereskedelme liberalizációjának hatásáról az euro-mediterrán régióban;

21.   megjegyzi, hogy miközben jelentős előrelépés történt a termékpiac liberalizálásában, az Európai Unió mediterrán partnereinek kereskedelmi hiánya növekszik;

22.   megállapítja, hogy a folyamat kezdetén táplált remények ellenére a partner országok számára nem hozott gazdasági jólétet a kereskedelmi lehetőségek megnyílása, továbbra is nehéz gazdasági helyzetben vannak, igen magas munkanélküliséggel és alacsony beruházási szinttel, ami az említett országokra jellemző alacsony átlagéletkor miatt hatással van az elvándorlásra;

23.   úgy véli, hogy a partnerség gazdasági fejezetét a szociális kohézióra és a fenntartható gazdasági fejlődésre kell összpontosítani, mivel a gazdasági kapcsolatok liberalizálása nem lehet egyedüli célkitűzés, és megfelelő jogszabályi kerettel kell rendelkeznie;

24.   elvárja a Bizottság és a tagállamok részéről annak biztosítását, hogy a következő pénzügyi terv kellően finanszírozza a gazdasági átmenet támogatását az euro-mediterrán országokban, és hogy az új szomszédsági és partnerségi pénzügyi eszköz számára előirányzott összeg tegye lehetővé, hogy az Európai Unió biztosan és folyamatosan tudja segíteni a mediterrán térséget (vö. ex-MEDA program);

25.   szükségesnek ítéli, hogy a Bizottság munkaprogramja a dél-mediterrán országok átalakulásának társadalmi következményeire is összpontosítson, és azokkal foglalkozzon, tekintetbe véve a partnerországok eltérő szükségleteit és prioritásait;

26.   úgy véli, hogy a mediterrán partnerországok gazdasági helyzetük miatt jelentős támogatásra szorulnak az infrastrukturális beruházások terén, különösen a szállítás, az ivóvíz-ellátás és a lakáshelyzet terén;

27.   azon az állásponton van, hogy ebben a régióban az olaj- és földgázlelőhelyekből származó bevételeket nagyobb mértékben kell a régió gazdasági és társadalmi fejlesztésére fordítani, és teljesen átlátható módon a népesség egésze érdekében kell felhasználni;

28.   felszólít a teher- és személyszállítási infrastruktúrák javítására az euro-mediterrán régióban, különös tekintettel a kikötőkre;

29.   emlékeztet a konkrét kisebb partnerségi projektek támogatásának fontosságára a területen; úgy véli, hogy a kis- és középvállalkozások jelentős mértékben hozzá tudnak járulni a jólét fokozásához a partner országokban, ezért javasolja a gazdasági növekedés és fogyasztás növelésére irányuló intézkedések elfogadását, különösen hitelek és mikrohitel-konstrukciók alkalmazása révén;

30.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a textilipar problémáira az euro-mediterrán partnerség keretében szülessen megoldás; a partnerség a képzés, a kutatás-fejlesztés, a technológiai innováció, a bevált módszerek terjesztése és piaci információk cseréje támogatásának voluntarista politikájával segíti az ágazat együttműködését és versenyképességét; javasolja, hogy hozzanak létre egy euro-mediterrán hálózatot iskolák és képzési intézmények, valamint specializált szakmai központok között, amelyek célja a technológiai együttműködés, a képzés és közös kutatási projektek előmozdítása a textil/ruházati ágazatban;

31.   úgy ítéli meg, hogy a helyi és regionális hatóságok közötti decentralizált együttműködés hozzájárulhat a helyi intézmény- és kapacitásépítéshez csakúgy, mint a partnerség jobb megismertetéséhez és kézben tartásához; rámutat, hogy a városok közötti konkrét kisebb együttműködési projektek, legyenek azok kétoldalúak vagy regionális, illetve transzregionális hálózatok részei, a fenntartható városi fejlődéshez kapcsolódó számos kérdésben (pl. hulladék- és vízgazdálkodás, ivóvíz-szolgáltatás) a polgárok számára érzékelhető eredményekkel és életminőségük azonnali javulásával járhatnak;

32.   megállapítja, hogy az utóbbi években jelentős előrelépés történt a MEDA program alá tartozó projektek és programok megvalósításának felgyorsításában, ami köszönhető különösen annak, hogy radikálisan átalakult a Bizottság segítségnyújtási programozása, és a helyi résztvevők nagyobb szerephez jutottak; sajnálatát fejezi ki azonban, hogy a Tanács a 2006. évi költségvetés-tervezetben csökkentette a MEDA programra előirányzott összeget, különösen az intézményes reformra, demokratikus fejlődésre, emberi jogokra, gazdasági és társadalmi reformra, valamint a szubregionális együttműködésre szánt költségvetési tételt; úgy ítéli meg, hogy ez a csökkentés nem állna összhangban a barcelonai folyamat által megkövetelt lendülettel;

33.   úgy ítéli meg, hogy itt a megfelelő pillanat az euro-mediterrán partnerség tevékenységének átalakítására és az ESZP által nyújtott lehetőségek számba vételére annak érdekében, hogy közelebb hozzák azt az emberekhez;

34.   ajánlja, hogy a jövőben fordítsanak különös figyelmet meghatározott számú, többoldalú és kétoldalú szinten közösen kiválasztott tevékenységre, amelyek ütemét fel kell gyorsítani, és amelyeknél a fellépésnek eredményorientáltabbnak kell lennie;

35.   úgy véli, hogy a régióban kulcsfontosságú Európa számára a demokrácia növekedése, és a mediterrán partnerség nemcsak a partnerországokkal, de a nem állami szereplőkkel és a civil társadalommal is fennáll; ajánlja tehát, hogy jobban használják ki például a demokráciára és az emberi jogokra vonatkozó európai kezdeményezést (EIDHR) – a különböző projekteket finanszírozó közösségi programot – számos, a demokráciára vonatkozó projekt beindításához;

36.   úgy véli, hogy a polgári és környezetvédelmi együttműködésnek és a környezeti katasztrófákkal való megbirkózásnak az alapvető prioritások egyikének kell lennie; úgy véli, hogy ennek keretében fel kell gyorsítani az eljárásokat a mediterrán medencében egy korai előrejelző rendszer kialakítása érdekében az ilyen katasztrófák megakadályozása céljából;

37.   rámutat, hogy az elmúlt években a mediterrán medencének és számos tagállamnak romlott a környezeti egyensúlya, növekedett a szennyezés és a vízhiány, és ellenőrizhetetlenné vált a városi növekedés és a spekuláció, különösen a partvidéki területeken; és úgy ítéli meg, hogy a környezetvédelem területén a politikák kialakításához nagyobb lendületre van szükség szerte a mediterrán térségben, különösen mivel ez döntő fontosságúnak bizonyul bármilyen, a fenntartható fejlődést szolgáló politikához;

38.   úgy ítéli meg, hogy a mediterrán országok gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bíró oktatás és szakképzés fejlesztése az egyik fő prioritás; felszólít arra, hogy különös figyelmet szenteljenek a nőknek, a hátrányos helyzetű csoportoknak, mint például az írástudatlanoknak, a tanuló lányoknak, a menekülteknek, a lakóhelyüket elhagyni kényszerülőknek és a vidéki vagy külvárosi népességnek; azon az állásponton van, hogy stratégiaibb jellegű megközelítés kívánatos a mediterrán partnerek az oktatás reformjára és a terület intézményi modernizációjára irányuló törekvéseinek támogatásában; külön felhívja a Tanácsot, a tagállamokat és a Bizottságot, hogy teremtsék meg és támogassák a diákok, a hallgatók és a tudósok csereprogramjait és a városok és földrajzi területek közötti partnerségeket, és hogy parlamentáris szinten fokozzák az információcserét; hangsúlyozza e tekintetben az "Erasmus Mundus" kezdeményezés, valamint a 2007-2013-ig tartó Cselekvő Ifjúság program továbbfejlesztésének fontosságát a mediterrán országokban a kultúrák közötti információcsere megerősítésének céljából;

39.   üdvözli az "Anna Lindh Euro-mediterrán Alapítvány a kultúrák közötti párbeszédért" megalapítását és elindítását; meggyőződése, hogy tevékenysége döntően hozzájárulhat a kölcsönös megértés növeléséhez, és kamatoztatni fogja közös kulturális örökségünket;

40.   felkéri a Bizottságot, a tagállamokat és az euro-mediterrán partnerországokat, hogy mind a 35 partnerországban tárják fel az Anna Lindh Alapítvány nemzeti hálózatainak létrehozását, megerősítését és fejlesztését támogató megoldásokat és mechanizmusokat; felkéri az alapítványt, hogy járuljon hozzá a barcelonai folyamat megismertetéséhez és közös kézbentartásához, hogy az euro-mediterrán partnerség mind nemzeti, mind regionális szinten testet öltsön;

41.   felszólít arra, hogy a mediterrán régióban védjék és ösztönözzék a sajtószaadságot és a véleménynyilvánítási szabadságot, hogy a médiában dolgozó szakértők számára lehetővé váljon hivatásuk szabad gyakorlása, és hogy garantáljanak bizonyos mértékű demokratikus fejlődést, ami a régióban ez ideig elégtelennek bizonyult;

42.   meggyőződése, hogy a világ mai helyzetére való tekintettel a partnereknek komoly interkulturális párbeszédet kell folytatniuk, és ennek magában kell foglalnia olyan intézkedéseket, mint amilyeneket a Romano Prodi által 2003-ban létrehozott, a népek és kultúrák közötti párbeszéddel foglalkozó magas szintű tanácsadó csoport ajánl a jelentésében;

43.   úgy ítéli meg, hogy a közös felelősségen alapuló euro-mediterrán partnerségnek elő kell mozdítania a vallási párbeszédet a kereszténység, az iszlám és a zsidó vallás között, nemcsak az oktatás és az ismeretterjesztés céljából, hanem a terrorizmus elleni küzdelem részeként is, amely ma a válaszra váró globális kihívások egyike;

44.   ajánlja, hogy tudományos tevékenységükben a szakértők és szakemberek működjenek együtt, amikor az iszlámnak a demokratikus és nyitott társadalmakban játszott szerepét tanulmányozzák, vagy annak okait, hogy mi késztetheti néha egy kulturális és vallási közösség tagjait arra, hogy erőszakos cselekményt kövessenek el;

45.   hangsúlyozza, hogy a migráció és a migránsok társadalmi beilleszkedése az euro-mediterrán partnerség másik kulcsfontosságú kérdése; azon az állásponton van, hogy a társulási megállapodások és a szomszédsági politika keretén belüli cselekvési tervek megfelelően használhatóak a népmozgások és bevándorlási hullámok közös kezelésének ösztönzésére; ezzel kapcsolatosan javasolja, hogy az új Európai Szomszédsági Politikai Eszközt használják fel a partnerekkel való, határokon átnyúló együttműködés támogatására; hangsúlyozza az illegális bevándorlás problémája és komoly negatív hatásai kezelésének szükségességét, külön ideértve a visszafogadási megállapodásokról szóló tárgyalást vagy a számos halálesettel és hatalmas szenvedésekkel járó emberkereskedelemmel való erőteljes szembeszállás szükségességét is; emlékeztet a helyi és regionális hatóságokkal folytatott konzultáció szükségességére ezen a területen, tekintettel a bevándorlók társadalmi beilleszkedésében szerzett tapasztalatukra és ezzel kapcsolatos felelősségükre, a menedéket kérők fogadásában és az okmányokkal nem rendelkező lakosok és visszautasított menedékkérők érzékeny kérdésének kezelésében;

46.   emlékeztet arra, hogy a migrációra vonatkozó minden együttműködésnek összhangban kell állnia a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogszabályokkal; ragaszkodik ahhoz, hogy a visszafogadási megállapodások nyilvánosak legyenek, és hogy a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi genfi egyezmény 33. cikke értelmében tiszteletben tartsák a visszaküldés tilalmát; visszautasítja azt az elvet, hogy migrációs "kapukat" és/vagy táborokat hozzanak létre az EU-val szomszédos országokban;

47.   hangsúlyozza, hogy a demokrácia megszilárdítására és a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés kezelésére mindegyik országban alapvető mechanizmusként kell, hogy működjön a nők gazdasági, társadalmi és kulturális területen való részvételének ösztönzése; felszólít továbbá, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját minden szinten fel kell venni az euro-mediterrán partnerség fő tevékenységei közé;

48.   felkéri a partnerországok kormányait, hogy a nemzetközi szerződésekben lefektetett módon ismerjék el, tartsák tiszteletben és védelmezzék a nők alapvető jogait és jogállását, és felhívást intéz a partnerországok kormányaihoz, hogy gyorsítsák fel jogalkotási, közigazgatási és egyéb reformjaikat, hogy megvalósuljon a nők és férfiak közötti jogegyenlőség a családi és a közéletben egyaránt, illetve hogy a nemek közötti egyenlőséget építsék be minden politikájukba rövid és hosszú távú célkitűzéssel;

49.   kéri a Bizottságot, hogy szolgáltasson minőségi és mennyiségi adatokat a kétoldalú együttműködés (társulási megállapodások), illetve a nők politikai, gazdasági és társadalmi életben való aktív részvétele céljából a MEDA II regionális együttműködés (jelenlegi fázisa) keretében vállalt pénzügyi kötelezettségvállalások konkrét megvalósításáról és végrehajtásáról;

50.   örömmel nyugtázza a nők gazdasági és társadalmi életben és fejlődésben való részvételét támogató első regionális program elindulását (amelynek bevezetését már 2001-ben elhatározták) és kéri a Bizottságot, hogy bővítse ki a program területét és tematikáját a nőkről alkotott képre és a demokratizálódási folyamatban betöltött szerepének fontosságára vonatkozó információs és a tájékozottságot erősítő tevékenységekre;

51.   aggodalmát fejezi ki a munkaerőpiacon, az oktatásban és a szakképzésben, valamint a politikai részvételben és a civil társadalomban való részvételben a nőket érő súlyos hátrányos megkülönböztetések miatt, valamint azon súlyos problémák miatt, amelyekkel a nőknek meg kell küzdeniük, mint például az erőszak; valódi politikai akaratot és működési hatékonyságot kér a partnerországoktól a mentalitás alakítása és a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdítása érdekében;

52.   kiemeli annak szükségességét, hogy az euro-mediterrán partnerek új programokat hozzanak létre annak érdekében, hogy ösztönözzék mind a rendőri szervek, mind az igazságügyi szervek közötti együttműködést, és biztosítsák a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelemhez való együttes hozzáállást; felszólít minden országot az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményének, és az emberkereskedelem valamint a bevándorlók csempészete elleni további jegyzőkönyveinek megerősítésére; hangsúlyozza azt a tényt, hogy az euro-mediterrán partnerek egyaránt elkötelezettek az emberi jogok és az alapvető szabadságok mellett, felhívja tehát a Tanácsot, a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tevőlegesen támogassák az euro-mediterrán megállapodás azon célját, hogy a partnerországokkal folytatott folyamatos politikai párbeszéd révén biztosítsa az emberi jogok betartását; szintén hangsúlyozza, hogy közös tapasztalatokkal rendelkeznek a terrorizmussal kapcsolatban, aminek lehetővé kellene tennie számukra, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben a terrorizmus elhárítását és az emberi jogok védelmét célzó állami kapacitások kialakításával közösen dolgozzanak az elégedetlen csoportoknak a terrorista módszerek használatától és az erőszakos támadásoktól való elrettentésén; rámutat, hogy a terrorista cselekmények, bármilyen fajtájúak legyenek is, lényegében közvetlen támadást jelentenek az polgári jogok és szabadságok ellen – ahogy azt az Emberi Jogi Egyetemes Nyilatkozat megállapítja –, valamint a demokrácia és a jogállamiság ellen;

53.   még egyszer hangsúlyozza e tekintetben, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet semmi esetre sem szabad a polgári szabadságjogok és az emberi jogok rovására folytatni; üdvözli a növekvő együttműködést ezen a területen, de felszólít arra, hogy az eljárások legyenek még nyitottabbak és átláthatóbbak; támogatja e tekintetben a magatartási kódexre vonatkozó javaslatot ezen a területen;

54.   sajnálatát fejezi ki, hogy a demokrácia és az emberi jogok területén nem történt lényegi előrelépés, és hangsúlyozza e tekintetben az ESZP cselekvési terveinek fontosságát, amelyek célja a partnerországok számára világos cselekvési kötelezettségvállalások meghatározása a demokratizálódási folyamat, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának javítása céljából; kiemeli, hogy az ezekben a cselekvési tervekben meghatározott prioritások viszonyítási pontok alapjául fognak szolgálni, amelyeket rendszeres időközönként ellenőrizni és értékelni kell;

55.   felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy teljes mértékben vonja be a Parlamentet az ESZP cselekvési terveinek végrehajtásának értékelésébe, amelyeknek világos felfüggesztési záradékokról kell rendelkezniük arra az esetre, ha a demokratizálódás és az emberi jogok tiszteletben tartására szolgáló lényegi pontokat nem tartják tiszteletben;

56.   felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Unió és a partnerországok közötti megállapodások betartásának értékelése során az emberi jogi kérdéseket vegye fel az értékelési kritériumok közé, és reméli, hogy a Bizottság az euro-mediterrán partnerség keretén belül éves jelentést tesz közzé az eredményekről;

57.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az emberi jogok és a demokratikus szabadságjogok megsértése esetén léptesse életbe az euro-mediterrán társulási megállapodásokat felfüggesztő záradékokat;

58.   felhívja az euro-mediterrán társulási megállapodások minden szerződő felét, hogy az emberi jogokról és a demokráciáról szóló záradékot alakítsák át az emberi jogok javítását és előmozdítását szolgáló cselekvési programokká, és hozzanak létre mechanizmusokat a társulási megállapodás 2. cikkének való megfelelés rendszeres értékelésére; felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy hozzon létre emberi jogi albizottságokat, amelyek szerepe az lenne, hogy nyomon kövessék az emberi jogokról szóló záradék végrehajtását, és hogy az Európai Parlamentet és a civil társadalmat teljes mértékben vonja be ezekbe az albizottságokba; felhívja a Bizottságot, hogy a barcelonai folyamat 10. évfordulójára tekintettel készítsen nyilvános jelentést a mediterrán országokban az emberi jogokat és a demokráciát szolgáló politika végrehajtásáról, amely alapján a partnerséget tovább lehetne fejleszteni;

59.   javasolja az Európai Unió és a mediterrán országok közötti biztonságpolitikai együttműködés folytatását és megszilárdítását; üdvözli a tömegpusztító fegyverek terjedése elleni küzdelmet szolgáló záradékok felvételét a legutóbbi megállapodásokba és cselekvési tervekbe; rámutat, hogy ezeket az intézkedéseket kivétel nélkül minden partnerországnak végre kell hajtania abból a célból, hogy a mediterrán régiót tömegpusztító fegyverektől mentessé lehessen nyilvánítani; felszólít arra, hogy a partnerországokat még jobban vonják be az európai védelmi és biztonságpolitikába; ennek érdekében felhívja a Tanácsot annak a lehetőségnek a megvizsgálására, hogy a mediterrán partnereinkkel konzultáljon, ha őket érintő közös kül- és biztonságpolitikai kérdések kerülnek napirendre, és szükség esetén vonja be őket az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának üléseibe;

60.   azon az állásponton van, hogy a barcelonai folyamat múltbeli hiányosságai miatt a politikai szándék és a gyakorlatias látásmód soha nem látott fontossággal bíró feltétel a partnerség eredményességéhez;

61.   rámutat, hogy az euro-mediterrán parlamenti közgyűlés (EMPA) az euro-mediterrán politikai párbeszéd lényegi eleme, és hogy a közgyűlés tevékenységének szerepét az euro-mediterrán folyamatban a jövőben tovább kell erősíteni;

62.   emlékezteti a 2005. november 27–28-án Barcelonában megrendezésre kerülő magas szintű rendkívüli ülés résztvevőit, hogy az euro-mediterrán partnerség tizedik évfordulójának megünneplését a jövőre vonatkozó világos és elkötelezett prioritás- és intézkedéscsomag meghatározásának kell követnie; úgy ítéli meg egyúttal, hogy ennek újból meg kell erősítenie a barcelonai nyilatkozatot alkotó alapelveket és a tagállamoknak a demokratikus államok közösségének megteremtésére irányuló szándékát, amely lendületet fog adni a mediterrán országok közötti kapcsolatoknak, és különösen felhívja az európai tagállamokat, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a jövőben új lendületet adjanak a barcelonai folyamatnak;

63.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a közeljövőben megrendezésre kerülő magas szintű rendkívüli üléshez, a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok, illetve a barcelonai folyamatban valamint az euro-mediterrán parlamenti közgyűlésben részt vevő partnerországok kormányaihoz és nemzeti parlamentjeihez.

(1) HL C 97. E, 2004.4.22., 656. o. (2) HL C 87. E, 2004.4.7., 506. o. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0046

Az Európai Parlament állásfoglalása az európai ombudsman 2004-es tevékenységéről szóló jelentésről (2005/2136(INI))

P6_TA(2005)0413 A6-0276/2005

Az Európai Parlament,

—  ‐ tekintettel az európai ombudsman 2004-es tevékenységéről szóló éves jelentésre,

—  ‐ tekintettel az EK-Szerződés 195. cikkére,

—  ‐ tekintettel az alapjogi charta 43. cikkére,

—  ‐ tekintettel 1993. november 17-i állásfoglalására(1) a demokráciáról, az átláthatóságról, a szubszidiaritásról és a szubszidiaritás elvének megvalósítására irányuló eljárásokra vonatkozó intézményközi megállapodásról, az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről, illetve az egyeztetőbizottság működéséről az EK-Szerződés 189 b. cikke alapján,

—  ‐ tekintettel az európai ombudsman tevékenységéről szóló korábbi állásfoglalásaira,

—  ‐ tekintettel eljárási szabályzata 112. cikke (1) bekezdésére és 195. cikke (2) bekezdésére,

—  ‐ tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A6-0276/2005)

A.   mivel az alapjogi chartát 2000. december 7-én Nizzában ünnepélyesen kihirdették, és politikai akarat van arra, hogy jogilag kötelező jelleggel ruházzák fel,

B.   mivel az alapjogi charta 41. cikke szerint "mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék",

C.   mivel az alapjogi charta 43. cikke szerint: "bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerint székhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy jogosult az európai ombudsmanhoz fordulni az Unió intézményeinek, szerveinek vagy hivatalainak ‐ kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát ‐ tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságok esetén",

D.   mivel az idei év a jelenlegi ombudsman, Nikiforosz Diamandurosz második hivatali idejének kezdete, szeptemberben pedig az európai ombudsmani intézmény tizedik évfordulóját ünnepeljük,

E.   mivel az európai ombudsman 2004-es éves jelentését 2005. március 8-án hivatalosan benyújtotta a Parlament elnökének, és mivel Nikiforosz Diamandurosz 2005. május 10-én bemutatta jelentését Strasbourgban a Petíciós Bizottságnak is,

F.   mivel 2004-ben az előző évhez képest az ombudsmanhoz benyújtott panaszok száma jelentős mértékben nőtt (53%-kal) és a különbözetnek csupán fele (51%) származik abból, hogy az Unió tíz új tagállam állampolgáraival bővült,

G.   mivel az európai ombudsman pártatlan szerv, ugyanakkor az Európai Unión belül bíróságon kívüli utat kínál az állampolgárok számára, és 2004-ben tényleges segítséget nyújtott a hatáskörébe tartozó, a visszautasított panaszokat is magában foglaló összes ügy mintegy 70%-ában,

H.   mivel 2004-ben az ombudsman 251 vizsgálatot zárt le, amiből 247-et a beérkezett panaszok alapján, 4-et pedig hivatalból nyitottak meg, 65 ügyet az érintett intézmények, illetve szervek tisztáztak az ombudsmanhoz beérkezett panasz nyomán, 12 esetben pedig békés megoldást javasoltak,

I.   mivel az ombudsman úgy határozott, hogy különjelentést (OI/2/2003/GG) nyújt be az Európai Parlamenthez válaszul egy panaszra, amely ügyben az ombudsman véleménye szerint a panaszost a Bizottságnál diszkriminatív feltételekkel alkalmazták, és amelyben nem született békés megoldás, a Bizottság nem fogadta el az ombudsman ajánlástervezetét,

J.   mivel a különjelentés benyújtása az Európai Parlamentnek fontos eszköz, amellyel az ombudsman az Európai Parlament és a Petíciós Bizottság segítségét kérheti annak érdekében, hogy elégtételt nyújtsanak a jogsérelmet szenvedő állampolgároknak és előmozdítsák az európai közigazgatás színvonalának javulását,

K.   mivel az ombudsman vizsgálatai gyakran kedvező eredményt nyújtanak a panasztevőnek, és hozzájárulhatnak az igazgatás minőségének javításához,

L.   mivel a hivatali visszásságokkal kapcsolatban az ombudsman által a 2004-es jelentésében megfogalmazott bírálatok hozzájárulhatnak a hibák és a működésbeli zavarok megismétlődésének elkerüléséhez annak révén, hogy az uniós intézmények és más szervek megfelelő intézkedéseket fogadnak el és hajtanak végre,

M.   mivel bírálták az Európai Parlamentet amiatt, hogy hiányoznak a megfelelő intézkedések a helyiségeiben a dohányzásra vonatkozó szabályok betartatásához,

N.   mivel az ombudsman továbbra is építő munkakapcsolatot tart fenn az Unió intézményeivel és szerveivel közös ülések és események rendezésén keresztül, együttműködve a közös célok elérése érdekében,

O.   mivel az éves jelentés tanúságot tesz az ombudsman fáradozásáról, hogy az információcsere fejlesztése és a legjobb gyakorlatok megosztása által szélesítse és dinamizálja az ombudsmanok nemzeti és regionális hálózatát az Unióban, a tagjelölt országokban, Norvégiában és Izlandon; tekintettel arra, hogy az ombudsmanok hatásköre, tevékenységi és felelősségi köre gyakran igen különböző,

P.   mivel az Európai Parlament Petíciós Bizottságának e hálózatban való részvétele ‐ eltérő hatásköreikre való tekintettel ‐ megkönnyíthetné az európai intézmények, valamint a nemzeti és regionális ombudsmanok közötti együttműködést,

Q.   mivel a 2004-ben az ombudsman szélesítette kommunikációs tevékenységét, különösen a tájékoztató látogatásokat, nyilvános rendezvényeket, konferenciákat és a sajtótalálkozókat, annak érdekében, hogy tudatosítsa az állampolgárokban a közösségi közigazgatással szembeni jogaikat,

R.   mivel 2001. szeptember 6-án az Európai Parlament egyhangúlag elfogadta a helyes hivatali magatartás európai kódexét(2), melyet az ombudsman 2000. áprilisi különjelentésében javasolt, és mivel a Bizottság eddig még nem fogadta el ezt a magatartási kódexet,

S.   mivel Diamandurosz úr a Parlament elnökéhez nemrégiben intézett levelében, valamint a Bizottság elnökével és a biztosokkal tartott találkozón azt ajánlotta, hogy az intézmények és szervek közös megközelítést alkalmazzanak a helyes hivatali magatartás európai kódexe tekintetében,

T.   mivel az ombudsman jelentésében megismételte a tevékenységét szabályozó alapokmány felülvizsgálatára vonatkozó kérelmét,

1.   elfogadja az ombudsman 2004-es éves jelentését, és nagyra értékeli a tartalom előadásában és elrendezésében tapasztalható újításokat, valamint azt, hogy a 2004-ben kezelt ügyek és lefolytatott vizsgálatok bemutatásán kívül a jelentés tematikus, egyszerű és világos elemzést is tartalmaz;

2.   elismerését fejezi ki az ombudsman hivatalának, amiért az éves kiadványokat a panasztevők, a parlamenti képviselők, a szakemberek és a nagyközönség igényeihez igazodva változatossá tették és modernizálták;

3.   örömét fejezi ki, hogy az ombudsman a közvélemény tájékoztatása érdekében tevékeny szerepet vállal a közéletben, és úgy ítéli meg, hogy a minőségi tájékoztatás hozzájárulhat az ombudsman hatáskörén kívül eső panaszok csökkenéséhez;

4.   bátorítja az európai ombudsmant eddig tett erőfeszítései folytatására, tevékenységének hatékony és rugalmas fejlesztésére, hogy az állampolgárok az európai intézmények jó közigazgatásának őreként tekintsenek rá;

5.   megállapítja, hogy egyfelől növekedett az ombudsmanhoz beérkezett panaszok száma, másfelől a panaszok 75%-a nem tartozik hatáskörébe, mivel az esetek túlnyomó részében a panaszok a közösségi jog alkalmazásért felelős nemzeti hatóságokra vonatkoznak;

6.   felkéri az ombudsmant a hivatali visszásság(3) fogalmának pontosítására az összes érintett intézmény és szerv vonatkozásában egy olyan lista összeállításával, amely szigorú és kimerítő módon tartalmazza azokat a témákat és ügyeket, amelyek panasz tárgyát képezhetik, kategorikusan kizárva a tagállamok hatáskörébe tartozókat;

7.   sürgeti az ombudsmant, hogy ‐ a szubszidiaritás elvének megfelelően ‐ továbbra is juttassa el a hálózaton keresztül közvetlenül nemzeti vagy helyi szintre azokat a panaszokat, amelyek nem tartoznak hatáskörébe;

8.   támogatja az ombudsman szándékát, hogy ‐ amennyire lehetséges ‐ békés megoldást érjenek el;

9.   sürgeti az ombudsmant, hogy forduljon a Petíciós Bizottsághoz, hogy a bizottság ‐ adott esetben a panasztevő álláspontját meghallgatva ‐ megtárgyalhasson minden olyan esetet, amelyben az érintett intézmény vagy szerv visszautasította a békés megoldást vagy az ajánlástervezetet;

10.   tudomásul veszi, hogy hét ügyet lezártak miután az érintett intézmény elfogadta az ajánlástervezetet, valamint hogy egy ügy kapcsán különjelentés készült (OI/2/2003/GG);

11.   üdvözli az ombudsman különjelentését (OI/2/2003/GG), és javasolja ‐ az európai polgárok jogainak tiszteletben tartása és az európai közigazgatás jobb minősége érdekében ‐, hogy a Bizottság vizsgálja meg újra a harmadik országokba delegált küldöttségeiben részt vevő sajtóreferensek felvételére vonatkozó szabályokat;

12.   felkéri az ombudsmant, hogy ‐ az eljárási szabályzat 195. cikkét végrehajtva ‐ jelenjen meg a Petíciós Bizottság előtt minden olyan esetben, amikor különjelentést nyújt be a Parlamentnek, és úgy ítéli meg, hogy a Parlamentnek általánosságban külön jelentés állásfoglalással együtt történő elfogadása révén álláspontot kellene elfogadnia az ilyen jelentésekkel kapcsolatban;

13.   helyesli az ombudsman törekvését, hogy rövidebb határidőt fogadtasson el az európai intézményekkel a dokumentumokhoz való hozzáférés elutasítására vonatkozó panaszok tekintetében, és a javasat elfogadására buzdítja a Tanácsot;

14.   felszólítja valamennyi közösségi intézményt és szervet, hogy a lehető legtágabb értelemben értelmezzék az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(4) rendelkezéseit; kiváltképpen arra bátorítja a Bizottságot, hogy ne tagadja meg saját dokumentumainak hozzáférhetővé tételét arra hivatkozva, hogy belső használatra készültek;

15.   felszólítja a Bizottságot, hogy a szabálytalanságokra vonatkozó panaszokat ésszerű határidőn belül kezelje;

16.   ösztönzi a Bizottságot, hogy vessen véget a jelenlegi helyzetnek, amelyben az intézmények és szervek eltérő magatartási kódexeket alkalmaznak, és felszólítja a helyes hivatali magatartás európai kódexének elfogadására;

17.   az ombudsman vizsgálata által érintett feleket arra kéri, hogy levelezésükben hivatkozzanak az európai kódex megfelelő cikkeire, és minden közösségi intézményt és szervet arra szólít fel, hogy járuljon hozzá a magatartási kódex felülvizsgálatához, illetve, hogy a 27. cikk értelmében készítsen jelentéseket az ombudsman részére a kódex alkalmazásáról;

18.   rámutat, hogy a Bizottságnak hozzá kellene kezdenie a helyes hivatali magatartásról szóló jogszabály előkészítéséhez;

19.   támogatja az ombudsman 94/262/ESZAK, EK, Euratom 1994. március 9-i európai parlamenti határozattal elfogadott alapokmánya(5) felülvizsgálatát az elmúlt évtized során tett előrelépések fényében, beleértve az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) vizsgálati hatáskörét és az 1049/2001/EK rendelet elfogadását;

20.   szorgalmazza a bíróságon kívüli jogorvoslati rendszer kibővítését és megerősítését, amely választási lehetőséget kínál az állampolgárok számára a bírósági eljárással szemben, jogilag nem kötelező erejű, kényszerítő intézkedésnek nem minősülő határozatok és ajánlások révén;

21.   sürgeti az ombudsmant, hogy az alapjogi chartában rögzített jogok megsértésével kapcsolatos panaszok esetén éljen ajánlási és adott esetben különjelentés készítésére vonatkozó ‐ a Szerződés 195. cikk (2) bekezdésében biztosított ‐ jogkörével, valamint ezen esetek orvoslása érdekében folytasson szoros együttműködést az Európai Parlamenttel és a jövőbeni Alapvető Jogok Európai Ügynökségével;

22.   üdvözli az európai ombudsmannak a nemzeti, regionális és helyi szinten tevékenykedő ombudsmanokkal folytatott szoros együttműködését az ombudsmanok európai hálózatán keresztül, amely gyors és hatékony módjává vált az állampolgári panaszok kezelésének;

23.   úgy ítéli meg, hogy az Európai Parlament Petíciós Bizottságának a hálózatba való belépése lehetővé fogja tenni, hogy bővítse és mélyítse a rendszeres kapcsolattartást a nemzeti parlamentek petíciós bizottságaival és a tagállamok ombudsmanjaival;

24.   nagyra értékeli az ombudsman erőfeszítéseit, hogy tájékoztató anyagok terjesztése, valamint a tagállamokban tett látogatásai és konferenciákon való részvétele útján megismertesse szerepét az állampolgárokkal és tájékoztassa őket jogaikról;

25.   sürgeti az Európai Közösségek Személyzeti Felvételi Hivatalát (EPSO), hogy a felvételi eljárásokban tartsa tiszteletben az átláthatóságra vonatkozó szabályokat és gyakorlatot, valamint igazodjon a helyes hivatali magatartás európai kódexének 4. cikkéhez azáltal, hogy döntéseit megindokolja;

26.   nagyra értékeli az ombudsman hivatala és a Petíciós Bizottság által ápolt kiváló munkakapcsolatot, beleértve az ügyek kölcsönös továbbítását;

27.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a tagállamok ombudmanjainak vagy az ombudsman feladatát ellátó szerveinek.

(1) HL C 329., 1993.12.6., 132. o. (2) HL C 72. E, 2002.3.21., 331. o. (3) 1997-es éves jelentésében az ombudsman az alábbi definíciót javasolta: hivatali visszásság esete áll fenn, ha egy közjogi szerv nem a rá kötelező szabálynak vagy elvnek megfelelően jár el. (4) 1 HL L 145., 2001.5.31., 43. o. (5) HL L 113., 1994.5.4., 15. o. A 2002/262/EK, ESZAK, Euratom határozattal (HL L 92., 2002.4.9., 13. o.) módosított határozat.

Az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogokról Nyugat-Szaharában

P6_TA(2005)0414 RC-B6-0561/2005

Az Európai Parlament,

—  ‐ tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Nyugat-Szaharáról szóló határozataira, különösen a 2005. április 28-i 1598(2005) és az 1495(2003) határozatokra, melyet az ENSZ Közgyűlése 2005. október 11-én fogadott el,

—  ‐ tekintettel az ENSZ főtitkárának a Biztonsági Tanácshoz intézett legutóbbi jelentésére Nyugat-Szaharáról (2005. április),

—  ‐ tekintettel egy különmegbízott és az ENSZ főtitkárának nyugat-szaharai személyes különmegbízottja kinevezésére,

—  ‐ tekintettel a nyugat-szaharai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira,

—  ‐ tekintettel 2005. április 28-i állásfoglalására az emberi jogok helyzete a világban című 2004-es éves jelentésről és az EU emberi jogi politikájáról(1),

—  ‐ tekintettel eljárási szabályzata 115. cikke (5) bekezdésére,

A.   erősen aggódva az Amnesty International és a Kínzás Elleni Világszervezet utolsó jelentései miatt, melyek a szahrawi népesség ellen súlyos emberi jogsértésekről számolnak be,

B.   mivel a méltányossági és megbékélési bizottság vizsgálatai a jogellenes fogva tartási központokban elhunyt személyekről 57 erőszakos körülmények között eltűnt áldozat sírjának felfedezéséhez vezettek, közülük 43 szahrawi volt,

1.   üdvözli, hogy a Polisario Front szabadon bocsátotta az összes marokkói hadifoglyot; kéri a marokkói hatóságokat, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon Aminattou Haidar és Ali Salem Tamek emberi jogvédőket, és további 35 szahrawi politikai foglyot, és hozza nyilvánosságra több mint 500 szahrawi eltűnésének okát, közöttük azokét, akik hadműveletek során tűntek el;

2.   felszólítja Marokkót és a Polisario Frontot, hogy teljes mértékben működjenek együtt a Vöröskereszt nemzetközi bizottságával, annak megállapítása végett, mi történt a viszály kirobbanása óta eltűnt személyekkel;

3.   kéri a szahrawi lakosságcsoportok védelmét és alapvető jogaik ‐ nevezetesen a szólás- és mozgásszabadság ‐ tiszteletben tartását, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata rendelkezéseinek, valamint az emberi jogok tárgyában kötött nemzetközi szerződéseknek és megállapodásoknak megfelelően;

4.   támogatja a nyugat-szaharai konfliktus igazságos és végleges rendezését, a jogszerűség és a nemzetközi jog, valamint a Biztonsági Tanács vonatkozó határozatai alapján, különös tekintettel az ENSZ Közgyűlése által elfogadott 1495. számú határozatra;

5.   felkéri a Marokkói Királyságot és a Polisario Frontot, a szomszédos államokat és az Európai Uniót, hogy teljes mértékben működjenek együtt az ENSZ-szel Nyugat-Szahara dekolonizációs folyamatának véghezvitele érdekében;

6.   felkéri a Tanácsot és a tagállamokat, hogy tevékenyen támogassa a Nyugat-Szahara, mint nem autonóm terület természetes energiaforrásainak megőrzésére felszólító ENSZ erőfeszítéseit, mivel e terület az ENSZ főtitkárának jogi helyettese, Hans Correl úr által kiadott jogi vélemény (2002) értelmében dekolonizációs folyamat tárgyát képezi;

7.   üdvözli, hogy az ENSZ főtitkára Van Valsum nagykövet úr személyében kinevezte nyugat-szaharai személyes megbízottját, Francisco Bastagali urat pedig kijelölte az ENSZ nyugat-szaharai népszavazást felügyelő missziójáért (Minurso) felelős különleges képviselővé, ami bizonyára hozzájárul majd a nyugat-szaharai békefolyamat lendületének megújításához;

8.   kéri az ENSZ főtitkárának új személyes különmegbízottját, hogy jegyen jelentést Külügyi Bizottságának és albizottságainak és a Maghreb országokkal fenntartott kapcsolatokban illetékes delegációjának;

9.   felszólítja a marokkói hatóságokat, hogy könnyítsék meg a bejutást Nyugat-Szaharába független megfigyelők, emberi jogvédő szervek képviselői és a nemzetközi sajtó számára; ezzel kapcsolatban elítéli több európai küldöttség kiutasítását;

10.   úgy ítéli meg, hogy delegációjának látogatása e térségbe friss információval fogja ellátni az Európai Parlamentet az ottani helyzetről, és bízik abban, hogy delegációja zavartalanul és időben ‐ vagyis 2006 januárjában ‐ végrehajthatja küldetését;

11.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, ENSZ főtitkárának, az Afrikai Unió elnökének, a marokkói kormánynak és a Polisario Front vezetőségének.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0150.

Az Európai Parlament állásfoglalása Üzbegisztánról

P6_TA(2005)0415 RC-B6-0563/2005

Az Európai Parlament,

‐   tekintettel a belső-ázsiai köztársaságokról és Üzbegisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira, különös tekintettel 2005. június 9-i állásfoglalására(1),

‐   tekintettel 2005. április 28-i állásfoglalására az emberi jogok helyzete a világban című 2004-es éves jelentésről és az EU emberi jogi politikájáról(2),

‐   tekintettel az EU-nak az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 2005. március 14-től április 22-ig Genfben tartandó 61. ülésszakával kapcsolatos prioritásairól és ajánlásairól szóló 2005. február 24-i állásfoglalására(3),

‐   tekintettel az EBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) által az andidzsáni eseményekről készített jelentésre,

‐   tekintettel az 1999. július 1-jén hatályba lépett partnerségi és együttműködési megállapodásra, amely egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Üzbég Köztársaság között jött létre,

‐   tekintettel az általános ügyek és külkapcsolatok Tanácsának 2005. május 23-i, június 13-i, július 18-i és október 3-i következtetéseire,

‐   tekintettel a Bizottság 2002‐2006-ra vonatkozó, Belső-Ázsiáról szóló stratégiai dokumentumára,

‐   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel az üzbég kormány mindeddig nem adott engedélyt független vizsgálat elvégzésére a 2005. május 13-i andidzsáni eseményekkel kapcsolatban, melynek során az emberi jogi szervezetek jelentései szerint "a kormány fegyveres biztonsági erői" ismeretlen számú civilt lelőttek, egyes tanúk szerint több százat, és ennél is több embert megsebesítettek,

B.   mivel nemzetközi emberi jogi szervezetek kifogásolták, hogy a valóság leplezése érdekében több ezer embert tartóztattak le, és nagy a veszélye annak, hogy a letartóztatottakat kínzásoknak vetik alá, vagy egyéb nem megfelelő bánásmódban részesítik, valamint sokakat főbenjáró bűnökkel vádolnak, és egy tisztességtelen bírósági eljárás eredményeként akár halálra is ítélhetik őket,

C.   mivel a biztonsági szolgálat megfélemlítés alatt tartja a független helyi újságírók és az emberi jogok védelmezőinek nagy részét, vagy már el is űzték őket az országból,

D.   mivel az üzbég hatóságok úgy döntöttek, hogy elhalasztják a 6. EU‐Üzbegisztán parlamenti együttműködési bizottság ülését, amely során az Európai Parlament küldöttsége el kívánt látogatni Andidzsánba, és találkozni kívánt nem kormányzati szervezetekkel, valamint az események által érintett emberekkel,

E.   mivel jelenleg 15 személy ellen folynak tárgyalások Taskentben, akiket azzal vádolnak, hogy meg akarták dönteni a kormányt, és iszlám államot akartak létrehozni, és hogy ők vezették az Andidzsáni fegyveres zavargásokat,

F.   mivel Leandro Despouy, az ENSZ-en belül a bírák és ügyvédek függetlenségével foglalkozó külön előadója kétségeit fejezte ki a bírósági eljárások tisztességességével kapcsolatban, és a vádlottakhoz való bejutás engedélyezésére szólított fel,

G.   mivel egy 439 üzbég menekültből álló csoportot, akik a 2005. május 13-i felkelés után a kirgiz határhoz menekültek, egy romániai ENSZ-táborba szállítottak; mivel a többi menekült helyzete továbbra sem tisztázott,

H.   mivel a civil társadalom fejlődése alapvető lépés afelé, hogy az ország működő demokráciával, stabilitással és társadalmi kohézióval rendelkezzen, amely alapvető fontosságú a vallási szélsőség veszélyével való hatékony küzdelemhez,

I.   mivel a civil társadalom Üzbegisztánban és a szomszédos országokban is megköveteli az egyéni szabadságjogokat és az emberi jogokat teljes mértékben tiszteletben tartó nyíltabb társadalmat, valamint a demokrácia irányában tett valódi előrelépést,

1.   sürgeti a Bizottságot, hogy az Európai Unió "nemzeti projektek és intézményfejlesztési" éves költségvetését Üzbegisztánban tegye tartalékba, a humanitárius segélyek sérelme nélkül;

2.   elítéli, hogy az üzbég kormány elzárkózik a helyzet átláthatóvá tételétől és a külső kapcsolatoktól, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a 2005 májusában az andidzsáni térségben lezajlott események körülményeit haladéktalanul feltáró nemzetközi vizsgálóbizottságot állítsanak fel, amely szabadon részt vehet a jelenleg folyó bírósági tárgyalásokon;

3.   ismételten hangsúlyozza az EU‐Üzbegisztán kapcsolatok és az ennek keretében folytatott párbeszéd fontosságát, és elismeri Üzbegisztán kulcsfontosságú szerepét a belső-ázsiai térségben, de hangsúlyozza, hogy ezen a kapcsolatoknak az említett együttműködési megállapodásban lefektetettek szerint a demokrácia, a jogrend és az emberi jogok elveinek kölcsönös tiszteletben tartására kell épülniük;

4.   üdvözli és támogatja az általános ügyek és külkapcsolatok Tanácsának 2005. október 3-i ülésén hozott, a fegyverek, katonai felszerelések, valamint egyéb, belső elnyomásra használható felszerelések üzbegisztáni exportjára, az andidzsáni eseményekért közvetlenül felelős üzbég egyének EU-ba történő bebocsátásának korlátozására, és minden, a partnerségi együttműködési megállapodás keretében zajló technikai jellegű ülés felfüggesztésére vonatkozó döntését, valamint a TACIS program Bizottság általi átalakítását és csökkentését a népesség igényeire, a demokráciára, az emberi jogokra és az üzbég civil társadalom kapcsolatainak megerősítésére irányuló összpontosítás fokozása érdekében;

5.   sürgeti Üzbegisztán kormányát, hogy bocsássanak szabadon minden, még fogva tartott emberi jogi aktivistát, újságírót és ellenzéki politikust, és hagyják őket szabadon, az üldöztetéstől való félelem nélkül dolgozni és vessenek véget a civil szervezetek zaklatásának;

6.   kéri a sajtószabadság visszaállítását, valamint a nemzetközi médiával és a tájékoztatás sokszínűségét felügyelni kívánó civil szervezetekkel szemben hozott jogi intézkedések felszámolását; elítéli a polgárok szabad véleménynyilvánításának minden nemű korlátozását;

7.   szorgalmazza, hogy az üzbég kormány elleni összeesküvés vádlottjainak pere a nemzetközi jognak megfelelően folyjon, és álljon nyitva a független megfigyelők előtt, lehetővé téve számukra a tárgyalásokon történő jelenlétet; tudomásul veszi, hogy az üzbég hatóságok engedélyezték az EBESZ megfigyelői számára a tárgyalások látogatását;

8.   elvárja az üzbég hatóságoktól, hogy könnyítsék meg a 6. EU‐Üzbegisztán parlamenti együttműködési bizottság tagjai számára Andidzsan meglátogatását, valamint az ellenzékkel, a civil szervezetekkel és a független médiával történő találkozást;

9.   felszólítja a kirgiz hatóságokat, hogy ne utasítsák ki a letartóztatott menekülteket addig, amíg az üzbég kormány nem tudja garantálni számukra a független és igazságos eljárást, és nem engedi, hogy a humanitárius szervezetek eljussanak a letartóztatottakhoz;

10.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU belső-ázsiai különképviselőjének, Üzbegisztán és Kirgizisztán elnökének, kormányának és parlamentjének, az ENSZ főtitkárának és az EBESZ főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0239. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0150. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0051.

Az Európai Parlament állásfoglalása Tenzin Delek Rinpocse ügyéről

P6_TA(2005)0416 RC-B6-0562/2005

Az Európai Parlament,

–   emlékeztetve a Tibetről és az emberi jogok Kínában tapasztalható helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel a 2004. november 18-i Tibetről szóló, Tenzin Delek rinpocse ügyével kapcsolatos(1) és 2005. január 13-i Tibetről szóló(2) állásfoglalására,

–   tekintettel az emberi jogok helyzete a világban című 2004-es éves jelentésről és az EU emberi jogi politikájáról szóló 2005. április 28-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel az Európai Unió és Kína közötti emberi jogi párbeszédre,

–   tekintettel az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszédről szóló szeminárium 2005. június 20‐21-i ülésének jelentésére és ajánlásaira,

–   tekintettel a 2005. szeptember 5-i 8. EU‐Kína csúcsértekezlet közös nyilatkozatára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel 2002. december 2-án Kardze Középfokú Népi Bíróság a szecsuáni tartomány Kardze tibeti autonóm prefektúráján halálra ítélt egy befolyásos és köztiszteletben álló buddhista lámát, Tenzin Delek Rinpocsét, az ítélet végrehajtását 2 évre felfüggesztette, valamint felfüggesztés nélkül halálra ítélte társát, Lobsang Dhondupot,

B.   mivel a Tenzin Delek Rinpocse és Lobsang Dhondup elleni vádakat, miszerint közük volt egy sor bombatámadáshoz, illetve szeparatizmusra buzdítottak, nem sikerült bizonyítani,

C.   mivel Lobsang Dhonhupot 2003. január 26-án kivégezték,

D.   mivel a kínai jog szerint ‐ mivel a vádlott a kétéves próbaidő alatt nem követett el ismételten törvénysértést ‐ valamint a nemzetköri közösség és az emberi jogi szervezetek erőteljes nyomására Tenzin Delek halálos ítéletét 2005. január 26-án életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták,

E.   mivel az emberi jogi szervezetek jelentése szerint Tenzin Delek Rinpocse életveszélyes egészségi állapotban van ‐ nem képes beszélni és járni ‐ a kínzások és a börtönben uralkodó embertelen körülmények miatt,

F.   mivel a Tenzin Delek Rinpocse egészségi állapotáról szóló információkat független megfigyelők nem tudják ellenőrizni, mert a kínai kormány nem engedi be őket,

G.   mivel a 2005. szeptember 5-i EU‐Kína csúcsértekezlet új stratégiai párbeszédről szóló megállapodással emlékezett meg az EU és Kína közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 30. évfordulójáról; mivel az emberi jogok kérdése a napirenden szereplő kulcsfontosságú ügyek egyike volt,

H.   mivel a Kína elleni fegyverkereskedelmi embargó, amelyről 1989-ben hoztak határozatot és vezettek be a Tiananmen téri mészárlás és az emberi jogok és a vallásszabadság folyamatos megsértése miatt, még mindig érvényben van,

1.   mély aggodalmát fejezi ki Tenzin Delek Rinpocse egészségi állapotát illetően;

2.   felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy tegyenek meg mindent Tenzin Delek Rinpocse életkörülményeinek és egészségi állapotának javítása érdekében;

3.   követeli, hogy a kínai kormány engedje meg Manfred Nowaknak, az ENSZ kínzásokat vizsgáló különelőadójának, hogy 2005. november 21 és december 2 között Kínában végrehajtott vizsgálatai során meglátogathassa Tenzin Delek Rinpocsét és jelentést tehessen egészségi állapotáról;

4.   megerősíti, hogy támogatja a jogállamiságot és méltányolja a Tenzin Delek Rinpocséra kirótt halálos ítélet megváltoztatását;

5.   mindazonáltal sürgeti a kínai kormányt, hogy helyezzen hatályon kívül minden Tenzin Delek Rinpocséra vonatkozó ítéletet és haladéktalanul engedje őt szabadon;

6.   megerősíti felhívását a halálbüntetés eltörlésére és a halálbüntetések végrehajtásának haladék nélküli beszüntetésére Kínában;

7.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszéd nem jár kézzelfogható eredményekkel, és ismételten felszólítja a Kínai Népköztársaság kormányát, hogy javítson a börtöneiben uralkodó embertelen körülményeken, szüntesse be és törölje el a fogva tartottak kínzását, valamint szüntesse be a tibeti nép és más kisebbségek emberi jogainak folyamatos megsértését és biztosítsa az emberi jogok és a humanitárius jog nemzetközi normáinak tiszteletben tartását;

8.   felszólítja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy tartsák fenn a Kínai Népköztársaságra vonatkozó európai uniós fegyverembargót, és ne engedjenek az erre vonatkozó meglévő nemzeti korlátozásokból;

9.   felszólítja a Kínai Népköztársaság kormányát a Dalai Láma képviselőivel folytatott párbeszéd elmélyítésére, hogy minden további késlekedés nélkül kölcsönösen elfogadható megoldás szülessen Tibet ügyében;

10.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az ENSZ főtitkárának, a kínai kormánynak, Szecsuán tartomány kormányzójának és Szecsuán tartomány népi elöljárósága legfőbb ügyészének.

(1) HL C 201. E, 2005.8.18., 122. o. (2) HL C 247. E, 2005.10.6., 158. o. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0150.